Írta: Brigi

Besorolás és figyelmeztetések: puszta fluff és erotika, meg egy kis elmélkedés… legyen a korhatár 16 év, Rowena POV, fiúknak nem ajánlott, ez olyan lányos olvasmány :P

Megjegyzés: egy pimasz kis iromány, sok „pont-pont-pont”-tal; gratulálok azoknak, akik megtalálták. :)

Páros: Rowena / Perselus (emiatt amolyan Side Story a regényemhez)

Some sentimental stuff

Becsukódik mögöttünk az ajtó, és hallom, hogy elsuttogod a bűbájt, hogy senki se zavarhasson minket. Hátulról újra hozzám bújsz, ujjaiddal óvatosan tartasz, a derekamnál fogva magadhoz húzol. Olyan jól esik hozzád simulni…

Forró leheletedet érzem a tarkómon és a nyakamon: már ettől majd összecsuklanak a lábaim. Finom ajkaiddal megízleled bőrömet, én pedig nem tudok mit tenni: ébenfekete hajadba túrok, és közben az arcodat simogatom.

Lassan megfordulok, és csillogó tekintetünk újra találkozik a félhomályban. Csak gyertyák égnek a lakosztályodban, de nekünk elég egymás körvonalait látni. Tudjuk, hogy ott a másik, érezzük őt. Kívánjuk őt…

Boldogan csókolom ajkaidat. Rég volt, hogy utoljára ilyesmit tettem…

Felsóhajtok, ahogy kibontod a hajam. Hajtincseim, ahogy bőrömhöz érnek, megremegek. Már a te cirógatásod is felizgat. Ha még a hajam is elkezdi…

Ujjaid a hátamon táncolnak, ruhámnak masnijaival játszanak. Hozzád bújok, mert érzem, hogy lassan bontani kezded őket. A ruha szorítása egyre gyengül, kezeid pedig már a derekamnál járnak, miközben folyamatosan bőrömet kényezteted.

Leoldom rólad a palástot. Feszélyez, hogy te még teljes dísztalárban pompázol, míg rólam egyre-másra hullnak le a ruhadarabok. Gyermeki félelem, rég elfeledett szégyenérzet tör rám, ahogy tenyereddel megérinted a hátamat. A ruhák… a ruhák…

Ez a ruha is csak neked készült, Perselus. Csak hogy te láthass benne. És hogy levehesd rólam. Te is tudod, azért nem kérdezel semmit. Mikor a folyosón megpillantottál benne, láttam a szemeidben azt a fura változást. Volt abban valami más, ahogy ott, akkor rám néztél. Egyszeriben semmihez nem volt már kedved. Sem a hangoskodó gyerekek zsivaját hallgatni, sem táncolni, csak…

Megremegtem, amikor kimondtad a páncélok keltette rejtekben, ahol csókolóztunk. „Szeretkezni akarok veled, Rowena…” Pár szó csupán. Mégis tudom, hogy neked legalább olyan nehéz volt megkérdezned, mint nekem igenlően bólintani. Mindkettőnkben le nem zárt, tragikus kapcsolatok emléke kavargott abban a pillanatban.

Egyetlen nőt szerettél előttem, és az élet kegyetlenül elszakította őt tőled. Neki voltál képes úgy megnyílni, mint nekem. Senki másnak. Megtanultál bízni valakiben, gondoskodni valakiről, végre érezted, hogy fontos vagy az emberek számára. Megtanultál érdek nélkül szeretni, és viszont szerettek. Kártyavárként omlott össze minden egy nem is sejtett pillanatban. Azóta is büntetésnek tekinted, ami történt. Büntetésnek, melyet a sors szabott ki rád az eltévelyedés miatt. Újra visszabújtál a csigaházadba, meg sem hallva az emberek kopogtatását annak meszes, rideg falán. Nem akartál többé szeretni. Tagadtad, hogy egyáltalán létezhet ilyen érzés. Könnyebb volt még az emlékét is kiűzni a szívedből, mint elfogadni kedvesed halálát.

Még mostanában is érzem. Nehezen oldódsz fel. Még mindig kísértene az emléke? Legalább most ne gondolj rá! Most velem vagy! Engem szeress! Most és…

Mosolyogva megcsókolod az arcom. Megnyugszik tőle a lelkem, szívem sem zakatol olyan idegesen, mint az előbb. Mit jelent ez? Hallanád a gondolataimat? Nem tudom levetkőzni ezt az érzést. Mégis, ahogy nézel… Úgy nézel… úgy…

Melegség önti el a szívemet. Úgy tekintesz rám, mint egyedüli kincsedre, amihez más nem érhet hozzá. Nem hozzá hasonlítasz. Nem az ő szerepét akarod eljátszatni velem. Annyira szeretlek, Perselus!

Heves ölelésemet először, látom, nem tudod mire vélni. Valahogy… meghitt ez a sor kis ügyetlenkedés, ami megelőzi… Még a gondolatra is elmosolyodok.

Kíváncsi szemeid beszélnek helyetted. Ezt szeretnéd bennem? Ezt a gyermeki ártatlanságot? Pedig…

Rég nem mondhatom magam annak. Tudod, hogy miért. És tudom, hogy egy ideig pont ez tartott vissza téged.

Nem tagadom, hogy az évek alatt megannyiszor megkívántam Siriust álmaimban. Józanul igyekeztem minden erre utaló jegyet eltüntetni az elmémből. Nem vágyakozhattam egy áruló és gyilkos után. Nem lehet…

Az első férfi volt az életemben. Az iskolában egyfajta megtiszteltetés volt, ha a barátain kívül figyelemre méltatott valakit. Szép kis lajstroma volt már a hódítások terén – ami nem is volt csoda. Kevés nála helyesebb emberrel találkoztam életem során. Ha testiségről volt szó, igyekezett is élni ezzel az istenadta áldással. Éveken át a távolból figyeltem, ahogy felhajtja a legjobb lányokat. Tudatlan fejjel az érzékiség mindig valami nagyon titokzatos dolog volt számomra. Valami, ami a lányból nőt csinál, tehát irigylésre méltó. Milyen irigy is voltam azokra a lányokra, akik őáltala értek el nőiségüket. Mikor azonban felém fordult a szeretetével, először nem is akartam hinni a fülemnek.

Engem csókolt és ölelt akkor, és engem irigyeltek mások, mert elnyertem a kegyeit. Felemelő érzés volt. Végzős diákkal járni, aki az iskola befejezése után visszajárt hozzám… Ennél hízelgőbb dolog kevés volt a roxforti lányok körében. Oda is adtam magam neki, annak ellenére, hogy egy cseppet talán éretlen voltam ehhez…

És nem mondom, hogy szép volt. De vele voltam, és ez némiképp feledtette velem a kellemetlen érzéseket. Hiszen ő volt az. Sirius Black. Borzasztóan helyes, kiváló tanuló, gazdag, aranyvérű varázsló, aki aurornak készült… Kivirultam minden látogatásakor. Idővel komolyodtam, és kezdtem is átérezni, mit is jelent a szeretet igazán, hogy mennyivel fontosabb a tisztelet, hűség és megbecsülés, minthogy az embernek híres-neves, jóképű párja legyen.

Nem tudom, én hatottam-e rá, vagy magától nőtt be a feje lágya. De úgy tűnt, ő is felnőtt lelkileg. Kimondhatatlanul boldog voltam, mikor megkérte a kezemet. Aztán olyan hirtelen darabokra tört minden…

Hosszú ideig az árulásának tudtam be jellemének e komoly változását. Nem lehetett másképp. Hiába próbáltam magyarázatot találni a tettére, sosem sikerült. A barátai arcát láttam magam előtt, halotti sikolyuk ott csengett a füleimben.

Könnyű volt évekkel később meggyűlölnöm őt. Hiszen semmi sem szólt amellett, hogy szeressem. Testem-lelkem mégis meggyalázottnak éreztem. Egy áruló, egy gyilkos vette el az ártatlanságomat. Vajon nem váltam ezzel én is bűnössé?

Folyton ez motoszkált a fejemben. Távol innen, abban a másik iskolában is szép számmal akadtak hódolók, akik hajlandóak lettek volna elhalmozni mindennel. De már amikor megcsókoltak, reszketni kezdtem. Mi lesz, ha ezután ők is vadállatokká válnak? Nem! Nem kell több gyilkos, se bűnös lélek!

Egy férfit se bírtam közel engedni magamhoz. Ő volt az első és egyetlen, aki hozzám ért…

És te ezért féltél közeledni hozzám. Nem tőlem undorodtál, hogy utána kell megérintened. Egyedül Siriusra voltál dühös. De lám, talán… ezt is sikerül levetkőznöd…

Kigombolt inged felfedi csodálatos mellkasod. A pislákoló fényben aranybarnának tűnik, bár tudom, hogy élőben mindketten sokkal fehérebbek vagyunk. Érzem, hogy a csókom kezdi áttörni az eddigi gátat, mely visszatartott. Behunyt szemmel élvezed, hogy puszikat lehelek a bőrödre…

Miért állunk még mindig?

Kiemelsz a ruhámból, az alsószoknyáim is a földre hanyatlanak.

Talán túl muglis, amit csinálok, de lábaimat a derekad köré fonom, és hagyom, hogy a karjaidban az ágyhoz vigyél. Lassan döntesz el rajta.

Most kezdek igazán izgatott lenni. Milyen rég nem csináltunk ilyesmit!

Fölém hajolsz, és folytatod, amit elkezdtél. Kezeim közben nadrágod felé kúsznak. Egy gomb… Felpillantasz, és olyan meglepett vagy, mintha csak most kezdtük volna. Gyönyörű a mosolyod… Két gomb… Még egy gomb…

Fenekeden lefelé tolom a nadrágot. Kibújsz belőle, és végre egész testedben hozzám simulsz…

Merlinre! Remélem tudod, hogy ez a barátságunk végét jelenti! Vajon milyen lesz ezek után nap mint nap elmenni egymás mellett… Nem leszek képes újra kollégaként rád tekinteni… lehetséges lenne, hogy sohasem tekintettem rád úgy?

Már csak alsóneműk választanak el minket egymástól, most mégis lassítasz. Ruhán keresztül simogatsz… Nem kell felkeltened a vágyamat! Lángol az már enélkül is…

Ekkor megértettem. Azt szeretnéd, hogy igazán szép legyen. Egy igazi első…  

Tudod, mennyire elszoktam ettől én is. Nem akarod, hogy fájjon, mert szeretsz, és vigyázol rám.

Megnyugodva hajtom hátra a fejem a párnádra. Úgy becézgetjük egymás testét, mint két félénk tinédzser. Pajzán gondolataim támadnak, ahogy ágyékod hozzám simul. Halkan suttogjuk a szavakat. Először nehéz kimondanom, mennyire… átnedvesedtem tőled. Féltem, hogy az ilyesfajta beszéd idegen tőled, és elriaszt majd… Arcodra azonban mosoly ül ki. Erre váltál volna? Hogy testemről ilyen nyíltan tudjak beszélni? Arról, amiket átélek? Úgy szeretlek…

Megszaporodnak a lélegzetvételeim, ahogy egyre bizalmasabb helyeket érintesz. Fehérneműmnek eddig csak széleivel játszadoztál, most azonban…

Ó, Istenem!

Ujjaid becsusszannak alá… Minden szavam elszáll! A gondolatok kusza gomolyagokká állnak össze, és úgy érzem, egy értelmes szót sem tudnék kinyögni. Nyögni. Igen, csak erre vagyok képes, másra nem.

Az ingedet markolászom, hogy a gyönyörben valami fogódzkodóm legyen. Hát ennyire el szeretnél kényeztetni? Ne kapass el! Még a végén rászokom…

Ezek a virgonc, hosszú ujjak… Nem bírom! Még alig kezdtük el, máris szambát táncol az egész ágyékom!

Nem merek hangosan kiabálni. Félek, hogy a fiad meghall, és kellemetlenül fogja magát érezni. Látod rajtam, hogy alig bírom visszatartani. Halkan a fülembe suttogsz… Ó! Nincs itt? Nem hallja? Nem mindegy?! Ah, Istenem!

Mosolyogva gyönyörködsz munkád gyümölcsében. Még pihegek, mikor a hasamat simogatod. Szeretnéd? Akarod már? Akkor gyere közelebb!

Alsónadrágodba akasztom az ujjamat, és azzal együtt magamra húzlak. Szemeidben aggodalom csillan. Nincs mitől félned, nyugtatlak meg. A bájitalom ott vár, az asztalomon. Nem lesz gond.

Felbátorodva kezdjük újra vetkőztetni egymást. Gyönyörködöm meztelen testedben, és látom rajtad, hogy te is ugyanezt teszed velem. Mohón faljuk egymást a tekintetünkkel. Gyere, hívlak. Az utolsó kétségeid is elmúlnak.

Egy csók után ajkaid megindulnak lefelé. Ó, a Hollóhátra esküszöm, hogy soha többet nem kívánok majd egyebet, mint újra a te érintésedet!

Kacagni és sírni tudnék egyszerre a boldogságtól. Itt heversz a lábaim közt, csintalan nyelved olyan helyeket érint, melyet pirulás nélkül kiejteni sem tudnék. Érezni akarlak…

Megfogom a kezed, és te rám pillantasz. Vágyakozva újra hozzám simulsz.

Kész vagyok, bólintom néma kérdésedre.

Megkapaszkodom szép ívű vállaidban, hogy végre tényleg magadévá teszel. Kiáltok, és hozzád bújok.

De rég is volt, hogy utoljára ezt éreztem…

Észrevetted, hogy felszisszentem. Azt kérdezted…

Könnyek szöktek a szemembe. Féltve kérdezted, fáj-e, abbahagyjuk-e.

Sirius férfiassága sosem abban mutatkozott meg, mennyire odaadó és gyengéd…

Meghatódva bújtam hozzád, csókot adva kulcscsontodra. Nem kell, intettem. Nekem így jó. Szeretlek, Perselus. És hálás vagyok…

Lassan mozogtál, téged ölelő lábaimat simogatva, hogy mindketten szokjuk a dolgot. Egek, milyen gyönyörű! Milyen szép is lenne így meghalni! Csak a te karjaidban…

Le is hunyom a szemem, nehogy elszédüljek. Foltok, színek, csillagok szabadultak el szemeim előtt, és olyan sebesen örvénylenek, hogy abba beleszédülök. Teljesen elveszítem az időérzékemet. Éjszaka van, ez biztos… De vajon hány perc telt el azóta, hogy bejöttünk a szobába? Hogy…

Nem számít, hogy a beteljesedés hulláma szélvészként söpör végig rajtunk. Én enélkül is boldogabb vagyok, mint minden más földi halandó. Mert veled vagyok.

Életem végéig tudnám ezt csinálni. Veled, újra meg újra.  

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.