Ami j�r...

- Sophie, Sophie ez nem helyes. M�r annyiszor mondtam.

- Igen, mondtad m�r ki tudja h�nyszor. �s azt is tudom, hogy a tan�rom vagy, de nem �rdekel. Tudod, hogy kellesz, hogy k�v�nlak!

- K�rlek, ne tedd ezt velem… - suttogta a l�ny sz�k�sbarna tincsei k�z�.

� viszont nem figyelt a f�rfira. Mi�ta bel�pett a tan�r szob�j�ba, egyszer�en nem b�rt m�sra gondolni, csak hogy v�gigcs�kolja a hossz� karmol�snyomokat a s�padt b�r�n, hogy kisim�tsa a gondterhelt, m�gis szel�d homlokb�l a barna tincseket, melyek k�z�tt m�r megcsillant p�r �sz hajsz�l is. �rezni akarta az ajka alatt annak az �rnek a l�ktet�s�t, ami akkor jelent meg, ha a f�rfi megsz�lalt kellemes hangj�n. A b�r�n akarta �rezni a m�sik illat�t. Bele akart temetkezni, maga k�r� akarta fonni a karjait, arra v�gyott, hogy azok a hihetetlen�l hossz� �s �rz�ki ujjak az � b�r�n fussanak v�gig.

Szinte �ntudatlanul indult a kandall� el�tt �ll� var�zsl� fel�, miut�n elcs�pett egy hasonl� v�gyakoz� pillant�st. Olyan r�g�ta v�rt m�r r�. Olyan r�g�ta szerette! Messzir�l, l�ngol�n. M�g neki is furcsa volt az �rz�s, de nem tudott tenni ellene semmit, pedig tudta, hogy a tan�ra �s j�val id�sebb n�la. De nem �rdekelte. Sz�ks�ge volt a f�rfi �rint�s�re. K�v�nta �t. Ez�rt is simult g�tl�stalanul a mellkas�hoz �s egy apr� cs�kot lehelt sz�p�v� sz�j�ra. �rezte, hogy a m�sik eg�sz teste hirtelen megmerevedik �s �sszerezzen a v�ratlan �rint�st�l. Hallotta a felszakad� s�hajt, mikor a nyak�t kezdte finoman cs�kolgatni. Megnyugodott �s felszabadult a tudatt�l, hogy a f�rfi is k�v�nja �t. Belemosolygott a cs�kba, ahogy meg�rezte derek�n a habozva k�rbefon�d� karokat. Ujjait felcs�sztatta az egyre m�lyebben s�llyed� mellkasr�l a viharvert arcra, amiben l�tott valami megmagyar�zhatatlan sz�ps�get, amit�l ellen�llhatatlann� v�lt a sz�m�ra. Finoman v�gigsim�tott a homlok�n, az orr�n, a j�romcsontjain, mik�zben folyamatosan a f�rfi szem�be n�zett. �s l�tott benne valami t�zet, amit eddig hi�ba keresett a szel�d pillant�sban. A t�zet, ami azt �g�rte, hogy fel fogja �getni �t, ha ez �gy folytat�dik. �s � pontosan ezt akarta. �jra megcs�kolta, de ez�ttal sokkal b�trabban…

Ajkaik v�gre megny�ltak egym�snak. Sophie minden egyes idegsz�la a f�rfi kezeire �sszpontos�tott, amik el�sz�r lassan elindultak felfel� a h�t�n, majd miut�n el�rt�k a v�llait, megtett�k ugyanazt az utat a derek�ig, s egyre lejjebb. Mire el�rte a fenek�t �s mag�hoz h�zta, azt hitte egy �r�kk�val�s�g telik el! Fiatal test�ben alig ismert �rz�sek kavarogtak, s azzal fenyegettek, hogy nagyon hamar ki fognak t�rni. A v�gyt�l reszketett minden tagja. �rezni akarta a f�rfit. Azonnal. Ki nem mondott k�v�ns�ga nyomban teljes�lt, amint v�gre hozz�simulhatott.

- Remus! – ny�gte elhal�n, ahogy meg�rezte a f�rfi �gy�k�t a saj�tj�n.

- Abba k�ne hagynunk… - suttogta rekedten.

- Eszedbe ne jusson ezek ut�n! Nem �lln�k j�t magam�rt… ha… Te j� �g! – akadt el hirtelen, mikor Lupin egyik keze r�simult a mell�re. Egy percig h�trahajtott fejjel, s�hajtozva �lvezte a h�v�s ujjakat az inge alatt, majd Remus f�l�hez hajolt, s elkezdte finoman harapd�lni a f�lcimp�j�t. A reakci� erre csak annyi volt, hogy a f�rfi egy kicsit er�sebben kezdte simogatni megkem�nyedett mellbimb�j�t. De a l�ny ezzel nem �rte be.

Ism�t r�t�rt a nyaka cs�kolgat�s�ra, de most m�r harapd�lta �s sz�vogatta is az �rz�keny b�rt. Kezei pedig becs�sztak a kopott zak� al� �s a sz�rke inget kezdt�k kih�zni a nadr�gb�l. Ahogy a tenyere r�simult a v�kony h�tra, Remus megborzongott �s er�sebben szor�totta mag�hoz �t.

Hitetlenkedve hagyta mag�t sodr�dni az esem�nyekkel. Egy�ltal�n nem �rzett m�r er�t az ellenkez�shez, holott a j�zan esze igenis meg�lljt parancsolt. De mi�rt kellene le�ll�tania ezt a csod�s l�nyt? Mi�rt kellene megtagadnia mag�t�l azt, amit adhatna neki?

„Mert te vagy a feln�tt! R�ad�sul a tan�ra vagy!! Nem engedheted meg magadnak, hogy ezt figyelmen k�v�l hagyd! �s a lelkiismeret-furdal�sod is megint r�d fog t�rni, ha m�r megkaptad �t. Nem lehetsz �nz�! R�la is le kell mondanod!”

De mi�rt? Mi�rt kellene ezt tennie? Nem n�lk�l�z�tt m�r eleget eg�sz �let�ben?

„Mert te m�s vagy! Tudod j�l, hogy egy sz�rnyeteg, egy v�rfarkas vagy. Nem k�rhoztathatod arra, hogy ezzel a tudattal �ljen veled! Mert ha most megteszed azt, amire olyan moh�n v�gyik, akkor nem lesz meg�ll�s! El�bb-ut�bb nem b�rn�d tov�bb, megt�rn�l �s elmondan�d. � nem olyan, aki csak egy �jszaka erej�ig marad. Nem, � veled akarna lenni, �s nem �rdekeln� semmi m�s! De �nz� lenn�l akkor is, ha megtartan�d a titkodat. �gy meg pl�ne, hogy csak azut�n mondod el neki, hogy lefek�dtetek. Csal�dna �s f�jna neki. Ugye te is l�tod a szem�ben?”

Igen, l�tta. Azok a sz�rk�sk�k szemek annyira besz�desek voltak. De l�tta benn�k a lehet�s�get is egy szebb �letre. De nem akart hinni neki. M�g mindig bizonytalan volt, pedig a teste egy�rtelm�en v�laszolt a l�ny �rint�seire. Nem akart elszakadni t�le. Elege volt, hogy �lland�an tart�ztatnia kell mag�t! M�r nem is eml�kezett r�, hogy mikor volt utolj�ra n�vel. M�g felderengett egy bor�s ny�ri nap a r�gm�ltb�l, de amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan el is t�nt nem hagyva maga ut�n m�st, csak perzsel� v�gyat.

„Remus, t�rj �szhez! � a tan�tv�nyod! Egy fiatal, naiv l�ny, akit elragadtak a kamaszos v�gyai. R�ad�sul legal�bb tizen�t �v van k�ztetek. Neki nem te kellesz, hanem egy korabeli! �bredj fel, Remus! Ne b�zz meg benne annyira! Mi van, ha ezek a szemek ugyan�gy hazudnak… ugyan�gy kihaszn�lnak…”

Nem. Ezek a szemek nem �rulj�k el. � fogja el�rulni �ket azzal, hogy eltitkolja el�le sz�rny� m�sik �nj�t. Hogy bemocskolja �t az �rint�s�vel. Hogy megrontja, megfert�zi egy t�netmentes k�rral, amit csak Remus fog l�tni. �s ez nem a v�rfarkas k�r lesz, hanem valami eg�szen m�s. A l�lekre hat� k�rs�g, ami bel�lr�l fogja felem�szteni �gy, hogy �szre sem fogja venni. Az � mocska, amit soha nem fog tudni lemosni mag�r�l. A tudat, hogy egy v�rfarkassal h�lt! A tudat, hogy egy ilyen �rintette!

„Na l�tod! Valld be, hogy f�lsz megtenni! Nem teheted meg vele! �sszeomlana.”

Honnan veszi, hogy undorodna t�le, miut�n megtudja r�la az igazat? Mi�rt l�tja r�gt�n a legrosszabbat? Mi�rt? Mi van, ha elfogadja? Ha nem zavarja?

„Ugyan, lehetetlen! Mindig ugyanaz a forgat�k�nyv. Senki sem k�pes elfogadni egy ilyet, �s egy�tt �lni azzal a tudattal, hogy b�rmikor �tj�rhatja a mellkas�t egy karom, vagy �tharaphatja a tork�t egy er�s �llkapocs.”

De h�t a holdt�lt�s napokat lesz�m�tva a v�rfarkas �rtalmatlan! Csak akkor adj�k tov�bb a fert�z�st, ha �talakulnak. �gy nem jelentene vesz�lyt r�, a teliholdas �jszak�kon pedig messzire elt�nne!

„Ha ez ilyen egyszer� lenne! Te is tudod, hogy nem az. Itt nem csak err�l van sz�, hanem a tudatalatti f�lelemr�l, ami sz�p lassan megm�rgezni a kapcsolatot. Ez az igazi probl�ma. Ezt nem lehet kit�r�lni. Soha.”

Remus inger�lten megr�zta a fej�t, mint aki valamit ki akar r�zni a gondolatai k�z�l. Csod�lkozva n�zett le Sophie-ra, aki m�r le is vette r�la a zak�j�t, �s ki is gombolta a sz�rke kis gombokat az ing�n s apr� kezeivel egyre lejjebb fedezte fel �rz�keny b�r�t. Nem �rtette mag�t, hogy mi�rt vit�zott saj�t mag�val olyan dolgokr�l is, amik egy�ltal�n nem biztos, hogy �rintik kettej�ket. M�g ha a l�ny csup�n egy �jszak�ra is akarn�, m�r azt sem b�nn�. A fesz�lts�g a test�ben kezdett f�j�v� v�lni. �rezte, hogy az �gy�ka egyre jobban l�ngol. Egy v�gyakoz� s�hajt m�r nem tudott elfojtani, mikor a l�ny kezei kibontott�k az �v�t �s kigombolt�k a nadr�gj�t.

Hirtelen kapta el a csukl�it. Mint ahogy hirtelen is d�nt�tt. Elvetett minden �rvet �s ellen�rvet. A j�zan�sz marad�k�t pedig j� m�lyre temette. F�lt, hogy ak�r �, ak�r a l�ny meg fogja b�nni k�s�bb, amit most tenni fognak, de m�r nem tudott re�lisan gondolkodni. T�bb� m�r nem.

Sophie felny�g�tt mikor a feneke al� ny�lt, a cs�p�je k�r� fonta a l�bait, majd bevitte a h�l�szob�ba. Az �gy mellett rakta le. M�g egyszer a szemeibe n�zett, melyek most a v�gyt�l m�ly-sz�rk�n csillogtak elhagyva k�k sz�n�ket.

- Biztosan szeretn�d? Nem fogod megb�nni? �n nem akarom, hogy…

A tov�bbi szavait el�sz�r Sophie mutat�ujja n�m�totta el, majd a szenved�lyes cs�k, aminek t�bb� nem tudott ellen�llni. Felb�torodva sim�tott v�gig a l�ny hossz� combjain eg�szen a r�vid egyenszoknya al�. Remeg� k�zzel gombolta ki az apr� gombokat v�kony bl�z�n, mialatt Sophie meglaz�totta az iskola c�mer�vel h�mzett nyakkend�j�t, s a f�rfi� mell� haj�totta. El�gedetten cs�kolta �s simogatta a felszabadult ter�letet, miut�n az ing is a f�ld�n landolt.

Remus egyre b�trabban �zlelgette a mandulaillat� b�rt. Ujjaival r�tal�lt a melltart� kapcs�ra, majd gyorsan lesimogatta r�la az akad�lyoz� ruhadarabot. �vatosan meg�rintette a v�gyt�l egyre teltebb� �s kem�nyebb� v�l� halmokat, azt�n ajkai is k�vett�k ezt az utat. Egy pillanatra elmosolyodott azon, hogy a l�ny milyen felt�tlen bizalommal k�n�lja fel mag�t. Nagyon izgat�nak tal�lta kecses kezeit, melyek finoman siklottak v�gig a h�t�n, a sebhelyein �s a gerinc�n �jra meg �jra. Percek teltek el �gy, azt�n Remus m�r nem b�rta az �get� v�gyat. T�relmetlen�l leh�zta a szoknya cipz�rj�t �s hagyta, hogy a s�t�tsz�rke anyag a f�ldre hulljon. Am�g a cip�j�ket �s a zoknijukat r�gt�k le, �jra elgy�ny�rk�d�tt a l�ny hib�tlan test�ben. Felfedezett egy anyajegyet a melle alatt, amit r�gt�n meg is cs�kolt amint �jra �lelhette. Azt�n hagyta, hogy letolja a cs�p�j�r�l a nadr�gj�t. Kil�pett bel�le �s megfogta a l�ny arc�t, s tov�bb cs�kolta a piros ajkakat.

Sophie �gy �rezte, menten sz�tszakad a teste a v�gyt�l. �r�lt szomjaz�k�nt itta Remus minden egyes cs�kj�t, �rint�s�t. Beleborzongott, ahogy a test�re, az arc�ra l�legzett. Nem b�rta tov�bb! Hagyta, hogy Lupin elkezdjen vele araszolni az �gy fel�, mik�zben egyre vadabbul, egyre k�vetel�z�bben birtokolta az ajkait. F�lig �ntudatlanul hanyatlottak le a p�rn�k k�z�. �rezte, ahogy r�gt�n v�gigfutnak a test�n hossz� ujjai, mintha csak azt akarn�k ellen�rizni, hogy val�ban ott van-e. A f�rfi belecs�kolt a nyak�ba, megpuszilta az �ll�t, majd �jra r�tal�lt az ajkaira, mik�zben kezei m�r a has�t simogatt�k. Egy pillanatra �gy t�nt, mintha habozn�nak, azt�n elkezdt�k leh�zni az utols� ruhadarabot a test�r�l.

�gy �rezte, menten meg�r�l, ha nem �rezheti mag�ban azonnal a f�rfit, ha nem �rnek hozz� az ujjai. Sz�ks�ge volt r� minden porcik�j�nak. S�v�rgott a cs�kjaira, az illat�ra… Elakadt a l�legzete �s kicsit elemelkedett a p�rn�t�l, mikor ott, eg�szen lent meg�rezte a kecses ujjakat. L�bait m�g sz�jjelebb t�rta, �s f�l k�zzel belet�rt a nyak�t cs�kol� f�rfi haj�ba, a m�sikkal pedig megkapaszkodott a jobb karj�ban. Lehunyt szemmel �lvezte a k�nyeztet�st, �s mikor m�r �gy �rezte, hogy elveszti az esz�t, k�ny�r�gni kezdett Remusnak, hogy tegye a mag��v�. Nem kellett sok�ig v�rnia, hisz a f�rfi �gy�ka is elviselhetetlen�l l�ngolt a kiel�g�letlens�gt�l.

- K�rlek… - suttogta er�tlen�l, de s�rget�n egyik kez�vel v�gigsim�tva Remus f�rfiass�g�n. A m�sik m�r annyira kem�ny volt, hogy fojtottan felny�g�tt az apr� �rint�st�l.

Felki�ltott a hirtelen f�jdalomt�l �s a szokatlan �rz�st�l, de nem t�r�d�tt Lupin agg�d� pillant�s�val, kezeit v�gigfuttatta a f�l�tte l�v� h�t�n eg�szen a fenek�ig �s megszor�tva azt mozg�sra �szt�k�lte. A f�jdalom lassan m�lt el, de ut�na egyre jobban kezdte �lvezni, hogy mag�ba fogadhatja a f�rfit. Teljesen idegen �s �j volt sz�m�ra ez az �rz�s, de csak m�g jobban felizgatta. Sokszor elj�tszott a gondolattal, hogy milyen lenne Remusszal, �s pont ilyen furcs�nak s egyben felemel�en izgat�nak k�pzelte.

Ahogy gyorsult a ritmus �s a zih�l�suk, �gy simult �s tapadt egyre jobban a f�rfihoz. Ahol csak �rte simogatta, karmolta, cs�kolta. Kisim�totta a lehunyt szemmel koncentr�l� f�rfi homlok�b�l az �ssze�llt tincseket, azt�n a nyaka k�r� fonta a karjait �s cs�kolni kezdte. Id�nk�nt elszakadtak egym�st�l leveg� ut�n kapkodva, csak hogy ut�na �jult er�vel ostromolj�k, harapj�k egym�s ajkait. Ujjaik �sszefon�dtak Sophie feje mellett. A l�ny egyre hangosabban ny�g�tt. �rezte, hogy valami csod�latos, felszabad�t� dolog k�zeledik, ami�rt a teste �vbe fesz�lve, g�rcs�sen s�v�rgott. M�g soha nem �lvezett semmit ennyire, holott ugyanakkor majd meg�r�lt a tagjaiban cik�z� fesz�lts�gt�l �s a benne mozg� Remust�l. M�g m�lyebb �s gyorsabb l�k�sek�rt k�ny�rg�tt. �s megkapta �ket.

- Sophie… csod�latos vagy! – d�rm�gte a f�l�be rekedt hangon, amit�l a l�nyt kir�zta a hideg.

Soha nem gondolta volna, hogy Remus Lupin, a mindig szel�d tekintet� tan�r tud ennyire t�zesen n�zni, mozogni, suttogni. Nem hitte volna, hogy v�g�l m�gis hallhatja az � nev�t v�gyakozva mormolni, hogy �rezheti, ahogyan ki-be mozog benne, ahogy nekifesz�l…

�s most mindez m�gis megt�rt�nt vele, �s mindketten nagyon k�zel voltak. �rezt�k, hogy a test�k egyre jobban egym�snak fesz�l �s k�veteli a feloldoz�st. Sophie �nk�v�let�ben mozgatni kezdte a cs�p�j�t, amit�l Remus m�g hangosabban kezdet ny�gni �s durv�n megmarkolta a l�ny hossz� combjait. Most m�r nem cs�kol�ztak. Mindketten h�trafesz�tett fejjel, hangtalanul k�ny�r�gtek �s koncentr�ltak. Sophie ny�sz�r�gve kapott �jra Lupin ut�n. �s mikor m�r azt hite, hogy belehal a k�nba belekapaszkodott a f�rfiba, aki tett p�r vad l�k�st, �s sikoltva karmolta v�gig a v�ll�t, ahogy a gerince �vbe fesz�lt a gy�ny�rt�l.

Remus egy pillanatra gy�ny�rk�d�tt a l�nyban, fel sem fogva a f�jdalmat a karj�ban, �s b�szkes�g csillant a szem�ben, hogy egyed�l � szerzett ekkora �lvezetet neki, azt�n meg�rezte �l�nek forr� pulz�l�s�t, �s ha lehet m�g tov�bb fokoz�dott a fesz�lts�g az als�test�ben. A l�ny forr�s�g�t�l m�g ink�bb elvesztette az esz�t �s p�r l�k�s ut�n ny�gve �lvezett bel�. Az agya kikapcsolt, ahogy zih�lva a k�ba Sophie nyak�ba f�rta az arc�t.

Folyamatosan r�zta a hideg, ahogy Remus a nyak�ba zih�lt. Szorosan �lelte mag�hoz a m�g mindig l�gyan mozg� f�rfit. Semmihez sem hasonl�that� teljess�get �rzett. Olyan term�szetesnek t�nt, hogy a test�k �sszekapcsol�dott… Legsz�vesebben �r�kre �gy maradt volna. Figyelte, ahogy a gy�ny�r �s a fesz�lts�g lassan elcsitul a test�ben. P�r perc m�lva mindkettej�k sz�ve megnyugodott. Remus f�loldalasan szorosan Sophie mell� fek�dt. A l�ny nem tudta, mit mondjon. �gy �rezte, mintha egy teljesen m�s dimenzi�ban lenne. Tudta, hogy Lupin ott fekszik mellette, �s fesz�lten vizsg�lgatja az arc�t, de egyszer�en nem tudott r� figyelni. Az im�nt �t�lt �lm�ny szinte sokkolta �s mindent m�s f�nyben t�ntetett fel. Ahogy visszagondolt az egy�tt t�lt�tt percekre, olyan boldogs�g �nt�tte el, hogy teljesen bek�nnyezett. Elfordult, hogy a f�rfi ne higgye azt r�la, hogy csak egy pityog�s, szentiment�lis di�kl�ny, aki nem tud uralkodni a k�nnyein.

Lupin az eg�szet teljesen f�lre�rtette. Azt leste, hogy a l�ny arc�n mikor jelennek meg el�sz�r a d�bbenet, majd a megb�n�s jelei… azt�n a k�nnyek. A h�romb�l kett�t m�r fel is fedezett, mikor Sophie elfordult t�le. D�bbenet… �s k�nnyek… Gyomra, amiben eddig mintha lepk�k repkedtek volna, most v�szesen s�llyedni kezdett. Sz�ve pedig vad dobog�sba kezdett �s felk�szott a tork�ig. Rettegett t�le, hogy a l�ny mindj�rt a fej�hez v�gja, hogy ’hogy tehette ezt vele, hisz a tan�ra’, vagy valami hasonl�t… R�ad�sul a tudat, hogy Sophie…

- Mi a baj? – suttogta rekedten jobb kez�re k�ny�k�lve, �s h�tulr�l �t�lelte a l�nyt.

- Igaz�n semmi – motyogta szipogva, de Remus l�tta, hogy a szemeib�l m�g mindig folynak a k�nnyek.

- Megb�ntad, igaz? – s�hajtott lemond�an.

- Dehogy is! – ellenkezett f�lig fel� fordulva – Csod�latos volt! Minden perc.

- Akkor mi�rt s�rsz?

- �n csak… jaj, Remus… ez nekem olyan furcsa!

- Tudom… nem szabadott volna…

- Nem err�l van sz�! Azok a te f�lelmeid. Engem nem �rdekel a kork�l�nbs�g, vagy hogy a tan�rom vagy. El sem tudod k�pzelni, hogy mennyit jelentettek nekem ezek a percek! – most m�r teljesen a f�rfi fel� fordult, arc�t a mellkas�ba f�rta �s �sszeg�mb�ly�dve hozz�b�jt. – Jaj, annyira boldogg� tett�l! Olyan boldog vagyok! M�g soha nem �ltem �t ehhez hasonl�t! �s ezek boldogs�gk�nnyek, te buta…

- J�l van, pr�b�lj meg megnyugodni – mosolyodott el megk�nnyebb�lve �s megcs�kolta a feje b�bj�t.

- De nem tudok! A k�zeledben egy�ltal�n nem tudok nyugodt lenni. �gy d�b�r�g a sz�vem, mintha meg�r�lt volna! �s ez az �rz�s annyira j�! Melegs�ggel t�lt el itt bel�l. Remus, �n…

- Ne mondd ki, k�rlek! Meg vagy zavarodva. Most b�rmit kimondan�l. K�rlek, csak holnap, vagy azut�n pr�b�ld meg.

- Arra sz�m�tasz, hogy meggondolom magam, igaz? Hogy r�j�v�k, hogy amit ir�ntad �rzek, csak egy fell�ngol�s?

Lupin nem v�laszolt. Pontosan erre gondolt. Azzal k�nozta mag�t, hogy Sophie-nak nem lehetnek m�lyek az �rz�sei ir�nta, csup�n �sszezavarodott a szeretkez�s�k miatt. Az, hogy � mit �rzett a l�ny ir�nt, az mell�kes volt. Nehezen ugyan, de visszaszor�that�, ha �gy hozza a j�v�. F�lt bevallani neki, hogy m�r r�g�ta a megengedettn�l jobban k�t�dik hozz�.

- T�vedsz, Remus. Id�vel te is r�j�ssz.

Csend telepedett a szob�ra. A kandall�ban m�g mindig ropogott a t�z, odakint azonban m�r csak halv�nyan pisl�kolt a f�ny. Sophie agya lassan ki�r�lt. B�gyadtan hallgatta Lupin egyenletes, er�s sz�vver�s�t. M�g mindig szorosan hozz� volt b�jva. A f�rfi �vatosan �lelte mag�hoz, mintha att�l f�lne, hogy �sszet�rik. Bal kez�nek ujjai felv�ltva apr� k�r�ket rajzoltak a v�ll�ra.

- Mi�rt nem mondtad, hogy �rintetlen vagy? – tette fel halkan a k�rd�st, ami m�r percek �ta foglalkoztatta.

- V�ltoztatott volna az valamin?

- Tal�n.

- Jobb volt �gy. F�ltem, ha elmondom, akkor elh�z�dsz t�lem �s elk�ldesz. Azt nem b�rtam volna ki. De ha m�r itt tartunk, te is r�j�hett�l volna. Miket felt�telezt�l te r�lam? – n�zett fel r� mosolyogva. Remusnak ett�l a hamisk�s, kac�r mosolyt�l l�dult meg mindig a sz�ve.

- Nos… h�t… el�g hat�rozottnak t�nt�l… �s am�gy is �rettebbnek t�nsz a korodn�l, no meg manaps�g a mai fiatalokn�l m�r nem lehet egy�rtelm�en eld�nteni…

- Remus! H�ny �ves is volt�l te, mikor el�sz�r…? Hmm? – h�zta fel mosolyogva a szem�ld�k�t, �s a h�t�ra ford�totta kedves�t, hogy a mellkas�ra k�ny�k�lhessen.

- H�t sz�val… - rettenetesen zavarban volt Sophie k�zvetlens�g�t�l. M�g soha nem volt dolga ilyen eleven �s ny�lt l�nnyal. Arc�t lassan el�nt�tte a p�r. – Kevesebb, mint te… - adott kit�r� v�laszt.

- Ne pr�b�ld eltusolni a dolgot! Nem olyan k�nyes k�rd�s ez.

- De nem korai m�g ilyenekr�l besz�ln�nk?

- M�r mi�rt lenne az? Engem m�r kit�rgyaltunk, most te j�ssz!

- Na j�, b�r rajtad nem volt sok minden kit�rgyalni val�.

- H�t nem. Mivel te volt�l az els�… Sz�val?

- Majdnem 16 voltam.

- T�nyleg? �s hogyan t�rt�nt?

- Err�l most nem szeretn�k besz�lni.

Sophie r�j�tt, hogy kiss� tapintatlan �s t�l k�v�ncsi volt, ez�rt les�t�tte a szem�t, �s mutat�ujj�val a Remus mellkas�n tal�lhat� hegeket �s karmol�sokat kezdte simogatni. �gy gondolta, hogy biztosan azokban a harcokban szerezte a sebhelyeket, amiket Voldemort �s a csatl�sai ellen v�vott, �s egyszer-k�tszer mes�lt is r�luk.

- Bocs�nat. Elragadtattam magam.

- Semmi baj – h�zta fel mag�hoz, hogy arcaik egy vonalban lehessenek. – Teh�t akkor nem b�ntad meg?

- A leghat�rozottabban �ll�thatom, hogy nem! �s ha m�g egyszer megk�rdezed…

- Akkor mi lesz? – csillantak fel a barn�ssz�rke szemek.

Sophie nem v�laszolt, csup�n v�gigsim�tott Remus arc�n �s gyeng�den megcs�kolta.

- Jaj, Sophie, most mi lesz vel�nk? – komolyodott el megint egy perc m�lva.

A l�ny nem akart v�laszolni, helyette adott m�g egy cs�kot, de l�tva, hogy a f�rfi arca tov�bbra sem v�ltozik, s�hajtott egyet �s � is komolyan n�zett a m�sikra.

- Nem lehetne err�l holnap besz�lni? Olyan j� lenne, ha ma m�g nem em�szten�nk magunkat ezen a k�rd�sen, �s csak egym�ssal foglalkozn�nk! Olyan hossz� m�g az �jszaka…

- Rendben… - adta meg mag�t, miut�n szel�den elmosolyodott. „H�t ellen tud �llni valaki ennek a l�nynak?”

2005. 08. 05-06.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.