|
Lost in the stars - 11.
2007.02.28. 15:02
"I can feel, The discomfort in your seat..."
11.
Eric este érkezett meg és azonnal Zsóhoz rohant. Megkérdezte, hogy van, hogy van a kicsi, és, hogy mi történt, majd elrohant, hogy még aznap beszéljen egy újságíróval, hogy mindezt elmondja neki. Mire visszaért már közel jártak az éjfélhez. Fáradtan rogyott le a kanapéra a társaság körébe. Zsó egy takaróba bugyolálva, felhúzott lábakkal gubbasztott annak a kanapénak a másik végében, amire Eric vágta le magát, Mart Caprit átölelve dőlt hátra a szemben lévő bútoron.
- Mit intéztél? - kérdezte Mart.
- Beszéltem valami firkásszal és leközöltem neki a valódi történéseket. Aztán meglátjuk, hogy mit hoznak ki belőle. Szerinted nem kéne a lányoknak is a nyilvánosság elé állniuk? Van egy olyan érzésem, hogy a lánybanda által előadott történet alapján súlyos testi sértés vádjával fel is jelenthetik őket. Főleg ha lefotóznak valakit, amint épp gyomron vágja az egyik sértettet - nézett a férfi Caprira.
- Nem csak ő verekedett - nézett rá Zsó.
- Te mit csináltál? Félrelöktél 2 nőt, aztán felrángattad Caprit - mondta fáradtan a férfi.
- Meg behúztam az egyiknek - mutatta fel belilult öklét. Azon a kezén volt a tűsarok nyoma is, amit most kötés takart.
- Oh, így már más. Szóval verekedtetek.
- Te akarsz minket megítélni? - kérdezte halkan Capri utalva Ericnek a Dave-vel történt összetűzésére. A srác nem felelt, csak összeszűkült szemmel méregette a lányt.
Mart kicsit megszorította Capri vállát, Zsó viszont csak csöndben figyelt visszadugva kezét a meleg takaró alá.
Eric csöndbe mélyedt, majd megszólalt - Szóval? Mart, neked mi a véleményed?
- Szerintem se lenne hülyeség tisztázni a dolgot. Holnap nekem is válaszolnom kell pár kérdésre, szerintem - vakarta meg a hasát - Veletek nem unalmas az élet, lányok.
- Épp ezt mondtam valamikor - nézett rá párja.
- Tudom, téged idéztelek.
- Nah, engem már idéznek is.
- A végén halhatatlan leszel - súgta Zsó elmosolyodva.
- Én leszek: Dánken Meklód - pattant fel a lány - A hegylakó! – hadonászott.
- De akkor mindenkit le kell vadásznod, hogy te legyél "az egy"... - csípett bele a karjába Mart.
- Aú! Kezdjem veled a vadászatot?
- Ha el tudsz kapni a fájós tagjaiddal... - sóhajtott miközben felpattant, és hátrálni kezdett.
- Oh, te vagy a vén trotty! - mondta nevetve a lány, majd egy szökkenéssel párja előtt termett.
- Öregember, nem vénember, ahogy a mondás tartja... - fogta meg a kezét - Na gyere, ideje, hogy ágyba dugjalak te kis amazon...
- Le akarsz fektetni? - incselkedett vele a lány.
- De le ám - súgta, majd a szobájuk felé kezdte húzni - De ha a sérüléseid miatt ellenvetésed van, csak szólj.
- Megvesztél? - kérdezte a lány, majd búcsút intett a lent maradottaknak és eltűnt Marttal együtt.
Zsó szorosabbra húzta maga körül a takarót, és elgondolkodva nézett a páros után. Fejében még mindig a délután történtek rajzottak időnként fel-felbukkanva. Őt jobban megviselte, mint Caprit.
- Jól vagy? - nézett rá újra Eric.
- Nem igazán - válaszolt őszintén, de még nem nézett rá - Mindig magam előtt látom a történteket. Én... nagyon megijedtem, hogy valami baja történhet a babánknak - nézett rá félelemtől csillogó szemekkel.
- De mindketten jól vagytok - nyugtatta meg a férfi. Ericnek feltűnt, hogy párja, először jelentette ki: az ő közös gyerekükről van szó.
- Remélem - súgta Zsó ujjait birizgálva, miközben még mindig a férfira nézett. Valamiért jól esett neki, hogy aggódik értük, hogy most itt van, ugyanakkor magányosnak érezte magát, de nem sejtette, hogy ez meg is látszik rajta.
- A lényeg az, hogy jól vagytok – ismételte meg, és ült közelebb hozzá észrevétlen.
Zsó bólintott, és halványan elmosolyodott. Arcáról leolvasható volt a fáradtság. Érezte, hogy tagjai nehezülni kezdenek.
A férfi látta, hogy Zsó nagyon megijedhetett akkor és ott az utcán. Megsajnálta, és még mindig szerette a lányt. Nem bírta megállni, hogy hozzá ne érjen. Kezei öntudatlanul indultak meg a lány felé, hogy finoman magához húzzák és körülfonják a testét. A nő egy pillanatra megmerevedett, de aztán hagyta magát. Eric lejjebb csúszott a széles kanapén, hogy a mellkasára hajthassa a fejét, miközben melléfeküdt. Mikor megérezte az ismerős illatot, reszketegen felsóhajtott. Szemeibe könnyek gyűltek. A férfi végigsimított az arcán. Egy pillanatra rá nézett könnyes szemeivel, majd visszahajtotta a fejét a meleg mellkasra, és engedte, hogy az ezüst cseppek végigfussanak sápadt arcán. Nem tudta, hogy a férfi ugyanúgy szívja magába az ő illatát és a teste melegét, mint ő. Érezte, hogy lassan minden görcsösen feszülő izma ellazul. Pár pillanat múlva már nem tudott semmit a külvilágról, az álom hirtelen ragadta magával. A férfi végre megkönnyebbülten sóhajtott fel. A mai nap kikészítette: nagyon megijedt, hogy valami baja esett Zsónak vagy a kicsinek. De szerencsére mindketten jól vannak, és most mindkettőjüket maga mellett tudhatja, a karjaiban.
Éjjel felébredt egyszer. Valahogy lassan megnyugodott, mikor rájött, hogy kinek a mellkasán is pihen, és kinek a keze öleli át oltalmazón. Halványan elmosolyodott, majd szorosabbra fonta ölelését a férfin, és újra elaludt.
Másnap reggel az újságok tele voltak a tegnapi incidensről készült képekkel és cikkekkel. A lányok vitték el a pálmát: a nyilatkozott lánybanda szerint ők nem csináltak semmit, csak egy kicsit kérdezősködni akartak, mire a két lány nekik ment. Viszont Eric nyilatkozatát is lehozták, de azt úgy állították be, mintha csak 'volt szerelméhez szeretné visszakedveskedni magát ezzel a kis szívességgel'.
Mart miután kibontakozott Capri szoros öleléséből, a konyhában elolvasta a cikket. Szemöldöke idegesen húzódott össze.
- Ez nem lehet igaz! - csapta le a lapot. Kezdett nagyon elege lenni a firkászok hazugságaiból.
Zsó felriadt az ideges hangra. Elgémberedett tagjait pár pillanatig még nem mozdította meg, majd óvatosan felült kibontakozva Eric karjai közül. Mart szótlanul nyújtotta át a lapot amint belépett.
A lány érezte, hogy egy pillanat alatt megint ideges lesz. - A szemét disznók!
Ekkor Eric jelent meg a konyhában.
- Mi történt?
- Olvasd el! - nyomta a kezébe a gyűrött lapot, majd kiviharzott a helyiségből, hogy egy kis friss levegőt szívjon. A fiúk még hallották, ahogy azt mondja: "Én ezt nem bírom tovább!"
Eric váltott egy pillantást Marttal, majd elkezdte olvasni a lapot. - Rohadt élet! - szitkozódott ő is, majd Martra nézett - Van ötleted?
- Nincs túl sok. Max annyit tehetek, hogy kerítek egy olyan újságírót, aki hajlandó az igazat leírni. Szeretném, ha a lányok nem keverednének bajba emiatt.
- Mi miatt? - hallatszott Capri hangja Martin mögött - Milyen baj?
- Már megint ferdítették a történteket - sóhajtott a férfi.
- Most mivel?
- Ti vagytok a hibásak, Eric meg csak azért nyilatkozott mellettetek, hogy visszaédeskedje magát Zsóhoz.
- Ilyen nincs - a lány túl fáradt volt ahhoz, hogy kiboruljon ezen. Látszott rajta, hogy kezd ebbe az egész újságírós herce-hurcába belefáradni, akárcsak barátnője.
- Megpróbálok valamit intézi még az érdeketekben, hogy ne terelődjön jogi útra a dolog, aztán ha nem jön be, akkor ne foglalkozzunk vele, az ügyvédeink elintézik.
Eric Zsó után ment.
A lány a férfire nézett - Nem erről van szó Mart. Egyszerűen rohadt fárasztó, hogy minden egyes reggel azt találgatjuk, hogy milyen botrányt hozott le a sajtó és, hogy mindig csak azt próbáljuk elsimítani. Azóta nem volt egy perc nyugtunk sem mióta rájöttek, hogy kik is vagyunk valójában!
Mart sajnálkozva bólintott - Igazad van, de nem tudom, erre mit mondhatnék, vagy tehetnék.
Látszott a lányon, hogy tudna mondani egy megoldást.
- Látom, hogy mondani akarsz valamit. Ki vele!
- Lehet, hogy mégis Zsónak volt igaza.
- Mire célzol?
- Ugyan, pontosan tudod, hogy mire célzok!
- Nem, nem tudom. Mondd ki - komorodott el.
- Talán mégsem kellett volna ebbe belemenni.
- Komolyan így gondolod? - fonta össze mellkasa előtt karjait.
- Miért, mégis mit vártál, mit vártunk ettől? Mindketten tudhattuk volna, hogy ez lesz belőle, és te tudtad, hogy ez mekkora nyomással jár, mert évek óta így élsz! Tudtad, hogy csámcsogni fognak a 24 évnyi korkülönbségen. Mondtad is, tudom, de elfelejtetted közölni a teljes tényállást!
- Most akkor én vagyok a hibás? - Mart érezte, hogy kezd egyre idegesebb lenni.
A lány is érezte, hogy egyre gyűlik benne a feszültség, ami elég rég lappangott benne - Szerinted?
- Hát ez fantasztikus! Mindent rám, akarsz kenni? Én figyelmeztettelek, hogy nem lesz könnyű! - emelte meg kicsit a hangját.
- De egy szóval sem mondtad, hogy ennyire! Nem volt szó jogi utakról, meg arról, hogy megvernek, meg, hogy ki sem léphetük az utcára!
- Ó, értem már. Igazán sajnálom, hogy nem láttam ezt az egészet előre!
- Nem viselem el, ha hülyének néznek. Átlátni? Mit akarsz ezen átlátni? Te élsz ebben a világban, Te ismered a saját rajongóidat!
- Tényleg azt hiszed, hogy hülyének nézlek?! - csapott az asztalra - Azt hiszed, hogy én minden egyes rajongóm lelki világát ismerem? Hidd el, hogy vannak ennél sokkal rosszabbak is, noha nem becsülöm le azokat, akik rátok támadtak. Gusztustalan volt, amit műveltek, de nem tudhattam, hogy ilyenre is képesek!
- Mondtad is: 'Sajnálod, hogy nem készítettél fel erre'. Akkor valószínűleg minimum sejtetted, hogy ez bekövetkezhet!
- Ne hibáztass mindenért engem! Mit akarsz Capri? Mit csináljak? Vagy mit ne csináljak?
Capri némán hallgatott el, és meredt a férfi tekintetébe. Tudta, legbelül tudta, hogy nem a férfi a hibás, de ezt nem volt hajlandó belátni, itt és most nem.
Mart idegesen túrt a hajába elfordulva, majd keserűen felnevetett. - Na látod, most kihoztál a sodromból. Most láthatsz idegesnek. Melyik Mart tetszik jobban? A nyugodt, vagy az ideges? - nézett rá egy kicsit gúnyos arckifejezéssel.
Capri még mindig hallgatott. Lenyugodott, de Mart megjegyzésére fellángolt benne hirtelen a düh. Megfogta a legközelebb hozzá eső tárgyat - egy bögrét - majd a falhoz vágta, így az ezer darabra tört. Ezután pár pillanatig némán nézte a szilánkokat, majd kivonult a konyhából.
Mart nem tudta megállni, és pár lépéssel utolérte, majd megragadva a karját maga felé fordította. - Látod, a külvilág elérte a célját: egymás ellen fordított. Vagy legalábbis összeugrasztott minket - közölte nyugodtabb hangon, majd mielőtt a lány mondhatott volna valamit, elengedte és otthagyta bénultan állva.
A lány állt ott egy darabig megkövülten. Ezzel most mit ért el? Érezte, ahogy a fájdalom átjárja a testét. Összeesett a hideg konyhapadlón és zokogni kezdett. Nem akarta, hogy a többiek megtalálják, de nem tudott rögtön felállni. Magában elmondta önmagát mindennek. Végül összeszedte magát annyira, hogy keressen egy eldugott, nyugodt zugot a házban és felszívódjon.
Eric Zsó után ment. Nyugtalanította a lány épphogy elcsípett mondata: nem akarta elveszíteni. - Zsó? - lépett ki az erkélyre.
Zsó percek óta egyhelyben állt az erkély szélénél a kőkorlátjának támaszkodva. Most szívesen rágyújtott volna, de tudta, hogy ez lehetetlen a baba miatt, de nem is bánta túlzottan. Eric bizonytalan hangjára félig felé fordult elmorzsolva egy könnycseppet a szeme sarkában.
- Jól vagy?
A lány csak sóhajtott - Az utóbbi időben sokat kérdezik ezt tőlem - mosolyodott el keserűen.
- Talán nem is alaptalanul - állt mellé a férfi és lágyan átkarolta.
A lány vágott egy apró fintort a mondatra, majd a férfi mellkasára hajtotta a fejét. Megint elcsodálkozott rajta, hogy mennyivel nyugodtabbá tud válni ettől az egyszerű dologtól.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz. Elintézzük. Meg ne érdekeljenek, hogy mit írnak a lapok. Mart is megmondta: remek ügyvédjeink vannak, úgyhogy próbáljanak csak meg azok a 'rajongók' még egyszer hozzád érni!
- Miért érzem magam mindig jobban, ha átölelsz? - kérdezte halkan felnézve rá.
A férfi válaszul még szorosabban magához vonta. Idilljüket egy bögre darabokra törése törte meg.
- Ajaj, odabent azt hiszem, elszabadultak az indulatok - ráncolta össze szemöldökét a lány továbbra is a férfire nézve.
- Vagy csak véletlen esett le az a valami - mondat Eric.
- Reménykedjünk. Bár én kételkedem ebben az adott helyzetben.
- Megnézzük?
Zsó elgondolkodott egy pillanatra, majd szó nélkül kézen fogta a férfit, és maga után húzta. A konyhába lépve már senkit sem találtak ott, csak a fal mentén a földön heverő egykori bögre darabjait. - Van egy olyan sejtésem, hogy ez nem véletlen esett le.
- Valószínűleg - mondta Eric, majd nekiállt összeszedni a darabokat.
- Ezt nem akartam - jegyezte meg a lány a cserepekre pillantva.
- Nem a te hibád. Caprinál is szakad néha a cérna, akármit is mondasz róla, hogy erősebb.
- Igazad van.
Mikor Eric kész volt a romok eltakarításával Zsóra nézett - És most?
- Igazság szerint nekem ma kontrollra kéne mennem a kórházba - jegyezte meg.
- Akkor ki kell, hogy juttassalak innen.
- Eljönnél velem? - kérdezte halkan.
- Persze, le sem tudnál vakarni magadról! - mosolyodott el a srác - Úgyis jobb, hogy ha Martékat most magukra hagyjuk kicsit.
A nő visszamosolygott, majd elment lezuhanyozni és rendbe hozni magát.
Eric nem kis leleményesség és harc árán eljutatta Zsót a kórházba. Végre együtt láthatta Sophie-val a közös gyermeküket.
- Nem sokára azt is meg tudjuk mondani, hogy kislány, vagy kisfiú lesz-e - mondta az orvos.
A lány látta Ericen, hogy mélyen érintette a dolog, hogy láthatta a monitoron a picit, de nem szólt semmit. Némán figyelte a férfi reakcióit.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó