Az �rszem

"Erre, erre!"

Hallom amint az �vsz�zados b�lcs f�k h�vnak. Engedelmeskednem kell nekik, nem tehetek m�st, hisz ilyen a term�szetem. Elindulok h�t a s�t�t erd�ben, ahova csup�n a Telihold f�nye hatol be. Az ez�st�s, csod�latos Telihold, melyb�l n�p�nk az erej�t mer�ti.

"K�vess minket! K�vesd a szelet!"

Egyre szapor�zom a l�pteimet. A h�v�s m�r minden sejtemben ott van. Futni kezdek. A sz�l v�gre belekap s�t�tk�k, szinte fekete hajamba, mely a h�tam k�zep�ig �r. L�bam szinte nem is �rinti a f�ldet. Egyetlen f�sz�l sem hajlik meg talpam alatt, egyetlen �g sem reccsen utam sor�n. Teljesen �sszhangban mozgok a lombkorona leveleivel, az erd� csod�s �llataival.

Nem f�lek a s�t�tben, hiszen r�gi ismer�s�m, bar�tom. Kevesen l�tnak olyan j�l az �jszak�ban, mint mi. H� k�s�r�im, az �rny�kok, k�vetik, vigy�zz�k minden l�p�sem, ahogy k�zeledek c�lom fel�. Mert valami c�lja van �r�lt sz�guld�somnak. Valami�rt s�rgetnek a f�k. Most nem �rtem mit akarnak, pedig hosszasan el szoktam vel�k besz�lgetni. Most titokzatoskodnak, mint mikor nemr�g a S�t�ts�g ism�t fel�t�tte fej�t, �s Szauron maga k�r� gy�jt�tte seregeit. Sokan sajnos k�z�l�nk is fel�je h�ztak �s elhagyt�k a sz�munkra oly biztons�gos erd�ket. �ket soha nem �rtettem. Tal�n megfert�zte �ket a Gonosz S�t�ts�g, amit mi a Holdf�ny gy�gy�t� erej�vel �zt�nk ki falvainkb�l.

"Siess! Itt j�r! K�zt�nk j�r… K�zeledik!"

Vajon kir�l susognak ilyen izgatottan? Nem szoktak ilyenek lenni. M�g soha nem hallottam �gy �ket… Ez a h�v�s nem olyan, mint mikor az orkok nyomultak be k�z�j�k, hogy kiv�gj�k ezeket az �si f�kat, melyek m�g K�z�pf�lde t�rt�nelm�nek hajnal�n bontott�k els� vir�gukat, eresztett�k gy�kereiket a d�s f�ld m�ly�be, melyet m�g nem szennyezett be a gonosz. �s a tudatlan orkok t�zel�k�nt akart�k haszn�lni �ket. De mi megmentett�k a f�kat. Vad�szt�rsaimmal a lombok rejtek�b�l lenyilaztuk �ket egyt�l-egyig. Felocs�dni sem volt idej�k.

A Holdf�ny �s a term�szet adta er�nkkel pedig meggy�gy�tottuk a m�g megmenthet� f�kat. Ekkor k�t�ttem vel�k m�g szorosabb bar�ts�got, nem mintha kicsiny koromt�l nem vel�k n�ttem volna fel. Lombkoron�ba rejtett h�zunk el�tt a b�lcs�ben fek�dv�n par�nyi hegyes f�lecsk�immel is �ket hallottam meg el�sz�r. Any�m szerint felnevettem, ahogy meghallottam halk suttog�sukat. � mes�lte, hogy gyakran �nekeltek nekem gy�ny�r� sz�p altat�kat, ha vak�t�an k�k krist�lypillant�s� szememet elker�lte az �lom. De ez m�r t�bb mint sz�z �ve t�rt�nt.

Nem �rtem mi�rt id�z�dik fel bennem ez a sok-sok eml�k. Tal�n, hogy tiszta k�pet kaphassak arr�l, milyen szorosan k�t�d�m a term�szethez? Minden esetre nem �llok meg kedvenc dombomn�l, melynek teteje a f�k lombkoron�i f�l� emelkedik pazar kil�t�st adv�n az �t k�rbe fog� erd� �s a t�voli magas hegyek k�p�r�l.

M�r �n is �rzem, hogy valaki a f�k k�z�tt j�rt. �pp azon az �sv�nyen, ahol most �n haladok, csup�n f�l �ra elt�r�ssel. M�g �rzek egy furcsa, friss illatot, amit azel�tt m�g soha. Lelass�tom l�pteimet. Innent�l csak �vatosan haladhatok. Hi�ba keresek azonban idegenre utal� jeleket, egyetlen bokor �ga sem t�rt le az arra j�r� miatt, sehol sem l�tok egyetlen l�bnyomot sem, �s ezt nagyon k�l�n�snek tal�lom.

Tal�n itt lenne az ideje, hogy el�h�vjam csal�dunk famili�ris�t, az �jfekete baglyot, hogy az � szem�vel is felm�rhessem a terepet. �s igen, kis koncentr�l�s �s p�r var�zssz� ut�n elr�p�l mellettem. Tudja mi a dolga. Felder�ti a terepet �s lesz�ll egy f�ra, ahonnan kik�mlelheti a betolakod�kat. Am�g v�rok, elgondolkodom �s felteszem k�rd�semet az er�s sz�lben hajladoz� f�knak: "Mi�rt csak nekem sz�ltatok � b�lcs f�k? Hol vannak t�rsaim, ha vesz�ly fenyeget?" Nem v�laszolnak. Megvan az a n�ha bosszant� szok�suk, hogy elhallgatnak bizonyos dolgokat, ha olyan a kedv�k. Most is hi�ba k�rdezem �ket, csak leveleik susognak, mintha nevetn�nek.

***

- Valaki k�zeledik. R�la suttognak a f�k… - t�rte meg a csendet a sz�ke t�nde l�gy hangja, amint elt�volodott a fak�regt�l, amihez eddig hossz�k�s f�l�t szor�totta. Szeretettel v�gigsim�tott m�g egyszer a t�rzs�n, majd bar�taihoz fordult.

- �rt� sz�nd�k�? – k�rdezte a pip�z� ember.

- Nem vagyok benne biztos. Valamif�le s�t�ts�g veszi k�r�l, ahogy hangtalanul k�zeledik. M�r nincs mesze.

- Akkor k�sz�lj�nk fel! – pattant f�l a t�rp, aki eddig szalonn�t falatozott.

- Nem. Tegyetek �gy, mintha mi sem t�rt�nt volna, �n k�rben�zek a f�k k�z�tt.

Az ember b�lintott, majd folytatta kardja �les�t�s�t. A t�nde pedig m�r el is t�nt a piciny tiszt�s sz�l�n a s�t�tben.

-  Nem tetszik nekem ez az erd�. Olyan, mint amiben szellemek j�rnak.

- Azok is j�rj�k. A f�k szellemei. Nem hallod, ahogy susognak a sz�lben? – v�laszolta fel sem n�zve a poros �ti k�penybe burkol�dzott f�rfi �s �gy tett, mintha nem vette volna �szre az �ppen a m�g�tte �ll� fa egyik �g�ra lesz�ll�, tiszteletk�r�t befejez� fekete baglyot.

***

Legyek h�rf�d, mint h�rf�d a vadon,

Hull� lomb vagyok �n is, ne kim�lj!

Ha vad zen�d felz�dul szabadon,

Lomb s l�lek hadd kis�rje �szi, m�ly

Dallal, mely �des, b�r f�j, - �h, te zord

L�lek, l�gy lelkem, �n s te: egy szem�ly!*

A t�nde addig �llt a patak sz�l�n, m�g a lombok be nem fejezt�k �nek�ket. Percekig hallgat�zott, de nem folytatt�k, � pedig nem tudott r�j�nni, hogy mire c�loztak dalukkal. Tudta, hogy oda k�ne figyelnie minden neszre, de ebben az erd�ben olyan �rdekesek voltak a f�k. Hossz� utaz�saik sor�n sajnos egyre kevesebb olyan erd�vel tal�lkozott, ahol a f�knak igazi lelke is volt �s azok harm�ni�ban is �ltek, nem pedig �rt� sz�nd�kkal fordultak az utaz�k fel�. De a t�nde az ilyen f�kat is meg�rtette. Annyi f�jdalmas fejszecsap�s ut�n nem csoda, hogy ellens�gess� v�ltak az ismeretlenekkel szemben.

Furcsa �rz�s fogta el, ahogy a h�v�s ny�rv�gi szell� belekapott hossz�, sz�ke, fonatokkal d�sz�tett haj�ba. A k�rnyezet�b�l �rad� t�k�letes harm�nia eltel�tette �rz�keit. Hallotta ahogy az �jszaka, az erd� l�legzik, ahogy az �jjeli �llatok mozgol�dnak. L�tta a csillagok �s a Hold f�ny�t, amint v�gigsim�tanak a kis patak csobog� v�zcseppjein. Lehunyt szemmel �llt meg teljesen elm�ly�lve a sz�ps�gben.

***

Miel�tt folytathatn�m utamat, �rzem, hogy baglyom megtal�lta a betolakod�t. Az � szemeivel l�tom a kicsiny t�bort�zet. Egy pillanatra el�nt a m�reg („Hogy mer�szelt t�zet gy�jtani a mi erd�nkben, a f�kb�l?”), de azt�n tudatosul bennem, hogy csup�n az am�gy is lehullott �gakt�l lobog vid�man az apr� t�zecske. Amint k�rbe pillantok �szreveszem, hogy t�bben vannak. Egy barna haj� ember, aki �pp a kardj�t �les�ti. Nem l�tom az arc�t, mert h�ttal �l, de a vele szemben �l� t�rp�t tiszt�n ki tudom venni a t�z f�ny�ben. Morcosan h�zza �ssze bozontos szem�ld�keit, de nem sz�l semmit, csup�n megt�mi pip�j�t �s r�gy�jt.

Valaki m�g biztosan van vel�k, mivel h�rom l� �ll kip�nyv�zva az egyik fat�rzsn�l �s m�g egy k�peny van leter�tve a t�z k�zel�ben. Furcsa egy k�peny, alig lehet �szrevenni. Elindulok, hogy megkeressem a harmadikat. Nem kell messzire mennem, hallom, ahogy megreccsen nem messze t�lem egy apr�cska gally.

Itt van, itt van…

A f�k is seg�tenek. Az egyik �g lejjebb hajol, hogy felm�szhassak r�, majd elb�jok a levelek m�g�tt. Hangtalanul kih�zom h�vely�b�l mithrilb�l k�sz�lt t�r�met, melynek markolat�n ez�st�sen csillog� Holdsarl� l�tszik �si r�n�kkal k�r�lv�ve. Hegyezem a f�lemet. P�r pillanat m�lva m�r l�tom is kibontakozni a s�t�ts�gb�l magas, sud�r alakj�t.

"Mi�rt takarj�tok el el�lem az arc�t?"- k�rdezem a f�kt�l �s az �rny�kokt�l. "Mit tudtok, amit �n nem?" Megint nem v�laszolnak. �r�l�k, hogy nem az �jamat v�lasztottam, azzal a feler�s�d�tt sz�lben �gysem tudtam volna hal�losan pontosan c�lozni. M�r csak p�r m�terre van. Ism�t �rzem azt a friss illatot… "Igen, gyere csak! Mindj�rt a fa al� �rsz… Most!"

Elrugaszkodom a fa�gt�l �s eg�sz s�lyommal nekiv�g�dom az idegennek. De �gy t�nik, sz�m�tott a t�mad�sra, ugyanis karjaival �tfonja a derekamat �s addig birk�zik velem, am�g maga al� nem gy�r. Percekig egym�s szem�be m�lyed�nk. �n d�h�s vagyok, ami�rt nem �gy s�lt el a t�mad�s, ahogy kellett volna, � mintha visszafogottan mulatna haragomon. Ezt nem engedhetem! Bal karomat felemelem �s �rzem, ahogy a peng�m �thatol a h�s�n. Csak egyet ki�llt, majd ism�t a szemembe n�z, mintha ennyi lett volna a f�jdalma. Lassan kitisztul a k�p �s m�r nem csak �gk�k szemeit l�tom…

- T�nde! – mondom meglepetten.

- �rnyelf – suttogja a m�sik az �n nyelvemen.

Tov�bb nem jutunk, ugyanis k�t t�rsa, az ember �s a t�rpe alakja t�nik fel, majd felseg�tik sz�ke t�rsukat. "Most kell elt�nn�m!" – villan �t az agyamon, de a m�sik kett� megragad k�toldalr�l �s megk�t�znek. "Balg�k! Mit �rthat nekem egy k�t�l?" De amint szabadulni pr�b�lok, a k�t�l nem enged. "T�ndek�t�l, h�t persze! Ironikus, hogy pont egy t�ndek�t�l fordul ellenem…" Abbahagyom a szabadul�si k�s�rleteket �s hagyom, hogy a t�borhelyhez vezessenek. K�zben a f�k seg�ts�g�t k�rem, hogy h�vj�k ide p�r t�rsamat.

Le�ltetnek a t�z mell�. A sz�ke sz�p arca egy pillanatra megr�ndul az �tsuhan� f�jdalomt�l. Bar�tai csak most veszik �szre, hogy a t�r m�g mindig a lapock�j�ba van f�r�dva. K�r�rvend�en elmosolyodom. A t�nde v�gig a szemembe n�z. Bar�tai ellens�gesen pillantanak r�m. Az ember el�h�zza h�vely�b�l sz�pen d�sz�tett kardj�t, amin megcsillan a f�ny. A velem szemben �l� elf mintha �lomb�l �bredt volna erre a hangra.

- Ne – sz�l az emberre csendesen.

- De h�t megt�madott… - sz�l k�zbe a t�rp, de a barna szem� f�rfi r�gt�n meg�ll.

- � egy Sentinel, vagy m�s n�ven �rszem. Ez a dolga.

- Mi? Hogy meg�lj�n minden erre j�r�t? – horkan fel a t�rp.

- Nem. Csup�n az erd�t �s az �r�kl�t Forr�s�t �rzik.

- Honnan tudjuk, hogy � nem �llt �t Szauron oldal�ra, mint annyi t�rsa ezekb�l az erd�kb�l?

- Ezt csak �gy tudhatjuk meg, ha megk�rdezz�k. Besz�led a k�z�s nyelvet? – k�rdezi t�lem t�nd��l.

- A helyedben ink�bb a sebeddel foglalkozn�k, ugyanis a t�r m�rgezett. Hi�ba vagy halhatatlan, el�g sok ideig ki tud �tni, ha m�g sok�ig nem t�vol�tod el. Ismered a m�rgeinket, ha nem t�vedek… - v�laszolom �gy, hogy a m�sik kett� is �rtse. M�g mindig g�nyosan mosolygok, holott bel�lr�l bosszant, hogy ilyen k�nnyen elfogtak. Nem �rtem mi�rt nem tudtam elillanni a kez�k k�z�l. Egyszer�en nem ment. Azok az �tkozott k�k szemek! Most is �rzem magamon, ahogy nyugodtan v�gigm�r.

- Hercegn� vagy – jelenti ki egyszer�en mik�zben hagyja, hogy az ember lassan kih�zza a t�rt, �n pedig meglep�d�m.

- Honnan veszed? – k�rdezi a t�rp.

- Az arca k�t oldal�n l�v� s�t�tebb lila fest�snek l�tsz�, a magasabb rang� csal�dokra jellemz� tetov�l�sb�l, �s ott van a homlok�n a hercegn�k �ltal viselt holdsarl�t form�z� l�nc, amely t�rzs�k jelk�pe, �s persze a haj�ba font levelek is �rulkod�ak, b�r azokat t�bben is viselik. Igazam van? – fordul vissza hozz�m.

Eg�sz eddig t�k�letes profilj�t �s l�gyan mozg� sz�j�t figyeltem, de most ism�t a szemeibe n�zek �s lassan b�lintok. D�h�s vagyok magamra, hogy ilyen k�nnyen le tudtak leplezni.

- � Aragorn �s Gimli – mutatott az emberre, majd a t�rpre. – �n pedig Legolas vagyok.

Tov�bb nem jut, mert lehunyja szemeit �s v�gigd�l a f�v�n. A m�reg megtette hat�s�t. T�rsai agg�dva indulnak fel�je. "Most nem szalasztom el az alkalmat!"  Azzal testemet pillanatok alatt fekete �rnycs�pok veszik k�rbe �s lecs�sztatj�k r�lam a t�ndek�telet. Mire felocs�dnak, �n m�r az egyik fa koron�j�ban keresek mened�ket, onnan figyelem a megzavarodott t�rp�t �s a m�g most is higgadt embert. A Legolas nevezet� t�nde m�g mindig �ntudatlanul fekszik �s egyre rendszertelenebb�l veszi a leveg�t.

***

Hirtelen elrugaszkodtam �s �tugrottam egy m�sik f�ra, onnan pedig az illatos f�re. Biztos voltam benne, hogy meg�ltem a t�nd�t. A mi m�rgeink egy haland�val �t m�sodperc alatt v�geztek volna, egy t�nd�n�l att�l f�gg, hogy milyen er�s �s mennyi tapasztalata van. Na �s persze az �lni akar�sa is sz�m�t. De m�g egy t�nd�nek is hal�los adag lehet ennyi ideig mag�ban hagynia egy m�rgezett t�rt. Furcs�n �reztem magam, ahogy futottam egyre messzebb a kis t�bort�l. K�rdeztem a f�kat, hogy mi�rt vezettek hozz�juk, de ijeszt�en hallgattak. Hozz� szokhattam volna az ilyen viselked�s�kh�z, de most szinte v�dl� volt sz�tlans�guk.

Miut�n haza�rtem f�radtan m�sztam fel tet�nkre, ahol mindig megnyugodtam. Most itt sem siker�lt. F�leg miut�n megtudtam t�rsaimt�l, hogy senki sem sz�lt nekik, hogy bajban vagyok. Most rajtam volt a neheztel�s sora. Nem akartam elhinni, hogy az erd�, amit eg�sz �letemben v�delmeztem �s szerettem, el�rult. Rettenetes f�jdalom t�lt�tt el emiatt, �s ha ez nem lett volna el�g, m�g a lelkiismeretem sem hagyott nyugodni. Folyton magam el�tt l�ttam azt a t�k�letes profilt �s sajn�ltam, hogy t�bb� nem n�zhetek bele azokba a nyugodt, k�k szemekbe.

F�jdalmam nem akart csitulni. K�r�l�ttem minden az �rul�sra eml�keztetett. T�bb� nem b�ztam a f�kban. A S�t�t Erd� f�i rengeteg haland�t veszejtettek vagy �rultak el, de �n soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ellenem fordulnak. Hi�ba k�rdeztem �ket v�dl�n, hogy mi�rt, �k tov�bbra is hallgattak. M�r semmi sem volt ugyanaz. A szell� b�nt�an cs�p�s lett, a levelek �s gallyak cib�lt�k a hajamat �s a ruh�mat, holott addig mindig utat engedtek nekem.

- Most b�ntettek?! – ki�ltottam el magam v�gs� elkeseredetts�gemben. – De mi�rt?!

Nem b�rtam tov�bb k�zt�k maradni. Rem�ltem, ha elhagyom ezt a vid�ket, nyugalomra tal�lok. Elb�cs�ztam �desany�mt�l, aki f�j� sz�vvel ugyan, de utamra engedett. Ap�m r�g elesett egy s�rk�nycsorda elleni csat�ban. Nem is nagyon eml�keztem r�. Nem volt kedvem a palot�ban �lni az erd� m�ly�n, a ny�zsg�s k�zep�n, holott hercegn�k�nt elv�rt�k volna t�lem, de ap�m hal�la �ta any�mmal erre a nyugodt k�rny�kre k�lt�zt�nk. F�ltestv�reim �gy is ell�tt�k a hercegn�k feladatait. Nem volt k�zt�nk harag, noha nem szerett�k any�mat. Mivel ap�m hajdan�n a kir�ly volt, ez�rt a n�p nem k�z�s�tett ki, de szeg�ny any�mat nem kedvelt�k t�lzottan. Azt hiszem �t hib�ztatt�k a kir�lyn�juk hal�l��rt, holott � maga mondott le a halhatatlans�gr�l annak idej�n �s vetette le mag�t egy szikl�r�l.

 A mi falunk k�zelebb �llt az erd� sz�l�hez, amolyan el��rs -f�le volt, ami figyelmezteti vesz�ly eset�n az erd� legs�t�tebb m�ly�n l�v� v�rost, aminek f�ter�n az �r�kl�t Forr�sa gy�jti mag�ba a Hold f�ny�t m�gi�val aj�nd�kozva meg a k�r�l�tte �l�ket. �n csak egyszer ittam a viz�b�l, mely olyan volt, ak�r a foly�kony ez�st. Akkor kaptam egy kup�val bel�le, amikor �rszemm� avattak. �gy tettek minket ellen�ll�bb� �s er�sebb� t�rsaimmal, akik k�z�l csak n�h�nnyal ismerkedtem meg k�zelebbr�l.

Mindig is mag�nyos l�lek voltam, aki szereti egyed�l j�rni az erd�t, figyelni a v�ltoz�sait, hallgatni a csendet. �pp ez�rt ritkas�gsz�mba ment, ha valakit k�zel engedtem magamhoz. Ett�l f�ggetlen�l azonban j�ban voltam mindenkivel a k�rnyezetemben. Az �rszemek k�z�l csup�n egyvalaki tiltakozott az ellen, hogy elmenjek, pedig rajtam k�v�l m�r mindenki �tesett azon, hogy m�s vid�keken pr�b�l szerencs�t. De Daraneor nem akart elengedni. Tudom, hogy nem csak f�lt�sb�l. �rzem, hogy m�r egy ideje vonz�dik hozz�m, de �n m�gsem szeretn�k t�le semmit. J� bar�tnak tartom, de ennyi �s nem t�bb. M�g � sem tudott meggy�zni �sz�rvekkel. H�trahagytam addigi �letem �s elindultam, h�tha m�shol megb�k�lhetek.

***

M�g sok�ig azokat a szikr�z� gy�m�ntszemeket l�ttam �lmomban. Tiszt�n fel tudtam id�zni a halv�nylila b�rt, ami az �rnyelfek saj�toss�ga, ujjam alatt �reztem a k�k haj b�rsonyoss�g�t, a karcs� test ruganyoss�g�t, ahogy a f�ben birk�ztunk…

Miut�n magamhoz t�rtem a m�rgez�sb�l Aragorn �s Gimli seg�ts�g�vel, m�g mindig nem tudtam kiverni a fejemb�l azt a sz�ps�get, b�r ezt nem mutattam ki bar�taim el�tt. �k csak azt fedezhett�k fel rajtam, hogy a szok�sosn�l is z�rk�zottabb lettem �s alig lehetett a hangomat hallani. De mindezt az el�tt�nk �ll� csat�nak tudt�k be, ami megpecs�telheti eg�sz K�z�pf�lde sors�t.

***

A csata k�m�letlen volt. Mindannyian Frod�ban rem�nykedtek, aki v�g�l az utols� csepp rem�ny elveszte ut�n m�giscsak elpuszt�totta a gy�r�t. M�g a t�voli erd�ben is l�tni lehetett a villan�st - ami Szauron veszt�t jelentette – ahol �pp felkapta a fej�t egy mag�nyos �rnyelf-l�ny.

***

- Arra ment! Ut�na! – hallatszott egy reszel�s, kellemetlen hang. Gazd�ja, egy nagytermet� ork, aki mar�knyi csapat�t ir�ny�totta (akik t�l�lt�k, vagy „v�letlen�l” elszalasztott�k az utols� �tk�zetet), v�rakoz�n �sszed�rzs�lte a kezeit, majd � maga is fut�snak eredt a bokrok k�z�tt. – Megsebes�lt a l�ba, �gy nem tud ler�zni minket. Ki kell f�rasztanunk �s akkor a mi�nk lesz!

A l�ny futott, ahogy csak ny�lvessz�vel �tf�rt bok�ja engedte, de tudta: m�r nem b�rja sok�ig. Minden egyes l�p�sn�l ha neki�t�d�tt valaminek a ny�l, l�b�ban elviselhetetlen f�jdalom indult gyeng�t� �tj�ra. Hi�ba voltak kevesen az orkok, nyolcukkal sebes�lten vajmi kev�s es�lye volt. Hasztalan pr�b�lkozott azonban elb�jni, annak az erd�nek a f�i nem mutatt�k, hogy tudn�nak-e besz�lni. �sszeszor�tott fogakkal futott tov�bb, de azon vette �szre mag�t, hogy egyre lassul.

"Csak a v�zes�sig �rjek el! Ott tal�n le tudom r�zni �ket… B�rcsak velem lenne az �jam, akkor nem lenn�nek ilyen b�trak! Ez az �tkozott nappal is! Ilyenkor nem tudok az �rny�kok k�z� rejt�zni…"

Miut�n ki�rt a f�k k�z�l, p�r m�teren kereszt�l ny�lt terepen kellett haladnia, hogy oda�rhessen a lez�dul� v�zt�meghez. Egyre jobban zih�lt �s gyeng�lt a v�rvesztes�gt�l, de nem kock�ztathatta meg, hogy ak�r egy pillanatra is meg�lljon, hogy kiszedje a ny�lvessz�t �s ruh�ja egyik zseb�b�l el�vegye azt a kis �vegcs�t, ami enyh�thetn� a f�jdalm�t.

Ellenfelei vadul f�lord�tottak, amint megl�tt�k a v�kony alakot botladozni. M�r a markukban �rezt�k az �rnyelfet, akit �j uruk parancs�ra k�vettek, hogy azt�n elfogj�k �s elvigy�k neki. B�r s�rtetlen�l kellene meg�rkeznie hozz�, a vezet� �gy v�lte, hogy ez a kis l�bs�r�l�s m�g belef�r. „Nem volt m�s v�laszt�suk”, ugyanis mikor m�r majdnem elcs�pt�k a l�nyt, az h�rom t�rsuk tork�nak nyilat k�ld�tt, de a k�zelharcban h�tra kellett hagynia az �j�t �s a kardj�t. Csup�n k�t t�r �s p�r �veg m�reg volt n�la, amir�l persze az orkok mint sem tudtak. �k azt hitt�k, hogy fegyvertelen a pr�da, ez�rt mentek olyan lelkesen ut�na.

A l�ny egyre fesz�ltebben figyelte n�ha-n�ha h�tra pillantva, ahogy lassan az orkok el�rik azt a pontot, ahol � kil�pett a sz�les foly�partra. Azt viszont m�r nem l�tta, hogy a bokrok �s cserj�k hirtelen akad�lyozni kezdt�k az �ld�z�k �tj�t.

"Ez az, v�gre siker�lt! M�r csak egy alkalmas b�v�helyet k�ne tal�lnom legal�bb addig, am�g meggy�gy�tom magamat."

Rem�nykedett benne, hogy a v�zf�gg�ny �s a p�ra j�t�konyan eltakarja �t, �s hogy a zubog� v�z m�g�tt egy barlang is tal�lhat�. Miel�tt kicsit is megnyugodhatott volna, �ld�z�i szents�gel�sei eg�szen k�zelr�l hallatszottak.

- Itt van, beker�tett�k! Nem b�jhat el sok�ig a p�ra m�g�. – ki�ltotta egyik�k.

A l�ny �les szeme l�tta, amint szorosabbra fonj�k a k�rt a v�zes�s k�r�l. � maga egy sek�lyebb r�szen �llt egy lapos k�v�n. Amilyen gyorsan csak tudott egy szikla m�g� b�jt �s egy j�kora k�vet emelt fel, amivel hal�lra is s�jtott egy figyelmetlenebb orkot.

"Csod�s, m�r csak heten vannak."

A k�vetkez� �ldozat�t megmaradt t�r�vel sz�rta le, de addigra a t�bbiek m�r olyan szorosra font�k a k�rt a l�ny k�r�l, hogy musz�j volt a magas sziklafalhoz h�tr�lnia. Hat v�rben forg� szemp�r figyelte �rg�san minden egyes mozdulat�t, hat ocsm�ny test k�zeledett kivont karddal a kecses alak fel�. M�r azt fontolgatta, hogyha m�r meg kell halnia, akkor legal�bb egy mocskot vigyen mag�val, b�r fogalma sem volt r�la, hogy mi�rt �ld�zt�k �t ennyi ideig.

Jobb l�b�ra helyezte tests�ly�t, hogy sebes�lt l�ba kev�sb� vonja el a figyelm�t a k�zelharcr�l, majd t�mad� testtart�st vett f�l bal kez�ben az egyik halott ork kardj�t, a jobban pedig saj�t t�r�t tartva.

- Gyertek csak, �n nem f�lek a hal�lt�l. – suttogta alig hallhat�n. Ink�bb olyan volt a hangja, mint a sz�lben susog� f�knak. – Ki lesz az, akit magammal viszek a t�lvil�gra?

- V�rj, mi nem akarunk meg�lni. – emelte meg kez�t a vez�r.

- Akkor meg mit akartok t�lem? Nincs semmim, amit elvehetn�tek. – sziszegett vissza.

- Nem is nek�nk kellesz, hanem Urunknak.

Miel�tt azonban megk�rdezhette volna, hogy ki az �s mit akar t�le, egy ny�lvessz� szelte �t a leveg�t, �s a vez�r holtan esett �ssze. A t�bbiek ide-oda kapkodt�k a fej�ket. Egyik�k az �rnyelf fel� indult, aki r�gt�n fejveszt�ssel jutalmazta a meggondolatlanul cselekv� rondas�got.

Mire a l�ny �jra k�r�ln�zett, m�r csak k�t ork indult meg nagy iramban az erd� fel�. Az elf f�radtan rogyott le a sziklafal t�v�ben, l�bai m�r nem b�rt�k tartani tests�ly�t. M�r nem �rdekelte, hogy ki j�n, f�jdalma lek�t�tte minden idegsz�l�t. Azonban mikor elcsig�zottan feln�zett, egy pillanatra elakadt a l�legzete.

- Te? – csak ennyit tudott kiny�gni a fel�je k�zeled� t�nd�re n�zve.

- Azt hitted meghaltam, igaz? – a besz�d�b�l ugyanaz a nyugodts�g �radt, mint minden egyes mozdulat�b�l.

A l�ny p�r percig nem tudott mit mondani, szemeiben azonban hirtelen harcos szikra lobbant. Addigra Aragorn �s Gimli is visszat�rt.

- Az egyik megl�gott, a m�sikkal v�gezt�nk. – k�z�lte a t�rp.

- H�t ez fantasztikus! Most majd elmondja az ur�nak, hogy mi t�rt�nt �s m�g t�bben fognak j�nni! – mordult fel az �rnyelf.

- Sz�vesen. Tudod �ltal�ban meg szokt�k k�sz�nni, ha valakinek megmentik az �let�t. – n�zett r� az alacsony, szak�llas f�rfi.

- Hagyd Gimli. – intette Legolas cs�ndre bar�tj�t. – Mir�l besz�lsz?

- Arr�l, hogy most varrtatok a nyakamba egy sereg orkot! �s am�gy is el tudtam volna b�nni vel�k!

- Nekem nem �gy t�nt… - jegyezte meg halkan Aragorn.

- Csup�n az�rt, mert megsebes�ltem, ne becs�ljetek le! – sziszegett.

- Igaza van. Az �rnyelfek nagyon b�szk�k a harci k�pess�geikre. De…

- Ha nem hiszed, akkor �llj ki ellenem! – szak�totta f�lbe most m�r a sz�ke t�nd�t.

- Nem lenne egyenl� k�zdelem, ha egy sebes�lttel harcoln�k.

- Sz�val visszautas�tasz? Csak nem megijedt�l?- csillant fel g�nyosan a szeme.

- Nem. Nem ijedtem meg, csup�n okosabbnak tartom, hogy el�bb biztons�gosabb helyre menj�nk.

- Mi el�re megy�nk felder�teni a terepet. – intett az ember a t�rpnek.

Miut�n ketten maradtak, a l�ny m�g mindig haraggal a szem�ben n�zett fel az el�tte �ll�ra. B�r maga sem �rtette heves ellenszenv�t �s ellenkez�s�t. Tudta, hogy h�l�snak k�ne lennie, hogy megmentett�k, de b�szkes�ge nem engedte, hogy ezt be is vallja.

A t�nde mozdulatlanul figyelte a m�regt�l villog� szem� n�t. A bel�le �rad� sz�ps�g �gy k�szott a b�re al�, mint a l�gy, tavaszi szell�.

- Most meg mit n�zel �gy rajtam?

- Semmit. De azt hiszem a sebedet el k�ne l�tni. – hajolt le lassan a f�rfi.

- K�sz�n�m, de nem kell a seg�ts�ged, boldogulok egyed�l is.

- Igaz�n?

A l�ny nem v�laszolt. Beny�lt egyik zseb�be, hogy kivegye a gy�gy�t� holdf�nyt tartalmaz� �vegcs�t, de csal�dottan vette �szre, hogy az a menek�l�s k�zben elt�rt.

- Hogy az a… - m�rg�ben a f�ldh�z v�gta a t�r�tt �veget, �s megpr�b�lt egyidej�leg talpra �llni �s elh�z�dni a t�nde el�l. De ezzel csak azt �rte el, hogy f�jdalmasan visszaz�ttyent a f�re.

- Hadd seg�tsek…

Az �rnyelf kelletlen�l b�lintott, de tov�bbra sem vette le a szem�t a m�sikr�l. Legolas el�sz�r �vatosan megvizsg�lta a sebet, majd egy hat�rozott mozdulattal let�rte a ny�lvessz� v�g�t, majd ki is h�zta azt, �s k�zben nem pr�b�lt arra a j�les� �rz�sre gondolni, ami akkor �nt�tte el, mikor a l�ny er�sen belekapaszkodott a v�ll�ba f�jdalm�ban.

- M�g nem is mondtad hogyan h�vnak. – t�rte meg a csendet, mik�zben n�h�ny gy�gyn�v�nyt vett el� �s tett r� a sebre. A l�ny sok�ig n�zte mozdulatlanul miel�tt v�laszolt volna.

- Elune.

- Sz�p n�v. Ha j�l sejtem, az istenn�t�kr�l neveztek el.

- Igen. K�sz�n�m a seg�ts�get, most m�r magam is boldogulok. – v�gta el a tov�bbi besz�lget�st hat�rozottan �s megpr�b�lt talpra �llni.

Mire v�gre siker�lt, teljesen kimer�lt. Lassan elindult a f�k fel�, de p�r l�p�s ut�n a l�ba felmondta a szolg�latot. Miel�tt felocs�dhatott volna, keze egy er�s v�llban kapaszkodott meg. Tekintet�t hirtelen a f�rfi szem�be f�rta, amiben csupa f�lt�s �s nyugalom j�tszott. Ez a nyugalom �s az az egyedi friss illat, ami a t�nde b�r�b�l �radt teljesen elterelte a figyelm�t.

Minden sejtj�vel tiltakozni akart az ellen, hogy �tfogj�k a derek�t, m�gse tudott semmit mondani. Sz� n�lk�l t�rte, hogy a f�rfi finoman v�gigsim�tson a kez�n, amivel m�g mindig g�rcs�sen kapaszkodott a m�sikba, �s hogy lassan maga fel� h�zza az az �gk�k tekintet.

Mire feleszm�lt, m�r egy b�rsonyos sz�j tapadt finoman az ajk�ra. Legnagyobb megd�bben�s�re pedig nem ellenkezett a finom cs�k ellen. Legolas felb�torodva kicsit er�sebben szor�totta mag�hoz. De miel�tt folytat�sra ker�lt volna a sor, Elune egy hat�rozott mozdulattal eltolta mag�t�l.

- Ez most mire volt j�? – fordult el d�h�sen. Igaz�b�l megint mag�ra volt m�rges. Nem �rtette a melegs�get, ami a cs�kt�l �nt�tte el.

Legolas csak halv�nyan elmosolyodott. – Jobb lenne, ha egy kicsit m�g le�ln�l, hogy a seb begy�gyulhasson. �n megkeresem a t�bbieket. Majd a f�k �rtes�tenek, ha valami vesz�ly k�zel�tene.

Elune gyorsan b�lintott. Minn�l kevesebbet akart a t�nde k�zel�ben lenni. +Hogy engedhettem? Mi t�rt�nt velem? �s ami a legfontosabb: mi�rt �nt�tt el forr�s�g a cs�kj�t�l?! "

***

A p�rbajra egy h�ttel k�s�bb ker�lt sor egy alkonyi �r�n. Ugyan fel�p�l�sem ut�n tiltakoztam, hogy velem j�jjenek, de v�g�l addig er�sk�dtek, am�g bele nem t�r�dtem, hogy elk�s�rnek egy darabig.

Aznap hamar alkonyodott. A tiszt�son, amin fel�lltunk egym�ssal szemben, nem volt rajtunk k�v�l senki. A f�k izgatottan susogtak az egyre er�s�d� sz�lben. Mindketten kivont karddal m�regett�k a m�sikat. Figyelt�k az ellenf�l minden egyes mozdulat�t. Azt�n t�mad�sba lend�lt�nk. T�ndekard csattant t�ndekarddal. De m�g az � peng�je vil�gos szikr�kat vetett, addig az eny�m s�t�teket. Az arc�n nem l�tszott semmilyen �rzelem a szel�ds�gen �s a koncentr�l�son k�v�l. Igen, m�g most is term�szetfelettien gy�ny�r� volt, ahogy sz�ke haj�ba belekapott a sz�l, ahogy k�nnyed�n, kecses mozdulatokkal kit�rt peng�m el�l…

Sok�ig harcoltunk. �s egyenl� er�s ellenfeleknek bizonyultunk, hiszen egyik�nk se b�rt a m�sikkal. K�rbe-k�rbe j�rtunk a tiszt�son. Az alv� erd� csendj�t ac�lok cseng�se t�rte meg, melyek lust�n visszhangoztak a f�k k�z�tt. Kezdett el�nteni az indulat, holott tudtam, hogy emiatt ak�r vesz�thetek is. De egyszer�en nem t�rhettem, hogy legy�zzenek. Nem, m�g egyszer nem!

***

II. r�sz

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.