|
Chance for Immortality 2. / II.
2005.12.21. 16:16
II. rész
„Kit akart bemutatni a bátyám? Csak nem Voldemortot? Ésszerű lenne,
hiszen az ő talpnyalója az a féreg! És mit akartak velem csinálni?”
Hosszan rágódott ezen, de gondolataiból három diák alakja zökkentette ki, akiket egy tejfelesszőke hajú, vékony fiú követett két butának tűnő testőrével a parkban. Lassan utolérték a hármast és gonoszkodó megjegyzéseket tett a nyilvánvalóan mardekáros, szőke fiú a három griffendélesre. Ránézésre hatod vagy hetedévesek lehettek. Egy feketehajú, kerekszemüveges fiú bátran előrébb lépett egy lépést, amikor vörös hajú barátjára szállt rá a szőke fiú gúnyosan mosolyogva. Mivel Estrelle –nek kifinomult hallása volt, tisztán értette az elhangzó szavakat.
- Mi van Weasley, a bátyáid nélkül már meg se mersz szólalni? Nálatok minden átöröklődik, még a mondatok is?
A vörös hajú fiú remegni kezdett, de a szemüveges visszatartotta.
- Draco, fejezd be, vagy nagyon megbánod! – sziszegte a fogai közül.
- Miért mit csinálsz Potter? Szólsz annak a rühes korcs keresztapádnak, hogy harapjon meg? Vagy netán a halott szüleidet kelted fel, hogy adjanak meleg kakajót a pici Pottynak?
- Fogd be a szádat, te féreg és hagyd ki Siriust meg a szüleimet ebből! – ordította dühtől remegve.
- Hagyd Harry, nem érdemel annyit, hogy kezet emelj rá! – szólt csitítóan a mellettük álló hosszú hajú lány.
- Eressz el Hermione, most megkapja a magáét! – azzal Harry előhúzta pálcáját.
Estrelle idejét látta, hogy lesiessen megakadályozni a párbajt, pedig nem akart beleavatkozni a dologba. A folyosókon, ahol elhaladt több diák is csodálkozva megfordult fekete alakja után, mivel még nem látták korábban az iskolában.
Az udvarra kiérve a füvön fekve találta a szőke fiút, aki utálattal meredt
Harryre, de már újabb támadásba akart lendülni, amikor hirtelen egy mély, gúnyos, mégis bársonyos hang szólalt meg mellettük. A semmiből előbukkant egy feketetaláros férfi, akinek hosszú, ugyancsak fekete hajába belekapott a szél.
- Mi folyik itt Mr. Malfoy? Á, Potter! Már megint maga az? Maga folyamatosan keresi a bajt, nemde? Ez ötven pontjába került a Griffendélnek!
- De professzor úr, Draco kezdte…
- Nem érdekelnek a kifogásai Miss Granger! Ha sokat okoskodik, magától is levonok pontokat.
Bár Estrelle még csak hátulról látta a férfit, rögtön bizsergést érzett megjelenésétől, de főleg a hangjától a gyomra tájékán.
- Elnézést professzor, de én véletlenül tanúja voltam, hogyan kezdődött a dolog, és biztosíthatom, hogy Granger kisasszonynak kell, hogy igazat adjak, Mr. Malfoy kezdte a provokálást. Nem szeretnék beleszólni az iskola dolgaiba, de nem szeretem, ha igazságtalanul büntetnek valakit.– lépett közbe Estrelle.
- Akkor kérem ne is szóljon bele. Egyébként maga meg kicsoda? – fordult felé a férfi.
Estrelle szíve nagyot dobbant és egy pillanatra elakadt a lélegzete. „Atyaég, milyen jóképű és sármos!”
- Estrelle de Lioncourt vagyok. Dumbledore professzor kérésére érkeztem tegnap az iskolába. – szólt közömbösséget erőltetve magára a lány.
- Ó, szóval Dumbledore újabb védence. – válaszolt mintha csak magában beszélne, majd egy pillanatra megszorította a feléje nyújtott kezet. Gúnyos félmosolya és átható pillantása felkavarta Estrelle hűvösségét. – Megkérném, hogy amíg nem kap felhatalmazást rá, addig ne szóljon bele a tanárok ügyeibe, főleg ne az enyéimbe!
Azzal faképnél hagyta a titkon csodálkozó nőt és a még mindig lihegő fiatalokat. „Lioncourt, Lioncourt, olyan ismerős, de honnan?”- kérdezte magától a férfi.
A mardekárosok gonoszan vigyorogva visszaindultak a kastélyba, a griffendélesek pedig kíváncsian néztek Estrelle –re.
- Hogyan hívják a tanárurat? – kérdezte Hermionét.
- Perselus Piton, a bájitaltan tanárunk.
- Mindig ilyen…
- … igazságtalan és hideg? – szólt közbe Harry.
- Piton professzor nagyon zárkózott természet és kissé szigorú is… - szépített Hermione.
- Méghogy „kissé” szigorú! Az nem kifejezés!
- Jaj, Ron!
- Hermione, térj észhez, ki szivat minket állandóan az óráin?
- Elnézést, még be sem mutatkoztunk. Én Hermione Granger vagyok, ő Ron Weasley – mutatott a vörös fiúra -, ő pedig Harry Potter.
Estrelle mindannyiukkal kezet fogott.
- Harry Potter, aki többször is legyőzte Voldemortot… - A név hallatán
Ron és Hermione megremegtek, de Harry állta Estrelle fagyos pillantását. Pár másodperc múlva a fiú kissé elpirult és elfordította tekintetét. Pont akkor csöngettek be, így Hermione szakította meg a kínossá vált csöndet.
- Elnézést, de mennünk kell! Gyertek!
- Még látjuk egymást. – szólt búcsúzásképpen fagyosan Estrelle a mellette elhaladó Harryre nézve.
Elgondolkodva figyelte távolodó alakjukat, majd lesétált a nem messze levő tó partjára és nekitámaszkodott egy fa törzsének.
„Szóval ő Sirius Black keresztfia… hm. Sirius Black…”
Hirtelen egy fekete madár szállt le a vállára lábán kicsi pergamentekerccsel.
- Senzafine, hát idetaláltál? -Kedvesen megsimogatta a gyönyörű madár fejét és leoldotta a levelet.
Drága Estrelle,
Sajnálom, hogy ilyen gyorsan kellett elindulnod a Roxfortba, de gondolom az ügy sürgőssége nem tűrt halasztást. Mindenesetre szeretném sokadszorra is megköszönni, amit értem tettél, és hogy nem árultál el senkinek. Ha bármilyen segítségre szorulnál innen, Erdélyből, bármikor megkapod! A lekötelezetted vagyok. Remélem az utad kellemes volt, és épségben megérkeztél. Ha lesz egy kis időd, akkor folytathatnánk „interjúnkat”.
Szívélyes üdvözlettel és sötét csókokkal:
Kraven
Estrelle mosolyogva hajtogatta össze a levelet. Jól emlékezett Kravenre Erdélyből. Többnyire kellemes emlékei voltak róla.
Vacsorára visszament a kastélyba. Mikor belépett a nagyterembe, még szinte egy diák sem volt bent, de Dumbledore már helyet foglalt az igazgatót megillető díszes székben. Mikor odaért az asztalhoz, helyet mutatott maga mellett. A lány nyugodtan ült le a még mindig a vállán ülő hollóval.
- Már vártam magát. Vacsora után beszélhetünk négyszemközt. Itt az idő… a sötét erők sajnos most sem nyugodnak. Meglehet, hogy ez lesz az utolsó megpróbáltatásunk.
- Miről beszél igazgató úr? Csak nem Voldemortról és csatlósairól?
- Mindent a maga idejében Estrelle, mindent a maga idejében…
Estrelle a szeme sarkából figyelte az érkező tanárokat, akik nem látszottak meglepettnek, hogy újra látják az egykori tanítványt, főleg a tanári asztalnál. Minden tanárt ismert, kettőt kivéve: Pitont és egy férfit, aki feltűnően méregette őt. Piton ahogy elment mellette hideg, lenéző pillantást vetett a nőre és közömbös képpel leült Estrelle –től messze jobb oldalt.
A nő csak akkor tudta levenni a szemét róla, amikor Dumbledore felemelkedett székében, hogy köszöntse az időközben összegyűlt diáksereget, akik közül többen azt találgatták, ki lehet ez a feketeruhás nő hollóval a vállán.
- Mielőtt elkezdenénk a vacsorát, lenne egy-két kihirdetni valóm. A múlt heti Mardekár-Hugrabug kviddics-meccs megnyerésével a Mardekár átvette a vezetést a Griffendéllel szemben a házversenyben.
A Mardekár zöld asztalánál hangos éljenzés és pár gúnyos megjegyzés hangzott fel.
- Továbbá ebben az évben is megrendezzük a végzős bált a hetedévesek búcsúsztatása végett, amire február elején kerül sor. Reméljük, hogy ebben az évben semmi sem zavarja meg ezt az ünnepséget!
Estrelle tudta mikre céloz Dumbledore: Voldemort korábbi támadásaira, amiket Harry Potter vert vissza kivétel nélkül.
- Végezetül szeretném bemutatni Estrelle de Lioncourt –ot, aki a továbbiakban a segítségünkre lesz bizonyos dolgokban. Kérlek, fogadjátok szeretettel!
Harry, Ron és Hermione titokban összenéztek. Túlontúl titokzatosnak és távolságtartónak tűnt a nő számukra, de azért hálásak voltak, hogy kiállt mellettük délután. A Mardekár asztalánál pedig Draco utálkozva nézett a nőre és valamit súgott a mellette ülő lány fülébe.
- Köszönöm a figyelmet. Jó étvágyat!
Hangos csörömpölés hallatszott a négy asztal felől amint a tanulók nekifogtak az evéshez.
- Látom, észrevette a tanári karban lévő változásokat. Majd alkalmat kerítek rá, hogy személyesen is bemutassam a maga számára új tanítóinkat, Perselus Pitont és az új sötét varázslatok kivédése tanárunkat, Lucian Covert.
- Piton professzorhoz már volt szerencsém a délután folyamán, amint épp néhány Griffendélest büntetett meg alaptalanul. De nem szeretnék árulkodónak tűnni, ezért inkább nem szólok bele a módszereibe.
- Hm, Piton professzornak igen sajátos felfogása van, már ami a tanítást illeti, de megbízom benne tapasztaltsága miatt, és hatékony munkaerőnek tartom. Persze másként nem is kerülhetett volna be a tanári karba.
- Fel sem merült bennem, hogy megkérdőjelezzem a döntéseit. Megkérdezhetném, hogy mióta tanít itt?
- Tíz éve. De már az után idekerült, hogy a kis Harry Potter legyőzte Voldemortot, de még évekig nem tanított, ugyanis fontos ügyeket intézett a kérésemre. Lucian Cover azonban csak ebben az évben kezdte el tanítani a diákokat.
Estrelle nem hagyta figyelmen kívül az a lenéző pillantás, amit Piton vetett a még mindig őt néző Lucianra. Estrelle –t nem igazán foglalkoztatta Lucian zavarbaejtően hosszú pillantása, mégis érzett valami furcsát a férfiban.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó