|
The Island - 11.
2007.02.11. 19:06
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
11.
Sophie fáradtan vánszorgott be a bunkerba. Teljesen kimerítette a hosszú éjszaka, és a kaja utáni hajkurászás. Rövid ujjúját és nadrágját levetve, kimelegedve bújt be Eric mellé.
Ahogy hozzásimult az oldalán fekvő kedveséhez, érezte pár pillanat múlva, hogy a férfi félálomban lazán átöleli. Elmosolyodott ezen, majd nagyot sóhajtva aludt el ő is.
Sophie pár óra múlva ébredt fel arra, hogy valaki megmozdul mellette. Kómásan nyitotta résnyire a szemeit.
Eric finom csókjaival borította el a lány vállát, a keze Sophie hasát simogatta. A lány kellemesen megborzongott a gyengéd mozdulatoktól, és hosszan kifújta a levegőt. Pár percig még nem akarta lebuktatni magát, szerette volna "büntetlenül" élvezni az érintéseket. A férfi közben rátalált a lány nyakára. Ettől Sophie-t újra kirázta a hideg. A nyaka volt a gyengéje. Érezte, hogy egész teste libabőrös lett. Ezt már Eric is biztosan észrevette. A saját teste árulta el. Odakintről behallatszott Capri önfeledt nevetése, amint épp a fiúkon derült jót, akik a jelek szerint még mindig a kókusszal harcoltak. Eric a kintről beszűrődő hangok hatására, amik emlékeztették, hogy nincs egyedül, hagyta abba párja kényeztetését. Semmi kedve nem volt Dave Gahan előtt produkálnia magát, meg eleve.
- Hmmm... Ne hagyd abba! Olyan finom... - duruzsolta a lány lehunyt szemmel, fenekével közelebb araszolva Erichez.
- Kegyetlen vagyok. Majd este, addig bírd ki - felelte kedvesen Eric.
Felült - Gyere, menjünk ki. Kíváncsi vagyok, hogy a barátnőd mit talál annyira viccesnek.
- Te kis zsarnok! Jaj, bocsánat, nem is kicsi... Szerintem a kókuszdiókat - állt fel ő is.
- Nem is - felelte párja, majd megindult kifelé.
Odakint Zsó arcán is rögtön elterült egy hatalmas mosoly, mikor meglátta a homokban trónoló két férfit, akik körül mindenféle lékeléshez használandó kövek, kisebb sziklák és hasonló dolgok hevertek. A fiúk idegesen szenvedtek, Capri pedig még mindig rajtuk nevetett.
- Nem mondod, hogy azóta nem sikerült nekik egyet sem feltörni?! - lépett barátnője mellé.
- Nagyon úgy látszik - felelte jókedvűen - Eric menj, segíts nekik! - nézett fel a férfira Capri.
- Ez az - bólogatott Zsó.
- Zsóm, asszem ennél jobb ötletünk sosem volt még, mint ezek a kókuszok.
- Szerintem se!
- Én is kurvára élvezem! - vakkantotta közbe Dave.
- Én minek szenvedjek vele? Ketten is vannak a sikerhez - felelte Eric.
- Azt hittem férfi vagy! Most felkiáltok azzal a közhellyel, hogy "Mi férfiak tartsunk össze!" - morogta Mart is a földhöz vágva a kezében tartott követ.
- Zsó, te is azt hitted, hogy Eric férfi? És csalódtál? - nézett Capri barátnőjére.
- Én nem csak hittem, én tudom, hogy az... - kezdte vigyorogva az eget tanulmányozni - És azt hiszem, panaszra sem lehet okom...
- Nah jó - egyezett bele készségesen Eric, majd magához ragadott egy kókuszt és szerzett egy nagyobb követ. Erőteljesen kezdte csapkodni a kókuszt a kőhöz.
- Olyan csöndben vannak leszámítva a csapkodást - nézett angyali vigyorral a képén Capri Zsóra.
- Hú de erős valaki... - bámulta leplezetlenül párját a lány, majd Capri felé fordult - Akkor eléggé unatkozhattál míg mi aludtunk.
- Nem, élmény volt őket nézni. Mi esetleg le is léphetnénk Zsó, és majd visszajövünk mikor a kókuszok fel lesznek törve.
- Hmm... ez nem rossz ötlet. És mit csináljunk?
- Nem is tudom, esetleg tűnjünk el valahová megint pacsálni?
- Na persze! - kiáltott fel panaszosan Mart.
- Le ne merészeljetek lépni! - nézett fel Dave is - Itt szenvedünk a nyavalyás kókuszotokkal!
- És? - kérdezett vissza a fiatalabbik lány.
- Hát nincs benned együttérzés? - pillantott fel Eric is.
- Te csak maradj csöndben drágám, eddig durmoltál reggeltől - jegyezte meg Zsó.
- De gondolj csak a többiekre! - felelte Eric.
- Ez az! - törölte meg a homlokát Mart.
- Na Zsó? Megyünk? - vigyorodott el gonoszul a lány.
- Menjünk!
- Jól van. Fiúk majd szóljatok, ha kész vagytok - majd meg is indultak a part felé.
- Hé! Azt már NEM! - ordította Dave öblös hangján.
- Miért? Mit csinálsz, ha mégis? - húzta fel kérdőn a szemöldökét a magasabbik lány.
- Eric? Mart? Mit csináljak, csinálhatok velük?
- Hmmm... lenne tippem - kezdte Capri, mint mindig.
- Na arról még csak ne is álmodj - szögezte le Mart.
Zsó vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Odass, mintha valaki féltékenykedne - jegyezte meg somolyogva a lány.
- Csak kisajátítom, ami az enyém. De mondhatnánk azt is, hogy megvédem.
- Dave-től? Huh, mi olyat tenne, amitől meg kéne védeni...
Dave csak sokatmondóan húzta félmosolyra a száját.
- Nah menjünk - indult meg újra a lány.
- Mielőtt kitalálják, hogy mit tehet velünk... - kontrázott Zsó is, aki a beszélgetés közben észrevétlen egyre hátrább araszolt.
- Az olyan rossz lenne? - nézett rá barátnője.
- Nézőpont kérdése - hagyta rá hátrébb húzva a lányt.
- Jól van megyek.
- Most komolyan hagyjátok őket lelépni? - nézett rá Dave két társára.
- Ha annyira akarod, kergesd meg őket - javasolta Eric.
- Jó - és már pattant is fel az énekes, hogy megmozgassa a lányokat.
- FUTÁS! - ordította Capri, majd megiramodott megrántva Zsót is, hogy menjen vele.
A két lány nevetve menekült az életéért.
- Ezt nem hagyom ki! - mondta Eric, majd ő is párja után eredt.
- Úristeeeen! Már ketten vannak! - kiáltotta Zsó, aki néha hátra-hátra pillantgatott. - Hehe, Mart túl lusta ehhez vagy mi? - fújtatta barátnője miközben lerohantak a partra. A vizes homokon folytatódott a hajsza. - Kiöregedett az angyalkád? - zihálta a lobogó hajú lány.
- Még hogy kiöregedett?! - kiáltotta a lányok után Dave, aki már egész közel ért a menekülőkhöz, és hogy megmutassa nekik, még inkább rákapcsolt, hogy utolérje őket.
- Jézusom! - mondta ezt Capri, mikor látta, hogy Dave felgyorsult, majd hirtelen megállt hagyva maga mellett elsuhanni az embereket.
- Capri! - sikkantotta Zsó látva, hogy barátnője mellett már Eric is túlfutott, így a két srác minden figyelme rá irányult. - Ezt még megbánod, áruló! - kiabálta hátra, miközben próbálta tartani a tempót, de érezte, hogy már nem sokáig bírja. Sose volt jó futó.
Capri oltári nagy röhögésben tört ki.
Eric is begyorsított és már-már elkapta Zsó karját.
- Neee! - rántotta el karját a közeléből, de a hirtelen mozdulattól kicsit kiesett a ritmusból.
Eric kihasználta az alkalmat: megragadta a lányt, majd egy mozdulattal a földre rántotta, de a lendülettől ő is esett.
- Aú! - kiáltott fel panaszosan a becsapódástól és a rántástól a lány.
Dave ebben a szent percben esett át a kettősön hatalmas becsapódási 'krátert' vájva a földbe. A háttérből Capri nevetése hallatszott, aki hallhatóan majdnem megfulladt eme művelete közben.
- Aúúúúúúúúúúú! - jajdult fel Dave - Ezért mindketten meghaltok! – ígérte.
- Jelenleg nekem van a legrosszabb helyzetem! - panaszkodott fintorogva a földhöz szegezett Zsó, aki próbált szabadulni.
De Eric ráült és nem hagyta elmenni.
- Nah most megfizetsz! - vigyorgott rá gonoszul.
- Neee! - könyörgött és próbálta kicsavarni a csuklóit a férfi szorításából, mert látta, hogy Dave is feltápászkodik és elindul feléjük tetőtől talpig homokosan.
- Jól van gyerekek! - kiabálta Capri - Én visszamentem!
- Őt csak így simán elengeditek?? Pedig ő volt az ötletgazda! - birkózott tovább.
A két srác összenézett. Eric csak némán biccentett a lány felé, mire Dave újra nekifutott és a másik lány felé vette az irányt, az nevetve-sikítva kezdett el futni visszafelé.
- Eggyel kevesebb - sóhajtott a lány.
- Nah gyere, most szépen visszamegyünk – jelentette ki párja ellentmondást nem tűrően, majd fogta magát, felállt, megfogta Zsót és a vállára dobta.
- Áááá! Segítség!!! - kiabálta lábaival kalimpálva, kezeivel pedig a férfi hátát püfölte.
De nem ért el vele sokat. Néhány pillanat múlva sikoly hallatszott, majd segélykiáltás: Capri is hasonló sorsa jutott, mint barátnője. Dave bevárta a ráérősen sétáló Ericet.
- Szép fogás - mondta Dave Ericnek, mikor a fiú mellé ért.
- Tegyél le! - követelte Zsó.
- Nem - hangzott a felelet.
- Deeee! - kalimpált durcásan tovább, de tudta, hogy a fiúnak esze ágában sincs ilyet tenni - Nehéz vagyok! Sérvet fogsz kapni! - próbálta még meg.
- A fenét.
- Nah kisasszony - mondta Dave a saját rakományának - most megyünk vissza a hercegedhez aztán majd kezd veled valamit.
- Neeeeeeeeeeeeeeeeeee - nyöszörögte a lány - Zsó csinálj valamit!
- Mi a francot, ha mozgásképtelen vagyok magam is??? - ripakodott rá.
- Nem tudom!
Így baktattak vissza a táborba. Hamarosan fel is tűnt Martin, amint békésen üldögélt tovább.
- Ez nem csinált semmit, mióta mi eltűntünk? - kérdezte az énekes megütközve.
- Nem tudom, nem látom - felelte a válláról Capri.
- Én se! - mondta vádlón a másik leányzó, majd visszatért a pár perce felfedezett időtöltéséhez, mégpedig Eric hátának és fenekének simogatásához, azt remélve, hogy így kedvező irányba terelheti a dolgokat, ergo le fogja rakni. Na nem mintha olyan rossz lett volna, hogy cipelik, de már csak dacból is ellen akart állni.
De Eric nem rakta le, hanem egy kicsit megdobta a vállán lógó lányt.
- Uff - nyögött fel.
- Hé Mart - mondta Dave - két lustulás közt vén barátom, ha figyelsz rám: hoztam neked valamit.
- Igazán? És mégis mit? - akadt meg a tekintete Capri formás fenekén.
- Egy aprócska csomagot. Megszenvedtem érte, cseles teremtés, de nem elég gyors. Kéred? Vagy megtarthatom?
- Szeretnéd mi? - húzta mosolyra szexi száját - Nem, nem, add csak ide! - állt végre fel, majd odalépett barátjához, hogy levegye a válláról.
- Most átpakolsz az ő vállára? És nekem ettől miért jobb?
- Nem a vállamra, hanem a karjaimba. Vagy ez nem elég jó neked?
- Mondtam én ilyet?
- Nah fogjad - mondta Dave majd enyhén megdobta a lányt így az lecsúszott a vállairól és átpakolta Mart karjaiba.
- Zsó, Zsó segííts! - kezdte Capri - Valamit művelni akar velem!
- Capri drágám, felhívnám a figyelmedet rá, hogy én még mindig az előbbi helyzetemben vagyok, úgyhogy nem igazán van esélyem az ellenkezésre, pláne nem a segítségnyújtásra... - sóhajtotta beletörődött hangnemben.
- Segítenél neki? - nézett fel rá Eric - Hisz otthagyott egyedül SŐT kinevetett.
- Segítenék, naná! Az áldott jó szívem ellen nem tehetek semmit! Meg amúgy is a barátnőm, vagy mi a fene... - kuncogott.
- Mi a fene? Tee! Rakjanak csak le a földre... - fenyegetőzött a lány.
- Nem hinném, hogy abban a helyzetben vagy, hogy fenyegetőzz - mondta Eric - nem igaz Mart?
- Még te fenyegetsz engem? - kapta föl a vizet barátnője is és ha tudott volna, Caprira nézett volna.
- Nem hát, meg kell még kapnia a büntetését... – így Mart.
- Nyugi na! - mondta Eric - Ismered a lányt, tudod, hogy nagy a szája. Bár a tied se kicsi. És én mit kezdjek veled? Nah várj csak, még kitalálom - mondta sokat sejtetően és lerakta párját a földre.
Zsó erre csak dühösen fújtatott egyet, és erősen rácsapott Eric vállára.
- Aú! - mondta a bántalmazott.
- Megérdemelted - bökte ki Zsó.
- De most miért? - kérdezte kiskutyaszemekkel a srác.
- Ne csináld ezt! - szólt rá mutatóujjával fenyegetve, tudta, hogy ez a fiú legerősebb fegyvere.
Eközben Mart is lepakolta Caprit, és vigyorogva szorította magához.
- Ajvé...- mondta a lány és szabadulni próbált - Mit tervezel?
- Capri drágám, szerintem nem lesz annyira ellenedre. Vagy talán mégis? - csókolta meg hirtelen.
- Nah jó, legyen igazad - mondta színpadiasan a lány - Egy kérdés: tényleg annyira lusta dög vagy, hogy nem jöttél utánunk? - kérdezte a lány Martot.
- Lustának nem lusta, de ügyesnek ügyes. Lemaradtatok ugyanis a nagy pillanatomról! Sikerült feltörnöm az egyik kókuszt! - húzta ki magát büszkén.
- Tényleg?
- Mi pedig futottunk néhány sportkört - mondta Dave.
- Formában kell tartanod magad - kotyogta közbe Sophie.
- Az tuti - kontrázott barátnője - Kár lenne érted.
- Hjaj fiúk, engem istenítenek a nők! - terült szét Dave arcán az az egoista mosoly.
- Ne bízd el magad... - jegyezte meg halkan a barna lány.
Mart csak hümmögött elindulva büszke műve felé, hogy mindannyian megkóstolhassák a gyümölcsöt.
- Zsó, itt van a bicskád? - tudakolta Capri.
- Aha - kezdett turkálni millió zsebeiben - Amint megtalálom, adom. Mi az? Mit nézel Eric?
- Rá se ránts, gyűjtögető típus - mondta Capri a srácnak.
- Na mi lesz már kisasszony? Rá vagyok izgulva már a kókuszra - sürgette Dave.
- Szegény Dave, neki csak a kókusz jutott - mondta sajnálkozva Capri.
- Capri! - szólt rá megint barátnője.
- Nyugi, megvagyok - nyelte vissza a kikívánkozó mondatot, ami eredetileg eszébe jutott Zsót nézve.
- Irigylem azt a kókuszt, na!
Dave egy bugyiszaggató mosolyt villantott meg.
- Őőőőőő... - hallatta a lány azt a nyögést, amit oly sokszor produkáltak Zsóval és Anival koncinézés alatt.
- Hát igen, szívemből beszéltél - sóhajtott Zsó is.
- Én sajnálom magunkat, komolyan. Ez kííííínzás!
- De azért nem panaszkodhatunk - pillantott Ericre mosolyogva.
- Hát nem - bújt hercegéhez a lány.
A társaság ezek után békésen elkókuszozott – a végére már mindenki mesteri lett a feltörésében - és beszélgettek, ugratták egymást. Estére nagy esőfelhők érkeztek és a szél is feltámadt.
- Húúúúú, gyerekek, nem fogunk mi beázni? Egyáltalán beférünk öten a bunkerbe? - kérdezte Capri - Mert itt szakadni fog az eső, és ha a trópusokon szakad az eső, akkor nagyon szakad az eső.
- Az biztos - jegyezte meg Mart is - De szerintem beférünk simán. Majd összehúzzuk magunkat.
Kurva nagy menydörgés.
A hirtelen hang hatására az amúgy is ijedős Capri egy pillanat alatt termett Martin nyakában.
- Csak nem félsz a viharoktól? - kérdezte a szőkeség meglepetten vigyorogva.
- Nem, de a hirtelen hangokat nem bírom, azóta, amióta Fonyódon - az a Balaton mellett van - a házunk fölött csapott össze a két légörvény és kicsit nagyon hangos volt. Nem kellemes hajnali hatkor arra kelni, hogy a fejed fölött égi háború dúl.
- Azta! Ezt még nem is mesélted! - ámult el Zsó szorosan Eric mellett ülve, aki épp a haját birizgálta.
- Majdnem kiestem az ágyból.
- Nem csodálom, hogy megijedtél - nézett rá Dave is.
- De azért élveztem. Fantasztikus volt hallani azt az elemi erőt. Ugyanakkor félelmetes is. Tiszteletet parancsoló, kegyelmet nem ismerő viharnak hangzott, pedig csak egy nyári kis vihar volt. De vihar volt. És pont felettem.
- Imádom a viharokat - jelentette ki Zsó.
- Nem vagy egyedül Zsóm. Nekünk egy tornádó túrán van a helyünk!
- Szerintem nekem ez a szeretetem a felhőmániám miatt van - mélázott el.
- Csak el kell ugrani Amerikába, be kell fizetni egy csekély mennyiségű, jelképes összeget - kurva drága - és 1 hétig nonstop minimum 3 állam közt ingázol a tornádókra vadászva kutatókkal.
- Azta! Erről még nem is hallottam!
- Jaj de imádom őket! Egyszerűen imádom őket!
- Mondjuk baromira nem lenne ilyenre pénzem, az tuti.
- Egyetértek, de úgy mennék! De mondjuk pl. az űrbe nem mennék ki, attól félek. Az nagy, hatalmas, hideg és ismeretlen, és tele van veszéllyel, a legveszélyesebb helyek egyike.
- Oda én se vágytam soha.
- Meg én sem - szólt Mart is.
- Jó nekem itt a Földön, bámulni a csillagokat és jó nagy biztonságos távolságra lenni a fekete lyukaktól. Mart téged, soha semmi pénzért nem lőnélek fel az űrbe.
- Egyetértek.
- Asszem Zsóm, ha hazamegyünk, utána megyünk Amerikába tornádótúrára. Kell az izgalom.
- És bankot robbantunk előtte a pénzért.
Az ég újra megszólalt. A távolban hatalmas vihar készülődött.
- Mondjuk nekünk nem túl jó hír a vihar - törte meg a pillanatnyi csöndet Dave jellegzetes hangja.
Capri merengve nézett fel a szürkülő égre, ahogy ment le a nap. A viharos emlékére eszébe jutott az otthona: a nagyszülei, akiknél Fonyódon nyaralt, az otthona, az osztálya, az egyetem. Hogy fog ezek után visszatérni a normális életbe? És mi lesz velük, ha kijutnak? A srácok biztos visszatérnek a régi életükhöz, de velük, kettejükkel mi lesz? Zsóra sandított lopva: tudta, hogy nem fognak teljes szívükből örülni, ha megtalálják őket, hisz annyi minden történt itt velük... Persze, haza akart menni mindennél jobban vágyott rá, de maradni is akart. Nem tudta, hogy milyen helyzetben van most ő maga, vagy egyáltalán Zsó. Vajon a fiúk - Eric és Mart - tudják, hogy mit akarnak? Vagy csak a helyzet hozta így? Reménykedjen-e abban a gyerekes dologban, hogy van ennek jövője? Ennek? Minek? Ez csak átmeneti, ez, ez semmi komoly. Nem tudta hova rakni magában ezt a helyzetet igazság szerint, a Szigetet. Dave hangja rángatta vissza a valóságba.
- Mert? - kérdezte Zsó.
- Valszeg a bunkert elsöpri - mondta Capri.
- Akkor erősítsük meg! - javasolta Mart.
- Mert ha még keresnek minket, akkor megnehezítik a helikopterek számára a dolgot. Ha olyan heves, mint amilyennek látszik.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó