|
The Island - 18.
2007.02.11. 20:06
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
18.
Mart nem tudta konkrétan, hogy merre menjen, csak a lábai vitték maguktól. Gondolataiba merülve pásztázta a környéket, ahogy balra indult a táborból. Egy füves partszakaszon akart behatolni a dzsungelbe, mikor egy fekete ruhadarabot vett észre a földön. Zsó használhatatlanná vált fehérneműje volt az. "Szóval itt történt..." - nézett fejcsóválva a kicsit még lelapult fűre, majd esetleges lábnyomokat keresett, hátha nem mosta el mindet a vihar.
Maradt néhány lábnyom, Dave jellegzetes nyoma volt az. A sziget belseje felé vezettek. Felgyorsítva lépteit kezdte követni őket. Bár itt-ott eltűntek, de szerencséje volt, egy vízmosás környékén egy alakot látott gubbasztani egy nagy kövön.
- Dave? - szólította meg megállva nem messze tőle.
- Szóval tudod. De gyorsan terjednek itt a hírek.
- Felesleges lenne tagadnom. Capri megtalálta a lányt, én meg rájöttem.
- Mért van az, hogy szinte tudtam, hogy a kis vörös megint nem bírja befogni a száját? Komolyan már őt vártam.
- Nem mondott semmit. Mondtam, hogy én jöttem rá.
- Ugyan Mart, mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Na gyerünk, tolj le, hogy mekkora szemét vagyok, meg stb. Legyünk túl rajta.
- Nem nekem kell ítéletet mondanom fölötted. Mit akarsz csinálni?
- Hogy-hogy mit? Kéne nekem bármit is csinálnom?
- Itt fogsz ülni, amíg meg nem találnak?
- Nem is rossz ötlet. Úgysem vagyok a túloldalon szívesen látott vendég.
- És ha csak évek múlva találnak meg? - sandított a komoran előre néző férfira.
- Én elvagyok magányomban.
- Hülyeségeket beszélsz. Te mindig imádtad a nyüzsgést, az embereket, ne meséld ezt be nekem.
- Mart ne kerülgessük a dolgot. Kérdezz rá.
- Miért tetted?
- Mert alkalmam volt rá. És ha most azzal jönnél, hogy „úristen mekkora lelki tortúrát okoztam ezzel szegény lánynak” tévednél. Ugyanis Ő kezdett ki velem, Ő akarta, PONTOSAN TUDTA, HOGY MIT CSINÁL!
- Egészen biztos vagy ebben? Nem játszott azért közre a pia is?
- Ugyan Martin! Tudta, hogy mit csinál! Láttam a szemét.
- Nem akarom őt védeni, nem én voltam ott, de azt ugye tudod, hogy te sem vagy makulátlan?
- Perszem, de nem is mondtam, hogy az vagyok. És ezt Sophie is tudta, hisz ismer. Tudja, hogy mire tud rávenni. És megtette. Igen, nem fogtam vissza magam, de ő sem tiltakozott.
- Jól van, akkor most beszéljük meg, hogy mi legyen Eric-kel! - támaszkodott a kőnek karba tett kézzel, és a kis forrást kezdte nézni..
- Oh, a kis taknyos... - mosolyodott el gúnyosan Dave - Most biztos nagyon pampog és meg akar verni.
- Még nem tudja, hogy mi történt. Ne becsüld alá. Nem tudhatjuk mire képes.
- Nem hülye, szerintem pontosan tudja. De állok elébe, ha verekedni akar.
Mart csak sóhajtott. Miért is gondolta, hogy tud beszélni Dave-vel...
- Nem értem, hogy Sophie mi a fenét várt tőlem! Azt, hogy a karjaiba hullok és közlöm, hogy szeretem, elhagyom érte a családom, és vele akarom leélni az életem? Tudnia kellett, hogy ez csak egy éjszaka! Mi a fenét vár tőlem?
- Szerintem nem voltak ilyen elvárásai. Gondolom, azért borult ki ennyire, mert elsősorban önmagában csalódott.
- Akkor meg ne engem hibáztasson!
- Kimondta így valamikor is, hogy tejes mértékben téged hibáztat?
- Nem lennétek ennyien a sarkamban, ha nem így lenne. Fel sem merül bennetek, hogy valamiért nem én vagyok a felelős?
Mart nem tudta egyértelműen eldönteni, hogy igaz lehet-e amit a férfi beszél, vagy csak a sértettség mondatja vele, hogy a lány mindenért őt hibáztatja.
- Nem lehet, hogy azért érzed így, mert volt már itt egy úgynevezett "botrányod"?
- Nézd, én csak annyit tudok, hogy bármi történik és rossz, azért én vagyok a felelős. A szemét, az aljas vagy az érzéketlen. Tökmindegy, mi az, ha a lányokról van szó, rögtön én vagyok meggyanúsítva. Kiváltképp, ha Sophie-ról van szó.
Mart erre nem tudott mit mondani. A tényekkel nem lehetett vitába szállni, bár érzése szerint Dave pár fokkal sötétebben látta a dolgokat.
- Beszéltem vele, megígértem neki, hogy nem nyúlok hozzá. Erre mit csinál? Kikezd velem. Direkt rákérdeztem, rákérdeztem, hogy komolyan gondolja-e. Igennel felelt! Ő cseszte el a saját kapcsolatát, engem hagyjatok ki ebből!
- Akkor az előbbit akár el is mondhatnád Ericnek, ha visszajössz, vagy ha megtalál - jegyezte meg halkan.
Dave röhögésben tört ki. - Szerinted, ha az a kölyök megtalál, majd pont beszélgetni akar velem?
- Miután bevertétek egymás képét, még akár arra is sor kerülhet - állt fel Mart - Mindenesetre nem lenne rossz, ha visszajönnél valamikor. Talán meg tudjuk beszélni a dolgokat. Addig gondolkozz, ha akarsz, vagy dühöngj, ami jól esik. Ha akarod, titokban is tarthatom, hogy hol vagy, nekem mindegy. Én csak segíteni akartam, de látom, hogy süket fülekre találtam, szóval inkább megyek vissza - mondta nyugodt hangsúllyal szemrehányás nélkül.
Dave hagyta elmenni.
Mart elgondolkodva gyalogolt visszafele. Nem tudta, hogy mennyire hihet barátjának, hogy nem ferdíti-e el egy kicsit a történteket. Tudta, milyen indulatos és heves tud lenni, és hajlamos az ő érdekei felé terelni a dolgokat. A lányt viszont nem ismerte annyira. Nem tudta, hogy mi lehet az ő álláspontja, hogy valóban ő mászott-e rá Dave-re. Aztán eszébe jutott a kérdés, hogy miért is akar itt békebíró lenni? Bosszúsan legyintett, de egy perc múlva már rájött a válaszra. Azért, mert ő volt az egyedüli viszonylag higgadt és józan gondolkodású ember a szigeten. Ha ő nem fékezi a többieket, itt tényleg elszabadul a pokol.
Gondterhelten ért vissza a táborba.
Rögtön megcsapta a fagyos légkör, Capri kb. 4 méterre Erictől ült egy fa tövében, a gondolataiba merülve, de a látszat ellenére figyelte a férfi minden mozdulatát, aki még mindig fel s alá járkált, láthatóan azon agyalva, hogy mi történhetett a párjával. Látszott rajta, hogy a megcsalást direkt húzta ki a lehetőségek listájáról. Bízott a lányban.
Mart megköszörülte a torkát. Mindketten ránéztek.
- Zsó? Semmi hír? - kérdezte.
A lány megrázta a fejét.
- És ahogy ismerem egy jó darabig nem is lesz.
- Önmarcangolós típus?
- Hajlamos elmerülni a problémáiban.
- Az nem jó.
- Mellette kell lennem! - kezdte nagy hévvel Eric - Mondjátok meg, hogy hol van!
- Most nem hiszem, hogy jó ötlet lenne a közelébe menned - jegyezte meg a férfi.
- Ne nézzetek hülyének! Mondjátok meg, hogy mi a fene történt!
- Szerinted mi történt nagyokos? - kérdezett vissza indulatosan a lány.
- Szerintem ezt Sophie-nak kéne elmondania - nézett párjára szigorúan.
- Nem is szándékoztam neki elmondani - visszafordult Erichez - Ha annyira érdekel, menj, keresd meg! De aztán ne gyere vissza füled-farkad behúzva, és sajnáltatva magad, ha rosszul sül el valami!
- Hűűű, de okos valaki - jegyezte meg gúnyosan Eric.
- Na idefigyelj, te szerencsétlen! Ha annyira tudnád, hogy mit akarsz tenni, nem itt ácsorognál, hanem tennéd a dolgod! Erre te itt állsz, és azon lovagolsz, hogy hol lehet Zsó. Igazán férfias és céltudatos vagy mondhatom! Amíg magad sem tudod, hogy mi a fenét is akarsz, addig ne ugrálj, hanem kussolj, ülj le a seggedre és szállj magadba! - osztotta ki a lány a férfit.
Martin perpillanat nem szándékozott semmit hozzáfűzni Capri kirohanásához. Tudta, mennyire bele tudta lovalni magát a lány. Aztán mégis halkan megjegyezte: - Valahol igaza van - nézett a férfira.
Eric tehetetlen dühvel nézett a lányra. Ő is tudta, hogy Capri jól beszélt. Rég tenné a dolgát, ha tudná, hogy mi az. De nem tudta. Adjon párjának időt? Keresse meg? Vagy Dave-et keresse meg és vonja kérdőre? Nem tudta a választ, úgyhogy kelletlenül sétált el egy fa tövébe és roskadt össze.
- Rendben - jegyezte meg halkan a lány, majd elkezdett összeszedni pár gyümölcsöt, ami a közelben maradt a vihar után. Mikor megvolt vele Martinhoz fordult - Unom őrizni. Muszáj? Nem túl gyerekes ez tőle?
- Hagyd - sóhajtott megdörzsölve orrnyergét - Vidd el neki - intett a gyümölcsök felé - Én itt maradok.
- Épp kérni akartalak rá.
- De kérd meg, hogy szedje össze magát mihamarabb.
- Megpróbálok beszélni a fejével.
Majd elsétált a szőkeség mellett és bevetette magát a vadonba.
Az oda úton szépen kigondolta, hogy mit fog Zsónak mondani. Mindenképp észhez fogja téríteni, hisz muszáj! Nem érti, hogy mire ez a nagy cirkusz. Megtörtént, jó volt, kész. Mit kell ezen ennyire kiborulni? Persze, tudta, hogy Zsó nem olyan szellemiségű, mint ő, de istenem, 1 hete sincs együtt Eric-kel! Simán megúszhatta volna a dolgot hallgatással.
A barna lány a szirt szélén ült saras és szakadt ruhájában. Arcán a kosz összevegyült a könnyekkel. Merőn nézte a lába alatti mélységet.
Mikor felért a magaslatra meglátta barátnőjét. Némán ment oda hozzá, pakolta le mellé a gyümölcsöket és ült mellé. Nem köszönt neki, felesleges lett volna, tudta, hogy barátnője tudja, hogy ő jön, és hogy miért jön.
- Érdekelnek a fejlemények? - kérdezte, mikor elhelyezkedett mellette.
- Elmondhatod - válaszolta halkan lehajtott fejjel.
- Nos, Mart megkereste Dave-et. Azt nem tom, hogy mit beszéltek nem mondta el. Eric azt se tudja, hogy mit tegyen, tombol, rajtam akarta levezetni a dühét, és ha Mart nincs ott, akkor talán meg is teszi. Zsó - nézett barátnőjére - csak te tudod megoldani ezt a helyzetet.
- Tisztában vagyok vele. Nincs más választásom, el kell mondanom neki. Elé kell állnom. Nem játszhatok az érzelmeivel.
- És a mi idegeinkkel sem. Zsó tudod, hogy mindent megtennék érted, és meg is teszem, de ez kezd sok lenni. Bírjuk ki egymást a Szigeten, kérlek. Nem értelek. Egy hete sem vagy együtt Eric-kel, olyan nagy baj, hogy elcsábultál Dave-nek, ami érthető is? Biztos vagyok benne, hogy ő túltette magát rajta: jó volt neki is, neked is, ennyi. Ha nem buksz ki, mindketten hallgattok, és soha nem derül ki, és nem is itt tartanánk.
- Tudom, de én ilyen vagyok. Nem tehetek róla! Nem tudnék hazugságban élni! Átverni Ericet... tudod, hogy ez nem az én stílusom. Nem olyan egyszerű az egész számomra, mint ahogy azt te most elmondtad. A kurva lelkiismeretem vagy mi a szar nem hagyna békén! Elcsesztem az egészet, és esélyem sincs kijavítani. Annyit tehetek, hogy bevallom Ericnek, mivel mást nem léphetek, aztán megpróbálok minél kevesebbet a nyakatokon lenni, úgyis csak a bonyodalmakat okozom az érzékenységemmel meg a gyengeségemmel. Amíg meg nem találnak, addig kibírom egyedül is.
- Jaj ne menj már át Dave-be! Elég nekünk egy mártír is! Elmondod neki szépen, megbeszélitek, aztán jöhetsz a vállamra sírni, hogy milyen hülye is voltál, meg hogy mennyire is imádod Ericet. Ezért vagyok - mosolygott rá a lány - A hátralévő időt pedig vad szerelmi együttlétekkel, de mondhatnám úgyis, hogy orgiákkal ütjük el - kacsintott végül rá.
- Egy darabig nem akarok a szexről hallani, köszönöm - mosolyodott el halványan a válaszon - De köszi mindent. Csak rád számíthatok igazán ezen az istenverte szigeten.
- Igen, ezt egy párszor kifejtettük egymásnak. De azért majd mikor jobban leszel, el kell mondanod, hogy milyen is Dave Gahan.
- Ne aggódj, majd egyszer elmesélem.
A lány rámosolygott - Visszajössz velem? Eric borzasztóan aggódik.
- Csak egy kis időt kérek még. Át kell gondolnom, hogy mit is mondjak neki - nézett rá szomorúan.
- Rendben. A táborban leszek. És edd meg a gyümölcsöt - mondta majd elindult visszafelé.
A lány egykedvűen csipegetett. Az idegességtől egész nap nem tudott semmit enni, vagy inni. Érezte, hogy gyenge, de nem érdekelte túlzottan. Össze kellett szednie magát. Most erősnek kell lennie...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó