|
The Island - 6.
2007.02.11. 17:37
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
6.
Másnap reggel Eric kelt fel legelsőnek. Mikor kinyitotta a szemét Zsót pillantotta meg először. Elgondolkodott, miközben ujjai lassan Sophie hátát cirógatták. Alig pár napja van csak itt és tessék: elvarázsolták. Hogy történhetett ez? Nem, mintha nem örült volna neki, csak az 'idegesítette', hogy nem vette észre. „Agyafúrtak a nők!” - morfondírozott el mosolyogva – „Lehet, hogy el kéne beszélgetnem Martinnal? Hisz elég nyilvánvalóan az ő fejét is sikeresen elcsavarták, és nem hinném, hogy több idő alatt történt volna meg. Van valami ezekben a lányokban…”
És mi lesz, ha megtalálják őket? Fent akarja tartani ezt a „kapcsolatot”, hogy kibontakozhasson! Ahol nincs Dave Gahan, ahol csak ő és Sophie van. Remélte, hogy a lány is így van ezzel.
Lassan kezdett ébredezni. Először nem tudta, hogy mi zavarta meg az álmát, de aztán lassan rájött, hogy valaki a hátát cirógatja gyengéden. Jólesően sóhajtott egyet, majd a kényelmes mellkasról felemelve fejét, és kócos haját arrébb söpörve nézett mosolyogva Ericre.
- Jó reggelt! - suttogta.
- Jó reggelt - felelte Eric majd egy könnyű csókot lehelt a lány ajkaira.
- Rég nem aludtam ilyen jól - nyújtózott egyet a férfin, akit ez csöppet sem zavart.
- Én sem, hogy megvalljam az őszintét - ölelte magához Sophie-t lecsúsztatva egyik kezét a fenekére.
Zsó megint rámosolygott, és sunyin belecsókolt a nyakába, majd kicsit még kómásan körbenézett a kihalt bunkerban.
- Mi a fene? Mindenki kint aludt, vagy korán ébredtek?
- Nem tudom, Marték nem jöttek be az éjjel. Hogy Gahannel mi van, azt nem tudom – „De nem is érdekel” - tette hozzá gondolatban.
- Eric... Kérdezhetek valamit?
- Persze édesem - érkezett a felelet.
- Hmm.... nem is tudom hogy kérdezzem... azt látom, hogy nem csípitek egymást Dave-vel... De megkérdezhetem, hogy miért?
Eric elgondolkodott. Látszott rajta, hogy próbálja szavakba önteni az érzéseit.
A lány a mellkasán feküdve várta a választ, miközben ujjai a férfi hajtincseivel játszottak.
- Tudod... ez olyan bonyolult. Tudom, hogy nehéz lesz, amit mondok és, hogy talán korai, de én ragaszkodom, kötődöm hozzád, ő meg ezt nyilvánvalóan nem nézi jó szemmel. Nem akarlak elveszíteni.
Zsó keze megállt ettől a kijelentéstől, szemeiben meglepettség csillogott, miközben ajka pár pillanat múlva egy szelíd mosolyra húzódott.
- Ez most nagyon jól esett - simított végig az arcán.
- Megijedtem, hogy meg fogsz ijedni - felelte megkönnyebbülve Eric, hisz a szavainak tényleg volt súlya.
- Szó ami szó, nem erre számítottam.
- Hanem mire?
- Hanem, hogy valamin összeszólalkoztatok, vagy nem tudom. Nem hittem volna, hogy miattam...
- Pedig miattad. És különben sem én kezdtem, Ő volt ellenséges velem! - mondta kisfiús hévvel Eric.
- Jól van, jól van! Ne durcizz kicsi Eric - hajolt közelebb mosolyogva, majd a fiú orra hegyére nyomott egy puszit.
Eric nem hagyta elhajolni a lányt, finoman megfogta a tarkóját és megcsókolta.
A dolgok megint könnyen elfajulhattak volna, ha Capri nem toppant volna be valami cuccáért.
- Wohó! - kiáltott fel a fiatal lány, mikor észrevette a csókolózó feleket - Bocsi, nem akartam zavarni - mondta kicsit zavartan - Megyek is.
- Ugyan, semmi gond. Épp időben jöttél - kacsintott barátnőjére - Ez csak a reggeli puszi volt...
- Nah persze. Ismerem a sztorit - kacsintott vissza a lány - Csak pár cuccomért jöttem be. De nem akartok kijönni? Szép idő van.
- De, épp indulni akartunk reggelizni.
- Igen? - nézett rá kérdőn a férfi.
- Igen - bólintott határozottan Zsó.
Capri elmosolyodott - Szóval te hordod a nadrágot. Eric én ezt nem hagynám...
- Nincs választása... - sóhajtott színpadiasan a lány felülve.
- Melyik férfinek van? - kérdezte Capri.
- Nah persze, még hogy te irányítasz! - mondta Eric.
- Miért? Talán nem? - nézett vissza rá játékos fénnyel a szemében.
- Ezt majd később lejátsszuk - felelte Eric.
- Rendben, nem felejtem el - nyugtázta, majd mikor épp kezdett volna felállni, talán hogy a férfi megalapozza előbbi kijelentésének igazát, a karjánál fogva visszarántotta, így nevetve landolt rajta.
- Majd emlékeztetlek - felelte mosolyogva Eric, majd újra megcsókolta a lányt.
- Na jól van, most már tényleg menjünk! Farkas éhes vagyok - indult a kuncogó Capri után, aki már ki is lépett az ajtón.
Odakint napsütés fogadta a kilépő embereket. Dave-nek nyoma sem volt, de lehetett látni a nyomait: evett és a rengeteg lábnyom majdnem mind tőle származott. A bunker előtt Mart ült hátát a tegnap este kiválasztott pálmafának támasztva nézte gyönyörködve a horizontot.
- Jó reggelt! Idekint aludtatok? - tudakolta a barna lány egy banánt magához ragadva.
- Üljetek csak le - indítványozta Capri - Mivel Zsó tegnap este minket szolgált ki, most cserébe én adom a reggelit.
- Hát jóóó.... - egyezett készségesen bele.
- Nem tudom, én csak elaludtam - felelte barátnője.
- Ja, jó idő volt kint, nekem meg nem volt szívem felébreszteni Caprit. Dave is velünk volt de hajnalban megint eltűnt.
- Nyugtalan típus a barátod - nézett Martra Capri - Ki mit kér enni? Van egy rakat gyümölcs, meg gyümölcs, meg gyümölcs, jah és találtam a hajnali körutam során tojást, hátha tudunk kezdeni vele valamit.
- Akkor én a banánom mellé kérnék még... hmm.... egy kis gyümölcsöt talán, meg próbáljunk tükörtojást csinálni. Segítek.
- Eddig nem volt 5 perce, hogy a seggén ülne. Ami nem is baj, mert így csak többet látjuk a fenekét - incselkedett a lány visszatérve előző megjegyzésére.
Eric halványan mosolyogva nézte, ahogy Zsó a banánnal a kezében gesztikulál beszéd közben.
Zsó amolyan "zsófisan" felnevetett Capri megjegyzésén.
- Miért? Hányszor megbeszéltük már, hogy a fiúknak jó seggük van! Igaz Andy kimaradt a szórásból, de attól még a másik kettőnek jó segge van - mondta a fiatal lány, miközben a tojásokkal próbált kezdeni valamit.
- Szegény Andy - jegyezte meg sajnálkozva Mart.
- Várj egy percet Capri! - szólt rá Zsó mielőtt feltörte volna őket.
- Köszi, azt szívesen venném - felelte barátnője.
- Mindjárt jövök! - pattant fel, és visszasietett a bunkerba. Odabentről halk motyogás, és a tárgyak puffanásai hallatszottak.
- És még valami, ha már egy kicsit nosztalgiázunk: Mart amikor énekelsz... olyan édes vagy, mikor csápolsz, remélem tudod – kacsintott szeretőjére a lány.
Mart felröhögött - Hát igen, a zene eléggé magával tud ragadni. Ilyenkor mindig egy másik világba csöppenek.
- Nem a halálelgondolkozásaid is tetszenek koncertezés közben.
- Jah, tudom, arra gondolsz, amit Párizsban mondtam a koncert előtt. Ez meg mit csinál? - kérdezte a szőke herceg felhúzott szemöldökkel a Zsó által csapott zajra utalva.
- Nem tudom, de szerintem lassan megtudjuk.
- Én se látom... - dőlt hátra Eric, aki így a legjobban ráláthatott a leányzóra - De azt tuti, hogy pakolászik.
- Azta Eric, fantasztikus vagy - heccelte Capri.
- Jól van na, csak közvetíteni próbáltam! - nézett rá szúrósan, de szája mint mindig, most is mosolyra húzódott.
- Itt is vagyok! - kiáltotta vigyorogva a lány kezében egy tojássütésre alkalmas lapos valamivel, ami valószínűleg a repülőgép egyik része lehetett anno - Nem tudom, miért hoztam magammal, de úgy tűnik jól tettem. Tudtam, hogy itt van valahol.
- Zseni vagy! Egyébként te minden szemetet begyűjtesz? - nézett rá barátnője mosolyogva.
- Ööö... nem, csak akartam egy kis emléket, ha netalántán megmenekülnénk... - vakarta meg a fejét zavartan - De tudod, hogy alapjában véve gyűjtögetős típus vagyok.
- Ez édes! - fűzte hozzá Mart a két reggelit készítő lányt nézve.
- Mi is pontosan? - kérdezte a vörös hajú, bár egyre inkább barnább lány - Az hogy Zsó gyűjtöget, vagy hogy a reggeliteket csináljuk?
- Én a gyűjtögetésre gondoltam, de az utóbbi se elhanyagolható látvány, igaz Eric? - kacsintott rá.
- Naná, Mart 100%-ig egyetértek - kacsintott vissza a srác.
- Figyeled a pasijainkat? - 'csattant fel felháborodottan' Capri barátnőjére nézve.
- Micsoda összetartás... - piszkálgatta az egész pofásan sülő tükörtojásokat.
- Mart, ezt még megbosszulom és szerintem te is készülhetsz Eric Zsó által.
Eric csak sokat sejtetően elmosolyodott - Állok elébe - nézett olvasztóan a balkezes leányzóra.
- Már jó előre várom. Úgyis van még egy dolog, amit le kell játszanunk... - nézett hátra a férfire a szakácsnő, és egy hosszú másodpercig egymás szemébe néztek.
A reggeli pont elkészült, mikor az illatokra Dave is elődugta az orrát.
- Nocsak, nocsak kit vezetett vissza a gyomra - nézett Capri Dave-re, kicsit hagyta is legeltetni a szemét a félmeztelen férfin.
- Szia - köszönt rá Sophie - Neked is itt a részed - nyújtotta a borostás férfi felé a tojást.
- Köszönöm - vette el Dave Zsótól a felkínált ételt, és véletlen az ujjuk összeért néhány pillanatig.
A lány kicsit zavartan fordította figyelmét a gyümölcsökre, de abszolút senki nem vett észre rajta semmit, csupán Dave szája szegletében jelent meg egy alig észrevehető pici mosoly.
Capri közben leült Martin mellé - Tessék, hoztam neked is - nyújtotta Mart részét a férfi felé. Eric türelmesen várta, hogy Zsó is elfoglalja a helyét, méghozzá mellette.
- Köszi, kicsim - mondta automatikusan a szőke énekes, és rögtön enni is kezdett.
- Nincs mit, Édesem - felelte Capri, majd ő is nekilátott.
Zsó azonban Eric meglepetésére nem mellé ült, hanem ott helyben tette le fenekét, hogy elfogyassza a kajáját. Eric egy pillanatig megrökönyödve nézte az egyedül ülő Zsót, Dave viszont egy kisebb győzelmet könyvelt el magában.
Miután mindenki végzett az ennivalóval Capri elnyúlt Mart mellett nekidőlve a pálmafának és merengőn elnézett a tengerre - Megyek úszni - jelentette ki - Ki jön velem?
- Én! - tette fel a kezét Zsó rögtön.
- Én most kihagyom. Elnyomott a kaja. Kezdek öregedni... - nyögte Mart.
- Remek! - lelkesült Capri - Még valaki? - nézett a fiúkra. Ekkor vette csak észre, hogy egy emberrel megint kevesebben vannak. - Te vén trotty - szemtelenkedett tovább Marttal.
- Hé!
- Mi az? - nézett ártatlanul a férfire.
- Semmi - legyintett lemondóan.
- Nyugi, azért egy párszor már bizonyítottad, hogy messze vagy még a vén trotty léttől - mosolyodott el.
- Na azért! Na nyomás fürödni te bestia! - nyomott egy gyors csókot a szájára - Addig én beszélgetek Mr. Szmandával, ha ő sem szándékozik menni, mert ahogy nézem, kedvenc énekesünk megint felszívódott.
- Elképesztően csinálja... - jegyezte meg Zsó felállva - Meg kell tanulnom tőle.
- Nekem is. Nah gyere Zsó, hagyjuk magukra a fiúkat. Biztos elbeszélgetnek majd valamiről. Bestia? - fordult vissza Mart felé - Még nem ismersz igazán - kacsintott a lány.
- Menjetek nyugodtan, én is elnehezültem - mondta Eric és lustán ásított is hozzá.
- Hát jó! Capri, ha befejezted a flörtölést, akkor irány a víz - indult előre a barnára sült lány.
- Jól van, megyek már. Folyton csak hajtasz - mondta majd megindult Zsó után.
Mielőtt leértek volna a partra, Sophie már le is vette a felsőjét, majd megállva a nadrágjától is megszabadult, így csak egy fekete melltartó-bugyi együttes maradt rajta.
- Igyekezz drága! - várta be barátnőjét, aki még elszöszmötölt egy darabig.
- Hogy miért nem hoztunk fürdőruhát - sopánkodott barátnője, miközben ő is vetkőzni kezdett.
- Talán mert nem tudtuk, hogy lezuhanunk?
- Lehetséges - felelte somolyogva a lány, majd mikor végzett megindult barátnője után - Nah, menjünk pacsálni - lelkesült be.
Zsó nem sokat teketóriázott, rögtön belevágta magát nagy csobbanással a vízbe, jól összefröcskölve barátnőjét, aki nem sokra rá követte őt.
A lányok csak egy valamit nem vettek figyelembe: a sík terep csodáit. Így miközben épp megszabadultak a ruhadarabjaiktól Eric kiélvezte a pillanatot, hogy Zsót így láthatja, és persze Dave is a közelben volt. Eric próbálta nem megbabonázva nézni Sophie-t, de nem sikerült neki, és hamar elveszett a lány idomaiban.
- Formás lány... - jegyezte meg Mart Ericnek címezve.
- Valóban az – felelte Eric -, de azért te sem panaszkodhatsz - célzott a fiatalabbik lányra, aki még mindig kitűnt fehér árnyalatával, ami miatt utálta a bőrét.
- Igaz. Eszméletlen, mit tud csinálni a testével... - révedezett jókedvűen.
Eric somolyogva nézett a férfira.
- Nem tudom eldönteni, hogy szerencsés vagyok-e vagy szerencsétlen, amiért ide kerültem.
- Mert?
- Kétesélyes a dolog: megismertem Sophie-t, ami kész csoda, soha nem ismertem még egy olyan csodálatos lányt, mint ő. Szeretném, ha velem maradna, ha megtalálnak minket. És itt a gond: ha megtalálnak minket. Te hogy látod a helyzetet? - kérdezte a szigeti dilemmára utalva.
- Jó kérdés. Mennyi idő is telt el? Több mint egy hét, nem? Szerintem tényleg csak abban bízhatunk, hogy vagyunk elég híresek ahhoz, hogy addig keressenek, amíg meg nem találnak. De számításba kell venni, hogy az óceán baromi nagy, és míg körbecirkálják...
- Mondjuk, ahogy én Dave feleségét ismerem, ő nem fog nyugodni. Addig fogja rágni az emberek fülét, amíg meg nem találnak. És szerintem a volt feleségem is ilyen lesz, már csak a gyerekeim miatt is.
- És mit fogsz csinálni, ha kikerülünk innen?
- Hát miután túléltük a riporterek, az interjúk és a vakuk hadát, biztos, hogy eltűnök 1-2 napra átértékelni pár dolgot magamban. Utána be kellene fejeznünk a turnét is, meg pótolni az elmaradt koncerteket... De ha Caprira gondolsz... még tényleg nem tudom, hogy lenne-e jövője ennek. Persze nem lenne rossz, de odakint mások a körülmények kicsit...
- Ezen rágódom én is. Sophie egy civil ember, nem tudom, hogy eleve ki akarom-e tenni az egész hercehurcának. Meg ő máshol is lakik, eleve másik országban él a családjával meg a barátaival. Nem tudnám elszakítani tőlük. Persze, szerintem beleegyezne, ha arról lenne szó, de ne azért tegye, mert rózsaszín köd van a szemén, hanem azért, mert tudja, hogy erre vágyik. Meg nem tudom, túl vagyok már a 30-on. És persze, ott van az is, hogy kibírná-e a kapcsolatunk a nyomást, ha eljutunk addig.
- Meg tudlak érteni, hisz az én helyzetem is hasonló, ráadásul én a 40-en is túl vagyok, van 3 gyerekem, meg egy ex-feleségem is. Nem tudom, hogy bírnák a nyilvánosságot - nézett újra a hangosan sikongató lányokra, akik épp egymást fröcskölték ezerrel - Ezért nehéz "civil" párral lenni. És igen, azért a távolság is beleszól... Bár szerintem simán elboldogulnának külföldön is, hisz a nyelvet jól beszélik a néha előforduló apró hibákat leszámítva... Szerintem azért egy próbát megérnek! És ne aggódj, szerintem el fog még mélyülni a dolog köztetek.
- Nah igen, a te helyzeted sem mondható épp egyszerűnek. De ha egy ilyen nagy tapasztalattal rendelkező ember azt mondja egy olyan kölyöknek, mint én, hogy ebből lehet még valami, akkor elhiszem neked. De nem tudom, hogy Sophie esetleg nem naiv-e az életünkkel kapcsolatban? Vagy épp Capri?
- Ez is jó kérdés, látod! Biztos, hogy nem tudják felmérni az árnyoldalának a súlyát. De szerintem erre nem lehet felkészülni, át kell élni. Így derül ki, hogy ki mennyit bír. Ha gyengének bizonyulnak...
- És mi van Dave-vel? Nem nagyon kedvel engem, pedig az elején én megpróbáltam vele normálisan meglenni. Miért ilyen? Miért kell neki Sophie? Téged miért nem csesztet? Vagy fél tőled, megverted, vagy mi...? - kérdezte somolyogva Eric.
- De kíváncsi valaki... Ne tegyél fel ennyi kérdést egyszerre, mert elfelejtem őket. Tudod, nekem már nem fog úgy az agyam... - röhögött fel.
- Jah, hát persze, Capri is megmondta: vén trotty.
- Vigyázz a szádra kölyök! - fenyegette meg tréfásan mutatóujjával.
- Caprit is így fenyegeted?
- Nem, őt mással.... - vigyorodott el - De visszatérve... Dave... hát ő nem egy egyszerű ember azt kell, hogy mondjam. Engem valószínűleg azért nem csesztet, mert ismer már kölyökkorunk óta. Egy életet dolgoztam végig vele. Sok mindent átéltünk, barátok vagyunk. Szerintem féltékeny rád, ha már itt tartunk. Azt nem tudom, tudod-e, hogy Sophie visszautasította mikor te még nem voltál itt... és hát ez sértette a büszkeségét....
- Dave megkörnyékezte Sophie-t?
- Hoppá... azt hiszem, megint pletykás voltam - tette a szája elé a kezét.
- Mikor? Hol? MIÉRT?
- Ööö... Talán ezt nem kellett volna... Na mindegy most már... Miután mi lezuhantunk, és sikeresen felépítettük a bunkert, akkor. Caprival is akkor melegedtünk mi össze.
- ÉN MEGÖLÖM! - pattant fel hatalmas hévvel Eric, hogy menjen és megverje Dave-et.
- Hé, hé!!! Állj csak meg!! - kapott ültében a karja után - Ezt nem teheted! Gondolkozz, mielőtt cselekszel!
- Miért? Te mit tennél a helyemben? Mit tennél akkor, ha Dave játszaná neked a sértődött kis hülyegyereket, és Capri után koslatna állandóam?!
- Megbeszélném vele. Bár nála nem tudom, ez használna-e valamit... - gondolkodott el egy pillanatig - De megölni semmiképp nem ölném meg, arra nem vinne rá a lélek. És... ha Zsó egyszer már ellenállt neki... Ezt nem hiszem, hogy sokan elmondhatják magukról...
- Nem megölni akarom, csak megverni.
- Előbb ha az emlékezetem nem csal, akkor azt kiabáltad, hogy "MEGÖLÖM!"...
- Ugyan Mart, te is tudod, hogy hogyan értettem! És ha nem használ a beszéd - egyébként meg sem hallgatna - akkor beleverem a fejébe! Hol van? - és már indult is volna megkeresni.
- Csigavér, kölyök! Szerinted Sophie mit szólna, ha összevernétek egymást, mint két kakaskodó taknyos?
Ez egy kicsit lehűtötte Ericet és megnyugodott.
- Ülj vissza, és inkább élvezd a látványt! - intett a még mindig pancsoló lányokra, akik semmit sem vettek észre a történtekből.
Eric szótlanul leült.
Eközben a lányok élvezkedve játszadoztak a vízben. Hosszú idő óta először nevettek önfeledten. Zsó egy idő után azonban kegyelemért könyörögve állította meg Caprit.
- Várj, várj! - nevetett, majd közelebb lépett a lányhoz, hogy átölelje. - Örülök, hogy itt vagy velem, és nem kell egyedül végigcsinálnom ezt az egészet - tört elő újra Zsóból az érzékenység.
Capri szintén magához vonta barátnőjét, akire szinte már nővéreként gondolt.
- Én is örülök neki, hogy velem vagy. Nem tudom, mi lenne velem nélküled.
- Figyelj… mondani akarok valamit...
- Hallgatlak.
- Azt hiszem, ma meg fog történni… - súgta a fülébe.
- Mármint te és Eric? És Zsóm, ezt most miért kötöd az orromra? - kérdezte őszintén értetlenül a lány.
- Igen, vele, miért, mit gondoltál kivel? Amúgy meg csak ki kellett mondanom hangosan valakinek. Meg... mivel a barátnőm vagy, gondoltam, veled megoszthatom. Tudod, én ezt nehezebben fogadom el, mint te. Mármint hogy ilyen hírességekkel vagyunk összezárva, és ERIC SZMANDA (!!!) hajt rám! Ez nekem néha már túl sok! Olyan, mint egy tündérmese...
- Nem csak Eric szívem…
- Igen... - sóhajtott egy nagyot - Nem tudom...
- Nézd, akárhogy is nézem a dolgot és akármennyire is isteni pasi az a Dave Gahan, de én azt mondom, hogy Ericed válaszd. Jobban illik hozzád és fele annyira problémás.
- Igen, tudom, hogy igazad van, csak baromi nehéz ellenállni ANNAK a pillantásnak! Tudod melyikről beszélek, a Live in Milanban a Question of time végénél láthattuk elégszer...
- Ne aggódj itt is kiszúrtam.
- De igen, tudom, hogy miért kellett elutasítanom, csak bánt, hogy emiatt lett ilyen elvonulós...
- Nézd, ha viszont ügyesen kevered a kártyáid, akkor Dave egy éjszakára belefér. És ha tényleg tudod úgy csinálni, hogy Eric nem jön rá, akkor KI NE HAGYD! Szívem, ne azért akarj nem ellenállni a házi szexistenünknek, mert bánt valami és így akarod kiengesztelni. Nem tudnál tükörbe nézni utána.
- Nem, nem így értettem! Persze, hogy nem a testemmel akarnám kiengesztelni, tudod, hogy nem vagyok olyan! - kezdett el a kezével köröket rajzolni a víz felszínére - De azzal, hogyha esetleg lefeküdnék vele, tudom, hogy nagyon megbántanám Ericet és valószínűleg el is veszíteném... Amilyen az én szerencsém, tuti tudomást szerezne róla. Szerintem Dave nem tudná tartani a száját, vagy én nem tudom. Áhh, ez a helyzet! Sosem hittem volna, hogy egyszer két ilyen pasi miattam... Hihetetlen!
- Szerintem Dave hallgatna. Nem hiányozna neki, hogy a felesége megtudja. Mázlista, még a lelki tortúra ellenére is bevállalnám!
- Most eléggé meg vagyok kavarodva. A kisördög felem készségesen Dave alá feküdne, de a másik... Na jó, azt hiszem, inkább hagyom ezt a témát egy darabig. Lesz, ami lesz. Előbb-utóbb helyre kerül bennem a dolog - mosolyodott el a végére.
- Ez a legjobb, amit tehetsz. De, ha nem akarod Dave-et, mert Ericet szereted, akkor ne tedd. Tudom, hogy Dave Gahan és nagy a kísértés, főleg ha ÚGY néz az emberre...
- Igen, igazad van. Csak azt nem tudom még, hogy mit is érzek igazából Eric iránt... Na mindegy, hagyjuk a témát, mert ennek se füle, se farka! - legyintett, majd egy hirtelen mozdulattal Caprira vetette magát, mire mindketten hangosat csobbanva merültek el a vízben. A lányok vad vízi birkózásba kezdtek a fiúk nem kis örömére.
Pár perc múlva kimerülten, prüszkölve másztak ki a partra, ugyanis a nagy nevetések közepette nem kevés vizet nyeltek. Kifáradva nyúltak végig a parton, lábfejüket a hűsítő vízben hagyva. A széltől libabőrösen száríttatták magukat a nappal.
A lányok hirtelen árnyékot érzékeltek maguk fölött, ahogy a föléjük magasodó alak eltakarta a napot.
- Mr. Gahan, nem tudom, észre vette-e már, de árnyékba borít minket... - emelte szeme elé bal kezét Sophie, mikor hunyorítva felnézett a férfira.
- Bocsánat hölgyeim, akkor betársulhatok maguk mellé? - szólalt meg a férfi jellegzetes hangján.
- Persze.
- De csak ha a naciját is elhagyja - egészítette ki Capri.
Zsó a füle tövéig elvörösödött ettől a megjegyzéstől.
- Háát... mivel ilyen szépen nézel rám... - vigyorodott el, majd elkezdte kicsatolni az övét.
- Dave, lehet egy kérdésem? A Miláni koncin volt rajtad alsónaci?
- Szerinted?
- Nem vagyok benne biztos, ezért kérdeztelek téged.
- A képzeletedre bízom drága Capri... - vigyorgott sokat sejtetően.
- És most van?
- El kell hogy szomorítsalak, van... - tolta le sötét farmerját.
- Óóóóóóóóóó - mondta NAGYON csalódottan a lány.
- Mit csinál ott Dave? - kérdezte Eric, mikor meglátta a lányok mellett az énekest. Hát, még amikor meglátta, hogy letolja a gatyáját! - MIT CSINÁL OTT DAVE?! - kérdezte egyre idegesebben.
- Nyugi, nem lesz semmi! Capri is ott van. Csak cukkolják egymást - kapta a választ a cigiző Marttól.
- Biztos vagy benne? - nézett rá Eric, akit 'kicsit' ledöbbentett Dave stílusa, de ugyanakkor megnyugtatta, hogy Mart ilyen nyugodt, hisz neki is érdekeltsége van azért a dologban.
- Igen. Amíg Capri ott van, nem kell paráznod. Inkább gyújts rá te is és lélegezz mélyeket! - dobta oda neki a csomagot.
Eric 'kelletlen' fogadta el a felkínált cigit.
- Téged nem zavar, hogy Capri ennyit incselkedik Dave-vel?
- Ja, azokra az ártatlan flörtökre gondolsz?
- Azokra. Engem azért idegesítene, mert azért Dave... hát az Dave. Ezért is féltem én annyira Sophie-t.
- Na igen, ő Dave, de nem kell minden ilyen esetet komolyan venni tőle, mert a környezetében szinte minden nővel ezt csinálja évek óta, aki egy kicsit is szimpatikus neki. Ezt Jenny is tudja róla, és elfogadta. Ilyen a természete. De amúgy tudom, hogy előlem nem szedné el Caprit. Tisztel engem azért annyira, hogy szólna, ha úgy érezné, hogy nem bírja.
- Téged tisztel. És megint csak ott vagyunk, ahonnan elindultunk.
Dave eközben elterült a lányok mellett.
Zsó kicsit feszülten mocorgott mellette, mert a férfi karja hozzáért az övéhez, és hát ettől egy "kicsit" forrni kezdett a vére. Megint eszébe jutottak azok a hosszú évek, mikor Dave-nek már csak az említésére is beindult. A végigfantáziált éjszakák, a novellák, a koncertfelvételek... és most itt feküdt mellette megint az egykori nagy "szerelme" alsógatyában... Nagyot sóhajtott lehunyt szemekkel, és érezte, hogy egész teste libabőrös lesz.
Dave kiélvezte a helyzetet, hisz érezte, hogy Zsó hogyan is reagál az érintésére. - Mi az lányok? - kérdezte - Ennyi volt a pancsolás?
- Lefáradtunk - sandított rá elmosolyodva Zsó, de szemei komolyak maradtak.
- Nocsak, olyan is előfordul? Kis hiperaktívak - Dave-es mosoly.
- Időnként a duracell nyusziknak is újra kell töltődniük.
Capri felnevetett.
- És mit csinálsz a Szigeten egymagadban, ha megkérdezhetem? - kérdezte a fiatalabbik lány felülve, miközben végigfuttatta a tekintetét a tökéletes testen.
- Kiismerem a szigetet, meg gondolkodom. Időnként meg kukkolok...
- És mi jót láttál?
- Két szépséges hableányt lubickolni a vízben... - dörmögte, miközben oldalra sandítva tekintete végigsiklott a lehunyt szemmel napozó Sophie-n.
- Dave, kukkolni nem szép dolog. Ne csodálkozz majd, mikor épp meztelenül pacsálsz valahol és a legközelebbi bokorból 2 szempár fog téged figyelni!
- Capri! - szólt rá barátnője.
- Jó, akkor csak egy.
- Hmm... vigyázz, mert nem vagyok szégyellős... - válaszolt a vörös leányzónak.
- Szerinted ezzel elriasztasz?
- Nem, de nem is ez lenne a célom - fordult az oldalára felkönyökölve.
A lány hátradőlt és a két karjával támasztotta meg magát.
- Csak vigyázz, mert minden megtörténhet.
- És mit szólna ehhez a szőke herceged?
- Nem kell mindenről tudnia. Tudod mi nők elég sok mindenhez értünk. Nem igaz Zsó?
- Ahogy mondod - válaszolt még mindig lehunyt szemmel, élvezve a napsütést. Érezte, hogy bőréről kezdenek elpárologni a vízcseppek. De a csukott szemnek némi "védelmi funkciója" is volt. Remélte, hogy így kevésbé lesz hatással rá a férfi.
- És mihez is értetek annyira jól konkrétan? - kérdezte a férfi.
- Mit szeretnél hallani? - csúszott ki meggondolatlanul a lány száján.
- Hogy is mondta Mart a második éjjel a fantáziálgatásokkal kapcsolatban?
- Valami beavatásról beszélt, nem?
- De, egész pontosan arról beszélt - szólt közbe Capri.
- "A beavatásra készen áll, száz élet és száz halál..." - kezdte énekelgetni Zsó az eszébe ötlő dalszöveget.
- "Boldog vagyok tiszta a vérem, pedig most is repülök éppen!" - folytatta barátnője önkénytelenül.
- Egy időben de sokat énekeltem és hallgattam ezt.
- Ez micsoda, ha szabad kérdeznem? – tudakolta a férfi.
- Ákos a Bonanza Banzai egykori énekese. A BB egy magyar együttes volt. Nálunk elég híresek voltak. A ti hatásotokra alakultak a 80-as évek vége felé, és a 90-es évekre nagy rajongótáboruk lett. Mellesleg baromi jó szövegeik vannak nekik is.
- Mondhatni, hogy ők a magyar Depeche Mode.
- Értem már. De... mintha egyszer hallottam volna róluk, bár ki tudja, rengetegen vagyunk a szakmában.
- Nocsak, Ákosról hallottak a fiúk.
- Azt mondta, mintha hallott volna... az nem egyelő azzal, hogy hallottak is – jegyezte meg Caprira sandítva a lány.
- Ugyan, tudod, hogy hogyan értem.
Capri hirtelen a pálmafák alatt ülő fiúk felé nézett.
- Mindjárt jövök - mondta, majd felkapta a pólóját és Martinékhoz rohant.
Zsó egy kicsit megijedt a hirtelen elviharzástól. Szemeit résnyire nyitotta, úgy sandított oldalra a még mindig könyöklő férfire, aki most őt nézte.
- Hova rohant?
Capri egyenesen a fiúk felé tartott és meg sem állt, míg hercege mellé nem ért. Letérdelt mellé.
- Mart.
- Igen?
- Mi történt volna a gépen, ha nem zuhan le?
- Ez most hogy jutott eszedbe?
- Mindig kétfelé gondolkodom.
- Ejha! Jó agyad lehet.
Elmosolyodott - Szóval?
- Csak az, amibe belementetek volna.
- Miért, mit terveztél felkínálni?
Eric érdeklődve figyelt, de közben fél szemét a parton tartotta, hogy ha kell, ott tudjon teremni.
- A lehetőséget arra, amit mi ketten már egy ideje művelünk itt a szigeten...
A lány szélesen elvigyorodott
- Hogy mit akartatok csinálni? - kérdezett közbe Eric.
- Szexelni - bökte ki egyszerűen rávigyorogva.
A fiatal srác kicsit elképedt.
- Hát, ha még azt tudnád, hogy Mart eredetileg Zsóra hajtott rá…
Eric szeme még kerekebb lett.
Mart zavartan köhécselt egyet, és figyelmeztetően megszorította a megint fecsegő lány karját.
- Fogjam be? - nézett Martinra.
- Hát lehet, hogy most az egyszer jobban tennéd drágám.
- És mit kapok érte cserébe?
- De anyagias lettél!
- Én sosem. Én csak egy szeretetre éhes lány vagyok, aki imád beszélni.
- Meg a száját másra is használni - súgta, majd közelebb húzta magához, de mielőtt megcsókolta volna, még Erichez fordult.
- De azt tudnod kell, hogy Sophie és köztem nem volt soha semmi, és nem is szándékozok ezen változtatni - szögezte le.
- Nocsak, hűséges fajta vagy? - suttogta a lány, aki alig pár centire volt tőle.
- Olyan nehéz elképzelni?
- Hogy is volt az a szöveg? "Mikor Suzanne-nal együtt voltam ő is tudott a kicsapongásaimról"
- Egy szóval sem mondtam, hogy az vagyok, csak egy kérdést tettem fel - világított rá.
- A kérdésedre általában igen a válasz.
- Te megpróbálod kiforgatni a szavaimat.
- Te meg megpróbálsz belemagyarázni dolgokat - simított végig a combján.
- Nem is.
- De igen - zárta le a vitát egy csókkal.
- Legyen igazad - mondta, mikor elszakadt a férfitól, majd szenvedéllyel telve csókolta vissza. Egyhamar nem fog visszamenni a partra, ezt már most tudta.
Eric jobb híján Zsón és Dave-en tartotta a szemét, meg egyébként is.
- Hát, azt hiszem Capri ott ragadt. Milyen kár - jegyezte meg Dave, de a hanglejtése az ellenkezőjéről tanúskodott.
Zsó nyelt egyet, és újra lehunyta a szemét, miközben azt hajtogatta magában, hogy "Nem szabad, nem szabad, nem szabad!"
- Szóval ketten maradtunk - folytatta tovább.
"Nem, nem szabad arra gondolnom, hogy itt fekszik mellettem Dave Gahan alsógatyában!" - győzködte magát, és szinte érezte a férfi tekintetét siklani a testén. Megint megborzongott a hangjától.
- Igen, ketten - nyögte ki halkan.
Dave végigfutatta a lányon a tekintetét, szinte felfalta vele.
A lány félig lehunyt szemhéjai alól nézte őt.
- És... mi jót csináljunk?
- Azt hiszem felesleges megkérdeznem, hogy szerinted mit, ahogy én elnézem ezt a pillantásodat.
- Hát igen... - húzódott mosolyra a szája.
Sophie összerándult, ahogy megérezte a hasánál Dave finom érintését, ahogy mutatóujjával alig érintve bőrét kezdett apró köröket rajzolni.
- Szerinted Eric nagyon megharagudna, ha megcsókolnálak? - kérdezte. Tekintetéből ismét sütött a vágy, ugyanaz a vágy, amivel akkor éjjel kívánta a lányt.
- Szerintem igen. Honnan jutott eszedbe megkérdezni... ezt? - akadt meg a végére, ahogy a körök a hasa alja felé kezdtek vándorolni.
- Meg is tehettem volna.
- Milyen becsületes lettél hirtelen... - mosolygott rá.
- Ugyan - mondta majd közelebb hajolt a lányhoz.
Eric nem bírta tovább. Martinékat hátrahagyva extrasebességgel indult le a partra.
- Dave! - szólt a lány, hogy megállítsa, majd fel is ült.
- Mondd - nézett rá a lányra a gyönyörű zöld szemeivel.
Ekkor ért oda Eric. Nehezen tudta leplezni a dühét, ami Dave felé irányult.
- Sophie? Minden rendben? - kérdezte. A hangja enyhén remegett.
- Persze - nézett fel rá - Miért kérded?
Eric nem felelt - Csatlakozom hozzád - mondta, majd leült Zsó mellé és átkarolta a lányt.
- Jól van - mondta mosolyogva, de mosolya mögött belül gyötrődött.
Dave elégedetten nyugtázta, hogy sikerült felhúznia a fiatal fiút és Zsó sem nagyon tud neki ellenállni. Egy gúnyos félmosollyal a képén állt fel, visszavette a gatyáját és elindult Martinékhoz.
- Miatta jöttél ide, ugye? - kérdezte a férfit, de közben a távolba meredt összehúzott szemmel.
- Tisztán láttam mindent.
- Akkor azt is láthattad, hogy nem engedtem neki.
- Persze, de szeretek veled lenni - mosolygott rá a srác.
A lány erre felé fordult, és ő is elmosolyodott, de arcán egy kis szomorúság is látszott. Fáradtan bújt Erichez, aki közben finoman leporolta a homokot a hátáról.
- Ezt jó hallani - suttogta.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó