|
The Island - 21.
2007.02.11. 20:59
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
21.
Egy hónap telt el a szigeti kaland óta. A lányok igyekeztek nem gondolni rá, ezért az első két hétben megszakították egymással a kapcsolatot, igazság szerint nagyon senkivel sem beszéltek. Vissza kellett rázódniuk a saját nyelvükbe, de, hogy ne felejtsék el az angolt a külföldi chat szobákat gyakran látogatták. Főleg azért is, mert itt úgy tudtak beszélgetni másokkal, hogy nem kérdeztek tőlük semmit, nem tudták, hogy kik ők. Eleinte magyar újságírók zarándokoltak el a lányok lakhelyére, de hamar lecsengett a dolog, amiért külön hálát adtak az égnek. Capri a neten követte az eseményeket: a Mode-os fiúkról elég sok anyagot talált: elolvasta az újságcikkeket, amik még a hotelban készültek velük. Ügyesen kerülgették a kérdéseket és igazság szerint semleges válaszokat adtak. Nemrég kezdtek újra koncertezni. Ericről nehezebb volt infót találni: mindössze annyi újdonságra bukkant a lány, hogy visszament forgatni, és 'egy jó barátja ösztökélésre aláírta a 8. évadot a CSI forgatásával kapcsolatban'.
Zsó csak néha-néha hallott a fiúkról. Az Erices hírt ő is hallotta és szomorkásan elmosolyodott rajta, de beletemetkezett a munkájába. Friss diplomásként kapott egy elég jó állást. Angol könyveket kellett magyarra fordítania. Mindig is ez volt az álmai munkája, hisz így kényelmesen, otthoni környezetben dolgozhatott, és nem mellékesen senki sem faggatta. A legnehezebben édesanyját tudta leszerelni. Folyamatosan találkozni akart vele, és beszélni a történtekről, de ő már le akarta zárni. De bármennyire is igyekezett, mindig az eszébe ötlöttek a történtek a legváratlanabb helyzetekben is. Igazság szerint hiányzott neki Capri, hisz ő érthette meg a leginkább, mivel együtt élték át a történteket, de tudta, hogy jót tesz a barátságuknak is, ha kis szünetet tartanak.
Capri kezdett visszatérni az emberek közé. Két hét után kilépett az utcára és újra felfedezte a saját otthonát. A Nyugatitól sétált épp haza a Jászai felé, mikor hatalmas plakátokat vett észre a villanyoszlopokon: Depeche Mode koncert június 12-én a Puskás Ferenc Stadionban. Capri egyből barátnőjére gondolt. Megfordult a nyugati felé és vett egy jegyet Nagymarosra. Fél óra vonatút és 10 perc séta után Zsóék házának kapuján csöngetett be.
A lány nem mozdult a csöngetésre, úgy gondolta, anyjáékhoz jöttek. De mikor a lakrészéhez vezető lépcsőn hallotta a lépéseket, az ajtó felé fordult laptopja monitorától.
Capri bekopogott a lány csukott ajtaján.
- Capri! - nyitott ajtót meglepetten - Gyere be, rég láttalak - adott két puszit barátnőjének.
- Szia! - borult a lány a nyakába, aki viszonozta a puszikat.
- Mi jót csinálsz? Csíííííííít nézel?
- Ööö... nem igazán. Csak beraktam valamit, mert pihenést tartok a fordításban - nézett félre zavartan.
- Javíthatatlan vagy. Milyen könyvet fordítasz?
- Egy angol történelemkönyvet. Kicsit azért néha szenvedek vele - kapcsolta le a monitort, ahol épp egy Greg Sanders-es jelenetnél volt kimerevítve a kép.
- Ah, már azt hittem, hogy valami jó kis krimit.
- Olyan is előfordult már.
- Zsóm, igazság szerint meg van a pontos célja, hogy miért jöttem.
- Mondd csak - ült le Caprit is hellyel kínálva.
- Nos, épp sétáltam az utcán - ült le barátnője is - a Nyugatiból hazafelé. A lényeg lényege, hogy június 12-én a Puskásban, lesz egy Mode koncert. Eljössz velem?
- Igen, hallottam róla, hogy lesz - kortyolt egyet a teájából, és a lány felé is nyújtott egy bögrével - De nem terveztem, hogy elmegyek.
- Zsóm kérlek. Mint szülinapi ajándékom, igaz 11 nappal később. Kérlek! A 22-ik szülinapomról van szó. Meg... - kicsit elhallgatott - egyedül nincs bátorságom elmenni.
- Miért félsz elmenni? Hisz ott lesz Mart.
- Épp ez az. És eleve ezt veled kezdtem el, szeretném, ha mellettem lennél. Meg ez egy Mode koncert! Dave Gahan te csaj! Kihagynád? Gyerünk, menjünk bulizni!
- Hát nem hagytam ki őt... - jegyezte meg félhangosan. Nem sok kedve volt elmenni, de végül kelletlenül rábólintott - De csak a szülinapod miatt.
- Ugyan Zsóm, mint régen! Emlékezz a régi bulijainkra! Szeretném, ha élveznéd is és nem azért lennél ott, mert csak miattam, rendben? De nagyon örülök, hogy belementél.
- Jól van. Megpróbálok egy kis életet lehelni magamba - mondta a hetek óta hullaként mászkáló lány.
- Aludj sokat - mondta Capri - Kezdheted is - adott egy cuppanós puszit az arcára, majd megindult kifelé – MSN-en beszélünk! - ígérte majd elment.
A lány elgondolkodva nézett utána.
Dave Gahan kezeit csípőre téve bámulta a fővárost a szálloda ablakából. Az emeletről nagyon szép kilátás nyílt a Grasham palotából a Dunára, a Lánchídra és a budai oldalra. Rajongók kisebb hada várta őket lent, amin Dave meglepődött. Épp társaival voltak a helységben, megbeszélték a teendőket, meg hogy szabadidejükben esetleg mit néznének meg, ha ez idén egyáltalán lehetséges.
- Mit nézel, Dave? - lépett mellé Mart.
- A várost.
Mióta együtt voltak a szigeten, újra szorosabb lett köztük a barátság.
- Neked is eszedbe jutottak?
- Hogy felejthetném el? - nézett rá somolyogva a férfi - Elvégre most az ő otthonukban vagyunk.
- Szerinted eljönnek a koncertre?
- Nem tudom. De ez benne az izgalmas, nem? De esetleg fölhívhatod Caprit és megkérdezheted tőle.
- Azt hiszem, igazad van.
- Mikor nincs öregem?
- Hát azért lenne pár példám... Na jó, mentem.
Dave utánanézett, majd visszafordult a város irányába.
Capri éppen hogy csak hazaért, mikor berezgett és megszólalt a mobilja. Ismeretlen szám hívta. Érdeklődve vette fel - Igen? - szólt bele magyarul.
- Szia. Én vagyok - hangzott az angol válasz.
- Szia - váltott a lány is nyelvet. Örült, hogy hallhatja a férfi hangját - Nos, hogy tetszik a városunk? - kérdezte meg nem is titkolva, hogy tud a koncertről.
- Már voltam párszor. Szép hely. És most még szebb, mert tudom, hogy itt vagy te is. Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, jöttök-e a koncertre.
- Mi az hogy! És megint csak kitettem magamért, mert sikerült Zsót rávennem, hogy jöjjön el velem. Milyen remek, hogy elsején volt a szülinapom.
- Akkor utólag is boldog szülinapot! Ne haragudj, nem tudtam. De kárpótlásul kapsz egy ajándékot. Vagy kettőt...
- Köszi és persze, hogy nem tudtad, mert nem mondtam meg. Hmmmm... milyen ajándékot? - kíváncsiskodott a lány.
- Mit szólnál egy találkozóhoz ma? Van pár szabad órám.
- Örömmel fogadnám el.
- Remek. Akkor hol találkozzunk?
- Ahol neked jó és én is odatalálok.
- Mivel nem igazodom el a városban olyan könnyen, és félő, hogy a rajongók is szétszednének, eljönnél a Grasham palotába?
- Persze. De hogy jutok be? És ha bosszúból engem szednek szét a rajongóitok?
- Leszólok a portára, hogy engedjenek be. Elég annyit mondanod a portásnak, hogy "kókuszdió" - nevetett fel a férfi - Ne félj, nem fogják tudni, hogy ki vagy. Csak egy lányt fognak látni bemenni, és kijönni.
- Kókuszdió? - a lány hangos kacajban tört ki az emlékei hatására - Komoly lesz: odaállítok a portás elé és 'kókuszdió'.
Mart újra felnevetett. - Bocs, de ez így megy. Akkor várlak.
- Most menjek, vagy mondasz időpontot?
- Minél hamarabb, szóval akár most is elindulhatsz. Nyolcig szabad vagyok.
- Akkor fordulok is ki az ajtón - mondta a lány - Jól van, akkor megyek, majd bekókuszozom magam, aztán majd észreveszel, mikor odaértem.
- Remek. Szia! – azzal letette, és rögtön intézkedni kezdett.
A lány meg elindult.
Pont elkapta a 133-as buszt, ami a Grasham mögött rakta le. Mart szólt Dave-nek, hogy a lánnyal lesz pár órát, majd eltűnt a szobájában.
Elindult az épület felé. Ott elég érdekes embereket látott. Ő is Mode rajongó volt, de hotel elé nem ment volna lecövekelni, és várni, hogy lássa a srácokat. Ez már fanatizmus. Határozott mozdulatokkal indult el a kapu felé és ment át az üvegajtón. A portáshoz sétált.
- Mit óhajt, kisasszony?
- Jó napot. Nos, elég fura szó fog elhangzani a számból és remélem, hogy érteni fogja, hogy mit akarok vele közölni. Mond önnek valamit, az, hogy ’kókuszdió’?
A lány várta a recepciós döbbent arckifejezését, vagy épp harsány nevetését és már Mart halálát is tervezte. De a férfi biccentett, majd diszkréten elkísérte a liftekig, és elmagyarázta közben, hogy hova kell mennie.
A lány beszállt a liftbe, majd nem bírta visszafogni, hogy ne nevesse ki saját magát. Biztos nagyon szerencsétlenül nézett ki, mikor odakókuszdiózott a recepciósnak. A lift megállt és az ajtók kettécsusszantak. Kilépett a liftből és körülnézett a folyosón. Sehol egy lélek, pedig reménykedett benne, hogy összefut valamelyik taggal - gondolt itt Dave-re -, hogy ne érezze magát annyira hülyének. Elhessegette az érzést, majd megkereste a megadott szobát. Mikor megtalálta kopogott az ajtaján.
Mart egy pillanaton belül kinyitotta. Percek óta az ajtóban várt, mióta befutott a hívás, hogy megérkezett a nő.
- Hű de gyors valaki - mondta a lány, majd a férfi nyakában kötött ki, ahogy átölelte.
- Mondtam, hogy várlak - mondta, majd percekig nem lehetett szavukat hallani a csókoktól.
Mikor sikerült szétválniuk a nő jobban szemügyre vette a szobát - Szóval ez jár a hírességeknek. El bírnám viselni. Elsétált a hatalmas ablakig és megállt előtte - Hűha! - ámult el a lány - Még sosem láttam a budai oldalt ennyire szépnek.
- Egy idő után már nem tűnne olyan érdekesnek a sok pompázatos szoba - legyintett, majd kézen fogva a lányt egy gyönyörű intarziával kirakott asztalhoz vezette, amin egy boríték és egy téglalap alakú csomag várta.
- Engedd meg, hogy átadjam a szülinapi ajándékaidat! - kezdte - Ezek itt - emelte fel a borítékot - a tied és Zsóé, ez pedig az én személyes ajándékom. Sajnálom, hogy nem tudtam szebbet találni, de szorított az idő - mosolyodott el.
A lány először a borítékot vette el és kíváncsian kukkantott bele. Szélesen mosolyodott el, mikor meglátta a két VIP jegyet - Azt hiszem ennek Zsó is örülni fog.
Visszarakta a borítékot az asztalra, majd óvatosan elvette a téglalap alakú csomagot.
- Uh, ez nehéz - állapította meg.
Mart csak mosolygott.
Kicsomagolta és kerekre tágult a szeme a döbbenettől. Egy pazar csillagtérkép volt benne, bejelölve a bolygók helyzetével és minden szükséges adatokkal. Szerepeltek rajta a fontosabb csillagok magnitúdói is, latin elnevezések, minden…
- Tetszik?
- Uramisten! Martin ez gyönyörű! Tökéletes! - ugrott újra szőkesége nyakába - Azt hiszem, az én kispályás térképeimet gyorsan leszedem a falamról, hogy Ő kerüljön a helyükre.
- Huh, örülök, hogy még nem volt meg. Izgultam kicsit - ölelte szorosan magához.
A lány elmerült a csillagtérképben - Odanézz ott vagy! - mutatott az oroszlánra - Szegényem, Héraklész 12. munkája lettél. Megfojtottak és a saját gyémántkeménységű karmaiddal nyúztak meg, hogy a sebezhetetlen irhádat megszerezhessék.
- Szegény én... azt hiszem igazán megvigasztalhatnál, ha már ilyen csúnyán elbántak velem a görög mitológiában...
A lány óvatosan letette a térképet az asztalra és szembefordult a férfivel - Nos, eredetileg ki akartam veled innen szökni és megmutatni neked a várost.
- Már láttam párszor... - ellenkezett a férfi áthúzva a fején fekete rövid ujjúját, és elkezdett lépegetni a hátráló lánnyal a háló felé.
- Hogy mindig mindenre rá tudsz venni… Beleviszel a rosszba - mondta a mosolygó lány.
Másnap Sophie Capri lakásában állt azt a térképet nézve, amit Marttól kapott. El kellett ismernie, hogy tényleg gyönyörű volt. Ahogy nézte a tárgyat, valami furcsa érzése támadt. Mintha kicsit féltékeny lett volna a barátnőjére, amiért neki sikerült. Persze ezt is csak magának köszönheti. Ha nem csalja meg Ericet, talán most is vele lehetne. A hetek óta rátelepedett unottsággal várta, hogy barátnője elkészüljön, és indulhassanak végre a koncertre. Meglepődött a VIP-jegyeken, amikkel a színpad mögé is bemehettek. Barátnője azonban teljes lázban égett. Ha mindez pár hónappal korábban történik, most ő se fért volna a bőrébe, ő is ugyanúgy pörgött volna, mint Capri.
- Gyere, menjünk, mert elkésünk - nézett a telefonjára.
- Jó, jó. Mindig csak hajtasz - jegyezte meg a lány nem először a jó pár éves barátságuk alatt. Végre megjelent és elindulhattak. Zsó vezetett, ő tudta az utat. Mondjuk nem volt nehéz megtalálni a helyszínt: követni kellett a sok Mode-os emberkét.
- Jó sokan vannak - szólt a barnahajú csinos lány miközben keresett egy parkolóhelyet - Menjünk, álljunk be valahova. De ha lehet, ne nagyon villogtasd a kártyád, nehogy leszedjék rólunk a fanatikusok.
- Eszembe se jutott volna - mondta a lány, majd kiszállt a kocsiból, és megindultak a főkapu felé.
A lányok beálltak a kígyózó sorba. Mikor azonban a belsősök észrevették a jegyeiket, rögtön kihívták őket a sorból és bevezették őket a színpad mögé. A fiúk öltözője előtt otthagyta őket a nagydarab kísérőjük, hogy egyedül is be tudnak menni, de meghagyta, hogy ne sokáig tartsák fel a tagokat.
Capri Zsóra nézett, mondván, hogy a lány nyissa ki az ajtót.
- Hát jó - kopogott be, majd egy "Szabad!" után benyitott a tágas öltözőbe.
- Csak hogy itt vagytok! - örült meg Mart.
- Hahó srácok - köszönt Capri.
- Sziasztok - nézett rájuk halványan mosolyogva Zsó is.
- Hmmm... szal itt öltözködtök - nézett körbe a lány - És mit terveztek a koncertre?
- Hogy érted, hogy mit tervezünk a koncertre? - Látszott Martinon, hogy egy kicsit azért ideges, és csapongnak a gondolatai, mint minden koncert előtt.
- Hát nem is tudom. Sok jót - mondta Dave.
- Nos, ha lesz olyan jó, mint a Milan vagy a One night…, akkor mondhatjuk, hogy egy elfolyós-csöpögős-vérbeli Mode-os istenkirályűberfasza csávós koncertet kapunk.
A lány az összes jelzőt próbálta egy mondatba tömöríteni, amivel a mode-koncikat illetni szokták barátnőikkel. Mart és Dave felnevetett.
- Ezt szépen összesűrítetted!
- Jah és a 'van-e Dave Gahanen alsónaci'-s koncertet ne hagyjam ki!
Zsó is elmosolyodott, de közben az énekest figyelte, aki nem nagyon nézett rá eddig.
Az énekes közel hajolt a vörös lányhoz - Szerinted? – kérdezte.
- Gyorsan menj innen, mert a végén még meg találom nézni - felelte Capri.
Dave elmosolyodott és most először nézett Zsóra. A lány szomorkás tekintettel állta a pillantását. Be lehetett hallani a tömeg egyre nagyobb morajlását. Mart már rég Capri derekát ölelte.
- Azt hiszem srácok, hogy mennünk kell - mondta Dave és társaira nézett.
Capri Marthoz fordult, megcsókolta, majd megszólalt: - Sok sikert. Bár biztos vagyok benne, hogy nem kevés lesz.
- Köszönjük, kiscsillag.
A magasabbik lány csak biccentett, majd kilépett barátnőjével az öltözőből, hogy aztán megkeressék a helyüket. Dave gyűjtött némi mentális erőt magában.
- Nyúzottnak tűnt. Hogy úgy mondjam, megkopott a fénye... - állt mellé Mart ujjait tornáztatva.
- Kiről beszélsz?
- Sophie-ról - pillantott rá összeráncolt szemöldökkel. - Nem vetted észre?
- De igen. Én igazság szerint arra leszek kíváncsi, mikor összefut Eric-kel. Nem tudja, hogy meghívtuk Ericet is a koncertre ugye? - nézett Martra, ami kb. annyit jelentett: 'Ugye nem mondtad el a pletykás barátnődnek, hogy meghívtam Ericet?'
- Nem, nyugi, egyikőjük se tudja, nem járt el a szám. Na igen, csak addig ne fussanak össze vele. Késik a kölyök.
Dave villantott egy tipikus Dave-es mosolyt.
- Gyertek srácok, itt az ideje kimennünk a színpadra! - csapott a vállukra barátian Fletch, majd elkezdte kifele terelgetni őket az öltözőből.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó