III. r�sz

Pedig senki nem lehetett akkor m�r biztons�gban, mint ahogy azt James el�re megmondta. M�gis borzaszt� f�jdalom, k�ts�gbees�s h�l�zta be sz�v�ket, amikor egy �jszaka leforg�sa alatt sz�mos csal�dot m�sz�roltak le. Azon az �jszak�n Remus sz�lei is �ldozatul estek a hal�lfal�k t�mad�s�nak. Akkor m�r pontosan tudt�k, hogy �k k�vett�k el ezeket a gaztetteket, mert sz�rny� szok�sukk� v�lt a lem�sz�rolt csal�d h�za f�l� egy jelet felbocs�tani az �gre. Ennek l�tv�nya m�ris retteg�ssel t�lt�tt el mindenkit. A koponya sz�j�b�l �gaskod� k�gy� a hal�lt jelentette mindenki sz�mara, aki megl�tta. Lassan m�r a hazat�r�s is retteg�ssel j�rt, �s a f�lelem s�t�t �rnyk�nt ter�lt el a vil�gon, amit m�g a t�l bek�sz�nt�vel lehullott h� feh�rs�ge sem tudott megszel�d�teni.

A Kar�csony m�gis k�l�n�s aj�nd�kokat tartogatott sz�mukra. Csal�di �nnepl�sek helyett egy�tt �lt�k k�rbe az eb�dl�asztalt James-�k h�z�ban. Siriust n�h�ny h�ttel az �nnepek el�tt, a sz�lei v�gleg kitagadt�k, amikor megtudt�k, hogy milyenfajta t�nyked�sekbe kezdett. Anne ugyan megl�togatta sz�leit, de azok muglik l�v�n t�ls�gosan nem �r�ltek r�g nem l�tott l�nyuknak. Nem igaz�n voltak arra b�szk�k, hogy csal�djukb�l egy boszork�ny ker�lt ki. Lily is hasonl� okokb�l tartotta mag�t t�vol sz�leit�l, de ott n�v�re, Petunia kib�rhatatlan term�szete is k�zrej�tszott. Sohasem sz�vlelte a csal�di perpatvarokat, �gy mindig jobbnak l�tta megel�zni �ket.

Peter sz�m�ra ugyan ott volt a csal�dja, de a bar�tok is fontosak voltak sz�m�ra, hiszen mindig is k�l�n�s er�t adtak neki, �s seg�tett�k, terelgett�k egy kicsit.

Ugyan�gy volt Remus is, akinek r�ad�sul ez volt az els� kar�csonya szeretett sz�lei n�lk�l. Most bar�tai t�rsas�ga m�g fontosabb volt, mint b�rmikor.

Egy�tt �cs�r�gtek h�t az asztal k�r�l j�llakottan, egy �j csal�dot k�pezve. Fontosak voltak egym�s sz�m�ra, k�l�n�sen abban az id�ben, amikor minden kezdett elbizonytalanodni. Az emberek bizalmatlanok lettek, hiszen sohasem tudhatt�k, nem egy hal�lfal�val �llnak-e szemben. A rosszindulat� h�resztel�sek pedig terjedtek sz�jr�l sz�jra, melyek sokszor hihetetlenek voltak, m�gis k�telyeket �bresztettek az emberben.

�k hatan pontosan tudt�k, hogy a bar�ts�g szoros k�tel�ke megv�di �ket mindent�l, felt�tel n�lk�l megb�zhatnak egym�sban.

Azon a d�lut�n jelentette be James kicsit habogva ennek az �j csal�dnak, hogy ny�ron gyermek�k fog sz�letni.

A bar�tok el�sz�r csak fennakadt szemmel n�ztek hol a boldog ap�ra, majd az any�ra, de azt�n hangos ov�ci�val �lelgett�k meg �ket. �szint�n �r�ltek a m�sik boldogs�g�nak.

Egyed�l Remus �rzett egy kicsi f�jdalmat sz�v�ben, amit lelkiismeret-furdal�sa igyekezett is elfojtani. De bel�l, sz�ve legm�ly�n ott maradt a t�ske, ami ekkor f�r�dott bel�: neki sohasem lehet gyermeke! Tudta ezt eddig is, de nem foglalkoztatta ez a k�rd�s annyira soha, mint akkor.

B�skomors�g�nak halv�ny felt�r�s�t azonban m�ris elnyomta egy esem�ny, amit ugyanazon a napon �lhetett �t.

Este, amikor elv�ltak egym�st�l, maga sem tudja az�ta sem, hogy mi�rt, de felaj�nlotta Anne-nek, hogy hazak�s�ri. A l�ny azonnal elfogadta aj�nlat�t, b�r az esk�v� �ta egyetlenegyszer sem k�s�rte haza.

Akkor este m�gis boldogan kapott a fi� hirtelen �tlett�l vezetett aj�nlat�n. A frissen esett havat taposva l�pkedtek a csendes utc�kon. Csacsogtak mindenf�l�r�l, �s �szre sem vett�k, milyen hamar meg�rkeztek.

·        H�t, akkor…- dadogott zavartan Remus. Valahogy sehogy sem volt �ny�re az elv�l�s.

·        K�sz�n�m, hogy elk�s�rt�l!– mondta Anne, mik�zben szem�rmesen les�t�tte a szem�t.

Remus el�sz�r nem is �rtette, hogy mi�rt volt k�z�tt�k olyan furcs�n vibr�l� a leveg�. Valahogy m�s volt minden. �k ketten ugyanazok voltak, mint f�l �ve minden vas�rnapon, de valami m�gis megv�ltozott.

·        Akkor, m�g egyszer Boldog Kar�csonyt!– mondta Remus, �s esetlen�l a l�ny fel� hajolt, hogy egy puszit nyomjon az arc�ra.

Anne mintha sz�m�tott volna erre a mozdulatra, mert �gyesen �gy ford�totta az arc�t, hogy a fi� sz�ja az �v�vel tal�lkozzon.

·        Bocs! – pirult el Remus az �rint�st�l, mely test�n vill�mk�nt cik�zott �t.

El sem hitte, amit akkor, abban a k�t gy�ny�r� szemben l�tott. Teste megremegett, ahogy eg�szen k�zelr�l l�tta az � cs�kja ut�n �h�toz� ajkakat. A bizonytalans�g, ami a l�ny ir�nti �rzelmeit uralta, szertefoszlott, �s maradt a v�gy, ami lassan eluralkodott rajta.

Anne nem mozdult, csak �llt el�tte felszegett fejjele, �s szemei egy�rtelm�en csalogatt�k �t. Ez annyira felb�tor�totta, hogy �r�lt er�vel �lelte �t a vastag kab�tba csomagolt testet, �s sz�j�t r�tapasztotta a l�ny�ra.

A cs�k rendk�v�l �gyetlenre sikeredett, de m�gis mindent el�rult. Mikor Remus �lel�se kiss� engedett, �s elt�volodhattak egym�st�l, sug�rz� boldogs�ggal n�ztek egym�s szem�be. R�g�ta v�rtak m�r erre a pillanatra mind a ketten, csak t�l gy�v�k voltak hozz�, hogy megtegy�k az els� l�p�st.

·        Szilveszterkor b�l lesz a szerkeszt�s�g el�ad�term�ben. Elj�nn�l velem? – k�rdezte Anne b�tortalan hangon.

·        Igen – felelte Remus boldogan.

·        Igen? – csillant fel a l�ny szeme, mintha nem akarna hinni a f�l�nek.

·        Igen! – mondta Remus most m�r hangosabban, sz�les mosollyal az arc�n.

·        J�! – ugrott Anne a fi� nyak�ba, �s egy puszit nyomott az arc�ra. – Akkor, nyolckor az �p�let el�tt!

Remus sz�rnyal� boldogs�ggal figyelte, ahogy a l�ny kinyitja a nagy kaput, �s elt�nik m�g�tte.

M�rhetetlen�l boldog volt, mert soha nem mert arra gondolni, hogy ez az �lma val�ra v�lhat. Hiszen hogy gondolhatna egy v�rfarkas viszonzott szerelemre?

Kicsit meg is ijesztette ez a gondolat, de azt�n gyorsan elhessegette mag�t�l, amikor �t�lte az �lel�s kellemesen bizserget� eml�k�t. Tudata legm�ly�n tiszt�ban volt vele, hogy �nz� dolog az, amit tenni k�sz�l, de akarta a l�ny szerelm�t. M�g soha, semmit nem akart jobban, mint �rezni azt, amikor egy n� szeret. L�tta James �s Lily szerelm�t, Sirius l�ngol�sait, m�g Peternek is jutott n�ha egy-egy fut� kapcsolat. � pedig mindig t�vol tartotta mag�t ett�l az �rz�st�l. De m�r nem b�rta tov�bb. Ennek oka tal�n abban is rejlett, hogy eddig nem tal�lkozott olyan l�nnyal, aki ir�nt �gy �rezne.

Hi�ba mondott Sirius annyi lekicsinyl� dolgot Anne k�lsej�r�l �s jellem�r�l, sz�m�ra csod�latos �s t�k�letes volt. Nem zavarta a n�ha rendezetlen haja �s az �divat� ruh�i sem. A sok kis szepl�t az orra k�r�l kifejezetten vonz�nak tal�lta.

Kedves volt �s csendes, ak�rcsak �. Az �g is egym�snak teremtette �ket! Egyed�l egy “apr�” dolog volt, ami gyakran, k�l�n�sen telihold t�j�k�n felsz�nre t�rve visszafogta t�lzott szenved�ly�t. Ilyenkor lelkiismeret- furdal�sa volt, �s egyre jobban rettegett a napt�l, amikor Anne majd megtudja, hogy mi is � val�j�ban. Tudta, hogy ezt nem ker�lheti el. Tal�n emiatt is h�zta az id�t, hogy egyre k�zelebb ker�ljenek egym�shoz. Ha olyan helyzet ad�dott, hogy mint n� �s f�rfi k�zel ker�lhetn�nek egym�shoz, valamilyen �r�ggyel mindig hirtelen t�vozott. �gy b�nt kapcsolatukkal, mint egy j�l becsomagolt aj�nd�kkal. Lassan bontogatta, hogy ki�lvezhesse a v�rakoz�s minden �r�mteli perc�t. Hiszen addig nagy �lvezet, am�g az ember kibontja �vatosan a csomagot, majd mikor megl�tja, mi van odabent, m�r m�s �rz�sek t�rnek fel. Remus pedig f�lt ezekt�l az �rz�sekt�l, �gy ink�bb t�relmesen bontogatta a csomagol�st. H�zta, halasztotta a pillanatot, hogy megismerkedhessen az aj�nd�k legbels� �rt�k�vel. �gy gondolta, hogy boldogs�ga ann�l tov�bb tarthat, min�l hosszabb az �t a szerelem beteljesed�s�ig.

�lvezte ezt a helyzetet, mert ebb�l a kapcsolatb�l olyan dolgokat kapott, ami sz�m�ra eddig t�vol �ll� volt: f�rfinak �rezhette mag�t. Nem csak egy embernek, hanem egy f�rfinak, akire sz�ks�ge van egy n�nek, akit szerelemmel szeretnek, akit simogat�sokkal, cs�kokkal k�nyeztetnek.

B�szk�n jelent meg a l�nnyal mindenhol, pedig a k�v�l�ll� nem is �rezhette, ami abban a f�rfisz�vben �r�lt l�nggal �gett.

Bar�tai is b�ztatt�k, hiszen l�tt�k mennyire boldog. Mikor gyenge pillanataiban elbizonytalanodott, �k ki�lltak mellette, �s arra buzd�tott�k, hogy mondja el a l�nynak az igazs�got. Ilyenkor mindig megfogadta, hogy m�snap meg is teszi, de amikor belen�zett azokba a csillog� szemekbe, m�r k�ptelen volt megsz�lalni.

Remus fel�llt az asztalt�l. A m�lt felt�r� eml�kei felzaklatt�k, felborzolt�k �rz�seit. Ezek az �lm�nyek k�l�n�sen m�lyen �rintett�k. Melege volt �s f�zott egyszerre. A l�ny �des �lel�s�t olyan �l�nken �rezte maga k�r�l, hogy szinte beleborzongott abba a v�gyba, amit az eml�kek keltettek benne.

Odament az ablakhoz, �s kit�rta. Az es� el�llt, csak kellemes h�v�ss�get hagyott maga m�g�tt. Remusnak pedig pont erre volt sz�ks�ge, hogy leh�tse l�zban �g� test�t. Mag�ba sz�vta az es� �ztatta falak neh�z illat�t, �s hagyta, hogy az enyhe szell� v�kony ing�n �t b�r�hez is eljusson. Libab�r�s lett, mint ahogy akkor, azon a tavaszi d�lut�non.

A reggel �ta tart� es� bez�rta �ket a n�gy fal k�z�. Ketten �ltek Anne lak�s�nak nappalij�ban, szorosan egym�s mellett egy kopott b�rkanap�n. A j�v�t latolgatt�k. A j�v�t, amit feket�re festett az a sok borzalom, ami akkoriban t�rt�nt.  Megnyugtat� volt egym�st �tkarolva, a m�sik meleg�t �rezni, �s n�zni az ablakra csap�d�, majd hossz� patakokban lecsorg� es�t. Minden t�volinak �s b�k�snek t�nt. Apr� cs�kokkal k�nyeztett�k egym�st, mint m�skor is, de akkor t�rt�nt valami, amire Remus nem is sz�m�tott.

�gy t�nt kettej�k k�z�l Anne unta meg hamarabb az �vatos kibontogat�st. Az apr� cs�kjai egyre k�nyesebb ter�letre t�vedtek Ing�nek fels� gombjait meglaz�tva, mellkas�t cir�gatta ajkaival.

Remus egy darabig j�zan esz�vel mag�ban tiltakozott. �gy gondolta ura a helyzetnek, �s majd kell� pillanatban le�ll�tja a l�nyt. De t�vedett.

Anne �jb�l ajkaihoz k�zeledett, �s vad szenved�llyel csapott le r�. Remus viszonozta. M�r hogyne viszonozta volna, amikor �lmaiban t�bbsz�r v�gyott erre a pillanatra, �s most �t�lve azt, teste esz�t legy�zve cudarul reag�lt.

Karjait a l�ny k�r� fonta, �s vadul cs�kolta, falta ajkait, nyak�t. R�vid id�n bel�l szabadultak meg ruh�ikt�l, �s fedezt�k fel egym�s test�nek minden rejtett zug�t.

Amikor Anne k�zen fogva a h�l�szoba fel� h�zta, k�bultan, reszket� l�bbakkal k�vette a felk�n�lkoz� zs�km�nyt.

Ahogy l�tta a gy�ny�r� testet elter�lni a h�feh�r �gynem�n, m�r nem tudott gondolkodni. V�gyott az �rint�s�re, b�re �z�re �s a l�ngol� forr�s�gra, ami bel�le �radt. R�csapott h�t a l�nyra, aki szemeivel m�r moh�n csalogatta. V�gyuk ir�ny�totta �ket. Nem voltak tervezett, sz�nd�kos mozdulatok, csak az �szt�n m�k�d�tt. Pontosan �rezt�k, mivel tudj�k a m�sikat az �r�let fels� fok�ra hajtani. Sodr�dtak a megsemmis�l�s fel�. Remus hallotta Anne apr� ny�g�seit, zih�l�s�t, ami csak fokozta saj�t v�gy�t, majd egy vad, h�borg� tenger hull�mak�nt t�rt r�juk a gy�ny�r, �s v�gigvonult eg�sz test�k�n.

Nehezen t�rtek magukhoz. Remus fej�ben az els� gondolat a megb�n�s� volt, b�r test�nek minden sejtje ink�bb k�v�nta volna �jra �t�lni az im�nti gy�ny�rt. Amikor pedig Anne boldogs�gt�l sug�rz� szemeibe n�zett, m�r csak egy v�gya maradt, min�l tov�bb fenntartani ezt a csod�latos �rz�st.

D�h�sen j�tt el az ablakt�l. Teste m�g ennyi �v ut�n is �l�nken reag�lt az �des eml�kekre. A v�gya, ami most is fel�bredt benne, volt az, ami nem engedte, hogy az igazat elmondja a l�nynak. F�ltette �t is �s saj�t mag�t is a csal�d�st�l. Egym�s ir�nt �rzett szerelm�k volt a mentsv�r a mindennapok gy�trelmei alatt. Hogy is foszthatta volna meg a szeretett l�nyt a boldogs�gt�l, melyet kapcsolatuk okozott? T�l gy�va volt ehhez, na meg � maga is t�ls�gosan sokat kapott ebb�l a szerelemb�l, amir�l f�jdalmas lett volna lemondani.

Az asztalon �resen �ll� �veg fel� kapott, �s a poh�r f�l� tartotta, de egy csepp sem j�tt ki rajta. Pedig most igaz�n sz�ks�ge lett volna r�! Az eml�kez�s k�vetkez� k�pei f�jdalmasan mardost�k sz�v�t. Tehetetlen�l rogyott le a sz�kre.

J�liusban megsz�letett James �s Lily fia, Harry. Az � sz�let�se boldogs�got hozott sz�lei sz�m�ra, ugyanakkor Remus veszt�t eredm�nyezte.

�h�tattal �llt�k k�rbe a kis b�lcs�t. Remus Anne kez�t fogta, mik�zben arc�t leste. J�l l�tta kedves�n az anyas�g ir�nti v�gyat, amit ez az apr�cska l�ny v�ltott ki bel�le. Tudta, hogy ez a k�rd�s el�bb vagy ut�bb k�zt�k is felmer�lt volna, de nem gondolta, hogy ilyen hamar szembe kell majd n�znie a d�nt�s neh�z terh�vel.

Szerette a l�nyt, �s annyi szeretetet kapott t�le, amennyit eg�sz �let�ben sem. Sz�ks�ge volt r�. Nem akarta elvesz�teni, de tudta, hogy egy nap v�ge lesz boldogs�guknak.

Aznap este egym�s mellett fek�dtek az �gyban, amikor Anne feltette azt a k�rd�st, amit�l Remus eg�sz nap rettegett:

·        Remus, te h�ny gyereket szeretn�l?

A fi� gyomra g�rcsbe r�ndult, �s �gy eszm�lt fel b�dult mereng�s�b�l, mint akit hideg v�zzel �nt�ttek nyakon.

·        Nem tudom – felelte rekedten.

·        �n legal�bb h�rmat szeretn�k!– �lmodozott a l�ny a fi� karjai k�z�tt tov�bb.

Remus nem sz�lt. �rezte szerelme meleg�t a b�r�n, sz�vta mag�ba haj�nak �s b�r�nek kellemes illat�t. Megpr�b�lta elrakt�rozni valahova nagyon m�lyre, ahonnan majd b�rmikor el�h�vhatja, mint legkedvesebb eml�ket a boldog m�ltb�l.

Tudta, hogy kapcsolatuknak v�get kell vetnie. K�ptelen volt el�rulni sz�rny� titk�t, ink�bb elmenek�lt.

Kap�ra j�tt, hogy az iroda, ahol dolgozott, k�lf�ldi megb�zat�st kapott, s b�r eddig nem igen jelentkezett erre a k�ldet�sre, most menek�lve fogadta el.

Levelet �rt a bar�tinak �s Anne-nek, majd elhagyta a v�rost. Egyszer� �s gy�va m�dja volt ez a probl�mamegold�snak, de nem volt ereje m�sik utat v�lasztani.

Am�g egy t�voli orsz�g eldugott kis v�ros�ban v�gezte nagy buzgalommal a r�b�zott feladatot, sz�mtalan levelet kapott bar�tait�l �s Anne- t�l is. Az ut�bbit viszont sohasem bontotta ki. Gy�va volt, mint mindig. F�lt a szavakt�l, f�lt �rzelmeit�l, amit azok kiv�lthatn�nak, �s legf�k�ppen a csal�d�st�l.

A t�volb�l amennyire lehetett, figyelemmel k�vette a haz�j�ban zajl� esem�nyeket, amik egyre s�t�tebb ir�nyba mutattak. Mikor k�t h�nap eltelt�vel visszat�rt Angli�ba, els� �tja James h�z�ba vezetett, ahonnan eg�szen friss �s pontos inform�ci�kra sz�m�tott.

Miut�n James m�g nem volt otthon, Lily igyekezett Remust felvil�gos�tani arr�l a sok borzalomr�l, ami t�voll�t�ben t�rt�nt. Csal�dok kiirt�sa, h�zak, otthonok megsemmis�t�se, szem�lyek elt�n�se, �rtelmetlen k�nz�sok, fosztogat�sok �s puszt�t�sok sora p�rg�tt le lelki szemei el�tt. Lily befejezte a r�mt�rt�netek  ismertet�s�t, �s felment az emeletre, hogy a hirtelen s�r�sba kezd� csecsem�t megnyugtassa. Remus k�bultan b�mult maga el�. K�ptelen volt felfogni az el�z�leg elhangzottakat.

Amikor Lily vagy egy negyed�ra m�lva meg�rkezett karj�n a kis Harry-vel, m�g mindig ugyan�gy �lt, ahogy a n� ott hagyta.

·        J�l vagy? – k�rdezte Lily, mikor megl�tta bar�tja s�padt arc�t.

·        Hogy lehet, hogy a Miniszt�rium nem tesz semmit ez ellen a sok borzalom ellen? Mi�rt nem sz�molj�k fel a hal�lfal�kat? – k�rdezte hirtelen Remus, �s �gy n�zett az �ppen el� �rkez� n�re, hogy az riadtan h�k�lt vissza, �s ink�bb le�lt a kanap�ra.

·        James szerint a Miniszt�rium tehetetlen. Val�sz�n�leg sz�mtalan bes�g� van k�z�tt�k. Nagyon f�lek Remus!

A f�rfi csak most d�bben r�, hogy mennyire tapintatlan volt. Nem is foglalkozott a m�sik �rz�seivel, csak a maga aggodalm�val volt elfoglalva. Pedig � pontosan tudta, hogy James a rendi teend�i ell�t�s�val nagyobb vesz�lyben van, mint Lily sejthetn�. Odament a n� mell�, �s szabad v�ll�ra tette kez�t, mik�zben Harry k�v�ncsiskod� szemeibe n�zett.

·        Nyugodj meg! James tud mag�ra vigy�zni!– mondta, hogy megnyugtassa, azt�n hangot v�ltott. – Nah�t, mekkor�t n�tt ez a kis leg�ny!

·        Igen! M�r j�n az els� fogacsk�ja!– mosolyodott el Lily, �s h�l�s volt a f�rfinak, hogy m�sfel� terelte figyelm�t.

·        T�nyleg?

·        Igen! Azt mondj�k, hogy a j�v�ben nagyon okos lesz, akinek ilyen kor�n j�n a foga. – csacsogott tov�bb Lily, �s hagyta, hogy Remus a kisfi� ujjacsk�ival j�tszadozzon. – Remus, k�rdezhetek valamit?

·        Igen – felelte Remus mit sem sejtve, �s tov�bb g�gy�g�tt Harry-nek.

·        Mi�rt nem v�laszolt�l Anne leveleire?

·        Nem volt semmi �rtelme… - Remus levette szem�t a kicsi �szinte tekintet�r�l, mert k�ptelen volt err�l a t�m�r�l besz�lni annak �rtatlan f�rk�sz�se alatt.

·        Teljesen k�ts�gbe volt esve. Fogalma sem volt, hogy mi t�rt�nhetett veled! – mondta tov�bb Lily, �s eg�szen Remus fel� fordult.

·        Nem volt tov�bb �rtelme a kapcsolatunknak – hajtotta le fej�t a f�rfi f�jdalmasan.

·        Mib�l gondolod? Besz�ltetek r�la?

Remus riadtan n�zett fel a n� z�ld szemeibe, hogy kiolvassa bel�le, vajon felt�rta-e titk�t bar�tn�je el�tt.

·        Nem! Na l�tod! Mit v�rt�l, ki fogja elmondani helyetted?

·        Senki! Pont ez�rt, �gy volt a legjobb!

·        A legjobb? Kinek? Anne teljesen maga alatt van az�ta is. Mag�t okolja a t�rt�ntek miatt!

·        Pedig felesleges…

·        Besz�lned kell vele!

·        Nem!

·        De mi�rt? Mi�rt nem adsz magatoknak egy es�lyt?

·        Mert semmi j�v�je nincs ennek a kapcsolatnak!

·        Mib�l gondolod, hogy � is �gy v�lekedik err�l?

Remus hirtelen nem tudott mit v�laszolni. V�g�l is az sohasem jutott esz�be, hogy Anne esetleg elfogadn�.

(...)

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.