12. fejezet

Az �j csal�d

M�snap Valeriana izgatottan �llt a Grimmauld t�r tizenegyes sz�m� h�za el�tt nagyapj�t�l kapott pergamenlapot szorongatva a kez�ben, �s m�r t�bbedszerre ellen�rizte, hogy j�l olvasta-e  rajta a h�zsz�mot. V�g�l kinyitotta az �sszehajtogatott lapot, elolvasta, �s �jb�l feln�zett az el�tte �ll� �p�letre, ami d�bbenet�re m�r nem ugyanaz a h�z volt. Homlokzata teljesen elt�rt a t�bbit�l. A vil�gosra festett lak��p�letek k�z�l kit�nt a h�z grafitsz�rke sz�ne. A fekete bej�rati ajt� mellett pedig ott d�szelgett egy s�t�tz�ld tizenkettes. H�t meg�rkezett! Odal�pett az ajt�hoz, �s mivel se kilincset, se kopogtat�t nem tal�lt, m�r emelte �kl�t, hogy d�r�mb�lj�n rajta bebocs�t�st k�rve, amikor egy ismer�s hang csattant fel m�g�tte.

- Maga meg mit keres itt?

 Valareiana ijedt�ben megp�rd�lt. Sz�ve egyb�l a tork�ban dobogott, amikor szembetal�lta mag�t Piton gyanakv� tekintet�vel.

–        Maga mit keres itt? – k�rdezett m�ris vissza, hogy leplezze zavar�t.

–        Nincs abban a helyzetben, hogy faggasson engem! – felelte a f�rfi, �s megragadta a l�ny karj�t kicsit csavarva rajta, hogy visszaford�tsa az ajt� ir�ny�ba. Valeriana f�jdalmasan felszisszent, de sz�lni m�r nem mert. �rezve Piton er�f�l�ny�t csendben engedelmeskedett az er�szakos mozdulatoknak. Az ajt� egy p�lcakoppint�s ut�n kit�rult. Valeriana bukd�csolva l�pkedett el�re a s�t�t foly�s�n, mik�zben Piton ide-oda r�ngatta. Nem �rtett semmit. Tal�n csapd�ba ker�lt? De kinek a csapd�j�ba? Nagyapj�ban megb�zott. Nem hitte, hogy esetleg � akart sz�nd�kosan �rtani neki. De hogy ker�lt a k�pbe Piton? Az nem lehet, hogy a Rend tagja! Ink�bb el tudta k�pzelni hal�lfal�nak, mint feh�rm�gusnak.

Ahogy a s�t�tben botork�ltak el�re, f�lelme egyre nagyobb lett. V�g�l egy ajt�hoz �rtek, ahonnan f�ny, �s besz�lget�s sz�r�d�tt ki. Piton szabad kez�vel kinyitotta az ajt�t, �s bel�kte rajta Valerian�t, p�lc�j�t pedig fenyeget�en r�emelte.

-         Ez a n� itt �l�lkodott a bej�ratn�l! Valaki el�rult minket! – zih�lta diadalittasan, �s le sem vette szem�t a l�nyr�l, aki riadtan n�zett k�r�l a hatalmas eb�dl�ben. Tizen, tizenketten lehettek odabent, �s mind �t n�zt�k. Valeriana sz�m�ra minden arc ismeretlen volt, �s szem�kb�l semmit sem tudott kiolvasni. Kik ezek? Hol van a nagyapja? Neki vele kellett volna tal�lkoznia!

–        Nyugalom Perselus! �n mondtam el Valerian�nak, hogy hol van a f�hadisz�ll�sunk, �s �n hivtam ide. – hallatszott a h�tt�rb�l a megnyugtat� hang. Piton d�bbenten n�zett Dumbledore-ra, de p�lc�j�t tov�bbra is Valeriana fel� tartotta.

-         De h�t… - ny�gte Piton, �s amikor l�tta, hogy t�rsai nem mozdulnak, lassan leengedte karj�t.

-         Valeriana szeretne a Rend szolg�lat�ba l�pni, �s most minden j� sz�nd�k� seg�ts�gre sz�ks�g�nk van. – folytatta tov�bb Dumbledore, mik�zben mosolyogva odal�pett Valerian�hoz, aki most m�r v�gre kezdett megk�nnyebb�lni: h�t m�gis j� helyen van.

Piton d�h�s tekintettel a h�tt�rbe h�z�dva n�zte v�gig, ahogy Dumbledore egyes�vel bemutatja Valerian�t mindenkinek. Bosszantotta, hogy m�r megint kellemetlen helyzetbe hozta ez a l�ny! Ezen k�v�l megd�bbentette, hogy a Lloyd n�v senkiben nem keltett gyan�t, pedig olyan v�n r�ka, mint Mordon biztosan tal�lkozott nem egy s�t�t var�zsl�val, aki ezt a nevet viselte. De � rajta sem l�tta legkisebb jel�t sem annak, hogy a n�v jelentene sz�m�ra valamit. Am�g a l�nyt a t�bbiek �dv�z�lt�k kisebb zsivajt okozva, Piton sz�v� is tette ezt az �szrev�tel�t Mordonnak, miut�n bizalmaskodva f�lreh�vta. A v�lasz azonban meglepte.

-         A n�v nem sz�mit, semmit, �s Dumbledore megb�zik benne. Nekem ennyi el�g. – mondta Mordon, mik�zben egyik szem�t Piton�ba m�lyesztette, a m�sikkal pedig a t�bbieket figyelte.

Amikor a nagy asztalt k�rbe �lt�k, Piton gondolatai m�g mindig Mordon kijelent�se k�r�l forgott: „A n�v nem sz�m�t semmit…“. Nem sz�m�tana? H�t igen az � csal�di neve sem volt j� h�r� sohasem a var�zsl�vil�gban. Dumbledore-t ez m�gsem �rdekelte, amikor el�sz�r fordult hozz�, �s az �ta sem azonos�tja �t sem csal�dja, sem saj�t s�t�t m�ltj�val. Lehet, hogy Mordonnak igaza van, �s neki is el kell fogadnia Dumbledore v�lem�ny�t?

Gondolataib�l az id�s igazgat� szavai z�kkentett�k ki, aki miut�n csendet k�rt, hozz�kezdett mondanival�j�hoz az asztal v�g�ben �llva.

-         Nos, azt hiszem mindannyiunk �r�m�re szolg�l, hogy a l�tsz�munk folyamatosan emelkedik. �gy a miniszt�riumi aurorokkal egy�tt, tal�n m�r �t�s csapatot jelent�nk Voldemort embereivel szemben. - ekkor nagy d�r�mb�l�s hallatszott k�v�lr�l. Mindenki a hang ir�ny�ba kapta a fej�t, de Dumbledore higgadtan odasz�lt a h�tt�rben t�st�nked� Mrs.Weasleynek. – Molly, k�rem megtenn�, hogy ajt�t nyit? Azt hiszem meg�rkezett a fiatalember is, akit v�rtunk.

A v�r�s haj� n� sietve kiment a folyos�ra, majd r�videsen megjelent egy igen j�v�g�s�, fiatal f�rfi t�rsas�g�ban, aki komoly arccal n�zett v�gig a helys�gben tart�zkod�kon. H�traf�s�lt haj�val, napbarn�tott arc�val pont �gy n�zett ki, mintha egy divatlap oldalair�l cs�ppent volna oda.

-         Azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom Daniel Parkert. �desapja hal�la nagy vesztes�g volt mindannyiunk sz�m�ra. Daniel pedig �r�saival keltette fel figyelm�nket. H�ny k�tet is jelent m�r meg Voldemort �let�vel kapcsolatban?

-         H�rom, professzor �r. - mondta nem is rejtve b�szkes�g�t a fiatal f�rfi, akinek megjelen�se nagy �rdekl�d�st keltett Valerian�ban. V�gre valaki, aki korban ink�bb k�zel �ll hozz�, �s nem egyed�l kell fiatalk�nt megszeppenve figyelnie az id�sebbek megjegyz�seit.

-         Nagy �r�m sz�momra, hogy a Rend tagjak�nt �dv�z�lhetem. Ezen k�v�l Mr.Parker a Roxfort tantest�let�nek tagja is szeptembert�l. �gy gondolom hasznos lesz fels�bb �veseink sz�m�ra, ha m�giat�rt�net �r�kon a k�zelm�lt fontosabb esem�nyeivel is r�szletesebben megismerkednek. – mondta Dumbledore, �s udvariasan az egyik sz�khez invit�lta Danielt, �ppen Valeriana mell�. – Most foglaljon helyet, majd a v�g�n bemutatom mindenkinek.

Valeriana �vatosan n�zett asztalt�rs�ra, aki halv�ny mosollyal �dv�z�lte �t. Val�sz�n�leg ez a mosoly teljesen hidegen hagyta volna, ha az p�ld�ul Mordont�l �rkezik, de most �rezte, hogy arc�ba sz�kik a v�r, �gy rejtve zavar�t ink�bb az asztal lapj�t kezdte el tanulm�nyozni.

-          Most, pedig mivel m�r nem v�runk senkit, folytatn�m. Tov�bbi j� h�rrel is szolg�lhatok, b�r azt hiszem m�r mindenki �rtes�lt r�la, hogy Nymphadora �s Remus n�h�ny napja egybekeltek. M�g egyszer sok boldogs�got k�v�nunk. – mondta Dumbledore, �s taps�t mindenki k�vette nagy lelkesed�ssel, kiv�ve Pitont, aki unottan �t�tte �ssze n�h�ny ujj�t egy p�rszor, majd zavartan igaz�tott egyet tal�rj�n. Az ifj� p�r ezt term�szetesen �szre sem vette. Kipirult arccal mosolyogtak egym�sra.

-          Amikor az emberi kapcsolatok ilyen, vagy hasonl� elm�ly�l�s�r�l hallok, mindig nagy boldogs�g fog el, hiszen ezek az �sszefon�d�sok er�s�tenek minket. – folytatta Dumbledore, miut�n a t�rsas�g elhallgatott. – Erre pedig most tal�n m�g nagyobb sz�ks�g�nk van, mint valaha!

-          Csak nem azt akarod mondani ezzel, hogy minden aggleg�ny  var�zsl� �s hajadon boszork�ny gyorsan l�pjen h�zass�gra? – nevetett fel Mordon, �s sebhelyekkel tark�tott arca csak �gy r�ngat�zott.

-          Nem felt�tlen�l erre gondoltam, de nem vagyok semmi j�nak elront�ja. – mosolygott vissza Dumbledore szem�vege f�l�tt, fogadva Mordon po�nj�t.

-          H�t mi tagad�s, Pitonunkra val�ban r�f�rne egy j�fajta feh�rn�p. – v�gta h�tba Mordon a mellette �l� Pitont, akinek arca majd az asztalt �rte a v�ratlan nagy erej� �t�st�l. R�mszem m�r hahot�zott saj�t vicc�n, mik�zben m�gikus szeme �r�lt t�ncot j�rt. Most m�r mindenki hangosan nevetett mit sem t�r�dve a po�nt elszenved� f�rfi lelki vil�g�val. Dumbledore, mik�zben valami miatt Madame Dark jutott esz�be, igyekezte visszafogni t�rzs�nek r�zk�d� mozg�s�t, mert a vil�g�rt sem akarta megb�ntani az el�relibbent hajzuhatag m�g�l s�rt�d�tten kitekint� Pitont.

Valeriana, hogy ne l�gjon ki a sorb�l, k�nyszeredetten elmosolyodott, mint aki szint�n �lvezi a vicces helyzetet, de k�zben arra gondolt, hogy bizony � nem lenne egyetlen feh�rn�p hely�ben sem m�g akkor sem, ha Piton lenne az egyetlen f�rfi a vil�gon.

Azt�n, amikor �jb�l lenyugodtak a ked�lyek, Dumbledore komolyabbra ford�totta a sz�t. Elmondta, hogy az �j M�gia�gyi Miniszternek siker�lt el�rnie, hogy az Azkaban �rz�s�t a teor�mek min�l hamarabb �tvegy�k. A teor�mek munk�juk fej�ben megkapt�k az Azkabant, �s a k�r�l�tte lev� birtokot, hogy ott �n�ll� v�rost alap�thassanak. A miniszt�riumban pedig megfelel� �vint�zked�sek mellett k�pviseltethetik magukat.

-          H�t �n bizony nem sz�vesen tal�lkozn�k vel�k! M�g ha a v�d�sisak a fej�k�n is van, akkor is ki tudja milyen gondolatokat tesznek a fejembe! – mondta kiss� megr�zk�dva Mr. Weasley.

-          Nem vesz�lytelenek az biztos! – vetette oda Bill, folytatva apja hozz�sz�l�s�t. – �n egyszer besz�ltem egy fick�val, aki miut�n r�vid id�t t�lt�tt egy teor�m k�zel�ben, hetekig nem tudta, hogy a saj�t gyerek�vel besz�l-e, vagy m�s�val. R�ad�sul olyan dolgokat tiltott meg neki, amit azel�tt � maga k�vetelt meg t�le. Szeg�ny majd bele�r�lt. Azt�n v�g�l a Szent Mung�ban seg�tettek rajta.

-          Mindezeket lesz�m�tva, az�rt ha m�r v�lasztani kellene, akkor m�gis ink�bb egy teor�m, mint egy dementor. – sz�gezte le v�g�l Lupin, mire t�bben is helyeselve b�logattak.

-          Igen, �s tal�n a legfontosabb most az, hogy megold�dott a rabok �rz�se, �s ezzel egy id�ben a teor�mek elszigetel�se a t�bbi var�zsl�t�l. – z�rta le v�g�l Dumbledore az eszmefuttat�sokat. – Ugyanakkor sz�molnunk kell a megsz�k�tt rabokkal is!

-          De legal�bb most m�r lesz �rtelme begy�jteni a var�zsl�t�rsadalom s�pred�keit! – mondta Mordon, �s �gy f�szkel�d�tt a sz�k�n, mintha m�ris indulni szeretne felder�teni a hal�lfal�kat, hogy az Azkabanba vihesse �ket.

-          A hal�lfal�k begy�jt�se tov�bbra is a miniszt�riumi aurorok feladata. A mi�nk pedig, hogy seg�ts�nk felder�teni, leleplezni �ket. Meg kell akad�lyoznunk, hogy b�rkiben k�rt tegyenek, hogy vand�l tev�kenys�g�ket �jb�l megkezdj�k. �s tal�n a legfontosabb, hogy mugliellenes tev�kenys�geikkel nehogy vesz�lyeztetni tudj�k a var�zsl�vil�got! – mondta Dumbledore, �s ahogy v�gign�zett a Rend id�sebb tagjain, j�l l�tta arcukon a s�t�t eml�kek �tsuhan�s�t. Igen, mindenkiben f�lelmet keltett a tudat, hogy a t�rt�nelem megism�telheti mag�t Voldemort visszat�r�s�vel. �jra f�lteni�k kell szeretteiket! A s�t�t var�zsl�k b�rhol, �s b�rmikor felbukkanhatnak, �s minden ok n�lk�l lelketlen�l lecsaphatnak kiszemelt �ldozataikra.

-          Az elk�vetkez� k�t h�tben a f�hadisz�ll�s fokozottabb v�delm�re is figyelmet kell szenteln�nk. – folytatta Dumbledore a dermedt csendet megt�rve. – Alastor �ssze�ll�totta a beoszt�st arra az id�re, am�g Harry itt tart�zkodik. K�rem, vegyenek mindannyian egy p�ld�nyt bel�le! Most pedig – azzal kinyitotta az asztalon hever� nagy, b�rk�tetes k�nyvet. – kellemes feladatunknak kell m�g eleget tenn�nk. Megk�rem k�t �j tagunkat, hogy al��r�sukkal pecs�telj�k meg elk�telezetts�g�ket a Rendhez!

Daniel azonnal, nagy hat�rozotts�ggal felpattant, de miut�n �szrevette, hogy Valeriana sokkal lassabban, b�tortalanul emelkedik fel �lt�b�l, udvariasan elh�zta a sz�ket, majd utat adott a l�nynak, aki zavartan a sz�k l�b�ban kis h�j�n elesve ment az asztal v�g�hez.

Miut�n be�rta nev�t utols�nak Andrew Pygmalion neve al�, m�g p�lc�j�t is v�gig kellett h�znia az �r�son.

-          Most m�r t�nyleg a Rend tagja vagy! P�lc�ddal b�rmikor bel�phetsz a f�hadisz�ll�s kapuj�n. �dv�z�llek �j csal�dodban! – mosolygott Dumbledore unok�j�ra, �s szem�ben az �r�m, �s b�szkes�g k�nnycseppei jelentek meg, amit csak Valeriana vehetett �szre. Pontosan tudta, hogy nagyapja mit �rezhet.

Miut�n a m�sik �j tag is eleget tett a beavat�s r�vid cerem�ni�j�nak, a gy�l�snek v�ge lett, �s lassan oszlani kezdett a t�rsas�g. N�h�nyan �dv�z�lt�k Danielt, majd �r�m�ket fejezt�k ki Valeri�n�nak, hogy k�r�kben tudhatj�k. Thonks, aki nem sokkal lehetett id�sebb n�la, felaj�nlotta, hogy b�rmikor seg�t neki, mert kor�bban � is megtapasztalta, hogy milyen neh�z kezd�k�nt helyt�llni a sok, tapasztalt var�zsl� k�z�tt. Valeriana h�l�san elfogadta a seg�ts�get, b�r maga sem tudta, miben fog �llni a feladata, mert m�g Mordon beoszt�s�n sem szerepelt a neve.

Piton miel�tt t�vozott, szint�n odament hozz�, de csak az�rt, hogy egy heveny�szetten tele�rt pergamenlapot nyomjon a l�ny kez�be.

-          Ha m�r �gy tal�lkoztunk, gyorsan �ssze�rtam azokat a roppant �rt�kes anyagokat, amikben egy felel�tlen mozdulattal k�rt tett. – mondta Piton szikr�z� szemekkel. – Ja, �s term�szetesen szerezzen be mindent, amire sz�ks�ge van az oktat�shoz, mert a szem�lyes tulajdonomat k�pez� szereket m�r �thelyeztem saj�t dolgoz�szob�mba. Rem�lem nem sz�m�tott r�, hogy �tengedem mag�nak mindazt, amit hossz� �vek kitart� gy�jt�se eredm�nyek�nt tudhatok magam�nak?

-          Nem. �s nyugodjon meg mindent hi�nytalanul p�tolni fogok! – v�laszolt Valeriana olyan �lesen, hogy m�g maga is meglep�d�tt, mert k�zben a gyomra liftezett, a sz�ve a tork�ban dobogott, �s hat�rozottan �rezte, hogy arc�ba elv�r�s�dik. Nem mert a f�rfira n�zni, ez�rt ink�bb v�gig a pap�rlapot n�zte, mintha a fel�rtakat tanulm�nyozn�. Rettenetesen zavarban volt. �gy �rezte, mintha mindenki kettej�k sz�v�lt�s�t figyeln�, pedig egy�ltal�n nem �gy volt. A fiatal p�r r�vid n�sz�tja sokkal ink�bb �rdekelte a t�bbieket.

-          Rendben. – mondta szem�ld�k�t felh�zva Piton, majd halkan k�sz�nt a t�bbieknek, �s t�vozott.

Lassan mindenki elment, csak Valeriana topogott zavartan v�rva, hogy mikor marad v�gre kettesben nagyapj�val. Dumbledore is �szrevette a l�ny t�tova mozdulatait, �s fej�vel intett, hogy v�rjon nyugodtan.

Azt�n v�gre kettesben maradtak.

-          T�rt�nt valami? – k�rdezte agg�dva Dumbledore.

-          Voltam a Gringottsban, �s tal�ltam egy dobozt, ami val�sz�n�leg a mam�� volt. N�h�ny lev�l k�z�tt ezt tal�ltam. – mondta Valeriana, �s el�h�zta kardig�nja zseb�b�l a kis t�kr�t. Dumbledore szem�n l�tszott, hogy felismerte a t�rgyat, �s kellemes eml�kek ontott�k el.

-          �desany�d� volt. – mondta, �s elvette a l�ny kez�b�l a t�kr�t. Ujjaival v�gigsim�totta, tov�bbi �rz�sek  �t�raml�s�ra sz�m�tva. – Nem gondoltam, hogy megtartotta, azt hittem, m�r r�g nem l�tezik. Ez egy ikert�k�r. A p�rja n�lam van. Visszaadom, tartsd meg, �s ha sz�ks�ged van r�m b�rmikor belesz�lhatsz, �n hallani fogom, ha h�vsz. R�gen, amikor �desany�d a Beauxbatonsban t�lt�tte di�k�veit, nagyon sokat besz�lgett�nk ilyen form�ban. Most pedig, te veheted nagy haszn�t.

Valeriana boldogan visszavette a t�kr�t, majd egy r�gi pergamenlapot nyomott helyette nagyapja kez�be.

-          Ez is a dobozban volt. Azt hiszem, a mama neked sz�nta, de sohasem k�ldte el.

Dumbledore kinyitotta a levelet, �s olvasni kezdte. Valeriana fesz�lten figyelte nagyapja arcvon�sainak v�ltoz�s�t, ahogy az �rdekl�d� szemp�r el� a keser�s�g k�nnyeinek f�tyla ereszkedik. Tudta, hogy mit �rezhet, hiszen � is pont ezen ment kereszt�l, amikor e sorokat olvasta. Valami t�rt�nt �desapja hal�la el�tt, amir�l senki sem tud, �s tal�n sohasem fog kider�lni, hogy mi.

-          �n… - kezdte Dumbledore, �s �sszehajtogatta a levelet. – Nem tudtam, hogy volt egy testv�red.

-          Holtan sz�letett. �n nem is l�thattam. – mondta Valeriana fojtott hangon. – Valami t�rt�nt ut�na, amir�l �n nem tudok. Neked sem mondott semmit sem a mama?

-          Nem. – felelte Dumbledore, majd elgondolkozva unok�j�ra emelte tekintet�t. – �desap�d furcs�n viselkedett? Tal�n veszekedtek? Kiab�lt �desany�ddal?

-          Nem. Soha, egy hangos sz� nem volt k�z�tt�k. – tiltakozott Valeriana, de azt�n csendben hozz�tette: - legal�bb is el�ttem soha. Velem mindig kedvesek voltak, f�leg a papa! Hogy nem vettem �szre akkor �n semmit?

-          A gyerekek m�sk�nt l�tj�k a feln�ttek vil�g�t. Sokszor t�bbet v�lnek l�tni a dolgok m�g�tt, van amikor pedig azt sem veszik �szre, ami az orruk el�tt zajlik. Ezenk�v�l, ahogy �desany�d �rta, te jelentetted a b�k�t az � lelk�knek. Amikor veled voltak, gondjaikat felejtve megnyugodtak, �gy te m�r csak azt l�thattad, hogy minden rendben van.  Te a nevedben hordozod azt, amit sz�leid sz�m�ra jelenthett�l azokban az id�kben.

-          Macskagy�k�r? – csod�lkozott Valeriana, �s egy halv�ny mosoly jelent meg az arc�n. Sohasem �rtette, hogy sz�lei hogy adhattak neki ilyen szokatlan nevet.

-          Igen. A leghat�sosabb szer �lmatlans�g, nyugtalans�g, �s fesz�lts�g ellen. Gondolom, m�r t�bbsz�r k�sz�tett�l bel�le b�jitalt!

-          Persze, de nekem mindig a kellemetlen szaga, �s �ze jut eszembe, ha r�gondolok.

-          H�t igen. Ez�rt fontos, hogy sohase �t�lj�nk elhamarkodottan! – mosolygott Dumbledore unok�j�ra – Te jelentetted a megnyugv�st, a b�k�t sz�mukra, mint ahogy a macskagy�k�r is gy�gy�r a fesz�lt, izgatott ember sz�m�ra.

Valeriana m�rhetetlen boldogs�got �rzett nagyapja szavainak hat�s�ra. Most olyan k�zel �rezte sz�leit mag�hoz, mint r�gen, pedig m�r j� ideje elvesz�tette �ket. Milyen r�vid id� volt az, amit egy�tt t�lthettek, amikor a nyugalmat jelenthette sz�mukra! Az � hat�anyaga viszont nem olyan hat�sos, mint a n�v�ny, amir�l nev�t kapta, mert nem tudta megv�deni �ket att�l, ami az �r�letbe, majd a hal�lba tasz�totta mindkett�t.

-          Megtarthatom? – z�kkentette ki gondolataib�l Dumbledore kez�ben a l�nya level�t szorongatva.

-          Persze, hiszen a ti�d, csak a mam�nak val�sz�n�leg sohasem volt b�tors�ga elk�ldeni neked.

-          Vagy m�r nem volt r� m�dja. – f�zte hozz� keser�en Dumbledore, �s tal�rja zseb�be s�llyesztette a levelet.

Ekkor ny�lt az ajt�, �s berobogott rajta h�rom kamasz.

-          �… Eln�z�st – szabadkozott a v�r�s haj� fi�.

-          Nem tudtuk… - mondta a l�ny.

-          Semmi baj! Gyertek csak! – mondta mosolyogva Dumbledore b�ztatva a fiatalokat a bej�vetelre. – Gyertek, legal�bb bemutatom nektek az �j tan�rn�t�ket! � Valeriana Lloyd. Valeriana, �k pedig �szt�l a tan�tv�nyaid: Ron Weasley, Ginny Weasley, �s Harry Potter.

Valeriana egy kicsit elid�z�tt Harry arc�n. H�t � az, aki akkor legy�zte a S�t�t Nagyurat! Milyen f�radt, �s szomor� a szeme! Egy�ltal�n nem ilyennek k�pzelte el. Azt gondolta, hogy aki szembesz�llhat Voldemorttal, az legal�bb annyi d�h�t, �s �nel�g�lts�get kell, hogy hordozzon mag�ban, mint Draco Malfoy. Harry pedig most ink�bb gyeng�nek, �s megt�rtnek t�nt.

-          Na, gyerekek gyer�nk t�lalni! – jelent meg az eb�dl�ben Molly Weasley �les hangj�val, de amikor �szrevette, hogy a gyerekeken k�v�l m�g m�s is van a helys�gben, egy kicsit zavartan sz�l hozz�juk. – �, bocs�nat! Azt hittem, m�r mindenki elment. Nem akartunk zavarni. Ha…

-          Semmi gond Molly, m�r �gy is indultunk! – mondta Dumbledore. – �s legal�bb a gyerekek megismerkedhettek �j tan�rn�j�kkel.

-          Maradjanak vacsor�ra! Mindig k�sz�tek b�ven, h�tha valaki vel�nk tart, de mostan�ban mindenkinek nagyon siet�s. – mondta Molly, kiss� szemreh�ny�an.

-          Nem, k�sz�n�m! Sajnos nekem is mennem kell. B�r tudom, hogy a f�ztj�nek k�zel, s t�vol nincs p�rja!

-          �, ne mondjon ilyet professzor �r, mert zavarba hoz! – mondta, �s pirul� arccal m�ris a konyh�ba sietett maga ut�n h�vva a fiatalokat.

-          Harry! Egy pillanat! – sz�lt Dumbledore Harry ut�n. A fi� megfordult, �s odakullogott a professzorhoz, bar�tai pedig vissza- visszan�zve r� k�vett�k anyjukat annak t�bbsz�ri noszogat�s�ra.

-          J�l vagy Harry? – k�rdezte Dumbledore, �s m�lyen belen�zett a szomor� z�ld szemekbe.

-          Igen professzor �r. – jelentette ki Harry, de valahogy nem volt eg�szen meggy�z�. Ezt � is �szrevette, ez�rt igyekezett m�g meger�s�teni. – Minden rendben van. T�nyleg.

-          Egy kicsit ny�zottnak t�nsz. Rosszul b�ntak veled nagyn�n�d�k?

-          Nem. S�t igaz�n kedvesek voltak. – felelte Harry kicsit g�nyosan. - Hetekig alig sz�ltak hozz�m.

-          �gy l�tom j�l d�nt�tt�nk, amikor m�gis elhoztunk onnan az utols� k�t h�tre, hogy a bar�taid k�z�tt legy�l. – mondta Dumbledore, miut�n hosszan f�rk�szte Harry ny�zott arc�t. – Hermione nem tudott elj�nni?

-          K�lf�ld�n van a sz�leivel, de az utols� napra � is meg�rkezik majd. – mondta Harry kedvetlen�l, mintha minden mindegy lenne sz�m�ra.

-          Harry, tudom, hogy keresztap�d elveszt�se megr�zott, de az �let megy tov�bb. Sirius is biztosan azt szeretn�, ha v�gezn�d tov�bb a dolgod tud�sodhoz legjobban m�rten. Nem hiszem, hogy kedv�re lenne, ha l�tn�, mennyire em�szted magad! Halottainkat nem saj�t sanyargat�sunkkal, hanem a hozz�juk m�lt� �let�nkkel kell eml�keinkben megtartani!

Dumbledore v�rt egy kicsit, hogy szavai meg�rt�sre tal�ljanak Harryben, de ezek a szavak, mintha Valerian�hoz is sz�ltak volna. � is pontosan �rezte azok s�ly�t. Igen, neki is �gy kell tennie, hogy az sz�lei eml�k�hez m�lt� legyen. �s most, ha sz�leire gondolt, akkor nem mint hal�lfal�k jutottak esz�be, hanem mint k�t csod�latos ember, akik szeretete �leli �t.

-          Ha �n nem lettem volna olyan �nfej�, Sirius m�g mindig �lne! – csattant fel elkeseredetten Harry.

-          Lehet, de ezzel most m�r ne k�nozd magad! Tanulj, �s er�s�tsd magad, mert tov�bb kell k�zden�nk! �s ne a bossz� hajtson el�re, hanem a j� gy�zelme ir�nti v�gy! Sokat kell m�g tanulnod, hogy szembe tudj n�zni azzal, ami r�d v�r. Szeretn�m, ha az okklumencia tanul�s�t is tov�bb folytatn�d!

-          De Piton… Piton tan�r �r azt mondta, hogy nem foglalkozik velem tov�bb! – fakadt ki Harry, mert semmi kedve nem volt Pitont�l tov�bbi mag�n�r�kat venni.

-          Nem Piton professzor fog tov�bb tan�tani, hanem Miss. Lloyd. – mondta Dumbledore, mire Valeriana riadtan kapta tekintet�t nagyapj�ra. – Sz�m�thatok a tan�rn� egy�ttm�k�d�s�re ugye? – n�zett Dumbledore szem�vege f�l�tt unok�ja szemeibe.

-          Igen… Term�szetesen. – ny�gte Valeriana, �s bizonytalans�ga Harryben n�mi bizalmatlans�got keltett f�leg, ahogy v�gigm�rte a l�nyt, �s meg�llap�totta, hogy az milyen fiatal, �s val�sz�n�leg tapasztalatlan is. M�g, hogy � fogja tan�tani!

” Minden esetre legal�bb kellemesebb t�rsas�g lesz, mint Piton!” – gondolta Harry, mik�zben �vatos mosolyt pr�b�lt arc�ra var�zsolni, de csak egy kis fintor kerekedett bel�le.

-          Rendben! Akkor, h�t tov�bbi j� vak�ci�t Harry! Szeptemberben tal�lkozunk! – mondta nagyot s�hajtva Dumbledore, majd r�viden elb�cs�ztak, �s egy perc m�lva m�r Valerian�val haladtak kifel� a s�t�t folyos�n. Miel�tt az ajt�n kil�ptek volna, Dumbledore unok�ja fel� fordult.

-          Nagyon b�szke vagyok r�d! – mondta, �s megsim�tva a l�ny arc�t, m�lyen a szemeibe n�zett. A k�k szemekb�l most mintha nem is unok�ja, hanem saj�t l�nya n�zett volna vissza r�. Hogy szerette volna, ha akkor ink�bb �t v�lasztotta volna a s�t�t oldal helyett! H�nyszor elk�pzelte, hogy majd egy�tt, egym�s mellett k�zdenek a j� gy�zelm��rt! �s lehet, hogy ez val�ra v�lhatott volna, ha akkor, amikor l�nya seg�ts�g�t k�rte, nem tagadja azt meg t�le! �s ha az a lev�l m�gis eljutott volna hozz�! B�ntotta a m�lt, de m�r nem tehetett semmit, mint unok�j�nak megadni mind azt, amit a l�ny�nak nem tudott.

R�viden elb�cs�ztak, majd kil�ptek az ajt�n. Miut�n meggy�z�dtek arr�l, hogy a k�zelben �ppen nem figyeli �ket senki, mind a ketten dehoppon�ltak.

Valeriana a Malfoy k�ria fel� vezet� �ton a d�lut�ni esem�nyeket igyekezett felid�zni mag�ban. V�gre olyan var�zsl�k k�z�tt volt, akik ugyan�gy gondolkodnak a fekete m�gia k�vet�ir�l, mint �. Egyes�vel felid�zte �j csal�dja arcait. Egyed�l az aggasztotta, hogy Piton is k�z�j�k tartozik. Nehezen tudta elfogadni, hogy a f�rfi is a Rend tagja.

Azt�n esz�be jutott Harry is, �s hogy nem csak b�jitaltan�ra lesz, hanem okklumenci�ra is tan�tani fogja. Olyan sok mindent szeretett volna megtudni a fi�r�l, aki egyszer m�r legy�zte Voldemortot! Tal�n a mag�n�r�k alkalm�val lesz alkalma r�, hogy jobban megismerje. Az viszont, hogy Piton m�r elkezdte az okklumencia tudom�ny�nak ismertet�s�t Harry sz�m�ra, n�mi aggodalommal t�lt�tte el. Vajon meddig jutottak, �s mi�rt hagyt�k abba? Tal�n valami probl�ma volt a fi�val, vagy t�ls�gosan is j�l ment neki, �s ez megijesztette Pitont? Vagy megtudott valamit tan�ra titkaib�l? H�t igen az okklumencia-legilimencia k�t�l� fegyver lehet, ha az ember nem el�g �vatos!

Ilyen gondolatokkal a fej�ben l�pett be a nagykapun, mik�zben a k�b�l k�sz�lt h�ziman� kedvesen k�sz�nt�tte. Feln�zett a sz�les �t v�g�n magasod� h�feh�r kast�lyszer� er�dre, amely kett�s �let�nek m�sodik otthon�t jelentette. A Rend f�hadisz�ll�s�n hallott bizakod� h�rek �nbizalm�t meger�s�tett�k. Nagy magabiztoss�ggal k�zeledett az �p�let fel�, kiz�rva sz�v�b�l a s�t�ts�get, �s k�telyeket, amelyeket a hatalmas �p�let, �s lak�i ny�jthattak sz�m�ra.

Amikor bel�pett az el�t�rbe, fojtott hang� besz�lget�sre lett figyelmes, ami a szalon fel�l hallatszott. Keresztanyja, �s egy f�rfi besz�lgetett odabent. Valeriana megtorpant. Nem volt kedve ismeretlen hal�lfal�kkal t�rsalogni, ez�rt elindult a konyha ir�ny�ba. Ekkor megjelent mellette Mimi.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.