|
Lost in the stars - 14.
2007.02.28. 15:21
"The sweetest perfection..."
14.
A napok teltek és Dave lázas szervezésben égett. A vendéglista egyre csak gyűlt. Végül felvirradt a buli előtti utolsó nap: péntek.
Zsó egész nap titokzatosan mosolygott, de nem válaszolt Eric kérdéseire, hogy ennek mi az oka. Inkább belépett Mart házába, és elindult megkeresni Caprit.
- Ne keresd - kiáltott utána a férfi - Nincs itthon.
- Hova csavargott el?
- Ez egy jó kérdés. Mire felkeltem már nem volt mellettem.
Zsó közben odalépett Marthoz és adott két puszit az arcára, majd lepakolta a cuccokat a konyhában, amiket hoztak.
- Mikor jönnek holnap a vendégek?
- Estétől bezárólag, ami 10 órától számítandó.
- Jeszoké - nyugtázta a lány még mindig mosolyogva.
- Minek örülsz ennyire te lány?
- Ja semminek, csak a bulinak - mosolygott a bögre tejébe.
A férfi vetett rá egy hitetlenkedő pillantást, majd tovahaladt a házban.
A nap délutánra váltott, mire Capri is hazakeveredett. - Hahó! - kiáltotta el magát, amint belépett a házba. Volt nála pár csomag.
- Szia!! - ugrott a nyakába barátnője hirtelen.
- Szia! - ölelte át a lányt, aki kicsit meglepte ezzel a hirtelen előbukkanásával - Na, Zsóm, nem évek óta nem láttál - mondta mosolyogva.
- De nagyon hiányoztál! Gyere, bemutatlak George-nak, vagyis majd Eric bemutat, vagy nem tudom - csacsogott.
- Megyek, megyek - mondta, mikor barátnője finoman, de határozottan húzni kezdte a nappali felé.
- Capri, ő itt George Eads, de úgyis tudod hogy ki lévén, hogy nagy CSI fanok vagyunk - intett az egyik fotelben ülő férfi felé, aki közben fel is állt, hogy üdvözölhesse a vörös hajú leányzót.
- Örvendek - üdvözölte a lány a férfit.
Zsó vigyorogva nézte őket, de nem vette észre a férfi elismerő szemvillanását, ahogy végigmérte barátnőjét. Martin épp ekkor lépett be a szobába.
- Jó napot, Martin Gore vagyok, a házigazda - nyújtott kezet semleges arckifejezéssel a szőke férfi, miközben Capri derekára csúsztatta másik kezét, jelezvén, hogy a lány az övé.
- Jó napot, George Eads, betoppant plusz vendég - mosolygott rá barátian a férfi és kezet fogtak.
- Elfér nálunk, nem probléma. Ön is abban a sorozatban játszik?
- Igen, Eric-kel közösen helyszínelünk.
Mart halványan visszamosolygott rá.
- Ön pedig zenél, ha jól tudom. Nézze el tájékozatlanságom, de nem mozgok otthonosan a zene világában.
- Én meg a színészekében nem. Kvittek vagyunk - válaszolta kimérten, de nem rosszindulatúan. Valahogy nem volt túl szimpatikus neki a férfi elsőre, de talán ez annak a pillantásnak a számlájára írható, amit elcsípett tőle amint Caprit végigmérte.
- Fiúk - szólt közbe a vörös hajú leány - Úgyis együtt bulizunk - utalt a lány a magázódásos és kissé fagyos légkörre.
- Rendben, akkor tegeződjünk - biccentett Mart.
- Benne vagyok - értett egyet George is, de közben fél szemmel a lányt figyelte - Kik lesznek a többiek? - kérdezte meg.
- Nem tudom, szerintem csak Dave tudja, nem? - fordult Mart felé Capri.
- Szerintem is ő - szólt Zsó Eric mellett állva.
- Szerintem is, bár annyit feltételezek, hogy Fletch, Peter (Gordeno), Christian (Eigner) és pár stábtag és barát jön, akik pl. a turnékon velünk vannak, Dave felesége, de a barátomnak eléggé kiterjedt ismeretségi köre van, szóval nem tudom, kiket csődít ide pontosan - vonta meg a vállát.
- Ezt szeretem annyira Dave-ben - mosolyodott el Capri – Kiszámíthatatlan.
- Nah, megyek föl, még le kell cuccolnom. Időm nem volt még rá, mert valaki - itt Zsóra tekintett – elrabolt.
- Bocsi - mondta csöppet sem bűnbánóan.
A lány magában folyton az estére gondolt. Már alig várta, hogy kettesben maradhasson Eric-kel.
Barátnőjét elnyelte az emelet, és a 3 fiú illetve Zsó magára maradt.
A nap gyorsan elszállt. A társaságot egyre jobban izgatta Dave rejtélyes bulija, de még a másnap messze volt. Beszélgetéssel ütötték el az időt. George és Eric sokat meséltek közös gyerekkorukról, balhéjaikról kikészítve ezzel a maradék rekeszizmaikat. Estére végül mindenki elfáradt és a fiúk is kifogytak a sztorikból. Capri invitálására átruccantak a konyhába egy közös vacsira.
- George, ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, hogy neked van-e barátnőd?
A férfi meglepődött kicsit a kérdésen, aztán felelt - Nem, nincs. Miért?
- Igazán? Ez érdekes - mondta Capri - Hisz én még Magyarországon rengeteg, de rengeteg női rajongóval találkoztam.
- Semmi, csak kérdeztem - nézett rá ártatlanul a barna lány.
- Ez igazán hízelgő - fordította a tekintetét Caprira a színész - De nem olyan érdekes, nincs különösebb oka. Perpillanat sok a munkám.
- Nah persze, a jó öreg kifogás.
- Nem tudom George, nekem a sok meló mellett is van időm Sophie-ra - mondta Eric.
- Igen, sejtettem, hogy tőled nem várhatok segítséget... - sóhajtott vigyorogva a férfi, majd újra a lányra emelte mélyreható tekintetét - Keresgélek.
- Igazán? Sok sikert - mondta a lány - A bulin nyilván lesz lehetőséged - fűzte még hozzá.
- Kösz - nézett rá sokatmondón.
Mart karba tett kézzel ült, de erre a pillantásra felszaladt a szemöldöke. Nem tudta, hogy Capri egyáltalán észreveszi-e a férfi jelzéseit, de ő igen, és nagyon nem örült nekik.
Mintegy fél óra múlva elkezdtek szállingózni az emberkék. Elsőnek Capri dőlt ki, felhozva mentségül, hogy bejárta a fél várost. Aztán George is megkereste a számára előkészített vendégszobát, amit személyesen Mart mutatott meg neki, hogy szemmel tarthassa hova megy.
Eric kettesben maradt Zsóval a konyhában.
A lány párjára nézett. - Hát, azt hiszem mindenki kidőlt. Ketten maradtunk - jelentette ki, majd megitta utolsó korty teáját.
- Helyes meglátás.
- Nem megyünk mi is? - nézett rá kérdőn - Vagy nem vagy fáradt?
- De egy kicsit - ásított hatalmasat párja.
- Egy kicsit? - tette fel a kérdést csak úgy magának a lány, majd felállva kézen ragadta őt, és bevezette a szobájukba.
Türelmesen megvárta, míg átöltöznek, és a férfi mellé fekszik.
- Eric... - szólalt meg pár perc múlva halkan.
- Mondd - mondta igazán álomittas hangon.
- Valamit mondanom kell… Kérdezted, hogy miért voltam olyan jókedvű egész nap...
- Igen, feltűnt, hogy egy kicsit hiperaktív voltál ma drágám.
- És szeretnéd tudni az okát? - mosolygott, miközben a kislámpa tompa fényénél a plafont nézte.
- Ha megosztanád velem, annak örülnék. Milyen szert szedsz? Nekem is jól jönne, mikor halálra nyúznak egy-egy forgatáson.
A lány felkuncogott - Azt hiszem azt beszéltük meg, hogy nincs semmiféle szer…
- Igen, de engem ott kiszipolyoznak! De mit akartál mondani?
A lány élvezte, hogy húzhatja még egy kicsit az időt, aztán nagyon halkan kimondta, amit kora reggel tudott meg: - Kisfiunk lesz.
- Tessék? - kapta fel a fejét Eric. Az álmosság egy pillanat alatt szűnt meg nála.
- Jól hallottad, kisfiunk lesz - ismételte meg mosolyogva, miközben jobb kezét öntudatlanul saját domborodó hasára csúsztatta.
Eric követte szemével a mozdulatot - Én is - suttogta halkan, majd lassan megindult az egyik keze Zsóé után.
- Nyugodtan - fordította a fejét egy pillanatra felé, majd feljebb húzta pólóját, hogy párja megérinthesse csupasz bőrét.
A férfi finoman simított végig az érintett területen. Az arca teljesen átszellemült. Fia lesz. Fia! Sosem érezte magát még ennyire boldognak és békésnek.
A nő lehunyt szemmel élvezte a gyengéd érintést, majd egy idő után bal kezét a férfiére rakta, és együtt simogatták tovább a picit. Mosolygott. Sejtette, hogy mit élhet át a férfi. Mindkettejük számára csoda volt ez a baba. A fiuk. Az ő fiuk.
- És ez biztos? Úgy értem, hogy honnan tudod?
- Reggel, mikor még aludtál, elmentem az orvoshoz. Csak akkorra volt időpontja. Ő mondta. Ezért voltam olyan boldog egész nap - nézett a még mindig csodálkozó arcot vágó férfira.
- Mikor akarod elmondani a többieknek?
- Holnap, a bulin majd te elmondod - válaszolta, majd lenézett a hasára, és az azon nyugvó nagy kézre. Annyira békés látvány volt! Megérintette a szívét. Látva a férfi reakcióját, már tudta, hogy végleg megbocsátott neki. Szívéből eltűnt a kétség.
Eric bólintott majd elmélyedt a gondolataiban, abban az érzésben, hogy fia lesz és tovább simogatta párja hasát. Így aludtak el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó