|
The Island - 7.
2007.02.11. 17:49
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
7.
Eközben Dave odaért a pálmafák nyújtotta árnyékba és csendben leült. Capri némán mérte végig, majd Martinra sandított.
- Mi az? - nézett vissza rá a gitáros.
A lány válaszképp újra Dave-re nézett, aki most a földet kezdte bámulni. Megszólalt:
- Nem gondolod, hogy egy kicsit messzire mész?
- Nem tudom, miről beszélsz - kezdett kotorászni a cigije után.
- Pontosan tudod, hogy miről beszélek.
A lány hangja kezdett megremegni az elfojtott idegességtől. Nem szerette, ha vele játszottak, de azt végképp nem tűrte, hogy a barátnőjével csinálják ezt.
- Nem történt semmi - kattintott az öngyújtóval.
- Nem ez a lényeg Dave. Egyszerűen nem hiszem el, hogy van pofád ezt csinálni!
- Miért ne tehetném meg?
- Mi a fene fáj neked, mondd? Miért vagy ennyire öntelt, egoista barom? Miért érdekel ennyire téged az, hogy Sophie mit csinál? Tudod te, hogy mit művelsz vele? - a lány hangja egyre emelkedett, a teste rázkódott az elfojtott dühtől.
- Hé, nyugi! - szólt közbe most már Mart is.
Capri tekintete most csak Dave-et látta, csak rá összpontosított és igyekezett meggyilkolni vele.
- Nem tudom, hogy honnan veszed a bátorságot, hogy így nevezz, kislány... - fújta ki a füstöt szúrósan nézve, miközben figyelmen kívül hagyta a dárdákat, amik Capri tekintetéből záporoztak felé. - De azt tudom, hogy meddig mehetek el. Te tudod? - kérdezett még vissza.
- Én tudom. Veled ellentétben. Tudod, Dave, csak azért, mert te vagy Dave Gahan, nem értem, hogy miért kéne visszafognom magam veled szemben. Azt hiszem megártott neked a hírnév, mert eléggé elteltél magadtól. Az, hogy Sophie visszautasított, és sérti a büszkeséged, megértem. De azt NEM HAGYOM, hogy tönkre tedd az életét, világos?
- Ugyan miért tenném tönkre ezzel az életét? Kissé túlzásokba esik a kisasszony...
A lányon látszott, hogy legszívesebben felképelné a férfit.
- Én? Tudod te, mit művelsz vele? Kétségek közt őrlődik, MIATTAD! Szenved. Nem hiszem el, hogy nem látod, SŐT te még élvezed is! Undorító vagy! Idefigyelj, igenis SZERETI Ericet és ezt NEM VEHETED EL Tőle! Remélem sikerült felfognod, de ha nem, szólj, mert nekiugrom még egyszer!
Dave idegesen vágta a földhöz a cigi csikket, majd felállva távozni készült, de előtte még odaszólt Martnak.
- Remélem, sikerül megnevelned valamennyire ezt a kislányt - mondta egyszerűen, majd újra eltűnt.
Capri idegesen pattant fel. Még annyi mindent tudod volna a fejéhez vágni.
- Ez hát a gerinces Gahan? - vágta még utána - Szép mondhatom, büszke lehetsz magadra! Volt mit tanulnod a drogos korszakodból!
- CAPRI! - szólt most már megemelve hangját Mart - Ezt ne!
Capri mély csendbe burkolódzott. Tudta ő is, hogy messzire ment, de nem érdekelte, a szavai ott visszhangoztak a beállt csöndben. A lánynak éveknek tűnt míg a saját szapora pulzusát érezte lüktetni a nyakában, a szívdobogása szinte megsüketítette. Akkor sem fog bocsánatot kérni, ha nem volt igaza. De tudta, hogy az van. Várta, hogy Martin mondjon valamit.
- Most mondanom kéne valamit, ugye?
- Nekem mindegy, úgyis csak őt védenéd - vetette oda a lány.
- Velem is össze akarsz veszni?
- Nem - felelte csendesen. Még mindig nem nézett Mart szemeibe (egész konkrétan háttal állt neki).
- Akkor jó – kezdte higgadtan - Először is, nem szoktam védeni akkor, amikor nincs igaza. Mert most tényleg nincs. Másodszor pedig nekem se tetszik túlzottan ez a hódítóhadjárata, de nem igazán tudom, mit lehetne tenni ellene. Dave-nek van egy-két kényszercselekvése. Szerintem ez az általad utoljára említett korszakból maradhatott vissza. Stresszhelyzetekben néha elszakad a cérnája, és furcsa dolgokat csinál. És ez stresszhelyzet a javából, hiába néz ki úgy, hogy jól elvagyunk. Mindannyiunkban ott van a félsz, hogy örökre itt ragadunk. Le kell foglalnia magát, különben begolyózik.
- Le kell foglalnia magát?! - csattant fel a lány. Egy dühös mozdulattal megfordult, szemében izzott a düh - Ennyi?! Hogy le kell foglalnia magát?! És azzal foglalja le magát, hogy szétcseszi két ember életét, egyét legalábbis biztosan?!
- Ezt nem így akartam kifejezni, sajnálom.
- Ilyen nincs! - ezzel megfordult idegesen elcaplatott a nadrágjáért, ami a parton maradt, azt egy mozdulattal felkapta, majd ő is eltűnt a rengetegben.
A homokban ülő Zsó furcsállóan fordult hátra, mikor a szél elhozott feléjük a Capri-Dave vitából pár hangot. Még épp látta Eric-kel, hogy Dave dühösen felpattan, valamit mond Martnak, aztán elviharzik. A lány összeráncolt homlokkal figyelte, ahogy barátnője hevesen gesztikulál ideges járkálása közben, majd feléjük indul, de csak a nadrágjáig jön, majd rájuk se nézve felkapja azt, és ő is elindul a dzsungelbe, de épp ellenkező irányba mint az énekes.
- Ez meg mi a franc volt? - súgta érzéssel.
- Nem tudom - nézett rá Eric, majd Martra irányította figyelmét felmérvén, hogy odamenjenek-e Zsóval megkérdezni, hogy mi történt, vagy jobban teszik, ha gyorsan elkotródnak.
- Úgy látom, Mart is ideges egy kicsit, bár jóval nyugodtabban járkál, mint Capri - jegyezte meg a lány - Szerintem várjunk még mielőtt odamennénk megkérdezni a dolgot - találta ki a fiú gondolatait.
- Rendben - egyezett bele a srác. Elképzelni sem tudta, hogy mi történt, hisz alig 10 perce Mart és Capri még falták egymást. Aztán odament Dave...
"Dave" - gondolta Zsó is ugyanakkor - "Nem lehet véletlen."
- Gondolod, hogy Capri Dave torkának ugrott? De miért tenné? - kérdezte elgondolkodva Eric - Hisz imádjátok…
A lánynak lett volna egy-két tippje.
Néhány perc elteltével Eric újra Zsóhoz fordult. - Szerinted már odamehetünk? Érdekelne, hogy mi történt.
- Menjünk - kapaszkodott a felé nyújtott kézbe, majd összeszedte a ruháit, de nem öltözött még fel. Kezét Ericébe csúsztatva, Martra koncentrálva indult meg felé lassan.
A páros kicsit bizonytalanul közeledett a gondolataiban elmélyülő Marthoz. A férfi nem vette észre őket, mikor odaértek. Eric finoman megszólította: - Mart?
- Mi az? - kapta feléjük a fejét.
- Nos, hallottunk néhány dolgot és elég dühösnek tűnt Capri is meg Dave is. Mi történt? Persze, ha a pokolba kívánsz minket, akkor eltűnünk.
- Hát, nem is tudom - nézett rájuk azt mérlegelve, hogy mennyit mondjon el nekik.
Mart Zsót szuggerálta, tekintetével Eric felé tekintgetve. A lánynak pár pillanat múlva leesett, hogy mit is akar jelezni.
- Eric drágám, magunkra hagynál egy picurit? Azt hiszem, a barátnőmről van szó, és lehet, hogy nem örülne neki, ha mindenki tudna róla - pislogott rá angyalian ártatlan szemekkel.
- Persze - felelte Eric - ha visszamegyek a partra, az jó?
- Tökéletes - szorította meg a kezét, majd lábujjhegyre állva egy csókot nyomott a szájára - Köszönöm.
Eric elmosolyodott majd elindult visszafelé.
- Na mi történt? Ne kímélj! - ült le térdeire könyökölve.
Mart is leült vele szembe.
- Nos Dave visszajött, Capri meg kérdőre vonta. Dave meg adta a szokásos laza stílusát - vagyis kicsit fennhéjázott - mire Capri berágott. Ő megpróbált téged védeni, Dave meg persze az ellenkezőjét csinálta. Durva dolgokat vágtak egymás fejéhez. Azt hiszem pontot kéne raknod erre Dave-vel, ha nem akarjuk, hogy elfajuljanak a dolgok.
- Igazad van - jelentette ki komolyan egy perc gondolkodás után - Már korábban meg kellett volna tennem.
- Egyiküket se fogod megtalálni, ha szerencséd van, szóval inkább ne is keresd őket. Csak rosszul járnál.
- Hagyom, hogy egy kicsit lenyugodjanak a kedélyek, aztán meglátjuk. Köszönöm, hogy elmondtad.
- Bölcs döntés - somolygott Martin - Nézd, úgy gondolom, hogy ez rád is tartozik, sőt főleg rád.
- Ezt a problémát azért kihagytam volna az életemből... - sóhajtott tenyereibe temetve arcát.
- Ennél már csak jobb lehet, ha beszélsz Dave-vel erről.
- Remélem. Na jó, visszamegyek Erichez, aztán... - a mondatot nem fejezte be, fáradtan hagyta ott a zenészt. Fejében összevisszasággal lépkedett a parton ülő felé, aki a tengert nézte. Mikor odaért hozzá, letérdelve hátulról a hátához simult, és karjait a nyaka köré fonta nagyot szippantva az illatából.
- Mi az? - kérdezte megérezvén a lány hangulatát.
- Semmi jó - támasztotta fejét a fiúéhoz.
- Nem akarod megbeszélni?
- Most nem, ha nem gond. Gondolkodnom kell. Aztán meg... el fogok tűnni megkeresni Dave-et.
- Beszélsz vele? - mondta, 'ugye csak beszélsz vele?' hanglejtéssel.
- Muszáj - sóhajtott egy hatalmasat.
A nap további része csendben és lassan telt, mindenki a gondolataival volt elfoglalva. Sem Dave, sem Capri nem tűnt fel egész nap. Az este beálltával a srácok kezdtek már aggódni, de ekkor egy női sziluett tűnt fel a parton.
- Az Capri lesz! - pattant fel Zsó, és már el is indult felé hátrahagyva a tábort.
- Capri! Jól vagy? - kérdezte aggódva mikor odaért hozzá a sötét tengerparton.
A lány némán ránézett. Az elmúlt órákban az elmúlt egy hét jött ki rajta: a zuhanás, a családjától való elszakadás, a reménytelenség... mindez oka volt, hogy úgy kitört Dave ellen. - Persze - felelte rekedten, ami arról árulkodott, hogy zokogott - Nincs semmi baj.
- Ne beszélj hülyeségeket! - ölelte át - Tudom, hogy kiborultál. Mart beszélt nekem a történtekről négyszemközt. Beszélek Dave-vel.
A lány átölelte barátnőjét majd eltolta magától és Martinék felé pislogott. - Undok voltam vele. Sőt... Pedig Dave-re voltam dühös, aztán Martnak is majdnem nekiugrottam. Vagy nem csak majdnem... nem merek a szeme elé kerülni Zsó. A legjobb barátját küldtem el burkoltan máshová.
- Nem lesz gond, ne aggódj! Mart valahogy... fölötte áll ezeknek, vagy én nem tudom. Persze így is ideges volt, de ezt is valahogy higgadtan csinálta. Tudja, hogy Dave elvetette a sulykot, téged meg biztosan nem hibáztat! – simogatta meg barátnője arcát.
- Őrület... menjünk haza - ölelte meg újra Zsót a lány.
Capri elengedte őt, majd lassan elindult a táborhely felé. A lány azonban ott maradt. Mélyeket szippantott a levegőből, és az eget kezdte nézni gondolataiba merülve.
Barátnője visszanézett rá: - Nem jössz?
- Nem, inkább maradnék egy kicsit.
A lány bólintott majd továbbment. Mikor odaért csendben lépett be a tűz fénykörébe, sétált egy pálmafához és ült le a tövébe.
- Félsz ide jönni? - kérdezte halkan Mart.
A lány ránézett, egy pillanatra elgondolkodott, majd felállt a férfihoz sétált és leült mellé.
- Így már sokkal jobb.
Pocsékul érezte magát, hogy őszinte legyen önmagához.
A férfi sejtette, hogy marcangolja önmagát, de még pár percig nem szólt semmit. Hagyta, hogy a csönd lassan feloldja a feszültséget. Capri a hátát a mögötte lévő fának vetette és mélyet sóhajtott. Elnézett oda ahonnan jött: Zsó még mindig ott állt és az eget fürkészte, majd felnézett ő is az égre.
Capri újra a partra pillantott és még épp látta barátnőjét eltűnni ott, ahol délután Dave-et is. Fújtatott egyet: remélte, hogy Zsó több szerencsével jár, mint ő. Némán kívánt sok sikert, majd Martra hajtotta a fejét.
A barna lány óvatosan lépkedett a sötétben. Annyi fény volt, hogy láthassa a halvány lábnyomokat, amik valószínűleg az énekeséi lehettek. Ezeket követve egy sziklásabb részhez ért, ahol egy nagy kövön ülve találta meg a tengert bámuló férfit.
Nem szólt semmit, csak mellé állt.
- Szia - mondta közönyösen a férfi.
- Szia - válaszolt halkan. Fájt neki ez a hangsúly. - Beszélnünk kellene...
- Visszatért a barátnőd? - hangjából lehetett érezni a gúnyt.
- Miért kérded?
- Csak most jöttél - felelte a férfi továbbra se véve le a szemét a tengerről - Feltételezem, hogy megvártad.
- Nem annyira tőle függött, hogy most jöttem. Gondolkodtam - mondta komolyan.
- És min?
- Szerintem egyértelmű - fonta keresztbe karjait a mellkasa előtt, és a férfira nézett a sötétben, aki még mindig előre meredt.
- Hallgatlak.
- Tisztáznunk kéne pár dolgot. Először is, szeretném, ha normálisan tudnánk beszélni.
Dave végre ránézett - Az első pont megvolt. A második?
- Másodszorra... szeretném, ha tudnád, hogy döntöttem. Én Ericet választottam, ha lehetett itt egyáltalán bármiféle választásról beszélni.
- Jó.
- Szeretném, ha ezt elfogadnád, vagy megpróbálnád. Nekem fáj, ha azt látom, hogy egymást ölitek.
- Meg van beszélve - felelte a férfi és újra a tengerre nézett.
- Dave!
- Mondd!
- Miért érzem még mindig a sértettséget rajtad?
- Sophie ne aggódj, felfogtam, értelmeztem és betartom a szavam, akármit is gondoltok rólam. Nem lesz semmi. Ennyi.
- Köszönöm, hogy megpróbálsz megérteni. Ez tényleg sokat jelent nekem - mondta halkan, de szemeiben könny gyűlt.
Dave nem felelt, csendben várta, hogy Zsó elmenjen. De a lány nem mozdult. Nem nézett ugyan a férfire, de ott állt. Hangtalanul folytak a könnyei, ahogy a horizontra meredt.
- Sophie kérlek, most menj el - mondta halkan Dave.
A lány először meg se hallotta, de aztán észbe kapott.
- Persze - suttogta gyorsan megtörülve arcát, de a hangja rekedtsége elárulta. Halkan hagyta maga mögött a helyet. Dave nem nézett se rá, se utána.
A lány félúton megállt, és egy fa törzsének támaszkodva kizokogta magából a felgyülemlett feszültséget. Nem csak Dave volt az oka. Félt a helyzetüktől, tudta, hogy minden nappal egyre kisebb az esélye annak, hogy megtalálják őket, hiányzott a családja is, akik valószínűleg már halálra aggódták magukat, hiányzott a megszokott élete, noha örült is valamilyen szinten, mert sok mindent kapott a szigettől.
Mire visszaért a tengerpartra, a könnyei nagy része már felszáradt az enyhe szélben.
De a többiekhez még nem volt ereje visszamenni. A parton találomra leült egy buckára, lábát pedig bedugta a langyos vízbe.
Lépéseket hallott a háta mögött. Még szipogott egy utolsót mielőtt hátranézett volna. Dave volt mögötte. Ránézett a lányra, majd leült mellé.
- Bocsáss meg - mondta halkan - Ősbunkó vagyok néha, tudom és ezt most egy huzamosabb időszakom volt. Haza akarok menni, hiányoznak a gyerekeim és a feleségem, és lehet, hogy soha nem látom őket többé. És még csak el sem mondhattam nekik, hogy mennyire szeretem őket.
A lány vigasztalóan elmosolyodott egy pillanatra, majd megfogta a férfi kezét. Érezte, hogy a hosszú ujjak kétségbeesetten fonódnak az övéi köré.
- Semmi gond. Tudom, hogy mit érzel. Legalábbis azt hiszem, hogy tudom.
- Persze, hogy tudod, hisz neked is van egy családod. Meg gondolom Caprinak is. Ő hogy van?
- Van családunk, de én konkrétan a gyerekekre gondoltam.
- Egyszer majd az is lesz - mosolygott rá Dave.
- Biztosan. Capri is eléggé rosszul érezte magát. Szerintem sokat gondolkodott.
- Értem – hajtotta le a fejét - Nah gyere menjünk vissza. Már biztosan várnak ránk.
- Jó - súgta.
Dave elengedte a lány kezét, majd elkezdett visszamenni a táborba. Hamar odaértek. Eric háttal ült az érkezőknek, Mart és Capri - aki töretlenül nyugtatta a fejét a férfi vállán - viszont szemben.
- Na végre! - sóhajtott Mart megkönnyebbülten.
- Mi az, hogy végre? Csak nem hiányoztam? - mosolygott barátjára az énekes.
- De igen! Azt hittem már, hogy belefojtottad magad a vízbe - csóválta rosszallóan a fejét.
- Azt nem, így nem halok meg – sétált Mart mellé és leült.
- A régi Dave Gahan tért vissza? - emelte fel a fejét Capri és nézett a kérdezettre.
- Azt hiszem, igen - szólalt meg Sophie is.
- Az a régi Dave Gahan, akinek isteni teste, isteni mozgása, isteni hangja van és alapban egy szexisten?
- Na várjunk csak! Ha ilyeneket mondasz nekem, csodálkozol, hogy nagy néha az egóm? - eresztett meg egy laza mosolyt, amitől a lányok 99% elolvadt volna.
- Nah igen, vagy nem?
- Igen... - sóhajtott fel megadóan.
- Akkor fogjatok le! Hmmm...- ült fel - az, hogy Szexisten Dave Gahan visszatért azt jelenti, hogy ha választanom kéne közte és szintén Szexisten Martin között, akkor... akkor bajban lennék - hozta formáját a lány - Még jó, hogy a Szexisten Eric Szmanda korszakomat már letudtam.
- Még szerencse - súgta Zsó, aki még mindig az utoljára említett kócos személy mellett állt.
- Nem ülsz le? - nézett fel rá a fiú.
- Nem. Nem jönnél inkább velem sétálni? - kérdezte halkan.
- Dehogynem - bólintotta Eric.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó