kicsirea@freemail.hu

Any�k napja Roxfortban

Sz�p, m�jus eleji id�j�r�s volt. A hossz� t�l ut�n lombba borult f�k, megannyi vir�gaik alatt sz�pen hajladoztak a tavaszi sz�l ritmus�nak engedelmeskedve. A Nap is magasan mosolygott a f�ldre k�ldve legszebb aj�nd�k�t: a napsugarak der�s f�ny�t �s kellemes meleg�t. T�li �lmukb�l magukhoz t�rt m�hek zsongtak f�r�l-f�ra, a madarak pedig hangosan csicseregve k�rt�lt�k sz�t a j� id� h�r�t. B�k�s �s idilli volt minden, mintha a vil�g �sszes teremt�nye �nnepelt volna

Ilyenkor, m�jus elej�n a legd�szesebb a term�szet. Sz�nes vir�gok ezrei pomp�znak a r�ten, �s a f�k alj�n az erd�ben. Ezek az �jj�sz�let�s jelei. Tal�n nem is v�letlen, hogy ekkor, egy napig, vagy egy pillanatig mindenki �desanyj�ra gondol, aki vil�graj�vetel�nkkel aj�nd�kozott meg minket. A sz�let�s a vil�g legm�gikusabb dolga. Ilyenkor nem csak egy apr� test j�n vil�gra, hanem egy �j szem�lyis�g. Ezt kaptuk T�le aj�nd�kba. H�t nem csod�latos? Mi mindannyian egy k�l�n-k�l�n kis vir�gja vagyunk a tarka term�szetnek. Ahogy nincs k�t egyforma vir�g, �gy k�l�nb�z�nk mi is egym�st�l, de egyben mindannyian egyform�k vagyunk: egy n� hozott vil�gra benn�nket, akit �gy h�vunk, �desanya.

Ezen a napon mindenki k�sz�nti �ket. Sokszor megszok�snak t�nik, �s tal�n bele sem gondolunk a szavakba, amikkel �tny�jtjuk a vir�got szeretett �desany�nknak. N�lk�l�k pedig nem is l�tezn�nk, nem tark�thatn�nk az emberis�g sz�nes palett�j�t.

Az �desany�k k�sz�nt�s�re k�sz�lt Roxfort �sszes di�kja. Sz�nes levelez�lapok, elvar�zsolt vir�gok k�sz�ltek l�zas temp�ban, melyekkel felv�ltva futkostak a bagolyh�zba, hogy az �zenet id�ben meg�rkezzen az �nnepelt c�mzetthez.

Az alagsorba vezet� l�pcs�n egy s�t�t tal�ros alak haladt lefel�. Kisebb kiruccan�s�r�l t�rt �ppen haza. Egy t�voli temet�ben j�rt, hogy mint minden �vben, id�n is letegye eml�kez�s�nek vir�gait �desanyja kopott s�rj�ra.

R�gen elvesz�tette �t, de hi�ny�nak f�jdalma ilyenkor sokkal fojtogat�bb volt. Neh�z gyermekkor�nak egyetlen mentsv�ra volt �. Hozz� szaladt, ha valamije f�jt, ha valamit�l f�lt, vagy ami igen gyakori volt, ha apja b�ntotta. Karjaiban mindig vigaszra tal�lt. Hangja megnyugtat� volt �s mindig bizakod�. Pedig s�t�t volt �let�k, �s ann�l kil�t�stalanabb a j�v�j�k. A sz�ve szakadt meg, amikor egyed�l hagyta otthon apj�val. Csak sz�gyenkezve vallotta be mag�nak, hogy maga mennyire megk�nnyebb�lve vonult be �vr�l-�vre a Roxfort biztons�gos falai k�z�. Ide nem �rt el apja sokszor les�jt� tenyere, viszont �desanyja szeretete, leveleiben r�tal�lt.

R�vid �let adatott meg anyja sz�m�ra, pedig a m�gusok sok�ig �lnek. �vekig gy�jt�tt, hogy legyen h�za, ahova anyj�t elrejtheti apja �nz�, gonosz term�szete el�l, de elk�sett. Mire el�rte c�lj�t, m�r nem volt kit mag�val vigyen. Lelkiismeret-furdal�sa egy �leten �t elk�s�rte.

Minden �vben, m�jus els� vas�rnapj�n elzar�ndokolt a s�rhoz, �s eml�kezett. Eml�kezett az �desany�ra, aki az �lettel aj�nd�kozta meg, �s a n�re, aki hossz� ideig egyed�l bitorolta sz�v�t. N�k�nt �s anyak�nt egyar�nt tisztelte. Mikor elvesz�tette, s�t�t �r maradt h�tra, �s �gy �rezte, egyetlen n� sem l�phet nyom�ba. Ezzel magyar�zta h�t, hogy nem engedett senkit sem k�zel mag�hoz. Persze az igazat megvallva, nem is akadt sok jelentkez�, de hamar elmarta mag�t�l azt is, aki esetleg visszah�z�d�, sz�r�s term�szete ellen�re megkedvelte volna. Sokszor esz�be jutott, hogy tal�n att�l f�lt a legjobban, hogy a n�, akit egyszer mag�hoz is k�tne, majd olyan sorsra jut, mint �desanyja. Ezt a megal�z� szenved�st nem k�v�nta senkinek.

De azt�n t�rt�nt valami, �ppen akkor, amikor m�r nem is sz�m�tott r�, �s �gy gabalyodott bele a szerelem �tveszt�j�be, hogy �szre sem vette. F�lt ett�l a kapcsolatt�l is, de mire �szbekapott, m�r nem volt menekv�s. Valeriana teljesen m�s volt, mint �desanyja. Legal�bbis eg�szen addig �gy l�tta, am�g l�nyuk meg nem sz�letett. Feles�ge szem�t figyelve, ahogy gyermek�kre n�z, saj�t anyja tekintet�t l�tta viszont. Csak egy �desanya tud �gy n�zni gyermek�re!

Valeriana igyekezett j� anyja lenni l�ny�nak, de ez nem volt t�l k�nny�. Ezen az �nnepi napon is arra nyitott be Perselus, hogy a kisl�ny szob�ja fel�l hangos sz�v�lt�s hallatszik ki.

-         P�nelop�, h�nyszor mondjam m�r, hogy ha nem figyelsz oda, nem fogod tudni a v�laszt! Olvasd el m�g egyszer a sz�veget, �s �gy v�laszolj r�! – mondta Valeriana m�r sokadszorra, �s hangj�n j�l hallatszott, hogy t�relme igencsak fogy�ban van.

-         Ha m�g egyszer elolvasom, akkor sem tudom a v�laszt! Ez egy h�lyes�g! – csapott az asztalra a kisl�ny, mik�zben k�njainak k�nnyei, m�r f�tyolozt�k szem�t.

-         Hogyne tudn�d! De, ha folyamatosan a macsk�ddal vagy elfoglalva, akkor nem tudsz odafigyelni! – kritiz�lta Valeriana tov�bb l�ny�t, �s d�h�sen b�k�tt az asztal sz�l�n kuporg� v�r�s sz�rm�kra.

-         Mi t�rt�nt m�r megint? – l�pett be Perselus ekkor az ajt�n.

-         Semmi – v�gta r� anya �s l�nya egyszerre.

-         Lassan t�letek zeng eg�sz Roxfort! – morgol�dott az apa. Felett�bb bosszantotta a kit�r� v�lasz.

-         Elegem van m�r abb�l, hogy semmi foganatja nincs annak, amit mondok – fakadt ki azt�n hirtelen Valeriana, magyar�zatot adva vit�jukra.

-         Nekem meg ebb�l az eg�sz tanul�sb�l van elegem! Semmi �rtelme! – l�kte arr�bb f�zeteit P�nelop� d�h�sen, mire n�h�ny k�nyv lepotyogott az asztalr�l. A kor�bban emlegetett macska nagy ny�vog�ssal menek�lt el a csata sz�nter�r�l.

-         N�zd meg, ilyen rendetlens�gben hogy lehet egy�ltal�n tanulni! – m�rgel�d�tt Valeriana egyre d�h�sebben, �s seg�lyk�r�en n�zett f�rj�re.

Perselus azt sem tudta melyik�ket sajn�lja ink�bb. A gyereket anyja d�hkit�r�se miatt, vagy feles�g�t l�nyuk szertelens�ge miatt. Mindkett�t szerette, �gy nehezen tudott igazs�got tenni k�z�tt�k.

-         P�nelop� gyere, s�t�lunk egyet! – mondta ink�bb higgadtan, mire Valeriana el�sz�r megh�kkenve, majd d�h�sen n�zett r�. Hiszen seg�ts�get v�rt volna f�rj�t�l, nem pedig azt, hogy a kisl�nyt kimenek�ti ebb�l a helyzetb�l.

-         Nincs kedvem s�t�lni! – v�gta oda d�h�sen P�nelop�, �s feldob�lta a f�ldre leesett k�nyveket az asztalra, mire azok lapjai szam�rf�lesen lapultak egym�sra.

-         De igen! Most s�t�lunk! – mondta Perselus m�g mindig higgadtan, de a szavak olyan hangs�lyt kaptak, amib�l a kisl�ny m�r j�l tudta, jobb, ha nem ellenkezik apj�val.

F�lretolta h�t a sz�ket, becsapta az �r�asztal ajtaj�t, �s dacos k�ppel kiviharzott apja el�tt. Perselus tekintete egy pillanatra tal�lkozott feles�ge szikr�z� szemeivel, majd k�vette l�ny�t.

A kis l�nyka karjait d�h�sen lengetve l�pdelt a fekete tal�rj�t lebegtet� f�rfi el�tt. Hosszan meneteltek �gy an�lk�l, hogy sz�ltak volna egym�shoz. N�h�ny arra vet�d� di�k udvariasan k�sz�nt a tan�rnak, majd a kisl�nynak. M�r fel sem t�nt nekik ez a p�rocska. Sokszor l�tt�k m�r �gy �ket, �s sz�nakozva n�ztek a szigor� tekintet� apa el�tt halad� gyerekre. Igazat megvallva egyik�k sem lett volna a hely�ben. Ez azonban csak az�rt volt �gy, mert nem ismert�k az igazi embert a s�t�t ruh�zat alatt. Pedig szeret� atyai sz�v dobogott odabent. Most is, ahogy n�zte l�nya lend�letes mozdulatait, nagy csod�lattal figyelte �t. Hiszen mindenhogyan szerette, b�rmit is csin�lt! Most sem tudott r� igaz�n haragudni. Egyszer�en csak pillanatnyi d�h volt, amit �rzett. Ismerte j�l l�ny�t, tudta, hogy anyja nem v�letlen�l torkolta le rendetlens�ge �s figyelmetlens�ge miatt. F�jt az � feje is �ppen eleget ez�rt. De b�rmilyen is volt P�nelop�, akkor is csak a l�nya volt.

Ki�rtek a szabadba. Hosszan s�t�ltak a z�ldell� f�ben, m�g el�rt�k az erd� sz�l�t, ahol t�bbf�le vir�g bontogatta szirmait. Illatukat a gyenge sz�l sodorta fel�j�k. Perselus lehajolt �s leszak�tott egyet.

-         Nincs kedved vir�got szedni a mam�nak? – k�rdezte szel�den.

-         Nincs – felelte kurt�n a m�g mindig durc�s kisl�ny.

-         Tudod milyen nap van ma?

-         Vas�rnap – rugdosta a magas gazt P�nelop�.

-         Az iskol�ban nem besz�ltetek az Any�k napj�r�l? – pr�b�lta Perselus l�nya szem�t felnyitni.

-         De igen – vonta meg v�ll�t flegm�n a kisl�ny.

-         �s azt is elmondta a tan�rn�, hogy ilyenkor mi�rt k�sz�ntj�k fel az �desany�kat?

-         Igen – v�gta r� P�nelop�, majd vett egy nagy leveg�t, �s mint egy betanult sz�veget, sorolni kezdte. – Megk�sz�nj�k gondoskod�sukat, figyelm�ket, szeretet�ket.

-         Te mit gondolsz err�l? – k�rdezte Perselus, fej�t kicsit f�lrebillentve.

-         Nem tudom – vonta meg v�ll�t �jb�l a l�ny. Mindig bosszantotta, ha apja �gy faggatja, mintha egy di�kj�t vizsg�ztatn�. – Mi�rt nincs ap�k napja?

A k�rd�s mosolyt csalt a szigor� apa arc�ra.

-         Ez j� k�rd�s! – felelte, de azt�n esz�be jutott, hogy vannak olyan f�rfiak, akik m�g az apa nevet sem �rdemlik meg, nem hogy az �nnepl�st. Ilyen volt saj�t apja is. – Tal�n, mert egy csom� dolog van, amit csak az �desany�k tudnak megadni gyermek�knek.

-         P�ld�ul? – n�zett fel P�nelop� �rdekl�dve apj�ra.

-         Az �letet! Eml�kszel, amikor Hermione Marcust v�rta?

-         Igen.

-         Tudod, te is ugyan�gy volt�l a mama pocakj�ban…

-         Tudom, a mama m�r elmes�lte hogyan sz�letik a gyerek – h�zta ki mag�t P�nelop� b�szk�n, mintha ennek az inform�ci�nak az ismerete id�sebb� tenn�.

-         Igen? – h�zta fel szem�ld�k�t Perselus, �s mint minden alkalommal, amikor hasonl� meglepet�sek �rt�k, most is megh�kkenve ismerte fel, hogy l�nya bizony rohamosan n�vekszik.

-         Igen, �s azt mondta, �let�nek legcsod�latosabb pillanata volt, amikor megsz�lettem.

Perselus szemei el�tt megjelentek azok a neh�z pillanatok, amikor feles�ge h�t�t t�masztva v�rta, hogy a szenved�s v�get �rjen. M�g, hogy csod�latos! Persze ut�na az volt, de el�tte maga volt a pokol! De hogy mondhatn� el egy kilenc �ves kisl�nynak, hogy milyen gy�trelem volt anyja sz�m�ra a vil�grahozatala, hogy �rj�t� f�jdalom k�s�rte sz�let�s�t, hogy anyja verejt�kben f�rd�tt m�gis energi�t nem sajn�lva k�zd�tt az�rt, hogy � megsz�lethessen. Hogy is mondhatn� el mindezt?

-         �gy van – mondta ink�bb kicsit f�tyolos szemmel, ami meg is lepte a kisl�nyt. – Egy �ri�si aj�nd�k volt�l akkor a mama sz�m�ra, �s sz�momra is.

-         �s most m�r nem tetszik neki ez az aj�nd�k? – k�rdezte P�nelop� �rtatlan szemekkel, �s Perselus �r�mmel l�tta tekintet�ben, hogy v�gre eljutott valami szavaib�l l�nya sz�v�ig.

-         Dehogynem! Csak olyankor, amikor nem tetszik neki, amit csin�lsz, megfeledkezik arr�l, hogy mekkora aj�nd�k a l�tez�sed.

-         Akkor eml�keztetni kell r�! – csillant fel a kisl�ny fekete szeme.

-         �gy bizony! – mosolyodott el Perselus kedvesen.

-         Seg�tesz?

-         Ezt neked, egyed�l kell megtenned!

-         De hogyan?

-         Szerintem most egy csokor vir�g is megteszi. De mindennap eml�keztetheted r� azzal, hogy figyelmes vagy vele, �s �tgondolod a k�r�seit, miel�tt nemet mondasz r�juk. A mama szeret t�ged �s a legjobbat akarja neked. � is t�vedhet, �s megb�nthat t�ged, de akkor is szeret.

-         �n is szeretem, mint ahogy t�ged is! – �lelte �t apj�t k�nnyes szemekkel a kisl�ny.

Perselus szeme sark�ban megjelent egy k�nnycsepp, ahogy a derek�ig �r� l�ny�t �t�lelte. N�h�ny di�k a t�volban besz�lgetett. Sejtette, hogy figyelik �ket, de nem �rdekelte. B�szk�n szor�totta mag�hoz a v�konyka kis testet, �s el�gedetten simogatta h�t�t.

-         Tudom kicsim – mondta halkan.

P�nelop� nagy gondoskod�ssal v�logatta �ssze a vir�gokat, mik�zben Perselus rendk�v�li nagy b�szkes�ggel figyelte t�nyked�s�t.

N�h�ny perccel k�s�bb k�z a k�zben s�t�ltak az �p�let fel�. A kisl�ny boldogan szagolgatta a sz�nes vir�gcsokrot, mik�zben mosolyogva k�pzelte el, ahogy �desanyj�nak �tny�jtja.

-         Papa, var�zsolhatok egyet? – k�rdezte, mikor v�gig�rtek a hossz�, alagsori folyos�n.

Perselus k�r�ln�zett, majd cinkos mosoly k�s�ret�ben �tny�jtotta p�lc�j�t.

-         Rendben, de senki sem tudhat r�la!

P�nelop� kez�be vette a p�lc�t. Kicsi, v�kony ujjait r�szor�totta, �s m�ris koncentr�lt az �h�tott var�zslatra. Halkan mondta ki a sz�t, �s a nagy csokor tetej�re egy sz�nes pillang� ker�lt. Kev�s var�zslatot tudott, de erre k�l�n�sen b�szke volt.

-         Menj, miel�tt elrep�l! – vette vissza p�lc�j�t Perselus, �s mosolyogva nyitott ajt�t l�nya el�tt.

P�nelop� izgatottan l�pett be a nagy szob�ba, melynek sark�ban �lt �desanyja az �r�asztal m�g�tt. A kisl�ny odaszaladt el�, �s r�emelte f�nyl� bog�rszemeit. Valeriana egy k�sz dolgozatot tett f�lre, �s feln�zett az asztal m�sik oldal�n �csorg� kisl�nyra.

-         Mama, k�sz�n�m, hogy az aj�nd�kod lehetek! – mondta P�nelop� csicserg� hangon, �s �tny�jtotta a vir�got, rajta a sz�nes pillang�val.

-         Nah�t ez gy�ny�r�! – vette �t a csokrot Valeriana, mire a pillang� elr�ppent. K�rberep�lte a szob�t, majd lesz�llt a dolgozatkupac tetej�re.

-         Ugye j� aj�nd�k vagyok? – k�rdezte a kisl�ny, �s eg�szen k�zel h�z�dott anyj�hoz.

-         Igen! – nevetett Valeriana k�nnyes szemekkel, �s mag�hoz �lelte kisl�ny�t. – Te vagy a legjobb �s legszebb aj�nd�k a vil�gon!

-         Ezt ne felejtsd el soha! – suttogta P�nelop� anyja f�l�be.

-         Nem fogom! – felelte Valeriana, �s potyog� k�nnyei m�g�l f�rj�re n�zett, aki el�gedetten t�masztotta a falat a bej�rat mellett.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.