|
Lost in the stars - 16.
2007.02.28. 15:30
"The spirit of love, Is rising within me..."
16.
Capri észrevette, hogy Zsó eltűnt Eric-kel, de nem zavartatta magát, túl jól érezte magát ahhoz. Megkereste párját: a fotelban ülve látta meg. Mosolyogva sétált oda hozzá és ült le a fotel karfájára.
Mart elégedett félmosollyal nézett fel rá jobb kezének ujjaival megtalálva a lány meztelen derekát, és ujjbegyeivel finoman simogatni kezdte, miközben belekortyolt italába.
- Igazán... meggyőzően táncoltatok Zsóval.
- De Zsó most eltűnt. Igazság szerint azért jöttem, hogy nem lenne-e kedved helyettesíteni egy kicsit.
- Zsót? A táncban?
- Abban. Persze mellettem.
- Tudod, hogy nem tudok jól táncolni.
- Hát, ha nem hát nem. Akkor keresek valaki mást - mondta a lány majd felállt.
Mart mire észbe kapott, a lány már arrébb is vonult őrjítően ringó csípővel. Capri elvegyült a tömegben. Élvezte a zenét, de hiányolta kicsit Zsót. Minden közös bulijukban tudtak egymásról, tudták, hogy hol vannak és hiányzott neki ez az érzés, és ténylegesen mást nem ismert a lányon kívül itt. Egy asztalnak támaszkodva kezdte szemlélni a tömeget.
- Hogy tetszik a buli? - állt mellé George két koktéllal a kezében, és az egyiket a lánynak nyújtott.
- Remek! Sőt... - mondta mosolyogva a lány, miközben elvette a felé nyújtott italt.
- Van pár érdekes arc, és ahogy nézem, Dave is jól érzi magát.
- És neked, hogy tetszik a buli? - kérdezte Capri, miközben belekortyolt a koktéljába.
- Nem rossz. Látom, errefelé is megy a részegedés, mint a stábbulikon - válaszolta, miközben sokadjára végigmérte a lányt.
- És azokon a bulikon mik szoktak történni?
- Sok minden... - mondta sokat sejtető arckifejezéssel.
- Hát, azt hiszem, az itt is megvan - nézett mélyen a férfi szemeibe.
- Igazán? Mondjuk a háziasszony sok mindenről tud...
- Nah igen - mondta a lány - Jaaaaaj, Zsóm, miért hagytál itt? Kivel fogok én most szórakozni?
- Csak nem táncolni van kedved?
- De, határozottan! Csak nem figyeltél közben?
- Előfordult. Elég feltűnő jelenség vagy. Egészen kedvet kaptam én is egy kis mozgáshoz.
- Akkor gyere! - ragadta kézen a lány George-ot és vitte is be a forgatagba miután lerakta italaikat.
A férfi természetesen hagyta magát. A lányt megint magával ragadta a zene, mint általában. Belefeledkezett a táncba. A férfi félmosollyal az arcán figyelte a neki háttal táncoló lányt, és hagyta, hogy a zene az ő tagjain is eluralkodjon. Egészen közel állt a nőhöz, ujjbegyei finoman a derekához értek. Capri érzékelte a férfi jelenlétét és tudta, hogy ezt neki már nem szabad, de annál inkább élvezte a dolgot. Csak kicsit lépi át a határokat. Élvezte is, meg kíváncsi is volt és a hiúsága is hajtotta, holott tudta, hogy sosem tetszett neki George, mint férfi. De ha lehetősége nyílt rá, akkor miért ne tegye? Na meg nem elhanyagolható mennyiségű alkohol dolgozott már a szervezetében. Nem ellenkezett a férfi érintése ellen, hanem csökkentette azt a kis távolságot is, ami kettejük közt volt és hagyta a zene ritmusára ringani csípőjét. Érdekelte a férfi reakciója.
A színész mosolya szélesebbre húzódott. Tetszett neki a kicsit kapatos lány, ahogy előtte tekergett a zene ritmusára. Egy óvatlan pillanatban megragadta egyik kezét, és egy gyorsabb szám kezdeténél kipörgette, majd úgy intézte, hogy szemben vele érkezzen vissza. A lány szemei csillogtak a sötétben, ahogy enyhén a férfi mellkasának ütődött. Nem lépett tőle hátra, viszont nem is kínálta fel magát neki, magatartása a kísérletezések végtelen tárházát sugározta. Somolyogva figyelte, hogy mit fog csinálni a férfi, most, hogy itt van a karjaiban.
George nem volt bolond, a tánctér közepén nem akart semmit tenni a lánnyal, hisz sejtette, hogy Martin figyeli őket, így inkább csak folytatta a táncot a lányra mosolyogva. Mikor már a második számot is végigtáncolták, felvetette, hogy menjenek vissza piáért.
- Ajaj! - morogta George, mikor visszaértek az italokhoz - Azt hiszem, elfogyott a gin-tonic.
- Hmmm... - gondolkodott el a lány - Azt hiszem, hogy a konyhában még akad, hacsak valaki meg nem előzött - mondta majd meg is indult a kiszemelt helység felé.
A férfi követte, majd mikor egy árnyasabb folyosóhoz értek, végigsimított a visszanéző lány oldalán. Nem mondott semmit egyikük se mikor finoman a falhoz szorította a nőt, és a reakcióit figyelve megcsókolta. A lány engedett neki. Az a tény, hogy tilosban jár, és bármikor lebukhatnak felborzolta az idegeit, és ezt nagyon élvezte. Bár azt sejtette, hogy George nem tudja, hogy többet nem akar és nem is fog megengedni neki. Másrészt: ha le is buknak, akkor ezzel is jelzi Martnak: jobban teszi, ha vigyáz rá, mert másoknak is fáj rá a foga.
George pár pillanat múlva azonban hallotta, hogy valaki ingerülten köszörüli meg mellettük a torkát. Nem nagyon akart vele törődni, de mégis odanézett. Mart állt ott haragos arckifejezéssel, karba tett kézzel. A férfi egy kicsit döbbent és talán ijedt arccal lépett hátrébb a lánytól. Caprin látszott, hogy egy kicsit szintén ledöbbent, de arca nem árult el többet. Semlegesen nézett párjára, várta a reakcióját.
- Elnézést, ha zavarok, de azt hiszem, eltévesztetted a házszámot - meredt haragosan a férfire, noha nem emelte fel a hangját. Caprira csak egy ingerült pillantást vetett.
A lány ebből a pillantásból tudta: egy kicsit messzire ment.
- Azt hiszem, elkövettem azt a hibát, hogy nem közöltem, Capri hozzám tartozik, és nem tűröm el, hogy bárki is hozzáérjen, amíg velem van. Remélem, ezt már elég világos - lépett fenyegetően közelebb.
- Bocs haver, de mintha nem láttam volna rajta semmilyen jelzésed - felelte a férfi kicsit szemtelenül és gúnyosan.
- Igazán? - húzta fel kérdőn egyik szemöldökét próbálva visszafojtani fellángoló dühét - Túl messzire megy Mr. Eads! Nem gondolja, hogy pofátlanság, amit művel? Tudja, kivel beszél? - lépett még közelebb a vele egy magas férfihez visszatérve a magázáshoz.
- Nem én tehetek róla, ha nem vigyáz az értékeire eléggé - vágott vissza a férfi hasonló stílusban, mint ahogy Mart támadta őt.
- Azt akarja, hogy megmutassam, milyen, ha vigyázok az értékeimre? - szorította ökölbe a kezét, és már mozdult volna George felé, mikor Capri közbelépett.
- Elég! - csattant a lány hangja - Fejezzétek be! - mondta nyugodtabb hangon. Igyekezett, hogy hangja nyugodt és határozott legyen, majd George felé fordult - Azt hiszem, most menned kell.
- Én is így látom! - kontrázott határozottan Mart, hangján érződött a düh.
A férfi vetett Martra egy dühös pillantást Caprira pedig egy végletekig lenézőt. Látszott, hogy megvan a lányról a véleménye.
- Tudja mit? Tartsa meg, nekem inkább nem kell - mondta, majd hátat fordított nekik.
Mart sötét tekintettel kísérte a távozót, majd mikor eltűnt a látóterükből, hűvös pillantással, kérdőn nézett le a fal mellett álló lányra.
- Jöhetnek - utalt a lány a sértegetésekre, amiket a férfi nyilván a fejéhez akart vágni.
A férfi még mindig karba tett kézzel állt, majd elfordult, és el elindult, de pár lépés után érezte, hogy Capri megragadja egyik karját.
A lány nem tudta, hogy mit mondhatna. Egyszerűen nem akarta elengedni a férfit, anélkül nem, míg nem tudja, hogy miért tette - Bocsáss meg - mondta halkan - Csak kíváncsi voltam, hogy mennyit érek neked - majd elengedte Mart karját, hagyva a férfinek, hogy ha akar, elmehet.
Pár percig félig visszafordulva méregette a lányt. Látta rajta, hogy tényleg nem gondolta komolyan ezt az egészet. Viszonylag higgadt hangon szólalt meg: - Sokat. Úgyhogy nem kell ilyesfajta játékokat űznöd. Örülten féltékeny típus is tudok lenni.
Capri halványan elmosolyodott - Akkor jobban teszed, ha vigyázol rám. Hajlamos vagyok az efféle játékokra, főleg ha van rá lehetőségem.
A férfi hirtelen szorította a falhoz kedvesét, és a szájától pár centire suttogta szavait: - Miért akarsz mindig felingerelni?
- Mert élvezem - suttogta vissza a lány. Szemében megcsillant a fény.
- Boszorkány - lehelte, majd birtoklón kapott a szépívű száj után.
Capri hagyta magát. A férfi mindig meg tudta lepni valamivel. Nem hitte volna, hogy nyugodt külseje mögött ekkora tűz ég. És, hogy ennyire sokat jelent neki. Tudta: nem csak ő irányítja a férfit, hanem a férfi is őt. Kölcsönösen játszanak egymással. A férfi ellentmondást nem tűrve nyúlt a combjai alá, és könnyedén megemelte a száját nem eresztve. A lány lábai a dereka köré kulcsolódtak.
- És most? - kérdezte mosolyogva a lány, mikor elszakadt párjától.
A férfi válasz helyett elindult vele, és két percen belül már a saját hálójuk ajtaját rúgta be maguk mögött. Caprinak ideje se volt felfogni, máris az ágyon feküdt. Rekordsebességgel kerültek le róla a ruhák. Most Mart irányított, visszaverve a másik minden kísérletét, ami a hatalom átvételére irányult.
A lánynak kimondhatatlanul tetszett a férfi határozottsága és hevessége. Eleinte még nyíltan próbálkozott nála, de úgy gondolta stratégiát vált: nyíltság helyett inkább alattomosan hátulról próbálta megtörni Mart uralmát felette. Nem igazán akarta, hogy sikerüljön, csak le akarta mérni, hogy esetleg sikerülne-e neki, vagy ne adj Isten, eszét vesztette-e a férfi. Egy darabig hagyta a férfit, hogy nyeregben érezze magát, majd igyekezett a legváratlanabb pillanatban kiütni onnan. Gyengéden próbált fölé kerekedni - szó szerint.
De Mart nem hagyta magát. Most nem. Most kemény akart lenni. Meg akarta mutatni, hol a lány helye. A próbálkozásait sorra visszaverte a paplanhoz szegezve őt, majd belé fojtva a szuszt, mikor váratlanul beléhatolt. Nem finomkodott túlzottan. Határozottan és erőteljesen kezdte elvenni, ami jár neki.
Capri érezte, hogy ehhez most ő édeskevés. Na de a szexet használni, mint rangban eldöntendő szerepmeghatározó eszközt? Ez pszichológiailag nem épp a legtisztább eszköz két ember közt... De pillanatnyilag ez érdekelte a legkevésbé. Amellett, hogy egy kicsit megijedt ettől a Martintól, hisz ezzel az arcával még sosem találkozott, rettentően élvezte is, hisz tudta, hogy egy jó darabig nem is fog... hacsak fel nem sikerül húznia megint. De látva a mai jelentet egy darabig hanyagolni fogja a dolgot.
Homlokán megcsillant a veríték a vad mozgástól. A nő hangos nyögései csak még inkább feltüzelték, csípőlökései már-már a durva kategóriába tartoztak. Őrült intenzitással repítette magukat a csúcs felé. A lány beleborzongott, mikor párja egy-egy lökés alkalmával fájdalmat okozott neki. Megpróbálta egy kicsit visszafogni, bár nem tudta, mennyi esélye van erre. Valahol tudat alatt vette a lány testének jelzéseit, és kevésbé durván tette a magáévá. Pár perc múlva zihálva rogyott a karcsú testre maga alatt.
Capri egy nyögéssel díjazta ezt a mozdulatot. Zihálása lassan kezdett alábbhagyni. – És most igazán úgy érzed, hogy sikerült megreguláznod? - kérdezett bele a szoba viszonylagos csöndjébe.
- Ó fogd be - zihálta még mindig, majd nyelt egyet - Ez most amolyan férfi dolog volt, „elvi kérdés".
- Aha. Elvi kérdés. Jó. De legközelebb inkább mellőzd.
- Mert?
A lány letolta magáról a férfit és felült. - Nem az irányítással volt a baj, hanem a vérmérsékletteddel. Úgy értem... - elgondolkodott, próbálta összeszedni az érzéseit - Egy kicsit megrémisztettél. Ez azért fura, mert élveztem, de akkor is.
- Tudom. Nem láttál még ilyennek. Sok mindent nem láttál még belőlem. De ne aggódj, bántani azért nem tudnálak - húzta mosolyra a száját.
- Oh. Kezdem azt hinni, hogy te viszont kiismertél engem.
- Ráhibáztam? Ettől féltél?
- Szóval kiismertél - nagyot sóhajtott. Őszintén szólva nem tudta, hogy miért olyan fontos ez neki. Aztán rájött: ha nem tud érdekes maradni, akkor egy idő után unalmas lesz. Ha pedig unalmas lesz... annak a vége általában két ember szétválásával jár.
- És ez baj? Mert arra következtetek, hogy ennek nem örülsz - nézett rá, miközben öltözni kezdett.
- Miért, téged meddig tud lekötni valami, amit ismersz?
- Értem már. Attól félsz, hogy te is erre a sorsra jutsz? - ült vissza mellé, és magához húzta.
- Megvan az esélye.
- Alaptalan a félelmed. Mindig mutatsz valami újat. De most nem foglak erről győzködni, elég, ha tudod, hogy még nagyon hosszú ideig nem kell aggódnod - mondta miközben végigsimított az arcán, majd gyengéden megcsókolta.
- De - kezdte megint a lány - akkor most kiismertél vagy nem? Egyszerre a kettő nem megy. Mert ha igen, akkor sürgősen ki kell találnom, hogy hogyan legyek rejtélyesebb - mosolyogott a férfire.
- Egy kis részedet kiismertem, de nem hinném, hogy csak ennyiből állsz. Elég rejtélyes vagy így is.
- Hmmm... biztos?
A lány közben visszavezette magában az érzéseit: azért akart megfelelni a férfinak, mert szerette és nem akarta elveszíteni, plusz még szerette magában azt a tudatot, hogy ő nem olyan, mint a többi ember. Szeretett kitűnni a tömegből. Talán egyrészt ezért is ment bele, hogy viszonyt folytasson egy nála 24 évvel idősebb férfival. Másrészt viszont a kihívás miatt, amit ez a kapcsolat tartogatott számára. Megfelelni egy jóval idősebb ember igényeinek... tudta, hogy ez nem kis feladat és biztos akart lenni a dolgában.
- Biztos... - csúsztatta egyik kezét a tarkójára, és mélyen a szemébe nézett - Szeretlek.
Capri érezte, hogy minden aggodalma elszáll, és melegség járja át a testét. Hirtelen levegőt venni is elfelejtett. Pontosan tudta, hogy mit jelent ez a szó, érezte a súlyát, a felelősséget, amit ez a szó keltett benne. Már nem csak egy fiatal lány, aki szeretőt játszik Martin Gore mellett. Hanem valami más, valami sokkal több... A világ kezdett elmosódni körülötte. Magához ölelte párját, hogy az ne lássa könnyeit - Én is téged - suttogta. Remélte, hogy a férfi megsejti, hogy mit érez, s közben egyszerre kívánta az ellenkezőjét is. Nem akarta, hogy gyerekesnek tartsa.
Mart érezte a lányon, hogy ez az egy szó mennyire mélyre hatolt. Most már ő is megkönnyebbült, hogy kimondta. Egy ideje kereste az alkalmat rá, hogy elsuttoghassa ezt a rövid szót, amit az érzelmek töltenek meg jelentéssel. És ő úgy érezte, hogy az igazat mondja. Nem tudta mikor, és hogyan, de a fiatal fruska a részévé vált. Lassú folyamat volt, de egyszer csak előtte volt a végeredmény, amivel eleinte nem tudott mit kezdeni. Nem volt biztos benne, hogy neki szabad-e ezt egyáltalán. Egy ilyen fiatal lány... nem értette, hogy mit láthat benne. Meglepő volt számára, hogy őt nem a hírneve, vagy a pénze érdekli, hanem ő, Martin. Rádöbbent, hogy hiányzik neki, ha nincs vele, félti a külvilágtól, megőrül, ha más férfival látja... Ma este is azt hitte, felrobban a düh és a féltékenység elegyétől, ami akkor öntötte el, mikor látta azzal a nyálas színésszel táncolni. Mikor pedig rajtakapta őket, azt hitte, puszta ököllel megy neki. Capri az övé, és ő Caprié, még ha ezt nem is köti az orrára. Kell neki ez a lány.
Finoman simogatta a hátát, majd kicsit eltolva magától újra a szemébe nézett. Hüvelykujjaival letörölte a könnyeket az arcáról.
- Ne haragudj, ha durva voltam - suttogta gyengéden.
A lány érezte amint két kéz gyengéden tolni kezdi, majd hőtől égő arcáról letörlik a forró könnyeket. Felnézett a férfire - Ugyan...- mondta, de nem bírta folytatni. Össze kellett szednie magát, bár szívesen ült volna még ebben a szétszórt állapotában.
A férfi különösen gyengéden kereste meg az ajkait, szinte simogatta csókjaival hosszú perceken keresztül. Odalentről tompán felhallatszott a zene, de egyikőjük se törődött vele. Ketten voltak. Senki más nem zavarta meg ezt az idillt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó