|
Lost in the stars - 02.
2007.02.28. 14:23
2.
Eközben Zsó felvette egyszerű fekete bikinijét, és becsobbant a vízbe, hisz sejtette, hogy pár percet még várnia kell barátaira. Leúszott két hosszt a kristálytiszta vizű medencében, és a ragyogó napfénytől kicsit hunyorítva könyökölt a medence szélére. Azon gondolkodott megint, hogy mi minden történt velük az utóbbi pár hónapban mióta kijutottak a szigetről. Még mindig alig akarta elhinni, hogy Martin Gore otthonában van, az ő medencéjében úszik, és sütteti magát... Ha mondjuk egy éve valaki ezt mondja, tuti körberöhögi. És persze megjelent előtte Eric képe is. Nagyon megszerette a férfit az utóbbi időben, és már most hiányzott neki. Ugyan előfordult, hogy nem aludt otthon 1-1 hosszúra nyúlt forgatás miatt, de igyekezett minél többször hazamenni hozzá. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, hogy milyen ijedt képet vágott a férfi, mikor bejelentette, hogy elmegy. Aztán megszánta, és hozzátette, hogy csak Martékhoz. Tudta, hogy puszta önzőségből nem szívesen engedi, de tudta, hogy szüksége van egy kis kimozdulásra kedvesének, ha nem akar begolyózni abban a nagy házban.
Pár perc elteltével feltűnt barátnője is, majd csobbanás hallatszott: a lány belevetette magát a medencébe. Odaúszott Zsó mellé - Mi jón elmélkedsz?
- Ki máson, mint Ericen? - vigyorgott kipirult barátnőjére - Mart?
- Gondolom, mindjárt jön. Annyira hiányoztál! - jelentette ki a lány, majd átölelte barátnőjét - És örülök, hogy itt vagy.
- Én is! - viszonozta vizet prüszkölve a nő, mivel Capri hevességében nem kis hullámokat kavart kettejük körül.
- Ejha, két ilyen szépség a medencémben? Ráadásul egymás nyakában? Szerencsés fickó vagyok! - jegyezte meg Mart bemászva a vízbe.
A lányok felnevettek - Hát, szerintem is mázlid van - jegyezte meg incselkedve Capri.
- Határozottan - bólintott Zsó is.
Capri felült a medence szélére. - Hmmm, mit tervezzünk a holnapi napra? Eltűnjünk megint a városban? - Érdeklődve szemlélte a vízben pacsáló emberkéket.
- Én benne vagyok. Van még miről beszélnünk asszem. Keressünk valami jó kis helyet megint, vagy üljünk ki egy parkba. Nekem mindegy, nincsenek nagy igényeim, nem kell szórakoztatnotok azért, mert itt vagyok - mosolygott lábaival lassan tempózva a még mindig a medence szélébe kapaszkodó lány - Gondolom, Mart úgyis dolgozik holnap.
- Ühüm - bólintott a vizes hajú férfi egyik kezét párja térdére csúsztatva.
- Oh, a beszélgetéssel nem lesz gond Szívem - nevetett a lány - Egyikünk sem épp az a csöndes típus. Zsó, mikor akarsz Magyarországra hazamenni? Hűűű, de akár el is mehetnénk valahova bulizni - csillant fel a lány szeme - Úgyis régen voltunk.
- Két hét múlva megyek. Anyámék telefonáltak, hogy pár papírt el kell személyesen intéznem, meg már amúgy is esedékes egy látogatás nekem. Tudod, milyen anyum, nem bír ki olyan sok időt anélkül, hogy ne látna... - sóhajtotta - Nah! Egy buli? Az jó ötlet! - lelkesült fel ő is.
- Mert arra gondoltam, hogy esetleg mennék veled, hazalátogatni. A végén még az anyanyelvem is elfelejtem - mosolyodott el - Meg hiányoznak a barátok. De sietek vissza természetesen - nézett Martra a lány - Tudom, nekem csak jó ötleteim vannak - mosolyodott el - Beugrott, hogy milyen jó kis Mode-os bulikban vettünk mi részt, és, hogy milyen jól is nyomtuk.
- Na igen, már kezdek én is nagyon hozzászokni az angolhoz. Jó lesz kicsit visszazökkenni. Előfordult, hogy anyu csak pislogott rám nagy szemekkel, mikor nem magyarul szólaltam meg neki. Egyébként jöhetsz velem nyugodtan. Egy jó buli meg már ránk férne... - sóhajtott - Amúgy ha jól tudom, akkor pont akkoriban lesz pár Mode buli kicsiny hazánkban.... - kacsintott.
- Óóóóóóóóóóóóóó - mondta elnyújtottan barátnője - Igggazzáán?
- Nem vagyunk elegek nektek? - húzta fel Mart kérdőn a szemöldökét - Miért mentek Mode buliba, ha itt vagyok pl. Caprinak élőben? - nézett kedvesére.
- Mert nyilván elég neked egy koncerten elhallgatni a Mode-os számokat, nem hogy engem is pluszban elviselni.
- Ugyan, mikor bömböltetsz minket, akkor általában bezárkózom a hangszigetelt stúdiómba, és nem zavarsz. Vagy amúgy sem vagyok itthon. Rosalie, a bejárónő - fordult magyarázatképp Zsóhoz - mesélte már, hogy nem egyszer üvöltünk a hangszórókból, ha nem vagyok itthon. Szegény, nem elég elviselnie engem, még a számainkat is hallgatnia kell - röhögött fel.
- A francba! Lebuktam.
Zsó felnevetett, ahogy elképzelte a testes bejárónőt spanyolul szentségelni.
- Én sok mindenről tudok, ami a házamban folyik - bólogatott nagyképűen Mart, de szemében játékos fény csillogott.
- Vagy sokról nem - felelte a lány - Persze, igazság szerint alig várom, hogy Martin elmenjen, hogy tudjak magamnak adni egy kis Mode-kúrát...
- Amúgy meg egy Mode bulinak megvan egy bizonyos hangulata, ami koncerten, vagy ha veletek vagyunk, nem jön elő. Ott, hogy is mondjam, valahogy érezni lehet egy másik fajta rajongást. Nem azt az őrült tombolást, amit egy-egy koncerten rendezünk le, hanem valami mélyebbet, ahogy nézünk titeket a kivetítőn, vagy együtt skandáljuk a szövegeket egy sör meg egy cigi mellett. Ott egy klub, egy zárt tér, egy közösség, akik iszogatnak, beszélgetnek, buliznak, jól érzik magukat... Kell ez a fajta kikapcsolódás is. Mert az más, ha élőben látnak titeket. Az szívinfarktus, ez meg amolyan "baráti" összejövetel... vagy én nem tudom - mélázott el a távolba meredve állát karjaira támasztva - Nagyon hülyeségeket beszélek, Capri? - nézett fel.
Mart Capri válaszára csak egy kis fintort vágott, majd Zsó felé fordult mikor az beszélni kezdett.
- Nem, dehogy. 100%-ban egyet értek veled. Nem feltétlen a Mode volt az oka annak, hogy eljártam a bulikba, hanem Ti. A társaság. Egyedül el nem mennék és mentem volna a Pecsába vagy a 101-be.
Zsó megértően bólogatott.
- Jól van, jól van, most már értem - emelte fel egyik kezét Mart, míg a másikkal a nő lábába kapaszkodott.
- Hát van még egy olyan érzés az életben, mikor 15 Mode-ossal az utcán mész, mint kívülálló, a világ kiszorul az elmédből és megszűnik és csak te vagy meg a barátaid, akik megértenek, akikkel együtt érzed ezt az életérzést? Mikor mentünk az Andrássy úton végig Martinit iszogatva, nevetve, hol énekelve, támolyogva, és a többi ember nem értette, nem érthette, hogy mi van velünk. Sokat jelent nekem ez a fajta elmélyülés, egy közösségbe való tartozás. És az benne a szép, hogy csak egy éjszakára szól, de tudod, hogy nemsokára újra részed lesz benne. Ezt az érzést, csak egy társaság, egy hangulat egy zene adhatja meg. És a zene az, ami összetart minket. Az az elsődleges. És a zenéteket sem kifejezetten azért hallgatom főleg - nézett Capri a férfira - mert annyira 'hű de bálványozlak titeket', hanem mert ez az érzés fog el, akárhányszor csak meghallom és sikerül ráhangolódnom.
- Oké, oké! Értem már, hogy nektek miért is vagyunk mi is fontosak. Csak kíváncsi voltam. Sokan ezt nem így látják, nekik más az indíttatásuk. De lényeg, hogy vannak emberek, akiket megérintünk azzal amit csinálunk. Méghozzá nem kis számban - mosolygott a lányokra, miközben megszorította kedvese térdét.
A társaság egyre jobban elmélyült a beszélgetésben. Idővel Mart lelépett, mondván, hogy dolgoznia kell, így a lányok ketten maradtak. Az est közben leszállt, de az éjszaka kellemesnek ígérkezett. Capri elővarázsolt pár mécsest és azokat gyújtotta meg a medence körül, majd leült. Imádta az éjszakának ezt a varázsát. Zsóval rátértek a Szigeten történtekre, igazság szerint most volt alkalmuk igazán átbeszélni a dolgokat. Capri hirtelen a barátnőjére nézett.
- Zsó... lehet egy viszonylag indiszkrét kérdésem?
- Ajaj, már előre félek... - sóhajtott vigyorogva, de azért bólintott megigazítva a maga köré csavart puha törölközőt az egyik nyugágyon a mécsesek fényében fekve.
- Szóval, még nem meséltél Dave-ről...
- Valóban nem... - mélázott el a törölköző szegélyét babrálva.
- És? - folytatta tovább barátnője - Persze, ha pofátlanul vagyok kíváncsi, akkor hagyj itt nyugodtan, de Dave Gahan...
- Hát nem volt semmi... - suttogta. Még rá kellett vennie magát, hogy beszéljen erről a lánynak. Még mindig felkavarták annak az órának az eseményei. - Tudod, kicsit talán önző volt, de minden képzeletet felülmúlt, ahogy csókolt, ahogy... a kezei rajtam siklottak. Kicsit durva volt, de szerintem ez betudható a piának is mindkettőnknél.
- Nem tudom, nem neveznélek épp mázlistának, de... azért szívesen kipróbálnám én is azt a pasit. Persze, ez csak megmarad fantázia terén.
- Hát az már biztos, hogy a csípőjével és a nyelvével nagyon tud bánni, de többet biztos, hogy nem engedném, hogy hozzám érjen így, amíg együtt vagyok Eric-kel. Életem egyik legfantasztikusabb órája volt, az is biztos. Érdekes, én azt hittem, hogy titokban a turné alatt azért már becsúszott neked Dave, vagy te Dave-nek... - kacsintott rá.
A lány összeráncolt szemöldökkel nézett rá - Miért hitted ezt?
- Nem tudom, csak úgy el tudnálak képzelni titeket is, bár szerintem ez csak az én mocskos fantáziám... - vigyorgott - Ne vedd komolyan, nem akartalak megbántani. Tudom, hogy ott van neked Mart. Csak azért engedtem meg magamnak ezt a gondolatot, mert tudom, hogy te kicsit lazábban fogod fel ezeket a dolgokat. Bocs, ha megbántottalak - nézett rá komolyan.
- Nem, nem bántottál meg - mosolyodott el a lány - Igen, eljátszottam a gondolattal és alkalmam is lett volna rá, de se Dave sem én nem tettünk semmit az ügy érdekében. Mindketten tiszteljük ahhoz Martint. És nem utolsósorban: ameddig Mart hűséges hozzám, addig én is hozzá. Amolyan ki nem mondott egyezség ez.
- Értem - bólintott - Akkor jól megvagytok. Nagyon helyes!
A lányok még éjszakába nyúlóan beszélgettek, de végül mindketten megadták magukat az álmosságnak. Capri nem is emlékezett rá, hogy hogyan került bele az ágyba, nyilván eltámolyogtak Zsóval valameddig, aztán már csak bele kellett zuhanni a bútordarabba.
Másnap reggel, mikor Capri felébredt Mart már nem volt mellette 'Most vagy én aludtam sokáig vagy ő kelt korán' tűnődött. Kiszenvedte magát az ágyból, felöltözött, megmosakodott majd lesétált a konyhába, hogy a szokásos reggeli bögre tejét megigya. Eleinte Mart még megpróbálta nála a kávét, de azt kimondhatatlanul utálta, úgyhogy megmaradt a saját hóbortjainál, ami a reggelijét illeti. Épp békésen leült az asztalhoz és unottan vette maga elé az újságot. Épp nagyot kortyolt az italból, mikor az megakadt a torkán, ahogy elolvasta a címoldalt. Köhögve meredt a lapra. Ott két lesikép díszelgett és szedett szalagcím, ami a világba kiáltotta: a sajtó rájött, hogy kik is ők valójában. A lánnyal nagyot fordult a világ. Nem akarta elolvasni a cikket, inkább levágta a bögréjét az asztalra és berohant Zsóhoz.
- Mi? Ki? He? - riadt fel a szobába berontó barátnőjétől kómásan. Hirtelen azt se tudta, hol van.
- Zsó, Zsó ébredj! - hallotta barátnője hangját - Azt hiszem, nagy baj van. Kitört a 'botrány'! Szerintem Ericet már támadják is a firkászok.
- MI VAN? - fogta meg a fejét, hogy összeszedhesse a gondolatait. Ez mindig kicsit nehezen ment neki ébredés után, főleg ha felriasztották. - Mi történt? - nézett rá zavarodottan, de közben már kikászálódott az ágyból, és egy topban meg egy bugyiban mezítláb a konyhába siető lány után indult.
Capri meglengette barátnője előtt az újságot - Tudják, hogy kik vagyunk, tudják, hogy mi voltunk a szigeten, tudják, hogy hol vagyunk.... Mindent tudnak! Hogy milyen kapcsolatban állunk a fiúkkal, mindent!
- Na NE! - kapta ki a kezéből az újságot, és égő szemmel olvasni kezdett - Azt mondja: "A régóta folytatódó találgatásoknak, melyek a pár hónapja lezuhant két Depeche Mode tag Martin L. Gore és David Gahan, és az ugyanarra a szigetre sodródott Eric Szmanda (CSI), illetve a két titokzatos nő körül, véget értek. Lapunk tudósítói ugyanis kiderítették, hogy kik is valójában ezek a lányok, akiknek a kilétét hosszú hetekig sikerült titokban tartaniuk a "szigetlakóknak". A két fiatal nő egy nyereményjátékon vett részt, és Magyarországról (Európa) származnak. Ezen a játékon nyerték azt a nyereményutat, amivel elkísérhették az együttes tagjait a következő koncertjük helyszínére. De a szerencsétlenség bekövetkezett, és nem sokára Mr. Szmanda is hajótörést szenvedett. Valószínűleg a bezártságnak köszönhetően alakultak ki a kötődések egyes felek között. A lapunkban korábban már megjelent kép Mr. Szmandáról és egy titokzatos barna lányról, most már több értelmet nyert, ugyanis a hölgy a fotón nem más, mint az egyik magyarországi lány, Sophie. Míg a vörös hajú nő Mr. Gore kitartottja lett." - Zsó elképedve pillantott barátnőjére. Ezt nem akarta elhinni.Nem tudta rögtön tovább olvasni a cikket. Nem akarta még tudni, hogy mi mindenre jöttek még rá.- EZT NEM HISZEM EL!! - kiáltotta kétségbeesetten - Most mi a lószart csináljunk?
Capri erőtlenül ült le a székre, a térdei felmondták a szolgálatot. Mindketten nagyon is jól tudták, hogy ez mit jelent, mind a fiúk számára, mind pedig számukra. Zsó nyomában lesznek, Ericnek nyugta sem lesz, erre rámehetne a kapcsolatuk is... Míg Martint mindenféle vád éri, azzal a bizonyos 24 évvel kapcsolatban.
- El kell érned Ericet - nyögte Capri - Hívd fel. Én megyek Martinhoz. Legalább is mindjárt.
- Rendben - mozdult gépiesen, de előbb még utálkozó fejjel átfutotta a cikk maradék sorait mielőtt Capri elé vágta volna a konyhaasztalra.
"... Külön érdekesség lehet, hogy Mr. Gore választottja (Capri) még csak 22 éves múlt, így kis fejszámolással kiszámítható, hogy nem kevesebb, mint 24 év van köztük. Mr. Gore tehát akár az apja is lehetne a csinos lánynak. Vajon mit szólhat ehhez a volt felesége, és a gyerekei? Tudomásunk szerint a két hölgy jelenleg is együtt van Mr. Gore-ral és Mr. Szmandával, de nem tudhatjuk, hogy kapcsolatuk tartósnak ígérkezik-e."
- Undorítóak! Ha csak a negyedét átélték volna annak, amit mi! - háborodott fel a lány a konyhaasztalra hajítva az újságot, ami így épp Capri előtt landolt. - Van egy kép rólatok is a végén - fordított hátat - Megyek, felhívom Ericet.
Barátnője még mindig próbált magához térni a sokkból. Közben Zsó tárcsázta Eric számát.
A férfi telefonja először foglaltat jelzett, majd hosszasan csöngött ki második próbálkozásra. Valószínűleg már dolgozni ment.
- Igen? - szólt bele gondterhelten.
- Én vagyok. Láttad a lapokat? - kezdett bele a szobában járkálva.
- Láttam, meg is találtak rögtön. Épphogy el tudtam menekülni dolgozni. Én megoldom a helyzetemet, de veled mi van? Martinnál vannak firkászok?
- Nem tudom, nem mentünk még ki a házból. Mart nem tudom, hol van, Capri most ment megkeresni. Az előbb rázott fel a barátnőm, és olvastam a cikket. Honnan tudnak ennyi mindent???
- Valaki szivárogtatott, aztán ezek még a 3 generációval előtti múltadat is előássák. Csak juss haza épségben, ha már itt leszel velem, minden rendben lesz. Megoldjuk, hidd el.
Zsó szíve kellemesen dobbant egyet a nagyon magabiztos szavakra. Most legszívesebben belebújt volna a férfi ölelésébe. Nem akarta ezt. Ugyan tudta, hogy előbb-utóbb eljön ez a pillanat is, de eddig valahogy abba a hamis illúzióba ringatta magát, hogy kivételesen megússzák ezt az egész felhajtást. - Hiszek neked, úgyhogy vigyázz! - mondta elcsukló hangon - Holnap megyek. Az jó?
- Persze. De nehogy egyedül vágj neki! Szerintem Capri biztos elkísér. Csak gyere haza. És nyugi, megcsináljátok. Egyikőtöket sem olyannak ismerem, hogy ezen kibukjon.
- Szerintem nem kéne most Caprit kirángatni innen. Jobb, ha nincs szem előtt, főleg nem velem. Mart biztosan ad mellém egy megbízható embert. És igazad van, csak sokkolt így elsőre, noha lélekben már készítettem magam ilyen helyzetre.
- Na látod. Elmúlik a kezdeti sokk, aztán mindent tisztábban láttok. Itthon meg megbeszéljük, hogy mi legyen. Leszereljük őket.
- Rendben. Akkor holnap kora reggel érkezem. Utána úgyis lesz egy hetünk otthon, pont kapóra jön a forgatási szüneted - sóhajtott egyet végighúzva egyik kezét sápadt arcán - Hiányzol - suttogta.
- Te is nekem. De nemsokára itt leszel mellettem. Szeretlek magam mellett tudni. Akkor nem érhet baj.
- Tudom. Már alig várom, hogy hozzád bújhassak - mosolyodott el - Na, nem tartalak fel. Vigyázz magadra!
- Te is. Szia.
- Szia.
A férfi letette a telefont. Zsó a hangján végig érezhette az aggódást.
A lány még mindig idegesen, egy cigit és egy gyújtót magához ragadva lépett ki a szobából, hogy megkeresse barátnőjét, hátha már végzett Marttal.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó