|
The Island - 3.
2007.02.11. 15:24
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
3.
Másnap reggel Zsó még mindig kint ült a tengert fürkészve. Semmit nem aludt. Mosolyt erőltetve arcára nézte a közeledő párost. Dave még bent aludt.
- Zsó! - üdvözölte Capri, aki kitörően boldog volt a többiekhez képest, és barátnője felé rohant. Martin somolyogva nyugodtan sétált tovább. - Szia! - de mikor a lány látta Sophie arcát elkomorodott - Zsóm... mi a gond?
- Egyáltalán nincs gond. Mondd csak, mi ez a nagy öröm? - nézett egyikükről a másikukra - Várj, csak.... Kitalálom...
- Csak ne hangosan. És igen az!
- Ejha! - mosolygott rá mindentudóan - Nem megyünk el vízért? - szuggerálta.
- De, mehetünk - visszanézett Martra - Itt maradnál kérlek? - mondta szinte hangtalanul - Tudod, ez csajbuli.
- Hát persze. Beszéljetek csak ki nyugodtan... - mosolygott rá, majd elhaladva mellette finoman végigsimított alkarján.
- Hát ha még tudnád... - mondta olyan hangosan, hogy Mart még épp meghallja, de már el is tűnt Zsóval a fák közt.
Capri vízszerzés közben mindent részletesen elmesélt barátnőjének, aki természetesen meghallgatta áradozását, de közben néha elszomorodott.
- Zsóm, én nem veszem be, hogy nincs semmi baj.
- Mi? Miről beszélsz? - mert a vízből nem nézve rá.
- Nos, elég nyilvánvaló, hogy én meg Mart miért léptünk le, és az is, hogy miért hagytunk ott titeket. Az ok mindkettőnk esetében ugyanaz. De, ha neked olyan éjszakád lett volna, mint nekem, akkor most nem ilyen arcot vágnál, és annak az oka, hogy ilyen szomorú vagy, nagy gond lehet. Szóval: mi a gond? - kérlelte kedvesen barátnője.
- Fenébe, hogy miért vagy te ilyen okos? - mosolyodott el félig - Visszautasítottam Dave-et. És ezt érthető okokból nem vette jól.
- MI?! NEKED ELMENT A JÓZAN ESZED! - csattant fel hirtelen a lány - Naná, a helyébe én se. De jól megmutattad neki. Lerántottad a földre: nem vagy isten Dave Gahan - ami persze nem igaz - de azért csak ne szállj el magadtól!
- Nem az volt a célom, hogy megalázzam, vagy megsebezzem az önbizalmát. Egyszerűen eszembe jutott, hogy nem helyes, amire készülünk. Nem hagyhatom számításon kívül a családját. Most gondold el, mit szólna Jennifer, ha megtudná, hogy a férje megcsalta.
- Oh az erkölcs. Nem tudom eldönteni, nemesi önfeláldozás volt amit tettél, vagy csak simán hülyeség.
- A legszebb az egészben, hogy én se tudom - nevetett fel keserűen a víznél guggolva.
- Ne bánkódj, tartsd meg a tartásod. Ne kéredzkedj vissza.
- Nem állt szándékomban. Az már nem lenne ugyanaz... de te legalább jól érezted magad az éjjel a szőke herceggel. Én meg egy kiadós hancúr nélkül fogok meghalni ezen az átokverte szigeten - túrt a hajába.
- Ki mondta, hogy meghalunk? Tudom, kicsi az esélye a megmenekülésnek, de még mindig a DM tagjaival vagyunk itt, őket meg nem felejtik el keresni.
- A próféta beszéljen belőled drágám! Na menjünk vissza. A fiúk már biztos szomjasak. Ennyi egy darabig elég lesz - emelte fel a két üveget, amiket a roncsból hoztak el.
A napok teltek, de eddig se hajó, se helikopter se semmi más nem tűnt fel a horizonton. A szigetlakók élték mindennapjaikat. Már 4 napja voltak a szigeten mikor Zsó magányos szigetkörútra ment: Dave-vel nem volt kedve sétálgatni, a barátnője meg el volt foglalva. Ahogy haladt a parton különböző nem odaillő tárgyakat talált: festett fadarabokat és ezek egyre csak szaporodtak. Pár méter után meglátott egy alakot a homokban.
Meglepetten dobta el a végét járó cigi csikket, és ment közelebb. Ahogy körbenézett a tengeren, a part távolabbi szakaszán egy parthoz közeli szikla közé ékelődve egy megtépázott fehér yachtot vett észre. Szíve a torkában dobogott az izgalomtól. Nem tudta hirtelen, hogy kiáltson-e a többiekért, visszaforduljon-e, vagy segítsen az alakon. Ahogy jobban megnézte a vízpartot, három további alakot fedezett fel. Ezek közül kettő a víz tetején lebegett.
Óvatosan közelebb ment az arccal a homokban fekvő férfihoz, mert most már azt is látta, hogy egy fiatal férfiről van szó.
A világosbarna nadrág, és a zöld rövidujjas ing kicsit megtépázottan fedte néhol vérző testét.
Óvatosan leguggolt, hogy megnézze, él-e még. Ujjaival kitapintotta a pulzusát. Szerencsére egyenletes volt.
- Uram... uram! Hall engem? Nyissa ki a szemét! - kezdte finoman rázni a vállánál, de semmi reakciót nem kapott.
Úgy döntött, felönti egy kis vízzel az arcát, de előtte kénytelen volt óvatosan megfordítani. Megkerülve a férfit hátulról kapaszkodott a bal vállába, és maga felé kezdte húzni. Miután a hátára fordította, guggolásból hátra esett a fenekére a döbbenettől.
- Na neeeee! Ez aztán már tényleg sok! - nézte a férfit kikerekedett szemekkel - Ilyen nincs!!! Ezt nem hiszem el! - mint egy holdkóros, automatikusan kezdett a víz felé araszolni néha hátra-hátra pillantva, hogy megbizonyosodjon róla, a férfi tényleg ott van.
Remegő kezei közé mert némi vizet, és gyorsan visszasietett, hogy az arcába önthesse.
A férfi ettől prüszkölt és kezdett magához térni. Zsó megint mellé térdelt, és előre hajolva figyelte, hogy minden rendben van-e a férfival.
A férfi kinyitotta a szemét
- Hol... hol vagyok? - kérdezte kómásan.
- Egy lakatlan szigeten.
- Akkor maga ki?
- Jogos a kérdés. A nevem Sophie.
- Én Eric vagyok.
- Tudom.
- Oh, a sorozat, hát persze - mondta a férfi miközben behunyta a szemét.
- Pontosan - mosolyodott el, amit a fejét fogó férfi nem látott.
- Csak maga van itt?
- Nem. A barátnőm, és két másik férfi is.
- Remek. Hol vannak?
- Elég messze csatangoltam tőlük, de arra felé van a táborunk - mutatott a part mentén balra. De... mielőtt elvinném oda, megnézném a többi embert is, hátha van még túlélő, bár ahogy nézem, ezt erősen kétlem... - fürkészte a szikla környékét.
Eric nem szólt semmit. Még mindig rettenetesen hasogatott a feje. Homlokán kitapintott egy sebet, és kezdte érezni az oldalánál is az égető érzést.
A szikrázó napfénytől elvakítva nézett hunyorogva a távolodó lány alakja után. Egyelőre próbálta összeszedni zavaros gondolatait, hogy miként is jutott ide.
Eközben Sophie mezítlábas lábával óvatosan kerülgetve a faszilánkokat és egyéb roncsokat közelebb ment a földön heverőkhöz.
Egy fiatal néger férfi üveges tekintettel meredt az azúrkék égre a part szélén feküdve. Riadtan fordította el tekintetét tátongó hasi sebéről.
Szájára szorított kézzel lépett a hajóhoz legközelebb fekvő nőhöz. Olyan volt, mintha csak aludna, de jéghideg merev bőre, és kéklő ajkai elárulták Zsónak, hogy bizony hiába keresi a pulzusát. Ujjai hegyén szinte érezte a hideget, ami a hulla bőréből áradt a meleg idő ellenére is. Az utolsó emberhez, akit még el tudott érni segítség nélkül, óvatosan gázolt be a sekély vízbe, bár sejtette, hogy az arccal lefelé lebegő ember sem lehet túl élő. Agyának idegesítő kényszerképzeteitől rettegve hagyta ott a vízen lebegőt. Utálta, mikor olyanokat képzelt be magának, hogy utána nyúlhatnak a halottak, vagy a sötétből valamiféle lények. Most is irtózva sietett vissza az egyetlen élőhöz, aki már megfontoltan fel is tornázta magát ülő helyzetbe.
- Sajnálom - nézett Eric barna szemeibe.
A férfi szomorúan nézett végig a hullákon, majd vissza a lányra.
- Mit gondol, befogadnak a táborukba?
- Minden bizonnyal - mosolygott rá szomorkásan, de szíve odabent valamilyen érthetetlen oknál fogva őrült módon kalapált, ahogy a férfi elfogadta segítő kezét.
Pár lépés után rá kellett jönnie Ericnek, hogy nem fog ez egyedül menni. Az oldalán a seb túlságosan fájt. Tántorgott egy kicsit majd összeesett.
- A francba! - térdelt le mellé a lány - Mutassa azt a sebet!
- Nem vészes... - kezdte volna, de a lány felhúzta az ingét.
- De nem is túl szép. Ha szerencsénk van, ki tudjuk annyira tisztítani, hogy ne fertőződjön el.
- Rendben. De most mit csinál? - nézett rá meglepetten, mikor a lány rövid ujjú női felsője egyik ujját letépte, majd a zsebéből előszedte a vízzel teli laposüveget, hogy benedvesítse a rongyot.
- Ez lehet, hogy most egy kicsit fájni fog - nézett a szemébe - Maradjon nyugton. Nagyjából lemosom a szennyeződéseket a seb széléről. Felkészült?
- CSInálja! - hunyta le a szemét egy pillanatra miközben följebb húzta a szakadt inget.
Sophie hunyorítva koncentrált rá, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon a férfinek, de az néha így is összerándult a fájdalomtól. Ilyenkor óvatosan simította meg a görcsösen összeugró izmokat, hogy ne feszítsék szét annyira a sebet. A sérülés ugyan nem volt túl mély, szerencsére nem kell majd összevarrni, de ez is igen csúnyán el tud fertőződni, ha nem tisztítják meg minél hamarabb.
Miután nagyjából végzett, kiöblítette a kendőt, és óvatosan megtisztította a férfi homlokán lévő sérülést is. Eric szótlanul figyelte a lányt, és biztos kezeit. Meg akarta kérdezni, hogy honnan ért ennyire a sebekhez, de mégse kérdezett semmit.
Ezután a páros elindult visszafelé a táborba. Lassan haladtak Eric sérülései miatt, de haladtak. Mikor feltűntek a tábor körvonalai Zsó látta, hogy mindhárom társa ott van. Capri szúrta ki őket elsőnek. Egy alacsonyan elfekvő pálmán ült, mellette Martin és épp Dave-vel beszélgettek, mikor a lány felnézett és azzal a lendülettel le is ugrott a fáról, majdnem Dave-re. Capri egyenesen Zsóhoz sietett, hisz látta, hogy valakit hoz magával. A fiúk követték a példáját.
- Ez nem lehet - suttogta Capri, mikor Zsóhoz ért.
- Ez meg ki a fene? - kérdezte Dave.
Capri csak megkövülten állt ott. Annyira abszurd volt már a dolog, hogy legszívesebben elkezdett volna hangosan nevetni.
- Hello - kezdte Eric - A nevem...
- Eric Szmanda - fejezte be helyette Capri.
Mart érdeklődve tekintett rá - Ismered?
- Persze - fordult felé a lány - A világon mindenki, aki egy kicsit is szereti a CSI-t.
- A csííííít? - kérdeztek vissza a fiúk.
- Nem csííí - mondta Zsó - Hanem C.S.I. - Criem Scene Investigation, vagyis...
- Helyszínelők - fejezte be helyette a barátnője - Egyszóval a srác színész.
- Óóóó értem! - felelte enyhe gúnnyal Dave - És hogy került ide?
Capri Zsóra nézett, hisz ő szedte össze álmai pasiját.
- Hajótörést szenvedett a barátaival, akik sajnos nem élték túl. Segítsetek! - mondta a lány. A két fiú átvette tőle a sérültet és lefektették az egyik matracra.
Capri barátnőjéhez fordult.
- Ilyen komolyan nincs Zsóm - mondta, majd elvigyorodott.
- Szerintem se! Azt hittem, káprázik a szemem, mikor megláttam ki is ő. Fiúk, ha elláttuk őt, akkor visszajön velem valaki, hogy átnézzük a roncsot, hátha van elsősegélydoboz a hajón, meg ilyenek, és... el kéne temetni a többieket... - fűzte hozzá halkan.
- Persze - bólintott Martin - Megyünk mindketten.
- Remek. Capri, hoznál egy tiszta törölközőt?
- Persze - ezzel barátnője elszaladt, hogy egy tiszta törülközővel térjen vissza. Odaadta barátnőjének.
- El tudod mondani, mi történt? - kérdezte halkan a lány, miközben még egyszer lekezelte a sebet.
- Nem nagyon emlékszem. Mintha valami viharba kerültünk volna, aztán valószínűleg beverhettem a fejem valahova, mert semmire sem emlékszem. Egyébként égen-földön keresnek titeket.
- Igen??? - kérdezték mindhárman egyszerre.
- Igen. Mindent megtesznek, hogy megtaláljanak, de mivel a sziget nincs rajta a térképen - az enyémen nem volt - akkor...
- Az első fele jó hír, de a második... - jegyezte meg Mart - Ja, egyébként akkor be se kell mutatkoznunk, igaz?
- Nem, elég híresek vagytok. Meg kedves barátom Marilyn feldolgozta a Personal Jesus számotokat is.
- A Manson gyerekre gondolsz, mi? - kérdezte Dave felhúzva egyik szemöldökét.
- Oh igen - mondta Capri – „Reach out and touch Dave...”
Dave elmosolyodott, majd a férfi mellett térdelő Zsóra nézett, aki szokatlanul komoly volt.
- Meg azt is számításba kell venni, hogy 6x11-es rész - fűzte tovább a fiatal lány.
- Na igen - mosolyodott el végre a másik leányzó is.
- Zsó, ha hazajutunk asszem crossovert kell írni.
- Lefordítaná valaki nekünk, hogy miről van szó? - nézett egyik nőről a másikra Mart.
- Nos, egy CSI és DM fic egyben, általában marhaság lesz a vége, vagy túl erotikus lesz.
- Ehem-ehem... - köszörülte a torkát amolyan Umbridge-dzsesen Zsó - De egy HP-CSI-DM novi is jöhet.
- Persze csak akkor, ha Martin az enyém lehet - fűzte tovább a vörös hajú lány – Egyébként a 6x11 a Helyszínelőkben a 6. évad 11-ik részét jelenti, amiben a „Precious” is szerepelt.
- Na jó, nekem kezd sok lenni ez… - mondta Dave rosszkedvűen, és arrébb ment.
- Felőlem - mondta Sophie, miközben a távolodó férfit nézte egy pillanatig.
- Mi baja? - kérdezte Mart.
- Sejtelemem sincs - hazudta Capri.
Zsó mély csöndbe burkolózott, és inkább megmosta a kezét. Eric csendben figyelte a történéseket.
- Akkor menjünk vissza?
- Valakinek itt kéne maradnia Eric-kel, nem?
- Azt hiszem Dave önként vállalkozott a feladatra.
- Igaz. Akkor menjünk. Rendben leszel - nézett le a férfira.
- Neked elhiszem - felelte amaz félig mosolyogva.
A lány visszamosolygott rá, és társai után indult. Egyelőre kedvesnek bizonyult a színész, noha még nem sokat beszélt, mióta megtalálta.
- Hol volt az a hajó, Zsó? - kérdezte barátnője.
- Jó irányba mentek. Erre egyenesen. Még elég messze van.
A lányok még aznap átkutatták a hajót, találtak rajta élelmet és elsősegélydobozt. A hullákat pedig eltemették.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó