32. fejezet

A nyugalom napjai

Csendben �ltek mindh�rman az asztaln�l. B�r Draco, �s Piton sz�m�ra is idegen volt az �tel, amit Valeriana felt�lalt el�j�k, hamar meg�llap�tott�k magukban, hogy ehhez hasonl� finoms�got m�r r�gen ettek. V�lem�ny�knek azonban nem adtak hangot, mert a sz�tlanul mag�ba z�rk�z� l�nyt nem akart�k kiz�kkenteni l�tsz�lagos nyugalm�b�l.

Vacsora ut�n az emeleten l�v� n�gy szob�b�l mindenki v�lasztott mag�nak egyet, majd j� �jszak�t k�v�nva egym�snak visszavonultak.

Valeriana kapta az egyetlen szob�t, amihez saj�t f�rd�szoba is tartozott. Levetk�z�tt, majd be�llt a zuhany al�. Sok�ig �llt a zubog� forr� v�z alatt, mik�zben igyekezett �rt�kelni mag�ban az aznap t�rt�nteket. Saj�t, �jonnan felfedezett k�pess�ge megr�m�tette. Egyre jobban elbizonytalanodott az elm�lt hetek esem�nyei felett. B�r tudta, hogy k�ptelens�g, m�gis lassan �gy �rezte minden egyes esem�ny mozgat� rug�ja � volt. Pr�b�lta ugyan a telepatom�gi�t �rint� ismereteit feleleven�tve megnyugtatni mag�t, m�gis egyre t�bb �sszef�gg�st besz�lt be mag�nak a t�rt�ntek �s gondolatai k�z�tt. Egyre k�ts�gbeejt�bb elm�lked�seib�l a forr� v�z kimer�l�se ut�ni hideg zuhany z�kkentette ki. Gyorsan elz�rta a csapot, majd a f�lk�b�l kil�pve, a k�zben g�zf�rd�v� v�ltozott helys�gben t�r�lk�z� ut�n kutatott. Miut�n a mosd� alatti kisszekr�nyben tal�lt is egyet, f�z�san libab�r�s teste k�r� ter�tette.

A szob�ba l�pve a l�legzete is el�llt, amikor megpillantotta Pitont a fal mellett �ll� fotelb�l felpattanni.

-         Mit keresel itt? – k�rdezte riadtan.

-         Besz�ln�nk kell!

-         Nincs �rtelme! Menj el k�rlek! – k�ny�rg�tt Valeriana, �s �rezte, hogy f�radt teste reszketni kezd az izgalomt�l. V�gyott a f�rfi ut�n, de f�lt, hogy csak saj�t mag�t csapn� be, ha ism�t k�zel engedn� mag�hoz. Hogy lehetne bizonyos a f�rfi �rzelmeinek val�s�g�ban, am�g a med�l hi�ny�ban meg van az es�lye annak, hogy csak � gerjeszti azokat?

-         Nem megyek el, am�g nem tiszt�zunk mindent! – mondta nyugodt hangon Piton, mik�zben elindult a reszket� n� fel�.

-         Szerintem m�r mindent tiszt�ztunk! – h�tr�lt Valeriana, s ha a f�rfi nem kapja el, a f�rd�szoba k�sz�b�ben megbotolva h�trav�g�dik.

-         Szerintem meg nem! – fogta k�t kez�vel Piton a l�ny meztelen v�llait, �s j�l �rezte ujjai alatt a reszket�st. – F�lsz t�lem?

-         Engedj el k�rlek! – mondta Valeriana an�lk�l, hogy a fej�t megemelve a f�rfira n�zett volna.

-         Azt mondtad, f�lek szemben�zni a saj�t �rz�seimmel. Igazad volt. De most itt vagyok, hogy el�tted felv�llaljam azokat. Nem tudom mi t�rt�nt, de nem is �rdekel. Nem gondoltam, hogy valaha is ezt fogom �rezni, de meg�r�l�k �rted, �s azt akarom, hogy mindig velem legy�l, hogy az eny�m legy�l!

Valeriana n�m�n b�multa tov�bb a fekete pul�vert. Hallotta a szavakat, amiket b�rcsak ne hallott volna. Ilyen vallom�snak egyetlen n� sem tudna ellen�llni m�g akkor sem, ha nem lehet bizonyos annak val�s�g�ban.

-         Nem mondasz semmit? –k�rdezte Piton, akit kiss� megr�m�tett a l�ny sz�tlans�ga. Sz�v�t felt�rva elv�rta volna a m�sikt�l, hogy megtegye az is.

Valeriana v�lasz helyett felemelte a fej�t, �s belen�zett az �des fekete szemp�rba. Mit nem adott volna az�rt, hogy megtudja mik is a f�rfi saj�t gondolatai! Ahogy egyre m�ly�lt az �v�t vonz� tekintetbe k�v�ncsis�ga ellen nem is k�zdve m�r hatolt is befel�, kutatva a gondolatok sokas�ga k�z�tt. L�tott sok-sok arcot, ismer�s�ket, �s ismeretleneket. L�tta magukat azon a bizonyos �jszak�n, �rezte a f�rfi odaad�s�t. Azt�n �jabb k�pk�nt megjelent az �szi este, ahogy Daniel a roxforti t� partj�n megcs�kolja, �s… Hirtelen egy sz�rnyeteg t�tja hatalmasra sz�j�t �s f�ls�ket�t� ord�t�sba kezd. Valeriana futva menek�lt volna el�le, de nem b�rt, mert fogva tartotta valami.

A k�p kitisztult, �s megjelent el�tte Piton d�h�s arca, derek�n pedig �rezte a f�rfi szor�t�s�t.

-         Ezt sohase csin�ld! – suttogta a l�nynak szigor�an.

-         �n csak… Szerettem volna tudni, mit gondolsz. – hebegte Valeriana, �s �rezte, ahogy a menetk�zben elvesz�tett t�r�lk�z� helyett meztelen teste simul a f�rfi�hoz. Arc�t �s test�t el�nt�tte a forr�s�g. �rezte, hogy ezek ut�n m�r nem b�rja sok�ig tartani mag�t.

-         Mi�rt nem b�zol bennem? – k�rdezte Piton az �des ajkak fel� k�zeledve. J�l �rezte a n� elgyeng�l�s�t, s az csak m�g jobban felt�zelte.

-         Megb�zom! – lehelte bele a f�rfi cs�kj�ba Valeriana.

A cs�kok, az �lel�sek �s a beteljesed� gy�ny�r v�gre k�rp�tolta �ket az elm�lt napok gy�trelmei�rt, �s kiel�g�tette a k�t hete visszafogott v�gyakat. A k�lvil�g megsz�nt sz�mukra l�tezni. Nem volt semmi sem fontos, csak �k ketten.

Valeriana �jszak�r�l �jszak�ra �tadta mag�t annak a mindent els�pr� �rz�snek, amit a f�rfival egy�tt t�lt�tt percek jelentettek sz�m�ra. M�r azzal sem t�r�d�tt, hogy tal�n a m�gikus er�vel b�r� med�l hat�s�ra mindez v�get �r. Az �lete sor�n annyiszor �lt m�r hazugs�gban, hogy ez m�r igaz�n nem sz�m�tott.

A napok k�t r�szre oszlottak: a nappal a v�rakoz�s jegy�ben telt el, �jszaka pedig a bimb�z� kapcsolat elm�ly�t�s�vel. Igyekeztek egym�st min�l jobban megismerni mind testileg, mind lelkileg. Alig aludtak valamit, hiszen a nyugodt, b�k�s id�szak percei egyre fogytak. Az �jszak�z�s nem okozott probl�m�t a f�rfinak, hiszen � m�r �vek �ta hozz�szokott a kev�s alv�shoz, viszont Valeriana rendszerint majdnem eb�did�ben t�molygott le az emeletr�l.

Draco ezen k�l�n�sk�ppen nem csod�lkozott, hiszen � csak azt l�tta, hogy amint megjelenik a l�ny, a f�rfi elindul hossz� s�t�j�ra. Mivel � �gy tudta, hogy azok ketten ki nem �llhatj�k egym�st, ezt nem is tartotta k�l�n�snek.

Valeriana �s Draco kapcsolata is egyre javult. Hosszasan besz�lgettek mindenf�l�r�l, legink�bb a mugli-�let rejtelmeir�l, de egy alkalommal sz�ba ker�lt Hermione is.

-         Tulajdonk�ppen hogyan tal�ltatok ennyire egym�sra? – k�rdezte

Valeriana z�lds�gpucol�s k�zben.

-         Nem tudom… Tal�n igaz�b�l ti tehettek r�la! Te �s Piton.

-         Mi?

-         Igen! Ha nem kell b�ntet�feladatra menn�nk egy�tt a k�nyvt�rba, akkor tal�n nem t�rt�nt volna semmi k�z�tt�nk. – kezdte a t�rt�netet Draco, �s le�lt a konyhaasztal mell�. – Eleinte nagyon bosszantott, hogy egy s�rv�r�vel, �s pont Potter bar�tn�j�vel kell egy leveg�t sz�vnom. Sokat veszekedt�nk, amit persze mindig �n sz�tottam, b�r Hermione igyekezett tudom�st sem venni r�lam. Azt�n ahogy tisztogatta a k�nyveket �s sz�m�ra egyre �rdekesebb kiadv�nyokat tal�lt, nem tudott nekik ellen�llni. Miut�n beleolvasgatott, �s felfedezett valami �jdons�got eleinte hangosan szinte csak mag�val besz�lte meg a dolgokat, de azt�n beleolvadtam �n is. Sz�p lassan pedig hosszas eszmecser�ket folytattunk an�lk�l, hogy a takar�t�ssal haladtunk volna. Egy id� ut�n azt hiszem mindketten felismert�k, hogy egy csom� dologban egyform�n gondolkodunk, �s legink�bb arra d�bbentem r�, hogy azok a gondolatok, amiket addig magam�nak �reztem, csak ap�m agysz�lem�nyei. Hermione seg�tett, hogy r�tal�ljak saj�t magamra, �s megtal�ljam magamban az igazi Draco Malfoyt. Engem, �s nem azt, amiv� ap�m form�lt. Est�r�l est�re megny�lt el�ttem egy m�sik vil�g. �gy �reztem magam, mintha addig egy palackba z�rva �ltem volna, melynek sz�j�t ap�m vil�ga z�rt volna le. Csod�lattal n�ztem Hermion�ra, ami�rt olyan tiszta sz�vvel n�zi a vil�got, �s ami�rt t�k�letesen �tl�t mindent. Egyre ink�bb k�zeledt�nk egym�shoz. A takar�t�ssal persze semmit nem haladtunk…A t�bbit meg m�r tudod.

Valeriana csendben feltette a t�zre az �sszeapr�tott z�lds�get, majd fel�nt�tte v�zzel. Miut�n megf�szerezte, �s lefedte az ed�nyt, le�lt az asztalhoz Draco mell�.

-         K�sz�n�m, hogy ezt elmes�lted nekem! – mondta �s az elmereng� fi� tekintet�t kereste. – B�szke vagyok r�, hogy felv�llaltad magad ap�ddal, �s s�t�t sorsoddal szemben.

Draco sz�m�ra nagyon sokat jelentettek ezek a szavak, �s a kedvess�g, ahogyan Valeriana azokat mondta, olyan melegs�ggel j�rta �t sz�v�t, amit eddig m�g sohasem �rzett sz�lei mellett.

A h�z, mely a zord t�li id�j�r�sban a kietlen tengerparton �llt, a napok sor�n egy meghitt otthonn� v�ltozott. A k�v�l�ll� egy b�k�sen �ldeg�l� csal�dot l�thatott: egy n�t, egy f�rfit, �s egy fi�t, aki ak�r az �v�k is lehetett. Hasonl� �rz�s�k t�lt�tt�k be a meghitt csal�di b�ke n�lk�l feln�tt Perselus Piton sz�v�t is. Est�nk�nt – mik�zben a h�tt�rbe h�z�dva csendben v�rta, hogy elj�jj�n az � ideje, �s v�gre kettesben lehessen a l�nnyal – �h�tattal figyelte a n� �s a fi� egyre bizalmasabb �s oldottabb besz�lget�seit. �gy �ltek egym�s mellett halkan pusmogva, mint k�t j� bar�t, vagy mint k�t testv�r.

Egy ilyen alkalommal Valeriana m�r t�bbedszerre magyar�zta el az �ramszolg�ltat�s menet�t Draconak, aki l�that�an teljesen m�shol j�rt gondolatban. Valeriana eleinte azt hitte, hogy a fi� gondolatai Hermione k�r�l j�rnak, de amikor a csendes elm�lked�s m�r hangot is kapott r�j�tt, hogy t�vedett.

-         Szerinted mennyi es�lye van annak, hogy rajtunk k�v�l m�g van olyan, aki megtagadja a Nagyurat? – tette fel a k�rd�st Valerian�nak, akit ez olyan v�ratlanul �rt, hogy hirtelen v�laszolni sem tudott.

-         Nem tudom – ny�gte, �s szem�vel a s�t�t sarokban �l� f�rfi tekintet�t kereste.

-         Valahogyan meg kellene tudnunk. – gondolkodott tov�bb hangosan Draco. – S�t! M�sok szem�t is fel kellene nyitni!

-         Draco, mi nem tehet�nk semmit, hiszen t�l kock�zatos lenne, ha…

-         Te nem sok mindenkit ismersz, akik sz�m�t�sba j�hetnek – szak�totta f�lbe Draco kereszttestv�re v�lem�ny�t. – de �n pontosan tudom, kiket lehetne meggy�zni. Ha el�g sokan lenn�nk, akkor �sszefogva megt�rhetn�nk az �tkot. Szerinted innen lehet valahogyan baglyot k�ldeni?

-         Ezt meg se pr�b�ld! – sz�lt bele a s�t�tb�l Piton. – Azzal csak magadra h�vn�d a hal�lfal�k figyelm�t, akik val�sz�n�leg ap�d ir�ny�t�sa alatt m�r eddig is t�v� tett�k eg�sz Angli�t.

-         Nem mag�t k�rdeztem! – sz�lt nyersen Draco.

-         Perselusnak igaza van! – mondta Valeriana, aki csak ut�lag vette �szre, hogy hogyan nevezte a f�rfit. -  Vesz�lybe ker�lhetsz, ha h�rt adsz magadr�l.

-         Term�szetesen n�v n�lk�l �rn�m a leveleket. – v�gta r� Draco, aki ugyan �szrevette a megsz�l�t�st, de t�ls�gosan lek�t�tte saj�t probl�m�ja, semhogy ezzel foglalkozzon. – Vagy tal�n mugli-post�n kellene feladni…

-         Draco �g�rd meg, hogy nem csin�lsz semmit! – fogta k�ny�rg�re Valeriana.

-         Mi�rt, te nem szeretn�d, hogy felszabaduljunk az �tok al�l, �s �lhess�k v�gre nyugodtan a saj�t �let�nket? – fakadt ki Draco nem �rtve kereszttestv�re felesleges aggodalm�t.

-         M�r hogyne szeretn�m, de…

-         Na l�tod! Meg kell pr�b�lni! Kock�zat, vesz�ly n�lk�l nincs gy�zelem! Azt hiszem ez az egyetlen �rtelmes dolog, ami ap�m fej�b�l pattant ki. �rdemes megfogadni nem?

Valeriana erre nem tudott mit mondani. H�t persze, hogy az � v�gya is az volt, hogy az �tkozott k�tel�kt�l megszabadulva ne kelljen sz�nj�t�kot j�tszva szembek�pnie mag�t valah�nyszor hal�lfal�k�nt kell megjelennie keresztsz�lei h�z�ban, vagy a Nagy�r el�tt. M�gis f�lt b�rmit is mondani a fi�nak, amit az esetleg b�ztat�snak fogna fel. Csak k�ts�gbeesve n�zett a h�tt�rben vil�g�t� s�t�t szemekbe.

M�g akkor is Draco szavai j�rtak fej�ben, amikor fej�t b�k�sen nyugtatta Perselus meztelen mellkas�n, �s �lvezte ahogy az nyugodtan cir�gatja h�t�t.

-         Mire gondolsz? – k�rdezte a f�rfi.

-         Azon gondolkodom, amit Draco mondott…

-         Valeriana! – �llt meg a kellemes simogat�s a l�ny h�t�n. – Tudod, hogy ez �r�lts�g! Senki sem tudja biztosan, hogy megt�rhet�-e az �tok. Ezek csak tal�lgat�sok, bizony�t�k nincsen r�. Azt viszont m�r tudjuk, milyen az, ha valaki szembeszeg�l a S�t�t Nagy�rral, hiszen arra van p�lda b�ven. T�l nagy vesz�llyel j�r, amit a fi� tervez. Le kell besz�lned r�la!

-         Te nem tudod, milyen �gy megkapni a S�t�t Jegyet, - emelte meg fej�t Valeriana a f�rfi szemeibe f�rva az �v�t - hogy sz�ved �s tested is tiltakozik ellene, hogy az, amiben hinned kell, amit szolg�lnod kell, az t�led annyira idegen, hogy m�g a gondolata is undorral fog el…

-         Mi�rt? Gondolod, hogy engem �lvezettel t�lt el,  amikor meg kell jelennem el�tte valah�nyszor h�v,  - �lt fel Perselus idegesen, a l�nyt mag�t�l eltolva. – �s �gy kell tennem, mintha �r�m lenne sz�momra inform�ci�kat kiszolg�ltatni azokr�l, akiket t�rsaimnak nevezhetek?

Valeriana sz�m�ra csak most v�lt vil�goss�, hogy a f�rfi szerepe val�sz�n�leg hasonl�, mint az �v�, �s esz�be jutott  egy mondtat, amit kor�bban hallott, de akkor nem tulajdon�tott neki nagy jelent�s�get.

-         R�g�ta csin�lod? – kezdte �vatosan, mert nem akarta a f�rfit jobban felbosszantani. – M�rmint, a k�mked�st. R�g�ta csin�lod?

-         K�mked�s… - ism�telte Perselus g�nyosan. – Milyen undor�t� sz�… Igen. El�g r�g. Tulajdonk�ppen kezdetek �ta, de azt�n mikor r�j�ttem, hogy hova is tartozom, m�r m�sk�ppen zajlottak ezek a k�mked�sek… De mi�rt k�rdezed?

-         Amikor el�sz�r j�rtam a Nagy�rn�l, azt mondta, eddigi inform�tora m�r nem megb�zhat�… azt sejti, hogy el�rulja, �s… ha rajtakapja az �rul�son, akkor… - Valeriana hangja elcsuklott mik�zben a f�rfi rezzen�stelen arc�t f�rk�szte – Ugye te vagy az? R�d gondol ugye?

-         R�g�ta gyanakszik r�m. – mondta Perselus nyugodtan, �s belen�zett az agg�d� k�nnyekt�l csillog� k�k szemp�rba. – Persze akadnak is j� p�ran, akik meg is tesznek mindent, hogy gyanakv�s�nak alapot adjanak. De nem fogom megadni neki az �r�met, hogy b�rmit is r�m tudjon bizony�tani.

-         Perselus, �n… - nyelt egyet Valeriana igyekezve a tork�ban egyre n�vekv� gomb�ct�l megszabadulni, �s kez�t a f�rfi arc�ra tette. – Nem akarom, hogy bajod essen… �n azt nem �ln�m t�l…

Az utols� sz�t m�r k�nnyek most�k el. Perselus szorosan mag�hoz �lelte a reszket� testet, �s a l�ny haj�t simogatva pr�b�lta csit�tgatni.

-         Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj. – suttogta.

Valeriana igyekezett hinni a f�rfi szavainak, �s b�rmennyire tiszt�ban volt erej�vel, m�gis f�ltette.

Hossz� ideig nem sz�ltak egym�shoz, csak fek�dtek egym�st �t�lelve.

-         Mi�rt lett�l hal�lfal�? – tette f�l azt�n Valeriana a k�rd�st, ami m�r nagyon r�g�ta foglalkoztatta.

Perselus senkinek nem besz�lt volna err�l, de most gondolkod�s n�lk�l hozz�kezdett a hossz� mes�be, felt�rva titk�t a szeretett n�nek, teljes bizalm�t ezzel is bizony�tva.

-         A sz�leim nagyon j� m�d� csal�db�l val�k, s term�szetesen mindketten aranyv�r�ek. Ap�m sohasem foglalkozott a vil�g dolgaival, �gy vel�nk sem. Any�m megszenvedte ezt a h�zass�got, s b�r k�l�nb �lethez volt hozz�szokva, sohasem panaszkodott. Ap�m rengeteget ivott, �s lassan eltivorny�zta a csal�d teljes vagyon�t. �n m�r nem is eml�kszem a h�zra, amiben sz�lettem, csak arra a koszos lyukra, amiben fel kellett n�n�m. Any�m n�ha titokban el�vette a r�gi f�nyk�peket �s megmutatta nekem, hogy hogyan is �lt�nk azel�tt. Ezzel nem panaszkodni akart, csak egyszer�en szerette volna, ha tudom honnan is sz�rmazom. H�nyszor kapott ap�mt�l, ha rajtakapott minket!

Azt�n az iskola megv�lt�s volt sz�momra, hiszen �gy elmenek�lhettem a nyomorb�l, �s ap�m gy�l�lete �s ittas d�h�ng�sei el�l. Persze a Roxfortban sem volt k�nny� dolgom, mert nehezen tudtam beilleszkedni a t�rsaim k�z�. Szeg�nyes k�ls�m, �s visszah�z�dotts�gom miatt sokan g�nyoltak, gyakran cs�fot �ztek bel�lem. �n pedig k�nyszeresen igyekeztem mindenkin�l jobb lenni. Egy id� ut�n m�r csak a tanul�ssal foglalkoztam. Bizony�tani akartam mindenkinek, de azt hiszem legf�k�ppen ap�mnak.

Bar�taim sohasem voltak. Tal�n ez�rt is fogadtam el k�nnyen n�h�ny fels�bb�ves di�k p�rtfog�s�t. B�szke voltam, hogy n�lam id�sebbek vesznek k�r�l, �s egy napon azon vettem �szre magam, hogy titkos gy�l�seken s�t�t var�zslatokat tanulok, m�gpedig nem kis sikerrel. J� voltam! Nagyon j�, �s ezt m�g az id�sebbek is elismert�k.

K�zben a Nagy�r hatalma egyre nagyobb lett, �s �n egy jobb j�v� rem�ny�ben hal�lfal� lettem. Mivel kiv�l� eredm�nyekkel v�geztem el az iskol�t, megadatott, hogy tov�bbtanuljak, majd nagyon fiatalon tan�rk�nt visszat�rjek kor�bbi iskol�mba. Ez remek lehet�s�g volt arra, hogy inform�ci�kat szolg�ltassak a Nagy�r sz�m�ra, aki cser�be vagyont �s dics�s�get �g�rt. Rem�ltem, hogy any�mat �gy v�gre kiszabad�thatom nyomor�s�gos �let�b�l…

Perselus elhallgatott. T�ls�gosan felzaklatt�k az eml�kek, amelyeket �vek �ta nagyon m�lyre el�sott mag�ban, �s azt rem�lte, sohasem kell �jra�lnie �ket. Valeriana megrend�lten hallgatta a f�rfi sz�vet szorongat� t�rt�net�t, �s k�v�ncsian v�rta a folytat�st.

-         �s? Mi t�rt�nt azt�n? – k�rdezte a messzes�gbe r�ved� fekete szemekbe n�zve.

-         Hogy mi t�rt�nt? – viszonozta a l�ny pillant�s�t. – R�j�ttem, hogy semmi sem az, aminek l�tszik. Lassan n�mi vagyonra tettem szert, amit ap�m valahonnan megtudott �s �lland�an p�nz�rt kuncsorgott. Ahogy egyre fontosabb k�ldet�seket kellett teljes�tenem r�j�ttem, hogy ez a harc nem az �n harcom. A Nagy�r, akinek erej�t term�szetesen nem vitatom, hiszen az felm�rhetetlen, a saj�t hatalm�nak beteljes�t�s�re haszn�lt fel mindannyiunkat. H�s�gem �s odaad�som lassan megvet�ss� �s f�lelemm� v�ltozott. De m�g mindig kitartottam, hiszen m�r nem kellet sok, hogy any�mnak meg�lhet�st biztos�thassak h�tralev� �let�ben. Ekkor ap�m gy�vas�gb�l, �s n�mi p�nz rem�ny�ben a Nagy�r szolg�lat�ba �llt. Persze � egyb�l �tl�tott rajta. Ap�m pedig addigra annyira elitta az esz�t, hogy b�rmit p�nzz� tett volna, na �s persze rongy �let�t is t�ls�gosan f�ltette. �gy v�gs� k�ts�gbees�s�ben fel�ldozta any�mat, aki ugyan sohasem l�pett fel a Nagy�r ellen, de mellette sem, s�t ap�mat is megpr�b�lta visszatartani. – elhallgatott. A k�vetkez�ket m�r nagyon nehezen tudta szavakba �lteni. – Ap�mat leitatt�k, majd n�h�ny hal�lfal� arra k�nyszer�tette, hogy h�s�ge bizony�t�kak�nt �lje meg any�mat…

A hossz� t�rt�net v�get �rt. Valeriana k�nnyes arc�t a f�rfi�hoz szor�totta. A f�jdalom, mely a m�sikb�l �radt, �tj�rta az � lelk�t is. A napok m�l�sa sor�n egyre jobban �rezte, ahogy birtok�ba ker�l a f�rfi, de tudta, hogy legf�ltettebb titk�nak felt�r�s�val most m�r teljesen �tadta mag�t neki. M�r r�g megfeledkezett a med�lr�l, a telepatom�gi�r�l, egyszer�en csak birtokolni akarta �t �s szerelm�t.

M�snap d�lel�tt meg�rkezett Philippe a csod�latos h�t v�g�t jelezve, ami mindannyiuk hangulat�t kiss� borong�ss� tette. Valeriana ugyan boldog volt, hogy v�gre hosszabban besz�lgethetett r�gi bar�tj�val, de valah�nyszor szerelme elk�mpicsorodott arc�ra n�zett, az � j� kedve is al�bbhagyott. Amit pedig siker�lt eltitkolni Draco el�l, azt a j� bar�t bizony �szrevette, s ennek a vacsora ut�ni s�ta k�zben hangot is adott.

-         Mi van k�ztetek? – intett Philippe kez�vel a h�z fel� halad� Draco �s Perselus p�rosa ir�ny�ba.

-         Mi lenne? – felelte rezzen�stelen�l Valeriana, rem�lve, hogy bar�tja nem arra gondol, amire �. – Draco a kereszttestv�rem �s egyben a tan�tv�nyom. R�ad�sul sohasem kezden�k n�lam j�val fiatalabbal!

-         �s j�val id�sebbel?

Valeriana elpirulva ford�totta fej�t a csendben fodroz�d� tenger fel�.

-         Sz�val, mi van k�ztetek? – k�rdezte �jb�l Philippe, akinek t�ls�gosan ismer�s volt a l�ny mozdulata.

-         Mondtam m�r: semmi! -  n�zett Valeriana bar�tj�ra, aki a l�ny arc�n j�l l�tta a s�t�tben is, hogy beigazol�dott sejt�se.

-         �n nem Dracora gondoltam! – mosolygott a f�rfi, amit�l Valeriana m�g jobban zavarba j�tt.

-         Perselus Piton a kolleg�m – magyar�zkodott Valeriana, �s most m�r biztosan tudta, hogy Philippe bizony pontosan arra gondolt, amire �.

-         � is tan�r?

-         Igen.

-         Mit is tan�tasz te pontosan?

-         H�t… K�mi�t. – v�gta r� bizonytalanul Valeriana, �s les�t�tte a szem�t, mert rendk�v�l restellte, hogy legjobb bar�tj�nak hazudni k�nyszer�l.

-         Nem is tudtam, hogy diplom�s k�miatan�r vagy!

-         Mert sohasem mondtam.

-         �s �? � mit tan�t? – b�k�tt ujj�val a h�z fel�.

-         �? – k�rdezett vissza Valeriana. Most mi az �rd�g�t tal�ljon ki? – Testnevel�st. – mondta ki, ami legel�sz�r esz�be jutott.

-         Testnevel�st? – nevetett fel hangosan Philippe. – Ezzel az alkattal?

-         Perselus nagyon j� tan�r! – �llt ki a szeretett f�rfi v�delm�re Valeriana.

-         H� de v�ded! – nevetett tov�bb Philippe.

-         Hagyj m�r! – mondta s�rt�d�tten Valeriana, �s kil�pve igyekezett maga m�g�tt hagyni bar�tj�t.

-         V�rj Val�ri! – sz�lt ut�na a f�rfi, �s meghossz�tva l�p�seit m�ris be�rte a l�nyt. Megfogta k�t v�ll�t, �gy ford�totta maga fel�. – Nem akartalak megb�ntani, de zavar, hogy nem vagy �szinte hozz�m. F�l �vvel ezel�tt �gy elt�nt�l, hogy nem hagyt�l semmi h�rt h�tra, azt�n most megjelensz egy furcsa, kellemetlen figur�val, meg egy fi�val, aki m�r ne haragudj meg �rte, de egy�ltal�n nem t�nik betegnek. Nem k�rdeztem semmit, mert miattad persze sz�vesen elv�llalom a fi� �rz�s�t, �s azt is elfogadom, hogy viszonyod van egy f�rfival, aki nekem egy�ltal�n nem szimpatikus, r�ad�sul szerintem �reg is hozz�d, de nagyon zavar, hogy k�pes lenn�l a szemembe hazudni.

-         �n nem akarok neked hazudni – n�zett fel a f�rfira sz�gyenkezve Valeriana.

-         Olyan sokat v�ltozt�l! – engedte el Philippe a l�ny v�llait.

-         Sok minden t�rt�nt ny�r �ta… - mondta csendben Valeriana. – �s b�rmennyire nehezemre is esik, nem mondhatok el neked mindent… Sajn�lom… Szeretn�m, ha meg�rten�d… - a f�rfi csendben maradt. – De Perselust illet�en igazad van.

-         De mit eszel rajta? – fakadt ki Philippe, �s �r�lt, hogy legal�bb err�l �szint�n besz�lgethetnek. – �gy �rtem, hogy ez egy mogorva megkeseredett ember, aki mellesleg lehet, hogy az ap�d is lehetne!

-         Az�rt annyira nem �reg… - v�dekezett Valeriana, akit eddig a f�rfi kora �rdekelt a legkev�sb�. – Neh�z �lete volt, �s ez meg is l�tszik rajta, de nagyon j� ember.

-         Mit �rzel ir�nta?

-         Mellette biztons�gban �rzem magam.

-         De szereted? – k�rdezett most m�r a l�nyegre Philippe.

-         �n m�g sohasem voltam igaz�n szerelmes, de ha a szerelem azt jelenti, hogy meg�r�l�k, ha nem lehetek mellette, ha egy�tt vagyunk, akkor pedig meg�ll az id�, �s �gy �rzem a fellegekben j�rok, akkor igen; szeretem.

-         Pf�, ez �gy hangzott, mintha egy romantikus reg�nyb�l olvastad volna! – r�zta meg mag�t Philippe. – A k�mia tan�rn�, �s a titokzatos testnevel� szerelme!

-         �, jav�thatatlan vagy! – �t�tt j�t�kosan Valeriana a f�rfi mellkas�ra mosolyogva, majd elindult a h�z ir�ny�ba.

-         Sz�val szereted! – k�vette Philippe a l�nyt. – �s � is szeret t�ged? Mert azt l�ttam te hogy n�zel r�, de �…

-         Szeret engem! – v�gta r� Valeriana, b�r tudta, hogy ebben nem lehet biztos, de ebben a hitben telt el az eg�sz h�t, �gy m�r � is kezdte elhinni a f�rfi �rzelmeinek val�ss�g�t.

-         H�t j�! Akkor k�v�nom, hogy tal�ld meg a boldogs�got mellette!

-         M�r megtal�ltam! – mondta mosolyogva Valeriana, s hogy ezeket a szavakat v�gre hangosan is kimondhatta �nbizalm�t jelent�sen megn�velte.

A boldogs�g, amit Valeriana eddig �rzett, most szinte megk�tszerez�d�tt att�l, hogy besz�lhetett r�la. V�rta, hogy a h�zba fel�rve v�gre benyithasson a szob�ba, �s a f�rfi szemeiben megl�thassa a szerelmet, karjaiba simulva pedig �rezhesse annak v�gy�t.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.