|
Lost in the stars - 12.
2007.02.28. 15:06
12.
Miután túl voltak a vizsgálaton Eric hazajutatta Zsót. A ház töretlenül kihaltnak hatott, holott tudták, hogy rajtuk kívül még két ember van benne valahol.
A lány nem akarta zavarni a másik párost, így indítványozta, hogy beszéljenek inkább Erickel.
Az est leszálltával nyugalom telepedett a környékre. Mindenki egy elég borzalmasnak induló, stresszes napon volt túl.
Egy idő után a lány megkérdezte a kanapén háton fekve Erictől, hogy mit szeretne: kislányt, vagy kisfiút?
A férfi fél kézre könyökölve nézte őt.
- Nekem mindegy - mondta - Csak egészséges legyen.
- Ez igaz, de mégis... - húzta össze mosolyogva a szemét.
- Szerintem minden férfi fiút szeretne, hogy megtaníthassa azokra a férfias dolgokra, amiket ő maga tud.
- Férfias dolgokra? Te tudsz ilyeneket? - nevetett fel egyik szemöldökét kérdőn felhúzva.
- Naná!
A lány lassan lehunyta a szemét, és elaludt. Fárasztó nap volt mögöttük. Eric sem tudta magát tovább türtőztetni: ő is mély álomba merült kedvese mellett.
Mintegy fél órára rá valahol a házban kinyílt egy ajtó és egy női alak lépett elő a szobából. Sokat gondolkodott. Tudta, hogy miért történt az a reggeli veszekedés és azt is, hogy koholt vádakat vágott a férfi fejéhez vagy jelentéktelen apróságokat felnagyítva. Szegény Martinon vezette le a dühét. Csak azt nem tudta, hogy ezek után, hogy kérjen tőle bocsánatot. Nyilván Mart is tudta ezeket, amiket ő, és nyugodt szívvel küldheti el. De akkor is megpróbálja. Sejtette, hogy hol találja a férfit: a saját kis várában, a stúdióban. Hangtalanul indult le a lépcsőn. A nappaliba érve észrevette barátnőjét és Ericet aludni. Elmosolyodott: örült, hogy kezd köztük rendbe jönni a dolog. Ugyanakkor megint felsejlett benne az az érzés, amiről Marttal beszélt egyik este az erkélyen. Nem gondolkodott sokat, hanem folytatta útját. A kiszemelt ajtóhoz érve halkan nyitott és lépett be. Nem világított egy lámpa sem, de a lány mintha egy férfi körvonalait látta volna az egyik fal tövében kirajzolódni.
Lassan megindult a sziluett felé, de közben nem figyelt eléggé és felrúgott valamit. A tárgy egy üres üveg hangjával gurult arrébb - A francba - suttogta bele magyarul a lány a szoba csöndjébe.
- Nem kell settenkedned, ébren vagyok - mondta a férfi. Hangján alig érződött az alkohol hatása.
A lány lenyelte frappáns válaszát, odasétált a férfi elé és letérdelt vele szemben. Elég sokáig hallgatott, megpróbálta összeszedni a gondolatait, mert minden rendezett dolog, amit eddig átgondolt egy pillanat alatt hullott ki a fejéből, most, hogy ténylegesen el kellett mondania őket.
Mart szeme mivel már elég jól hozzászokott a sötéthez, melyet csak a stúdióban bekapcsolva hagyott pár hangszer ledének fénye tört meg, egész tisztán vette ki a lány alakját és arcát.
- Miért jöttél? Szakítani akarsz? - tette fel azt a kérdést, amit már a veszekedésük elején ki akart mondani, de nem volt bátorsága hozzá.
A lány hirtelen pillantott rá, a szemében megcsillant az a kevés fény - Nem.
A férfi valahogy érezte, hogy megkönnyebbül ettől a választól.
- Ha te sem - tette még hozzá.
- Én sem. Akkor?
Capri nagy levegőt vett - Sajnálom - mondta halkan - Betett az a reggeli cikk és azt hiszem ez már túl sok volt. Aggódtam Zsó miatt is, a terhessége miatt, akkor ott voltak az újságírók a cikkükkel és kibuktam. Te voltál az, akin levezettem mindezt. Tudom, hogy amiket mondtam neked, nem felelnek meg a valóságnak, és szeretném, ha tudnád: semmiért sem hibáztatlak. Tényleg mindent megtettél. Ne haragudj.
Martin pár percig csöndben ült, és tudomásul vette a dolgokat, ami kicsit lassabban ment az elfogyasztott sörmennyiség miatt.
- Örülök, hogy ezt beláttad. Igaz, hogy igyekezhettem volna jobban, de felesleges keresni a hibást, és az okokat. Ami megtörtént, azt úgysem tudjuk visszacsinálni.
A lány biccentett.
Mart magához húzta, és a szájához közel suttogta: - Legközelebb, ha kérhetném, keress mást, akin levezetheted az ingerültségedet.
- Rendben, akkor majd kirontok a házból és behúzom valamelyik firkászt.
- Megegyeztünk - mosolyodott el, majd megcsókolta. Először finoman, majd egyre vadabbul, ahogy lassan az ölébe is húzta a lányt.
Capri határtalanul könnyebbült meg és adta át magát az érzésnek. A stúdió csöndje, ami legelőször, mikor belépett ide, nyomasztó volt, most megváltozott. Mindent másképp látott, érzékelt maga körül. Érezte a férfi csókjain, hogy ivott valamennyi mennyiséget. Utálta a sör ízét, de most ez zavarta a legkevésbé.
Nem tudta kontrollálni magát, mohón húzta át a lány fején a vékony pólót. Szüksége volt rá megint. Sürgetőn futtatta végig kezét a jól ismert testen.
- Mennyit ittál? - kérdezte suttogva a lány.
- Eleget - tért át a nyakára szájával.
- Miért?
- Mert kiborítottál - csúsztatta a kezét a lány nadrágjához, miközben csókjaival a kulcscsontjához ért.
- Komolyan ilyen hatással vagyok rád? - nyögte Capri párja simogató kezei alatt.
- Igen - súgta lerángatva róla a rövidgatyát és a bugyit.
- A végén még darabokra szedsz - nevetett fel a lány, miközben egy laza mozdulattal szedte le Martról a pólót.
- Dehogy szedlek - oldotta ki saját övét és megmarkolta a lány fenekét.
- Ez nem az én dolgom lenne? - kérdezte látva Mart magánakcióját saját magán.
- Hát ha nem vagy hajlandó mozgósítani a kis kezeidet, akkor kénytelen vagyok saját magam intézni a dolgokat.
Capri a férfi övéhez kapott - Tudom, mert folyton csak a szám jár - mondta mosolyogva, majd folytatta, amit párja elkezdett.
- Pontosan - értett egyet, majd elégedetten felnyögött, mikor megérezte maga körül a lányt.
- Nah és most mit csináljak veled? - suttogta, felajánlva a férfinak, hogy meghatározhat valamit.
- Vágtázzunk egyet - suttogta a szájába felidézve emlékeiben a Szigeten történt egyik szeretkezésüket.
A lány sötétlőn elmosolyodott - Látom, a versenyzés híve vagy - mondta, miközben lenyomta a földre.
- Az - kapott a szája után.
- Csak egyszer adom kezedbe az irányítást, és te akkor is visszapasszolod nekem. Igazán rendes tőled.
- Szeretem, ha leigázol.
Közben lehámozta párjáról az alsót és elhelyezkedett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajolt a férfihoz és erőteljesen, de még nem fájdalmasan harapta meg a vállát. Mart felnyögött a hirtelen akciótól erősebben belemarkolva a nő csípőjébe. A lány nem bírta tovább: legalább olyan hévvel kívánta a férfit, mint az őt. Egy határozott mozdulattal olvadt egybe vele, majd kezdte meg egyéni kis játékát párja érzékeivel.
A férfi elégedetten nyögött egyre hangosabban, ahogy a lány csípőjének mozgása mind szenvedélyesebbé vált. Capri ugyanakkora figyelmet fordított az egész aktusra, mint legelőször. Kiélvezte a férfi nyögéseit, majd végül azt a felszabadult kiáltást, mikor hagyta elmenni.
Szinte észre se vette, hogy mikor átlépte a határt, háta megfeszülésével a lányt is megemelte. Nem volt teljesen ura a testének az alkohol miatt, ami azonban csak még inkább élvezetessé tette az aktust. Megőrült a lányért.
Másnap reggel a felkelő nap sugarai Zsót és Ericet a kanapén, Martot és Caprit a stúdió padlóján találta. Napkelte után jó néhány órával ébredt fel Eric. Óvatosan kimászott Zsó karjaiból és az erkélyre sétált. Onnan tisztán látta pár firkász kocsiját: nyilván a legfrissebb hírekre vadásztak. Visszament a házba és kölcsönvette az egyik fürdőt. Remélte, hogy Zsó felébred. Meg akarta kérdezni tőle, hogy hazamegy-e vele. Sokan voltak már négyen a házban és maga mellett szerette volna tudni a lányt.
A lány hallotta a vízcsobogást. Azt hitte, Capri az, így résnyire nyitva az ajtót bekukucskált, de aztán rájött, hogy nagyon nem a barátnője zuhanyozik odabent. Pár percig szemérmetlenül mustrálta Eric izmos testét, majd kipirult arccal ment vissza a szobájába. Rá kellett döbbennie, hogy még mindig kívánja őt, bár ez nem számított újdonságnak nála. Ajkát félig beharapva gondolkodott, mikor kopogást hallott. A még kicsit vizes hajú férfi lépett be immáron felöltözve.
- Jó reggelt - üdvözölte mosolyogva.
- Szia - köszöntötte visszaszorítva a szeme előtt átsuhanó képeket.
Eric elgondolkodott egy pillanatra. Úgy döntött, hogy most kérdezi meg.
- Zsó... Ha feltenném azt a kérdést, hogy visszajönnél-e velem haza, akkor mit felelnél?
A lány meglepődött, de már tudta a választ. Nem akart örökké Marték nyakán lógni, meg amúgy is hiányzott neki a férfi. Egy percig nézett rá, majd bólintott. - Visszamennék.
- Akkor vedd úgy, hogy megkérdeztem - vigyorodott el Eric.
- Akkor vedd úgy, hogy válaszoltam - mosolygott rá - Mikor akarsz indulni?
- Mikor Mart meg Capri felbukkannak. Nem akarok úgy lelépni, hogy nem szólunk nekik.
- Akkor ebből azt veszem le, hogy ma akarsz indulni.
- Igen.
- Rendben. Összecsomagolok, aztán megkeresem a barátnőmet. Azt hiszem, kicsit bővebb magyarázat kell majd neki, minthogy csak elejteném, hogy "Köszi mindent, most elmegyek."
Eric bólintott.
- Capri, beszélhetnénk? - szólította meg a kertben napozó lányt.
A lány kilesett a napszemüvege mögül - Persze, mondd.
- Úgy döntöttem, hogy nem maradok tovább a nyakatokon. Ma elmegyek.
Capri felült - Nem maradsz tovább a nyakunkon? – visszhangozta.
- Pontosan. Visszamegyek Eric-kel.
- És ezt így elém vágod?
- Miért? Írjam körül? Sose szeretted a forró kását kerülgetni.
- Nem, csak két tömörített mondatban intézted el a dolgot. Csak furcsa volt. Hirtelen jött. De, jó. A te döntésed.
- Nem akartam túlragozni, ne haragudj. De azt hiszem, ez lesz a legjobb mindhármunknak, és végre ti is kettesben lehettek - ült le mellé.
- És mi okból döntöttél így? Szent a béke?
- Egyelőre úgy néz ki, hogy kibékültünk. Tegnap sokat beszélgettünk, és ma reggel megkérdezte tőlem, hogy visszamennék-e vele.
- Örülök neki - mondta a lány és elmosolyodott - Látod, én mondtam, hogy megoldjuk.
- Igen, bár sokszor nem tudtam hinni benne.
- A végeredmény számít. Gyere, csalogassuk elő azt a tökelütött pasim, nem mehettek el addig, amíg neki sem mondtad ezt meg - mosolygott a lány.
- Nem is akartam. De köztetek nem volt valami gáz tegnap? Csak mert Eric szedett össze valami ripityára tört bögrét.
- Kicsit összezörrentünk, aztán falhoz vágtam azt a bögrét.
- De azóta kibékültetek, ugye? - nézett rá komolyan.
- Igen, volt egy elég mélyreható beszélgetésünk.
- Beszélgetés? - húzta fel kétkedve a szemöldökét.
- Hát az elején az is volt…
- Értem - bökte meg a lányt, majd együtt beléptek a házba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó