Magnolia k�z

„Meg kell tal�lnom! Csak egy pillanatra akarom l�tni! Vajon t�nyleg annyira hasonl�t Jamesre? T�bb id�t nem vesztegethetek! El�g volt ez a nyomor�s�gos tizenk�t �v! De… de m�g mindig alig hiszem el, hogy szabad vagyok! Szabad! Olyan ez a sz�, mint egy �jra �s �jra elillan� �lom, de most ez az �lom val�ra v�lt! Ugyan a dementorok a nyomomban vannak, de akkor is…! Friss leveg�t sz�vhatok annyi �v ut�n! Hihetetlen!"

Ha egy mugli hallotta volna az im�nti gondolatokat, igencsak elcsod�lkozott volna, ugyanis azok nem egy embert�l, hanem egy nagy, fekete kuty�t�l sz�rmaztak. Persze a l�tszat n�ha csal… Ez a kutya sem volt igaz�b�l az, aminek l�tszott! Egy h�res-h�rhedt anim�gus b�jt ezen �lca m�g�. Sirius Black, aki a m�gust�rt�nelemben el�sz�r sz�k�tt meg a var�zsl�k borzalmas b�rt�n�b�l, az Azkabanb�l…

A kutya nem nagyon t�r�d�tt az �t megb�mul� emberekkel. �szt�nei jelezt�k volna, ha vesz�ly fenyegeti, �gy csup�n �ti c�lj�ra koncentr�lt, m�gpedig a Privet Drive 4-es sz�m� h�zra.

"M�r itt van a k�zelben! Eml�kszem a helyre, egyszer Lilyvel �s Jamesszel s�t�ltunk erre. Lily mutatta, hogy abban a h�zban lakik a h�ga �s �jdons�lt f�rje. Mindannyian tudtuk, hogy a Dursley h�zasp�r m�giaellenes felfog�s�t semmik�pp nem lehet megingatni. Nem is mer�szkedt�nk k�zelebb a h�zhoz. Soha nem �rtettem, hogy Petunia hogyan tagadhatta meg a n�v�r�t, hiszen Lily… Lily olyan kedves volt mindenkivel - m�r aki meg�rdemelte! �s ha egyszer az a savany� n� �gy ut�lta �t, akkor mi�rt v�llalta el, hogy felneveli Harryt? B�r gondolom ebben Dumbledore keze is vastagon benne volt…"

A fekete kutya befordult a sarkon, �s v�gigtekintett az egyform�ra �p�tett h�zakon. Minden ugyanolyan volt. A kert, a felhajt�, az ablakok sz�ma, a h�zak sz�ne… Siriust elkedvtelen�tette ez az egyhang�s�g. Az �sszk�pet csak az a n�h�ny kicsi, de ann�l sz�npomp�sabb vir�g�gy�s dobta fel, amik a kis el�kertekben voltak.

"Hogy lehet ilyen helyen �lni? Borzalmasan egyhang�! B�r m�g mindig messze van az azkabani cell�k egyhang�s�g�t�l…" - komorodott el. Mi�ta megsz�k�tt, gondolatai m�g mindig sokszor ny�ltak vissza a mag�nyban eltelt hossz� �vek eml�keihez. Ilyenkor olyan b�skomors�g ereszkedett r�, mintha egy dementor szivatty�zta volna ki bel�le az �letkedvet. De most is megr�zta mag�t, mint mikor hasonl� gondolatok nyomasztott�k �s arra pr�b�lt gondolni, milyen is lesz �jra szabadon �lni. Persze tudta, hogy addig bujk�lnia kell, am�g nem tiszt�zza az �rtatlans�g�t. N�ha �gy �rezte, hogy kil�t�stalan a helyzete, �s rettegett att�l, hogy senki sem fog hinni neki.

De igazi c�lja mindig ott lebegett a szemei el�tt. Ez adott neki er�t a t�l�l�shez: meg�lni a bar�tai gyilkos�t! Ak�rh�nyszor esz�be jutott Peter Pettigrew, elhatalmasodott rajta a harag. Hihetetlen m�rt�k� indulat bor�totta el az elm�j�t, ha a kis �rul�ra gondolt, akit befogadtak, aki a bar�tjukk� v�lt, akit megv�dtek a g�nyol�d�sokt�l – be kellett az�rt ismernie, hogy n�ha az�rt � is ugratta a fi�t. Peter… Legsz�vesebben t�rt-z�zott volna ennek az egy n�vnek az eml�k�t�l, de � m�gis kiv�rt. Mint ahogy most is. V�rta, hogy mikor pillanthatja meg szeretett keresztfi�t.

"Val�sz�n�, hogy nem is tudja, hogy egy sz�k�tt rab a keresztapja… Vajon mit fog sz�lni?"

Sok�ig nem t�rt�nt semmi. Hossz� �r�kat v�rt az �t t�loldal�n, a 4-es sz�m� h�zzal szembeni bokrok k�z�tt. A meleg d�lut�n lassan eltelt. Sirius m�r �pp indulni akart, hogy kicsit k�zelebbr�l k�rbej�rja a h�zat, mikor a kihalt utc�ra egy aut� hajtott be.

"Ez Dursley, semmi k�ts�g. Olyan dagadt, hogy szinte sz�tfolyik a kocsiban… A francba, vend�get is hozott. Ez a valaki teljesen �gy n�z ki mint, az a h�jpacni, csak n�ben… Hihetetlen egy csal�d! Rem�lem Harry nem lett ekkora! B�r, nem ez a l�nyeg."

Mikor a k�t tereb�lyes ember m�r a l�pcs�n �llt egy meglehet�sen cs�nya kuty�val, Sirius hegyezni kezdte a f�l�t �s kicsit k�zelebb m�szott, hogy jobban l�sson. Nem is kellett sokat v�rnia, az ajt� kiny�lt, de legnagyobb sajn�lat�ra csak k�t v�kony l�bsz�rat, �s egy k�cos kobakot l�tott, ugyanis a Dursleyk hegyekk�nt takart�k el Sirius el�l a „kil�t�st”. De neki m�r ennyi is sokat jelentett. Mikor megl�tta a szanasz�t �ll�, fekete tincseket, sz�ve nagyot dobbant. Felismerni v�lte egykori bar�tja rakonc�tlan f�rtjeit…

"Nyugalom sz�v! M�g nem j�tt el az id�…" - nyugtatta mag�t. �gy gondolta, hogy megmozgatja kicsit elg�mberedett tagjait. Tudta, hogy egy darabig senki sem fog kimozdulni a h�zb�l.

A k�zeli j�tsz�t�r k�rny�k�n k�borolt. Elgondolkodva �lt le az egyik pad mell�, egy fa �rny�k�ba. Csup�n egy-k�t gyerek j�tszott a homokoz�ban, vagy a hint�kn�l. A tikkaszt� leveg�r�l mindenki a h�zak v�delm�be menek�lt. Siriusnak is melege volt. Apr�kat lihegett, hogy valamelyest h�tse a test�t. Ugyan szeretett kutya alakban lenni, de most m�gis legsz�vesebben �talakult volna emberr�, noha tudta, hogy ezzel csak saj�t mag�t sodorn� vesz�lybe. �s tudta, hogy ezt most m�r f�leg nem teheti meg, hiszen m�r v�rt r� valaki. Mostan�ban ha valami meggondolatlans�got akart csin�lni, egy mosolyg�s, ugyanakkor komoly n�i arc jelent meg el�tte… Annyira �j volt neki a helyzet, hogy m�g mindig nehezen fogadta el, hogy az a p�r hete megismert furcsa, kicsit k�l�nc l�ny most m�r egyre t�bbsz�r veszi �t a gondolatai felett a hatalmat. �s persze az sem f�rt a fej�be, hogy egy ilyen sz�p l�ny hogy lehet ennyire kedves egy „b�rt�nt�ltel�kkel”. Lelki szemei el�tt megjelent a fekete haj�, magas, t�r�keny l�ny alakja, amint a szemk�zti hint�ban �l �s �t n�zi csillog�an fekete szemeivel.

"Estrelle… Mondd, mi�rt kell mindennek ennyire bonyolultnak lennie? �s mi�rt v�gy�dom ut�nad m�g mindig olyan hevesen?"- A k�pzeletbeli l�ny p�r perc m�lva odalebegett Siriushoz –aki hirtelen �gy t�nt, ism�t emberi alakban gubbaszt a f�ben- �s finoman, l�giesen megcs�kolta �t. A f�rfi mire ism�t kinyitotta a szem�t, nagyot s�hajtva ocs�dott fel �br�ndoz�s�b�l. �szre se vette, hogy m�r ennyire elszaladt az id�. Idej�t l�tta annak, hogy visszan�zzen a Dursley-rezidenci�hoz.

Mikor m�g csak k�zeledett, m�r akkor �rzett valami furcs�t a k�rnyezet�ben. A fesz�lts�g fodroz�dott a leveg�ben, �s ez csak egyre fokoz�dott. Sirius valahonnan ismer�snek tal�lta a helyzetet. R�vid gondolkod�s ut�n r�j�tt, hogy a visszafojtott m�gi�t �rz�keli Tappmancs alakj�ban.

"Rem�lem Harry nem csin�l semmi ostobas�got! De az is lehet, hogy m�g nem ura teljesen az erej�nek… Ha tov�bbra is ilyen ideges lesz, akkor nem fogja tudni visszafogni mag�t…"- gondolta, mik�zben olyan k�zel mer�szkedett a h�zhoz, amennyire csak tudott. Egyre jobban bosszantotta, hogy sehonnan sem l�tja Harryt. Ism�t hosszas v�rakoz�sra k�nyszer�lt. Am�g csigalass�s�ggal teltek a percek, sok minden megfordult a fej�ben. P�ld�ul, hogy mit fog mondani a fi�nak, �s ha nem siker�l, akkor hogyan fog elmenni Roxfortba, hogy meggy�zze Dumbledore-t az �rtatlans�g�r�l, mik�nt fogja v�ghezvinni a bossz�j�t…

"Remusszal mi lehet? Olyan r�g l�ttam… Eml�kszem, hogy mennyire sebzett �s k�rd� volt a tekintete, mikor a halott muglik mell�l veszettek el a Miniszt�rium emberei. �s �n nem voltam k�pes m�sra, csak a f�jdalmas kacag�sra! Nevettem, hogy ilyen k�nnyen �t tudott ejteni az a kis f�reg, �s hogy milyen agyaf�rt tervet eszelt ki arra, hogy eltegyen engem az �tb�l! Tudta, hogy addig nem fogok nyugodni, am�g meg nem tal�lom �s v�gzek vele! Az �rul�sa �gbeki�lt� b�n volt! De Holds�ppal mi lehet? Vajon van az�ta csal�dja? Vagy ugyan�gy f�lt, hogy megharap valakit, mint di�kkorunkban?"

Azt�n gondolatai ism�t visszat�rtek a n�h�z, akivel p�r hete tal�lkozott a barlangban, ahol megh�zta mag�t �ld�z�i el�l…

"Hogy meglep�d�tt, hogy ott tal�lt engem! De m�gsem f�lt. Azt �reztem volna. S�t, m�g el is l�tta a sebemet, amit az a medve okozott, amivel az egyik erd�ben �sszeakadtam. �s milyen kedvesen, meg�rt�en csillogtak a szemei… M�g mindig nem �rtem, hogy honnan tudja, hogy �rtatlan vagyok! M�r az els� percben �rezte, pedig nem mondtam neki az ellenkez�j�t! Annyira boldogg� tesz, hogy vannak m�g ilyen emberek! Akik �gy is hisznek bennem, hogy nem kell semmit bizonygatnom nekik… Istenem, mi�rt kellett ezt a neh�z szerepet r�m osztanod? N�ha kedvem lenne csak �lni �s b�mulni ki a fejemb�l. Nem gondolni semmire, csup�n hallgatni a madarak �nek�t, a f�k susog�s�t… Sirius, Sirius, �gy t�nik az Azkaban kiss� �rzelg�ss� tett! – nevetett mag�n. – Hol �rdekelt t�ged egykor a term�szet �s az � csod�i? Mikor akartad te a csendet �lvezni? Nem, te habzsoltad az �letet! �, eml�kszem, milyen szoknyavad�sz voltam… Hihetetlen milyen r�g volt! Ahogy v�gigmentem a folyos�kon �s majd’ minden l�ny ut�nam fordult! Na igen, a r�gi sz�p id�k… Rettent� j� kis csapatot alkottunk akkoriban. „Az iskola zsiv�nyai”. �s Jamesszel mennyi cs�nyt kital�ltunk! Remus sokszor veszekedett is vel�nk miatta a maga csendes m�dj�n…"

Tekintet�vel unottan k�vette egy fecske alacsony r�pt�t.

"Persze � is tudott nagyon haragos lenni. F�leg Emily elcs�bul�sa ut�n… Soha nem bocs�tottam meg magamnak, hogy kihaszn�ltam a bar�tom bizalm�t! Ha tehettem volna, a f�ld al� s�llyedek, mikor kider�lt a dolog �s Remus vallat�, ugyanakkor sz�vbemarkol�an szomor� tekintet�t r�m szegezte. Tudtam, olyan f�jdalmat okoztam neki ezzel a cs�b�t�sommal, ami nagyon m�ly sebet okozott neki. H�napokig nem �llt sz�ba velem. Nem is hib�ztatom! Egy aljas kis mocsok voltam! Az egyik legjobb bar�tom bar�tn�j�t elcs�b�tani borzalmasan sz�gyenletes dolog volt! Vajon megbocs�tott valaha is?"

Ahogy a f�ld�n fek�dt mancsaira hajtott fejjel, egyszer csak �rezte, hogy valaki simogatja a fej�t. Amint feln�zett, egy n�gy�vesforma kisl�nyt l�tott.

- Emma, gyere onnan! Hagyd azt a kuty�t kiscsillagom! M�r ezerszer megmondtam, hogy idegen �llatokat ne simogass, mert megharaphatnak!

- De Mami! Ez a kutyus nem b�nt!

- Akkor is gyere! Nem l�tod, hogy m�r most tiszta kosz lett�l? Am�gy is mindj�rt esik. – Ahogy ezt kimondta a fiatal anyuka, nagy cseppekben kezdett hullni a meglep�en hideg csapad�k.

Sirius szomor�an n�zett a futva t�volod� anyuka �s gyermeke ut�n.

"H�t persze, el is felejtettem, hogy milyen k�nnyen koszoss� v�lhatok ebben az alakban… De milyen kedves volt ez a kisl�ny! Hasonl�tott Estrelle-re. – Amint ism�t esz�be jutott a l�ny, melegs�g �nt�tte el a sz�v�t. – Mit csin�lhat most? Vajon keres engem? Megint sz� n�lk�l l�ptem le. Sirius, err�l leszokhatn�l! De nem baj, majd ha visszamegyek, akkor…"

Nem tudta befejezni a gondolatot, mert hangos ki�ltoz�s �t�tte meg a f�l�t. Csak sejtette, hogy mi v�lthatta ki a riadalmat. Vernon Dursley artikul�latlan ordib�l�sa m�g a csukott ablakon is kihallatszott. Ugyan Sirius nem �rtette, hogy mit kiab�l, de annyit lesz�rhetett, hogy Harry csin�lt valamit a var�zserej�vel. �rezte az apr� kis�l�seket a h�z k�r�li leveg�ben, amik enyh�n borzolt�k vizes bund�j�t. A kiab�l�s percek m�lt�n sem csillapodott, de akkor m�r egy fiatal fi� hangja is csatlakozott hozz�:

- Meg�rdemli – zih�lta rekedten – Meg�rdemli, amit kapott. Ne merj a k�zelembe j�nni! Elmegyek. Elegem van bel�letek!

Mire az ajt� kiny�lt �s megjelent Harry Potter d�ht�l szikr�z� szemekkel, addigra a nagy, fekete kutya m�r ism�t a bokrok oltalm�ba h�z�dott vissza. A d�lut�ni meleget h�v�s leveg� v�ltotta fel az est lesz�llt�val. Az utc�k ugyanolyan kihaltak voltak azzal a k�l�nbs�ggel, hogy most minden vizes volt a k�zben el�llt es�t�l.

Sirius sz�ve a tork�ban dobogott, ahogy a gyorsan t�volod� fi� ut�n n�zett. Nem b�rt megmozdulni, annyira letagl�zta a l�tv�ny.

James…

Tal�n � volt az egyed�li szem�ly Harry �let�ben, akit ennyire sz�ven �t�tt a hasonl�s�g apa �s fia k�z�tt. De ez tal�n �rthet�, hiszen Sirius �llt a legk�zelebb Jameshez, a b�tor griffend�leshez, a kviddicsbajnokhoz… a legjobb bar�thoz… Sirius tudta, hogy ha nem indul a fi� ut�n, akkor nem vethet g�tat k�nnyeinek. Lassan, �vatosan indult el a bokrok takar�s�ban. �gy ugyan csak Harry h�t�t l�tta, de � ezzel is megel�gedett. Ez is bar�tj�ra eml�keztette.

"�risten, m�g a tart�sa is ugyanolyan! Hihetetlen! Teljesen olyan… James… ha l�tn�d, ha… ha l�thatn�d!"

Vadul kalap�l� sz�vvel gyors�totta meg l�pteit, hogy egy pillant�st az arc�ra is vethessen, de ekkor a fi� megtorpant, mint akit gondolatai �ll�tottak meg. Leroskadt egy alacsony k�falra a Magnolia k�zn�l �s sok�ig mozdulatlanul �lt. Sirius az egyik gar�zs �s egy ker�t�s k�zti keskeny �tj�r�ban �llt meg, �s onnan figyelte a tan�cstalan kamaszt. R�gt�n �tl�tta a helyzetet. Harry rem�nyei szerint v�gleg otthagyta Dursley�ket.   

"�, milyen ismer�s ez az �rz�s! A tan�cstalans�g. Egyszer valamikor r�gen �n is �gy �ltem nem messze a h�zunkt�l, mikor azt hittem v�gleg otthagytam a Black fam�li�t… Tal�n �n is ennyi id�s lehettem… Nem tudom, m�r olyan t�volinak t�nik."

Csendben figyelte, ahogy Harry kinyitotta az utaz�l�d�j�t �s kotor�szni kezdett benne. Csup�n p�r pillanatig tartott ez a tev�kenys�ge, ugyanis a k�vetkez� m�sodpercben m�r nyugtalanul k�rbefordult, mint aki �rzi, hogy figyelik. Sirius tudta, hogy nem l�thatja �t az ifj� var�zsl�, ez�rt nem mozdult. De am�gy sem tudott volna, hisz teljesen elmer�lt Harry arc�nak tanulm�nyoz�s�ban.

"Igen, �gasra �t�tt… csup�n a szeme m�s. Olyan �l�nk smaragdz�ld, mint Lily� volt! Ak�r az � szemeibe is n�zhetn�k…"

A k�vetkez� pillanatban apr�cska l�ng gy�lt Harry var�zsp�lc�j�nak v�g�n, ami megvil�g�totta a kettessz�m� �p�let kavicsos vakolat�t, �s a gar�zskaput is. Sirius tudta, hogy leleplez�d�tt. M�r �pp indult volna keresztfia fel�, mikor � ijedten h�tr�lni kezdett, majd saj�t l�d�j�ban megbotlott �s egyens�ly�t vesztve a j�rdaszeg�ly t�v�ben landolt. Az anim�gus m�r mozdult, hogy seg�tsen neki, mikor f�ls�rt� robaj hallatszott, �s vak�t� f�ny�r �nt�tte el az �ttestet…

"A francba, a K�bor Grimbusz! Ennek is pont most kellett megjelennie! Jobb lesz, ha elt�n�k, miel�tt m�g felismernek. L�tszott, hogy �gy is rendesen r�ijesztettem Harryre… H�t persze, mit is gondoltam?! Hogy majd el�tte sz�pen visszav�ltozom emberr� �s bemutatkozom: „Szia Harry! A nevem Sirius Black �s a keresztap�d vagyok. Bocs, hogy eddig nem tal�lkozhattunk, de az Azkabanban raboskodtam, most pedig sz�k�sben vagyok.” Nevets�ges. N�ha annyira meggondolatlan tudok lenni!

De a f�, hogy v�gre l�thattam �t! Nem t�loztak az emberek, t�nyleg olyan, mint James. �s azt hiszem ez a gondolat m�g sok�ig fog visszhangzani a fejemben… De ne f�lj Peter, meg foglak tal�lni, mint ahogy megtal�ltalak azon a k�pen a Reggeli Pr�f�t�ban az egyik Weasley gyerek v�ll�n is… �s nem �szod meg a b�ntet�sedet. "

A kutya �getve futott, mik�zben hossz�, fekete bund�j�n ez�st�sen csillog� k�nnycseppek futottak v�gig.

"Lily, James �rtetek!"

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.