|
Lost in the stars - 10.
2007.02.28. 14:58
"I can't understand what makes a man hit another man..."
10.
Másnap reggel Zsó azzal az ötlettel ébredt, hogy elhívja Caprit vásárolni néhány nagyobb ruhát, hisz érezte, hogy pár nadrágja lassan kezd szűk lenni, és ugyan még nem tudta, hogy kisfia vagy kislánya lesz-e, de lassan tájékozódni szeretett volna a babaholmik terén is.
Jókedvűen kopogott be Marték hálójába. - Jó reggelt álomszuszékok! - húzta el vigyorogva a függönyöket beengedve a ragyogóan sütő napfényt.
- Azistenit! - morogta Mart kócos fejét a paplan alá dugva.
- Mi van? - kérdezte álmosan Capri majd arcát a párnájába temette, ahogy a fénysugarak elérték a szemét - Gyilkoooooooooooooos! - vonyította a lány.
- Bocs Mart, hogy felébresztettelek, igazából Caprira tartok csak igényt - állt meg csípőre tett kézzel.
- Hagyj békén, korán van még - beszélt bele a párnába a lány.
- Téged kifordít önmagadból a terhesség! - dörmögte a takaró alól a férfi utalva a kicsattanó jókedvre.
- Dehogyis! Csak kialudtam magam. Gyerünk, Capri! Egy-kettő! Megyünk vásárolni! A boltok már kinyitottak - ragadta meg a lány takaróját, és lehúzta róla.
- Vásárolni? Reggel? Neked elment az eszed! - A lány közben felült az ágyban és hunyorogva, kócosan nézett Zsóra.
- Már fél 8! Régen ilyenkor már javában a suliba mentünk.
- És itt a 'rég' szón van a hangsúly!
- Jaj ne mártírkodj már annyit! Irány a fürdő, aztán indulás! Kapsz negyed órát, a konyhában várlak. Addig csinálok reggelit - azzal kivonult a szobából.
- Jó - mondta a semminek a lány, majd visszazuhant az ágyba.
- Ez a nő megőrült - jegyezte meg Mart félig kidugva fejét a paplan alól, hogy kedvesére hunyoroghasson.
- De ez nem a terhesség miatt van. Régen is be tudott így lelkesülni. Nah várj csak Zsó, emlékszem én még, mikor Szilveszter után segítettél Ákosnak utat keresni a Kozmikus Magányban!
- Ha te mondod - hunyta le a szemét a férfi, és két pillanat múlva már félálomban volt.
- Rohadj meg - mormogta mosolyogva Capri Martnak, hogy bezzeg ő tovább alszik. Kelletlenül mászott ki az ágyból, levette spagettipántos toppját, amit egy bugyival használt pizsinek, majd kitárta a szekrényt és előhúzta a megunhatatlan farmerjei közül az egyiket, és öltözni kezdett.
Eközben Zsó megcsinálta Capri reggelijét is. Ő maga már evett egy órája.
10 perc múlva a lány a reggelhez képest rendezetten jelent meg a helységben.
- Remélem valami nyomós indokod van, amiért hajnalban kivertél az ágyból - mondta somolyogva.
- Ki akarok mozdulni végre! Elegem van a bezártságból, még ha ilyen szép helyen is vagyunk. Menjünk vásárolni! Ezer éve nem költöttem magamra, és most újítani kell a ruhatáram, mert kezdek vészesen hízni. Meg körbenézhetünk pár bababoltban is.
- Egyetértek, de nem várhatott volna még pár órát? Mondjuk, amíg felébredek? Nah mindegy, már fent vagyunk - látott neki a lány a reggelijének - Megeszem, aztán mehetünk is.
- Nagyon helyes! És nem akarom, hogy ellustulj drágám! - mondta, majd kiitta a nagy bögre tejét.
A lányok gyorsan végeztek a konyhában. - Hogy akarsz menni? Gyalog vagy mással? - nézett rá Capri.
- Gyalog. Nem árt egy kis séta. De ha gondolod, a városig lemehetünk kocsival is, aztán leparkolunk valahol.
- Oks, az úgy jó. Szűkös ruhában nekem ne flangálj sokat.
- Rendben - mosolygott rá.
Majd meg is indultak a garázs felé. Néhány perc alatt leértek és leparkoltak, majd kiszálltak és gyalog vágtak neki a nagy körútnak.
Zsó majdnem mindent meg akart nézni, sok helyre be is mentek. Mindkét lányból előtört a női énjük, és hatalmas energiával vetették bele magukat a napba.
Mikor pár óra múlva már alig bírták el a csomagokat, bepakoltak a kocsiba. - Mi lenne, ha beülnénk valami fagyizóba pihenni egy kicsit? - indítványozta a barna hajú lány.
- Remek ötlet! Ránk fér, én úgy érzem - mosolyodott el a lány és elkezdtek keresni egy helyet.
- Én is így gondolom. Mostanában nagyon kívánom az édeset - karolt barátnőjébe és már ki is szúrt egy jó kis boltot.
A lányok elégedetten fagyiztak egyet, elvégre megérdemelték. Fizettek és mára be is fejezték a kirándulást: így is fél kettő felé jártak már. Elindultak kifelé.
- Szerintem Martintól biztos kapunk valamilyen cinikus megjegyzést - mondta mosolyogva barátnőjének Capri.
- Miért? - nézett rá.
- Elindultunk fél 8-3/4 8 felé és most van fél 2.
Zsó csak legyintett - A vásárlással mindig repül az idő. Na és? Ő meg a stúdiójába tud elzárkózni pl. gitározni.
- Én meg elhallgatni, de azt nagyon szívesen.
A barna lány elmosolyodott, majd mikor befordultak a sarkon, véletlenül nekiment egy barna bőrű nőnek.
- Elnézést - kért rögtön bocsánatot, és ment volna tovább, de a nő és feltehetőleg a barátnői elállták az útjukat.
- Figyelj már jobban, kisanyám! - válaszolta emelt hangon, aztán Zsó látta, hogy valami villan a szemében. - Na nézd csak, kikkel van dolgunk! - kiáltott fel kárörvendően barátnőire nézve. Látszott, hogy ők is felismerték a két lányt.
- Bocsánat - mondta határozottan Capri - De továbbengednének?
Capri kérdését figyelmen kívül hagyták, és lassan körbe zárták őket.
- Csak nem Mr. Szmanda, és Mr. Gore két kis üdvöskéje? - húzta el gúnyosan a száját egy spanyol beütésű nő.
A vörös hajú lány körbenézett - kiutat keresett.
- Nem hinném, hogy túl sok köze lenne hozzá - felelte Capri.
Zsó érezte, hogy a torkában kezd dobogni a szíve. Megfeledkeztek róla, hogy felismerhetik őket, bár nem tudta, hogy mit akarnak tőlük ezek a nők.
- Igazán, kislány? - nézett rá lenézően - Szerintetek csajok?
Barátnője megérezte félelmét és megijedt, hogy nagyon felizgatja magát. Védelmezőn lépett elé.
- Méltányolnám, ha békén hagynának hölgyeim és továbbmehetnénk.
A lány igyekezett diplomatikus maradni és visszafogni magát.
- Csak megnézzük őket magunknak - csatlakozott a beszélgetéshez egy hosszú feketehajú nő, de a hangja valami másról tanúskodott.
Caprinak kezdett elege lenni. Finoman megfogta Zsó csuklóját és megpróbálta félretolni az előtte álló nőt, hogy ki tudjanak szabadulni.
De a nő nem hagyta magát - Mit képzelsz, kislány?!
- Mit akarnak? - bukott ki Zsóból a kérdés.
- Takarodj az útból - sziszegte a nő képébe Capri. Kezdte elveszíteni a türelmét.
- Csak beszélgetni - felelte valamelyikük Zsó kérdésére.
- És miről?
- Kis felkapaszkodott külföldi csitrik! Azt hiszitek, hogy mindent megkaphattok? - szállt be valaki más is a bandából.
Capri váltott egy sokatmondó pillantást Zsóval. Bajban vannak.
- Mi van? - nézett rá értetlenül, de kezdett lassan körvonalazódni benne, hogy kik is lehetnek a nők.
- Csak nem rajongók vagytok? - mondta ki Capri a nyilvánvaló kérdést.
- Jé, leesett a kislánynak! - röhögött fel az első néger nő.
- Ajvé, fanatisták! Mi van kiscsaj, csak nem a fiúk poszterével alszol? - feleselt vissza a vörös hajú lány meggondolatlanul.
- Pofátlan kis ringyó! - lökött egyet a lányon, aki így Zsónak ütközött.
- Zsó! - fordult hátra rögtön a lány.
- Semmi bajom.
- Jaj, de édes! - affektált gúnyosan az egyik szőke nő is - Félti a felcsinált barátnőjét!
- Na ide figyelj te szuka! Ajánlom, hogy szálljatok le rólunk, de minél gyorsabban. Mi fáj nektek?
- Az, hogy nekünk sikerült az, ami nekik nem - jegyezte meg halkan Zsó.
- Valamiért gondoltam. Jól van lányok, ne gyerekeskedjünk már. Engedjetek tovább.
- Miért? Mit csinálsz, ha nem, kislány? - kekeckedett tovább a fekete hajú nő is.
- És te mit csinálsz?
- Kipróbálhatjuk, hogy csak a szád nagy-e - húzta össze a szemét a néger nő, aki láthatóan a csapat legagresszívebb tagja volt.
- Na jó ebből elég - mondta Capri, majd félrelökte a néger csajt az útból.
Ennyi kellett csak a többi lánynak: egyszerre vetették magukat a középen állókra.
Zsót egy hatalmas lökés érte, amitől elterült a földön.
Egy pillanatra bent akadt a levegője, de gyorsan kapcsolt, és arrébb gurult, hogy kitérjen egy láb elől.
Capri észrevette barátnője szerencsétlen helyzetét, és megijedt: 'Még képesek és megrugdossák!' - Hé! - kiáltotta el magát - Persze, egy terhes nővel könnyű, mi? - mondta, majd gyomron vágta az egyik lányt. Ebben a pillanatban villant egy vaku is.
Kezdett tömeg gyűlni köréjük, de senki sem jött segíteni.
- A kurva életbe! - káromkodott magyarul Zsó, mikor érezte, hogy egy tűsarok a kézfejébe fúródik.
A 'banda' elég rossz néven vette Capri magánakcióját és a földre rántották.
- Zsóóó! - hallatszódott valahonnan lentről a lány hangja. Közben valóságos fényáradat árasztotta el a két lányt meg a többit is.
A lány valahogy feltápászkodott, és félrelökött két nőt az útjából, egy harmadiknak pedig behúzott vérző kezével, aki épp Caprit akarta megrugdosni. Maga sem tudta, hogy honnan volt annyi ereje, hogy felhúzza barátnőjét, és futásnak eredjen vele.
Utánuk a lányok még kiabáltak pár szitkot és fenyegetőrést, de nem eredtek futásnak. Nyilván az újságíróknak adták elő a sztorit - természetesen kiszínezve.
A lányok egészen a kocsiig szaladtak, bevágódtak és meg sem álltak a házig. Villámgyorsan parkoltak be. Capri bevágta maguk után a bejárati ajtót: Felrepedt az esés következtében a szemöldöke és vérzett, Zsó sántított az egyik térdére, az ő sérülése is vérzett. A vörös hajú lány remegett a félelem és az idegesség sajátos keverékétől. Capri bevezette Zsót a nappaliba és leültette.
- A rohadt életbe! - lihegett még mindig Zsó.
- Jól vagy? – kérdezte.
- Minden porcikám fáj - válaszolta. Érezte, hogy a hasa megint megfeszült, ezért próbált minél hamarabb lenyugodni.
- Te jó ég! Mi a fene történt veletek??? - kérdezte Mart, mikor egy pillanat múlva belépett a szobába és végigmérte a sérülteket.
- Nyugi, megúsztuk - de a lány szűnni nem akaró reszketése épp a saját nyugodtsága hiányáról tanúskodott.
Zsó ránézett a férfire, miközben vérző kezét fogta.
- Pár fanatikus nem nézte jó szemmel a kapcsolatunkat veletek.
- Úgyis mondhatjuk - nézett Capri is párjára és letörölte az arcáról a vékony vérpatakot, ami a szemöldökéből csörgedezett.
- Szólok Rosalie-nak, hogy hozzon fertőtlenítőt és kötszert, addig én telefonálok.
- Kinek? - kérdezte rögtön Zsó.
- Ericnek természetesen.
- Ne!
- Miért? Joga van tudni!
- Zsó, úgyis megtudja! Hála a firkászoknak!
- Igazad van - sóhajtott lemondóan.
- Nem hiszem el, egyszerűen nem hiszem el! - fakadt ki a lány - Egy egész tömeg volt ott és csak állt és nézte! Csak nézte! - hangja megütötte a kiabálás szintjét - Zsóval a betont nyalatták fel! És mi leszünk a rosszak, figyeld meg!
- Azért te is kaptál rendesen. De tényleg undorító az ember! Élvezi, ha nézheti a másik szenvedését! - háborodott fel ő is - És naná, hogy mi leszünk a beképzeltek, a hibásak, akik kiprovokálták az egész verekedést.
- És mindezt miért? MIÉRT? Mert elfajzott ferdehajlamú fanatista szukák! - a lány fel-alá kezdett járkálni és dühöngött.
- Ezt nem hittem volna. Nem tudtam, hogy ez idáig fajulhat - hitetlenkedett Zsó hátradőlve kicsit a kanapén kiegyenesítve a hátát és a derekát, hogy ellazulhasson a hasa, ami még mindig fájt egy kicsit.
- Most mit csináljunk? Ne menjünk utcára? - nézett Martinra Capri.
- Egy darabig ne. Ebből megint szenzáció lesz. De el fogják felejteni egy idő után. De mostantól jó lenne, ha veletek lenne legalább egy testőr, ha mentek valahova. Sajnálom, elfelejtettem, hogy ilyen emberek is leselkedhetnek rátok.
- Nagyszerű - mondta a lány, majd eltűnt a lépcsőn. Felment a hálóba, levágta a véres ruháit és beállt a zuhany alá. Az egyik keze most kezdett el tompán fájni: ráeshetett esés közben, de a szemöldöke legalább már nem vérzett. Ép kezével a falnak támaszkodva hagyta, hogy a meleg vízsugár végigfolyjon a testén. Megijedt. Ennyire elég rég félt már. És Zsó. Ha bármi baja történik a gyereknek... fejében újra lejátszódott a jelenet. Persze, ő hibázott. Nem kellett volna annyit pattognia, hanem csendben elosonnia, mikor lehetősége lett volna rá. Miért nem tudja visszafogni magát?
A másik lány a nappaliban tűrte, hogy a házvezetőnő lefertőtlenítse a sebeit, és be is kötözze őket, miközben Mart telefonált Ericnek. Még mindig remegett. Sose bírta az erőszakot, leblokkolt tőle. Meglepődött magán, hogy egyáltalán volt bátorsága visszaütni és ereje elrángatni onnan Caprit. Megijedt a lehetőségtől, hogy akár el is veszthette volna a babát. Nem tudta elhinni, hogy léteznek ilyen emberek is. Nem tudta felfogni, hogy miért jó ez nekik! Puszta irigységből tették volna? Ha igen, akkor az szánalmas!
Miután Rosalie végzett vele, és egy bögre forró teát hozott neki, Mart is visszaért, és részletesen kikérdezte a történtekről, ő pedig beszámolt neki.
- Mit szólt Eric? - kérdezte meg fáradtan Zsó a férfit.
- Dühöngött. Tudja, hogy a lapok, hogy fogják ezt lehozni. Jön ide.
Ekkor jelent meg az immár átöltözött, vizes hajú és befáslizott jobb kezű Capri. Valamivel nyugisabb volt már, mint 20 perce.
Zsó épp egy nagyot sóhajtott, mikor észrevette barátnőjét.
- Mi a helyzet? - kérdezte a lány, mikor Zsó mellé sétált és leült mellé.
- Jön Eric.
- Gondolom nem épp nyugodt.
- Nyugodt? Ő és a nyugalom most két külön fogalom. Legalábbis én erre következtettem, abból, ahogy a telefonban tajtékzott - jegyezte meg Mart leülve az aggódó Capri mellé.
- Nem mindenki lehet olyan, mint te - nézett rá a lány.
- Ez igaz - biccentett - Bár most én se vagyok túlzottan nyugodt. Felháborító, hogy ezt tették veletek a rajongóim. Részben én is hibásnak érzem magam.
- Ilyen az, mikor nem vagy nyugodt?
- Nem kell feltétlen kimutatni a nyugtalanságot. Belül néha sokkal nagyobb vihar tud dúlni.
- És miért érzed magad hibásnak?
- Közvetve én és Eric okoztuk az egészet. Ha nem vagyunk híresek, ha küldök veletek valakit, akkor ez nem történik meg.
- Mart ilyen életszemlélettel, ha nem ismerünk meg titeket, akkor ez nem történik meg. Azt szeretnéd?
- Persze, hogy nem. De azért hibáztathatom magam egy kicsit, nem?
A lány elmosolyodott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó