Nem hittem volna, hogy t�nyleg kik�veteli mag�nak ezt a p�rbajt, de nem utas�thattam vissza a k�r�s�t. Magamban elhat�roztam, hogy nem hagyom gy�zni. Tal�n ha vesz�t, akkor bel�tja, hogy a forr�fej�s�ge nem el�g egy �sszecsap�sn�l.  �s igen, ez is bev�geztetett, kezdet�t vette a harc… Ugyan l�ttam m�r �rnyelf kardot, illetve fegyverzetet, m�gis meglep�d�m az �v�n, hiszen a peng�je olyan gy�ny�r�en van kid�sz�tve, �s olyan, mintha fekete izz�s venn� k�r�l… B�r egy�ltal�n nem rossz sz�nd�k� azt a hom�ly, ami �t veszi k�r�l. Nem, nem olyan, mint Szauron, vagy Szarum�n szolg�i� volt. � hi�ba pr�b�l a kem�nys�ge, vagy a b�szkes�ge m�g� b�jni… � tiszta. Gy�ny�r� alakj�t nem szennyezte be a s�t�ts�g. � igen, l�legzetel�ll�t�an sz�p. �sszehozott a sors m�r p�r �rnyelffel, de egyik�j�k sem hordozta a sz�ps�gnek ilyen szikr�j�t. Olyan, mintha eddig csak l�zengtem volna �tjaim sor�n, de amikor el�sz�r megpillantottam, teljesen megv�ltozott minden. Mint aki m�ly v�zb�l mer�lt fel, olyan voltam �n. Olyb� t�nik, hogy �nmagam csak a k�zel�ben lehetek… A v�gs� csat�ban is �rte harcoltam. Nem is az otthonom, �s bar�taim arca lebegett el�ttem, hanem az �v�… De ez mit jelent? Mi ez az �rz�s? Csak nem a szerelem? De az nem lehet, nem engedhetem! A k�t faj k�z�tt tiltottak az ilyen nem� �rzelmek.

M�gsem tudom levenni az �jk�k haj�r�l, a hib�tlan b�r�r�l, a ruganyos alakj�r�l a tekintetemet. Minden porcik�j�b�l, mozdulat�b�l olyan term�szetesen �rad a sz�ps�g �s az energia… a gy�zni akar�s! Ahogy a szem�t figyelem a k�vetkez� mozdulat�t f�rk�szve, azok harciasan villognak. Azt�n hirtelen feler�s�dik vak�t�an krist�lyos f�ny�k, szinte f�nyes l�ngokk�nt izzanak a f�lhom�lyban. Valami t�rt�nik benne, �rzem a bel�l lej�tsz�d� v�ltoz�st. H�t persze. �rzem a haragot. A sarokba szor�tott vad d�h�vel t�mad r�m…

***

K�m�letlen�l �s gyorsan harcoltam. N�ha olyan sebess�ggel mozogtam, hogy Legolas val�sz�n�leg csak egy elmos�dott foltot l�tott bel�lem. Minden �ron le akartam gy�zni. A szikr�k es�k�nt fontak k�r�l minket. Minden er�met bele adtam a harcba, de � az �sszes t�mad�somat, minden kardsuhint�somat kiv�dte. Annyira felbosszantott, hogy egy �vatlan pillanatom a vesztemet okozta. Harc k�zben a tiszt�s sz�l�re sodr�dtunk, �s �n megcs�sztam egy ki�ll� gy�k�ren, majd hogy ne k�ssek ki a f�ld�n, ink�bb a fa k�rg�nek estem. �s � ezt kihaszn�lta. Csillog� peng�j�t a torkomnak szegezte. Legy�z�tt.

A d�ht�l nem l�ttam tiszt�n. Csak azt �rz�keltem, hogy Legolas test�t mintha z�ldes-s�rga dereng�s vonn� k�r�l. A l�tv�ny�t�l pedig sz�p lassan megnyugodtam. Nem vettem �szre mikor eresztette le a kardj�t. Elsz�gyelltem magam a vad d�h miatt, amit �reztem. Hiszen a mi n�p�nk pont arra b�szke, hogy uralni tudja az �rz�seit. De ha ennek a t�nd�nek a k�zel�ben vagyok…! Ahogy tekintetem v�gigsiklott rajta, meglepetten vettem �szre, hogy megsebes�tetem a karj�n �s egy nagyon apr� v�g�st a bal arc�n is felfedeztem. �vatosan kiny�jtottam a kezem �s a mutat�ujjammal let�r�ltem azt a p�r csepp v�rt, mely megt�rte feh�r arc�nak sz�ps�g�t. Testem akaratlanul is v�gigbizsergett, mikor finoman megfogta a kezem �s megcs�kolta halv�nylila b�r�m. Visszafojtott l�legzettel n�ztem �t. Mikor azonban ajkai k�zel�tettek az eny�imhez, hirtelen magamhoz t�rtem. Mit csin�lok �n? Nem engedhetem, hogy m�g egyszer megt�rt�njen! Egy�ltal�n azt sem szabadna elt�rn�m, hogy hozz�m�rjen! Egy Sinda*! Csod�lkozom, hogy eddig megt�rtem a k�zelemben! Egy�bk�nt is k�t a fogadalmam, csak a n�pemb�l v�laszthatok p�rt magamnak. De nekem nem kell senki!

Kezemet kir�ntom gyeng�d szor�t�s�b�l, majd sebesen elindul arca fel�. A f�k k�z�tt m�g sok�ig visszhangzik a csattan�s. Legolas percek m�lt�n is megk�v�lten �ll, szem�b�l sz�momra �rthetetlen f�jdalom s�t. Pomp�s! Emiatt r�ad�sul m�g nekem van b�ntudatom! Nem b�rom tov�bb, elrohanok. Nem tudom merre, csak futok �s futok, am�g a kimer�lts�gt�l le nem rogyok egy sz�les t�lgy �s�reg gy�kerei k�z�. K�s�bb a hajnal is ott tal�l r�m.

***

- H�t elj�tt a b�cs� ideje. – n�ztem v�gig h�rm�jukon, mikor m�r k�zel �rt�nk az erd�mh�z.

- K�rlek, nagyon �vatosan haladj tov�bb! – k�rt Aragorn. – �s bocs�sd meg nek�nk, hogy nem engedt�nk m�r hamarabb utadra!

- Nem. �n k�sz�n�m, hogy seg�tettetek nekem, �s hogy… megmentett�tek az �letem.

- Sz�ra sem �rdemes ifj� h�lgy, de az�rt legk�zelebb ne pr�b�lj meg lesz�rni minket! – sz�lt Gimli.

- Legolas, neked pedig k�sz�n�m, hogy ell�ttad a sebem. – int�ztem a t�nd�hez, de nem n�ztem a szem�be. Megv�rta m�g v�g�l felpillantottam r�, majd csup�n b�lintott, �s  cs�ndben elindult a f�k k�z�tt.

***

Olyan furcsa volt visszat�rni a j�l ismert erd�be. Ism�t �rtettem, amit a f�k susogtak. Most nem volt benn�k semmi rosszindulat. Mintha meg�rezt�k volna bennem a felkavart �rzelmeket �s az �rt, amit a t�nde hi�nya okozott bennem. Elnyomtam ezt az �rz�st. Pr�b�ltam lek�tni a figyelmemet, de hi�ba. Mindig befurakodott elm�mbe az a sebzett tekintet, a szel�d arc.

Daraneor sietett el�m. Az els� pillanatt�l fogva �reztem benne valami szokatlant. Nem tudtam hova tenni azt a furcsa �rz�st, a s�t�t er�t, amit sug�rzott. Tekintete szomor� volt, mikor any�mr�l k�rdeztem, megragadta a kezem.

- Pr�b�ltuk v�deni. Megt�madtak minket a lid�rcek �s az orkok. Nagy csata volt, sokan meghaltak. Mikor v�g�l visszavert�k �ket… holtan tal�ltuk �t. Fel�gett�k a h�zatokat. K�rlek, l�gy er�s!

- Nem. Nem! NEM!! � nem halhatott meg! Hazudsz! Ne mondj nekem ilyeneket! Az nem lehet! Ezt nem hiszem el!!!

- Sajn�lom.

Leroskadtam a f�ldre. K�nnyeim patakzottak. Minden porcik�mat �tj�rta a f�jdalom. �tkaroltam magam �s el�re-h�tra hint�ztam. Nem tudtam, nem akartam elhinni, hogy ez megt�rt�nhet velem. Pedig akkor m�r legbel�l �reztem, hogy igazat mond. A f�k siratt�k szeretett any�mat. Keser�, t�nde nyelv� �nek�k meg�rintette lelkemet. Daraneor �t�lelt �s csit�tgatott. G�rcs�sen kapaszkodtam bel�. Mikor m�r vagy egy �r�ja zokogtam, akkor megsz�lalt:

- Gyere, menj�nk a v�rosba. A n�v�reid m�r nagyon agg�dtak �rted.

Nem sz�ltam semmit, hagytam, hogy t�mogasson. Az utc�kon �ll� �rnyelfek sz�tlans�gba burkol�dzva n�ztek minket. Senki sem �llt el�nk, am�g a palot�hoz ment�nk. � igen, a palota. H�nyszor sz�ktem vissza kiskoromban, hogy a n�v�reimmel j�tszhassak a gy�ny�r� termekben! Ez a pomp�s �p�let a f�t�ren tal�lhat� leg�sibb fa legmagasabb �gai k�zt terpeszkedett csod�latosan dereng� f�ny�ben. Az ez�st�s l�pcs�fokok, melyek csigavonalban vezettek fel a fa t�rzse k�r�l, most szinte v�gtelennek t�ntek. Mire fel�rt�nk, a telihold f�nye vonta be az �p�letet. Olyb� t�nt, mintha foly�kony holdf�nyb�l �p�lt volna ez a csod�latos krist�lypalota.

H�rom n�v�rem m�r v�rt r�nk. Bevezettek az impoz�ns �s szemk�pr�ztat�an sz�p el�csarnokon kereszt�l a tr�nterembe. M�ly gy�szomon kereszt�l is �reztem, hogy haza�rtem. Elmondt�k, hogy senki sem tudta mi�rt, vagy kinek a parancs�b�l t�madt�k meg az erd�t. Nem �gy t�nt, mintha a Forr�shoz akartak volna eljutni, hanem ink�bb c�lir�nyosan h�zunk fel� tartottak. Az a borzalmas felismer�s j�rt �t, hogy engem akartak! Hogy ha �n ott lettem volna, akkor tal�n any�m m�g mindig �lvezhetn� a halhatatlans�got! Ha engem elvittek volna az orkok a titokzatos urukhoz, akkor mindez a borzalom nem t�rt�nt volna meg!

Ism�t Daraneorba kapaszkodtam, aki szorosan �t�lelt �s eg�sz �jszaka ott volt mellettem.

Ott maradtam a palot�ban a n�v�reim mellett. Igazi hercegn�v� v�ltam.

***

P�r h�t m�lva Daraneor, aki mellett maradtam, azonban furcs�n kezdett el viselkedni. Ugyan alig �szrevehet�ek voltak ezek a v�ltoz�sok, �les pillant�somat m�gsem ker�lhett�k el. Ki-kimaradozott a palot�b�l, mikor vad�szni mentem, vagy �rt �lltam, mindig �rny�kk�nt k�vetett. Nagyon �vatosan k�mkedtem ut�na. Nem engedhettem meg, hogy �szrevegye, elvesztette a bizalmamat.

Azt�n egy este r�j�ttem az okra, mely borzalmasabb volt sz�momra mindenn�l, amit el tudtam k�pzelni! � volt az a titokzatos �r, aki el akart fogatni! �t szolg�lt�k az orkok �s a lid�rcek! � �lette meg az any�mat!! A felismer�s letagl�zott! Rettegni kezdtem t�le, b�r a bossz� is hajtott! Nem tudtam mi�rt tette mindezt velem. Hogy megszerezzen mag�nak? Vagy fel akart haszn�lni valamelyik m�sik �rd�gi terv�hez? A v�laszokat nem tudtam, de a v�gy, hogy minden�rt k�rp�tl�st k�veteljek, mindink�bb elhatalmasodott rajtam. Alig v�rtam, hogy visszat�rjen. K�t t�r�m ki�les�tve v�rta a tal�lkoz�st a fekete haj� �rnyelf nyak�val.

Egy tiszt�son tal�ltam r� messze a palot�t�l. Ott �llt s�t�t k�peny�ben, nekem h�ttal. K�t ork t�rdelt a l�bain�l, akiknek m�ly hangj�n fojtottan parancsokat osztott. Vajon mit akarhat m�g? Tov�bbi falvakat �ll sz�nd�k�ban lerombolni? Hatalmat akar szerezni? Mi kellhet neki a halhatatlans�gon t�l?!

Az orkok, amint megl�ttak engem, visszah�z�dtak a f�k k�z�. Uruk nem fordult fel�m, de tudta, hogy �n vagyok az.

- No l�m. �gy l�tom csak r�j�tt�l az �n kis titkomra.

- Mi�rt? MI�RT TETTED EZT VELEM?!… �n megb�ztam benned!

- Tudni szeretn�d? H�t akkor megmondom: mert �lveztem! �lveztem, ahogy any�d k�ny�rg�tt az �let��rt �s t�ged sz�longatott! De te nem j�tt�l…

- Mocskos f�reg!

M�r nem gondolkodtam. Csup�n egyetlen v�gy munk�lkodott bennem: a bossz�. Nekit�madtam, de � k�nnyed�n kit�rt el�lem. Az orkok k�zelebb nyomultak. �reztem az ocsm�ny szagukat. K�t t�r�m �lesen villogott a f�lhom�lyban. Ism�t fel�je indultam. Elkapott h�tulr�l �s saj�t torkomhoz szor�totta az egyik k�st tart� kezemet.

- Nem �rted, hogy mi�rt tettem ezt, igaz? – suttogta a f�lembe. – Nos, akkor elmondom ezt is! Akartalak. Mindenn�l jobban k�v�ntalak. Meg akartam szerezni s�t�t t�zben �g� testedet. Gyenge, haland� �rz�s ez, de nem tudtam ellen�llni neki. De amit m�g n�lad is jobban akartam, az a hatalom. Hogy beh�doljanak el�ttem a t�nd�k, az emberek �s minden m�s kreat�ra ezen a vil�gon. Olyan akartam �s akarok lenni, mint Szauron volt. Uralkodni. L�tni a szemekben �s a sz�vekben a f�lelmet. �rezni, hogy t�lem rettegnek az �l�k �s a holtak!

- De az elfeknek nincsenek ilyen v�gyaik! Nekik…

- … el�g a f�k susog�sa �s a b�lcselked�s, igaz? H�t nekem nem. Eml�kszel, hogyan ker�ltem az erd�be azon a r�ges-r�gi napon, amikor m�g fiatal l�ny volt�l? Senki sem tudta pontosan honnan j�ttem, m�g tal�n saj�t magam sem. Mindenkinek azt mondtam, hogy az egyik leig�zott �rnyelf erd�b�l siker�lt elmenek�ln�m. �s elhitt�k, az udvar befogadott, �s �n is �rz�v� v�ltam. Senki sem sejtette, hogy ki vagyok val�j�ban…

F�ls�rt�en felnevetett, mik�zben m�sik kezemb�l kicsavarta a t�rt, majd v�gigsim�tott a combomon. A f�k k�z�tt egyre hangosabban s�v�tett a sz�l. A tiszt�s f�l�tt beborult az �g �s fenyeget�en vill�mlott.

- Tal�n any�d mes�lt egy r�gi csat�r�l neked, amikor egy d�moni var�zsl�val csat�zott a n�petek, aki sz�m n�lk�l gyilkolt benneteket. Romba d�nt�tte a falvakat. Ez m�g Szauron uralkod�s�nak idej�n volt, mikor mindenki Mordorn�l k�zd�tt egy jobb j�v��rt. Miut�n v�g�l legy�zt�k a S�t�t urat, csup�n a v�lgyzugolyi t�nd�kkel �sszefogva tudtatok v�gezni a m�gussal.

- Igen, eml�kszem. De hogy j�n ez ide?

- Nos, �n vagyok a fia annak a m�gusnak. Ereimben d�moni �s �rnyelf v�r folyik. Egyszer szerelmes lett egy �rnyelf n�be. T�le sz�lettem �n. De any�m el�rulta �t. Ez�rt meg�lte. Ez volt az oka annak, hogy a t�bbi t�rzset is gyilkolta. Engem persze nem b�ntott, hisz a fia voltam. Felneveltetett, hogy egyszer majd ide k�ldj�n, hogy bef�rk�zzek a bizalmatokba �s megszerezzem Az �r�kk�val�s�g Forr�sa f�l�tti hatalmat, amivel legy�zhetetlenn� v�lhatunk mindketten… De a n�petek meg�lte �t. V�res k�zdelemben ugyan, de meghalt. Ekkor d�nt�ttem �gy, hogy v�ghez viszem befejezetlen terv�t.

- De h�t, hogy-hogy nem vett�k �szre a B�lcsek, hogy te nem vagy k�z�l�nk val�?- ny�gtem fel er�s szor�t�s�ban.

- Azokat a v�nembereket nagyon k�nny� volt megt�vesztenem. Mivel any�mt�l �rnyelf k�ls�met, ap�mt�l pedig d�moni v�r�t �s hatalm�t �r�k�ltem, �gy gyerekj�t�k volt az eg�sz. De mikor t�ged el�sz�r megl�ttalak… az belezavart a terveimbe. Be kell hogy valljam, elb�v�lt�l. De v�rnom kellett, am�g feln�tt�l.

- A bizalmamba f�rk�zt�l! – sziszegtem a haragt�l eltorzult hanggal.

- Igen, hogy megszerezzelek, majd felhaszn�ljalak ap�m nagyszer� terv�hez. M�r nagyon k�zel j�rtam a sikerhez, amikor valami t�rt�nt veled. El akart�l menni. Nem tudtam mi�rt, de l�tszott, hogy valami nagyon felkavart. Eml�kszel, hogy tiltakoztam ellene, hogy elmenj. Akkor m�g csak sejtettem, hogy nagyobb szereped van az �gyben, mint gondoltam volna.

- Mif�le szerep? �s mi�rt k�ldted ut�nam azokat a mocskos orkokat? Majdnem meg�ltek!

- Igen, hib�ztak, de meg is lakoltak �rte. Az utols� �letben maradtnak cs�nya, f�jdalmas hal�la volt. Nem akartam, hogy b�ntsanak. S�rtetlen�l kellett�l nekem, de azok az ideges�t� idegenek k�zbe avatkoztak. Egy ember, egy t�rp… �s egy t�nde.

Hirtelen megremegtem, ahogy eszembe jutott Legolas tiszta, agg�d� pillant�sa.

- Miut�n elment�l, teljes bizonyoss�ggal r�j�ttem, hogy n�lad vannak azok az eszk�z�k, amik Az �r�kl�t Forr�s�nak k�tj�t megnyithatj�k sz�momra.

- Micsoda? Hogy �rted azt, hogy megnyithatj�k sz�modra? Hiszen az mindenkinek nyitva �ll! �s mif�le eszk�z�kr�l besz�lsz?

 - Nem, Elune. Sz�momra nem. Elhiheted, hogy t�bbsz�r pr�b�lkoztam odamenni hozz�, de egyszer sem siker�lt. A m�gikus er�t�r csak tisztav�r�eket enged oda, �s �n nem vagyok az. A d�moni v�r t�l er�s �s s�t�t bennem hozz�. Rengeteget gy�tr�dtem, hogy mi lehetne a megold�s, amikor egyik �jszaka megjelent el�ttem ap�m, �s elmondta, hogy mi a teend�. Most m�r v�gk�pp nem engedhettem, hogy futni hagyjalak. De a szerencse az �n oldalamra �llt, miut�n az orkok kudarca f�l�tti d�h�mben meg�lettem any�dat. Az idegenek szinte az erd�ig k�s�rtek. Ezzel megadatott sz�momra a m�sodik es�ly, hogy megszerezzem, amit akarok.

- �s �n bed�ltem a vigasztal�saidnak… �s melletted maradtam!- "Undor�t�!" – gondoltam. Undorodtam saj�t magamt�l is, hogy engedtem, hogy ez a gyilkos, ez a korcs meg�rintsen, �s hazugs�gokat suttogjon a f�lembe �jszak�r�l-�jszak�ra. Azt hittem, hogy ezzel elnyomhatom az �rz�seimet a t�nde ir�nt. T�vedtem. Most m�r mindent tiszt�n l�ttam, de milyen �ron?

- �gy van. Hitt�l nekem.

- De m�g mindig nem mondtad el, mif�le eszk�z�k vannak n�lam, amikre �gy f�j a fogad!

- Nos, ahhoz, hogy megnyithassam sz�momra a kutat �s kontrol�lni is tudjam az erej�t, k�t hozz�tev� sz�ks�ges. Az egyik a nyakadban l�g� med�l. Igen, a f�lholdat form�z� krist�ly, amit m�g ap�d hagyott r�d, miel�tt elindult abba a v�gzetes csat�ba; a m�sik pedig a lelked…

Hirtelen minden zaj eltompult bennem. "A lelkem?"

- Ne n�zz ilyen sz�rny�lk�dve! K�ts�g k�v�l a te lelkedr�l van sz�. A palot�ban f�ljegyezt�k a sz�let�sedkor. Minden felt�tel adott volt. Az els� l�gv�teleddel kezd�d� s�r�sod, melyt�l az erd� izgatottan susog� f�i kiv�tel n�lk�l tudt�k, hogy ki j�tt a vil�gra; a Forr�s hirtelen �rv�nyl�se, �s persze a szokatlanul er�sen szikr�z� krist�lypillant�sod, amivel b�rmit megl�thatsz, amit akarsz.

- De h�t… �n…

- Nem is tudt�l r�la. Tudom. Azt a legend�t ugye ismered, hogy ezer�venk�nt sz�letik ebben az erd�ben egy gyermek, aki uralkodhat a Forr�s hatalma felett, visszaszor�thatja a felbukkan� gonoszt, de a Forr�s puszt�t� erej�t is felhaszn�lhatja. Persze egy ilyen gyermek csak akkor sz�lethet, ha az el�z� �rz� meghal. Mikor �n ide ker�ltem, akkoriban halt meg a nagyany�d a palot�ban. Mindenki tudta, hogy � volt az el�d�d. Nem mondt�k meg neked, hogy te vagy az �r�k�s. M�g ap�d sem, amikor �tadta a nyak�ket neked. Elune. M�g a neved is az istenn�r�l kaptad. Soha nem mer�lt fel benned, hogy mi�rt? M�sfel�l az�rt sem tudt�l err�l, mert a kir�ly megtiltotta mindenkinek, hogy ezt elmondja neked, nehogy t�l kor�n ny�lj a hatalmadhoz, ami – megjegyzem – m�g nem �bredt fel benned. Gondolom, mikor �rszemm� avattak �s el�sz�r itt�l a Forr�sb�l, akkor �rezhetted az er�t. Azt hittem, hogy akkor v�gre elj�n az �n id�m. �reztem a k�r�l�tted hull�mz� energi�t, de p�r nap m�lva ez elcsitult. Tudtam, hogy v�rnom kell. De most elj�tt v�gre az id�!

- De hisz nem v�ltozott bennem semmi! Ugyanaz vagyok!

- Nagyon t�vedsz, dr�ga Elune!  Mi�ta visszat�rt�l az erd�be, �jra �rezni lehet benned az er�t. T�rt�nt veled valami, ami megv�ltoztatott. Magaddal hozt�l egy �rz�st, ami fel�bresztette benned a hatalmat �s elind�tott a v�gzeted fel�.

- Mif�le �rzelmet? Mir�l besz�lsz?

- A szerelmet. A legfurcs�bb �rz�st, amit �l�l�ny valaha is �rezhet. �s ezt valamelyik idegen ir�nt �rzed. "Legolas! Legolas!" – ezt a nevet suttogtad �jszak�nk�nt, mikor �lmodt�l mellettem. Hmm… minden bizonnyal annak a sz�ke t�nd�nek lehet a neve. Egy embert, vagy egy t�rp�t nem nevezn�nek �gy… �s rem�nykedem benne, hogy a b�szkes�ged nem engedte, hogy m�g lejjebb s�llyedj. B�r ez a t�nde sem tartozik a mi fajt�nk k�z�, �gyhogy rem�nytelen a helyzeted. Te is j�l tudod, hogy tiltott a mi n�peink k�zti kevered�s.

- Ez nem a te n�ped! Ez az eny�m, �s nem engedem, hogy roml�sba d�nts minket! – ki�ltottam, majd l�bon r�gtam �s kiszabad�tottam magam. T�r�met r� szegeztem, de nem mozdultam, csup�n a sz�l fodrozta t�ndeselyemb�l �s �rny�kb�l sz�tt fekete, ez�std�sz�t�s� hossz� ruh�mat �s m�lyk�k hajamat. V�rtam a reakci�j�t.

- Elune, Elune. Milyen harcias �s gy�ny�r� vagy… De erre most nincs id�m! Most velem j�ssz a Forr�shoz �s �tadod nekem a hatalmat!

- Soha!

- Azt nem te d�nt�d el!

Mire megmozdulhattam volna, hirtelen a semmib�l egy csapat ork t�nt fel mellettem �s er�sen lefogtak, am�g Daraneor elsuttogott n�h�ny var�zssz�t. Nem tudtam mit m�vel. Csak annyit l�ttam, hogy torkomb�l ez�st�s p�ra sz�ll ki �s gomolyogva a tenyer�re telepszik, majd �sszecsukja hossz� ujjait �s gonoszul r�m mosolyog.

- Na most pr�b�lj ellenkezni!

R�m�lten vettem �szre, hogy nem j�n ki a torkomon egy hang sem, �s nem b�rom megmozd�tani a tagjaimat. Gyilkos pillant�ssal n�ztem r�, de � csak hangosan hahot�zott. Most mindenn�l jobban l�ttam benne a d�mont. Arca eltorzult a gy�ny�r�s�gt�l, halv�nyk�k szemei v�r�sbe fordultak, k�rmei fekete karmokk� v�ltak.

- �s most indul�s! – ragadta meg a karomat �s hi�ba parancsoltam magamnak, hogy maradjak ott, tagjaim az � utas�t�sait k�vett�k. Mereven l�pkedtem mellette.

Be�rt�nk a v�rosba. Utunk a f�t�rre vezetett. Hi�ba pr�b�ltam jelezni annak a p�r elfnek, akik m�g az utc�n j�rtak, vagy az �r�knek, elborzadva vettem tudom�sul, hogy csak �n l�tom annak Darenort, ami val�j�ban. "Err�l a szemr�l besz�lt volna nekem? Ami mindent megl�t, amit akar?" N�m�n l�pkedtem mellette, m�g oda nem �rt�nk Az �r�kl�t Forr�s�hoz. �reztem az ez�st�sen hideg er�t, ami k�r�llengte a Forr�st. M�g soha nem voltam hozz� ennyire k�zel. Daraneor elk�ldte az �r�ket, azzal az �r�ggyel, hogy kettesben akar velem besz�lni. Az �r�k r�m n�ztek, �s szinte l�ttam az agyukban, hogy felismerik bennem az �rz�t. Meghajlottak az „akaratunk” el�tt �s tiszteletteljesen visszavonultak. Daraneor h�tat ford�tott a Forr�snak �s egy k�l�n�s nyelven �si szavakat kezdett mormolni, amit�l fekete t�z vette k�rbe a kerek f�teret, kiz�rva a k�v�ncsiskod� pillant�sokat �s a seg�ts�g lehet�s�g�t.

- Nos, most, hogy m�r semmi sem akad�lyozhat meg minket… Fogd meg a nyak�ket �s tartsd a Forr�s f�l�! Rendben. �s most mondd ut�nam: "Minden er�, ami a Hold �s az Istenn� �ltal adatott nekem, lakj�k ezen t�l eme krist�lyban! Ny�lj meg, � hatalmas forr�s! T�rd fel titkodat!"

Hi�ba pr�b�ltam ellenkezni, az im�nt hallott szavak ugyan�gy elhagyt�k ajkaimat. Kikerekedett szemekkel n�ztem, ahogy az ez�stsz�n�, s�r� v�z fodroz�dni, majd �rv�nyleni kezd. Az �gen fekete felh�k kezdtek el ugyanolyan ir�nyban csavarodni a Forr�s f�l�tt. Egy vill�m belecsapott a v�zbe, ami ennek hat�s�ra t�lcs�rk�nt forogva kezdett emelkedni. A med�lt m�g mindig bal kezemben tartottam. Furcs�n �tfagyott a kezdeti forr�s�g ut�n. �reztem, ahogy a hideg k�szik felfel� a karomban.

- Most pedig l�pj be a Forr�s k�zep�be! – utas�tott tov�bb. – Ism�teld el: "�m itt van halhatatlan, er�s lelkem, melynek �p�t� �s puszt�t� hatalma z�ruljon be a nyak�kbe!"

Megtettem, amire k�rt. Az ez�st �rv�ny k�rbefogott, de csak akkor �rt hozz�m a v�z, miut�n befejeztem a besz�det �s k�t k�zzel a mellkasomhoz szor�tottam az �kszert. Nagyon furcs�n �reztem magam. Elkezd�d�tt bennem egy folyamat, ami egyre f�jdalmasabb� v�lt, �s nem tehettem ellene semmit. A v�z egyre k�zelebb �rv�nylett hozz�m. N�h�ny v�zsug�r �jra �s �jra elszak�totta ruh�mat, v�gigkarcolta b�r�met, amit�l v�r�ses-fekete v�rem �tsz�nezte a v�zoszlopot. Most m�r sehol sem l�ttam a csod�latosan nyugtat� ez�st�s csillog�s�t, csup�n a fenyeget�en hideg �s s�t�t �rv�ny fenyegetett azzal, hogy megfojt. A f�jdalom, amit �reztem, egyre n�tt. Olyb� t�nt, mintha a lelkem f�jna �s akarna kisz�kni testemb�l. Hossz� ujjaim k�z�tt a nyak�k krist�lya vak�t�an v�r�sen f�nyleni kezdett. F�lemben mind hangosabban d�b�rg�tt a morajl�s, ami k�r�lvett. Mikor a v�zf�gg�ny m�r olyan k�zel �rt hozz�m, hogy azt hittem meneten r�m borul �s megfulladok, hirtelen visszaesett a k�r alak� medenc�be, ami f�l�tt f�l m�terrel lebegtem. K�t ez�st patak folyt v�gig arcomon. A f�jdalomt�l �s a tehetetlens�gt�l s�rtam. Sirattam n�pemet, erd�met, Legolast, aki most bizony�ra valahol messze kalandozik, K�z�pf�ld�t az ism�t bek�sz�nt� s�t�t j�v� miatt, �s az �letemet. Igen az �letemet, hiszen tudtam, hogy ezt nem �lem t�l m�g h�res szerencs�mmel sem. Ez m�r t�l nagy falat nekem. Hisz a testem nem �lhet l�lek n�lk�l! �s ha a lelkem bez�r�dik a nyak�kbe, akkor �r�kre v�gem van.

Behunytam szemeimet, de m�g mindig l�ttam Daraneor �r�lten kacag� alakj�t, ahogy gy�ny�rk�dik szenved�semben. Mik�zben lassan kiny�jtottam kezeimet, amiben a nyak�k vil�g�tott, a f�k szel�d susog�s�ra, az �jszaka �s a telihold csod�ira, a var�zslatos erd�lak�kra, a sz�leimre, Legolasra, �s a meg nem sz�letett gyermekeinkre gondoltam. Mert most m�r tudtam, hogy egy r�gi l�tom�somban csak � lehetett a k�t kicsiny gyermek apja, akik k�r�l�ttem szaladg�ltak… M�rhetetlen szomor�s�g �nt�tte el a sz�vemet. Abban a percben is �reztem, amikor meghasadt a lelkem a bel�mcsap� vill�mt�l �s elhagyta a testem. �reztem, ahogy lassan �tsodr�dik az amulettbe. Hallottam a f�k panaszos sik�t�sait, a v�z felgyorsult �rv�nyl�s�t a l�baim alatt �s a felh�k irt�zatos vill�ml�sait �s d�rren�seit. M�r nem tehettem semmit, csup�n r�z�rtam ujjaimat az �tmelegedett �kszerre, mely imm�r alig tapasztalt hatalmam mellett a lelkemet is tartalmazta.

Hal�losan f�radtan ereszkedtem vissza a feket�v� v�lt v�zbe, mely marta sebeimet. De m�r ez sem �rdekelt. Ki�r�ltem. Nem �reztem semmit a f�jdalmon �s a f�radts�gon k�v�l. T�l akartam lenni az eg�szen. Meg akartam halni.

Esetlen�l g�zoltam a medence sz�le fel�. Daraneor m�r v�rt. Ism�t � ir�ny�tott. Azt akarta, hogy adjam oda neki a l�ncot, aminek feketes�g�n m�r nem csillant meg semmilyen f�ny. Nem tudtam ellen�llni a parancs�nak, de m�r nem is akartam. F�sults�gom minden tagomra kiterjedt. �ppen azon csod�lkoztam, hogy hogyan tudok m�g egy�ltal�n gondolkodni, mikor t�relmetlen�l elragadta t�lem a nyak�ket �s nekil�k�tt a Forr�s perem�nek. Azt hiszem bevertem a fejem. Tomp�n �rz�keltem az �t�st, kitapintottam a sebet is, ami er�sen v�rzett. Nem v�ltott ki bel�lem semmit a felfedez�s. Csup�n egyetlen vigasztal� k�p villant fel el�ttem: Legolas csod�latosan hib�tlan arca, ahogy szel�den r�m mosolyog…

Hirtelen felengedtek tehetetlen tagjaim. Daraneor levette r�lam a var�zst, de megsz�lalni m�g mindig nem tudtam. Vagy nem is akartam? R� emeltem a tekintetem. Hom�lyosan ugyan, de l�ttam, ahogy az �g fel� emeli a med�lt, �s t�bolyultan kacag.

- L�tod ap�m?! Megcsin�ltam! Siker�lt!! Megfogadtam a s�rodn�l, �s meg is val�s�tottam! A te eml�kedre… ENY�M A HATALOM!!! �n leszek a legrettegettebb �r K�z�pf�ld�n! Minden az eny�m lesz! Mindenki t�rdet fog hajtani el�ttem! �s aki nem, azt meg�l�m!! �s ezt – folytatta fel�m fordulva – a kis t�nde bar�toddal �s a m�sik k�t idegennel fogom kezdeni! Te pedig mellettem fogsz uralkodni! Az eny�m leszel, az id�k v�gezet�ig! N�m�n, tehetetlen�l, kiszolg�lva! Megsz�l�d nekem a fiaimat, akikkel nem csak K�z�pf�ld�t, hanem az eg�sz vil�got megh�d�tjuk! Igen! Igen!! IGEN!!!

�rtetlen�l b�multam r�. Nem tudtam mi�rt hiszi azt, hogy most m�r minden az �v�. Azt�n eljutott pisl�kol� tudatomig, hogy meg akarja �lni Legolast. De ki is az a Legolas? Olyan t�volinak t�nt a k�pe… nem tudtam felid�zni az arc�t. Szinte m�r egyetlen eml�kem, vagy gondolatom sem t�madt, �s ez az utols� k�p is kezdett szertefoszlani. Becsuktam �g� szemeimet. �n m�r nem fogok senki mellett uralkodni. �n most meghalok. Belesimulok a f�jdalommentes mindens�gbe, hogy tal�n egyszer, egy egyszer�bb �letbe sz�lethessek… Addig alszom egy kicsit…

De nem tehettem ezt, ugyanis szemeim el�tt egyre t�bbsz�r villant fel egy k�k szemp�r, vagy siklott el el�ttem egy sz�ke hajtincs. Ahogy lebegtem az �ntudatlan s�t�tben, egy l�gy hang sz�lt hozz�m. Azt mondta, hogy nem adhatom fel, vissza kell mennem. Vissza kell szereznem a hatalmamat, hogy megv�djem az �rtatlanokat, akik meg fognak halni, ha ezt nem teszem meg. De �n nem akarok visszamenni a szenved�sbe �s a f�jdalomba! Azt�n felderengett a besz�l� arca. Egy t�nde volt. Az �n t�nd�m. „Akkor legal�bb miattam gyere vissza! Nem tudlak elengedni!” Mi�rt? Mi�rt? Tettem fel a v�laszt, de m�r nem v�laszolt, csak �t�lelt �s finoman megcs�kolt. V�g�l egyre t�volabb sodr�dott. Ut�na akartam menni, de valami megragadott a v�llamn�l fogva �s visszar�ntott a sajg� testbe, amit egyszer m�r magam m�g�tt hagytam. Rem�nykedtem, hogy Legolas az, de csak Daraneor volt.

Borzalmasan n�zett ki. Most l�ttam igaz�n d�moni val�j�t! Arca beesett, teste sokkal izmosabb �s magasabb lett, szemfogai megn�ttek, homlok�nak bal fel�n egy fekete szarv n�tt ki, karmos kezeivel er�sen szor�totta karjaimat, de a tekintetem egy pontra f�kusz�lt. A nyak�ban ott l�gott a lelkem. "Vissza kell szereznem!"

- M�g nem halhatsz meg! M�g kellesz a c�ljaimhoz, hogy fel�p�thess�nk egy �j, s�t�t birodalmat! Most, hogy m�r megvan hozz� a hatalmam, a te j�voltadb�l, �letben hagylak, �s az a megtiszteltet�s v�r r�d, hogy megaj�nd�kozhatsz egy fi�val!

Ha tudtam volna, akkor biztosan r�ord�tok, hogy hallgasson el v�gre, de csak n�m�n t�togtam a szavakat, mik�zben er�tlen�l egyre a nyak�k fel� kapkodtam. � ell�k�tt �s nevetett a pr�b�lkoz�somon. Felegyenesedett, �s �gy magasodott f�l�m, mint egy orm�tlan hegy. Az arcomba r�gott. �reztem, hogy felszakad a szem�ld�k�m �s a sz�m. Megint s�rtam, de nem adhattam fel! Egyre csak Legolas hangja zengett a fejemben!

- Asszony, ne akard, hogy m�g jobban b�ntsalak! A med�lt m�r nem szerezheted vissza! Az m�r �r�kre az eny�m! A hatalma most m�r engem illet! – M�r �pp emelte a l�b�t, hogy r�l�pjen tapogat�z� kezemre, amikor hangos s�v�t�s t�rte meg a vihar egyhang� z�g�s�t.

Mindketten a fekete t�zfal fel� kaptuk a fej�nket. Csod�lkozva n�ztem, ahogy a feketes�gen lassan egy halv�ny, s�rga f�nypont kezd n�ni. Ahogy n�tt, �gy lett egyre hangosabb a f�ld�nt�li s�v�t�s, ami engem megnyugtatott, de Daraneor d�moni f�leinek er�s f�jdalmat okozott. P�r pillanat m�lva az is kider�lt, hogy mi ez a furcsa jelens�g. A f�nyb�l el�sz�r egy ny�lvessz� feje, majd a t�bbi r�sze is el�ker�lt. Mikor t�nylegesen �tt�rt a t�z�n, az k�tfel� hajolt �s engedni l�ttatta azt a szem�lyt, akit m�r annyira v�rtam.

- Azonnal takarodj a k�zel�b�l te sz�rnyeteg! – hallottam a szeretett hangot, mely most tel volt haraggal �s magabiztoss�ggal.

A furcsa ny�lvessz�, amit kil�tt, f�nyesen vil�g�tva belef�r�dott a meglep�d�tt d�mon jobb v�ll�ba. Daraneor fel�v�lt�tt �s ki akarta t�pni a sebb�l, de egyszer�en nem tudott hozz��rni.

- �, sz�val te vagy az! Elj�tt�l, hogy megmentsd Elune -t! Sajn�lom, de m�r elk�st�l! Az �lete az �n kezemben van, �s ha egyetlen l�p�ssel is k�zelebb j�ssz, mindkett�t�ket el�getlek! – ny�jtotta ki bal kez�t, amiben egy t�zlabda jelent meg.

Legolas, Aragorn �s Gimli m�g�tt ism�t bez�rult a t�z. Egyik�j�k sem mozdult. Nem mertek kock�ztatni. Legolas f�jdalmas tekintettel m�rt v�gig. Szemei k�rdezt�k, hogy igazat besz�l-e. B�lintottam, �s a nyak�kre mutattam. Csak t�togni tudtam, hogy milyen fontos az a darab k�.

***

III. r�sz

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.