|
Lost in the stars - 06.
2007.02.28. 14:44
"You had something to hide..."
6.
Pár nap múlva Eric is hazaért a forgatásról. Mit sem sejtve lépett be a házba. - Édesem! - kiáltotta - Megjöttem!
A nő nem válaszolt, mivel nem is hallotta az érkezőt. A számára kialakított műteremszerűségben ült fejét a széles rajzasztalon a karjain nyugtatva a feleslegessé vált asztali lámpa fényénél. Elaludt az éjszakába nyúló rajzolás közben. Körülötte sötét hangvételű alkotások tucatjai hevertek szanaszét.
- Sophie? - nyitott be a szobába a férfi, miután körbejárta a házat.
Hirtelen riadt fel, és nézett a férfire gyűrött arccal. Egyik kezét a homlokához szorította. Fájt a feje és émelygett. Két vagy három napja alig evett valamit.
Eric ledöbbent párja látványától - Sophie! - rohant oda hozzá és guggolt le elé - Mi történt? - kérdezte aggódva.
Zavartan húzta el a kezét Erictől. A fejfájása erősödött.
- Mi baj? - kérdezte újra a férfi.
- Ne érj hozzám! - nézett rá haragosan. Amúgy se volt éppenséggel jó kedve, de ez a migrén még inkább kiborította.
- Miért?
Látszott a férfin, hogy nem érti a helyzetet. Fogalma sem volt róla, hogy Sophie aznap éjjel a lakosztályában járt.
- Elegem van ebből az egészből. Ne játszd meg magad!
- Megtudhatnám, hogy miről beszélsz? - állt fel a férfi.
- Láttalak vele! - vágta oda dühösen szikrázó szemekkel.
- Mi van? - kérdezett vissza Eric, de már nem csengett a hangja olyan biztosan, mint az előbb.
- "Nem véletlenül fejeztük be a kapcsolatunkat, értelme se lenne újrakezdeni. De csak azért, mert az exem, nem fogok neki nem köszönni, vagy beszélgetni vele." Valahogy így mondtad pár napja, nem? Talán az utolsó mondatot ki kellene egészítened azzal, hogy "vagy nem fogok vele nem lefeküdni". Ott voltam Las Vegasban. Láttalak titeket. Régen is ilyen jól lovagolt rajtad? - fakadt ki hidegen, karikás szemekkel felnézve a lesápadó férfira, miközben két kezét az asztal lapján pihentette.
Ericet ledöbbentette a hír. Pár pillanatig köpni-nyelni nem tudott. Lehorgasztotta a fejét - Szóval láttad... - mondta halkan.
- Elég jól.
- Nézd - nézett fel párjára - Én sem vagyok szent, ahogy te sem, ha jól emlékszem. Én kitartottam melletted.
- Igen, tudom, hogy nem vagyok szent. Tudom, hogy a szigeten megcsaltalak, de azért az egy kicsit más volt, de szólj, ha tévednék. Próbálj meg valami mással védekezni! Honnan tudjam, hogy csak egyszer csaltál meg vele, vagy akárki mással? - állt fel, és kezdett idegesen mászkálni hevesen gesztikulálva.
- És én honnan tudhatnám, hogy nem csak egyszer csaltál meg Dave-vel?
- Onnan, hogy őszinte voltam veled, elmondtam ami történt, és megbántam! Igazán hízelgő, hogy ezek után még ilyet kérdezel tőlem!
- Sophie, emberek vagyunk, te is és én is. Ne húzd ezen fel magad - kezelte le a helyzetet a férfi.
- Áhá, szóval neked ennyi az egész. Látom, már le is zártad magadban a dolgot. Hát jó... - azzal otthagyva a férfit kiviharzott a szobából.
Eric némán állt a beállt csöndben egyedül a szobában. Gondolta Zsó jár egyet, és majd visszajön. Nem ismerte még annyira ki a lányt, hogy felfogja a mondatai valódi következményét.
Nem érdekelte, hogy utána jön-e a férfi, bevágta a hálójuk ajtaját, és egy bőröndbe kezdte behányni a ruháit. A csomag tetejére dobta útlevelét is.
Végül Eric mégiscsak benyitott.
- Most mit csinálsz? - kérdezte döbbenten.
- Elmegyek. Elegem van ebből az egészből. Ez volt az utolsó jó nagy csepp. Gondolom, majd a kis barátnőcskéd szívesen megvigasztal, ha egyáltalán bánkódni fogsz miattam - indult volna ki a szobából.
- Elment az eszed? Sophie, ne menj el! - ment utána Eric.
- Hagyj békén! Ha te ilyen lazán lezártad ezt a kérdést, akkor én ilyen lazán fejezem be ezt a kapcsolatot, bármennyire fáj is!
- Mi fájna? Épp most mondtad, hogy eleged van az egészből! - kapta fel a vizet a férfi is - Ha ennyire eleged van belőlem, akkor tudod mit? Menj csak!
- Rendben!! - kiáltotta cinikusan mosolyogva a nő táskájába dobva mobilját is - Eric Szmanda, felejts el örökre! - azzal az ajtóhoz lépett.
- Semmi akadálya!
- Remek! A flancos kocsidat, amit vettél nekem, a reptéren hagyom - vágta be az ajtót feltéve napszemüvegét, és beült a fekete járműbe.
Ezer gondolat száguldozott a fejében. Könnyeit eddig sikeresen visszanyelte, mivel a vezetésre koncentrált. A reptér felé hangosan káromkodott a kocsiban, elhordva a férfit és saját magát mindennek. Tudta, annyira érezte, hogy ez lesz a vége! Tudta, hogy nem kellett volna belevágnia ebbe az egészbe! Mi a francnak kellett az elvakult szívére hallgatnia?! Baromira naiv volt! Azt hitte, hogy ő elég erős lesz, de tudhatta volna, hogy hiába erőlködik. De most itt hagy mindent, legfőképp ezt a pökhendi színészt!
Mikor hazaért Magyarországra, még nem tudott hazamenni. Nem készült fel rá, hogy ilyen rövid idő alatt beszéljen a történtekről, hogy megmagyarázza anyjáéknak a helyzetet, így Pesten maradt egy szállodában. Órákon át, a teljes kimerülésig zokogott. Alig evett valamit. Folyton a történtek, a férfi, a viselkedése, a látottak visszhangoztak előtte. Napokig húzta meg magát a szállodában. A tévét csak azért kapcsolta be, hogy ne hallja a nő és volt párja nyögéseit, a veszekedés hangjait, és a férfi hazugságait.
Másnap reggel Capri békésen ült a konyhában. Vele szemben Mart mélyedt el a kávéjában. A lány maga elé vette az újságot, megnézvén, hogy most milyen cikkeket közöltek le. Nem árt tájékozódni, hogy épp miket hazudnak az emberről. Nem kellett sokáig nézelődnie: egy szép nagy cikk várta - és képek - ami tudósította róla, hogy Sophie és Eric kapcsolata viharosan fejeződött be. A lány hitetlenkedve olvasta végig a cikket, körülbelül úgy döbbent le, mint mikor Zsóról és róla közölték le az első irományt. Hirtelen nem tudott mit mondani. A cikk részletesen beszámolt mindenről: látták Ericet azzal a nővel kettesben szobára menni, majd Zsót is megérkezni és a pár nappal későbbi botrányt is. Capri levágta az újságot és máris a telefonjáért ugrott. Fel akarta hívni barátnőjét, vagy csak meg akarta tudni, hogy hol van, de a magába roskadt lány telefonja ki volt kapcsolva, mivel épp egy budapesti szálloda fürdőszobájának padlóján ült a vécé mellett. Kiadta magából azt a keveset is, amit leerőltetett a torkán.
- A rohadt életbe! - káromkodta el magát.
- Mi az? - nézett fel Mart a könyvből, amit épp olvasott kávéjával a kezében.
Nem tudta elképzelni, hogy Zsó most min mehet keresztül, de azok után, amit Dave ért el nála, nem alaptalanul aggódott.
Capri megpróbálta összeszedni a gondolatait.
- Zsóék szétmentek - nyögte ki - De nem hiszem el, hogy Eric ennyire aljas dög! Miért kell ezt megélnie Sophie-nak még egyszer? Miért kell ezen a tortúrán végigmennie megint? Nem volt még elég? Utolsó, aljas, szemét rohadék - jellemezte kedvesen a lány Ericet.
- Biztos vagy benne, hogy igazat ír a lap? - pillantott fel rá kortyolva kávéjából.
A lány elgondolkodott. Honnan tudhatná biztosan? Gondolt egyet, majd megint a telefonjáért nyúlt, de most Ericet hívta fel.
A beszélgetés nem tartott tovább 5 percnél, de hamar eldurvult a helyzet. Capri rákérdezett a dologra és ugyan Martin nem hallotta, hogy miként és mit felelt a férfi, de azt már igen, hogy sikerült vele felhúznia a lányt. Capri nem üvöltött, de hangja kimért lett és ideges, valamint különböző jelzők illették a férfit, és valószínűleg viszont is. Végül a lány, egy sima 'Undorító gerinctelen féreggel’ bontotta a vonalat.
- Mit mondott?
- Játssza a sértődött gyereket! Őt nem érdekli, hogy félrekefélt, és nem érti, hogy ez Zsót miért bántja, hisz úgyis megcsalta Dave-vel. Ő nem tehet semmiről, Zsó meg otthagyta, de szíve joga - lerogyott a kanapéra és az arcát a kezébe temette - Istenem! Ezt nem fogja elviselni - utalt a lányra - Totál kikészül. Miért nem mentél el attól az ajtótól Zsóm, ha egyszer elég volt hallani is a dolgokat? - kérdezett bele a semmibe.
- Nem mész utána? - tette le a bögrét komolyan ránézve.
- Azt sem tudom, hogy hol van, másrészt valószínűleg messze elküldene. Harmadszorra: te örülnél neki, ha ilyenkor egy jó szándékú emberke ügetne a nyomodban? - nézett a férfire a lány - Mert én biztos, hogy egyedül akarnék tölteni néhány napot.
- Nem most rögtön gondoltam. Várhatnál egy kis időt. Remélem, nem csinál semmilyen hülyeséget közben.
- De miért történt ez? Beszélgettem Zsóval elég sokat. Tudtam, hogy nehezen viseli el az újságírókat és, hogy megviselik a cikkek. Eric is tudta, de ahelyett, hogy mellette lett volna, inkább valami másik csajjal ment szobára Vegasban! Hogy lehet valaki ennyire... ennyire...
- Ahogy én megismertem a barátnődet, azt láttam, hogy nagyon intenzíven éli meg az érzelmeket. Vagy nagyon boldog, vagy nagyon szenved. Úgy tűnik, nem tudott megbirkózni a média nyomásával, az Eric körüli felhajtással. Talán túl érzékeny hozzá. Nem veszi olyan könnyen a dolgokat, mint te. Eric... Eric egy másik kérdés. Nem hiszem, hogy magára hagyta volna a gondjaival Zsót. Talán ő is belefáradt, bár nem akarom védeni.
- És én mit mondjak neki? Adja fel és kész ennyi volt, aztán meg jöjjek vissza?
- Nem tudom. Nem könnyű helyzet. Ha akarsz, kimaradhatsz belőle, de szerintem örülne egy baráti arcnak pár nap múlva. Te döntesz, én támogatlak.
- Nem az a kérdés, hogy utánamegyek-e. Hanem az, hogy mit mondok neki. Azért megyek, hogy mondjak neki valamit, amin elindulhat, de most tanácstalan vagyok. Ha Zsó tényleg ennyire nem bírja a dolgot és Ericet tényleg ennyire nem érdekli, akkor mi lesz? Képtelen lennék otthagyni.
Mart most az egyszer nem tudott semmi okosságot mondani. Pár perc múlva mégis óvatosan megszólalt: - Mondanám azt, hogy felőlem ide hozhatod egy időre, míg jobban lesz, de nem hinném, hogy hajlandó visszajönni Amerikába.
- Egy darabig biztos, hogy nem. Mindegy - söpörte jelenleg félre ezt a problémát, felállt és elkezdett fel-alá járkálva rendezni a gondolatait - Kiderítem, hogy hol van.... nyilván otthon, hol máshol. Utánamegyek, meghallgatom és megkérdezem, hogy mit akar a jövőben. Aztán majd csak lesz valami. Olyan nincs, hogy ne legyen.
- Rendben, ahogy gondolod - bólintott megfontoltan a szőke férfi.
A másik lány álmatlanul hevert a hotelszobában a széles ágyon. Üveges tekintettel meredt a plafonra. Érezte az arcára száradt könnyeket, hallgatta a tévé fémes zaját, aztán mikor ők kerültek szóba, kikapcsolta a készüléket, és helyette zenét kapcsolt.
"…Couldn't hide the emptiness you let it show
never wanted it to be so cold
just didn't drink enough to say you love me
I can't hold on to me
wonder what's wrong with me..." (Evanescence – Lithium)
Most mindennél jobban értette ezt a számot.
Nem sok gondolata maradt, csak hogy felesleges ez az egész. Fáradt volt. Nagyon fáradt. Nem tudta, mit csináljon, így csak órákon át hevert. Könnyei hol megeredtek, hol rászáradtak sápadt arcára. Időnként felsejlett előtte a férfi alakja. Hallotta, ahogy elküldi. Nem hitte volna, hogy így lesz vége, hogy ilyen is tud lenni az a kedves srác, akit a szigeten ismert meg.
A lány kopogtatást hallott az ajtaján.
Nem akart senkit beengedni. Napok óta alig mozdult meg. Nem érzett annyi erőt magában, hogy elmenjen az ajtóig. Nem válaszolt, csak még jobban összehúzta magát.
A túloldalon lévő személy nem adta fel. - Zsó, engedj be, tudom, hogy bent vagy! - hallotta barátnője hangját.
Még mindig nem válaszolt, de lassan eljutott hozzá, hogy ki is keresi. Nagyon lassan ült fel az ágy szélénél. Forgott vele a világ. Megpróbált felállni, de a lábai nem engedelmeskedtek.
- Nem tudom kinyitni - suttogta rekedten elszokva a beszédtől, és újra könnyek szöktek a szemébe.
Mikor nem érkezett válasz a fiatalabbik lányt nem érdekelte, hogy barátnője mit szándékszik tenni. Elővette a portán kierőszakolt pótkulcsot és benyitott. Odabent megkereste Zsót.
Lassan nézett fel az ajtóban megjelenő vörös lányra.
Capri ledöbbent barátnője állapotán. Rosszabbul nézett ki, mint amire számított. Odasietett mellé.
- Jézusom. Mióta nem ettél?
- Nem tudom - nézett rá tompán - Szétreped a fejem.
- Jól van - ölelte át a lányt - Minden rendben lesz - vigasztalta, majd átvette az irányítást a szobában. Kisebb harc árán elküldte Zsót lezuhanyozni. Amíg barátnője a víz alatt állt, addig ő maga szerzett némi kaját és amennyit tudott beleplántálta a lányba.
- Kösz - suttogta halkan. Egy fokkal jobban nézett ki, de látta Caprin, hogy még így is elborzad néha, ha ránéz.
- És most jót tenne neked, ha egy kicsit aludnál - jelentette ki a lány.
- Nem akarok. Nem tudok...
- Pedig kéne Szívem.
- De... folyton rosszul vagyok. Azért se ettem, mert minden kijött belőlem - vallotta be lehajtva fejét.
- Beteg vagy? Akkor öltözz: orvos.
- Azt hiszem, de nem akarok orvoshoz menni. Majd jobban leszek.
- Nem Zsó, most megyünk orvoshoz - jelentette ki ellentmondás nem tűrően Capri.
A lány nagy nehezen beadta a derekát, és lassan öltözni kezdett, de mielőtt felvehette volna a felsőjét, az imént elfogyasztott kaja is a vécében kötött ki.
Érezte, hogy barátnője tartja a fejét, és hiába érezte megalázónak a szituációt, örült neki, hogy mellette van. Egyedül teljes mértékben elhagyná magát.
Capri kisebb győzelemként könyvelte el, hogy Zsó belement az orvosi vizsgálatba. A doki - miután meghallgatta a panaszokat - vért vett a lánytól. A laboreredmények kézhez kapása után a doki a lányok elé állt. - Nos - kezdte - lefuttattuk az összes tesztet gyulladást vagy fertőzést keresve, de nem találtunk semmit. Mindössze a hormonszint ugrott meg, de az kiemelkedően, ezért a biztonság kedvéért lefutattunk egy terhességi tesztet. Bizton kijelenthetem, hogy az ifjú hölgy anyai örömök elé néz. - Capri döbbenetében még a száját is elfelejtette becsukni.
- Mi?! - nézett az orvosra elkerekedett szemekkel a nagyon sápadt barna hajú nő. - MI??!! Na ne! Ez csak valami tévedés lehet! Ez nem... - ha Capri nem kapja el, akkor ott esett volna össze a kihalt folyosón az orvos előtt - Az nem lehet! Szedtem a tablettát! - kapaszkodott barátnője karjába.
- Nem mindig jön be - érkezett az orvos válasza - Nem egy babáról tudunk, aki ugyanilyen körülmények közt fogant meg.
- Nem mindig jön be?! - kezdett ideges lenni megint - Én ezt nem hiszem el! - lépett az ablakhoz - Ez teljesen biztos??
- Teljesen - mondta a doki majd elment.
Zsónak a torkában dobogott a szíve. Ő erre még nem volt felkészülve! Ő nem akart még anya lenni! Főleg nem most! Ha arra gondolt, hogy annak a szemétnek a gyerekét hordja a szíve alatt...
Barátnője eltámogatta a legközelebbi székig és leültette.
Akaratlanul is figyelni kezdte a testét miközben leült.
Hirtelen nem tudott mit mondani, átérezte Zsó helyzetét.
- Gyere. Menjünk vissza a hotelba - mondta halkan.
Ellenkezés nélkül tűrte, hogy visszavigye a szállodába. Egész úton meg se szólalt, csak bámulta az utcákat. Minden olyan más lett, pedig tudta, hogy ugyanaz maradt. Nem tudta elképzeli, hogy erre a világra gyereket szüljön. Legalábbis nem most. De vajon van-e joga kioltani egy kis életet?
Capri felvitte barátnőjét a szobába és bezárta az ajtót. Sóhajtott egyet: a történésekbe szinte belefájdult a feje. Meg kell oldaniuk ezt a helyzet. - És, hogy gondolod a jövőt? - kérdezte halkan Zsót - Visszajössz egyáltalán, vagy itt akarsz maradni? Ericnek megmondod? Egyáltalán megtartod?
- Nem tudom. Igazán nem tudom! - temette arcát kezeibe, és érezte, hogy a szíve majd' megszakad. Vállai finoman rázkódni kezdtek. Nem így tervezte az életét. Nem ezt akarta! Nem ezért próbálta meg Eric-kel! Érezte, hogy Capri vigasztalón átöleli.
- És ami a legrosszabb, hogy még mindig szeretem azt a barmot! - suttogta alig hallhatón - Capri, maradj itt velem éjszakára! - markolta meg kétségbeesetten a lány vékony pulcsiját - Megbolondulok, ha egyedül kell lennem! Folyton őket látom...
- El sem akartam menni.
Capri megvárta, míg Zsó elalszik - ki tudja hány napja először. Mikor ez bekövetkezett kisétált az erkélyre és elővette a telefonját. Tanácstalan volt, nem tudta, hogy most mit tegyen, mit kéne tennie, így hát felhívta az egyetlen embert, akiben a végletekig megbízott.
- Igen? - hallatszott egy nagyon kómás hang a vonal túlsó végéből.
- Szia, én vagyok - hallatszott párja gondterhelt hangja - Bocsáss meg, hogy ilyenkor zavarlak.
- Mondd csak. Mi a helyzet odaát?
- Egyre rosszabb. Azért hívtalak, hogy tanácsot kérjek, kérjünk kettőnk nevében. Kiderült, hogy Zsó terhes. Pedig szedte a tablettát.
- Ajaj! - tért magához erre Mart megdörzsölve a szemét - Ebből még bonyodalom lesz... Hogy reagált?
- Kiborult. Nem volt erre felkészülve, gondolhatod. És most Eric-kel is rosszban van. Itt van egyedül, nem tudja, hogy mit csináljon, de én sem tudom. Ha a helyében lennék fogalmam se lenne, hogy mit tegyek. Érzem, hogy nem akarja elvetetni, nem lenne rá képes. Melyik lelkiismeretes nő lenne?
- Hát igen, én se úgy ismerem, mint aki képes lenne kioltani egy életet. Először is saját magában kell elrendeznie a dolgokat. Tudomásul kell vennie a helyzetet, és annak a súlyát. Én elmondanám Ericnek a dolgot. Szerintem joga van tudnia róla, hogy lesz egy gyereke, ha Zsó is úgy dönt.
- És szerinted úgy dönt? Én kötve hiszem. De persze megpróbálom valahogy afelé tendálni, hogy mondja el.
- Az "úgy döntött" arra értettem, hogy megtartja a babát.
- Értem.
- Rendben, sok sikert. Mást nem igazán tudok mondani. Nem voltam még hasonló helyzetben.
- Kösz. Nem tudom, hogy mikor megyek haza. Érzem, hogy ez nem lesz egyszerű menet.
- Maradj csak Sophie mellett, ameddig szükséges.
- Rendben - a lány fáradtan sóhajtott egyet - Most megyek, hagylak aludni - a háttérből behallatszott a budapesti éjszaka.
- Szerintem már nem nagyon fogok, de azért te pihenj, ha tudsz. Zsó? Alszik? Milyen állapotban van?
- Alszik. Milyenben? Megijedtem tőle, mikor először megláttam, azóta valamivel jobb, illetve jobb volt, ameddig meg nem tudta a hírt.
- Szegény lány.
- Ericről mi hír?
- Belevetette magát az éjszakai életbe, ahogy hallom. Nem nagyon akart beszélni a történtekről velem.
- Szerintem ő sem gondolta ezt komolyan, ahogy Zsó se. Egyszerűen mindketten kikészültek.
- Na igen, de a lehető legrosszabb irányba vette az útját a dolog.
- Ha sikerül elérnünk, hogy beszéljenek egymással, akkor már sínen vagyunk.
- Remélhetőleg.
- De most már tényleg megyek. Kikészültem.
- Na leraklak kicsim, hagylak pihenni. Szia!
- Szia.
A lány lerakta a telefonját, majd néhány percig elnézte szülővárosát az éjszakában. Végül megfordult és bement a sötét szobába. Az ágy mellett megállt - Hogy tudtad magad ekkora bajba keverni? - kérdezte halkan, az alvó társától, majd elment aludni.
Másnap reggel Capri elég korán ébredt. Elment, hogy gyorsan lezuhanyozzon és átadhassa a terepet a majd később ébredő társnőjének. Miután kimászott a zuhany alól és felöltözött újra az erkélyen kötött ki és a nagyban pörgő várost figyelte, miközben várta, hogy Zsó is felébredjen.
Barátnője zavartan nyitotta ki a szemét. Reménykedett benne, hogy csak álmodta az előző napot, de aztán rádöbbent, hogy hiába reménykedik. Pár percig gondolkodott, aztán megkereste az erkélyen levegőző lányt.
- Szia - húzta össze magán vékony kardigánját.
- Szia - köszönt barátnője is - Nem sürgetni akarlak és tudom, hogy ezen jár az agyad, de érzésem szerint ideje lenne elbeszélgetni a történtekről.
- Igazad van. Gyere, menjünk a konyhába. Ki vagyok száradva.
Capri bólintott és követte Zsót. Várta, hogy a lány magától kezdjen bele.
- Nos, gondolkodtam - nézett az asztalon előtte álló pohár vízre nézve - Gondolom kíváncsi vagy rá, hogy hogyan döntöttem...
- Persze. Hallgatlak.
- Arra jutottam, hogy nem ölhetek meg egy kis életet, bármennyire is pici még. Rendesen felborította a terveimet ez a baba. A munkámat szerencsére mellette is tudom folytatni, hisz otthon fordítok.
- Otthon fordítasz? Vagyis maradni akarsz?
- Egyelőre igen. Nem tudom, minek mennék vissza Amerikába. Rajtad, Marton és Dave-en kívül már senki sincs ott, akiért érdemes lenne.
- Nézd, ha esetleg beszélnél Eric-kel higgadtan… Szerintem megérné. Eric se gondolta ezt komolyan és te se. Meg kéne beszélnetek a dolgot. És úgy gondlom Ericnek van annyi joga, hogy tudjon a babáról.
- Nem akarok hallani róla! - jelentette ki határozottan - És beszélni sem szándékozom vele.
- Jó. Ahogy gondolod - hagyta rá barátnője - Akkor mi a terved? Itt maradsz és visszamész Nagymarosra, felneveled egyedül a kicsit, aki azt se tudja, hogy ki az apja?
- Nem fogok az anyámék nyakán élni. Előbb-utóbb elköltözöm, és keresek egy rendes apát a gyereknek. Hátha szerencsém lesz. Ha nem, akkor is megleszek. Nem kell neki Eric. Idővel persze elmondom neki, hogy ki az apja. Sok ezer nő neveli fel így a gyerekét. Tudom, hogy nem a legjobb szituáció se neki, se nekem, de ez van. Egyelőre nem tudok jobbat kitalálni.
- Zsó, gyere velem vissza. Az nem érdekel, ha nem maradsz Eric-kel, de itt ne maradj egyedül.
- És mégis mit csináljak Amerikában?
- Bármit kitalálhatsz, de ott érzésem szerint több esélyed van eleve megélni, mint itt. És nem szeretnélek tőlem távol tudni.
- Jól van, még átgondolom.
- Rendben.
- De nem akarok a nyakatokon lógni.
- Ugyan Szívem. Szeretünk téged a nyakunkon tudni - mosolyodott el a lány - És nagyobb a valószínűsége, hogy te menekülnél el, mint hogy mi raknánk ki téged.
Zsó napok óta először nevetett fel. Jól esett neki barátnője törődése. Nem is tudta, hogy mi lenne vele nélküle. Hálásan pillantott rá, majd megitta maradék vizét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó