- Sedatus! - pöccintette meg Hermione a fiú karját. - Bizsereg még? - kérdezte, miután a halványpiros varázslat fénye lassan megszűnt.

- Nem… - felelte Harry.

Még mindig csodálattal adózott Hermione rejtett tehetségének és bűbáj-ismeretének. A lány újra és újra meglepte őket valami hasznos varázslattal: ezúttal az előző napi fájdalmat sikerült elűznie zsigereiből. Lehunyta a szemeit és hátraszegte a fejét, hisz a bűbáj gyöngéden végigkúszott gerincén, csigolyáin, simogatva és csillapítva minden kínlódó idegszálat.

- Ez ugye nem számít tiltott szer használatának? - kérdezte aggódva a másodikos Mark, aki a hiányzó Ginny helyét foglalta el a kezdő csapatban.

- Úgyse tudja meg senki - vonta meg a vállait Ron, miután körülnézett a griffendéles fiúszobában.

Seamus, Neville és Dean már lementek reggelizni, így a csapaton és Hermionén kívül senki sem láthatta a varázslatot.

- Menjünk - mondta végül Harry letört hangon.

Soha sem fordult még elő vele, hogy ne akart volna kviddicsezni. Most azonban, első alkalommal, azt kívánta, bár ne ők játszanák az évad kezdő mérkőzését. Az már szinte mellékes volt, hogy az ellenfelük a sorsolás szerint a Mardekár lett. Messze akart lenni, távol Roxforttól, közel azokhoz, akiknek sorsa oly bizonytalan volt számára…

Miután kiengedték a gyengélkedőről, megpróbált bejutni az igazgatóhoz, de meglepetésére Dumbledore távol volt, és McGalagony nem volt hajlandó megmondani, hova is ment. Pedig, ha valaki, hát az idős mágus választ tudott volna adni kérdésére: miért nem felel Sirius, ha Harry a tükrön keresztül hívja őt.

Gondolatai nyomban a Rend iskolában tevékenykedő tagjai felé szárnyaltak. Remust… Remust azonban, ha lett volna alkalma, akkor se merte volna felkeresni. A férfi meleg szemei egy idő óta nem sugározták azt a meghittséget, melyben korábban oly szívesen megmerítkezett. Pitontól tudta meg, hogy Lupin, a holdtölte közeledtével, visszavonult megszokott búvóhelyére, a kísértetjárta lakba, ahová a Fúriafűz alatti alagúton tudott eljutni.

A bájitalok mesterének nem kellett különösebb erőfeszítést tennie ahhoz, hogy meglássa a fiú lelkében tomboló kétségeket, ezért jól meg is szidta fegyelmezetlensége és szétszórtsága miatt. Információkkal sem ő, sem kedvese nem tudott szolgálni, így néhány csipkelődő megjegyzéssel próbálta meg a másnapi mérkőzésre irányítani a figyelmét: házvezető tanár lévén a Mardekár győzelmét remélte.

Harry kifejezéstelen arccal haladt csapata élén, egyenesen a nagyterem felé, hogy ők is reggelizhessenek, így észre sem vette, hogy Hermione odafurakodott mellé.

- Majd megpróbálom, míg ti az öltözőkben készülődtök - súgta oda neki.

- Mit? - rázta meg a fejét Harry.

- Hát… újra kapcsolatba lépni Siriusszal - pislogott rá a lány értetlenül, és óvatosan megpaskolta táskáját, jelezve, hogy abban van a tükör. - Biztos jól vagy? Ne ijesztgess… még a végén kiderül, hogy túlságosan is eltompítottam az érzékeidet…

A fiú nem felelt, így Hermione gyanúja csak még erősebb lett. Leültek az asztalukhoz, ahol - a DS-vita óta először - nem egyedül kellett étkezniük, hanem a többiek ovációja ölelte körül őket. A két prefektus és Harry csendben meghúzódott, hadd élvezze a többi játékos a mámort.

- Sok szerencsét - állt meg mellettük egy átlagos termetű lány hosszú, szőke hajjal. Vállairól kötött griffendéles sál csüngött alá.

- Luna? - nézett fel rá Harry kábultan.

- Hát neked meg hogyan sikerült griffendéles sálat szerezned? - vigyorodott el Ron. - Ilyet csak azok kapnak, akik ebbe a házba taroznak.

- Kötöttem egyet neki - húzta ki magát Hermione. - Mint annakidején a manóknak.

Hallották azonban, hogy a szomszédos asztalnál nem is leplezett nevetés övezi Luna felbukkanását.

- Újabb eltévedt bárányka, akit a szárnyaid alá vehetsz, Potter? - kuncogta Pansy lenéző arccal.

Harry szedált ábrázata csak még több okot adott nekik a gúnyolódásra.

- Mi van, Potter, valamilyen kedvfokozó bájitalt ittál? Remélem, tudod, hogy az ellenfél játékosainak ijesztgetése ellenkezik a kviddics-szabályzattal. Kiráz a hideg, ha rád nézek! - jegyezte meg Millicent, majd megveregette Monstro combját, hogy bíztassa őt.

- Ne is törődj velük… - morogta Hermione, és megfogta Ron remegő kezét.

- Úgy tűnik, alsóbb éveseket tettek be Hegarty és Culverton helyére… - motyogta az, ahogy hunyorogva megpróbálta kitalálni, ki lehet a két új hajtó.

- Elég kicsik - vallotta be Will.

- Biztos jó gyorsan repülnek - bólogatott Veronica is. - Nehéz lesz velük lépést tartani…

- Mit számít, hogy kicsik! - csattant fel Ron. - Lehet, hogy feleolyan jól nem ülik meg a seprűt, mint ti! Szedjétek össze magatokat, ma nyernünk kell! Kezeket ide!

Azzal kinyújtotta a karját, tenyérrel lefelé, és megfogta Harry csuklóját is. A többiek követték a példáját, majd elrikkantották magukat.

- Griffendél!

Asztaltársaik meglengették lobogóikat, és újra meg újra csatakiáltásukat visszhangozták.

- Üdvözlök mindenkit az 1997-98-as szezon nyitómérkőzésén! - kiáltotta el magát egy új hang a tanári tribünön, hogy köszöntse a közönséget.

Harry odaállt az emelvényük kijáratához, és félrehúzott egy lelógó, vörös kendőt, mely a faburkolatot fedte.

- Azt hittem, Dean a kommentátor… - jegyezte meg csodálkozva.

Ron odaballagott mellé, és lehajolt, hogy ő is kiláthasson.

- Dean fényképez - lépett oda hozzájuk Mark. Mikor a két fiú ránézett, mentegetőzve folytatta. - Azt hittem, tudtátok…

Ron megingatta a fejét, jelezve: nem csodálkozik, hogy csak most értesül erről.

- Nyári gyakorlaton volt a Prófétánál, és alkalmazták fényképésznek… most is az emelvényen ülő újságírónak készít fotókat.

- Bekerülnek a képei a Prófétába? - pislogott Harry meglepve.

- Igen, nagyon büszke volt rá - bólogatott Will, miután szorosabbra húzta sípcsontvédőjét. - Az egész ház őt ünnepelte. Csodálkoztunk is, hogy… ti nem voltatok ott… mármint… szobatársak vagytok, vagy mi…

- Hagyjuk ezt most - sóhajtotta Harry. - Seprűre, mindenki - adta ki az utasítást, és a lába közé kanyarította szeretett tűzvillámját.

- … a két újonc, Baddock és Titmarsh, éééééééééééééés… Malfoy!

A közönség éljenzése jelezte, hogy az ellenfél csapatának minden tagja kirepült már. Madame Hooch kettőt füttyentett, ami jelezte, hogy a Griffendél is indulhat.

- És köszöntsük a címvédőket! Élükön Potter! Aztán… Fawnsdale! Morgenstern! És az újonc: Zamberg! A két terelőőőőő… Kirke és Sloper! A sort pedig a csapat jelenleg egyedüli Weaslyje zárja!

Harry odalebegett Madame Hooch fölé, ahol kezet fogott Mafoyjal, majd a lelátóra pillantott. Hermionét kereste a szemeivel, aki csalódottan megrázta a fejét: úgy tűnt, még mindig nem sikerült kapcsolatba lépnie Siriusszal. Amikor visszafordult ellenfelei felé, Draco homlokán ráncok futottak végig, és felvont szemöldökkel némán kérdezte, mi is folyik a pályán kívül.

- Semmi közöd hozzá… - morogta Harry, ahogy feljebb emelkedtek, és átadták a hajtóknak a pálya közepét.

- Olvastam az újságban a hírről, ne gondold, hogy nem tudom, mi történt… - vetette oda a szőke.

- Akkor pontosan tudhatod, hogy semmi kedvem beszélni róla, és hogy ebben a pillanatban egyetlen porcikám sem kíván itt lenni! Hagyj végre békén, és foglalkozz a magad dolgával! - rivallt rá Harry, elvesztve a türelmét, és egy jókora félkörívet leírva messzire repült tőle.

Újra a griffendéles tribün felé lesett, de most nem látta a lányt, csak Hagridot, aki hatalmas méretű tenyerével vígan integetett neki. Sejtette hát, hogy Hermione az épületszerkezet egy sötét zugában ismét megpróbálja elérni keresztapját.

- Madame Hooch kiengedte a gurkókat, így… igen, felröppent a kvaff is! Kezdődhet a mérkőzés! - kiáltotta el magát a kommentátor újra.

A meccs első tíz perce felemás hangulatban telt. A Mardekár két új hajtója nem mutatkozott különösebben tehetségesnek, ám ügyetlenségük párosult Jack és Andrew sorozatos baklövésével, keményen megdolgoztatva a karikákat védő Ront. A fiú állandóan kiabált a két terelővel, hogy próbálják meg levenni a gondokat hajtóik válláról is, tekintve, hogy két akkora gorilla próbálta meg őket zavarni, mint amilyen Crak és Monstro.

Veronica, aki évadnyitó mérkőzéseken mindig túl izgatott volt, kétszer is kiejtette a kezéből a kvaffot, holott szabadon repülhetett volna, így rögtön két góllal rövidítette meg csapatát. Will megpróbálta korrigálni az ő hibáit is, de amikor beleszaladt Crak ütőjébe, egy egész percnyi ápolás erejéig le kellett szállnia a fű közelébe, ami igencsak hátráltatta a Griffendélt. Mark, mivel zsenge korának köszönhetően viszonylag kicsi testalkata volt, könnyen és gyorsan el tudott suhanni üldözői elől, nem egy góllal megörvendeztetve rajongóikat.

Sajnos a Griffendél karikái sem maradtak sokáig kvaff nélkül. Ron messze a legeredményesebb játékos volt az aznapi mérkőzésen, és sajnálta is, hogy Hermione nem láthatta némelyik parádés védést. Ennek ellenére három gólt kellett elszenvednie, mire a kommentátor először felsikkanthatott:

- És Malfoy végre megmozdult! Meglátta volna a cikeszt?

Harry alig vette észre, hogy tulajdonképpen neki is dolga lenne. Csak lebegett a pálya felett bús képpel, néha behúzta a nyakát egy-két elrepülő gurkó elől, de tulajdonképpen rezignáltan nézte, míg csapata vért izzadva küzd a zöldek ellen.

- Áh, megállt, mégsem a cikesz lehetett az - fújtatott csalódottan a kommentátor, és a közönség is megengedett magának egy kiábrándult sóhajt. - Óh, csak nem megint ápolás lesz? Ezúttal… ó, igen, Titmarsh orra egyértelműen vérzik!

- Végre már! - bokszolt a levegőbe Ron, megdicsérve Andrew ügyes ütését, mely telibe találta a mardekáros hajtót.

A griffendéles pódium szélén álló Luna egy hatalmas zsáknyi vörös-sárga konfettit engedett szabadjára, melyet a szél felkapott, és minden irányba szétszórt. A diákok ugrálva kapkodtak a papírdarabkákért, így a hangulat kezdett emelkedettebbé válni. A szőke lány elmosolyodott, és integetett barátainak.

- Ez viszont már biztos, hogy a cikesz! - csendült fel újra a kommentátor hangja. - Malfoy a Hollóhát tribünje felé száguld! Nézzék, csak úgy szeli a levegőt ezzel a pompás Nimbusz 2001-essel…

- Harry! HARRY! - sikkantotta Hermione, amire a fiú azonnal felfigyelt.

Rémülten odakapta a fejét, mintha attól tartott volna, hogy rossz hírt kap.

- A CIKESZ, HARRY! INDULJ! - kiáltotta a lány, arrafelé mutatva, amerre Draco is repült.

Harry, nem is igazán tisztában azzal, mit tesz, ráhasalt seprűjének nyelére, és a fiú nyomába eredt. Malfoy hátrapillantott, ám sebesen lobogó, szőke tincseitől alig látott valamit. Szurkolóinak sikítására eszmélt fel: épphogy sikerült felkapnia a seprű nyelét, mielőtt nekiütközött volna a tanári lelátó aljának. Elkanyarodott, hogy kövesse a fénylő, kicsi golyót, de újra meg újra visszapillantott, mennyivel van lemaradva ellenfele. Harry szokatlanul lassúnak tűnt, annak ellenére, hogy sokkal gyorsabb versenyseprű volt alatta.

- Mi van veled?! - rivallt rá Draco.

Újabb ívet tett, hogy kikerülje az éppen a kvaffal hadakozó hajtókat. Amikor újra üldözőjét kereste szemeivel, sehol se találta az ébenhajú fiút. Rémülten körbenézett, attól tartva, hogy az valami csel segítségével elébe került, de semmit se látott, ezért bátran rávetette magát a cikeszre, mely vergődött még egy keveset az ujjai közt, csiklandozva a markát, de nem tudott szabadulni. Ahogy diadalittasan a levegőbe emelte a kezét, a tömeg hatalmas sivalkodásban tört ki, míg a Griffendél szurkolói csalódottan a tenyerükbe temették arcukat.

Látta, hogy Madame Hooch lefújja a meccset, és hogy a játékosok szétszélednek. Ekkor pillantotta meg Harryt, aki megsemmisülten lebegett a levegőben. Jó félpályányi távolság volt köztük: mintha meg sem próbálta volna utolérni. Draco arcáról lefagyott a mosoly, és ingerülten szállt le a fűre a többiekkel együtt.

Harry szó nélkül húzta maga után a seprűjét, meg se várta, hogy Dean mindenkit lefotózzon. A mardekárosok egymást emelgették örömükben, úgy pózoltak a kattintgató fiú előtt. Draco ellökte maga mellől Pansyt, aki a mindenáron a hátára akart mászni örömében.

- Potter! - kiáltotta.

A tömeg ünneplése közepette a fiú nem hallotta, hogy szólt neki, így megismételte, ezúttal sokkal hangosabban.

- POTTER!

A nézőtér elcsendesedett, és a még fent lévők kíváncsian hajoltak át a korlátokon, hogy lelássanak.

- Hogy képzeled, hogy csak úgy küzdelem nélkül átengeded nekem a győzelmet?! Fordulj felém, ha hozzád beszélek! - lökte félre Willt, aki köztük lapult, hol erre, hol arra pillantva. - Te gyáva féreg! Ez árulás az egész csapattal szemben! Hogy mersz ilyen szégyenbe hozni?!

Ron keserűen végignézett legyőzött csapatukon, és kétségkívül csalódottnak tűntek mind. Készen állt, hogy közbelépjen, ha Malfoy elragadtatná magát, bár maga is neheztelt kissé kapitányukra.

- Elvetted tőlem a lehetőséget, hogy még egyszer, utoljára legyőzhesselek! Nem kell a mocskos szánalmad! - üvöltötte a hátába, majd földhöz vágta a cikeszt, aminek megtört a kicsi szárnya, és kínlódva vergődött a fűszálak közt.

Harry még mindig háttal állt neki, és csak félig fordította oldalra a fejét. Képtelen volt bármit is szólni, annyira nyomorultul érezte magát. Csalódottan újra megindult az öltöző felé.

Draco dühösen elvicsorodott, és két marokra fogta seprűjének a nyelét. Kiáltva megindult feléje, amire az egész tömeg felmorajlott. Harry ijedten hátranézett, pont abban a pillanatban, amikor a szőke fejbe vágta őt a Nimbusz 2001-es végével. Azon nyomban forró folyam csorgott végig a füle mellett, a fájdalom pedig tompa kétségbeesésbe taszította. Ahogy elterült a földön, egyre homályosabbá vált számra minden, végül teljesen elsötétedett.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.