|
The Island - 9.
2007.02.11. 18:11
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
9.
Eközben az egyedül maradottak beszélgettek. Capri kifejezetten élvezte, hogy két isteni pasi is a közelében van, ráadásul az egyiknek a karjaiban fekszik.
- Mart, kérdezhetek valamit? - kérdezte egy pillanatban a lány.
- Ki vele! Addig úgysem nyugszol...
Capri elmosolyodott egy 'naná, hogy nem' mosollyal, majd újra kinyitotta a száját.
- Mik is voltak azok a bizonyos 'sokkal keményebb privát éjszakák'? Vagy ezt inkább ne?
Mart a vigyorgó Dave-re sandított, aki újra rágyújtott közben.
- Hogy miért nem tudtam tartani a számat azelőtt az újságíró előtt...
- Egész kíváncsivá tettél azzal a kijelentéseddel. Vagyis érdekel a dolog. Nagyon. Vagyis 'úgysem hagylak békén egy darabig ezzel' jelentéstartalommal bírt eme három mondat.
- Ettől féltem... - sóhajtott fel - De azt hiszem, ezzel még gyötörhetsz egy darabig. Csak annyit mondanék, hogy sok mindent kipróbáltam az évek során.
Dave felröhögött.
- Iggazzááán? - nyújtotta el a szót a lány - Dave, esetleg te hozzáfűznél valamit a dologhoz?
- Nem tudom, Martinon múlik a dolog - felelte miközben továbbra is társán tartotta a szemét azzal a sokat eláruló mosolyával.
- Konkrétan mire vagy kíváncsi?
- Meséljetek a One Night koncertről. Nekem tetszett nagyon, de gondolom, hogy ti is élveztétek.
- Az nem kifejezés - villant össze a két férfi szeme.
- Szerintem a legjobb koncertjeink egyike, már ami az érzelmi töltéseket illeti – szólt Martin.
- Az biztos - fűzte hozzá Dave.
- Vagyis? - kérdezte újra a lány.
- Mondd ki, válaszolok rá.
Dave mélyreható pillantást vetett Martra, hogy a társa mit készül elmondani a lánynak és mit nem.
- Hát, fiúk, nagyon összejátszottatok azon a koncerten...
- Ez meglepő? Jól érezzük egymást, ennyire egyszerű...
- Valóban? Mert igen, az feltűnt.
- Valóban. De te nem erre vagy kíváncsi...
Felváltva tekintett a két férfire - Nos, mi is történt ott egész pontosan, ami miatt olyan jól elvoltatok egymással? Sok-sok novella alapját adtátok már meg azzal a koncerttel, és jó lenne tudni, hogy van-e benne valami. Sok-sok olyan novelláét, mint pl. Zsóét. Csak, hogy egy példát említsek.
- Ennyire nyilvánvaló lenne? - nézett mosolyogva Mart Dave-re.
- Ezek szerint - mondta Dave.
- Hmmm... szóval igaz - Capri elmélázott, ahogy meglódulni készülő fantáziáját próbálta visszafogni - Hogy tényleg miért nincs itt egy rohadt füzet meg egy darab ceruza…
- Szerintem ez a mi szerencsénk, haver - szólt át Capri feje fölött.
- Dokumentációra gondolsz? – így Dave.
- Valami olyasmire...
- Ugyan Mart. Mitől félsz, hogy mit dokumentálok? Azt, hogy miket műveltél egy nálad 23-24 évvel fiatalabb lánnyal, vagy arra, hogy mi történt köztetek a One Night alatt? Arra ugyanis elég sok dokumentált variáció van... bár én meghallgatnám az eredetit is szívesen.
- Hát nem tudom, melyik lenne a "vészesebb"...
- Ezt hogy réted? - kérdezte a lány.
- Úgy értettem, hogy nem tudom, melyik vetne rám rosszabb fényt, ha napvilágot látnának ezek a novellák, bár szerintem csak fanfictionnek néznék, úgyhogy nem aggódom.
Dave felnevetett - Nem hiszem el, hogy ilyenért aggódsz! Pont te!
- Nem érezted a hangsúlyból, hogy szarkasztikusan mondtam? - vigyorodott el - Jó színész lennék.
- Akkor miért nem színire mentél? - kérdezte szintén szarkasztikusan Dave.
- Mert annyira azért nem szeretek emberekkel dolgozni. Tudod milyen vagyok, ha zenét írok...
- Tudom.
- Milyen? - kérdezte Capri, és most meglátszott rajta a kora, hogy mennyire fiatal. Pont olyan volt, amilyen egy nagy gyerek, akit még oly sok minden érdekel, és még oly naiv.
- Hát, nem sok embert engedek olyankor közel magamhoz, ha például dalszövegeket írok. Kell a magány. Ha rám jön az alkothatnék, kifordulok önmagamból. Legalábbis szerintem Dave-ék csak annyit érzékelnek ebből, hogy se látok, se hallok.
- Édes lehetsz olyankor. Bár nem biztos, hogy eleve mernék hozzád szólni, de biztos vagyok benne, hogy órákig el tudnálak nézni.
- Szerintem elég unalmas lenne.
- Szerinted - felelte Capri - Egy dolog, amiben nem értünk egyet. Nem hinném, hogy ez lenne az utolsó - nézett Martra enyhén mosolyogva.
- Majd kiderítjük.
- Ezt is? - kérdezte a lány és nem bírta leplezni a 200 wattos mosolyát az emlékei hatására - Tudod, hogy benne vagyok mindenben, ami felfedezésre vár.
- Mit is fedeztetek fel ketten? - kapott a szón Dave.
- Hogy miként tudja bemutatni azokat a gondolatokat a gyakorlatban is, amik egy-egy ilyen fanficben fordulnak elő... vagy valami ilyesmit, nem? - vigyorgott a nőjére, és egy gyors csókot váltott vele.
- De, valami ilyesmi volt - miután elvált Marttól felnézett az égre: az ismételten felhőtlenül ragyogott felettük, a tengerpart pedig hívogató volt... de Capri nem mert megindulni. Tudta, hogy Eric és Zsó valószínűleg ott vannak kint és nem akart semmit sem megzavarni, így hát inkább felült félig fekvő helyzetéből és nyújtózkodott egyet - Gyerünk fiúk! Mondjatok már valamit!
- Elvárod, hogy szórakoztassunk? - kérdezte Dave egyik szemöldökét felhúzva.
- Miazhogy! - felelte a lány.
- És mire gondoltál, ami nem szex?
- Dave, nem csak szexből áll a világ. Bár egy olyan pasinak, mint teszem azt neked, lehet, hogy igen, hisz adottságaid megvannak hozzá, de megismétlem: nem csak szexről szól az élet.
- Kivételesen nem magamból indultam ki, hanem a mocskos kis fantáziádból - emelte fel egyik kezét hárítóan.
- Nem is mocskos a fantáziám!
- Valóban? - hajolt kicsit előrébb kérdőn - Mart?
- Nos, én nem vagyok egy véleményen a leányzóval - felelte egy félmosoly kíséretében.
- "Uh I've been dirt, but I don't care..." - énekelte halkan a frontember egyik számukból a részletet.
- Ezt például nem én írtam - sandított Martinra Capri - És - fűzte tovább a lány - ha meg mocskos lenne - mert nem is az - akkor ne mondjátok, hogy sajnáljátok. Főleg egyesek kiváltképp ne mondják…
- Ki mondta, hogy én sajnálom? - duruzsolta a szőke énekes.
- Akkor meg védj meg! Jól van, csak azért, mert ketten vagytok, azt hiszitek, hogy fölényben vagytok velem szemben? - pattant fel hirtelen a lány.
- Ajaj, tornádóveszély - mosolygott Dave.
- Nem, most nem vagyok olyan heves - nézett le rá Capri.
- Kár... - hallatszott Martintól.
- Akkor mindenki egyben marad - nyugodott meg színpadiasan a másik.
- Egyben maradtál délután is.
- Igaz - húzta el a száját visszagondolva a kellemetlen percekre.
- Miért mentél el? Miért nem maradtál? Nem olyannak gondoltalak, aki elfut a problémák elől, azok után, amit átélt - váltott hirtelen hangnemet Capri.
- Azt hiszem, rosszabb lett volna, ha maradok.
- Meddig fajult volna?
- Nem tudom. Ha dühös vagyok, nem mindig tudom kontrolálni a tetteimet.
- Elég gyorsan tudok futni. Ha nagyon muszáj.
- Pont azért mentem el, hogy ne kelljen futnod.
- Szóval, legyen ez figyelmeztetés, hogy tényleg be kéne fognom néha a számat?
- Vehetjük így is, kiscsillag.
- Te is tudod, hogy nem fog menni - kacsintott rá a lány, majd visszatért Marthoz és lovagló ülésben ült le az ölébe a férfival szemben - Nos, összehozott a sors egy igazi bajkeverővel.
- Ajaj... hát ez igazán "sajnálatos"... - ölelte át a derekát - Mi lenne gyerekek, ha elmennénk aludni? - vetette fel a kérdést a gitáros.
- Hát én nem tudom - felelte Dave a társára pillantva - Akarsz te aludni?
- Miért kérded? Szeretnél egy hármast? - ugratta.
- Nem pont erre gondoltam, de ha már így felhoztad... - poénkodott az énekes.
- Jó kis időtöltés, az már igaz...
- Szóval megosztanál? - kérdezte 'felháborodottan' Capri.
- Ellenedre lenne? Dave?!
- És még le is becsmérli saját magát. Hát férfi ez, Dave?
- Én nem becsmérlem le magam. Evidensnek tekintem, hogy én nem lennék ellenedre. De hogy ha Dave-vel akarnálak megosztani, az igen... Nem így ismerlek... - vigyorgott rá.
- 'Evidens, hogy én nem lennék ellenedre' ezt a szöveget! - vigyorgott vissza Capri - Szóval, kinek is mocskos a fantáziája? Ki is kezdte a repülőn?
- Jól van, jól van! Ne folyjunk bele megint! - emelte fel a kezét - Egyébként nem osztanálak meg senkivel a megkérdezésed nélkül.
- Ez igazán rendes tőled, de igazán! Na húzzunk aludni! - fűzte még hozzá Capri.
Dave már előre is ment, Mart pedig a lány fenekére csúsztatva egyik kezét sétált be a "sátorba”.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó