Írta: Brigi

Korhatár és figyelmeztetések: 16 éven aluliaknak nem ajánlott

I. rész

Marie hazamegy

Azt lehetett hinni, valaki szándékosan lopja el az időt a szerelmesektől. Marie, miután megtudta, mi történt Harryvel, napokig rettegve féltette kedvesét, és alig hagyta kimenni az utcára. Inkább a Dursley-házban voltak, a lány is szinte odaköltözött, most, hogy a rokonok elmenekültek otthonról. Pitont nem különösebben zavarta a lány jelenléte, igyekezett nem láb alatt lenni, ha a gyerekek kettesben akartak lenni.

Így viszont már elég nehéz volt titokban tartani, hogy mindketten egy másik, varázslatos világ lakói. Nehéz volt az összes bűnjelet eltüntetni, egyszer majdnem le is buktak. Harry az egyik mugli könyvében felejtett egy mágikus fényképet iskolai barátairól, amit a lány véletlenül megtalált. Csodálkozva meredt az érdekes fényképre, ahol Harry és Ron vállán Hermione csimpaszkodott, Dean és Seamus Trevort bökdösik egy-egy fapálcával, a varangy gazdája ingerülten kiabál velük, Ginny pedig épp ikerbátyjai társaságában pózolgat. Mikor megkérdezte, mi az, Harry csak dadogva tudott kinyögni egy olcsó kis hazugságot valami hologramos fényképkészítési eljárásról.

Piton persze roppantul dühös volt a felelőtlen fiúra, szúrós szemével fel tudta volna nyársalni, mikor meghallotta, mi történt. Az okklumencia órák sorra maradtak el Marie állandó jelenléte miatt, ami újabb szálka volt a szemében. Remus a lelkükre kötötte, hogy ne hagyják abba a tanulást, ennek ellenére nem lehetett mit tenni.

Harry még így is úgy érezte, alig maradt ideje a szünidőből, amit együtt tölthetnének. Augusztus közepén a lánynak muszáj hazautaznia, hogy szeptemberben ő is megkezdhesse a tanévet otthon, Franciaországban. El sem tudták képzelni, mit fognak csinálni egymás nélkül. Harry reménykedett benne, hogy egy év múlva tudnak újra találkozni valahogy - bárhogy. Ha kell, megszökik Dursleyéktől és szülei pénzéből átutazik az öreg kontinensre. Mégis: egy év borzasztóan hosszú idő, azalatt rengeteg minden történhet...

Pár nappal később sikerült rávennie a lányt, hogy mozduljanak ki végre, és hogy semmi baj nem lehet abból, ha megpróbálják értelmesen eltölteni a szünidő hátralevő részét.

- Menjünk el táncolni! - kérlelte. - Valami jó kis latinos helyre... azt szereted, nem? - folytatta hívogatóan. A lányt mindig meg lehetett puhítani az ilyesmivel, és most is csábosan mosolyogva egyezett bele. Harry imádta, ha ilyen helyre mentek, mert Marie ilyenkor mindig valami csinos, szűk, rövid, pántos ruhácskát vett fel, ami tényleg csak annyit takart a lány testéből, amennyi feltétlenül szükséges volt.

A Rend tagjainak azonban nem kis fejtörést okoztak néha az ilyen húzásokkal. Egyrészt Harry hol hazament aludni, hol Marie-nál maradt, de mivel teljesen kiszámíthatatlanul döntött, sikerült jól összezavarnia a népet. Ha szabadtéri rendezvényre mentek, a hatalmas tömeg volt a baj, amiben könnyen szem elől tévesztették őket. A fiatalok szórakozóhelyein pedig igencsak különcnek számítottak volna. Egy alkalommal Emmeline és Kingsley sikeresen beszivárgott ugyan az egyik diszkóba, és a bárpult szegletében meghúzódtak, de rendes rémület lett rajtuk úrrá a hangos zenétől, a melegtől, a cigarettafüsttől, a villogó fényektől, no meg az ittasan támolygó fiataloktól. Problémamegoldás céljából tehát összehívtak egy kis tanácskozást a Black ház szalonjában.

- Elég komoly fiaskóval állunk szemben, hölgyeim és uraim - összegezte mondókáját Mordon.

- Viszont van megoldás! - lépett elő Fred vigyorogva.

Mrs. Weasley rosszat sejtve fintorgott.

- Mit forgattok már megint a fejetekben? - kérdezte sunyin Charlie.

- Jó alaposan megvizsgáltuk a helyzetet, és sikerült megtalálnunk a megfelelő módszert arra, hogyan tudja a Rend még a legszokatlanabb helyeken is szemmel tartani Harryt.

- Figyeled? - súgta oda Tonks Remusnak. - Most kerültek be, de máris össze-vissza szervezkednek.

Lupin csak vigyorgott, és a nő dereka köré fonta karjait.

- Tehát - köszörülte meg a torkát Fred. - Arra a következtetésre jutottunk, hogy akik a legjobban Harry közelében tudnak tartózkodni különösebb feltűnés nélkül, azok mi vagyunk - bökte ki büszkén, majd ikertestvérére kacsintott, aki hevesen bólogatott.

- Miért pont ti, fiúk? - kérdezte apjuk.

- Miért, apa, Mordon professzor szerinted alkalmasabb lenne? Ne értse félre, professzor - mentegetőzött Fred -, minden tiszteletünk az öné. Falábbal és minden irányba forgó szemmel ön lenne a parkett ördöge, ehhez nem fér kétség, de elég nagy feltűnést keltene. Nagyobbat, mint mi.

- Még csak az kéne, hogy két ilyen léhűtő muglik közt mászkáljon! - csattant fel Mrs. Weasley. - Mindenkin kipróbálnátok a találmányaitokat! Csak bajt hoznátok a minisztérium fejére!

- De anya! - fakadt ki vérig sértve George.

- Akkor már inkább Bill vagy Charlie! Ők idősebbek, tapasztaltabbak és megfontoltabbak, mint ti.

- Ugyan már, Bill a rocker fejével be nem tenné a lábát egy diszkóba - legyintett Fred, Bill pedig hevesen bólogatott a félhomályban. - Charlienak pedig ápolgatnia kell a nemzetközi máguskapcsolatokat azzal a csinos francia kislánnyal.

- Hogy is hívják? - incselkedett George. - Flower? Vagy Flour?

- Fleur - köhintett szégyenlősen Charlie. - Mivan, ennyire nem megy a varázsviccbolt? - próbált meg visszavágni. Fred vicsorogva-vigyorogva válaszolt:

- Hatalmas haszonnal dolgozunk. A megrendelőink nagyon elégedettek.

Charlie felhúzta az orrát, és elfordult, George azonban kuncogni kezdett.

- Mivel Fred és én még abba a korosztályba tartozunk, akik a muglik világában az ilyen klubokat látogatják, simán el tudunk köztük vegyülni. És apa mugli-hóbortja miatt egy csomó mindent tudunk a varázstalanok világáról, emellett Harry is mesélt nekünk rengeteg dologról. Legalább tegyetek egy próbát, hogy alkalmasak vagyunk-e a feladatra! Ha ügyetlennek bizonyultunk, nyugodtan lecserélhettek minket, de legalább adtatok egy esélyt arra, hogy megmutassuk, mi is hasznosak lehetünk valamire! Majd hozunk neked kis esernyőket meg szívószálat a koktélos poharakról, apa!

Arthur szemei felcsillantak a gyönyörtől.

- Én bizalmat szavaznék nekik - mondta csábosan Helga, aki az egyik polc tetején ült.

A felnőtt varázslók néma pillantásokat váltottak egymással. Mordon, aki Dumbledore távollétében rangidős varázslónak számított, végül biccentett egyet beleegyezése jeléül.

Az ikrek hangos sivalkodásba és örömujjongásba kezdtek.

- Ma este táncolni megyünk, tesó! - kacsintottak egymásra.

- Kész vagy, csinos csajos? - kérdezte pajkos hangsúllyal George.

Az egész alakos tükör előtt álló fiatalhoz lépett. Az félrebillentette a fejét, és ébenfekete hajzuhatagát figyelte. A háta közepéig ért a haja, melynek esését éppen tanulmányozta. Majd lehajolt, megigazította a combján a kék farmernadrágot, lejjebb húzta a pántos felsőrészét a derekán, az orra mellett megigazította a sminkjét, majd még egyszer kifestette hosszú szempilláit. Varázslatosan fénylő kék szemei csak úgy csillogtak a sötét szemhéjfesték mögül.

- Várj, ezt idd meg! - hozott egy gőzölgő poharat Fred.

A lány felhajtotta az innivalót, majd egy hangosat büfögött tőle. Mind a hárman elröhögték magukat.

- Ez aztán nagyon nőies volt, mondhatom - fogta a hasát George.

A szépség megvonta a vállait, és elmosolyodott.

- Hé, a melleidet azért igazítsd meg! - szólt rá a másik Weasley. - Kilóg a melltartód pántja!

Miután rendbe hozta magát, átengedte a tükröt az ikreknek, akik vetettek még egy utolsó pillantást magukra. Szereztek az adott divatnak megfelelő mugli ruhákat, természetesen tökéletesen egyformát. Elégedetten bólintottak, majd mindhárman hoppanáltak.

- Nem látom őket - meresztgette a szemeit Remus egy nagy fa lombjai közt rejtőzködve.

Lily vidáman lengette a lábát az egyik vastag ágon ülve, James meg Sirius azonban úgy kuporgott egymás mellett, mint két kitömött óriásmadár.

- Miféle hely ez? - kérdezte Black morcosan.

- Ez egy diszkó, drágáim - jegyezte meg Lily mosolyogva. - Olyan, mint a zenés-táncos összejövetelek a varázslóvilágban, csak ide a fiatalok járnak.

A fa rejtekéből remekül ráláttak a mulatságnak helyt adó épület egész udvarára, hátsó teraszára, és a kitárt kapukon a tánctérre is bepillanthattak, bár ott akkora volt a tömeg, hogy csak egy nagy színes masszát láttak, mely hömpölyögve rezgett a zene szokatlan ütemeire.

- Te Remus - kezdte kaján hangon James -, akkor most pontosan mi is a helyzet Tonksszal?

Lupin az égre emelte a szemeit.

- Tudjuk ám! - bólogatott Sirius.

- Na és mit tudtok? - vigyorodott el a férfi szelíden.

- Hát hogy... azt a szentséges mindenit! - hőkölt hátra Sirius rémülten.

Piton hoppanált az ágak közt hirtelen. Nem sikerült a lábának biztos támaszt találnia, így pár pillanatig vészesen kalimpált a kezeivel, de végül sikerült megkapaszkodnia.

- Perselus! Merlin szakállára, mit művelsz?

Mikor a bájitaltan tanár szívverése újra egészséges ütemet vett fel, körbenézett, majd biccentett egyet a másik felé.

- Remus - köszönt neki kurtán.

- Hogy kerülsz ide?

- Molly küldött egy kis utánpótlást Tonksnak - mutatott fel egy kisebb kosarat, amiben mindenféle finomság lapult. - Te mit keresel itt? Azt hittem, Bristolban van dolgod...

- Nemrég jöttem vissza - majszolta az egyik szendvicset Remus, akinek a gyomra már órák óta korgott.

- Értem...

- Mostanában téged se nagyon látni a Privet Drive-on... Hol kószálsz?

- Elég sok a szabadidőm most, hogy Harry mindig Marie-nál alszik - kotorászott a vállán áthajított táskában Piton, majd elővett egy ásványvizes palackot és jókorát kortyolt belőle.

- Hogy mit csinál?

Perselus meglepetten pislogott.

- Őszintén, te miről szoktál ezzel a fiúval beszélgetni? - kérdezte epésen. - Itt nő fel a szemed előtt, és alig tudsz róla valamit...

Remus csodálkozó pillantást vetett szellemformájú barátaira. Lily szemei úgy csillogtak a meghatódottságtól, mint a csillagok az égen, James pedig felöltött egy „Az én fiam!”-féle büszke testtartást.

Kisvártatva Tonks jelent meg felpörögve. A kiszűrődő zene ütemére illegve-billegve táncolt el a fáig, hangosan dúdolva a szám dallamát, majd egy ugrással fenn termett.

- Jó estét, uraim! - mondta kimelegedve.

Csinos mugli ruhákba öltözött ő is: szűk nadrágja szépen rásimult ívelt csípőjére, topján pedig valamilyen csillogó felirat szikrázott. A haja most hosszú volt, aranyszőke, és hullámos tincsekben hullott alá.

Mikor Piton ránézett, félmosolyra húzódott az ajka.

- Mivan, kéménybe szagoltál? - pillantott a lány szemhéjaira, melyek fekete festékkel füstösre voltak mázolva.

- Ha-ha - fintorgott kedvesen a nő. - Figyeld csak meg! Egy-két év, és a mugliknál is divatba fog jönni!

Perselus hümmögve megrázta a fejét. Letette a táskáját, majd kigombolta jobb karján az inget és elkezdte feltűrni. Fájdalmasat szisszent, mikor az alkarján lévő mély karmolásnyomhoz ért.

- Uh, mi történt? - fordult oda másik két varázslótársa.

- Csak egy kis baleset... - tért ki sziszegve a válasz előle Piton.

- Mutasd csak, majd és kitisztítom - ajánlotta fel a segítségét Tonks. - Már van gyakorlatom az ilyesmiben.

Sirius disznó vigyorral Remusra kacsintott, amitől az kicsit megborzongott.

- Elég mélynek tűnik... Valami erős, többujjú állat karmolhatott így meg - mutatott a négy, párhuzamosan futó véres csíkra. - Hol szerezted?

- Az egyik skóciai sárkányrezervátumban végre kikeltek a kicsik a tojásokból... - harapdálta az ajkát Perselus, miközben a nő tisztogatta a sebet. - Az anyjuk nem volt valami barátságos. A tojásaiért mentem...

- Minek az neked? - kérdezte Lupin.

- A sárkánytojás belső nyálkája és maga a tojás meszes fala számos hasznos főzet alapanyaga - hangzott a kínlódó válasz. Piton arcizmai megremegtek a fájdalomtól. A sebből dőlt a vér elég sok helyen, az eleven hús is jól látszódott. Nymphadora tiszta kendőkkel felitatta a kibuggyanó vércseppeket.

- De miért nem készen veszed meg az alapanyagot a főzeteidhez? Felesleges kitenned magad ilyen veszélyeknek, mikor az Abszol Út boltjaiban ugyanúgy megveheted az összetevőket.

A professzor arca megenyhült, és szokatlan elszántságot tükrözött.

- Pont ez az élvezet a bájitalkészítésben - felelte kihívó tekintettel. - Hogy magadnak gyűjtöd be a hozzávalókat.

- Etalon, mi? - vigyorgott Tonks. - Pedig az ember azt hinné, semmi izgalom nincs a bájitalok kevergetésében.

- Nem is gondoltam volna - biccentett elismerően Remus.

- Ejha! - kiáltott fel hirtelen a boszorkány. - Micsoda bakancsod van! - nézett Piton lábára.

- Mi van vele?

- Ez az egyik legújabb kollekcióból van! - -lelkendezett a nő. - Olvastam róla a Szombati Boszorkányban! Abszolút muglikonform hegymászó- és túrabakancs! Miből van a bőrborítása?

- S-sróforrúból...

- De szuper! És mondd csak, kényelmes?

Perselus vigyorogva megrázta a fejét, Remus is elkuncogta magát.

- Az.

- Kész is vagyunk. Ez eltart egy ideig. De majd nézesd meg.

- Köszönöm.

- Hozzak nektek valami finomat bentről, kárpótlásul azért, hogy itt kell dekkolnotok egy fán?

Mielőtt azonban a két férfi válaszolhatott volna, már le is huppant az ágról, amin ült, és elsietett. Pár perc sem telt bele, és három koktélos pohárral tért vissza.

- Íme! - mutatott az alján zöld, a tetején rózsaszín italra, melyből csicsás szívószál állt ki. - Nagyon finom, kóstoljátok meg! - kínálta a két varázslót.

A két férfi kelletlenül beleszippantott az itókába, és nyammogtak rajta egy kicsit.

- Mi a neve ennek a valaminek? - fanyalgott Remus, akinek a citromszirup húzta a száját.

- Iddmegkoktél. Mittudomén - vigyorgott a nő. - Finom, nem?

Perselus hamar felhörpintette, majd két ág közé szorította az üres poharat, nehogy leessen.

- Tulajdonképpen hogy kerülsz ide? - kérdezte meg Tonks is.

- Ennivalót hoztam neked. De van még egy elintézetlen dolgom Mordonnal, amiatt is jöttem.

- Mordon? De hát ő nincs is itt.

- Egy fenét! - mordult fel Piton. - Odabent ropja a láthatatlanná tevő köpönyegemben!

- Micsoda? Na ne!

- Neked van láthatatlanná tevő köpönyeged?

- Tulajdonképpen nem az enyém... - szabadkozott a mágus. - Harryé.

- Mi? - háborodott fel Remus. - Hogy kerül hozzád James köpenye?

- Mi bajod van? - nézett rá Perselus értetlenül. - Harry ideadta, mikor egyik alkalommal szolgálatra indultam. Amikor megsérültél - bökött Tonks felé. - De amint visszatértem a főhadiszállásra, Mordon elkobozta, és azóta nem volt hajlandó visszaadni.

- Vu! - huhogott valaki mögöttük.

Mindhárman elfehéredtek, mintha halálos óment láttak volna. Tonks elveszítette az egyensúlyát, és kalimpálni kezdett a kezeivel. Lassan eldőlt, mint egy zsák, de olyan szerencsétlenül, hogy Pitont is lelökte a helyéről, Remust pedig magával rántotta. Mindketten zakkanva értek földet a fa alatti susnyásban. Piton kétségbeesetten próbált kapaszkodót találni, de hátrafelé kezdett zuhanni. Éjfekete talárja azonban beakadt valamelyik ágba, így úgy lógott hintázó lábakkal a fa törzse mellett, mint egy szögre akasztott köpönyeg.

- Hú, gyerekek! - jött ki a fekete hajú lány a mosdóból. - Valaki nagyon komolyan nyomja odabenn - csóválta meg a fejét vigyorogva. - Mi van? - kérdezte végül, mikor látta, hogy az ikrek kifelé bámulnak az udvarra, a nagy fa irányába.

- Az ott nem Piton? - kérdezte az egyik kuncogva.

Fred bólogatva válaszolt, majd a lányra sandított, aki nagy szemekkel bámulta a minden eleganciát mellőző, kapálózó férfit. Az ikrek átölelték a lányt, majd ringatva próbáltak lelket ölteni belé. Az meghatódva hozzájuk bújt, és hagyta, hogy visszatereljék a tánctérre.

- Lankadatlan éberség! - rikkantotta Mordon, és kibújt a láthatatlanná tevő köpönyegből. - Micsoda reflexek! - dorgálta meg őket. - Micsoda könnyelműség!

- Alastor - tapogatta meg Remus fájó fenekét -, nem hinném, hogy szükség volna folyamatos ellenőrzés alatt tartania minket - nyögte. - Jól vagy? - kérdezte aggódva a boszorkánytól.

Tonks felült, de a haja tele volt falevelekkel. Remus nem tudta megállni kuncogás nélkül, és óvatos csókot adott a homlokára.

Piton ellenben olyat káromkodott, amilyet Remus még sohasem hallott tőle.

- Azonnal szedjen le innen, Rémszem! - parancsolt rá az öreg aurorra.

Ám addig-addig kalimpált, míg a talárja meg nem unta a dolgot: hangos reccsenéssel lehelte ki a lelkét. Perselus a földre huppant, mint egy macska, levette a talárt, majd nagy, csalódott szemekkel vizsgálta a szétfoszlott ruhadarabot. Magához ölelte, ami megmaradt belőle, és dühösen Mordonra meredt.

- Ez volt a kedvenc talárom! - közölte utálkozva. - Elegem van magából! - fakadt ki. - Adja vissza a láthatatlanná tevő köpönyeget, amit elvett, hogy végre visszaadhassam Harrynek!

- Na és honnan fogom tudni, hogy nem tartod meg magadnak?

- James Potter köpenyét? Akkor se tartanám meg, ha ő maga ajándékozta volna nekem!

Sirius elvigyorodott James savanyú arckifejezésén.

- Vigyed, fiam!

Mordon lehajította a köpenyt a fáról, az pedig Piton fején landolt. De úgy gyűrődött, hogy nem ért le a földig, így a férfi fekete csukája kilátszott alóla. Gyorsan összegyűrte az értékes holmit, majd duzzogva hoppanált.

- Lupin, ne feledd! Lankadatlan éberség! - figyelmeztette a két ott maradót Mordon, majd ő is hoppanált.

- Azt hiszem, ennél nagyobb erkölcstelenséget még sohasem csináltam... - sóhajtott Harry.

Az egyik park puha, lankás domboldalán feküdtek, a fűben, és a csillagos eget bámulták. A fiúnak a fogyó hold láttán eszébe jutott Remus, és azon gondolkozott, vajon gyenge-e még nagybátyja az átváltozás utóhatásai miatt.

- Talán nem érezted jól magad? - simogatta meg a karját Marie, miközben fejét a fiú mellkasán pihentette.

- Azért azt nem mondanám - vigyorodott el párja.

- Szörnyen fog hiányozni... ez az egész...

- Nekem is...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.