A l�ny beleborzongott az �rint�sbe, de lehet, hogy csak a h�v�s sz�l tette. �ssz�bb h�zta mag�n a v�kony kend�t, ami nem sokat meleg�tett. Olyan m�snak tal�lta a fi�t ma. Nyoma sem volt az �rt� sz�nd�knak, a g�nyos megjegyz�seknek. A szeme is valamilyen furcsa f�nyben ragyogott. Hermion�nak el kellett ismernie, hogy a fi� igaz�n vonz�nak hatott a f�lhom�lyban a s�t�t, hanyagul kigombolt d�sztal�rj�ban, az alatta l�v� fekete ingj�ben �s nadr�gj�ban, melyek r�simultak v�kony, m�gis izmos test�re. A l�ny egy pillanatra elgyeng�lt, amint a k�k szemekbe n�zett.

Draco az els� perct�l fogva jelnek tartotta a z�ld sz�n� ruh�t. El is csod�lkozott, hogy Hermione ezt vette f�l. Nem vall r�... - �gy besz�lek, mintha ismern�m, pedig nem! Ez csak egy hitv�ny s�rv�r�! – torkollta le egy kis hang a fej�ben. – De olyan gy�ny�r�…

A fesz�lts�g tapinthat� volt k�z�tt�k. A szikr�k csak �gy pattogtak. T�volr�l pedig vill�ml�s f�nye has�totta kereszt�l az eget. Draco lassan eg�sz k�zelr�l k�rbej�rta a l�nyt. Bel�legezte �des, b�d�t� illat�t.

-  �gy l�tom, kiss� hideg van ehhez a ruh�hoz… B�r nem csod�lkozom, hisz alig takar valamit… Nem f�l a kisasszony, hogy esetleg a tan�rok nem j� szemmel n�zik ezt?

-  Ha nem n�zn�k j� szemmel, akkor Pansy Parkinson lenne az els�, akit el kellene k�ldeni! – v�laszolt d�h�sen a l�ny. Maga sem tudta, mi�rt emelte fel a hangj�t.

Draco a s�t�tben elmosolyodott, majd belelehelt a l�ny szabadon hagyott nyak�ba.  Hermione halkan s�hajtott, amint �rezte, hogy libab�r�s lesz a teste.

-  Igazad van – suttogta Draco alig hallhat�n.

A vihar k�zeledett, a f�k lombjait egyre vadabb sz�l cib�lta. Hermione ruh�j�ba is belekapott m�g jobban kirajzolva cs�p�je l�gy vonal�t. Draco k�penye �gy �lelte �t a v�kony alakot, mint valami fekete felh�, amint �jra a l�ny el� l�pett.

Hermione �gy �rezte, hogy teljesen elveszett az egyre er�s�d� sz�lben, �s csak azok a k�k szemek a biztos pontok az �jszak�ban.

-  Mit akarsz…? – k�rdezte �jra elf�l� hangon.

Draco nem v�laszolt, csak lassan mag�hoz h�zta a reszket� l�nyt. Lepillantott a telt ajkakra, majd visszan�zett a barna szemp�rba. Hermione nem ellenkezett – nem tudott -, amikor Draco megcs�kolta. Abban a pillanatban hangos d�rren�s t�pte sz�t a csendet. Hermione ijedten ugrott volna h�tra, de a fi� nem engedte el. Ellenkezni akart, de az utols� j�zan gondolat is elsz�llt, amikor ism�t �rezte a h�s ajkat az �v�n. A cs�k el�sz�r ismerked�, puha volt, azt�n egyre szenved�lyesebb� v�lt. Draco nyelve utat t�rt a l�ny sz�j�ba. Keze v�gigsim�tott a kecses h�ton, le eg�szen a fenek�ig. Halkan fels�hajtott, amikor a simogat� kezek el�rt�k a mell�t. M�r nem tudott gondolkodni, t�l r�g�ta v�gyott az ilyen �rint�sre. Odaad�n simult bele az �t ism�t szorosan tart� karokba. Draco lassan h�tr�lni kezdett vele ahhoz a f�hoz, amit�l p�r perce l�kte el mag�t. Megperd�tette a t�r�keny testet �s odaszor�totta. A l�ny ajkait halk ny�g�s hagyta el mikor a cs�kok m�r a nyak�t k�nyeztett�k egyre lejjebb haladva. �rezte, amint Draco kezei v�gigsim�tanak az oldal�n, majd gyeng�den v�gigkarmolj�k a fenek�t. Szapor�bban kezdte venni a leveg�t, amint jobb keze becs�szott a finom anyag al� a combj�ig �r� has�t�kon �s v�kony ujjai elindultak felfele. Az ajkak tov�bbra is a nyak�n id�ztek �vatosan harapd�lva az �rz�keny r�szt. Hermione kimondhatatlanul izgat�nak tal�lta, ahogy a fi� forr� lehelete v�gigcir�gatta a b�r�t. Egyszer csak meg�rezte, hogy Draco keze el�rte combj�nak bels�, �rz�keny fel�t. Teste �vbe fesz�lt a v�gyt�l, amit a sz�ke fi� pillanatok alatt felkeltett benne. Mellei Draco mellkas�hoz nyom�dtak.

              A fi� �lvezettel n�zte a gy�ny�r�, �vbe fesz�l� testet. Meg�rj�tette a l�ny b�r�b�l �rad� �rz�ki illat. A v�gy csod�latos vir�gg� v�ltoztatta, ami csak arra v�rt, hogy leszak�ts�k. Az ibolyak�k �jszaka megfestette a szabadon hagyott, b�rsonyos b�rt, �s olyan f�nnyel vonta be, amelyet csakis az �jszaka adhat.

Hermione felemelte azt a l�b�t, amit Draco simogatott, �s a fi� t�rde m�g� fonta. Draco leh�zta az egyik v�llr�l a v�kony p�ntot �s v�gigsim�tott a kiszabadult mellen.

-  Draco, nem szabad… nem tehetj�k… - ny�gte a l�ny marad�k erej�vel. �rezte, hogyha ez �gy folytat�dik, akkor nem lesz k�pes ellen�llni.

Egy hideg es�csepp esett felhev�lt b�r�re, ami a kulcscsontt�l lassan indult el lefel�. A sz�ja teljesen kisz�radt.

-  Mit nem tehet�nk? – suttogta vissza a f�tyolos hang. Azzal kez�vel m�g feljebb kezdte simogatni �t. Csak azut�n hajtotta vissza az ajk�t a mell�re, hogy hallotta a reszket� s�hajt, amint a l�ny leg�rz�kenyebb pontj�ra tapintott.

Hermione azt hitte, hogy menten meg�r�l. A v�gy �gy marcangolta bel�lr�l a test�t, mint valami kit�rni k�sz�l� �llat. Kezeivel m�g jobban mag�hoz h�zta az �t fogva tart� testet, �s ujjaival v�gigsim�tott a gerinc vonal�n, majd beny�lt az ing al� �s a fi� derek�nak t�v�t kezdte simogatni. Draco azt hitte menten �sszeesik, amint meg�rezte a finom ujjakat a farkcsontj�n�l. Cs�p�j�t a l�ny�hoz nyomta, m�r nem is tudta volna titkolni a gerjedelm�t. Mindezt az �vatos simogat�s tette.

Hermione elv�ltozott hangon felny�g�tt, de egy pillanatra mag�hoz is t�rt. Mit m�velek? Ez nem �n vagyok! �, te h�l�tlan test, mi�rt �rulsz el? H�t el�g ennyi cir�gat�s �s m�ris felold�dsz a v�gyak vihar�ban? Egyik kez�t Draco mellkas�ra tette �s meg�ll�totta, majd a feln�z� fi� tekintet�t f�rk�szte.

-  Mi a baj? – Draco m�g mindig nehezen vette a leveg�t.

-  Ezt nem tehetj�k, te is tudod! Nem tudom mi �t�tt bel�m… K�rlek, bocs�ss meg!

-  Hermione, ne tedd ezt velem, ne k�nozz…! – s�gta a fi� fojtottan. – Nincs abban semmi rossz, amit csin�lunk. Te is �lvezed, nem tudod letagadni el�ttem…

- De Draco, mi ut�ljuk egym�st! – kibontakozott az �lel�sb�l �s - az imm�r kitart�an hull� es�ben - arr�bb l�pve a kast�ly fel� fordult. Milyen csod�latos ilyenkor, a kivil�g�tott ablakaival…- S�t, te a s�rv�r�eket is gy�l�l�d, akkor mi�rt pazarlod r�m az id�det? Nem �rtelek!

Draco m�g� l�pett, f�l k�zzel v�gigsim�tott a l�ny oldal�n, mik�zben a f�l�be s�gott:

- �n sem �rtem magamat, de amint l�tod, m�gsem ut�llak, akkor nem tenn�m ezt veled… - azzal apr� cs�kokkal kezdte k�nyeztetni a kecses nyakat.

- Draco… ne j�tssz velem… - ny�gte, mik�zben a v�kony, de er�s ujjak ism�t birtokl�n kalandoztak a test�n. – Ne! – szaladt ki a l�ny sz�j�n, majd kiszabad�tva mag�t �des b�kly�ib�l, a kast�ly fel� szaladt.

A hatalmas t�lgyfakapun bel�pve feld�ltan n�zett k�r�l. Ginny �s Ron meglepve n�ztek r�, de � nem t�r�d�tt vel�k, felrohant a l�pcs�n �s elt�nt a s�t�ts�gben. K�t bar�tja m�g mindig f�ldbegy�kerezett l�bbal �llt, amikor megl�tt�k Draco felsejl� – a szok�sosn�l is s�padtabb – alakj�t a nyitott sz�rnyak k�z�tt. Ron Draco feld�lt arc�ra n�zve r�gt�n �tl�tta a helyzetet, b�r azt hitte, hogy a sz�ke Malfoy csak megs�rtette valamivel a bar�tj�t.

- Malfoy, mit m�velt�l vele?! – ki�ltotta Ron �s p�lc�t ragadott. Inger�lten ler�zta h�ga kez�t mag�r�l �s a mardek�ros fi� fel� rontott. – Ezt megkeser�l�d!

Draconak pont annyi ideje maradt, hogy el�kapja p�lc�j�t, �s kiv�dje a fel� z�poroz� �tkokat.

- Weasley, takarodj az utamb�l, most nem �rek r� veled sz�rakozni!

- B�ntottad? Mit mondt�l neki, te mocskos kis f�reg?! Mivel r�kattad meg? �ruld el, te diszn�!

- Mir�l besz�lsz Weasley? – tettette az �rtetlent, de �rezte, hogy elpirul. Nem a s�rt�sekre, hanem a tudatra, hogy Hermione s�rt.

Ennyire irt�zott volna az �rint�semt�l? – Nem �gy t�nt. Megal�z�nak tal�lta volna a helyzetet? Vagy az a baja, hogy egy mardek�ros �rintette? – Nem. Az a baja, hogy �n voltam. Egy Malfoy. Csak most ne vet�dne r�m ap�m �rny�ka! – Te is hib�s vagy! – s�gta egy hang. – Igen, ez igaz. Nem viselkedtem vele kor�bban t�l kedvesen… De nem tudok parancsolni magamnak!

- Nagyon j�l tudod te kis pondr�!

- Mr. Weasley, f�kezze a nyelv�t, ha k�rhetn�m!

Piton l�pett ki az �rny�kb�l, ami eddig takarta. L�gy baritonja gyorsan terjedt a szikr�z� leveg�ben.

- De Piton professzor…

- Semmi de! Most m�r el�g legyen! 10 pont a Griffend�lt�l, ami�rt megt�madta Mr. Malfoyt – jeges pillant�st k�ld�tt a v�r�s fi� fel�, majd a feld�lt arc� sz�ke alak fel� fordult. – Draco, te pedig eredj a dolgodra!

A fi� sz� n�lk�l, komoly arccal indult el a l�pcs�n. Maga sem tudta, hogy mi�rt nem a klubhelys�g�k fel� vette az ir�nyt. Elgondolkodva ment, amikor egy halv�ny gondolat k�szott be a fej�be: „A harmadikon van. A bal oldali folyos�n…” Lassan visszafordult �s s�t�t tal�ros tan�rj�ra n�zett. Piton sz�ja sarka felfel� r�ndult, mintegy b�ztat�sk�nt. Tudta, hogy az � hangja volt. Kettes�vel kezdte szedni a l�pcs�fokokat. M�r tudta, hogy csakis Hermion�t akarja.

A griffernd�les l�ny a kedvenc erk�ly�n �llt kezeivel a k�korl�tra t�maszkodva, fej�t lehajtva. Ezt v�rtam az este? Ezt �reztem a leveg�ben? Szomor� mosoly suhant �t az arc�n. Vizes haja itt-ott kiszabadult �s a sz�l ritmus�ra mozgott. De h�t � Draco Malfoy! Malfoy. Ki ut�lt �s g�nyolt minket �veken kereszt�l? Ki �r�lt volna, ha valamelyik�nk nem t�r vissza az �letvesz�lyes kalandokb�l?! H�t �! De ez most m�r mindegy, nem szabad gondolnom r�! El kell felejtenem!!

M�gsem tudta el�zni a cs�kjai �z�t, az �rint�s�nek az eml�k�t. T�l elevenen �lt benne az a szikr�z� k�k szemp�r. K�nnyei m�g mindig folytak, de a sz�l nem engedte, hogy f�ldet �rjenek. Bel�j�k kapott �s elragadta �ket a s�t�t �jszak�ba, hogy �sszevegy�ljenek a tombol� vihar es�cseppjeivel.

Nem hallotta meg, amikor m�g�je l�pett egy magas alak. Draco sz�tlanul figyelte a mag�nyos, b�rsonyos b�r� l�nyt. Arra gondolt, hogy eddig mi�rt nem vette �szre, hogy az �vek sor�n a kis tud�l�kos s�rv�r� csod�latos n�v� �rett.

L�gyan �t�lelte a karcs� derekat. Hermione �sszerezzent �s megborzongott a v�ratlan �rint�st�l.

- K�rlek, menj el! Egyed�l szeretn�k lenni…

De az elf�l� hang nem hatotta meg t�ls�gosan a fi�t. Maga fel� ford�totta �t �s let�r�lt egy ez�st�sen csillog� k�nnycseppet.

- Nem hagylak egyed�l. Mi�rt s�rt�l? Ennyire rossz volt, amit tett�nk?

- Nem. Nem volt rossz, �s pont ez a baj! – ism�t kib�jt az �lel� karok k�z�l – �rtsd meg v�gre, hogy mi nem lehet�nk egy�tt! Soha! – kelt ki a l�ny mag�b�l.

- De mi�rt?! Ezt mondd meg nekem! A Mardek�r miatt? Az aranyv�r�s�gem, vagy az ap�m miatt? Az�rt, mert Hal�lfal�? Tudom, hogy tudod… - egy s�t�t �rny�k suhant �t az arc�n – Vagy miattam?! �, tudom m�r, az a fene griffend�les b�szkes�g az oka, igaz?

L�tta, hogy f�jdalmat okoz – m�s alkalommal m�g tal�n �lvezte is volna, de �t nem akarta b�ntani -, csak meg akarta tudni az igazs�got.

- Nem, Draco. Nem a b�szkes�g miatt. Az sem �rdekel, hogy a t�bbiek mit gondoln�nak. Az ap�d is hidegen hagy…

- Akkor m�gis mi?! �ruld el v�gre!

- Ez olyan neh�z… Nem tudom szavakba �nteni. Nagyon �sszetett az eg�sz. Valamilyen szinten azok is benne vannak, amiket felsorolt�l… Tal�n az eg�sz �sszess�ge. Nem tudom – hajtotta le a fej�t.

Draco ujj�val megemelte az �ll�t, hogy �sszekapcsol�dhasson a tekintet�k.

- Felejtsd el, k�rlek. �n csak veled akarok lenni, hogy �r�met szerezhessek neked…

- Te is csak j�tszol velem. Nem akarsz m�st, csak hogy kisz�rakozhasd magad, azt�n eldobsz, mint egy haszn�lt pap�r zsebkend�t.

- Nem! �s ezt bel�l te is tudod – k�zelebb l�pett.

- J�zusom, Draco Malfoy el�rz�keny�lt. Ez hihetetlen. Te ilyen �rzelmekre is k�pes vagy? – hangzott a g�nyos k�rd�s.

V�lasz helyett Draco m�r a falhoz is nyomta a l�nyt, majd megcs�kolta.

- T�bb mindenre is k�pes vagyok…

Hermione �rezte, hogy t�bb� nem tud ellen�llni. Megadta mag�t az �rz�seinek �s odaad�n simult az er�s karokba. Draco kivette a hajt�t Hermione haj�b�l �s hagyta, hogy a leoml� tincsek v�gigcsiklandozz�k az arc�t, elb�d�tva �t finom illatukkal.

A fi� vadul cs�kolta a l�ny ajk�t, mik�zben megszabadult tal�rj�t�l. A vill�ml�s f�nye id�nk�nt megvil�g�totta felhev�lt test�ket, majd ism�t a s�t�ts�g �lel� karjai k�z� mer�ltek.

- Draco… Draco…

- Mi az?

- Ne itt… megl�thatnak! – ny�gte a l�ny.

M�r pont azt akarta mondani, hogy kit �rdekel, amikor bel�tta, hogy Hermion�nak igaza van. Gyorsan combjai al� ny�lt, mire a l�ny l�bai szorosan a dereka k�r� fon�dtak. M�g mindig vadul cs�kolt�k egym�st, amikor f�l szemmel k�r�ln�zett a folyos�n �s az egyik ajt� fel� vette az ir�nyt. A m�g�tte l�v� csigal�pcs� a csillagvizsg�l�hoz vezetett. Maga sem tudta hogyan, de �gy t�nt egy pillanat alatt fel�rt Hermion�val az �l�ben a l�pcs� tetej�re.

Nem a csillagvizsg�l�ba mentek be, hanem az el�tte l�v� falnak kin�z� ajt�t nyitotta ki a sz�ke fi�. Kevesen tudtak err�l a szob�r�l.  Kicsi, de bar�ts�gos volt. A ferd�n �ll� k�t ablak �tengedte a tet�n az �jszakai �gen tombol� vihar k�p�t. Mindenfel� k�nyvespolcok �lltak, a fal mellett egy �res �r�asztal, jobbra pedig egy baldachinos �gy uralta a szob�t. Az egyik rejtett vend�gszoba volt.

Miut�n Draco nekinyomta Hermion�t az ajt�nak, �jra forr� cs�kban olvadt �ssze az ajkuk. Keze most m�r hat�rozottabban h�zta fel a szokny�t, �s t�relmetlen�l markolta a hossz� combokat. Hermione ujjai r�tal�ltak a fekete ing gombjaira. Kezei lesimogatt�k az anyagot a sima, feh�r mellkasr�l, azt�n f�l k�zzel belet�rt a sz�ke, laz�n h�trafogott hajba. �rezte, hogy minden egyes porcik�ja bizsereg a v�gyt�l. Cs�p�j�t megemelte �s lassan k�r�zni kezdett vele, ezzel v�gleg az �r�letbe kergetve a fi�t. Draco olyan gyorsan h�mozta ki �t a ruh�j�b�l, amilyen gyorsan az csak lehets�ges volt, majd lefektette az �gyra. Szem�t hosszan j�ratta a l�ny test�n, am�g megszabadult l�bbeli�t�l, majd gyorsan f�l� hajolt.

Mindkett�j�k szem�t elhom�lyos�totta a v�gy. Halkan zih�lva vett�k a leveg�t. Draco a l�ny nyak�t�l indulva cs�kolta v�gig a b�rt. Hosszabb ideig id�z�tt Hermione mellein�l, majd tov�bb haladt lefel�. Lassan leh�zta az utols� akad�lyoz� ruhadarabot, majd �jra a sz�j�t kezdte cs�kolni. Elakadt a l�legzete, amikor a l�ny gombolni kezdte a nadr�gj�t. Egy t�relmetlen r�nt�ssal megszabad�totta mag�t t�le, majd visszafordult az �des ajkakhoz. Kezei bebarangolt�k a karcs� testet. Hermione halkan felny�g�tt �s belemarkolt a leped�be, amint a v�kony ujjak ism�t r�tal�ltak leg�rz�kenyebb pontj�ra. Cs�p�j�t t�relmetlen�l nekiszor�totta az ujjaknak, teste �vbe fesz�lt.

- Draco… k�rlek… nem… nem b�rom tov�bb!

 Nem kellett k�tszer mondania a fi�nak, gyorsan megszabadult als�nadr�gj�t�l �s �vatosan a l�ny l�bai k�z� t�rdelt. Egy �vatos mozdulattal pedig k�nnyed�n bel�hatolt. A l�ny hangos sikoly�t Draco sz�ja f�lig felfogta. P�r pillanatig mozdulatlan maradt, am�g Hermione f�jdalma el nem m�lt, majd lassan mozogni kezdett.

A karcs� test r�gt�n felvette az �si, egyre gyorsul� ritmust. Hermione hangosan ny�gd�cselt Draco v�ll�ba kapaszkodva. Az ajkak ism�t a mell�t cir�gatt�k. Az �t ostroml� l�k�sek egyre m�lyebbre hatoltak �s gyorsultak. Azt hitte, a lelke menten kett�hasad a boldogs�gt�l. M�r hetek �ta Draco �rint�s�re v�gyott. Sz�m�ra nem ezen az est�n kezd�d�tt a vonzalom. Valami �rthetetlen okb�l, egy ideje vonz�nak tal�lta a mardek�ros fi� s�t�t kisug�rz�s�t. M�g �nmaga el�l is pr�b�lta titkolni, de nem b�nta, hogy id�ig jutottak. S�t, olyan boldognak �rezte mag�t, mint m�g soha �let�ben.

Mindketten �rezt�k, hogy m�r nincs sok h�tra. Hermione m�g er�sebben kapaszkodott Draco v�ll�ba, majd a n�vekv� fesz�lts�g miatt belekarmolt a feh�r b�rbe. Piros v�r serkent, de Draco meg sem �rezte a f�jdalmat. M�r r�g nem gondolkodott, csak azt s�gta neki a sz�ve, hogy eggy� akar olvadni ezzel a l�nnyal �gy, mint m�g eddig soha senkivel.

Hermione egyre jobban zih�lt, mik�zben k�jesen ny�g�tt, majd m�g szorosabbra fonta a l�bait a fi� dereka k�r�l. Feln�zett. L�tta, hogy a k�k szemp�r a szenved�lyt�l els�t�t�lve �t figyeli. A sz�ke haj kibomlott, �s a melleit csiklandozta. Bal kez�vel mag�hoz h�zta Draco nyak�t, majd szenved�lyesen harapni kezdte. A fi� ett�l m�g jobban begerjedt, majd a cs�k befejezt�vel visszanyomta a l�nyt a p�rn�ra �s egyre er�sebben fesz�lt neki az alatta vonagl� forr� testnek.

Hermione lehunyta a szem�t �s hangosan felny�g�tt. Azt hitte, a gy�ny�r sz�trobbantja a teste minden egyes sejtj�t. Draco ugyanabban a pillanatban k�vette kedves�t a le�rhatatlan �rz�s birodalm�ba.

M�g percekig mozogtak egy�tt. Csak lassan nyugodott meg kalap�l� sz�v�k. Nem sz�ltak egym�shoz. A k�zt�k l�v� csend besz�desebb volt. Draco a karjaiba vette a kimer�lt l�nyt �s egy tincset az ujj�ra tekert. Hermione �tkarolta a fi�t �s azt k�v�nta, b�rcsak �r�kre �gy maradhatn�nak. Csendben hallgatt�k a t�volr�l odasz�r�d� zen�t. Tudt�k, hogy t�bb� soha nem fognak tudni elszakadni egym�st�l…

„Arcod a hajnali p�rn�n,

Hom�lyban h�s a b�rsonyon

Mintha �bred�sed v�rn�m,

Gy�ny�rk�d�m az alv� mosolyon

Lassan mozgok, �rz�m pillanatod

Szerelemben f�rdik minden.

Csig�s hajamr�l hull� vir�gok

T�ncolnak az �jszaka eml�k�n.”

Sophie / Useless-girl

2004.09.13.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.