|
Lost in the stars - 41.
2007.02.28. 19:53
41.
Pár hét múlva napvilágot látott a Depeche Mode új albuma. Martin személy szerint izgatottan várta a reakciókat. Az első single beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és az új korong is bombaként robbant be. A világon a Mode-rajongók elégedetten hallgatták a friss anyagot. Zömében kedvező kritikákat kaptak. Volt pár cikk, ami említette Mart és Capri még mindig tartó kapcsolatát is mint esetleges inspirációt a dalszövegekhez, de ezek elenyészők voltak.
"A Depeche Mode visszatért, és régi fényében tündököl!"
"Az elektronikus zene nagyjai visszanyúltak a régi hangzáshoz a rajongók többségének nagy örömére."
"A Depeche Mode-on nem fog az idő!" - harsogták a szalagcímek. Elégedetten dőlhettek hátra, a DM szekere tovább futott.
A következő turnéra is hasonlóképp, mint a 'Playing The Angel' albumnál, néhol már el is kapkodták a jegyeket. Eseménydús év elé néztek.
Martin lelkiekben már készítette magát. December 22-én koncertezniük kellett a szokásos KROQ karácsonyi koncertesten, de előtte pár nappal még valami idióta partira is meghívták őket. Időközben a legnagyobb meglepetésére Martinnak sikerült időt szakítania az ajándékok beszerzésére is, amiket egyébként nem szeretett túlságosan vásárolni, mert az egyenlő volt a tömeg közé menetellel.
Capri - amint mód volt rá - meghallgatta az új albumot és elismerte a fiúk munkáját. Épp olvasta az egyik újságcikket, ami a fiúkat dicsérte, mikor Martin elmesélte neki, hogy egy partira hivatalosak - Milyen partira? - kérdezett vissza.
- Valami karácsonyi flancolás egy elegáns szállodában vagy hol. Időnként bájvigyorogva el kell mennünk ilyen estélyekre - sóhajtott.
- Oh, szóval olyasmi, hogy koktélruha és a többi?
- Pontosan. Ugye eljössz velem?
- Szenvedjünk együtt? - mosolyogott rá a lány - Persze, hogy el. De csak ha szépen kérsz.
- Akkor szépen kérlek. Majd együtt suffer wellezünk - mosolygott rá végigsimítva a karjain.
- Csak esküvői ruhát ne ölts. Az szíven ütött. Apropó, erről jut eszembe: hol tartod a tollas cuccaid?
- Na igen, érdekes tapasztalat volt az az esküvői ruha... - mélázott el, majd a kérdésre újra visszatért - Miért kérded?
- Tetszenek - mondta a lány, ami tömören azt jelentette, hogy 'Mondd meg, de egyébként is megtalálom és nem látod őket viszont.'
- Mit akarsz velük csinálni? - nézett rá gyanakvóan.
- Semmit - nézett rá ártatlanul kedvese.
- Na persze... - vigyorodott el - És mi van akkor, ha nem mondom meg?
- Akkor megtalálom őket, te viszont semmit sem fogsz. Ne akard, hogy egy nő kutakodjon a dolgaid közt.
- Jól van, jól van. Majd megmutatom őket, és kaphatsz egyet-egyet belőlük. Jó lesz?
- Jó - mosolyodott el diadalittasan – Visszatérve… Ez azt jelenti, hogy szereznem kell egy koktélruhát?
- Pontosan azt. Megveheted, amit csak akarsz. A jelszó: flancolás. De azért az elegancia is lényeges, de azt hiszem ezt felesleges mondanom, bízom az ízlésedben.
- Nocsak, nem is hittem volna - mosolyodott el - Akkor szerintem kezdem is – állt fel.
- Mit? - nézett rá kérdőn, mivel újra elkalandoztak gondolatai.
- Megtervezem, hogy mit is akarok. Tudod, megfontolt fajta vagyok.
- Ja, jó - hagyta rá, majd egy nagy nyújtózás után kiment játszani Seliával a kertbe.
Párja pár percig mosolyogva elnézte a játszó feleket. Mindketten nagyon édesek voltak. Nagy nehezen azonban mégis visszatért az eredeti céljához. A vásárlással nem bajlódott sokat. Egy szép méregzöld ruhát vett. A darab szépen követte a teste vonalait, szatén voltának köszönhetően gyönyörűen játszott rajta a fény. Elégedetten ment haza és pakolt le.
Az a néhány nap, ami a partiig hátra volt gyorsan elrepült. Eljött ama nemes pillanat, mikor Caprinak fel kellett vennie a ruháját. Martin épp a nyakkendőjét igazította meg, majd elégedetten nézett végig fekete ingén és sötét öltönyén. Útra kész volt, és már lent várakozott az előszobában a tükör előtt állva.
Megint csak Ő jelent meg utolsónak. Mindegy. Leért és párja elé sétált. Sokatmondóan mérte végig. - De jól nézel ki – mondta.
Mart vett egy mély levegőt, hogy visszanyelje máris ágaskodó vágyát, ahogy végigmérte az elegáns lányt.
- Vadító vagy - súgta rekedten - Legszívesebben visszarángatnálak a hálóba - pásztázta szemérmetlenül tekintetével.
- A zöld van rád ilyen hatással? - mosolyogott rá.
- Nem, te! - lépett oda hozzá és futtatta végig kezét a selymes anyagon, miközben a nyakába csókolt.
Beleborzongott az érzésbe, de elrángatta a gondolatait - Nos, Mr. Gore, hogy tervezi az estét? Mert én kész vagyok az indulásra.
- Ha tehetném, ki se dugnám a lábam az ágyból mellőled, de sajnos tényleg indulnunk kell, ha nem akarunk elkésni... - lehelte a lány szája fölött, majd kézen fogva a kocsi felé kezdte vezetni.
Erősen kellett a vezetésre koncentrálnia, mert szíve szerint folyton a lányt nézte volna... illetve nem csak nézte volna. Mire odaértek, szép kis vendégsereg gyűlt össze. Ahogy kiszálltak a kocsiból, pár újságíró kezdte nyaggatni a kérdéseikkel és villogtak a vakuk is.
Amint beverekedték magukat a bejáraton minden lenyugodott, oda már nem követhették őket - Ezt sosem fogom megszokni - nézett vissza a lány, majd barna tekintetét a férfire emelte - Mutatod az utat?
- Persze - nyújtotta karját, majd bevezette a díszes bálterembe, ahol elől egy zenekar szolgáltatta a zenét a táncolni óhajtóknak, a tánctér körül pedig nyolc-, illetve hatszemélyes asztalok álltak, amiknél már páran ültek is. A többiek keringtek a teremben, és környékén. Mindenhol csillogás, méregdrága ruhák és mosolygó arcok. Martin, ha unatkozott ilyesmi estéken, gyakran találgatta, hogy vajon ki mosolyog szívből jövően, és ki kényszeredetten. Dave és Jen már ott voltak és Andy is nemrég jöhetett meg a felségével. Jenny mosolyogva integetett az érkezőknek. Martin visszaintett, majd a kis csapat felé vezette párját.
Sorban üdvözöltek mindenkit. - Unjuk szét az agyunkat! - jelentette ki Andy, ahogy hátradőlt a székén. Nem szerette az ilyen puccos dolgokat.
- Hát igen. Mindig megfogadom, hogy soha többet nem jövök el Dave-vel, de valahogy mindig rávesz - válaszolt Jenny pezsgőjét kortyolgatva, miközben jobb kezét férje karján nyugtatta.
Mart csak bólogatni tudott.
- Engem nem kellett sokat győzködni, elég volt Mart szenvedő szemibe néznem. Egy közös kínzást kihagyni? Ugyan! - mondta Capri.
Andy felesége elmosolyodott, Dave viszont csak egy alig észrevehetően gúnyos mosolyt küldött a lánynak. Capri negédesen mosolygott vissza Dave-re. Ma este nem hagyja magát felhúzni.
Pár perc múlva megnyitották egy hosszas beszéddel az estét, majd felszolgálták az ínycsiklandozó ételeket is.
Dave nem tudta megállni, hogy párszor, mikor senki sem figyelt, kétértelmű pillantásokat küldjön a szőke férfi felé, de a nejével az oldalán nem tett egyebet. Capri észrevette ezeket a pillantásokat. Csodálkozott, hogy Dave ennyire akaratos és merész. Jenny ott ült közvetlen mellette!
- És Capri, te elmész a fiúkkal 22-én a koncertre? - kérdezte Jen a lány felé fordulva.
- Még nem tudom, nem hívtak.
- Akkor meg vagy hívva - tette le villáját Mart miután lenyelte a falatot a szájában - Nem tudtam, hogy akarsz-e jönni.
- Nem kérdezted - nézett vissza rá a lány.
- Elfelejtettem - sóhajtott - Sűrű volt a program.
A lány finoman simított végig párja combján az asztal alatt válaszul. Mart kellemesen megborzongott az érintéstől, és Caprira nézett egy igéző pillantást küldve felé. Dave figyelte őket, majd pár perc múlva sikerült egy hosszabb pillantást váltania Martinnal.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó