�r�: Sophie / Useless-girl

El�rhet�s�g: estrelle@citromail.hu

Jogok: Szerintem mindenki tudja.

Megjegyz�s: Nos, v�gre �rtam fejl�cet, mivel n�h�nyan hi�nyolt�tok. :)

Megjegyz�s2: K�sz�net Brigichannak �s t�rt�net�nek (The boy with the piercing blue eyes), aminek olvas�sa k�zben elkapott az ihlet! :)

Tartalom: K�t mag�nyos l�lek r�vid boldogs�ga. A szerepl�ket meg nem �rulom el, legyen meglepi. J� olvas�st!

Korhat�r: Mondjuk 14.

Egy bar�t �r�ks�ge

Fiatal, karcs� n� tolakodott a metr�ban az emberek k�z�tt. Alig t�z centis haja a leg�jabb divat szerint k�cosan �llt. N�h�ny id�sebb ember megbotr�nkozva n�zte, a fiatalabb f�rfiak pedig egy pillanatra rajtafelejtett�k a tekintet�ket. De � ezzel nem foglalkozott. R�g megszokta m�r, hogy nem h�tk�znapi hajsz�nei �s ruh�zata n�ha megbotr�nkoztatj�k, vagy �ppen vonz�v� teszik az emberek szem�ben. Most is csak n�m�n tov�bbsietett, amikor egy b�rkab�tos punk t�rsas�g mellett elhaladva elismer�en ut�na f�ttyentettek.

Sokkal fontosabb dolga volt most. Nem �rt r� ilyenekkel foglalkozni. Tudta, hogy valaki lemaradva k�veti �t. Min�l hamarabb a Grimmauld t�rre kellett jutnia, de el�tte valahogyan le akarta r�zni �ld�z�j�t. Pont akkor h�zott be a metr� a meg�ll�ba. A jobb oldaliba kellett volna felsz�llnia, hogy n�gy meg�ll� ut�n nem messze a f�hadisz�ll�st�l k�ss�n ki, de m�gis a m�sik ir�nyba indult el.

M�r nem is olyan messze t�le egy cseppet sem bizalomgerjeszt� alak l�pett ki a h�mp�lyg� t�megb�l �s � is bel�pett abba a vagonba, ahol a sz�ke (n�hol k�kes haj�) l�ny tettetett unotts�ggal p�szt�zta az embereket. Az utasok bezs�fol�dtak a kocsiba, felhangzott az ajt�k z�r�d�s�ra figyelmeztet� hang.

A fiatal n� kicsit k�nnyebb sz�vvel n�zett a metr� ut�n, amin �ld�z�je halkan szitkoz�dott. Az utols� pillanatban csusszant ki a z�r�d� ajt�k k�z�tt. A f�rfi mire reag�lhatott volna, addigra a szerelv�ny m�r el is indult.

„H�t ez meleg helyzet volt! �gyes volt�l, mondhatom! Tal�n m�gse vagyok olyan k�tbalkezes? Na �s most uzsgyi, min�l hamarabb biztos helyre kell jutnom. Ezek az inform�ci�k t�l �rt�kesek ahhoz…”

Az embereket figyelve l�pett be imm�r a j� ir�nyba tart� kocsiba. P�r perc m�lva kicsit f�z�san h�zta �ssze mag�n fekete, szegecses b�rkab�tj�t. Miut�n befordult a kis t�rre, sz�ve kiss� megnyugodott. Sietve futott f�l a megjelen� l�pcs�k�n �s a k�vetkez� pillanatban kimer�lten d�lt a h�ta m�g�tti ajt�nak. Ahogy k�r�ln�zett, ism�t elfogta az az �rz�s, ami �gy egy h�napja ker�tette hatalm�ba, hogyha bel�pett a Black csal�d egykori h�z�ba. �gy �rezte, haza�rt. R�gen k�sz�nt�tte ez az �rz�s ismer�sk�nt. Mi�ta meghaltak p�r �ve a sz�lei, az�ta nem tal�lta sehol a hely�t. A hal�luk nagyon megviselte �t, hiszen nagyon szerette �ket. Sz�rakozott, dekoncentr�lt lett, amit sokan �gyetlens�gnek titul�ltak. Ez�rt is �r�lt Dumbledore-nak, hogy miut�n elv�gezte az aurork�pz�t, felk�rte: legyen a F�nix Rendj�nek tagja. Szerette volna visszanyerni r�gi �nmag�t, �s megmutatni t�rsainak, hogy f�lreismert�k. B�r csak ritk�n zavarta, hogy �gyetlennek tartj�k. Legt�bbsz�r � is a t�bbiekkel nevetett, de szinte csak Dumbledore ismerte igazi �rt�keit. Hogy az �les helyzetekben igenis a sark�ra tud �llni. De azt m�g � sem tudhatta, hogy gyakran �r�kon �t �l a szob�ja ablak�ban, �s a m�lton mereng, vagy a csal�di fot�kat n�zegeti.

Gy�l�lte a h�bor�t, melynek oly sok csal�d esett �ldozat�ul, ami miatt annyi gyermek lett �rva, annyi szeret� sz�v szakadt meg… Ugyan csak burkoltan mutatta ki, de pontosan tudta, hogy Harry mit �rezhet, ha a sz�lei sz�ba j�nnek a jelenl�t�ben. Az � �let�r�l keveset tudtak a rendtagok. Nem sz�vesen besz�lt mag�r�l. Ha �t k�rdezt�k, akkor rendszerint elterelte a t�m�t p�ld�ul az orr�nak megv�ltoztat�s�val. Egyetlenegy ember �lt a s�t�t m�lt� h�zban �sszeroskadtan, akit�l nem tagadta volna meg a v�laszokat… Ha r� gondolt, mindig valami megmagyar�zhatatlan bizserg�s t�lt�tte el. V�rta, hogy �sszefussanak, hogy egym�shoz sz�lhassanak.

Halkan fels�hajtott, ahogy kinyitotta a szem�t. Az el�t�rre annak ellen�re, hogy most m�r rendszeresen volt takar�tva, �s a spalett�kat is kit�rva hagyt�k a ny�ri alkonyatkor, m�g mindig kicsit nyomaszt� f�lhom�ly borult. Mintha a h�z alkalmazkodott volna a hossz� �vek sor�n a benne �l�k nev�nek jelent�s�hez.

„Black… Mi minden t�rt�nhetett m�r ebben a h�zban! Micsoda kiterjedt csal�d volt Sirius�… Sirius, az utols� tagja volt ennek a v�rvonalnak. M�g mindig hihetetlen, hogy nincs k�zt�nk! Pedig m�r lassan elkezd�dik Harry�k hatodik �ve… N�lk�le kicsit olyan ez a h�z, mintha maga is meghalt volna. Kicsit minden fak�bb lett benne. Mrs. Black sem kiab�l m�r olyan f�ls�rt�en hangosan.

Eml�kszem, mikor vissza�rt�nk a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyr�l h�rom nap m�lva… Sirius hal�la ut�n, r�gt�n elkezdte szok�sos szidalmait. M�g mindig visszhangzik a fejemben, ahogy k�rdi: „Hol van az a szutykos kis �rul�, aki nem m�lt� az � nemes nev�re?! Azonnal besz�lni akarok vele! T�rhetetlen, hogy mit csin�lt a h�zamb�l! Sirius! Sirius, azonnal gyere ide!” Sirius nev�nek eml�t�se ostorcsap�sk�nt futott v�gig rajtam, de legink�bb Remuson, aki napok �ta m�g a szok�sosn�l is s�padtabb volt. Mivel �n megs�r�ltem, a t�bbiek mes�lt�k el m�snap, hogy mi is t�rt�nt val�j�ban. M�lyen megrend�tett a h�r. Mindenkinek volt egy vigasztal� szava Remushoz, csak �n nem tudtam sz�lni semmit. De nem is v�rta el, csup�n a szemembe n�zett, v�gigsim�tottam meggy�t�rt arc�n, � megfogta a kezem �s belecs�kolt a tenyerembe. Enn�l t�bbre nem is volt sz�ks�ge.

Rettent� d�h�s lettem a rik�csol� portr�ra. Tudtam, milyen f�jdalmasak lesznek Remusnak az elk�vetkezend� napok, h�napok, �vek. � is t�l sok embert vesztett el a k�rnyezet�b�l. R�ad�sul m�g Harrybe is neki kell lelket �ntenie, legal�bbis – ahogy egyszer kifejtette - ezt k�teless�g�nek tartja. Sokszor hallom motyogni, ahogy �pp vissza akar valakit tartani… gondolom Harry az… a f�oszt�lyon, miut�n Sirius beesett a f�gg�ny m�g�… Az az �tkozott fekete f�gg�ny! Egyszer szeretn�m megtudni, hogy milyen haszna is volt ennek az �tj�r�nak a t�lvil�gra. Annyit az�rt tudok, hogy a holtak szellemei suttog�sukkal megb�v�lik, �s magukhoz cs�b�tj�k a gyan�tlan �ldozatokat, de hogy mik�nt ker�lt abba a terembe �s milyen c�lt szolg�lt, azt nem tudom! Pedig annyira �rdekelne… f�leg az, hogy visszajuthat-e valaki onnan… De senki nem mond semmit, ha a bolt�vr�l k�rdezek. Vagy �k sem tudnak semmit, vagy nehez�kre eshet besz�lni�k r�la. Persze Remust nem zaklatom a k�v�ncsis�gommal.

� ugyanolyan �llapotban van, mint a visszat�rt�nk est�j�n. Egy pillanatra a szem�be n�ztem akkor, ami m�rhetetlen f�jdalmat �s b�natot sug�rzott. Inger�lten Mrs. Black fel� fordultam �s magamb�l kikelve r�ord�tottam, hogy „Sirius nincs t�bb�… a fia… Sirius meghalt…” P�r pillanatig abbahagyta a rik�csol�st, �s halkan suttogta maga el�: „A fiam…nem… nem hiszek neked te k�tbalkezes l�ny! Te ostoba! Ilyennel nem verhetsz �t te kis tehets�gtelen f�lv�r! Phineas Nigellus! Phineas, merre vagy?!” M�g l�ttam, ahogy m�rgesen f�jtatva kivonul a k�pb�l, de m�g az � arc�n is l�tszott n�mi k�tely �s megd�bben�s. Azt�n m�r csak azt �reztem, hogy a Remus el�tt visszafojtott g�rcs�s zokog�s kit�r bel�lem. T�rdemet be�t�ttem, ahogy a f�ldre hanyatlottam, v�llamon f�jdalmasan h�z�dott a friss heg ment�n a b�r, de nem t�r�dtem a fizikai f�jdalommal, most a lelki sokkal er�sebbnek bizonyult. Sirattam egy bar�tot, aki annyi boldog percet adott nekem �s a t�bbieknek. Egy bar�tot, akit soha nem fogok elfelejteni! M�g mindig a Mrs. Black portr�ja el� akasztott f�gg�ny egyik cs�csk�t markoltam, mikor egy meleg k�z �rint�s�t �reztem a v�llamon. Remus volt az.

Nem akartam gyeng�nek mutatkozni el�tte, de most m�gis hagytam, hogy felseg�tsen �s mag�hoz h�zzon. Pont engem, mikor neki lett volna sz�ks�ge a legnagyobb vigasztal�sra? � csak t�bbsz�r v�gigsim�tott a h�tamon, de nem sz�lt semmit. �gy visszagondolva �nz�nek t�nt saj�t magam sz�m�ra, hogy egy kicsit kihaszn�ltam a helyzetet. Olyan k�ts�gbeesetten �s szorosan simultam hozz�, amilyen k�zels�gr�l csak �lmodhattam. J�l esett a teste melege, valamelyest megnyugtatott a sz�vver�s�nek hangja, �lveztem a kez�nek �rint�s�t, hisz olyan r�g v�gytam m�r r�… Persze miut�n m�r egyed�l �ltem a m�sodik emeleti szob�mban, undorodtam magamt�l! Nem �rtettem, hogyan haszn�lhattam ki a vesztes�g miatti zokog�som k�zben a helyzetet. Hiszen Siriusra kellett volna gondolnom, nem pedig arra, hogy hogyan ker�lhetek k�zelebb Remushoz! De egyszer�en nem tudtam uralkodni magamon.

Mikor nagyon magamba fordultam, akkor mindig abb�l a k�pb�l mer�tettem er�t, ahogy megfogja a kezem �s felh�z mag�hoz, ahogy besz�vom b�r�nek f�rfias, m�gis l�gy illat�t… Sokszor elgondolkodtam rajta, hogy mi�rt reag�ltam ilyen hevesen Sirius hal�l�ra, hisz �n nem ismertem olyan r�gen, mint Remus. Tal�n miatta, az � f�jdalma miatt �reztem magam �n is ennyire pocs�kul? Nem. Sirius mindenki sz�v�be belopta mag�t az alatt a r�vid id� alatt is, am�g ism�t k�zt�nk lehetett. A j�kedv�vel, mikor a fi�knak mondott vicceket, vagy elmes�lte di�kkori cs�nytev�seiket… Nagyon sokat vigyorgott, mikor sokan voltunk a h�zban, de f�leg ha Harry is n�la tart�zkodott. Tele volt energi�val, mindig tettre k�sz volt. Az �let is visszat�rt bel�, h�la Molly finom f�ztjeinek �s a r�gi ismer�s�k arcainak. Ism�t �letet hozott ebbe a komor h�zba, noha nem szeretett itt lakni. T�ls�gosan eml�keztette a gyerekkor�ra…"

- Jaj, Sirius m�g mindig �gy hi�nyzol nek�nk! – suttogta a l�ny. Majd mire �jra kinyitotta a szem�t, a jobb oldali folyos� elej�n tal�lhat� ajt�ban megpillantotta Remus alakj�t az ajt�f�lf�nak t�maszkodni. A f�rfi �t figyelte. Arca f�lhom�lyba burkol�dzott, de barn�s-sz�rke szemei szinte vil�g�tottak.

- M�r v�rtalak, Nymphadora. – Lupin volt az egyetlen, akit�l elviselte, hogy a keresztnev�n sz�l�tsa.

A n� zsebre tett k�zzel elindult a konyha fel�. Sz�p arc�t elfutotta a p�r a f�rfi pillant�s�t�l. Egy ideje furcs�n fesz�ltnek �rezte a m�sikat. A gy�sz okozta kezdeti mozdulatlan mereng�st valami m�s v�ltotta fel. Egy szokatlan dolog, amit nem tudott volna megfogalmazni, de l�tta Remuson a v�ltoz�st. M�r nem mosolygott olyan sokat. Hangja �s mozdulatai vesz�tettek valamelyest szel�ds�g�b�l, hat�rozottabb� v�lt a f�rfi eg�sz fell�p�se. Egy kicsit megijesztette ez a v�ltoz�s.

Ac�lbet�tes bakancs�nak koppan�sai visszhangoztak a folyos�n. Lupin, am�g k�zeledett, v�gigm�rte. Mindig meg tudta lepni �t a l�ny lelem�nyess�ge, m�r ami a k�ls�je v�ltoztat�s�t illeti. De be kellett ismernie mag�nak, hogy a mostani k�lseje is tetszett neki. Kicsit vad�c hat�st keltett a b�rkab�ttal, a fekete, sz�k, trap�z sz�r� farmerj�val, a sz�lf�tta haj�val �s a f�lbeval�kkal �tl�tt f�lcimp�ival. Valami�rt �r�lt neki, hogy csak a ruh�zata �s a haja lett m�s. Az arca az igazi Nymphadora volt. Ritk�n mutatta eredeti �nj�t. Nem mintha cs�nya lett volna – s�t, Remus nagyon b�josnak tal�lta -, csak olyankor mindig valahogy csupaszabbnak, sebezhet�bbnek �rezte mag�t. De �rdekes m�don ez akkor nem �llt fenn, mikor a f�rfivel besz�lgetett �s egyszer megk�rte, hogy v�ltozzon vissza. Az�ta vele mindig az igazi Nymphadora Tonks besz�lt – volt, hogy �jszak�ba ny�l�an is, f�leg Sirius hal�la ut�n.

Lupin beengedte a l�nyt maga mellett, majd le�ltek egym�s mell� az asztalhoz. Remus kicsit oldalra ford�totta sz�k�t, hogy Tonks szemeibe n�zhessen.

- K�vettek – kezdte lehajtott fejjel a l�ny. Olyan furcs�n �rezte mag�t. A vele szemben �l�ben is valami szokatlant �rzett.  – De ler�ztam az illet�t a metr�ban.

- �s siker�lt?

- Igen. Megszereztem az inform�ci�kat. Megd�bbent�ek. Egyre t�bben vannak – n�zett fel. – Att�l tartok egyre kevesebb�nkben b�zhatunk meg.

- H�nyan vannak?

- Legal�bb hatan. Legal�bbis ezt �zente Piton. Min�l hamarabb el kell mondanom Dumbledore-nak. Ide csak egy percre ugrottam be, hogy l�ssam, minden rendben van-e.

- Persze, rendben. Molly nyolc k�r�l �rkezik. – Arca azonban meghazudtolta szavait. Szemei alatt m�g mindig karik�k feket�llettek. L�tszott rajta, hogy hetek �ta nem alszik j�l. R�ad�sul a legut�bbi holdt�lte m�g jobban megviselte legyeng�lt test�t, �s v�rz� lelk�t. Most azonban nem a f�radts�g, hanem valami m�s, hat�rozott f�ny csillogott tekintet�ben. – A nevek?

- N�lam vannak, de csak Dumbledore-nak mutathatom meg. Igazs�g szerint nem is tudn�m m�snak, ugyanis a pergamenre olyan tint�val �rtak, ami csak a c�mzettnek mutatja meg a sz�veget.

- Rendben, �rtem. �gyes volt�l. Sokat jelentenek nek�nk az inform�ci�id. Soha nem hittem volna, hogy t�nylegesen be�p�lhetnek k�z�nk Voldemort emberei. �ll�t�lag Dumbledore mindegyik�nket el�g r�g�ta ismer…

- Remus, tudod j�l, hogy a s�t�t oldalnak is megvannak a maga fort�lyai. – Kereste a szemkontaktust a f�rfivel, de � eln�zett mellette, mint aki elgondolkodik valamin.

- De Peter… �t nem befoly�solta semmilyen fort�ly… - a k�l�n�s f�ny a szem�ben egyre jobban feler�s�d�tt.

- Remus, ugye nem k�sz�lsz semmire?! – ijedt meg a l�ny – Ugye nem…

- Mire gondolsz pontosan? – n�zett ism�t a k�kesz�ld szemekbe.

- Ugye nem fogsz ut�na menni… hogy… hogy…

- Megbosszuljam Siriust �s Lily�ket? – „Val�ban ezt kell tennem? Minden bizonnyal, hiszen m�r csak �n maradtam a Tekerg�k k�z�l. Sirius is ezt tenn�… Ha m�r a h�bor�ban meg kell halnom, akkor legal�bb el�tte v�gezzek Peterrel… Igen! Bizonyosan bele is fogok halni, de nem �rdekel az ez�stkeze sem. Nekem m�r mindegy, nem �rdemes tov�bb �lnem. �gyse h�zhatom m�r sok�ig ebben az elgy�t�rt testben. El�bb-ut�bb a k�rs�g fog felem�szteni. Be kell fejeznem, amit Sirius elkezdett. Ennyivel tartozom a bar�taimnak…” - Nem, nem fogok ilyet tenni – hazudta szemrebben�s n�lk�l az agg�d� l�nynak.

Tonks m�g egy darabig gyanakodva n�zte, de elhessegette k�ts�geit. A f�rfi eddig sosem hazudott neki, rem�lte, hogy most sem teszi. Ism�t elszomorodott, ahogy tekintete v�gigsiklott a megf�radt arcon. Pillant�sa r�vid ideig elid�z�tt a barna szemek sark�ban h�z�d� r�ncokon, az �sz hajsz�lakon, a s�padt, fak� b�r�n. Ugyan Remus m�r nem volt annyira betegesen sov�ny, mint mikor el�sz�r l�pte �t a Black-h�z k�sz�b�t, de tart�sa n�ha megereszkedett. „Vajon meddig b�rja m�g? H�ny csap�st b�r m�g ki a sz�ve?” Tiszt�ban volt vele, hogy rendt�rsa �lete tele volt lemond�sokkal, csal�d�sokkal, f�jdalommal, de ugyanakkor nem tudta elk�pzelni, hogy ne lettek volna felh�tlen�l boldog pillanatai. Ilyen villan�sokr�l �rulkodtak azok a r�szletek, amiket bar�tair�l mes�lt. Tonks tudta, hogy gyakran visszas�rja a gondtalan di�k�veket, amikor m�g egy�tt lehetett legjobb bar�taival, szeretteivel. � is sz�vesen ott lett volna vel�k. �r�lt volna neki, ha megismerhette volna Lilyt �s Jamest szem�lyesen is.

Jobb kez�vel finoman megszor�totta Remus asztalon pihen�, enyh�n remeg� kezeit. „Mint egy �regember! H�t igen, elj�rt felettem az id�… Pedig nem kellett volna.  M�g nem vagyok olyan �reg, mint amilyennek l�tszom! Ha nincs az az egy nap… az az egy harap�s… Akkor lehet, hogy teljesen m�s ember lenn�k. Lehet, hogy nem is ismertem volna meg James�ket ilyen j�l… de akkor Peter nem v�lt volna F�regfarkk�, �s nem tudott volna eliszkolni Sirius el�l az �rul�sa ut�n! Akkor nem tudott volna seg�teni Voldemortnak, hogy testet �lts�n! Akkor nem kellett volna Siriusnak tizenk�t �vet szenvednie �rtatlanul �s b�n�sk�nt meghalnia! Nem kellett volna… meghalnia… Itt �lhetn�nek velem, ebben a konyh�ban. B�r Lilynek �s Jamesnek �gy t�nik mindenk�pp meg kellett volna halnia, de akkor is! Harrynek nem kellett volna a muglik k�z�tt h�nykol�dnia, �lhetett volna Siriusszal! Igen, minden m�sk�pp lett volna. Teljesen m�sk�pp… Ha �n nem vagyok…”

�nv�dja n�ha m�r �nk�nz�sba hajlott. Tudta, hogy nem teljesen � tehet a t�rt�ntekt�l, m�gis �gy �rezte, hogy miatta haltak meg a bar�tai. �tkozta a percet, mikor megharapta a v�rfarkas, �tkozott minden egyes holdt�lt�t �s �tkozta mag�t, ami�rt annyi vesz�lybe r�ngatta bele akaratlanul bar�tait is. „J�ttek �k magukt�l is…” – sz�lalt meg mag�ban egy kis hang. Tudta, hogy igaza van, m�gis olykor egyszer�en gy�l�lte mag�t. Nem mutatta senkinek �s nem is besz�lt r�la, de n�ha f�radtnak �rezte mag�t m�g a leveg�v�telhez, a besz�dhez, s�t az �lethez is…

Egy ideje m�r tudatosan k�sz�lt a hal�lra. Na nem mintha el�be akart volna futni, csak felk�sz�lt a legrosszabbra. Mindenki �rezte a h�bor� k�zeled�s�t, �gy � is elgondolkodott a hal�lon. Mostan�ban egyre gyakrabban. Akkor gondolt ilyen sokat r�, mikor meghaltak Harry sz�lei. Most pedig Sirius. R�gi ismer�sk�nt k�sz�nt�tte mag�ban a t�m�t, azaz a hal�lt. Igaz�b�l nem f�lt t�le. Minden holdt�lte napj�n esz�be jutott. T�l sokat k�vetelt m�r t�le az �let ahhoz, hogy f�ljen. Minden v�gya az volt, hogy v�gre megpihenhessen. Hogy ne kelljen minden h�napban erej�t megfesz�tve t�rni a f�jdalmakat. � nem, � m�r eleget rettegett a holdt�lt�k miatt. Eleget f�gg�tt m�r hajsz�lon az �lete. N�ha �gy �rezte, hogy megv�lt�s lesz neki a hal�l. Ha lesz arca, akkor r� fog mosolyogni utols� erej�vel �s megk�nnyebb�lten, felszabadultan fogja k�vetni, hogy v�gre �jra tal�lkozhasson azokkal, akiket annyira szeretett �let�ben…

Bor�s gondolataib�l sz�k csikordul�sa z�kkentette ki, majd kicsit zavartan, lehunyt szemmel t�rte, hogy Nymphadora homlokon cs�kolja, majd kifejez�stelen tekintettel k�vette a t�volod� n� alakj�t, aki imm�r eredeti hossz�, egyenes sz�l�, barna haj�t is visszan�vesztette. �res tekintet�ben apr� f�ny gyulladt.

„De ez a l�ny, ez nem engedi, hogy elhagyjam magam. � m�g t�r�dik az �rz�seimmel, a lelkemmel. Nem mintha a t�bbiek nem figyeln�nek r�m, de egyik�j�k sem olyan figyelmes, mint �. � soha nem tolakszik, mindig kiv�rja a megfelel� pillanatot. � az egyetlen sz�l, aki m�g idek�t ehhez a vil�ghoz. Az egyetlen, aki�rt tal�n �rdemes lenne t�l�lni Peter hal�l�t, vagy a h�bor�t. Igen, Dora tudja, hogy mif�le vagyok, de ez l�that�an nem zavarja. Nem �gy, mint a t�bbi boszork�nyt… Noha a t�bbiek gyakran mondj�k a h�ta m�g�tt r�la, hogy k�tbalkezes, �s tal�n nem lenne a Rendben a helye, �n nem l�tom ezeknek a felt�telez�seknek az ok�t. M�g ha n�ha kicsit szerencs�tlen is, akkor is nagyon b�jos. Mondjuk, ahogy �szrevettem, mostan�ban egyre �sszeszedettebb. Tal�n ahogy egyre komolyabb feladatokat b�z r� Dumbledore, kezdi visszanyerni r�gi �nmag�t… Albust�l hallottam, hogy a sz�lei hal�la el�tt igencsak felel�ss�gteljes, komoly l�ny volt. Furcsa, hogy bel�le ezt a viselked�st hozta ki a szerettei elveszt�se… �n ink�bb csak m�g jobban kifakultam.

 De b�rcsak � is �rezn� azt a furcsa �rz�st, amit �n, mi�ta Tapmancs hal�la �ta �polgatni kezdte a lelkemet… De, varjunk csak! Ha azt vessz�k, hogy milyen �l�nken szokott csillogni a szeme, mikor besz�lget�nk… senki m�sn�l nem csillog �gy… �s… �s ha jobban belegondolok, amikor csak teheti, minden alkalommal �vatosan hozz�m �r…”

Kellemes bizserg�s futott �t rajta, amint felid�zte a l�ny �rint�s�t. Olyan hirtelen vil�gosodott meg el�tte minden, hogy fel kellett pattannia. A sz�k egy puffan�s k�s�ret�ben felborult, de nem t�r�d�tt vele. „�gy nem engedhetem el! Besz�lnem kell vele. El kell mondanom neki, hogy…”

- Nymphadora, v�rj egy percet! Besz�lnem kell veled! – sietett ut�na. A l�ny m�r az ajt� kilincs�t fogta �s k�rd�n fordult vissza Remushoz. Nagyot dobbant a sz�ve, amint megl�tta a f�rfi csillog� szemeit, arc�ba hull� �szes-barna tincseit, ahogy len�zett r� eg�szen k�zel l�pve.

- Mi a baj? T�rt�nt valami?

Lupin hirtelen nem tudta, hogyan is kezdjen bele. Annyira �j �s letagl�z� volt sz�m�ra a felismer�s, hogy nem tudta �sszeszedni a gondolatait. Tonks volt az egyetlen, aki k�pes volt kir�ngatni �t m�ly depresszi�j�b�l, �s csup�n a jelenl�t�vel… �s egy homlokcs�kkal. Nem �rtette, hogy hogyan volt k�pes elviselni a lehangol� t�rsas�g�t, de minden esetre nagyon h�l�s volt neki, �s egy ideje m�r m�st is �rzett ir�nta, b�r erre csak az im�nt j�tt r�.

Tonks aggodalma r�gvest elp�rolgott. �gy �rezte, menten �sszeesik, ha Remus nem tartja meg. Annyira megd�bbent, hogy el�sz�r nem tudott semmire gondolni, de azt�n minden �sszekavarodott benne. „Ez meg mi?! Mi�rt? Szent Merlin szak�ll�ra… Hiszen… Remus… Istenem! Az ajkai az eny�meken…” �gy �rezte, alig kap leveg�t.

- Dora… pont olyan �desek… ahogy elk�pzeltem… - t�volodott el kicsit a f�rfi ajka. Tonks h�t�n v�gigfutott egy bizserget� �rz�s, ahogy meghallotta a bec�z�st.

- Remus… ez mi volt?

- Sajn�lom, nem tudtam uralkodni magamon. Bocs�ss meg, k�rlek… Nem is tudom mit gondoltam…- m�r �pp h�z�dott volna el, mikor a n� megfogta a karj�t.

- K�rlek, v�laszolj! – n�zett a melegbarna szemekbe.

- Dora… �n t�ged m�r r�gebb �ta… csak most j�ttem r�… sz�val… - elhallgatott, de nem kellett folytatnia, a l�nyt �gy is hihetetlen boldogs�g �nt�tte el.

T�relmetlen�l simult a m�sikhoz �s kapott ajkai ut�n. Hossz�, szenved�lyes cs�kban forrtak �ssze. Remus az ajt�nak szor�totta a l�nyt, kezei pedig a b�rkab�t alatt sim�tottak v�gig ott, ahol eddig csak k�pzeletben kalandozhattak. Tonks megborzongott �s felny�g�tt. Kezeit v�gigfuttatta kedvese gerinc�n, a h�t�n, majd karjaival �tfonta a nyak�t �s a tark�j�t kezdte el cir�gatni. Mire �szbe kapott, m�r a nappaliban fek�dt a d�v�nyon. Remus egy pillanatra elszakadt t�le, hogy megbizonyosodjon r�la, Dora is szeretn� azt, ami ut�n az � teste m�r �gy s�v�rog. Szem�ben megl�tta a v�laszt, ott folytatta, ahol abbahagyta.

K�t �ra m�lva arra riadt fel, hogy valaki becsukja a bej�rati ajt�t �s a konyh�ban kezd el az ed�nyekkel z�r�gni. Gyorsan felkapkodta ruh�it. Szem�vel azonban hi�ba kereste kedves�t. Elmosolyodott amint esz�be jutottak a p�r �r�val azel�tti esem�nyek.

- �, dr�g�m, te is itt vagy? Azt hittem, egyed�l vagyok a h�zban – k�sz�nt�tte Mrs. Weasley, mik�zben p�lc�ja suhint�s�ra a z�lds�gek kiugr�ltak szatyrukb�l �s elkezdt�k mosni magukat a csapn�l.

- Igen, csak elaludtam.

- Jaj, biztosan nagyon f�radt vagy mostan�ban. Sok dolgunk van manaps�g! De ha m�r �gyis itt vagy, akkor v�rd meg a vacsor�t.

- Sajn�lom, de vissza kell utas�tanom, ugyanis Dumbledore professzorhoz kell mennem �tadni az inform�ci�kat, amiket szereztem.

- Hisz akkor nem is kell sehova menned, ugyanis ma este itt fog vacsor�zni. Elfelejtetted, hogy ma gy�l�s van?

- Jaj, h�t ez teljesen kiment a fejemb�l… elfelejtettem milyen nap is van. Remust nem l�ttad v�letlen�l? – evezett m�s vizekre.

- Nem, a szob�j�ban nem volt mikor f�lmentem hozz�, hogy k�rdezzek valamit. De mi�rt k�rded?

- �, semmi, csak �gy. Mikor megj�ttem m�g itt volt, most meg nem l�ttam.

- H�t, biztosan elment s�t�lni…

- Igen, biztosan… - v�laszolta, azonban rossz el��rzet fogta el. Sejtette, hogy a f�rfi nem csak egy csillagf�nyes s�t�ra indult… - K�sz�n�m Molly, majd �n is j�v�k valamikor, most m�g el kell int�znem egy-k�t dolgot.

Azzal m�r kint is �llt a Grimmauld t�r koszos j�rd�j�n, de fogalma sem volt, hogy hova, merre induljon. Arc�r�l egy k�nnycsepp hullott a sz�rke betonkock�ra.

Ek�zben Remus m�r nem messze hoppan�lt egy r�gi, gazzal ben�tt kertben, mely egy hajdan�n pomp�s k�ri�hoz tartozott. Biztos forr�sb�l tudta, hogy akit keres, az ebben a h�zban bujk�l, amikor Ur�nak nincs sz�ks�ge a szolg�lataira. Barna zak�j�nak zsebeibe cs�sztatott kezekkel �llt meg �s n�zett fel a k��p�letre, melynek egyik ablak�n, a spalett�k r�sei k�z�tt halv�ny f�ny derengett �t.

- Sajn�lom Nymphadora, hogy csak ennyi id� jutott nek�nk, b�r rem�lem, hogy ez nem �gy van. Tal�n egyszer meg�rted mi�rt hazudtam neked. Most azonban csak az �rul�ra szabad koncentr�lnom. Igen Peter, elj�ttem hozz�d. Azt rem�lted, hogy �n k�ny�r�lni fogok neked? Nem. V�grehajtom Sirius k�v�ns�g�t, ami valamilyen szinten m�r az eny�mm� is v�lt. Ez az � �r�ks�ge. Itt vagyok. Elj�ttem �rted. Itt vagyok.

„Lopok neked egy k�nyvet,

A lapjait tele�rom,

V�rrel, ver�t�kkel valahogy m�g kib�rom,

De azt�n elmegyek innen messze,

Hogy t�bb� ne is l�ss…

Lopjunk k�nyvet, �rja a

K�nnyeivel tele valaki m�s…”*

2005. 03. 12.

Egy bar�tom eml�k�re.

* Tankcsapda: Lopott k�nyvek (R�szlet)

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.