�rta: Brigi

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

A f�lre�rt�sek folytat�dnak

Harry nagyot kortyolt az �des forr� csokol�d�b�l, majd lenyalta a nyelv�vel a tejsz�nhabot, ami a fels� ajk�ra tapadt. Zavartan elmosolyodott.

- �r�l�k, hogy v�gre besz�lhet�nk – tette le a cs�sz�j�t Rowena.

Olyan csinosan volt fel�lt�zve, hogy Harry szinte leplezetlen�l b�multa. Hossz�, de mer�szen felhas�tott fekete szokny�ja al�l el�villantak barnult l�bai. Fel�l egy feh�r bl�zt �s egy f�z�nek tetsz� – de nem akk�nt funkcion�l� -, fekete-bors� mell�nyt viselt. Nyak�ban r�zsaszer� med�lt hordott, haja pedig nagy loknikban omlott v�llaira. Szemei most is tompa, hamusz�rke f�nnyel csillogtak. Ron ide vagy oda, Harry �gy v�lte, hogy ha ez a n� nem v�la, nincs igazs�g a f�ld�n.

- �n tudom – mondta komoran -, hogy mindkett�nknek f�jdalmasak ezek az eml�kek, �s… nem szeretn�m, ha Voldemort meg�rezn� a szomor�s�god… hm… - mosolyodott el. – Olyan neh�z a tan�tv�nyomk�nt r�d n�znem… Mintha James �lne itt el�ttem. Mikor kisfi� volt, � is �gy n�zett ki. Ugyanolyan sz�p arcod van, mint neki volt. V-vannak r�luk k�peid? – k�rdezte �vatosan.

- Egy kev�s…. Az els� �vem v�g�n kaptam Hagridt�l egy f�nyk�palbumot… azt mondta, any��k ismer�seit�l szerezte be – b�mult bele Harry a cs�sz�j�be.

Rowena fel�llt a kanap�r�l, �s az egyik k�nyvespolc�hoz l�pett. Levett r�la k�t barna, b�rk�t�ses k�nyvet �s a fi� kezeibe nyomta.

- Tess�k – �lt le mell�.

Harry �vatosan kinyitotta az egyiket. V�lla lassan megereszkedett, ahogy megl�tta az els� k�peket. Az els� oldalon t�bb kisebb portr� is volt, mindegyiken egy-egy di�k. Harry nehezen, de felismerte az ifj� Rowenat, Lilyt, James-t, Remust, Petert, �s… felpillantott. Sirius f�nyk�pe gy�r�tt volt �s szakadt; l�tszott rajta, hogy ut�lag lett �sszeragasztva – Harry szerint Magifix-szel.

Rowena fel�llt �s lassan az ablakhoz s�t�lt. S�hajtva nekikezdett a mond�k�j�nak.

- Tudom, mit akarsz k�rdezni… hogy mi�rt van olyan sz�rny� �llapotban Sirius k�pe.

Harry �ja a fot�ra pillantott, �s l�tta, hogy az ifj� Sirius durc�san k�ny�k�l a f�nyk�p als� keret�re. Ha kih�zn� mag�t, mint a t�bbiek, pont a fej�n�l lenne a szakad�s. James vigyorogva integetett bossz�s bar�tj�nak, Remus �s Lily pedig mosolyogva n�zt�k egym�st.

- Miut�n a sz�leid meghaltak, �s Sirius a b�rt�nbe ker�lt, azt hittem, egy vil�g omlik �ssze bennem. Egyszer�en elk�pzelni sem tudtam, hogy volt k�pes ilyet tenni a bar�taival, akiket annyira szeretett. Becsapva �reztem magam. Sz�rny� volt azzal a tudattal �lni, hogy �veken �t egy ilyen sz�rnyeteget szerettem… hogy tulajdonk�ppen nem is ismertem a val�di �nj�t. Dumbledore professzor elint�zte, hogy j� messzire elutazhassak: messze a miniszt�riumt�l �s az igazs�gszolg�ltat�st�l. Att�l tartott, Sirius �gy�ben m�g tal�n engem is el�venn�nek, �s valahogy a b�nt�rs�nak ki�ltan�nak ki… Remus pedig itt maradt, teljesen egyed�l a vil�gban. Elvesztett�nk mindenkit, akit szerett�nk. Nem b�rtam a mosolyg� f�nyk�peire n�zni – �lelte �t mag�t. – Sz�tt�ptem mindegyiket, amelyik csak a kezem �gy�be ker�lt…

Harry lapozott egyet �s t�bb csoportk�pet is tal�lt. Sirius a sz�l�n �llt az egyiknek, �s l�tszott, hogy le lett t�pve az a r�sz. Term�szetesen �jra �ssze lett ragasztva, de az ifj� Black ink�bb �tcammogott a szak�t�s m�sik, t�gasabb oldal�ra a t�bbiekhez. Harry, �t�rezve ugyan a n� szomor�s�g�t, akaratlanul is elmosolyodott. James felugrott Sirius h�t�ra az egyik k�pen, bar�tja pedig roskadozott a teher alatt.

- K�s�bb azt�n – s�hajtott a n� �jra -, h�rom �ve, mikor megsz�k�tt, sz�rny� borzalom fogott el. F�ltem, hogy b�ntani akar t�ged. Noha sohasem hittem el teljesen, hogy k�pes lenne a saj�t kez�vel meg�lni a keresztfi�t, egy gyermeket, m�gis… azt rem�ltem, elkapj�k �jra, miel�tt bajod esne…

A mellette �ll� szellem-Sirius arca d�bbenetr�l �rulkodott.

- Nem… tudta, hogy v�g�lis �rtatlan volt?

- Nem, am�g Dumbledore nem sz�t nekem. Azt k�rte, ne k�ldjek neki baglyot, hiszen azzal f�ny der�lhetne a holl�t�re. Term�szetesen v�rtam h�t, hogy � jelentkezzen… t�kr�n kereszt�l… lev�lben… Azt nem is rem�ltem, hogy szem�lyesen fog elj�nni. De nem: sohasem keresett. Pedig szabad volt imm�r… sz�k�tt fegyenc, de szabad…

- Tal�n… nem tudta, hol keresse…

- Dumbledore-t�l megk�rdezhette volna…

- Lehet, hogy azt hitte, hogy �n… id�k�zben f�rjhez ment valaki m�shoz �s m�r csal�dot alap�tott.

Rowena elmosolyodott, �s lehunyta a szemeit. P�r pillanatig nem sz�lt, �s Harry borzaszt�an szomor�nak �rezte �t.

- H�napok teltek el hasztalan v�rakoz�ssal. Egyszer a Trim�gus Tusa, egyszer pedig Karkarov miatt nem tudtam visszaj�nni, ak�rmennyire is szerettem volna. �s nem t�rt�nt semmi… Mintha nem is hi�nyoztam volna.

Sirius szemeiben f�jdalom jelent meg. Odal�pett a n� mell�, �s megfogta a kezeit, noha az nem �rzett ebb�l semmit.

- Perselus azt mondta, sose besz�lt r�lam…

- P-piton professzor? – lep�d�tt meg Harry.

- Miut�n Voldemort visszat�rt, a Rend ugye �jra �ssze�llt. Perselus �s �n b�k�t k�t�tt�nk azok ut�n, amik kett�nkkel t�rt�ntek. A Renden bel�l nem sokan tudj�k, tulajdonk�ppen milyen sz�rny� vesztes�gek �rt�k �t is… Dumbledore… McGalagony professzor… Mordon…

- Mordon – vigyorodott el Harry.

- � mind a mai napig k�telkedik a t�rt�netben. Ismered, milyen…

A fi� egyet�rt�en b�lintott.

- �gy hallottam – fordult vissza Rowena, halov�nyan mosolyogva – te is bepillant�st nyert�l az eml�keibe.

Harry nyelt egyet.

- B�r ne tettem volna. Az�ta is gy�t�r a lelkiismeret-furdal�s. Ha kezdett�l fogva tudtam volna…

- Harry – �lt le mell� a n� megint, megfogva a kez�t – Perselusnak j� oka volt arra, hogy mindezt titokban tartsa el�tted. Az �gyet m�g a miniszt�rium is szigor�an titkosan kezelte, azok ut�n, hogy a j�slat szerint te �s Neville is kiv�lasztottak lehettetek…

James elgondolkozott azon, vajon mir�l besz�lhetnek. Egy k�rd� pillant�st vetett Siriusra, de az tan�cstalanul megvonta a v�llait.

- De… �gy tudtam La…

- Ne mond ki a nev�t – tette az ujjait az ajk�ra a tan�rn�.

- Eln�z�st. Sz�val… a sz�let�s�nk nem esik egybe, ha j�l tudom…

- Nem, val�ban. De… - suttogta a n� borzongva – akkoriban rengeteg korodbeli gyermek meghalt. Am�g Voldemort nem tudta pontosan, milyen gyerekekre illik r� a j�slat, mindenkivel v�gzett, akit gyan�snak tal�lt…

Harry arc�b�l kifutott a v�r, �s csak n�m�n meredt maga el�.

- Ne magad okold emiatt. Perselus tudta, hogy �gy tenn�l, ha tudn�d. De tal�n… most, hogy m�r id�sebb vagy, m�r meg tudsz ezzel birk�zni…

- Ha apr�nk�nt j�nne minden… - csuklott meg Harry hangja – akkor tal�n k�nnyebb lenne… - d�rzs�lte meg a hal�nt�k�t. – De most… hogy minden egyszerre t�rt�nik… minden rossz, egym�s ut�n…

Rowena �t�lelte a fi�t, �s vigasztalni pr�b�lta.

- Ahogy hallottam, eddig nagyon b�tran helyt �llt�l… - mondta mosolyogva. – Amiken kereszt�lment�l, �s amiket t�l�lt�l, fel�rnek egy kisebb csod�val, ha megn�zz�k, milyen fiatal is vagy m�g… Szeretn�m, ha tudn�d – szor�totta meg a fi� hideg ujjait -, hogy velem egy �jabb seg�t�t�rsra tal�lt�l. Ne hidd, hogy egyed�l kell mindezt v�gigcsin�lnod! Mi mindig veled lesz�nk, hogy seg�ts�nk.

- Piton professzor is ezt mondta – felelte Harry megnyugodva.

- � nem az ellens�ged. Erre Sirius is r�j�hetett volna…

Harry elmosolyodott, �s esz�be jutott a k�t f�rfi gy�l�lk�d� pillant�sa, amikor szemt�l szemben �lltak egym�ssal.

- Perselus mes�lte, mi volt a Black-h�zban – cs�v�lta meg a fej�t Rowena. – R�mesek…

Harry �gy v�lte, a mell�z�tts�ge ellen�re Rowena m�giscsak boldogan gondol vissza keresztapj�ra. Szemeiben n�ha v�gyakoz�st l�tott fellobbanni.

- B�rcsak visszaj�hettem volna id�ben – s�hajtotta. – Legal�bb egyszer tal�lkozhattam volna vele �jra… Most m�r sohasem fogja megtudni, hogy a sz�leimn�l ott v�rja a sz�p kisl�nya…

Harry elejtette az albumokat.

- M-m-m-mi? – dadogta.

Sirius, szellem l�t�re �gy els�padt, hogy azt lehetett hinni, elt�nik az arca. A sz�v�hez kapott, �s egy sz�kre hanyatlott. Kig�vadt szemekkel meredt Rowenara. Lily szemei csillogtak a boldogs�gt�l, James pedig megveregette r�m�lt bar�tja v�llait, nagy b�szk�n.

Rowena gonoszul elvigyorodott, �s felvonta a szem�ld�keit.

- L�tom, bevetted, mi? – kuncogta el mag�t. – Ne haragudj, nem hagyhattam ki.

Harry v�gre mert �jra leveg�t is venni, mert eddig m�g a l�legzet�t is visszatartotta. Lassan kezdte � is azt hinni, amit Hermione: hogy ez a n� nem igaz�n tiszta agyilag, de elmosolyodott.

A h�rom szellem is leeresztett, mint egy l�gg�mb. Sirius rendesen csal�dott volt.

- Most pedig gyere, menj�nk! Meg�g�rtem, hogy kiseg�tek az iskola k�rus�ban. Tudod, mikor idej�rtam, �n is vel�k �nekeltem…

- Ron! V�gezt�nk a Patil-l�nyokkal! – ki�ltotta Dean. – Sz�ln�l Harrynek, hogy most m�r � is j�het?

- Persze! – felelte Ron, �s m�r szaladt is fel a szob�juk fel�.

Vid�man szelte a l�pcs�fokokat, rem�lve, hogy majd tudnak l�ni egy p�r �r�lt �s agyament f�nyk�pet. Mikor azonban benyitott, fel�llt a sz�r a h�t�n.

- Vedd el�! Hadd fogjam meg! – hallotta Ginny pajkosan k�vetel�z� hangj�t.

- Ginny! – rikoltotta felh�borodva. – Mit akarsz te megfogni?!

H�ga �s bar�tja k�v� dermedtek, majd hars�nyan kacagni kezdtek.

- Mi olyan vicces? Te l�ny, kifel� innen! – mutatott Ginnyre. A szem�vel k�vette a l�ny elsuhan� alakj�t, majd Harryre vicsor�tott. – Ti mi az eget m�veltetek m�r megint?! Ide figyelj! Tudod j�l, hogy te vagy tal�n az egyetlen ember, akit nem kergetn�k el azonnal a h�gom k�zel�b�l. De ha megrontod itt nekem ezt az �rtatlan kisl�nyt, esk�sz�m, sz�tverlek, mint vak suszter a cip� sark�t!

- Na de Ron! – vigyorodott el Harry. – Tudod, hogy nekem ott van Marie! Mi Ginnyvel csak bar�tok vagyunk.

- Persze, bar�tok – f�st�lg�tt Ron m�g �r�kkal k�s�bb is.

Harry csak r�zta a fej�t minden ep�s gyan�s�tgat�skor. �gy t�nt azonban, a sors fura tr�f�t �z�tt vele, hiszen a tan�v eddigi r�sze joggal p�ly�zhatott volna a „k�nos f�lre�rt�sek id�szaka” c�m�rt.

M�snap reggel � �s Ron a nagyterem fel� battyogtak, �s bar�tja m�g mindig a t�m�n lovagolt.

- Figyelj. �g�rem, nem t�r�m be az orrod. Bar�tok vagyunk. Mint f�rfi a f�rfit�l k�rdezem: midet akarta megfogni Ginny?

- Jaj, hiszen m�r annyiszor mondtam! – s�hajtott Harry. – H�t a s�rk�nyomat… 

Ekkor az egyik sarkon egy levelet olvas� Remusba �tk�ztek. A f�rfi �gy t�nt, hallotta az utols� egy-k�t mondatot, mert igencsak ferde szemmel n�zett fogadott unoka�ccs�re. Mikor l�tta, hogy a fi� arc�n a sz�gyen p�rfoltja jelenik meg, v�gigm�rte, kaj�nul elmosolyodott, �s sz� n�lk�l tov�bb �llt.

Harry �gy �llt ott, mint aki s�b�lv�nny� v�ltozott, �s figyelte tan�ra tovahalad� l�p�seit.

- Milyen s�rk�ny? Egy pillanat! – eszm�lt fel Ron. – Ennyire beteg az�rt m�g te sem lehetsz, hogy s�rk�nynak h�vd a...

- Ron! Nekem t�nyleg van egy kicsi s�rk�nyom! – kapta el a fi� grabanc�t Harry. – Az a minis�rk�ny, amit m�sf�l �ve a Trim�gus Tusa els� pr�b�j�n kih�ztam a zs�kb�l! A kicsi magyar mennyd�rg�!

- H�, t�nyleg… - jutott esz�be bar�tj�nak a kabala.

- �s most emiatt be�gtem Remus el�tt! Csak mert nem akart�l hinni nekem! Mit fog most gondolni r�lam? Azt fogja hinni, hogy valami beteg �llat vagyok!

Ron csak kacagott, amikor Remus hely�be k�pzelte mag�t. Szinte maga el�tt l�tta, amit a tan�r hihetett a besz�lget�s�kb�l elkapott foszl�nyok alapj�n. Harry azonban a haj�t t�pte m�rg�ben. Elhat�rozta, hogy tiszt�zza a dolgot Remus el�tt, miel�tt az m�g egy teljesen elferd�lt k�pet alak�t ki r�la. Eb�d ut�n fel is kerekedett a tan�ri szoba fel�. Rem�lte, hogy m�s nem lesz ott. Eb�dn�l l�tta, hogy sok tan�rkoll�ga nem volt jelen: a hugrabugos prefektust�l, Hannah-t�l �gy hallotta, Roxmortsba mentek egy p�ran.

Nagyot nyelt h�t, mikor az ajt� el� �rt. Izgatottan kopogott remeg� ujjaival, de �rdekes m�don senki sem sz�lt, hogy bemehetne. Kopogott h�t m�g egyszer, de �jb�l csak hallgat�s. Az ajt�ra tapasztotta a f�l�t, mert mintha tompa morajl�st hallott volna. Igen, tiszt�n kivehet� f�rfihangokat hallott. De akkor mi�rt nem engedik be? Biztos csak nem hallott�k besz�lget�s k�zben. Hiszen akkora ez a tan�ri…

�vatosan lenyomta a kilincset, �s r�snyire kinyitotta az ajt�t. Lust�n a kanap�ra haj�tott tal�rokat l�tott, a sz�k m�g�l azonban �rdekes hangok j�ttek.

- Gyer�nk, Perselus! Ny�lj be m�g egy kicsit m�lyebben! Mindj�rt…

- Mindj�rt… el�rem… - ny�gte Piton. Er�lk�d�s hangj�t adta ki.

- Mindj�rt meglesz… – b�gta fura hangon Remus.

- Tedd… arr�bb… - szuszogott a b�jitaltan tan�r -… a l�badat…

- Nem tudom! Mi�rt?

- �sszerugdosod… vele a… nadr�gomat.

- �n meg m�r lenyeltem egy j� tincsre val�t a hajadb�l – riposztolt Lupin. – Arr�bb kellett volna lebegtetni ezt a vitrint… akkor jobban elf�rt�nk volna…

- �ssze…-vissza d�lt volna… benne… minden – s�hajtott Perselus. – Nem b�rom! – ny�sz�tette lemond�an.

- Ne add fel! M�r majdnem megvolt…

Harry �rezte, hogy hajsz�lai egyenk�nt merednek az �g fel�. Arc�n a sz�nek a s�rg�t�l a k�keslil�sig bizarr egym�sut�nban v�ltakoztak. Sz�leinek �s Siriusnak a szelleme ott lebegett mellette. J�t kuncogtak a komikus helyzeten, �s most is elk�s�rt�k, hogy l�ss�k, mik�nt m�szik ki bel�le. Mikor azonban �k is meghallott�k a hangokat, elborzadtak.

- Mi a fen�t csin�lnak ezek? – suttogta maga el� �ssze-�sszekoccan� fogakkal.

- Ez m�r ott marad… - lihegett Piton. – �n be nem ny�lok m�g egyszer! N�zd meg: tiszta iz� lett a ruh�m!

- �n mondtam, hogy vedd le az inged – hallatszott Remus kedves hangja.

- Mi lenne, ha te kezden�l el ott lenn turk�lni? – fakadt ki Perselus. – Az el�bb is megfogtad a fark…

Harry itt csapta be az ajt�t. Megkapaszkodott az ajt�f�lf�kban k�t oldalt, mert azt hitte, �sszecsuklanak a t�rdei alatta. Sebesen forgatta fej�t, elpillantott mindk�t ir�nyba a folyos�n, hogy l�tta-e �t valaki leselkedni. Majd olyan gyorsan elkezdett v�gtatni, mintha az �let��rt futna. Szerencs�tlens�g�re nem �rt el az els� el�gaz�sig, mire kiny�lt a tan�ri ajtaja. Remus kidugta zil�lt fej�t, �s sz�tn�zett. Mikor megpillantotta Harryt, felder�lt az arca.

- Harry! Te vagy az? Gyere, seg�ts nek�nk egy kicsit! – intette mag�hoz.

A fi� el�sz�r mozdulatlann� dermedt, �gy n�zett ki, mint az antik fut�szobrok. Majd kelletlen�l megfordult, �s k�tyagosan odas�t�lt a tan�rihoz. Fura t�vols�gtart�ssal, iszonyodva tekintett Lupinra, aki nem �rtette ugyan e szokatlan arckifejez�st, de mosolyogva h�tba veregette.

- �n… - ny�sz�r�gte Harry, bel�pve a szob�ba – nem… l�ttam semmit… t�nyleg… amit meg hallottam, azt gyorsan elfelejtem! �g�rem! – v�konyodott el a hangja.

- Harry, mir�l besz�lsz? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Piton, aki a sz�nyegen t�rdelve azzal foglalatoskodott, hogy a fekete ing�be kapaszkod� porcic�kat leszedegesse. Haja megint hossz� volt.

- J�l vagy? Olyan s�padtnak n�zel ki…

- S�t… - remegett Harry most m�r leplezetlen�l – tudj�k mit? – pillantott hol az egyikre, hol a m�sikra. – Nem is hallottam semmit! – �s m�r szaladt is volna ki a helyis�gb�l.

- �lljon meg a menet! – kapta el Remus, �s le�ltette a fotelbe. – Mi van veled?

- Mint egy mugli, aki k�s�rtetet l�tott – vigyorodott el Piton.

- �n… �n…

- Harry, seg�tesz nek�nk kiszedni ezt a k�gy�t kiszedni a szekr�ny al�l?

Harry agya hirtelen kitisztult.

- Milyen k�gy�t? – k�rdezte nagy szemeket meresztve.

- �h… elsz�k�tt a mi hib�nkb�l… - simogatta meg Remus a saj�t tark�j�t zavar�ban. – Mikor eb�d ut�n bej�tt�nk a tan�riba, egy nagy dobozt l�ttunk, v�r�s leped�vel letakarva. Meg akartuk n�zni, mi az, �s megl�ttuk, hogy egy terr�rium az, benne egy hatalmas k�gy�val.

- Remus meg �gyesen arr�bb botladozott ijedt�ben, ahelyett, hogy becsukta volna az �vegdoboz tetej�t. Mert hogy nyitva volt… - tette hozz� Perselus s�hajtva.

- Na, az�rt te se b�velkedt�l a spont�n �tletekben. Te is bez�rhattad volna!

- Persze! �s ha megmar? Addig kellett volna bez�rni, m�g aludt. De a cs�rtet�sedre r�gt�n fel�bredt.

- Sz�val mivel nyitva volt a dolog teteje, kim�szott bel�le. Mi meg a sz�keken �llva pr�b�ltuk meg�ll�tani. Mikor bem�szott a szekr�ny al�, siker�lt eltal�lni egy „Immobilus!”-szal, de a falig rep�lt t�le. �s hi�ba ny�lk�ltunk a szekr�ny alatt, a f�ld�n fetrengve, nem �rt�k el…

Remus elhallgatott, mert Harry el�sz�r halkan, majd egyre hars�nyabban kacagni kezdett.

- Min nevetsz? – k�rdezte Perselus, egyre kellemetlenebb�l �rezve mag�t. – Mindj�rt elmegy a kedved a kacag�st�l, ha levonok vagy h�sz pontot a Griffend�lt�l.

Harry a kezeit a sz�j�ra tapasztotta, de m�g �gy is hallatszott a g�rcs�s kuncog�sa, szem�b�l pedig potyogtak a k�nnyek.

- Ugyan m�r, Perselus. Hiszen mi csin�ltunk boh�cot magunkb�l. Nehogy m�r m�g emiatt is pontot vonj le t�l�k…

- �n… - pr�b�lt leveg�h�z jutni Harry – sajn�lom… t�nyleg… de nem b�rom visszatartani… �s nem… nem �n�k�n nevetek… hanem magamon, hogy milyen… h�lye voltam…

- Mi�rt lenn�l h�lye? – k�rdezte Remus kedvesen. Erre m�r Perselus is elmosolyodott.

- Jobb, ha nem mondom el – r�zta meg a fej�t a fi�. – Persze, hogy seg�tek.

Mind a h�rman lehasaltak a f�ldre, a szekr�ny el�, noha most m�g sz�k�sebb volt a hely.

- Lumos! – villantotta fel Piton a p�lc�ja v�g�t. – L�tod? – mutatott a mozdulatlan bestia fel�.

- De hisz’ ez Gumicukor! – kurjantott Harry.

- Gumicukor? – pislogott nagyokat a k�t f�rfi.

- Igen, Hagrid k�gy�ja. Vagyis, most Dareling professzor�, mert k�lcs�nadta neki. R�la tanultunk az egyik �r�n.

Perselus megforgatta a szemeit.

- Hogy ker�l a tan�ri szob�ba egy EKKORA k�gy�? �s hogy meri Hagrid behozni ezt a d�g�t az �p�letbe? Esk�sz�m, egyszer panaszt teszek a miniszt�riumn�l…

- Vesz�lyes egy ilyen hatalmas �llat – b�logatott s�padtan Remus is. – Mi lett volna, ha megt�mad titeket �r�n? A harap�sa biztos hal�los…

- Piton professzor �r, mint a Mardek�r h�zvezet� tan�ra csak nem f�l a k�gy�kt�l? – k�rdezte Harry vigyorogva.

- Na, befogtad a sz�dat! – pillantott r� szigor�an a f�rfi, de ajkainak szeglet�ben mosoly bujk�lt. A fi� megint kuncogni kezdett.

- Gumicukor egy�bk�nt nem b�nt. Nincsenek m�regfogai.

- Honnan tudod?

- Dareling professzor mondta �r�n… meg besz�lgettem vele…

- Besz�lgett�l ezzel a k�gy�val?

Harry hevesen b�logatott.

- Persze. Hiszen tudja, hogy p�rszasz�j� vagyok.

- Azt hiszem, ennek most haszn�t fogjuk venni. A k�vetkez�t fogjuk tenni. �n r�k�ld�m a mozdulatlans�g felold�s�ra szolg�l� �tkot, te pedig, Harry, megmondod neki, hogy menjen vissza a hely�re.

- Persze, nem gond.

- Akkor… h�romra. Egy… kett� – dugta be a p�lc�j�t a szekr�ny al�. – H�rom!

J� hangosan mondta a b�b�jt, a k�gy� szemei pedig azon nyomban megelevenedtek.

- Szia Gumicukor! – k�sz�nt r� Harry mosolyogva.

(...)

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.