kicsirea@freemail.hu

Megjegyz�s: k�sz�net Joy-nak �s xWoman-nek a sok-sok seg�ts�g�rt!! Sok technikai probl�m�m akadt a helyes�r�si ellen�rz�mmel, �gy ha m�g maradtak hib�k, eln�z�st k�rek miatta!

A t�rt�net Remus Lupin visszaeml�kez�se / saj�t fant�zi�m alapj�n / a fiatalkorra, a boldog id�szakra �s a sz�rny�s�gekre, amik mind a bar�tokhoz k�t�dnek.

A bar�ti szeretet ereje

A fekete �gbolton apr� csillagok ragyogtak a meleg, ny�ri �jszak�ban. Napok �ta m�g a leveg� sem mozdult, hogy friss�l�st hozzon a hideg t�l ut�n �h�toz�k sz�m�ra. Hiszen az ember m�r csak ilyen! Ha f�zik, a meleg ut�n �h�tozik, ha a h�s�g v�kony patakokat fakaszt homlok�n, a telet id�zi fel mag�ban.

�gy volt ez most is. Az emberek egy r�sze a tengerparton igyekezett h�s�lni, vagy a hegyekben pr�b�lt mened�ket tal�lni a meleg el�l. Aki pedig egyiket sem tehette, most a kit�rt ablakok m�g�tt v�rta, h�tha megmozdul a leveg� enyh�l�st hozva.

A kisv�ros sz�k utc�inak magas falai k�z�tt csend honolt. A lakosok bent pihegtek tikkadtan, h�s�t� italt szorongatva kezeikben. V�rtak. V�rt�k a felh�t, ami majd csapad�kot hozva felfriss�ti a leveg�t �s kisz�radt test�ket.

A felh�k pedig k�zeledtek. Lassan, kom�tosan, de k�zeledtek. S�t�t �rnyk�nt ter�ltek el a h�zak f�l�tt, ezzel m�g jobban beszor�tva a leveg�t a falak k�z�.

A csillagok f�ny�t eltakar� vastag felh�, �s a leveg�tlens�g fojtogatta a f�rfit is, aki �ppen lak�s�nak ajtaj�ban �llva vend�g�t�l b�cs�zott.

·        Nem akarom s�rgetni Remus, de a tan�vkezd�sig nincs sok id�nk! Gondolja �t m�g egyszer, �s �rtes�tsen, ha d�nt�tt!

·        Igen, Dumbledore professzor!

R�vid k�zfog�ssal b�cs�ztak el. Remus m�g egy darabig figyelte, ahogy az id�s iskolaigazgat� a kopott k�rfolyos�n t�vozik, majd mikor elt�nt a szeme el�l, bement a lak�sba.

�rezte, hogy m�r nem csak a neh�z leveg� fojtogatja. Dumbledore k�r�se s�lyos teherk�nt nehezedett lelk�re. Persze m�g sohasem kapott ilyen cs�b�t� �ll�saj�nlatot, m�gis neh�z volt a d�nt�s. A magafajt�nak tal�n ez t�l nagy kih�v�s! R�ad�sul oda kellene visszat�rnie, ahol minden elvesz�tett bar�taira eml�kezteti. Vajon meg tudna-e birk�zni ezzel? Az �vek m�l�s�val ugyan enyh�lt a f�jdalom, de tudta, hogy ezek a sebek sohasem gy�gyulnak be.

A professzor azt mondta, tal�n Harrynek is sz�ks�ge lenne r�. �r�? Egy v�rfarkasra? Egy gy�va f�regre, aki akkor, amikor sz�ks�g lett volna a seg�ts�g�re, csak a h�tt�rben kuporgott meggy�t�rt testtel! Mit adhatna a fi�nak? Hogy n�zhetne a szem�be an�lk�l, hogy ne James, az apja jutna esz�be? Na �s Lily! A csod�latos l�ny, a gy�ny�r� n�, a feles�g �s a kiv�l� anya! Szemei ott �lnek Harryben. Ezt mondta Dumbledore professzor, de erre � maga is j�l eml�kezik. Tal�n ez volt az egyetlen, amit Harry az anyj�t�l �r�k�lt. Azok a gy�ny�r� z�ld szemek! K�pes lenne-e r�, hogy a fi� szemeibe n�zzen, hogy eml�kezzen?

J�csk�n messze j�rt a teliholdas �jszak�t�l, m�gis meggy�t�rtnek �rezte test�t. F�radtan botork�lt a kopott konyhaszekr�nyhez, hogy polc�r�l egy poharat vegyen el�. Azt�n l�zas kutat�sba kezdett a kredenc t�bbi zug�ban. J�l eml�kezett r�, hogy valahol m�g kell lennie egy �veg konyaknak.

R�gen nem fordult az italhoz seg�ts�g�rt, ugyan volt id�, amikor szoros bar�ts�got k�t�tt vele. Az alkohol volt t�rsa mikor felkelt, �s ez seg�tette este �lomba. �lomba? Nem! Az �lmatlan �jszak�kba! Hiszen kinek kellenek azok az �lmok, amik minduntalan az elvesz�tett szeretteit hozza vissza, hogy be nem gy�gyult sebeit v�resre szaggassa?

Abban az id�ben, teljesen mag�ra maradva, neh�z volt lek�zdenie a v�gyat, ami az alkohol adta m�mor fel� hajtotta. Egy alkalommal azonban ittas �llapotban tal�lta a telihold. A fenevadat pedig, amiv� v�ltozott, az alkohol csak m�g jobban felajzotta. M�snap reggel, mikor visszanyerte tudat�t, mint ember, mint j�zan ember, undorodva n�zett v�gig mag�n. Karj�n alvadt v�r feket�llett, k�rmei alatt f�ld �s valamilyen �llat sz�re volt. Esze �s sz�ve alig b�rta elviselni a tudatot, hogy aznap �jszaka meg�lt, vagy megsebes�tett valamit, vagy valakit. Akkor megfogadta, hogy nem enged t�bbet az ital cs�b�t�s�nak. Emelt f�vel fog szemben�zni sors�val, a mag�nnyal.

Most m�gis a r�gen elrejtett �veg ut�n kutatott. Sz�ks�ge volt r�! Nem akart � sokat inni, csak annyit, hogy ezt az �r�lt fojtogat�st ne �rezze!

M�r att�l megk�nnyebb�lt, amikor ujjai az �veg kecses nyaka k�r� fon�dtak, az egyik sor k�nyv m�g�tt. Nem volt benne sok ital, tal�n csak egy poh�rnyi.

Le�lt az asztal mell�, �s kit�lt�tte tartalm�t. Orr�hoz emelte a poharat, �s m�lyen beleszippantott az italba. Ekkor a szoba apr� ablaka becsap�dott, majd a felt�madt sz�l �jb�l kiv�gta. Fel�llt, �s odament, hogy becsukja. A k�zelg� es� kellemes illata csapta meg orr�t. J�les�en sz�vta tele t�dej�t, er�t mer�tve bel�le a nyomaszt� meleg �s a gondok lek�zd�s�hez.

Visszament az asztalhoz, �s le�lt. A poharat ujjai k�z�tt p�rgette, mik�zben m�lyen az aranybarna folyad�kba meredt. A konyak felsz�n�n megcsillant a gyertya f�nye, amely t�le nem messze pisl�kolt. Csak n�zte, n�zte a vill�dz� pontot, m�gnem m�r nem egy pontot l�tott, hanem egy arcot, az odakint felt�madt sz�l pedig egy ismer�s hangot sodort fel�.

·        Remus! Remus, gyere m�r! A v�g�n m�g elk�s�nk �tv�ltoztat�stanr�l! – ragadta meg karj�t a bozontos haj� szem�veges fi�.

·        Nem megyek! – felelte dacosan.

·        Mi az hogy nem j�ssz? A tegnapi b�ntet�s�nk ut�n nem engedhetj�k meg magunknak, hogy hi�nyozzunk!

·        Menjetek csak!

·        Mi van veletek? Tal�n Pipogyusz ide ragasztotta m�r megint a l�batokat? – f�kezett le mellett�k egy magas, fekete, hossz� haj� fi�.

·        Remus nem akar j�nni az �r�ra!

·        Micsoda? De h�t mi�rt?

·        Gyertek m�r! Nem akarok megint b�ntet�munk�ra menni! – l�pett a h�rmas mell� egy puf�k fi� is egy alm�t majszolva.

·        Menjetek fi�k! Ne v�rjatok r�m! Nem venn�m lelkemre, ha miattam kapn�tok b�ntet�st!

·        N�lk�led nem megy�nk! Ugye fi�k?

·        Mondd m�r el, mi ez az �r�lts�g! - emelte meg hangj�t a szem�veges fi�.

·        Menjetek csak, nem �rdekes! – k�vette Remus szemeivel a mellett�k elsz�guldoz� di�kokat, akik mind a r�videsen megkezd�d� �r�ra igyekeztek.

·        James, Sirius gyertek m�r! – harapott alm�j�ba a sz�ke k�pc�s, mik�zben idegesen topogva �r�j�ra n�zett.

·        Peter, ha gondolod, nem kell megv�rni minket, de mi Remus n�lk�l nem megy�nk sehova! – n�zett Sirius d�h�sen bar�tj�ra.

Peter nagyot szusszant, s b�r sz�ve szerint ink�bb megjelent volna id�ben az �r�n, lelkiismerete, no meg f�lelme t�rsai szemreh�ny�s�t�l, m�gis marasztalta.

·        Sz�val Remus, mi a baj? Ki vele! – mondta James, �s megigaz�totta orr�n szem�veg�t.

A s�padt fi� v�gighordta tekintet�t bar�tain, akik k�v�ncsian lest�k szavait. Nem �llt sz�nd�k�ban, hogy ezzel, a m�s sz�m�ra tal�n apr�s�gnak t�n� probl�m�val terheli �ket, viszont k�rd� szemeiknek nem mondhatott ellent.

·        Nincs �rtelme, hogy tov�bb tanuljak!– mondta csendben, �s gyorsan leellen�rizte, hogy m�s nincs-e a k�zel�kben. De hogy lehetett volna ott b�rki is, amikor m�r mindenki az �ppen elkezd�d� �r�n �lt!

·        Jaj, m�r megint kezded? – s�hajtott fel Sirius, s hangj�b�l j�l kivehet� volt a megk�nnyebb�l�s.

·        Remus ezt m�r annyiszor megbesz�lt�k! – vette �t a sz�t James.

·        Nem, fi�k! Igaz�n rendesek vagytok, de…- kezdte volna Remus.

·        Remus! Mindannyiunk k�z�l te vagy a legjobb tanul�, prefektus vagy! Mi�rt hagyn�d abba �ppen most az iskol�t? – �rvelt James, mik�zben kez�t bar�tja v�ll�ra tette.

·        Eddig senki nem tudta, hogy mi vagyok! Senki! Csak ti, meg Dumbledore professzor. De most m�r, hogy Piton is tudja…

·        Ez az �n hib�m! Pipogyusz legyen az �n dolgom! – mondta Sirius b�nb�nattal az arc�n.

·        Akkor is! Gondoljatok csak bele! Mi is lehetn�k? Ki alkalmazna egy… egy… ilyent!

Hangja visszhangzott az �res folyos�n. Fej�t lehajtotta, a f�jdalom �s az elkeseredetts�g keser� �zt csalt sz�j�ba. Bar�tai sz�tlanul n�zt�k. Neh�z volt itt b�rmit is mondani. Hiszen melyik�k cser�lt volna vele sz�vesen? Egyik sem! Hi�ba okos, hi�ba a j� sz�rmaz�s, hi�ba prefektus, a v�r �tka, amely eg�sz �let�n v�gigk�s�ri, nem cs�b�t� senki sz�m�ra.

A h�rom fi� egym�s tekintet�t keresve pr�b�lta sz�lal�sra b�rni a m�sikat.

·        Dumbledore melletted van! – sz�lalt meg v�g�l James.

·        Igen �s mi is! – toldotta hozz� magasra kih�zva mag�t Sirius.

·        Azok az �jszak�k csak egy-egy napjai az �vnek! A t�bbi napon te, te vagy! A te tehets�geddel �s tud�soddal pedig nagyon sokra viheted! – folytatta James lelkesen, hiszen l�tta, hogy szavai c�lt �rnek bar�tj�n�l. – V�ltoznak az id�k Remus! Olvashattad te is, hogy megalakult a V�rfarkasok Sz�vets�ge, ami v�di az �rdekeiteket! Biztosan nem lesz olyan neh�z elhelyezkedned most, mint mondjuk h�sz �vvel ezel�tt. R�ad�sul ap�m befoly�sos ember, �s biztosan tud majd neked seg�teni.

·        Persze! Meg az eny�mek is, b�r �k bizonyos k�r�kben nem �rvendenek olyan nagy k�ztiszteletnek. – tette hozz� Sirius a mag��t.

·        Any��knak is mindig van sz�ks�g�k a tehen�szetben �jabb alkalmazottakra. – sz�lt a t�m�hoz teli sz�jjal Peter is, nehogy � lemaradjon bar�tja seg�t�s�r�l.

Szavainak sikere azonban nem volt osztatlan. Remus megr�k�ny�dve, a m�sik k�t fi� pedig szemreh�ny�an n�zett r�. Sirius finoman nyakon is v�gta, mire az alma f�lreszaladt, �s Peter hangos, fuldokl� k�h�g�sbe kezdett. James nagy h�tasokkal sietett bar�tja seg�ts�g�re.

·        Na, l�tod! Ne add fel csak az�rt, mert valaki megtudja a titkodat! – mondta James, mik�zben egyfolyt�ban Peter h�t�t paskolta. – Mi mindig melletted lesz�nk, �s seg�t�nk, ha kell! Ki�llunk melletted az olyan mocskos lelk�ekkel szemben, mint p�ld�ul Pipogyusz. Igaz fi�k?

·        H�t persze! – v�gta r� gyorsan der�s arccal Sirius, �s bar�tian �tkarolta Remus v�ll�t.

Peter csak b�logatott v�r�s arccal, mik�zben k�nnyeit t�r�lgette. Nem mert megsz�lalni, nehogy �jb�l k�h�g�s j�jj�n r�.

·        Ti olyan rendesek vagytok fi�k! – mosolyodott el most m�r Remus is. – Nem is tudom, mi lenne velem n�lk�letek!

·        Akkor most m�r mehet�nk? – sz�lalt meg v�gre nehezen Peter.

·        Jaj, te csak magadra tudsz gondolni! – d�rrent Sirius a t�sk�j�t szorongat� fi�ra.

·        Menj�nk! – mondta Remus. –�gy is biztosan b�ntet�st kapunk, �s ez�ttal �n tehetek majd r�la.

·        �gy legal�bb kicsit cs�kken a lelkiismeret-furdal�sunk! – nevetett fel James, �s egym�s v�ll�ba kapaszkodva elindultak a folyos�n.

A h�rom fi� j��z�en kacar�szott, m�g a negyedik �sszeszorult gyomorral baktatott m�g�tt�k. � volt az egyetlen, aki tartott a b�ntet�sekt�l. Kolonck�nt l�gott a h�rom fi�n, akik sajn�lt�k volna ler�zni magukr�l, hiszen  egymag�ban olyan gy�moltalan �s d�nt�sk�ptelen volt. Sz�ks�ge volt er�sebb t�rsakra, akik ir�ny�tj�k. A h�rom fi�, k�l�n�sen James �s Sirius pedig kiv�l�an alkalmas volt erre.

Igen! Mire j�k a bar�tok? Hogy j�ban, rosszban egy�tt legyenek! �k pedig egy�tt voltak! Akkor, abban az elmulasztott �r�ban sem sz�m�tott m�s, csak hogy egy�tt voltak. Kit �rdekelt, hogy ez�rt b�ntet�feladatot kapnak! Hiszen megmentett�k egy bar�tjukat a rossz d�nt�st�l! Remus pedig v�gtelen�l h�l�s volt ez�rt. Legal�bbis, akkor, abban a pillanatban �gy �rzett. A bar�tok szavai �gy melengett�k az �nmarcangol�st�l reszket� lelk�t, mint a hideg t�lben meztelen�l �csorg� embert az aj�nd�kba kapott sz�rmekab�t.

Belekortyolt a poh�rba. Lassan k�rbej�ratta sz�j�ban a selymes folyad�kot. A r�g nem �rzett �z elzsibbasztotta felborzolt idegeit. Miut�n ki�lvezte az ital keserny�s zamat�t, leengedte tork�n, hogy az ott meleg par�zsk�nt hatoljon v�gig. J�l esett a b�n�t� l�ngol�s, mely �tj�rta test�t. A marad�k konyakot m�r egy h�rpint�sre hajtotta fel, �s letette a poharat. Szemei az asztal k�zep�n �ll� gyertya l�ngj�ba meredtek, �s ebben a b�dult �llapotban a r�gm�lt eml�kek sora meg�ll�thatatlanul t�madt�k sz�v�t.

Bar�tok! Igen, a bar�tok mindig bar�tok maradnak! Legal�bbis m�g kamasz az ember �gy gondolja. A h�v, mely f�ti a fiatal lelket, t�vk�pzeteket kelt, ami olyan val�s�gos, hogy szinte m�r hihet� is. Legy�zhetetlennek k�pzelt�k magukat. El�tt�k volt a nagybet�s �let, ami csak r�juk v�rt. Tele voltak tervekkel �s lend�lettel.

De az iskola v�get �rt, a bar�tok pedig sz�tsz�ledtek. James aurork�pz�be ment, Sirius �lte a maga csapod�r �let�t, Peter a csal�di v�llalkoz�sban vette ki r�sz�t, Remus pedig Dumbledore seg�ts�g�vel a M�gus Akad�mi�n tanulhatott tov�bb.

Ezek az �vek m�r k�zel sem voltak olyanok, mint az el�z�ek. A kapcsolatot ugyan h�be-h�ba tartott�k, de ez m�r nem jelentett olyan szoros k�tel�ket, mint amikor a Roxfortban voltak s�lve-f�ve egy�tt.

Ezeknek az egy�ttl�teknek, �s a bar�ti k�r kellemes meleg�nek hi�ny�t Remus �rezte meg a legjobban. Sirius nem volt r�k�nyszer�lve, hogy dolgozzon, hiszen a nagyb�tyj�t�l �r�k�lt vagyon b�ven elegend� volt, hogy fenntartsa mag�t. Sz� szerint �lvezte az �letet. Petert t�ls�gosan lek�t�tt�k a mindennapi k�telezetts�gei, �s sz�lei ir�ny�t�sa al�l nehezen tudott kicsusszanni. James szabadidej�t pedig teljesen kit�lt�tte Lily Evans.

Remus mag�nyos volt. Ennek ellen�re sohasem haragudott bar�taira, ami�rt nem kerest�k t�rsas�g�t. A tanul�sba menek�lt, aminek eredm�nye meg is mutatkozott: iskola els�k�nt v�gzett az Akad�mi�n.

Az els� nagy pofon az �lett�l  csak ezut�n k�vetkezett. Hi�ba volt kez�ben a kiv�l� k�pess�geit igazol� okm�ny, nem kapott �ll�st. Mivel a m�gus t�rv�nyek szerint k�telez� volt felt�ntetni a jelentkez�si pap�ron a k�l�nleges k�pess�geket �s az egy�b jellemz�ket, �gy a lap alj�ra k�nytelen volt r��rni sz�rny� �tk�t. M�rpedig egy v�rfarkas kinek kell! Az �lmok, amiket bar�taival fel�p�tett, szertefoszlottak.  A V�rfarkasok Sz�vets�g�nek eln�ke csak sz�tt�rta a karj�t, amikor seg�ts�g�ket k�rte, mondv�n: a kez�k meg van k�tve. Ilyen magas kvalifit�s� v�rfarkas sz�m�ra semmilyen munk�t nem tudtak aj�nlani.

Sz�lei t�mogat�s�ra nem sokat sz�m�thatott, hiszen �k is csak nehezen �ldeg�ltek. R�vid ideig m�gis n�luk h�zta meg mag�t, m�g nap mint nap munka ut�n kajtatott. R�gi bar�tainak seg�ts�g�t azonban sz�gyellte volna k�rni. Olyan megal�z�nak �rezte a helyzet�t, m�g biztos volt benne, hogy mindh�rom fi� v�gan �li �let�t. A seg�ts�g m�gis a bar�tokt�l �rkezett, m�g ha nem is sz�m�tott r�.

James �s Lily esk�v�j�re sz�l� megh�v�t keser�en forgatta kez�ben. Nem is gondolt r�, hogy ez a nap milyen fontos lesz sz�m�ra. M�g mag�nak sem merte bevallani, mennyire haragudott akkor Lilyre, ami�rt elszak�tja t�le bar�tj�t. Ugyan m�r p�r �ve l�nyegesen lazult kapcsolatuk, m�gis �gy gondolta, hogy ez a frigy csak m�g jobban elszak�tja t�le, egyszer�en lehetetlenn� teszi majd sz�mukra a r�gi bar�ts�g esetleges feleleven�t�s�t.

A jeles napon m�g az �giek is mosolyogva �ldott�k meg az ifj� p�rt �s a vend�gsereget. Csod�latosan sz�p, ny�r eleji id� volt. Remus m�gis kicsit szorongva �csorgott legszebb �lt�ny�ben a h�zass�gk�t� terem el�tt.

·        Nah�t Remus, cimbora! – verte h�tba finoman Sirius r�g nem l�tott bar�tj�t.

·        Sirius! – fogadta Remus a k�sz�nt�st. A hossz� k�zfog�s k�zben volt ideje m�regetni bar�tja arc�t �s ruh�zat�t.

Sirius hossz� haja f�nyesen csillogott, arca napbarn�tott volt, aminek �les kontrasztja volt feh�ren csillog� fogazata. Ruh�zata is kell�k�ppen felt�n� �s eleg�ns volt. Remus kopottnak �s �regnek �rezte mag�t mellette. De nem ez volt az egyetlen, ami fesz�lyezte. Sirius mellett egy nagyon csinos fiatal l�ny �llt. Barna haja kontyba volt felfogva, de n�h�ny rakonc�tlan g�nd�r tincs kibomolva lebegett arca mellett, amin�l szebbet Remus m�g sohasem l�tott. Hamvas b�re, t�nd�kl� k�k szeme �s halv�ny r�zsasz�n ajkai egyszer�en nem engedt�k szabadon tekintet�t.

·        � Anne McDonell – fogta meg Sirius a l�ny kez�t, mikor �szrevette bar�tja mereng� tekintet�t. – Eml�kszel r�? K�t �vvel j�rt alattunk a Hugrabugba.

·        Igen. Terel� volt�l a csapatotokban.– mondta kedvesen Remus. H�t persze hogy eml�kezett r�. M�r akkor is nagyon csinosnak tartotta a l�nyt, aki most, feln�tt n�k�nt csak �gy ragyogott, mint egy t�nd�kl� r�zsa. Legal�bbis Remus �gy l�tta.

·        Te j�tszott�l a Hugrabug csapat�ban?– csod�lkozott Sirius. Hangj�ban azonban nem volt semmi sz�gyen�rzet amiatt, hogy erre az apr� inform�ci�r�l � nem is tudott. – Ezt nem is mondtad!

·        Nem voltam t�l j� j�t�kos – pirult el a l�ny.

·        Menj�nk, mert mindj�rt kezd�dik a szertart�s! – mondta Sirius, hogy v�get vessen ennek a kis nosztalgi�z�snak, amiben � aligha tudta volna kivenni r�sz�t. – N�zz�tek! Ott van Peter! Peter!

A kiss� t�ls�lyos fi� �r�mmel integetett nekik, majd egy szempillant�s alatt mellett�k termett. Peter nem sokat v�ltozott, csak annyiban, hogy n�h�ny kil�t m�g mag�ra szedett. Megjelen�se azel�tt sem volt valami vonz�, de most a m�g tok�sabb nyaka �s h�jas pocakja csak tov�bb rontotta az �ltala ny�jtott �sszk�pet. Remus viszont v�gtelen�l h�l�s volt ez�rt, hiszen �r�mmel konstat�lta, hogy a fi� mellett m�g � is j�v�g�s� fiatalembernek sz�m�tott.

(...)

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.