Victoria

16-os karika az er�szak miatt 

M�g ha �t el is vak�tja az agyaf�rt terveinek kiagyal�sa, �s a v�gtelen tombol�s, �n l�tom az egyetlen m�sodpercre felvillan� ferde pillant�sokat. R�g�ta figyelem a Nagy�r h�ta m�g�l a t�rsas�got. Sz�nalmasak egyt�l-egyig.

Tudom, nekem se szabadna ilyenekre gondolnom, mert ha � megtudn�, akkor irt�zatosan megk�nozna… vagy meg is �lne. Nem t�ri, ha ellenszeg�lnek neki. �n se t�rn�m a hely�ben. M�g ha nem is tudatosul benne, a tr�nsz�ke m�r kor�ntsem �ll olyan massz�van, mint a r�gi id�kben, amikor m�g nem sz�letett meg az a csecsem�. H�vei m�r nem tekintenek fel r� olyan elvakultan, most m�r ink�bb az �let�k f�lt�se, a hatalomv�gy �s a r�k�nyszer�tetts�g miatt maradtak h�s�gesek. Eltekintve egy-k�t fanatikust�l… P�ld�ul az a hossz�, sz�ke haj�… Lucius Malfoy. Oh, igen, most r�m n�z azokkal a hideg k�k szemekkel. Sok aranyv�r� n� halna meg ezek�rt a k�sza pillant�sok�rt, de bennem csak a megvet�s er�s�dik egyre ez ir�nt a f�rfi ir�nt. Volt m�r szerencs�m k�zelebbr�l is megismerni. Igen, a Nagy�r odaadott engem egy �jszak�ra neki �vekkel ezel�tt. Sosem tudtam meg pontosan mi�rt, csak azt tudtam, hogy egy nagyon fontos csal�dot siker�lt egyed�l kiirtania. �n voltam a tr�fea, akit a gy�ztesnek �tny�jtottak. K�rhetett volna m�st is, de � megl�tta a fej�ben a titkolt k�v�ns�got, �s csak mosolyogva intett neki. Megfogta a karom, �s elvezetett a m�g�ttem �ll� n�kt�l, akik gy�l�lk�dve sziszegtek ut�nam. Elhal�sztam el�l�k �t is…

Amint be�rt�nk a szob�mba, letepert. Durva volt. Nagyon is, b�r k�z�tt�k ezt m�r megszokhattam. Akkor m�gis elt�rt bel�l valami. Ki akartam szak�tani magam a karjai k�z�l, de nem engedett, csak m�g d�h�sebb lett, �s meg�t�tt. Tov�bb k�zd�ttem, de miut�n leszaggatta r�lam a ruh�t, addig vert, am�g egy percre meg nem �lltam. �reztem testi f�l�ny�t, durva, �llatias �szt�n�t, ami addig nem akart b�k�n hagyni, am�g meg nem kapta a juss�t. �jra hadakoztam, de csak nevetett, azt�n mikor beleharaptam a karj�ba olyan er�vel v�gott �llon, hogy felszakadt a sz�m �s legal�bb egy percig csillagokat l�ttam a vak�t� f�jdalomt�l. – Te szem�t kis szuka! Majd megtan�tom neked, hogyan kell sz�pen viselkedni! – �jra pofon v�gott. De ez m�r nem volt el�g neki. Tov�bb k�nzott. Kimondta a k�nok �tk�t is, nem egyszer, �pp csak annyira, hogy mozdulatlann� merevedjek a hat�sa miatt. Ekkor ki�lhette mag�t, nem tudtam ellenkezni. Azt�n j�tt az az utols� �tok, ami megpecs�telte itteni sorsomat. Izz� leveg�t akart f�jni r�m, hogy l�ssa �s hallhassa a szenved�sem. Magam el� kaptam jobb kezemet, hogy valamelyest v�djem magamat. Ez volt a „szerencs�m”, k�l�nben az arcom is meg�gett volna. A sikoltoz�somon csak nevetett. Sokkos �llapotba ker�ltem, de fogaimat �sszeszor�tva t�rtem, hogy �jra �s �jra a mag��v� tegyen.

Az�ta viselem a b�lyeget, amit r�m nyomott. A v�r�s foltok soha nem fognak elm�lni. Nincs r� b�jital, vagy var�zslat. De nem baj, �gy legal�bb eml�keztet, hogy mi�rt is gy�l�l�m �ket annyira.

De ez nem volt mindig �gy… Fiatal koromt�l Neki neveltek. A sz�leim arc�n t�kr�z�d� b�szkes�g l�tt�n, amikor � el� vittek �s v�g�l kedv�re val�nak tal�lt, minden k�ts�gem szertefoszlott hovatart�somat illet�en. Beker�ltem a S�t�t Nagy�r h�rem�be. Csupa v�logatott, gy�ny�r� n� k�z�. De a Nagy�rnak hamar �n lettem a kedvence. Nem tudom, hogy hossz�, fekete hajam, h�feh�r, karcs� testem, vagy a z�ld szemeim tehett�k, de mind gyakrabban h�vott mag�hoz. A t�bbi n� ny�ltan pr�b�lt �sk�l�dni ellenem, �n azonban nem figyeltem r�juk. A boldogs�gom mindenn�l jobban lefoglalt. Szinte cs�ngtem a Nagy�r minden egyes mozdulat�n, �r�mmel mentem hozz�. Akkoriban m�g egy�ltal�n nem volt visszatasz�t�! S�t, vonz� f�rfinek tal�ltam. Ugyanakkor al�zatosan rettegtem a hatalm�t�l �s a tekintet�t�l. Soha nem mertem a szem�be n�zni, csak ha � k�v�nta �gy. M�r t�bb mint egy �ve voltam az �gyasa, amikor minden egy csap�sra megv�ltozott. A legnagyobb m�gust legy�zte egy kicsiny csecsem�.

A Hal�lfal�k m�rgezett kuty�kk�nt vinnyogtak �s szaladtak, amerre csak tudtak. Harry Potter neve mindenki sz�m�ra ismertt� v�lt. Akkor nagyon meggy�l�ltem. Hogy vehette el az �n Uramat �s Parancsol�mat?! – k�rdezgettem magamt�l sz�mtalanszor. Szinte mindenki sz�tsz�ledt, csup�n a legh�s�gesebb mag fogott �ssze, �s kezdett kutatni �ut�na. Persze sokuk az Azkabanban v�gezte, de soha nem adt�k fel. �n is kutatni akartam, de minket nem engedtek el. �vek teltek el bez�rva az � palot�j�ba. K�nkeservesen v�nszorogtak a napok, a hetek, az �vek. Persze addig sem volt hi�nyunk f�rfit�rsas�gban. A magasabb rang�, szabad Hal�lfal�k gyakorta l�togatt�k a bord� k�rpitos szob�kat…

Lucius m�r akkor szemet vetett r�m, de visszafogta mag�t, tiszteletben tartotta Ura kegyeltj�t. De �rezte, hogy v�g�l � is leszak�thatja ezt a tiltott gy�m�lcs�t. Akkor m�r nem is kellett sokat v�rnia r�. Elkapt�k Pottert, megcsapolt�k a v�r�t, �s � ism�t visszat�rhetett. Oh, de min� gy�trelem volt �t olyan �llapotban l�tni! �r�kat kuporogtunk a l�b�n�l �s seg�tett�k a gy�gyul�s�t. Rendbe is j�tt. De a v�r�s k�gy�szemek �s a hal�lfeh�r arc megmaradt. Ekkor j�tt Lucius �rtem…

Miut�n egyed�l maradtam az ut�n a borzalmas �jszaka ut�n a szob�mban f�j� karral �s feldagadt arcommal, v�gre kit�rt bel�lem a f�jdalmas zokog�s. A testem tele volt v�ral�fut�sokkal, �s sebekkel. Nem tudtam meggy�gy�tani magam, mivel mi nem kaphattuk meg a var�zsp�lc�inkat. Nem kock�ztathattak meg egy esetleges l�zad�st a h�remh�lgyek k�z�tt. Iszonyatos f�jdalmaim voltak, m�gis p�r �ra m�lva �sszeszedtem magam. Tudtam, hogy h�vatni fog. Nem is t�vedtem. Nem engedhettem, hogy gyeng�nek l�ssanak, ez�rt b�szke, egyenes tart�ssal haladtam a Nagyterem fel�, ahol � m�r v�rt a tr�nus�n. Mindenhonnan sz�rny�lk�d� suttog�s hallatszott. „M�g szerencse, hogy nincs itt olyan sok Hal�lfal�, �s nem l�that mindenki.” Arcomba hull� hajam al�l a g�nyosan elmosolyod� Luciusra pillantottam. Gy�l�ltem, ami�rt ezt tette velem, de a Nagy�r el�tt nem lehettek ilyen gondolataim. F�jdalmas volt minden l�p�s, am�g oda�rtem Hozz�, de arcom merevs�ge nem �rult el semmilyen �rzelmet. � sajn�lkoz�, majdhogynem gyeng�d hangon felh�zott a t�rdel�sb�l, majd �vatosan kisim�totta az arcomb�l a hajam. – Mit tett veled, szeg�ny gyermek?! Ezt a sz�p arcot �gy elcs�f�tani…

Felpillantottam r�, de ereimben r�gt�n megh�lt a v�r. Mosolygott! Mikor megl�tta �rtetlen pillant�somat, hangosan nevetni kezdett, majd arr�bb l�k�tt.

- Azt hitted, sajn�lni foglak? �n hatalmaztam fel r�, hogy azt tegyen veled, amit csak akar. Persze az�rt k�r lett volna, ha meghalsz…

A m�g�tte l�v� dobog�n hever�sz� n�k k�z�l n�h�nyan halkan felnevettek. �gy �reztem, el�rult mindenki, az eg�sz vil�g �sszeesk�d�tt ellenem. D�h�m �j er�t adott nekem m�g a f�ld�n t�rdelve is.

- Ez kell nektek is?! Csak tess�k, hamarosan ti is megkapj�tok! Nevessetek csak! – kiab�ltam.

- Hogy mer�szeled! – sziszegte a Nagy�r villog� szemekkel, majd p�lc�j�t maga el� emelve k�jesen elvigyorodott cserepes ajkaival. – Crutio! – suttogta alig hallhat�n.

Elbor�tott ism�t az ismer�s k�n. Hangosan sik�tottam �s vadul vonaglottam a padl�n. Azt hittem, sose lesz v�ge. De az eg�sz csup�n p�r pillanatig tartott.

- Most azonnal bocs�natot k�rsz, vagy Nagini vacsor�jak�nt v�gzed!

- Igenis, S�t�t Nagy�r. Hib�ztam, k�rlek, bocs�ss meg nekem! – ny�gtem halkan.

Tudtam, hogy soha t�bb� nem fogok b�zni egyik�j�kben sem. Ott siker�lt el�sz�r elz�rnom az elm�met El�le. Az�ta pedig m�r j�csk�n kitanultam ezt az egyszer�, de ann�l hasznosabb dolgot.

A Nagy�r m�g mindig v�rja a csatl�sait. Kezd ideges lenni. K�rbe tekintek. Igen, m�r majdnem mindenki itt van. De �n csup�n egy alakot keresek a tekintetemmel. Vajon hol lehet �?

Ennek a fekete hossz� haj�, s�padt, magas f�rfinek h�l�val tartozom. �s valami m�ssal is…

Miut�n a Nagy�r sz�ne el�l elv�nszorogtam a szob�mig �s lerogytam az �gyamra, m�g mindig hallottam az � �s Malfoy nevet�s�t a fejemben. Nyugtalan �lomba mer�ltem.

M�g aznap este arra �bredtem, hogy kopognak az ajt�mon, majd a v�laszt meg sem v�rva bel�pett egy magas f�rfi. A s�t�tben fekete tal�ros alakja fenyeget�nek t�nt, ez�rt az �gyam t�le legt�volabb lev� sark�ba kuporodtam felh�zott takar�val �s l�bakkal.

- K�rem, ne f�ljen! Nem akarom b�ntani. �s nem is amiatt j�ttem – b�gta egy selymesen m�ly, megnyugtat� hang.

Kicsit old�dott a g�rcs a gyomromban, de tov�bbra is ellenszenvvel figyeltem �t.

- Akkor m�gis ki maga, �s mit akar? – v�laszoltam hidegen.

- Eln�z�st, m�g be se mutatkoztam. – A p�lc�j�val meggy�jtott p�r gyerty�t. – Perselus Piton. �s ha nem t�vedek, �n Victoria Amon.

B�lintottam. Tudtam ki �, amint a gyerty�k f�nye r�esett fekete haj�ra, �s megcsillantak a s�t�t szemek. Valami volt a leveg�ben, ami miatt most valahogy olyan m�s volt Piton. Addig sosem n�ztem r� �gy, mint f�rfi. Csup�n egy volt a sok talpnyal� k�z�l. De � is ink�bb a jobbik, j�zanabb fajt�ba tartozott.

- Seg�teni szeretn�k – folytatta halkan.

- Mi�rt �ppen mag�t k�ldte volna a Nagy�r, hogy gy�gy�tson meg? – k�rdeztem gyanakv�n.

- Nem ez�rt k�ld�tt… Megjutalmazott.

Meg se b�rtam moccanni a d�bbenett�l, b�r sz�m�thattam volna r�. De hogy ennyire k�nnyen rendelkezhessen felettem! Hiszen meg se tudok szinte mozdulni!! Piton �rezhette, hogy mi megy v�gbe bennem, �s l�tta, hogy az arcom ism�t megkem�nyedik, ez�rt gyorsan folytatta. – De nem akarok �nt�l semmit, csup�n seg�teni szeretn�k.

- De mi�rt? Mi�rt foglalkozik egy ilyen… ilyennel? – fulladtam ki nem tal�lva a szavakat.

- Mert embertelen, amit m�velnek mag�val, �s nem b�rom n�zni, ha egy n�t vernek.

Sz�ntelen hangja jelent�ktelenn� pr�b�lta tenni ezt az �rulkod� mondatot.

- Mif�le Hal�lfal� maga? – suttogtam – A Hal�lfal�k nem �reznek r�szv�tet, vagy sajn�latot. – Szinte k�ptem a gy�l�lett�l fr�cs�g� szavakat.

Nem v�laszolt, csup�n n�zett egy darabig, majd odal�pett hozz�m �s kiny�jtotta a kez�t, hogy kisim�tsa s�t�t tincseimet az arcomb�l.

- K�rem ne! – kaptam el a kez�t.

Amint b�re a b�r�mh�z �rt, valami furcsa, bizserget� �rz�s kezdett el elindulni a karomb�l. Tekintet�nk egy pillanatra tal�lkozott.

- Ne f�ljen! L�ttam m�r rosszabbat is…

Gyeng�den v�gigh�zta az ujj�t az egyik lila folton, de r�gt�n el is vette, amikor l�tta a f�jdalomt�l �sszer�ndul� arcomat. El�vette var�zsp�lc�j�t, majd k�t �vegcs�t tal�rja bels� zseb�b�l. – Igya ezt meg! Er�t ad, �s az esetleges bels� s�r�l�seket is meggy�gy�tja. Rendben… – mondta miut�n engedelmeskedtem – most pedig vetk�zz�n le.

- Micsoda?

- Ha azt akarja, hogy meggy�gyuljon, akkor nincs m�s v�laszt�sa. Gondolom Lucius nem csak az arc�n �s a nyak�n ejtett sebeket…

Kelletlen�l b�r, de engedelmeskedtem neki. Amint levettem a fels�met, a jobb karomon a sebek �jra felszakadtak, de � egyetlen p�lcasuhint�ssal el�ll�totta a v�rz�st. L�ttam az arc�n, hogy m�g � is elborzad az �sszevert testem l�tt�n. A m�sik �vegb�l a karomra kent valami folyad�kot, ami fels� b�rr�teget k�pezett az �g�s felett. Gyorsan haladt, de mindent � sem tudott elt�ntetni. Azt mondta, a t�bbi az id� dolga. Magamra h�ztam a selyemtakar�t, majd �t�lelve megk�sz�ntem neki a seg�ts�get.

Ezek ut�n sokszor elj�tt besz�lgetni �s r�j�ttem, hogy � se �ll igaz�n a Nagy�r oldal�n. �s lassan megszerettem. Egyre ink�bb v�gytam ut�na, ha nem j�tt, �s v�gre megfogalmaz�dott bennem, hogy szabad akarok lenni az � oldal�n.

Ez�rt is vagyok most itt. Most vezetnek a S�t�t Nagy�r el� megk�t�z�tt k�zzel. Meg akartam �lni Malfoyt, amikor ism�t kezet emelt r�m. Siker�lt is le�tn�m, de elkapott miel�tt kiugorhattam volna az ablakon a p�lc�j�val. Tudom, hogy a b�ntet�sem hal�l lesz, de m�r belenyugodtam. Legal�bb Perselus nem fogja l�tni a szenved�sem. Pedig m�g utolj�ra �gy belen�ztem volna azokba a sz�nfekete szemekbe! De most m�r mindegy. Dacosan feln�zek �r�, �s a sz�m g�nyos mosolyra h�z�dik.

- Victoria, mit k�pzelsz magadr�l pont te, te h�l�tlan, mocskos szuka!!! – �v�lt�tt a Nagy�r mik�zben kegyetlen er�vel csap�dott a testembe a k�n.

M�r nem �rdekelt, hogy mit kiab�l, csak a saj�t sikolyaim f�ls�rt� hangj�t hallottam. M�r nem sz�moltam hanyadszorra mondja ki ugyanazt az �tkot. M�r t�l r�g �ta tart, mi�rt nem �l m�r meg?! Akkor megpihenhetn�k v�gre. Nem al�zn�nak meg t�bb� n�i mivoltomban. De a k�n abbamaradt, �s talpra �ll�tottak.

- Hozhatod Lucius! Ti, t�pj�tek le a h�t�n a ruh�t! – hallatszott a fagyos hang. – K�v�ncsi vagyok mennyit b�rsz ki, dr�g�m!

Egy ostort hozott Malfoy. – Most majd megtudod milyen is, ha igaz�n megvernek!

Elkezdte. Azt hittem a crutio-n�l nincs nagyobb k�n! Pedig ez az volt, mert lassan, kisz�m�thatatlanul j�ttek az �t�sek. Olyan ereje volt n�melyiknek, hogy azt hittem, a gerincem r�gvest elroppan. Nem sz�moltam mennyit kaptam, de miut�n hasra estem, nem ord�tottam t�bbet. �res tekintettel meredtem a semmibe. Azt se hallottam, hogy a Nagy�r mikor mondta, hogy el�g. Malfoy a l�b�val megford�tott, hogy l�thassa az arcomat. Egy v�rt�cs�ban fek�dtem �veges tekintettel. M�r nem �rdekelt semmi. Csak a hal�lt v�rtam, de nem j�tt. Valami visszatartott. Mintha egy fekete szemp�r villant volna fel. Perselus… Istenem, olyan r�g volt m�r, hogy l�thattam…

            Tomp�n �rz�keltem, hogy felemelnek, �s elvisznek valahov�. H�v�s leveg�t �reztem a b�r�m�n. Lehunytam a szemem, �s arra gondoltam, hogy milyen lenne m�g egyszer hallani a t�csk�k ciripel�s�t, a f�k lombjainak suhog�s�t, �rezni a f� tapint�s�t a kezem alatt… feln�zni a csillagos �gre… Amint elhaltak a t�bbiek l�ptei, lassan r�j�ttem, hogy t�nyleg hallom ezeket a hangokat �s l�tom is a s�t�t �gboltot. �reztem a nyirkos f�vet a tenyerem alatt. A zsibbadt �rz�ketlens�get felv�ltotta a h�tamba �s a testembe nyilall� f�jdalom. �reztem, hogy a f� cs�pi a felszakadt h�st. Megpr�b�ltam k�r�ln�zni. Beletelt egy kis id�be, mire r�j�ttem, hogy az egyik bels� kertben vagyok, nem is olyan messze a szabads�gt�l… Csup�n egy borosty�nnal vastagon ben�tt magas falon kellene �tm�sznom… De nem tudtam, hogy el�g lesz-e az er�m. El�sz�r is az oldalamra fordultam, majd millim�terr�l-millim�terre elkezdtem k�szni a fal fel�. Sz�val ide raktak ki meghalni. � tudta, hogy szeretem ezt a helyet… Tal�n m�gse felejtett el teljesen. B�r ez engem m�r r�g nem �rdekelt. Nekem m�r csak Perselus �s a szabads�g kell! Ez a gondolat er�t adott �s azon vettem �szre magam, hogy m�r a fal teteje fel� j�rok magamat az er�s ind�kon, gy�kereken felh�zva.

Mikor a t�loldalon arccal a f�ben landoltam, hatalmas s�haj hagyta el az ajkamat. Eddig megvan, de hogyan jutok el a Roxfortba? Mindj�rt kital�lom, csak hadd pihenjek egy kicsit… Nem! Nem lehet, k�l�nben elkapnak �s visszaz�rnak abba a pokolba!!

Felny�gtem, �s nagy nehezen felt�p�szkodva rogyadoz� t�rdekkel elindultam. Magam sem tudom merre mentem, csup�n az �szt�neimre hallgattam. P�r kilom�ter ut�n azonban �sszeestem �s elvesztettem az eszm�letemet. N�h�ny eml�kfoszl�ny fel-felvillant… Perselus, amint a karjaiba vesz �s elindul velem a Roxfortba… „Minden rendben lesz, most m�r vigy�zok r�d!” – suttogta m�ly hangj�n… Oh, igen vigy�l magaddal.. ak�rhova, csak el innen!!… Vagy csak �lom az eg�sz? Mindegy… olyan j� meleg van itt…

Mikor kinyitottam a szemem, egy furcsa, feh�r helyen tal�ltam magam… Egy gyeng�lked�! Hason fek�dtem. Hol vagyok? Egy kedves n� l�pett oda hozz�m �s elmagyar�zta, hogy ez a Roxfort betegszob�ja. Piton tal�lt meg egy �t sz�l�n nem messze Roxmortst�l k�t napja.

- Hol van �?

- Hajnalig maga mellett virrasztott, most pedig egy k�l�nleges f�zetet kever a h�t�ra. Addig ezt k�rem igya meg! Egy kis er�s�t�… - mosolyodott el kedvesen.

Teh�t siker�lt a tervem. V�gre szabad vagyok!

 Ez m�r k�t �ve t�rt�nt. Az�ta legy�zt�k Voldemortot Harry Potter seg�ts�g�vel. Beteljes�tette a j�slatot. M�r csak p�r Hal�lfal� maradt sz�tsz�rtan, de �ket is hamarosan utol�ri a v�g…

�h, igen… Lucius, �t majdnem kifelejtettem! �ppen r� vad�sztam m�g Voldemort hal�la ut�n nem sokkal, mikor �ssze is futottunk egy s�t�t mell�kutc�ban. P�rbajoztunk. Amikor azonban siker�lt k�zel ker�lnie hozz�m, akkor a falnak szor�tott �s ism�t meg akart �tni, de a leveg�ben valaki elkapta a kez�t. Perselus volt. F�lelmetesen gyilkos tekintettel n�zett r�. Malfoy akkor �rtette meg, hogy m�r r�ges-r�g el�rulta a Hal�lfal�kat �s �ktelen d�hre gerjedt, de m�r nem volt ideje ki�lni azt. Egy�ttes er�vel k�ldt�k �t a m�svil�gra…

Az�ta visszat�rt az �let�nk a rendes ker�kv�g�sba. Mindenki fell�legzett, �s Perselussal teljesen norm�lis �letet �l�nk a Roxfortban. � tov�bbra is b�jitaltant tan�t, m�g �n elv�llaltam a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tant�rgyat (m�r ameddig g�mb�ly�d� pocakom engedi). T�lem nem irigyli az � tant�rgy�t. Nem tud r�m haragudni.

Rabnak sz�lettem, �s b�r egy kicsit m�sk�pp, de rabk�nt is fogok meghalni.

A szerelem �s az � rabjak�nt, amit �nk�nt v�lasztottam.

Sophie

2004. 09. 06.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.