|
The Island - 4.
2007.02.11. 16:25
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
4.
A napok teltek, repülőgép sehol nem volt. A helyzet a csapaton belül mintha romlott volna. Dave egyre mogorvább lett, egyre többet volt egyedül. Egyik adandó alkalommal Capri félrehívta Martint.
- Martin? - szólította meg a lány a férfit, mikor egyedül találta.
- Igen?
A lány leült mellé.
- Figyelj, szeretnék kérni egy szívességet. Dave-vel kapcsolatban. Láthatóan, baj van vele, és mivel te vagy a legjobb barátja és/illetve csapattársa... nem beszélnél vele?
- Próbáltam már, de tehetek még egy kísérletet. Én is látom, hogy valami bántja, de nem akar beszélni róla.
- Nem hiszem el, hogy ennyire a szívére vette a dolgot! - csattant fel hirtelen mellette a lány - Agyatlan hülye hím!
- Miről beszélsz? - nézett rá kérdőn - Te tudsz valamit?
- Martin én nő vagyok, mindenről tudok. Emlékszel arra az estére, mikor közelebbről is megismertük egymást?
- Hogy felejthetném el? - nézett végi a napfénytől egyre barnább lányon.
A lány sokat sejtetően elvigyorodott, de visszarántotta magát a témához - Jó, de ígérd meg, hogy másnak nem mondod el, csak Dave-nek, hogy tőlem tudsz róla, mert úgyis rákérdez, mikor beszélsz majd vele, a kedvemért, mert megkérlek rá.
- Beszélhetnél kicsit világosabban is. Én csak egy agyatlan hülye hím vagyok...
- Ne vedd a szívedre. Te egy szőke herceg vagy, már csak a lovad hiányzik - somolygott a lány - A lényeg az, hogy amíg mi ismerkedtünk, addig Zsóék is ugyanezt kezdték el alkotni - mármint az ismerkedést - csak Zsó... hogy is mondjam? Zsót máshogy nevelték, belé több erkölcs szorult, mint belém. Ezáltal, hogy Dave barátod házas, számára akadály volt, Dave meg... nagyon úgy tűnik, hogy ezen berágott. Mármint, hogy vissza lett utasítva.
- Áháá, már értem! Szóval Dave kosarat kapott.... - vigyorodott el - És azóta sem történt semmi köztük, igaz?
- Nem. És most, hogy Eric itt van... Zsó nagyon, NAGYON rajong érte is. Egykor én is, de az már elmúlt.
- Huhuhúúú, vetélytárs is van! - Mart remekül szórakozott az újonnan megtudott információkon.
- És még mi nők vagyunk a pletykásak? De Dave-nek neje van, meg gyerekei. És elméletileg szereti is a nejét. De világosíts fel kérlek, ha rosszul tudom.
- Igen, szereti Jennyt, ez tény. De... tudod nálunk kicsit azért másképp működik a dolog.
- Hogy-hogy másképp? Hogy tud ilyesmi másképp menni?
- Szerinted a sztárfeleségek, főleg a zenészeknél, nincsenek tisztában azzal, hogy... hogy is mondjam, hogy ne tűnjön túl durvának... Na szóval pl. mikor én még együtt voltam Suzanne-nal, akkor ő is tudott a kicsapongásaimról, és szemet hunyt pár felett. De aztán egy idő után a feleségeknél betelik a pohár. Dave ugyan szereti Jennyt, de tudja, hogy Jen elnézne neki egy-két botlást, még ha nem is mondja ki a szemébe ezt. Ennek ellenére ő nagyon ritkán csábul el, pedig alkalma lenne bőven... Érted már?
- Persze ezt tudtam. De azt nem értem, hogy ezen, hogy lehet felkapni a vizet? Teszem azt: érnék én neked annyit, hogy ennyit hisztizz egy éjszaka miatt? Kötve hiszem.
- Nem tudom. Lehet, hogy a büszkeségén esett csorba. Nem igazán hallottam még olyat, hogy valaki visszautasította volna őt.
- Ez igaz. Én viszont nem kaptam válasz a kérdésemre.
- Bocsáss meg! Nem egyszerű a válasz. Ha más lenne a szituáció, akkor szerintem más lenne amit mondanék erre, de mivel itt egymásra vagyunk utalva, és már kezdjük jobban megismerni egymást...
- Azért ne nézz hülyének. Úgy értem, hogy tisztában vagyok vele, hogy mi lesz ha innen kijutunk.
- Miért, szerinted mi lesz akkor?
- Mindenki megy a maga útjára, haza, koncertezni meg vissza a suliba.
- És? Ez még nem jelenti azt, hogy ne hívhatnálak fel.
- Nem sejtettem, hogy lenne rá időd, vagy hogy egyáltalán akarnád-e.
- Ki tudja? Ez még a jövő zenéje. Mindenesetre megpróbálok kedves barátom fejével beszélni.
- Rendben, megköszönném. Sőt, kifejezetten hálás lennék érte. Akkor most „And I thank you, for bringing me here...”
- Meglesz - huppant le a szinte vízszintesen növő pálmáról miután egy csókot nyomott Capri szájára - Megyek, megkeresem.
A lány csak némán bólintott és hagyta elmenni.
Dave valahol távolabb ült a kietlen parton, isteni meztelen felsőtestét napfürdőztetve, bár nem ez volt a szándéka.
Martin nagyot sóhajtva huppant le mellé. - Na mi a helyzet?
- Szia. Semmi. Abszolúte semmi.
Mart kétkedve nézett rá - Na ne mondd! Napok óta furcsa és egyre komorabb vagy.
- Elkomorít a tudat, hogy talán sosem jutunk ki innen, holtan se.
- Igen, ez tényleg nem felemelő érzés. De még jó darabig ki tudjuk húzni itt. Van elég élelem és víz is. De szerintem más is van itt a dologban.
- Mart tudod, hogy nem vagyok híve ennek a hátulról támadós stílusnak, szóval inkább mondd a szemembe. Nem, nem én ittam meg az utolsó üveg vodkát.
- Háhá! Tudom, mert még van egy - mosolyodott el - De most komolyan... Sophie miatt vagy ilyen?
- Miből gondolod?
- Ember, nem vagyok vak! Látom, hogy furcsán nézel rá a második este óta.
- Ennyi nem elég a tudatodnak Mart?
- Nem. Szeretnék tisztán látni.
Dave csak elmosolyodott, egy amolyan „tőlem úgysem tudod meg, de azért görcsölhetsz” mosollyal majd nem felelt és elnézett a horizont felé.
- Hé, érdekel, hogy mi van veled. Elméletileg a barátom vagy - mondta halkan.
Dave lenézett - Igazad van, sajnálom. Csak... kínos.
Látszott rajta. Hogy vacillál. Nem szokott ilyen dolgokról Marttal beszélgetni. Senkivel sem szokott ilyenről beszélgetni.
- Én vagyok az egyetlen, akivel ezt igazán megbeszélheted perpillanat.
- És honnan tudod, hogy mit is kéne megbeszélned velem? - kérdezte gyanút fogva az énekes.
- Az észrevételeim miatt sejtem, hogy a lányról van szó, már mondtam.
- Mart, ezen úgysem lehet segíteni, megtörtént és kész.
- De mi? - kérdezte felé fordulva.
- Úgyis tudod. A kis barátnőd nem hinném, hogy sokáig magában tudná tartani a dolgokat, nincs igazam?
- Ne bántsd őt, csak aggódik a barátnőjéért, én meg érted - legyintett sóhajtva.
- Az előbb említett barátnője remekül el van azzal a bájgúnár ripaccsal.
- Ajajaj, micsoda indulatok... Miért, történt köztük valami?
- Mit tudjam én? Nem utánuk rohangálok, de feltételezem, hogy most is együtt vannak.
- És ez bánt téged - állapította meg nyugodtan - Miért?
- Mart, mesélj nekem, mi is történt akkor este, mikor eltűntél?
- Hát... úgymond összejöttünk Caprival. Pontosabban összegabalyodtunk. Mert?
Dave egy pillanatra meglepődött társán, hárításra számított, akkor pedig megléphetett volna ő maga is. Persze ezt Mart is nyilván tudta, másrészt, számíthatott volna erre, hisz ismerte már elég jól.
- Meglepődtél? - sandított rá - Tudod, hogy nem bírom sokáig nő nélkül. Ahogy te sem...
- Túl jól ismersz Gore.
- Naná, Gahan.
- Szóval? - nézett rá kérdőn nem tágítva.
- Mart, mivel Capri bizalmát élvezed, gondolom tudod mi történt. Ezzel nem akarom húzni az időt, de... amíg te enyelegsz, addig engem megesz a fene, ráadásul KIKOSARAZTAK! - mondta ki - Engem! Egy nő! Kikosarazott! Engem!
Mart csak nagyon nehezen tudott visszafojtani egy vigyort, inkább próbált együtt érzően nézni barátjára.
- Nos... ez... hát nem is tudom, erre mit mondjak. Talán azt, hogy előfordul még a legjobbakkal is... Ne görcsölj ezen, Dave! A nők szeszélyesek.
- Minek zuhant le az a rohadt szájbabaszott gép a kurva életbe, hogy ott rohadna bele az óceánba!
- Már belerohadt, azt hiszem... - nézett el a roncs felé szeme elé tartva egyik kezét - De természetesen egyetértek. Én csak egy valamire szeretnélek kérni.
- Mondd.
- Próbálj meg egy kicsit kevésbé fancsali arccal járkálni, mert látom, hogy ez mindkét lánynak rosszul esik, de leginkább Zsónak.
- És nézzem, amint az a bájgúnár kis pöcs lenyúlja, ami eredetileg engem illetne?
- Nem tudtam, hogy ennyire tetszik - lepődött meg az énekes hevességén.
- Még én sem tudom, hogy a becsületem őrjöng, vagy inkább én.
Ezen Mart már felröhögött. Nem tudta visszatartani. - Bocs haver, de ha hallanád magad... Hihetetlen, hogy pont te mondasz ilyeneket....
- Betett nekem ez a hely. Mart: haza kell jutnunk!
- Én is ezt mondom, de egyelőre nem tehetünk semmit. Hajót életveszély építeni megfelelő anyagok nélkül, meg amúgy is vagy belefulladnánk az óceánba, vagy örökké rajta hánykolódna a csontvázunk.
- És van még egy nem elhanyagolható tényező: ki a fasz tud közülünk hajót építeni?
- Jogos észrevétel. Szerintem se a lányok, se Eric nem boldogulna vele, mi meg eleve ki vagyunk lőve. Ugyan régen olvastam a Robinsont, de már nem emlékszem túl sokra belőle.
- Robinsont is megtalálták a szigeten, illetve talált egy csónakot, amit a szerencsétlen marhája darabokra tört.
- Jaja, valami rémlik. Na de reménykedjünk, hogy a hírnevünk elég lesz arra, hogy addig keressenek, amíg meg nem találnak. A rajongóink nem hiszem, hogy belenyugodnának, hogy ne lássák a holttestünket, hogy megbizonyosodjanak a halálunkról - mélázott el kicsit oldalra billentve fejét.
- Vagy hogy szexuálisan meg ne gyalázzanak minket.
- Na igen - vigyorodott el.
Dave visszavigyorgott rá. Jobban nézett ki, mint 20 perccel ezelőtt.
- Nincs egy cigid? - nézett rá kicsit megkönnyebbülve a naptól egyre szőkébb férfi.
- Mit ad Isten, de van. Tessék - dobta oda a dobozt, amiben 2 szál volt - Az egyiket kérem.
- Kösz - mélyet szívva tüdőzte le a füstöt. Elégedetten gondolt rá, hogy ő teljesítette a feladatát, Caprinak nem lehet egy rossz szava se.
Capri és Zsó lassan sétálgattak a parton Ericcel. Békésen csevegtek el az életükről, Ericet Zsó sorra bombázta kérdéseivel, megspékelve a mosolyaival a mondandóját.
- És meddig tervezed, hogy szerepelsz a CSI-ben?
- Épp azon gondolkodom, hisz Will is és Paul is leszerződtek a 8. évadra. Lehet, hogy nekem is le kéne?
- MINDENKÉPP! - kiáltották a lányok egyszerre, miközben Zsó kicsit megrángatta Eric ingének ujját.
- Nos, ha ilyen szépen kértek - felelte és egy olvasztó mosolyt küldött Zsónak.
A lány elpirulva sütötte le a szemét, és meztelen lábfejét kezdte nézegetni.
- És mióta vagy CSI rajongó Sophie? - kérdezte a fiatal színész.
- Huhh, már egy jó ideje... Mikor is fertőztetek meg, Capri?
- Lássuk - emlékezett vissza a fiatal lány - 2006-ban, a 2007-es évbe már fertőzötten léptél és marhára imádtad Greget.
- Oh, igazán? - kapott a szón Eric.
- Öööö.... valahogy így volt - válaszolt zavartan mosolyogva, miközben Caprit láthatatlan nyilakkal lövöldözte képzeletben.
Capri csak bőszen somolyogva sétált tovább, bár magán érezte Zsó gyilkos tekintetét, de ez cseppet sem zavarta, sőt…
- És mit szeretsz annyira Gregben? - érdeklődött Eric - Nehogy félreértsd, nem az önbizalmam növeléséhez kell az infó, hanem, hogy tudjam, hogy jól játszom-e a figurát.
- Na persze - motyogta az orra alatt.
- Van bizonyítékod, hogy alátámaszd a vádat?
- Arra sincs elég bizonyíték, hogy az állítás igazát bizonyítsák...
- Hoppá, akkor bajban leszünk... Nahátakkormeg ne vádaskodj! - sandított a lányra mosolyogva Eric.
- Ezt megkaptam.
A lány csak felmosolygott rá kezeit a háta mögött összefonva.
Capri csendben sétált a hullámokban. Gondolta, hogy ideje lenne lelépnie, de nem vetheti magát a vízbe. Beállt az a jól ismert csend.
- Hogy mit szeretek benne? - törte meg álmodozó hangja a hosszúra nyúlt csendet - Hát először is, hogy vicces. Jókat szoktam nevetni a poénjain, meg ahogy gesztikulálsz, a mimikát is nagyon eltalálod, meg tetszett, hogy nem elégedett meg a laboros munkájával, hanem tovább képezte magát... és... nem utolsó sorban bejön mint pasi... - kezdte az eget fixírozni séta közben.
Capri halkan felnevetett, a felsorolást végig mosolyogva hallgatta.
Eric átható barna tekintetével ostromolta a lányt.
- Mi olyan vicces? - kérdezte, de tekintetét nem szakította el Ericétől.
- Semmi, csak fura visszahallani a régi érzéseimet - felelte a lány - Bezzeg most a Mode-ról tudnék áradozni reggeltől estig, hála érte neked.
- Akkor kölcsönösen hálásak lehetünk egymásnak...
- Igen, én is úgy érzem.
- Sziasztok! - toppant melléjük Martin a semmiből.
- Aszta! Hú de settenkedik itt valaki - mondta Capri.
- Meg akartalak lepni titeket - simított végig a nő derekán, perzselő tekintete pedig egyértelmű jeleket adott neki.
- Sikerült - felelte a lány. Kicsit húzni akarta a férfit, nem adja magát azért olyan könnyen,
de persze ez remek alkalom volt, hogy eltűnjön a Zsó-Eric képből, de azért csak megdolgoztatja érte Martot.
- Mi lenne, ha most elrabolnálak? - tudakolta a szőkeség.
- Olyan ősemberesen a válladra kapsz és elhurcolsz?
- Még az is szóba jöhet, ha nem akarsz a saját lábadon jönni...
- Bocs, gyerekek - fordult „nagyon sajnálkozva” társai felé -, de ha nem akarom, hogy legyen egy kényelmetlen utazásom, akkor mennem kell.
- Semmi gond - kacsintott rá barátnője, Mart felé pedig nem tudta megállni, hogy ne küldjön egy hálás pillantást.
A lány hátat fordított a társaságnak, majd eltűnt.
- Nem kérdezem meg, hogy hova mennek és miért, és nem is feltételezem, hogy nem volt véletlen - szólt közbe mosolyogva Eric.
- Hogy csinálják, hogy ilyen gyorsan eltűnnek? - kérdezte egy kis bólogatás után.
- Majd veszünk tőlük órákat - mondta sejtelmesen a srác.
- Igazán? - bökte meg könyökével a magas fiút - El akarsz tűnni velem a világ szeme elől?
- Miért ne? Én élvezném.
- Lehet benne valami - lépkedett tovább kiélvezve a kettesben töltött perceket. Jól esett maga mellett tudnia a férfit, még ha egyelőre nem is ért hozzá.
Eric sokat sejtető hallgatásba burkolódzott, de Zsó magán érezte figyelő tekintetét.
- És az eltünedezésen kívül mit szeretsz még csinálni a szabadidődben?
- Amit mindenki: élvezni az életet, egy jó társ társaságában.
- És megtaláltad már odakint ezt a társat? - utalt a normális életre.
- Nem. És te?
- Még én is keresgélek... - mosolygott rá zavaró hajtincseit füle mögé tűrve.
- Remek! Akkor van esélyem! - közben olvatagon mosolygott.
- Honnan veszed? - torpant meg karba tett kézzel, de szemei mosolyogtak.
- Csak reménykedtem - mondta a fiú és egy kicsit elkenődött.
- Úgy látom, nem lenne ellenedre - fogta meg mosolyogva a tovább induló férfi karját, hogy megállítsa.
Eric mosolyogva nézett vissza rá. Elveszett Zsó szemeiben. A lány nem engedte el a karját. Egy lépéssel közelebb húzódott. Eric félmosollyal az arcán húzta még közelebb magához a lányt. Mikor elég közel kerültek egymáshoz Eric finoman végigsimított Sophie ajkain, majd leheletnyi csókot lehelt rá.
A lány a finom csók után felnézett rá mélybarna szemeivel, aztán újra a szájára pillantott, hogy most ő csókolja meg. Telt ajkaival óvatosan fedezte fel Eric száját.
Eric egyre jobban elmélyedt Sophie csókjában, nyelve érzékien játszott a lányéval.
Mikor finoman harapdálni kezdte a fiú száját, Eric halkan felsóhajtott, miközben szája mosolyra rándult. Mielőtt teljesen elvált volna tőle a lány, még kapott pár apró csókot.
- Szerintem itt az ideje visszamenni - nézett fel rá elhomályosult tekintettel, de pár percig még nem mozdultak, csak nézték egymást.
Eközben Dave magányosan járta a partot. Jót tett neki, hogy Marttal beszélgetett és utólag csak röhögni tudott volna magán. Ekkora marhaságot, amit művelt! Tiszta hülyét csinált magából! Ez gáz! Még jó, hogy nincsenek itt firkászok, akik mindezt megörökíthették volna... Ekkor felért egy kisebb magaslatra és onnan kezdte szemlélni a tájat. Ahogy végigjáratta gyönyörű szép zöld tekintetét, a szeme megakadt valakin. Pontosabban valakiken. Szíven ütötte a látvány, de nem volt féltékeny. Inkább szomorú. Fejcsóválva mászott le a dombról. Elhatározta, hogy megkeresi Martot társaságnak, bár fogalma sem volt, hogy hol van. Ekkor még nem sejtette, hogy Martint sem fogja most megtalálni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó