kicsirea@freemail.hu

Megjegyz�s: A t�rt�net romantikus, de tartalma miatt ink�bb 18 �ven fel�lieknek sz�nn�m. Legal�bbis, aki nagyon ez alatt van, �vatosan olvassa!

A m�zesmadzag

Ny�r v�ge volt, �s mint ilyenkor mindig, Dumbledore �sszeh�vta a tan�ri kart, hogy m�g iskolakezd�s el�tt eligaz�t�st tartson. Akkor m�r h�t �ve tan�tottam a Roxfortban. H�t �v nem sok id�, de el�g ahhoz, hogy az ember beleszokjon �j �let�be, elfogadja megv�ltozott helyzet�t.

Hiszen mi tagad�s, igencsak megv�ltozott az �letem att�l fogva, hogy a M�gusk�pz� iskola tan�ra lettem. Nem sz�vesen eml�kszem vissza azokra a napokra. �gy �reztem magam, mint egy megt�rt k�bor kutya, akit csak az�rt fogadnak be, hogy el ne pusztuljon szeg�ny. Nem Dumbledore �reztette ezt velem, hanem a t�bbiek. Nem sz�ltak semmit, m�gis �reztem a tekintet�k�n, hogy gyanakodva m�regetnek, �s ha lehetett, ink�bb elker�ltek.

M�ra csillapodott ellenszenv�k, �s lassan elfogadtak, mint egy r�gi b�tordarabot. Egy nem k�v�nt, de sz�ks�ges b�tordarabot.

Ott �ltek mindannyian a tan�ri szob�nak haszn�lt helys�gben k�r�l�ttem, �s hallgatt�k Dumbledore szavait. M�r megfigyeltem, �vr�l �vre ugyanazt mondja el, �gy teljesen kisz�m�that� volt minden egyes szava. Unottan n�ztem ki az ablakon, mik�zben megpr�b�ltam �gy tenni, mintha odafigyeln�k. Pedig eszem �g�ba sem volt! Odakint k�ken t�nd�k�lt az �gbolt, z�lden vir�tottak a f�k. �de ny�r volt m�g, csak alig �szrevehet�en k�zeledett az �sz, melyet n�hol a megperzsel�d�tt levelek sz�lei jeleztek.

Mik�zben a term�szet sz�ps�g�n merengtem, csak sz�foszl�nyokk�nt jutottak el hozz�m a szok�sos instrukci�k az iskola c�lkit�z�seivel, a kvidiccskup�val �s a szab�lyokkal kapcsolatban. Azt�n valami k�l�n�s dolog t�rt�nt. Miut�n minden, megszokott elhangzott, Dumbledore hangja megv�ltozott, a monotonit�s abbamaradt, �s valami izgatotts�g csillant tork�ban, ami egyb�l felkeltette az �n �rdekl�d�semet is.

-         Az els� f�l�vben n�h�ny cseredi�k �rkezik hozz�nk az amerikai m�gusk�pz� egyetemr�l. A fiatalemberek �s h�lgyek hasonl� nemes p�ly�ra szeretn�nek l�pni, mint �n�k. A mi egyetem�nkr�l is utaznak ki n�h�nyan az ottani szakiskol�ba. A cserel�togat�s c�lja, hogy megismerj�k egym�s tan�t�si m�dszer�t, �s mindemellett, fenntartsuk a j� viszonyt iskol�ink k�z�tt. K�rem �n�ket, hogy seg�ts�k �ket abban, hogy j�l �rezz�k magukat n�lunk, �s hasznos tapasztalatokkal t�rjenek haza!

Dumbledore m�g mondott n�h�ny utas�t�st �s id�pontot az �rkez� vend�gekkel kapcsolatban, de �n arra m�r kev�sb� figyeltem oda. Kellemetlennek tartottam ezt a fordulatot. Annyira megszoktam m�r az iskola monoton mindennapjait, hogy ezt a v�ltoz�st nem igen k�v�ntam.  R�ad�sul sejtettem, hogy majd az �r�imra is be fognak �lni, �s m�g majd vel�k is foglalkoznom kell. H�t nem el�g nekem az a sok tehets�gtelen, neveletlen di�k?

A megbesz�l�s befejez�d�tt, �s mindenki felszabadultan sz�lling�zott kifel�. �n eddig is v�rtam, hogy v�ge legyen, de most azt�n v�gk�pp menek�ltem volna saj�t kis vackom b�k�j�be.

-         Perselus! K�rem, m�g egy sz�ra! – sz�lt ut�nam Dumbledore, amikor m�r �ppen kislisszolni igyekeztem az ajt�n Bimba �s Vektor k�z�tt.

Kelletlen�l slattyogtam vissza, mik�zben ker�ltem a velem szembe halad�k tekintet�t. Olyan �rz�sem t�madt, mintha �k m�r tudn�nak valamit, mintha �k m�r pontosan tiszt�ban lenn�nek azzal, mit akar nekem mondani az igazgat�. Mint egy cs�nyt v�grehajtott gyerek �lltam sz�tlanul az id�s m�gus el�tt, �s v�rtam, hogy v�gre mindenki kimenjen, majd hozz�fogjon mondand�j�hoz.

-         �lj�n le, k�rem! – intett az egyik sz�k fel�, amikor az utols� t�voz� m�g�tt becsuk�dott az ajt�.

Lassan ereszkedtem le a felk�n�lt helyre, mik�zben nagyon rossz sejt�sem t�madt. Legink�bb amiatt, hogy ez biztosan nem lesz r�vid besz�lget�s.

-         Sz�val… - kezdett bele ism�t Dumbledore, �s � is helyet foglalt velem szemben. – A vil�g�rt sem szeretn�m k�ts�gbe vonni pedag�giai eredm�nyeit, m�dszereinek hat�konys�g�t, �s legink�bb nem szeretn�m megb�ntani, de … - �gy �reztem, sohasem lyukad ki a v�g�re. Feszengeni kezdtem. – Az elm�lt h�t �v alatt nem telt el tan�v an�lk�l, hogy legal�bb egy di�k ne panaszkodott volna �nre… - h�t helyben voltunk. Most m�r tudtam, mire ez a nagy �vatoss�g. Velem van probl�ma! – Persze, �n tudom, hogy az iskol�ban nincs olyan tan�r, akivel minden di�k egyform�n lenne el�gedett…Na j�, lehet, hogy m�gis van, de… De most nem is err�l van sz�! – felh�ztam a szem�ld�k�m. H�t akkor mir�l? – Szeretn�m megk�rni, hogy legal�bb a vend�gek el�tt fogja vissza mag�t! Az amerikai iskol�k kiss� szabadabb elvekre �p�lnek, mint a mi�nk, �gy esetleg szokatlan lenne sz�mukra, ha…

-         �rtem, professzor �r! Ne agg�djon, nem lesz r�m panasz! – mondtam, hiszen ezt v�rta t�lem. J� m�dszer volt ez mindig. Azt hallotta, amit akart, �n meg gondolhattam, amit akartam. A b�ke egyik fontos kulcsa, a l�tsz�lagos egyet�rt�s.

-         Rem�ltem, hogy meg fog �rteni! – mosolygott r�m szak�lla m�g�l Dumbledore olyan h�l�san, hogy a v�g�n majdnem kellemetlen�l �reztem magam.

A vend�geket szerencs�re csak a tan�v m�sodik het�re v�rtuk, �gy volt k�t, teljes hetem, amikor nyugalomban, saj�t m�dszereimmel, �s saj�t temp�mban tan�thattam. Igyekeztem kihaszn�lni minden egyes perc�t, amit persze a di�kok kev�sb� �lveztek, mint �n, de mit sz�m�tott ez.

Szombat este �rkeztek meg. Meglep�dve tapasztaltam, hogy a n�h�ny cseredi�k, egy komplett deleg�ci� volt. Tizenkett� fiatal vonult be Roxfort Nagyterm�be. Hat-h�t �vvel lehettek fiatalabbak, mint �n, m�gis �regembernek �reztem magam mellett�k. Arcuk tiszta, ny�lt �rdekl�d�st mutatott, �s �gy vegy�ltek el a h�zak k�z�tt, mintha haza�rkeztek volna. Soha, senkin�l nem tapasztaltam olyan k�zvetlens�get, mint n�luk. N�h�ny nap eltelt�vel m�r �gy j�rtak-keltek az iskola folyos�in, mint a t�bbi di�k, vagy tan�r. Meglep�dve tapasztaltam magamon, hogy lassan megszoktam �ket, �s cseppet sem zavart a jelenl�t�k. Sokkal rosszabbra sz�m�tottam.

A napok teltek egym�s ut�n, �gy, mint m�skor. N�ha megjelentek az �r�imon, akkor igyekeztem Dumbledore k�r�s�nek eleget t�ve megfelel�en viselkedni, ha meg k�rdeztek valamit, �n k�szs�gesen v�laszoltam.

De azt�n �gy okt�ber v�ge fel� egy reggel azon kaptam magam, hogy hosszan elid�zik tekintetem az egyik vend�gen. Magas, v�kony l�ny volt. Sz�ke haj�t mindig kibontva hordta, mely d�san omlott v�ll�ra. H�feh�r arc�t apr� orra, �s a mindig ragyog�an v�r�s ajkak tett�k izgalmass�. � volt Chamille Bouquet. M�r a neve �gy hangzott, hogy az ember idegsz�lait felborzolta, mint a hamvas tavaszi sz�l, mely a vir�gz� f�k illat�t hozza mag�val, de l�tni �t maga volt a m�lys�ges k�t, mely vonzza a tekintetet, a gondolatokat �s a testet. Hamar rabj�v� v�ltam ennek a k�tnak, �s v�gytam r�, hogy elveszhessek benne.

Volt a l�nyban valami k�l�n�sen vonz�, amit tal�n az apj�t�l �r�k�lt francia v�r okozott, de lassan od�ig jutottam, hogy k�ptelen voltam odafigyelni az �r�imon, ha � jelen volt. R�ad�sul, kit tudja mi�rt, de �gy t�nt, egyre gyakrabban ker�lt sor l�togat�saira. Ilyenkor az utols� padban �cs�rg�tt, �s hatalmas k�k szemeivel figyelt engem. Hogy lehet �gy n�zni? Hogy lehet egy�ltal�n �gy tan�tani, hogy k�t csod�latos n�i szem az ember mozdulatait lesi? Sehogy! Komoly meger�ltet�s volt r�szemr�l odafigyelni szavaimra, �s a l�nyra egyszerre. Bosszantott gyenges�gem, de k�ptelen voltam kiiktatni jelenl�t�t. Ott �lt, �s meresztette szemeit. Igyekeztem, hogy a di�kok ne vegyenek �szre semmit, m�gis volt, hogy hib�ztam. Ilyenkor zavaromban valamelyik�kre fogtam a dolgot, de mikor tekintetem tal�lkozott a huncutul mosolyg� szemekkel, tudtam, hogy �t nem csaphattam be.

A legrosszabbul akkor �reztem magam, mikor l�zas jegyzetel�sbe kezdett. Az a k�pzetem t�madt ugyanis, hogy a hib�imat gy�jt�geti �ssze, hogy jelent�st tegyen r�lam. Tal�lgattam, vajon milyen hi�nyoss�gokat sorol fel, mi az, ami nem tetszik neki bennem? Sz�p lassan megfert�z�tt, �s igyekeztem megfelelni v�lt k�vetel�seinek. Azt hiszem Dumbledore igaz�n el�gedett lehetett velem, mert abban az id�szakban sz�p lassan t�nyleg mintatan�r lettem.

Egyik nap, �ra v�g�n, miut�n elbocs�tottam a di�kokat, odamentem asztalomhoz, �s rendezgetni kezdtem a k�nyveimet. F�l szemmel �t figyeltem. Akkur�tusan szedte �ssze a pap�rjait, �s egy dosszi�ba tette. Fel�llt, majd elindult… Fel�m! Hirtelen valami fojtogatni kezdett, �s mintha egyetlen seg�ts�g a gyorsabb pakol�s lett volna, m�g intenz�vebben kezdtem rendezgetni �r�asztalom gy�r tartalm�t.

Nem mertem feln�zni, pedig �reztem, hogy k�zeledik fel�m. A sz�vem �gy kalap�lt, mintha szabadul�st rem�lt volna, kezem pedig reszketni kezdett. �r�let! M�g sohasem remegett a kezem!

Az ajt� becsuk�dott, �s ezzel egy id�ben �rt el�m. Nem volt m�s a teremben csak � �s �n!

-         Perselus – m�r att�l majdnem elolvadtam, ahogy megsz�l�tott. Hogy lehet valakinek ilyen �desen cseng� hangja? – Szeretn�k k�rdezni t�led valamit.

-         Igen? – n�ztem fel r�, mintha csak ekkor vettem volna �szre jelenl�t�t. K�zben megijedtem saj�t hangomt�l. Ha nem tudtam volna, hogy csak ketten vagyunk, komolyan keresni kezdtem volna tulajdonos�t.

-         Amikor a f�zetet k�sz�tett�tek, felh�vtad a di�kok figyelm�t a kever�s pontos ir�ny�ra – nehezen tudtam odafigyelni arra, hogy mit is mond, mert sokkal jobban lek�t�tt az, amivel mondja. – Ezzel a b�jitallal nekem mindig meggy�lt a bajom, �s lehet, hogy a technik�mmal volt eddig a baj.

-         Lehet – hagytam r�, �s lestem, mire akar kilyukadni.

-         Megmutatn�d m�g egyszer?

-         Hogy hogyan kell keverni? – azt hittem tr�f�l.

-         Igen!

Nem tr�f�lt, �s �n belementem. Majd meghaltam sz�vmeg�ll�sban, de belementem.

Oda�llt az �sth�z, �s �rdekl�dve figyelte, ahogy bemutatom kezemben a kan�llal, hogyan is kell keverni az �lmatlans�g elleni f�zetet helyes ir�nyba. Az �st term�szetesen m�r �res volt, �gy el�g mulats�gosnak t�nt a jelenet, de akkor nem tudtam nevetni rajta.

Kivette kezemb�l a kanalat, �s � is kavart egy p�rat. De mi�rt az ellenkez� ir�nyba? H�t nem l�tta, hogy �n hogy csin�ltam? T�z pont a kisasszonyt�l! Ez lett volna a b�ntet�se, de nem ez volt! Megfogtam a kez�t, �s megmutattam a helyes ir�nyt. Kevert�k, kevert�k �s kevert�k. �n pedig sz�vtam be haj�nak, b�r�nek illat�t, mely megsz�llta t�d�met, majd a v�r�ramba ker�lve behatolt eg�szen a tudatomig, hogy s�lyos, �tl�thatatlan k�d�t k�pezzen. Elvesztem! Akkor, ott a b�jitaltanteremben elvesztem!

De milyen j� volt elveszni! Nem l�ttam m�st, csak �t, nem akartam m�st, csak hogy egy�tt legy�nk.

-         Mit akarsz tan�tani? – k�rdeztem t�le egyszer, mik�zben a Tiltott Rengetegben s�t�ltunk.

-         Nem tudom – vonta meg el�sz�r a v�ll�t, majd kac�ran r�m sand�tott. – Tal�n b�jitaltant.

Hangosan felnevetett, �s hangja bet�lt�tte az erd� csendj�t. Muzsika volt ez, m�ghozz� a legszebb, amit valaha hallottam. Vele egy�tt nevettem, csakhogy a dallam m�g tov�bb tartson.

-         N�zd, fagy�ngy! – mutatott azt�n fel lelkendezve az egyik fa tetej�re. – Im�dom a fagygy�ngy�t!

-         Szeretn�l? – cs�szott ki a sz�mon, pedig �n biztosan nem ezt akartam mondani.

-         Megtenn�d? – n�zett r�m �gy, hogy h�l�s voltam saj�t magamnak, hogy m�gis ezt mondtam. Az a tekintet m�r meg�rte!

-         Persze! Ez semmis�g!

Hogy mit tesznek a f�rfiemberrel ezek a n�i szemek! M�g hogy semmis�g! Feln�ztem a magas f�ra, �s an�lk�l, hogy az elk�ped�s cseppnyi jel�t is lehetett volna l�tni arcomon, nagyot nyeltem. Tudtam, hogy m�gi�val nem lehet lehozni onnan azt az �tkozott fagy�ngy�t, vagyis nekem kell oda felm�sznom. V�rtam egy kicsit, h�tha meggondolja mag�t, de arra hi�ba v�rtam.

-         De dr�ga vagy! – mondta, �s nyomott egy cs�kot az arcomra.

Ez emberk�nz�s! Ezek ut�n m�r nem volt v�laszt�som. Elindultam h�t a hossz� �tra, mely ez�ttal nem a szokott v�zszintesben zajlott, hanem meredeken f�lfel�.

Belekapaszkodtam a nedves fa t�rzs�be, �s nekil�dultam. Az eleje neh�z volt, de azt�n az �gak �gy ker�ltek l�bam al�, mint az egym�sut�n k�vetkez� l�pcs�fokok. Ahogy haladtam f�lfel�, azon gondolkodtam, hogy vajon mi veszi r� a f�rfit arra, hogy egy n�nek ennyire beh�doljon. Mi�rt �rzi k�teless�g�nek, hogy a kedv�be j�rjon, hogy lesse minden gondolat�t? Mi�rt? P�ld�ul mi a f�szkes fen�t keresek �n a f�n, �s m�szok fel rajta, mint egy majom? Mi�rt?

Az �gak v�konyodni kezdtek, �s egy pillanatra meg�lltam. Len�ztem a m�lybe, �s megkaptam k�rd�seimre a v�laszt. Chamille mosolyogva integetett felfel�, �s m�g ebb�l a t�vols�gb�l is j�l l�ttam szem�ben a lelkes csillog�st. �n voltam a h�s vit�z, aki h�lgy�nek kedv�be j�r! H�t visszafordult a h�s vit�z, �s elindult tov�bb, hogy megszerezze n�je v�gy�nak t�rgy�t! Minden esetre az�rt h�l�t adtam Dumbledore b�lcsess�g��rt, hogy a di�koknak nem enged�lyezi a Tiltott Rengeteg l�togat�st, �gy legal�bb �k nem l�thatj�k nevets�ges k�zdelmemet. El�g volt az a kellemetlen �rz�s is, hogy valamelyik bokorb�l esetleg egy Kentaur leselkedik r�m.

A gallyak egyre kev�sb� b�rt�k s�lyomat, pedig sohasem dicsekedhettem t�l sok kil�val. L�baim alatt n�ha reccsenve pr�b�ltak megakad�lyozni c�lom el�r�s�ben, de v�g�l el�rtem! Mert el�ttem nincs lehetetlen!

N�h�ny perccel k�s�bb m�r el�tte �lltam, ugyan kiss� szakadt ruh�ban �s itt-ott karcol�sok nyomaival, de ott voltam, kezemben az �h�tott fagy�nggyel.

Meghat�dva vette �t, �s �n megkaptam jutalmamat: ajk�t az eny�mhez nyomta. V�ratlanul �rt a dolog, de cseppet sem kellemetlen�l. Belen�ztem a szemeibe, mely h�zott a m�lys�g fel�, �s �n rettenetesen k�v�ntam ezt a zuhan�st. K�stolgattam h�t a felk�n�lt v�r�s ajkakat! A cseresznye �s a m�z �z�nek kever�ke �des�tette sz�mat, �s �n faltam egyre �hesebben, egyre moh�bban. � hagyta! Hagyta, hiszen ez volt jutalmam, ez j�rt nekem. Az a n�i sz�j! Mire val� a n�i sz�j? Hogy �desen csacsogjon, hogy finoman leheljen b�d�t� vallom�sokat, hogy �rint�se megbolond�tsa a f�rfit, hogy utat engedjen oda, ahol a gy�ny�r kezd�dik!

Bolondultam �rte, �s ezt � is tudta, �s �n is tudtam, hogy � tiszt�ban van vele. Norm�lis esetben val�sz�n�leg zavart volna ez a t�ny, de ez cseppet sem volt norm�lis eset. Betege voltam, �s erre a betegs�gre m�g nem tal�lt�k meg az orvoss�got. De legy�nk �szint�k! Ha lenne r� gy�gyszer, ki az a bolond, aki bevenn�? Hiszen am�g az ember szenvedi ezt a betegs�get, a l�t maga a mennyorsz�g! Onnan pedig nincs olyan, ki szabadulni v�gyik! �n se v�gytam r�!

Szilveszterkor zen�s estet rendeztek. Meg�g�rtem neki, hogy elviszem oda. Akkor este, �n, Perselus Piton hossz�, nagyon hossz� ideig k�sz�l�dtem. Biztos voltam benne, hogy Chamille gy�ny�r� lesz, �s nem akartam, hogy sz�gyenkeznie kelljen miattam. Sohasem t�lt�ttem ennyi id�t t�k�r el�tt. T�k�letesen akartam kin�zni, �s ez�rt mindent megtettem. A mosd� f�l�tti polcon szemet sz�rt egy eddig nem l�tott arcszesz. Beleszagoltam, �s akkor�t t�sszentettem, hogy majd kiesett kezemb�l az �veg. Ekkor vettem �szre, hogy mi van r��rva:

„Perselusnak! Cs�k, Chamille!”

Fogalmam sem volt, hogyan csemp�szte be a l�ny f�rd�szob�mba az arcszeszt, de nem is �rdekelt. J�csk�n kentem arcomra rem�lve, hogy meg lesz a kell� hat�sa.

Nem t�vedtem! B�r �n majdnem megfulladtam a szokatlanul er�s illatt�l, de l�gz�sem azonnal helyre�llt, amikor elindul�skor a nyakamba lehelte:

-         Hmm! De j� illatod van!

Persze azt�n sokat seg�tett l�gz�semen a r�vid s�ta is a szabadban, am�g el nem �rt�nk a H�rom sepr�be.

Odabent olyan t�meg volt m�r, mint amilyet eddig sohasem tapasztaltam. Hangos zene sz�lt, melyhez csak nagyon lassan szokott a f�lem. K�ptelens�g volt ak�rcsak r�vid besz�lget�sbe is elegyedni b�rkivel. De h�t nem az�rt j�tt �ssze ennyi ember, hogy diskur�ljon, hanem az�rt, hogy j�kedvben, mulats�ggal b�cs�ztassa az ��vet.

Madame Rosmerta egy szabad asztalhoz invit�lt minket. A korcsm�rosn� b�jait m�g roxfortos di�kkoromban megcsod�ltam, most azonban �gy �reztem, elt�rp�l az �n vir�gsz�lam mellett.

Sohasem felejtem el azt a ruh�t, amit Chamille akkor viselt. Fekete szat�n est�lyi volt, szorosan simult test�re, mely akkor is rajta maradt volna, ha az a k�t v�kony p�nt nem tartotta volna v�ll�n. Amikor magam el� engedtem, �s megpillantottam h�tulr�l, a l�baim megremegtek. A ruha m�lyen nyitott volt, �gy teljesen szabadon hagyta h�t�t. Ahogy ment el�ttem, k�ptelen voltam levenni szemem arr�l a csod�latos vonulatr�l. B�r�n a f�ny apr� csill�mokon villant meg, ezzel v�gk�pp az �r�letbe kergetve.

A n�! M�r megint a n�! Egyetlen f�rfi sem tud ilyen csalafint�n b�jos lenni! Mi fel�lt�z�nk talpig eleg�nsan, �s azt hissz�k ez maga a t�k�ly! Micsoda �n�m�t�s! A n�! A n� az tudja, mik�nt b�nhat a legokosabban test�vel!

M�g fel sem ocs�dtam, �s m�r a parketton lejtettem vele. Azt hittem magamr�l, hogy nem tudok t�ncolni. T�vedtem! �szrev�tlen�l ir�ny�tott engem, �gy hogy azt higgyem, �n vezetem �t. Pedig �ppen ford�tva volt. � vezetett engem, m�ghozz� az orromn�l fogva, azaz valami m�sn�l fogva.

Ha nem cs�p�j�t mozgatta el�ttem a zene ritmus�ra, hozz�m simult �gy, hogy az fel�rt egy el�j�t�kkal. Micsoda t�nc! Ezt be k�ne tiltani! Vagy legal�bbis a f�rfiak k�nz�si lehet�s�geinek sor�ba felvenni!

L�ttam huncutul mosolyg� szem�n, hogy �lvezi szenved�semet, hogy �r�m�t leli abban, amit rajtam l�t: a f�ktelen v�gyat.

-         Tartogatok egy kis meglepet�st sz�modra! – n�zett fel r�m sejtelemesen, amikor szob�j�hoz k�s�rtem. – Gyere!

Meglepet�s? �n nem meglepet�st akartam, csak egyetlen dolgot: �t!

Nem baj! K�vettem abban a rem�nyben, h�tha m�gis valami j� fog kis�lni ebb�l.

-         V�rj itt! – lehelte az arcomra, amit�l h�tamon bizserg�s szaladt v�gig.

Elt�nt a h�l�szoba ajtaja m�g�tt, �s �n magamra maradtam. C�ltalanul s�t�lgattam k�rbe a szob�ban, amiben nem volt semmi k�l�n�s, �ppen olyan volt, mint a t�bbi vend�gszoba.

Hossz�nak t�nt a v�rakoz�s. M�r azt hittem, megfeledkezett r�lam, �s elaludt. De akkor belecsilingelt �des hangja az �jszaka csendj�be.

-         J�hetsz!

Mehetek? �n? A h�l�szob�ba?

Egy pillanatra elbizonytalanodtam, vagyis nem, megb�nultam. A l�baim nem l�ptek, a leveg� elfogyott, a sz�vem �gy vert, hogy azt hittem, nem b�rja tov�bb.

De azt�n er�t vettem magamon, �s elindultam az ajt� fel�, ahonnan a h�v� sz� �rkezett. Lassan nyomtam le a kilincset, nem tudtam mi v�r r�m majd odabent, mi az a meglepet�s.

� volt a meglepet�s! Ott fek�dt az �gyon egy fekete, t�k�letesen �ttetsz� h�l�ingben. Teljesen j�l kivehet� volt mind az, ami eddig csak lelki szemeim el�tt jelent meg. Csod�latosabb volt, mint k�pzeltem!

B�zakal�szhaja a p�rn�n ter�lt el h�feh�r arca k�r�l, ajkai r�zs�sabbak voltak m�g a megszokottn�l is, mellei magasan domborodtak a csipke alatt, hossz� l�bai kiss� hajl�tva hevertek az �gyon. Mi ez, ha nem az egy�rtelm� felaj�nlkoz�s?

Kisz�radt a torkom, �s �gy �reztem, a testem l�ngban �g. Ruh�imat �gy fejtettem le magamr�l, mintha az �letem hajsz�lon m�lt volna. Ujjaim reszketve k�nl�dtak el az apr� gombok hossz� sor�n, mik�zben szemem egy pillanatra sem emeltem le r�la. � pedig csak fek�dt, �s �gy n�zett r�m, ahogy csak egy n� n�zhet egy f�rfira.

V�gre megszabadultam minden ruhadarabomt�l, �s odamentem hozz�. Mit mentem? Rep�ltem! K�zben andal�t� zene t�lt�tte be a szob�t, �s a semmib�l v�r�s r�zsaszirmok sz�lltak al�, hogy test�t bebor�ts�k.  Olyan k�v�natos volt, ahogy ott fek�dt, �n viszont elbizonytalanodtam. Egy ismer�s, biztos pont volt: a sz�ja. �gy d�nt�ttem ott kezdem, hogy er�t, �s meger�s�t�st nyerjek a folytat�shoz.

Hosszan cs�koltam, �s � viszont. Ez a cs�k ismer�s volt, m�gis takart valami m�st is, ami v�gyam csak tov�bb fokozta. Belen�ztem a szemeibe, mely vonzott a feneketlen k�t fel�, �s �reztem, ahogy minden kontrollt elvesz�tve felt�r bel�lem a zs�km�nyt bet�r� vad�llat.

Hevesen cs�koltam nyak�t �gy, hogy majd bele fulladtam, mik�zben kezem g�mb�lyded idomait kereste. Ahogy belemarkoltam, majd ujjaim finom j�t�kba kezdtek, h�travetette fej�t, �s fels�hajtott. �r�mmel fogott el, hogy �n is ny�jthatok gy�ny�rt sz�m�ra. Egy gyors mozdulattal b�jtattam ki a test�t feleslegesen fed� h�l�ingb�l, �s ajkaim felfedez��tra indultak forr� b�r�n, mely �des volt, mint a m�z.

El�sz�r bej�rtam az utat, ahol kezem j�rt im�nt, majd haladtam lefel�. Libab�r�sen reag�lt minden �rint�semre. Amikor legintimebb r�sz�re �rtem, majd megszabad�tottam a csipk�s feh�rnem�t�l, teste �vbe fesz�lt meg, az �n v�gyam k�pzeletbeli �ja pedig a v�gs�kig.

�tvetettem a l�bam, hogy f�l�helyezkedjek, de gyorsabb volt n�lam, �s letepert. K�t kez�t v�llamra t�masztotta, mellkas�t el�retolta, �gy�k�t pedig az eny�mhez nyomta, mely m�r k�szen �llt a v�gs� gy�ny�rre. Haj�t h�travetette, majd hosszan a szemeimbe n�zett, ami nem l�tott m�r semmit, mert a v�gy teljesen elhom�lyos�totta. Nem �rtettem, mi�rt nem mozdul. K�t kezemmel megfogtam derek�t, hogy finoman ir�ny�tsam a helyes ir�nyba, de ekkor hirtelen lepattant r�lam.

-         Most mi van? – k�rdeztem k�b�n, �s b�nultan fek�dtem tov�bb.

-         Semmi, csak �n gy�ztem! – felelte k�z�ny�sen, �s egy leped�t tekert maga k�r�.

Hirtelen abbamaradt a zene, �s elt�ntek a r�zsaszirmok.

-         Tess�k? – ny�gtem er�tlen�l.

-         Fogadtam a t�bbiekkel, hogy te is h�sv�r f�rfi vagy, aki ugyan�gy k�pes elmenni a v�gs�kig! – a csilingel� hang m�r nem volt sehol. �n csak egy sz�m�t�, gonosz boszork�ny k�rog� hangj�t hallottam.

-         Te! Te… - ord�tottam a megfelel� szavakat keresve, �s el�tte teremtem, kezeim er�sen szor�tott�k v�ll�t.

-         Vigy�zz, mert a v�g�n m�g k�rt teszel magadban! – mondta g�nyosan, �s testr�szem fel� mutatott, mely m�g mindig fennen hirdette az � gy�zelm�t.

Elengedtem, �s � h�tr�bb h�z�dott.

-         Most elmegyek f�r�dni. Addig t�vozz, k�rlek! – mondta, majd elt�nt a f�rd�szoba ajt� m�g�tt.

Ahogy egy r�szeg ember kij�zanod�sa se k�nny�, �gy t�rtem �n is nehezen magamhoz. K�ptelen voltam akkor gondolkodni. Az�ta m�r h�nyszor �t�ltem ezt a pillanatot, �s h�nyszor elk�pzeltem m�r, hogy mit kellett volna tennem! Volt, hogy k�pzeletben ut�na mentem, �s er�szakkal vettem el t�le, ami nekem j�rt. Volt, hogy csak ord�tottam vele, de volt olyan is, hogy k�l�nf�le �tkokkal k�noztam meg, m�g v�gre megadta mag�t.

De akkor nem ezek k�z�l a lehet�s�gek k�z�l v�lasztottam, hanem magamra �ltve ruh�imat, vesztesk�nt t�voztam.

Vesztes voltam, m�gis egy nagy tanuls�g birtokosa lettem, amit k�s�bb sohasem felejtettem el. Megtanultam, mire j� a n�i szem. Arra, hogy a f�rfit elk�b�tsa, hogy leh�zza a feneketlen k�tba, melyet sokan �gy neveznek: szerelem. Most m�r tudtam, hogy mire j� a n�i sz�j! Hogy hamis cseng�s�vel, hamis vallom�sokat tegyen, hogy �rint�se �gy �gesse az embert, hogy ne b�rjon n�lk�le �lni. Megtanultam egy �letre azt is, hogy a n�i nem az emberis�g egy k�l�n faja, mely vesz�lyesebb minden egy�b fajn�l. Vesz�lyes, mert kiismerhetetlen, mert gondolkod�sa megfejthetetlen, �s olyan hatalommal b�r, mellyel szemben neh�z v�dekezni.

A n�, mint egy m�zesmadzag k�gy�zik a f�rfi el�tt, �s ha nem vigy�z, hozz�ragad. Ezut�n kell igaz�n r�sen lenni! A m�z be�des�ti a f�rfi �let�t, de ha nem el�g �vatos, ha nem fogja a madzag v�g�t, a n� tov�bbsiklik, az �des �z elm�lik, �s nem marad m�s, csak a ragacs.

�n is beleragadtam, majd egy �vatlan pillanatban kics�szott kezemb�l, de a m�z megmaradt �r�kre, hogy eml�keztessen egy n�re, Chamille Bouqet-re, aki megtan�totta mindezt sz�momra.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.