56. fejezet

A m�lt k�s�rt�se

Az els�, h�zass�gban elk�lt�tt vacsora �ppen �gy telt el, mint azel�tt b�rmikor, m�gis valah�nyszor egym�sra n�ztek, l�tt�k a m�sik szem�ben, hogy valami m�gis megv�ltozott. Tudt�k, hogy ezut�n m�r v�g�rv�nyesen felel�ss�ggel �s k�t�d�ssel tartoznak a m�siknak. Ez az �letre sz�l� �sszefon�d�s egyszerre volt csod�latos �s ijeszt�. Most azonban csak a csod�latos oldal�t l�tt�k.

Vacsora ut�n Valeriana k�nyelmesen elter�lt az egyik fotelban, kez�t pocakj�n pihentette, �s mosolyogva konstat�lta a kis magzat jelz�seit.

-         Nem olvasod el? – vette f�l a padl�r�l Perselus a kor�bban f�lredobott  levelet, a finom ruh�val egy�tt.

-         Na j�! – s�hajtott nagyot Valeriana, �s elvette a fel�je ny�jtott bor�t�kot. – B�r az igazat megvallva, nem tudom, hogy sz�ks�gem van-e h�zass�gi tan�csokra! A sz�l�st�l pedig m�r kell�k�ppen elvette a kedvem, mik�zben a ruh�mat k�sz�tette.

Perselus mosolyogva hallgatta a l�ny szavait, mik�zben sz�tdob�lt ruh�ikat szedegette �ssze. A t�lzott pedant�ri�hoz szokott szeme ugyanis nehezen viselte a szob�ban keletkezett k�oszt.

-         Ezt a levelet nem is Molly �rta! – sz�lalt meg Valeriana ism�t.

-         Hanem? – k�rdezte Perselus f�lv�llr�l, mik�zben elindult a h�l�szoba fel�, hogy a ruh�kat hely�kre vigye.

-         Draco…

-         Malfoy? – fordult meg Perselus d�bbent arcot v�gva a k�t helys�g k�z�tti ajt�ban. – Mit akar?

-         Nem tudom… tal�n � is gratul�l… - mondta Valeriana, de szemei m�ris a sorokon futottak:

„Kedves Valeriana!

Annyira sajn�lom, hogy ezen a fontos napon nem lehetek ott, hogy szem�lyesen gratul�ljak, �s k�v�njak sok boldogs�got! Mrs. Weasley fej�be vette, hogy megh�v benneteket  Kar�csonykor, �gy akkor majd tal�lkozunk.

Na, de nem is ez�rt �rok most. Azt hiszem, hogy sz�ban k�ptelen lenn�k mindazt elmondani, amit most szeretn�k. Sohasem voltam �rzelg�s, / tal�n ap�m nevel�s�nek k�sz�nhet�en / de �gy �rzem, ez most kik�v�nkozik bel�lem. Kimondhatatlanul j� �rz�s az, hogy van egy olyan csod�latos n�v�rem, mint Te! Igaz�b�l sohasem akartam testv�rt, mert f�ltem, hogy osztoznom kell majd mindenen, ami az eny�m. Most viszont teljesen m�st �rzek! J�l esik tudni, hogy van m�g valaki, akivel �sszek�t az ereimben foly� v�r, m�g ha csak r�szben, akkor is!

Gyerekkoromban irigykedtem R�d, amikor sz�leim r�lad besz�ltek. �gy �reztem, T�ged sokkal jobban szeretnek, mint engem! Tal�n ez�rt sem akartam testv�rt! Most viszont, amikor �gy �rzem ismerlek, m�r nem �gy gondolok r�d, mint ellens�gre, hanem mint egy igazi bar�tra! Az pedig k�l�n aj�nd�k, hogy m�g testv�rek is vagyunk. Sokat jelentettek sz�momra a Veled folytatott besz�lget�sek, �s b�szke vagyok r�, hogy a n�v�rem vagy!

Na, ennyit akartam m�g mondani. Lehet, hogy sz�ban letagadn�m ezt a sok �mleng�st, de akkor is ezt �rzem!

Ja, �s m�g valami! A bor�t�kban tal�lsz egy gy�r�t, amit biztosan megismersz. A szob�dba sohasem mehettem be, de mint minden gyerek, �gy �n is a tiltott dolgok ut�n v�gytam a legjobban. Mivel a dolgaid k�z�tt semmi �rt�keset nem tal�ltam a gy�r�n k�v�l, �gy ez volt az egyetlen, amit magammal vihettem. Sok�ig nem j�ttem r� a m�k�d�s�re, azt�n pedig fogalmam sem volt, hogy ki az, aki megjelenik haszn�latakor. Most m�r tudom! Igazad van, any�nk val�ban csod�latos asszony volt! A gy�r� viszont T�ged illet, �s tal�n ez megfelel� alkalom, hogy visszakapd!

 Szeretettel gondol R�d: Draco

u.i.: Ja, �s add �t �dv�zletem f�rjednek, legkedvesebb tan�romnak!”

Valeriana k�nnyeit nyeldesve elmosolyodott az utols� megjegyz�st olvasva. Val�ban nem volt jellemz� Dracora a lev�l hangv�tele, kiv�ve az utols� mondatot.

-         H�t, ahogy eln�zem, Malfoy nem �ppen a legmegfelel�bb pillanatot v�lasztotta meg a lev�l�r�snak! Na persze, ez jellemz� r�! – l�pett Perselus a l�ny el�, amikor l�tta, hogy az k�nnyeivel k�szk�dik.

-         De igen Perselus! Enn�l megfelel�bb pillanatot nem is v�laszthatott volna! – mondta Valeriana, �s reszket� k�zzel beleny�lt a bor�t�kba, aminek alj�n val�ban meglapult egy v�kony kis gy�r�.

Az apr� k�vel d�sz�tett �kszer akkora volt, hogy egy kisl�ny ujjaira pont illett volna. Valeriana m�gis magabiztosan h�zta bal kez�nek gy�r�s ujj�ra. Perselus csod�lkozva figyelte, ahogy a gy�r� szeml�tom�st t�gulni kezd, �s �gy illik a l�ny ujj�ra, mintha r�szabt�k volna. Valeriana reszketve elford�totta az apr� k�vet tart� foglalatot. Ezzel egy id�ben t�l�k nem messze egy n� jelent meg, mint egy mozg� t�rbeli festm�ny, vagy mint ink�bb egy szellem. Test�n �t lehetett l�tni a k�nyvekt�l roskadoz� szekr�nyt, �s a falra akasztott f�kly�t.

Perselus riadtan h�tr�lt, Valeriana pedig, aki tudta, hogy mi fog t�rt�nni, fel�llt a fotelb�l, �s t�tov�n tett egy l�p�st a v�zi� fel�.

Mivel a n� szinte kik�p�tt m�sa volt Valerian�nak / illetve ford�tva /, Perselusnak nem kellett sok�ig tal�lgatnia, hogy r�j�jj�n, a l�ny �desanyj�val �ll szemben, aki n�h�ny kedves sz� ut�n egy j�l ismert altat�dalt �nekelt. Hangja cseng�n tel�tette meg a szoba leveg�j�t, mosolya pedig olyan szeretet sug�rzott, amivel Perselus eddig m�g soha �let�ben nem tal�lkozott. Ez pedig nem volt m�s, mint az �desanya �nzetlen szeretete.

Ahogy hallgatta a kedves �neket, eml�kezett. Felid�zte mag�ban azokat az �jszak�kat, amikor ezt a n�t, ezt az �desany�t k�vette kisl�ny�val egy�tt, hogy biztons�gban kimenek�tse �ket az orsz�gb�l. Milyen furcsa az �let! Ha akkor � nem seg�t, ha akkor � nem h�r�tja el azokat a r�juk esetleg vesz�lyt jelent� alakokat, akkor most nem lenne mellette Valeriana, nem lehetne a feles�ge, gyermek�nek �desanyja, �let�nek bearanyoz�ja. Bizony, ezt m�r tapasztalta egy p�rszor: az �letben olyan dolgok is �sszef�ggnek, amiknek sokszor nem is tulajdon�t az ember nagy jelent�s�get!

A n� befejezte az �neket �s szeretet�t bizonygatva elb�cs�zott l�ny�t�l, biztos�tva afel�l, hogy hamarosan tal�lkoznak.

Valeriana kez�t a sz�j�n tartotta visszafojtva s�r�s�t, nehogy ak�r egy hangr�l is lemaradjon �desanyja kedves szavaib�l. Amikor a v�zi� elt�nt, m�r nem b�rta tov�bb. Az eml�kez�s sebeket szak�tott fel, de most ezt nem b�nta. H�l�s volt Draconak, hogy ezen a fontos napon elk�ldve a kis gy�r�t, lehet�s�get adott arra, hogy �desanyj�t �jb�l l�thassa, m�g ha ilyen form�ban is.

Perselus mag�hoz szor�totta a zokog� l�nyt, �s be kellett vallania mag�nak, hogy ett�l a kis jelenett�l bizony � is meglehet�sen el�rz�keny�lt.

-         Honnan szerezte ezt Malfoy? – k�rdezte azt�n, mikor Valeriana l�gz�se megnyugodott.

-         A mama adta ezt nekem, hogy amikor keresztany�m�kn�l tart�zkodom, akkor is velem legyen legal�bb �gy, am�g �k… ki tudja mit csin�ltak. Ott tal�lta meg Draco a szob�mban. – felelte Valeriana m�g mindig a f�rfi v�ll�n pihenve.

-         Gondolod, hogy az�ta mag�n�l hordja?

-         Azt hiszed, hogy… - n�zett fel Valeriana sejtve, hogy mire c�loz a f�rfi.  – Az nem lehet, hogy most ment el �rte!

-         Semmi sem lehetetlen, ha arra gondolok kir�l van sz�! – mondta Perselus komolyan.

-         A gy�r��rt k�pes volt visszamenni? De hogyan? – Valerian�t egyre ink�bb aggodalom fogta el.

-         Ezt tal�n t�le kellene megk�rdezni!

-         Ezt nem tudom elhinni! – h�pogott Valeriana tov�bb a d�bbenett�l. – A Nagy�r! Perselus, Draco tudja, hogy ott van a Nagy�r!

-         Meglehet, hogy nem csak a gy�r� miatt ment vissza…

-         Ez �r�lts�g! – �lt le a fotelba Valeriana er�tlen�l. Egyre ink�bb �rezte, hogy f�lelme val�sz�n�leg nem alaptalan.

-         Ne felejtsd el, hogy tavasszal is k�pes lett volna ki�llni a Nagy�rral szemben! – �nt�tt olajat a t�zre Perselus.

-         Azonnal besz�lnem kell vele! – pattant f�l ism�t Valeriana tettre k�szen.

-         Nem m�sz sehova! – tolta vissza a l�nyt Perselus er�lyesen. – Nem hiszem, hogy olyan �r�lt lenne, hogy naponta visszat�r a k�ri�ba. Majd �n besz�lek Mollyval, hogy fogja r�videbbre a k�ly�k p�r�z�t!

-         Mikor? – n�zett fel a f�rfira t�relmetlen�l Valeriana.

-         Holnap.

-         �s, ha most �jszaka is…

-         Nyugodj meg! Csak vakmer�, de nem bolond!

-         Mit�l vagy ennyire biztos a dolgodban?

-         Ma este gy�l�s van. – mondta ki nehezen Perselus, de mindenk�ppen meg akarta nyugtatni a l�nyt, ami csak r�szben siker�lt.

-         �s te? – kezdett Valeriana most m�r m�s miatt agg�dni.

-         A Nagy�r volt olyan kegyes, �s enged�lyt adott a t�voll�tre. – Perselus hangja ugyan g�nyos volt, de m�g�tte ott volt a tart�s �s f�lelem.

-         Mire k�sz�l m�r megint?

-         Beavat�s lesz.

-         Te j� �g! H�t nincsenek m�g elegen!

A csod�latos nap, amit az ember sohasem felejt el, most hirtelen komorr� v�ltozott. Aggodalommal teli sz�vvel fek�dtek be az �gyba egym�s mell�, hogy elt�lts�k h�zass�guk els� �jszak�j�t.

M�snap reggel az eg�sz iskola izgatottan v�rta a Nagy Teremben a k�t tan�rt, hogy gratul�ljanak h�zass�gukhoz. Valeriana szem�rmesen mosolyogva, Perselus pedig zavar�ban fanyar k�pet v�gva fogadta a kedves fogadtat�st.

Reggeli ut�n pedig, hogy megnyugtassa Valerian�t, megl�togatta Dracot. Megpr�b�lta meggy�zni a fi�t, hogy ne fogjon semmilyen mag�nakci�hoz, de az csak bamb�n n�zett r�, mintha nem is tudn�, hogy mir�l besz�l.

Valeriana sejtette, hogy Draco nem fogja beismerni otthon tett l�togat�s�t, m�gsem tudta t�ltenni mag�t a dolgon. Perselus eredm�nytelen l�togat�sa pedig v�gk�pp nem nyugtatta meg. Abban rem�nykedett, hogy tal�n majd Kar�csonykor � jobb bel�t�sra t�r�theti.

Az �nnepek �s a sz�net pedig egyre k�zeledett. Az id� meglehet�sen zord volt, �s h� hi�ny�ban komoran sz�rk�llett a t�j. Ennek ellen�re a di�kok l�zasan k�sz�l�dtek a Kar�csonyra. Ezekben a napokban Valeriana volt a legn�pszer�bb tan�r, hiszen � m�r nem csak, hogy dolgozatot nem �ratott, de �r�in is ink�bb csak k�nnyed besz�lget�s folyt, vagy n�h�ny k�nnyen elk�sz�thet� b�jitallal foglalkoztak.

Perselus persze nem k�m�lte a fiatalokat a sz�net el�tti utols� napokban sem. Szeg�ny di�kok hi�ba kerestek v�ltoz�st a szigor� tan�rban a h�zass�g ut�n. Pedig okkal rem�lhett�k, hogy Valeriana majd kedvez� hat�ssal lesz r�. Ez persze val�j�ban t�nyleg �gy volt, de ez kiz�r�lag a mag�n�let�re vonatkozott.  A di�kokkal �ppen olyan szigor� �s kritikus volt, mint azel�tt. �gy az iskol�ban tov�bbra is a legkev�sb� kedvelt tan�r Piton professzor volt, m�g az egyik legkedveltebb Mrs. Piton.

Valeriana nagy v�rakoz�ssal n�zett a Kar�csony el�be, hiszen ez volt els� k�z�s Kar�csonyuk. �r�m�t azonban be�rny�kolta a tudat, hogy eleget kell tenni�k keresztsz�lei megh�v�s�nak, �gy kar�csony els� napj�n hozz�juk k�sz�ltek eb�dre.

Perselus �ppen annyira �dzkodott ett�l a vend�gesked�st�l, mint Valeriana, de tudta, hogy musz�j megjelenni�k, �s j�tszaniuk kell szerep�ket tov�bb.

Reggel m�g boldogan adt�k �t egym�snak aj�nd�kukat, majd nem sokkal k�s�bb m�r komoran l�pkedtek egym�s mellett a Malfoy-k�ria fel�.

Egyik�k sem sz�m�tott t�lzott kedves fogadtat�sra, �gy nem lep�dtek meg k�l�n�sen, amikor Narcissa f�l�nk k�sz�nt�se mellett Lucius kifejezetten ellenszenvesen �dv�z�lte �ket. Valeriana tudta, hogy b�rmi is t�rt�nik Perselus biztosan fegyelmezni tudja majd mag�t, egyed�l saj�t mag�ban nem volt biztos. Mi�ta tudta, hogy keresztapja mit m�velt �desanyj�val, egyre nagyobb gy�l�lettel gondolt r�. Szinte undor fogta el, amikor �t�lelve k�sz�nt�tte. Perselus ezt j�l l�tta a l�nyon, �s szem�vel igyekezett fegyelemre utas�tani �t.

A szalonba l�pve Lucius egyb�l dolgoz�szob�j�ba invit�lta. Valeriana agg�dva n�zett a k�t f�rfi ut�n.

-         Ne agg�dj miattuk! – karolt bele Narcissa. – Lucius ugyan sohasem kedvelte Perselust, de mivel Draco h�zvezet� tan�ra volt, k�nytelen volt j� kapcsolatot fenntartani vele.

-         Mi�rt nem kedveli? – k�rdezte Valeriana, b�r szinte sejtette a v�laszt.

-         A csal�dja miatt. Tudod,…

-         Senki nem tehet a csal�dj�r�l! – v�gott keresztanyja szavaiba Valeriana.

-         H�t persze – hagyta r� Narcissa, b�r l�tszott rajta, hogy nincs eg�szen egy v�lem�nyen keresztl�ny�val. – Gyere ink�bb mes�lj, hogy �rzed magad?

A k�t n� le�lt a kanap�ra, �s hosszas besz�lget�sbe kezdtek. Valeriana egy id� ut�n azon kapta mag�t, hogy m�r j� ideje a m�h�ben l�v� magzat rezd�l�seit �s test�nek v�ltoz�sait elemezgeti a szavain cs�ng� n�nek. Az �lm�nyek azonban nem sok�ra elfogytak, �s m�r csak csendben �ld�g�ltek egym�s mellett a t�z ropog�s�t hallgatva.

A k�t f�rfi majdnem egy �r�t volt t�vol, �s ez rettenetesen hossz� id�nek t�nt. Perselus s�padt, gondterhelt arccal k�vette a szalonba vend�gl�t�j�t. J�l �rezte mag�n Valeriana f�rk�sz� tekintet�t, �s nagy er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy egy „Minden rendben van.” - pillant�st vessen r�. Valeriana pedig hi�ba �rtette a tekintetet, �rezte a m�g�tte l�v� fesz�lts�get.

�gy �ltek le a sz�pen megter�tett asztalhoz, melyen hamarosan remek fog�sok k�vett�k egym�st. Valeriana hamar meg is �llap�totta, hogy keresztanyja ez�ttal is kitett mag��rt. A fens�ges men� �ssze�ll�t�s�t pedig val�sz�n�leg id�n is a man�k ny�gt�k.

M�r a desszert fel� j�rtak, amikor Lucius ism�t besz�des lett, ami feltehet�leg az �tkez�s k�zben elfogyasztott kiv�l� min�s�g� bor is okozott.

-         Na �s Perselus, milyen �rz�s egy ilyen remek csal�d tagj�nak lenni? Gondolom a saj�tod ut�n, igen felemel�! – mondta, mik�zben m�r sokadszor emelte sz�j�hoz pohar�t.

-         Egyik csal�d sem k�l�nb a m�sikn�l! – felelte Perselus higgadtan. – Mindegyiknek meg van a maga hib�ja.

-         Lehet, de vannak kev�sb� hib�sak, �s nagyon hib�s csal�dok is. – tette le Lucius a poharat, �s belesz�rta vill�j�t az el�be t�lalt tort�ba.

-         Ez csak n�z�pont k�rd�se – mondta Perselus tov�bbra is nyugodt hangon, mik�zben nem ker�lte el figyelm�t, hogy Valeriana idegesen darabolja saj�t s�tem�ny�t.

-         A Lloyd csal�d �vsz�zadokra visszamen�leg k�ztiszteletnek �rvendett, ak�r Dumbledore-�, m�g ha a v�n bolond nem is viselkedik egy aranyv�r� m�gushoz m�lt�n. – Lucius �szrev�tlen�l egyre k�nyesebb t�m�t feszegetett.

-         Nem tudok r�la, hogy a Piton csal�dfa kev�sb� ny�lna messzire, mint a Malfoyok�! – Perselus hangja m�g mindig nagy nyugalomr�l �rulkodott, de a szavak m�r t�madtak Lucius fel�.

-         A te csal�dod dics�s�g�n azonban ap�d cs�fos csorb�t ejtett! – t�madt vissza Lucius s�rt�d�tten. Soha, senkit�l nem n�zte el, hogy csal�dj�t szidja. A dics� �s nagy m�lt� Malfoy-csal�d szent volt �s s�rthetetlen!

Perselus nem sz�lt semmit. �sszeszor�totta ajkait, �s kez�be vette vill�j�t. Narcissa sz�m�ra nem volt szokatlan f�rje finomnak nem �ppen nevezhet� modora, viszont Valeriana m�r egyre nehezebben t�rt�ztette mag�t.

-         Persze, ez a h�zass�g tal�n jav�that valamit ezen a csorb�n. – folytatta Lucius kedv�t lelve vend�ge k�nz�s�ban. – �gyes h�z�s volt Perselus!

-         Keresztap�m! – csattant f�l Valeriana. Nem b�rta tov�bb elviselni, ahogy keresztapja f�rj�t pocskondi�zza. Megnyilv�nul�sa azonban csak olaj volt a t�zre.

-         � dr�g�m, h�t azt gondoltad, hogy ez az �rz�ketlen ember val�ban t�ged akart? – nevetett fel Lucius g�nyosan, mire Perselus megemelte fej�t, �s s�t�ten r�n�zett. Sz�lni azonban nem sz�lt semmit. A jelen pillanatban nem lett volna helyes ujjat h�zni a Nagy�r legfontosabb ember�vel. Csendben hallgatta h�t Lucius tov�bbi sz��radat�t. – A sz�rmaz�sodat akarta, a v�red, ami nemesebb, mint az �v�! N�lad t�k�letesebb n�t nem is tal�lhatott volna gyermeke anyj�nak!

-         Ne magadb�l indulj ki keresztap�m! – tette le hat�rozottan vill�j�t Valeriana, �s villog� szemeit Luciusra meresztette, aki fej�ben hirtelen s�t�t sejt�sek suhantak �t.

-         Keresztany�d val�ban kit�n�, r�gm�lt� csal�db�l sz�rmazik – mondta Lucius. Magabiztoss�ga, gunyoros modora kiss� al�bbhagyott.

-         Ezt senki sem vonja k�ts�gbe! – biccentett Perselus tisztelettud�an Narcissa fel�. � pontosan tudta, hogy Valeriana mire c�lzott, �s m�g idej�ben pr�b�lt elsim�tani a dolgokat.

-         A m�gusvil�g nemesi csal�djaira! – emelte pohar�t a magasba Lucius, szem�t pedig a mellette �l� f�rfi�ba m�lyesztette, aki udvariasan ajk�hoz emelte saj�t pohar�t, hogy kortyintson bel�le.

-         �n Draco �desanyj�ra gondoltam! – Valeriana s�rtetts�ge �s d�he most m�r nem t�g�tott a t�m�t�l.

-         Mit akarsz vele? – tette le Lucius a poharat �gy, hogy a benne maradt bor fele kil�tyk�l�d�tt a h�feh�r abroszra.

-         Te val�ban kiv�lasztottad �t igaz? – n�zett Valeriana elsz�ntan keresztapja szemeibe.

Perselus egyre jobban feszengett. Most m�r �rezte, hogy az egyre gy�leml� fesz�lts�g el�bb-ut�bb kirobban. Csak az volt a k�rd�s, hogy ki s�r�l meg jobban. Luciust nem sajn�lta, de Valerian�t f�ltette. K�szenl�tben �llva leste a besz�lget�s kimenetel�t.

Lucius is rosszul �rezte mag�t. Hirtelen a vele szemben �l� feles�g�re emelte gyilkos szemeit. Narcissa megpr�b�lt �rtatlan arcot v�gni, de t�ls�gosan is ismerte f�rj�t ahhoz, hogy tudja, ett�l a tekintett�l jobb ha f�l.

-         Val�ban leinform�ltam, hogy kik Draco sz�lei…

-         Leinform�ltad? – mondta Valeriana g�nyosan. – El�tte, vagy ut�na?

-         Valeriana, indulnunk kellene! – sz�lt Perselus, h�tha szavaival �s az azokat k�s�r� tekintettel jobb bel�t�sra t�r�theti feles�g�t, de Valeriana m�r hajthatatlan volt. T�ls�gosan f�jt a m�lt, most pedig el�gt�telt akart venni �rte.

-         Nem! Tudni akarom, hogy mire akarsz kilyukadni! – emelkedett fel Lucius �lt�b�l, majd tett egy fenyeget� l�p�st a jobbj�n �l� n� fel�.

-         Arra, hogy m�g m�sokat �t�lsz el, addig saj�t tetteidr�l megfeledkezel! – n�zett fel Valeriana b�tran.

-         Milyen tettekr�l besz�lsz? – sziszegte Lucius eg�szen k�zelr�l Valeriana arc�ba.

-         Tudom, hogy ki Draco �desanyja! – mondta ki Valeriana a szavakat, amit fagyos csend k�vetett.

-         Te! Te nyomorult korcs! El�rult�l! – egyenesedett fel Lucius, �s p�lc�j�t el�r�ntva h�vely�b�l, m�ris feles�g�re szegezte, aki kez�t sz�ja el� t�ve halkan felsikoltott. – Crucio!

Narcissa g�rcsber�ndult testtel d�lt le  sz�k�r�l. Csendben t�rte a f�jdalmat, l�tszott, hogy m�r hozz�szokott. Valeriana m�ris mellette termet, �s a padl�n  t�rdelve n�zett fel a k�nz� var�zslatot fenntart� keresztapj�ra.

-         Nem t�le tudom! Hagyd b�k�n! – mondta esdekelve. M�r megb�nta, hogy nem b�rta mag�ban tartani s�relmeit, ahogy Perselus tette. Nem akart senkinek sem �rtani vele, egyed�l keresztapj�nak. – Hagyd b�k�n, k�rlek!

-         Ha nem Narcissa �rulta el, akkor kit�l tudod? – engedte le p�lc�j�t v�gre Lucius, mire Narcissa megk�nnyebb�lt ugyan, de elernyedt testtel tov�bbra is a padl�n fek�dt.

-         Az nem �rdekes! L�nyeg, hogy tudom! – sz�jalt Valeriana, mik�zben keresztanyj�nak seg�tett felt�p�szkodni. – Nincs jogod s�rtegetni se Perselust, se senki m�st azut�n, amit a mam�val tett�l!

-         Te ne besz�lj �gy velem, mert…

-         Meg ne pr�b�ld! – szegezte p�lc�j�t Perselus Luciusra, miel�tt az b�rmit is tehetett volna.

-         Takarodjatok a h�zamb�l! – n�zett Lucius a s�t�t szemekbe.

-         Hidd el Lucius, �r�mmel t�vozunk! – mondta Perselus kim�rten, majd karon fogta Valerian�t, �s m�r indultak is kifel� az eb�dl�b�l.

-         Soha nem akarlak itt l�tni titeket! – ki�ltott m�g ut�nuk a tajt�kz� h�zigazda.

P�r perc m�lva m�r odakint l�pkedtek egym�s mellett. Valeriana tudta, hogy  � tehetett a t�rt�ntekr�l, �gy ink�bb nem sz�lt semmit. Perselus pedig b�r legsz�vesebben megszidta volna feles�g�t fegyelmezetlens�ge miatt, ink�bb csendben maradt. Tudta j�l, hogy m�r r�g�ta �rlel�d�tt benne a d�h, �s meg�rtette f�jdalm�t ami kiv�ltotta ezt.

Alig sz�ltak h�t egym�shoz a nap h�tralev� r�sz�ben. Este is csendben fek�dtek egym�s mell�. A m�snapra tervezett l�togat�suk Weasley�k-n�l k�l�n�sen felvillanyozta Valerian�t, �s rem�lte, hogy addigra elm�lik a f�rfi igenis j�l �rezhet� haragja is.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.