|
Lost in the stars - 22.
2007.02.28. 17:41
"Wanted to feel the joy, Flow between our hips..."
22.
Az idő gyorsan telt a nyaralók számára. Felvirradt az indulás napja, de mindenki sok közös emlékkel és fényképpel tért vissza a saját otthonába. Mikor Capri belépett Mart házába, különös érzés fogta el. Mikor idekerült és azután még sokáig ez a hely volt az ahol Marttal élt. Martin háza volt. De mikor most tért vissza, akkor az otthona fogadta. Elmosolyodott az érzésen, majd miután elpakolta a cuccaikat felcsatlakoztatta a laptopjára a digitális gép memóriakártyáját, hogy betöltse a képeket. Sok felvétel hatására nevetetett fel, főleg az emlékek miatt, de egy rögtön a kedvencévé vált. A képen párja ült a tengerparton. A képet oldalnézetben sikerült megalkotni, háttérben a lemenő nap narancssárgás és vöröses fényei látszottak. A képet még ő maga készítette valamikor, mikor Martin épp elmélyedt a gondolataiban. Kicsit időzött a fotónál, majd továbbnézte a többit.
Mart halkan állt meg mögötte egyik kezét a lány székének a háttámlájára téve.
- Jó kép - utalt a naplementésre, aminél kedvese elidőzött az előbb.
A lány hátrakapta a fejét - Te settenkedő! Kutakodsz utánam? - kérdezte somolyogva.
- Dehogy kutakodom. Elméletileg ez még az én házam, szabadon járhatok benne, illetve szabadon állhatok meg ott, ahol akarok - simított végig mosollyal a száján Capri vállán.
- Vigyázz, mert lassan átveszem az irányítást - mosolygott rá párja.
- Talán nem bánom ezt annyira, amíg nem lesz belőled zsarnok...
- És ha igen? Helyreraksz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel utalva arra a bizonyos éjszakára.
- De még mennyire - hajolt le, és adott egy csókot a homlokára.
- Nah azt megnézem - felelte még a lány, majd visszatért a maradék képek szemrevételezéséhez.
Martin, míg Capri a képeket nézegette és rendezgette, átfutotta a postáját, és talált is pár lapot az asztalon, amit valószínűleg Rosalie, a bejárónő hagyott ott. A sajtókonferenciás kiszínezett interjú volt benne. Az együttessel alig foglalkoztak, inkább a konferencia utáni lerohanásról volt szó.
Capri közben kivégezte a képeket, majd elindult párja után. Látta, hogy elmélyülten olvas valamit. Finoman karolta át hátulról mélyet lélegezve beszívva párja illatát - Mit olvasol? - duruzsolta a fülébe.
- Csak a szennylapok további lejárató hadjáratát. A sajtótájékoztató - mutatta fel a cikket úgy, hogy kedvese is olvasni tudja - Természetesen megint ferdítettek, de engem ez már valahogy nem érdekel. Most túl nyugodt és elégedett vagyok ahhoz, hogy felidegesítsem magam rajta. Tessék, olvasd el, ha akarod.
- Nem akarom - temette arcát párja hátába - Egy darabig újságot sem akarok látni, csak azt, ahogyan égnek.
- Ahogy gondolod.
- A francba, add ide! - mondta a lány. A férfi átnyújtotta a lapot válla fölött.
Utálta, ha ráhagyták a dolgokat, mert ezzel elérték nála, hogy meggondolja magát dolgokkal kapcsolatban. Mikor megkapta a cikket, olvasni kezdte.
„...A jelek arra engednek következtetni, hogy Miss Sophie a terhességét használja fel arra, hogy Mr. Szmandánál eredményeket érjen el, aki ezt némán tűri, hisz a gyermekéről van szó, amit eme gátlástalan nőszemély szemérmetlenül ki is használ. Barátnője a 22 éves Bernadett zsenge kora ellenére igencsak ügyesen keverheti a kártyáit, ha Mr. Gore még maga mellett akarja tudni a lányt. Lényegre törő kérdéseinkre a két nő agresszívan lépett fel és szöktek meg előlünk, 'párjaikat' hátrahagyva. Majd feltehetőleg magyarul kezdtek el szitkozódni az üvegajtó másik oldalán, amiért sikerült rámutatnunk valódi énjükre. A rajongók és a sajtó aggódva figyeli a két magyar lány cselszövéseit, melyek segítségével megcsinálták saját szerencséjüket. Hallgatásuk beleegyezés.”
Capri felpillantott az újságból - Szóval, ügyesen keverem a kártyáim, és ezért akarsz magad mellett tudni. Magyarul szitkozódni?! - csattant fel - Meghallgathatod, ahogy magyarul elküldelek máshová te...! - mondta az újságnak elképzelve azt a sok-sok újságírót.
- Naná. Te vagy az én külön bejáratú kártyakeverőm - húzta az ölébe melegen rápillantva - Ne törődj velük. Mind irigy.
- Főleg az a nő, aki megpróbált lehordani engem - kárörvendően elvigyorodott - Bocs csajok, de ezt most az én köröm.
Az asztalra dobta az újságot.
Mart felnevetett - Az. De mielőtt túlságosan megnyugodnál, a cikk folytatódik a következő oldalon is.
- Direkt csinálod? - nézett rá a lány.
- Ééééén, ugyan... Csak tudom, hogy szereted tudni, mi történik a világban. Vagy legalábbis mit írnak össze rólatok, hogy ne érjenek felkészületlenül a dolgok - ütött finoman a lány orrára mutatóujjával.
- Vagy csak élvezed, ha dühöngeni látsz - csóválta a fejét a lány, majd újra a kezébe vette a lapot.
„A szigeten történt kérdésekre sem válaszolt a két hölgy. A férfiak tagadták, hogy orgiák illetve Sophie esetében rivalizálás történt volna, de több mint valószínű, hogy ez is csak a két külföldi lány műve. Biztos forrásból értesültünk róla, hogy Dave Gahan és Eric Szmanda közt komoly harcok folytak Sophie kegyeiért. Egy alkalommal össze is verekedtek, aminek láthattuk nyomait, mikor megtalálták őket. Úgy látszik, hogy Sophie két vasat tartott a tűzbe és kedvére eljátszott a két férfival.”
- Nem túl hízelgő, igaz? - nézett az undorodó arcot vágó kedvesére - Csak azt nem tudom, hogy ezeket honnan vették.
- Nem tudom, de ha Zsó feleennyire lenne érzékeny, akkor még élvezte is volna azt a szigetet - majd újra az asztalra dobta az újságot, most már végleg.
- Valószínűleg. Még jó, hogy velem nem hozták össze.
- Hehehe. Valld be, hogy szeretted volna.
- Hát... eredetileg úgy indult... - hunyorított rá mosolyogva, majd kitért Capri legyintése elől, és szorosan magához húzta - De aztán jöttél te, és mindent megszereztél magadnak, avagy mondhatnánk, hogy jól keverted a kártyákat.
- Tényleg, mennyin múlt a dolog?
- Számít ez már?
- Csak kíváncsi vagyok. Szóval?
- Mondhatom, hogy sokon?
- Neked kell tudnod, én nem látok bele a fejedbe. Érdekes, azt hittem, hogy gyerekként fogsz kezelni - gondolkodott el a lány.
- Ahogy levettél a lábamról, az minden volt, csak nem gyerekes.
- Ebbe a végén még belepirulok.
- Na azt megnézném... Akkor pirultál el utoljára, mikor egyik együttlétünk alkalmával... - odahajolt a füléhez, és elsuttogta, hogy mi mindent művelt vele csak hogy pirulni lássa.
A lány élvezettel hallgatta vissza a történetet, majd hagyta ott a férfit, mondván, hogy van egy kis dolga a városban. Igazság szerint csak egy kis levegőre volt szüksége, de azért elkezdett összecuccolni. Mart hagyta elmenni a lányt, ő maga egy bandával kapcsolatos hivatalos levelet vett a kezébe, és azt kezdte olvasni.
A lány mintegy 20 perc múlva tért vissza. Rájött, hogy semmi kedve egyedül csatangolni, úgyhogy Martin keresésére indult.
- Mondd csak - szólalt meg a férfi fel sem nézve a levélből, mikor megérezte a lány jelenlétét.
- Ennyire rám vagy hangolódva? - kérdezte mosolyogva Capri, majd az asztalra ült, hogy felhívja magára a férfi figyelmét - Gyere el velem sétálni – kérte.
A férfi tekintete lassan végigmérte a csinos lányt, ahogy felnézett rá - Úgy tűnik. Hova akarsz menni?
- Mindegy, csak gyere.
Egy pillanatig gondolkodott, majd rábólintott és felállt. Az a levél megvárja.
Capri kézen fogta párját, majd bevezette a városba. Egy ideje sétáltak már és jókat beszélgettek, mikor egy igencsak forgalmas bolt előtt haladtak el. A lány bekukkantott és hirtelen eszébe jutott valami. Beugrott neki a kép a semmiből, ahogy Mart a füléhez hajol és mesél... A férfira sandított, majd behúzta a boltba. Érezte, hogy megkívánta őt, de esze ágában sem volt megvárni míg hazaérnek, sőt egyáltalán hazamenni.
- Mit csinálsz? - nézett párjára, aki még mindig a kezét fogta, és találomra lekapott egy fogasra tett csipkés felsőt, majd határozottan a próbafülkék felé kezdte húzni.
- Majd meglátod - mondta. Mikor a kiszemelt helyhez ért nem feltűnően, de szétnézett, majd berakta a felsőt is és ő maga is belépett. Ránézett Martra, majd fogta és berángatta maga mellé. Ezután az ajtó előtt termett és bezárta azt. Onnan mosolygott a férfira.
A férfi arcán a meglepettség helyét kezdte átvenni egy kis mosoly, ahogy kezdte kapizsgálni, mi is ez az egész. - Mit látok meg?
A lány nem felelt, hanem egy lépéssel kedvese előtt termett és vad szenvedéllyel csókolta meg. Mart magában mosolyogva viszonozta a csókot, kezeit Capri fenekére csúsztatva. Érezte, hogy a lány puha teste teljesen hozzá préselődik.
Capri finoman kezdte végigharapdálni párja nyakát. Sosem gondolta volna, hogy egyszer erre kerül sor az életében, pontosabban egy próbafülkében... de kit érdekel? Nagyon élvezte, sőt...
- Keresed az izgalmat? - suttogta visszafogva sóhajait.
- Te nem? - kérdezett vissza a lány, miközben kezeit párja pólója alá csúsztatta, majd hirtelen meggondolva magát - és egy igencsak gonosz vigyor kíséretében - a kezei hirtelen irányt váltottak és megindultak lefelé.
- Hogyne.
Tetszett neki a lány hevessége, és a spontán ötletek, amik kipattantak démoni vörös fejéből.
- A kis mesém az oka, igaz? - húzta egy kis gúnyos mosolyra a száját kicsit hátradöntve a fejét, miközben lenézett a sunyin csillogó szemekbe.
- Csak segítek, hogy legyen még mit mesélned - érkezett a válasz, miközben meghúzta Mart övét és kicsatolta azt, majd a cipzár körül kezdett legyeskedni a keze.
- Nem rossz ötlet. Szeretem az ilyesfajta meséket - simított végig a lány oldalán feljebb húzva a fekete felsőt.
Miután lehámozta párjáról a nadrágot, incselkedőn süllyesztette el a kezét az alsónadrágban. Alaposan feladja a leckét a férfinek, ezt eltökélte. Eljátszott párja érzékeivel. Nem tapintott a lényegre, még nem, hanem igyekezett távolból felingerelni, miközben újra Marthoz hajolt, hogy megcsókolja, és néha beleharapjon a férfi alsóajkába. Mart elfojtott egy nyögést, ahogy az ügyes kéz elkezdte ingerelni a nadrág alatti területeket direkt kikerülve a lényeget.
- Fel akarsz csigázni?
- Nem kell mondanod, tudom, hogy remekül értek hozzá - mosolygott rá kedvese - De szerintem elég nyilvánvaló.
Mart nem mondott semmit, csak félig lehunyt szemhéja mögül figyelte kedvesét, és hagyta, hogy néha elkapja az alsóajkát. Nem akarta könnyen adni a győzelmet. Néha ki is tért a fogai elől.
- Persze, elvárod, hogy csak én dolgozzak. Ez így elég egyoldalú, nem gondolod?
- Te akarsz felcsigázni, nem? Akkor meg ne panaszkodj, drágaságom... - markolt bele a fenekébe közelebb húzva magához.
- Ne kekeckedj - mondta a lány, miközben elkezdte letolni Martról az alsót is és mikor ezzel megvolt, lassan guggoló helyzetbe hozta magát. Tudta, hogy mi a férfi gyengéje. Mart a következő pillanatban megérezhette kedvese nyelvét magán, amint épp lassan eljátszva ingerli néha finoman bevonva a fogait is.
Martot váratlanul érte ez a fordulat. Viszonylag rég érezhette magán így párját. Nem tudott visszafogni egy nyögést. Capri elmosolyodott, de nem hagyta abba a műveletet, hanem kicsit belelendült. Érezte, hogy egyre inkább beindul, hogy egyre keményebb lesz férfiassága a lány ügyködései folytán. Lehunyt szemmel, hátrahajtott fejjel és a fülke két oldalsó falának támasztva karjait élvezte a műveletet. A lány érezte hatását Martra, de addig nem hagyja ott, míg a férfi már szinte képtelen visszanyelni a sóhajait. Remélte, hogy sikerül alaposan feltüzelnie ezzel párját, kíváncsi volt, hogy mit ér el nála.
Mart egy darabig még becsülettel bírta a kényeztetést, de kezdte megőrjíteni a tudat, hogy kedvese ajkai siklanak újra és újra rajta fantasztikusan ügyesen. - Talán... igazuk van az újságoknak... tényleg tudsz valamit... - nyögte elég hangosan, ahogy kiszakadtak belőle a szavak.
- Néha a firkászok is írhatnak igazat - suttogta vissza a lány - De ha kérhetném egy kicsit halkabban, mert azt hiszem, ha ennek híre megy, akkor tudnának mit írni - majd figyelmét újra Martinra összpontosította.
- Te akartál ide berángatni... - válaszolta. Kezdte elveszteni öntudatát.
A lány nem felelt, hanem könyörtelenül folytatta a műveletsort. Ki akart kényszeríteni párjából egy mozdulatot, ami arra ösztönözze őt, hogy hagyja abba. Martin nem bírta tovább. Egyik kezével megmarkolta a nő haját, és megpróbálta elhúzni magától, miközben csak annyit nyögött: - Ne!
Capri diadalittas mosollyal emelkedett fel, miközben egyik keze körmeivel finoman végigszántott Mart ágyékán, majd elmélyült a férfi szemeiben. Kíváncsi volt, hogy mit lát bennük. Martból sikeresen előcsalogatta a kis akciójával az "állatot". Vad szenvedély lobbant benne. A lány győzött. Megmutatta, hogy mire képes. Egy pillanat alatt a fülke szemközti oldalához szegezte, miközben felgyűrte a rövid farmerszoknyát.
- Mondd, mit akarsz, mit mondjak? - kérdezte pár centire az ajkától.
- Mondani? Nem vagy az a beszédes fajta - nézett Capri Martin szemébe, ahol ugyanazt a tüzet látta lobogni, ami őt is égette belülről.
- Tényleg nem - súgta a szájába, miközben megtalálta a bugyi szélét, és egy pillanat alatt leszedte párjáról. Vadul kapott Capri csókjai után miután párszor végigsimított magán, majd megemelte a lányt, hogy a dereka köré kulcsolhassa a lábait, de még nem lendült előre a csípője. Egy kicsit vissza akart adni a kölcsönből.
A lány sejtette, remélte, hogy párja nem akar ennek még véget venni. Hallotta a kint lévő emberek hangjait, az általuk okozott zajokat. Ha valaki beles az ajtó fölött... Az adrenalin már egy ideje száguldozott a vérében, de erre a gondolatra megugrott a szintje. Mart befejezve a csókot gonoszan elmosolyodott, ahogy egyik kezét kettejük közé csúsztatta, majd kiélvezve minden apró másodpercet, alig érintve a lányt nyúlt be a felgyűrt szoknya alá. Capri elnyelt egy hangos nyögést, mikor megérezte Martin ujjait. Saját ujjai belemélyedtek a férfi vállába, fejét hátravetette a falnak. Direkt lassan, ráérősen ingerelte legérzékenyebb pontját, miközben áttért a nyaka és a dekoltázsa csókolgatására. Kíváncsi volt, meddig bírja. A lány tudta: egymással versenyeznek. Választhat: vagy elmerül az élvezetben, vagy még ellenáll. Nem akarta könnyen feladni a dolgot. Érezte, hogy érzékei kezdik felmondani a szolgálatot, hogy bénultam kapaszkodik Martba, hogy lassan elveszik, de még tartotta magát. Szenvedett, de nagyon élvezte.
Látta rajta, hogy már nem sok kell neki. Tudta, mi indítja be még inkább. Ujjai lassan siklottak tovább, majd hirtelen a nő ölébe hatolt velük. Capri tompán felnyögött. Érezte, hogy egyre inkább remeg a teste. Szinte már fájón vágyott a férfira.
Ujjaival nem kegyelmezett a lánynak. Mosolyogva harapdálta illatos nyakát mialatt ujjai lázasan dolgoztak. Érezte, hogy teste mennyire kívánja már őt. Időnként ő is elkapott egy-egy beszédfoszlányt, ahogy a mellettük lévő fülkék valamelyikében próbáltak ruhát, de nem érdekelték az emberek. Mindennél jobban kellett neki ez a boszorka a kis játékaival együtt.
Érezte: vége, hamarosan elesik, kiesik a versenyből. De nem is érdekelte már az egész, akarta Martot, kellett neki, és nem tűrt ellenvetést. Nehezen összeszedte magát annyira, hogy a férfire nézzen. Szinte felperzselte a tekintetével.
- Elég volt? - tudakolta megemelve a fejét. Látta azt a perzselő tekintetet, amibe szinte beleszédült.
Nyelt egyet, mielőtt felelt volna - Elég – lehelte Capri, alig hallhatón, de hangján így is érezni lehetett a fájdalmas vágyakozást.
Mart nem csigázta tovább. Érezte, hogy az ő torka is kiszáradt. Lassan kihúzta ujjait. Érezte, hogy Capri csípője öntudatlanul mozdul vele. Kicsit feljebb emelte, hogy ágyékuk kényelmesen összeolvadhasson. Elégedetten nyögött fel halkan, mikor ez megtörtént, és rögtön mozogni kezdett a lányban. Érzékei a maximumra voltak csavarva. Egyszerre hallott mindent a boltban, és semmit Capri halk reszketeg sóhajain kívül. Mikor végre eggyé lettek a lány úgy érezte, mintha láncoktól szabadulna meg és szárnyra kapna. Ketten repültek, együtt. Elnyelte sóhajait, legalábbis igyekezett. Érezte, hogy ki van hegyezve mindenre: a szagokra, a zajokra, érzékelte maga körül a világot, amit általában nem szokott, de ez nem zavarta. Nem érdekelte. Tudta, hogy hol van, hogy itt kell lennie Mart oldalán. Már nem érezte volna magát teljesnek a férfi nélkül. Kiállta a próbákat, amiket ki kellett, holott még hónapokkal ezelőtt azt hitte, hogy nem lesz képes rá, nem lesznek képesek együtt élni, ennyire összecsiszolódni. És úgy tűnik, hogy mégis.
A férfi néha önzőnek érezte magát. Önzőnek, mert magának akarta a lányt. Minél többet akart behabzsolni belőle, a lényéből, az érzelmeiből, a testéből... Ezért kapaszkodott néha már szinte kétségbeesetten belé szeretkezéseik alkalmával. Időnként félt, hogy otthagyja őt egy fiatalabb pasasért, hogy egy idő után nem fogja tudni kielégíteni az igényeit. Tudta magáról, hogy szerelmes. Pedig nem szokott az lenni. Azt hitte az elején, hogy csak könnyed, kötetlen szex lesz, erre fog alapulni a kapcsolatuk, de már a szigeten érezte, hogy ez nem biztos, hogy működni fog. Ahogy a hetek, hónapok alatt megismerte a lányt, rájött, hogy többet érdemel, mint hogy csupán a "játékszer" szerepét töltse be. Ha most elhagyná, érezte, hogy maga alá zuhanna.
De most itt van vele, és a jelek szerint esze ágában sincs lecserélni őt. Az ő nevét suttogja szinte hangtalanul, hogy senki se hallhassa meg a vékony válaszfalon túl, az ő vállába kapaszkodik szinte fájdalmasan, az ő teste fonódik egybe az övével, az ő csípője diktálja a ritmust, amire hullámzik csodás lénye. Hiába a kis hatalmi játékok. Az övé. Egészen. Csípőjével ezen gondolatok után még erőteljesebben lendült előre olyan mélyre hatolva, amennyire csak lehetséges. Hallotta, ahogy a lány feje párszor halkan a falnak ütődik hevességükben. Egyre jobba szorította a fehér combokat. Megőrült a közelségétől, a teste melegétől, az érzéstől, ahogy körülöleli őt nőiességével.
Capri érezte, hogy közel van a vége. Nem akarta. És nem a testi élvezet miatt - ami nem volt elhanyagolható - hanem azért a lelki békéért, amit most érzett. Emlékezett még a szigetbeli önmagára az első közös estéjükre, az első félve megtett lépéseikre, amit akkor tettek, mikor nem tudták, hogy mi lesz ebből, nem tudták, hogy érdemes-e belevágni. Sokszor átkozta el magában a szigetet, és volt, mikor tényleg úgy érezte, hogy hibát követett el, mikor kimondta: 'Ha te felvállalod, akkor én is'. De tudta, hogy téved. Ekkor megérezte párja, szerelme egy határozott csípőmozdulatát és azt is, hogy ezzel elszakadt az utolsó tartó kötelék, ami a világhoz kapcsolta. Sodródni kezdett kifelé, ahogy a gyönyör elemi erővel végigpezsgett benne. Megmerevedett egy pillanatra. Nem akart hangosan nyögni, de tudta, hogy nem fogja tudni visszafogni magát.
Nem bírta már sokáig. A vad tempó, amivel száguldottak, elvette az eszét. Mindketten a minimálisra csökkentették a nyögéseket, szinte némán szerették egymást. Érezte, hogy a visszatartott hangok miatt megfeszül a teste, és erei kidagadnak a nyakán, csakúgy mint a lánynak, amiket rögtön végig is csókolt, majd elvesztve a fonalat a nyakába zihált. Pár pillanat múlva teste nagyot rándult, ahogy átlépte a határt követve szerelmét a pillanatnyi megsemmisülésbe. Nagyon nehezen tudta megállni, hogy ne túl hangosan nyögjön fel. Mikor megérezte, hogy kedvese nem fogja tudni így magában tartani az élvezet hangjait, gyorsan a szájára szorította sajátját, és hagyta, hogy csókjai közben az ő szájába nyögjön bele kínjában.
A lány lassan kezdett visszatérni. Érezte, hogy teljesen kimerült: teste szüntelenül remegett, kiverte a víz, a haja a homlokán és a tarkóján tincsekbe tapadt. De békesség öntötte el. Lassan Martinra emelte a tekintetét és elmélyedt a zöld szempárban. Sokat kiolvasott belőle, talán most először. Tudta, hogy ugyanazt érzik, ugyanazt gondolják. Visszafogott szenvedéllyel csókolta meg, beleadva minden érzelmét, amit a férfi iránt érzett hosszan elnyújtva ezt a beszédesnek szánt csókot.
Capri tekintete olybá tűnt számára, mint egy feneketlen kút, mely magába szippantja megmutatva tényleges érzéseit. Ritkán engedte ennyire mélyre látni őt. Tisztában volt vele, hogy mindkettejüknél nagy érzelmek mozognak a háttérben. Mindegy, hogy hol voltak, hogy mit csináltak, az volt a lényeg, hogy együtt lehettek - legalábbis Martinnak ez számított. Odaadóan viszonozta az érzelemmel teli csókot. Ő is beleadott mindent, amit pillanatnyilag érzett, miközben lassan kicsúszott a nőből, és leengedte a földre.
Mikor szétváltak a lány csak ennyit suttogott: - Szeretlek - tudta, hogy nem először mondta ki, de most úgy érezte, hogy muszáj volt. Kikívánkozott belőle.
Martin magához húzta még egyszer, és adott még egy csókot, amiben benne volt válasza.
Miután visszavették a ruháikat, kisomfordáltak a fülkéből fülig érő szájjal, Martin pedig fejcsóválva nézte, ahogy Capri ténylegesen megveszi magának azt a lilás-bordó csipkemintás felsőt, ami tanúja volt szeretkezésüknek odabent. Úgy tűnt senki sem vett észre semmit, így problémamentesen kisétáltak az üzletből, majd maga is mosolyogva nézte a felnevető lányt. Gyönyörű volt, ahogy sugárzott a boldogságtól. Szerette, ha ilyen. El tudta volna nézni órákig. Kéz a kézben sétáltak vissza a birtokra. Jól esett nekik a séta, noha mindketten lefáradtak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó