|
Lost in the stars - 42.
2007.02.28. 19:56
"And you're shouting at me..."
42.
Az est lassan telt. Eljött az az idő is, mikor végig kellett futni a kötelező köröket.
- Nah. Ki kezdi? - kérdezte nyújtózkodva Andy.
- Majd mi - válaszolta Dave kelletlenül, majd Jennek nyújtotta kezét.
A nő készségesen belékarolt, majd távoztak.
- Kiknél kell kört tenni? - nézett Martinra Capri.
- Ismerősöknél, fontos embereknél estébé... Vannak lemezkiadóktól, a média különböző területeiről, zenészek, színészek, filmesek... felső tízezres puccparádé - mondta kicsit unott hangszínben, de tekintete élénken követte az embereket - Azt hiszem, lassan nekünk is el kellene kezdeni.
- Én is kellek?
- Ha nem akarsz, nem kell jönnöd - vonta meg a vállát.
- Hagyjalak egyedül? Még elvesznél nekem.
Martin rámosolygott - Akkor gyere, bemutatlak pár embernek.
Bólintott majd felállt.
A lány 30 percig hősiesen tűrte a procedúrát, de nem érezte magát igazán jól, ha bájolognia kellett. Párja inkább elengedte maga mellől. Capri hálásan tekintett rá, majd elment egyedül felfedezni a helyet. A terem tágas volt és szép és tele emberekkel. A sok idegen arc között végül két ismerőst látott meg, de ennek nem igazán örült. Az egyik párja volt. A másik Dave. Tisztes távolságból figyelte a jelenetet.
- Hogy én hogy utálom az ilyen estéket... - jegyezte meg Mart félhangosan mikor melléállva Dave is a tömeget kezdte fürkészni.
- Egyetértünk. Szívesen lelépnék.
- Én is - bólintott belekortyolva viszkijébe.
- Egyedül? - nézett rá egy sokat sejtető mosoly kíséretében.
- Miért, te? - viszonozta a pillantást.
- Nem feltétlen.
- Örült... - nevetett fel csóválva a fejét.
- Mert?
- És kit vinnél magaddal? - kerülte ki a választ.
Dave lassan végigmustrálta a szőke férfit - Nem is tudom... adj tippet…
- Na ezért vagy őrült - vigyorgott rá - Képes lennél lelépni velem, miközben itt van Jen és Capri is... - állapította meg félig kérdezve.
- El is tűnhetünk. Ne mondd, hogy ellenedre lenne… - közelebb hajolt hozzá - Tudom, hogy benne lennél – súgta.
Mart egy pillanatra visszatartotta a levegőjét, míg átvillant az agyán a lehetőség. Nem válaszolt, csak a férfira nézett.
A lány eközben egyre fokozódó dühvel nézte a jelenetet.
- Nos? - kérdezte, miközben finoman végigfutatta ujjait Mart oldalán. Felajánlotta magát Martinnak.
A férfi szája kiszáradt a lehetőség hallatán. Dave tényleg ennyire akarja őt?
- Te tényleg megőrültél.
- Lehet - mosolygott rá ördögien az énekes.
A másik igyekezett józanul gondolkodni, ami az ötödik viszki után már nem ment olyan könnyen. Elkapta a tekintetét Dave-ről, mert úgy érezte, beleszédül abba a zöld pillantásába. Oldalán még mindig érezte ujjai nyomát ott, ahol végigsimított rajta. Tényleg felajánlotta volna magát? Kellemesen megborzongott. Nem.
- Nem lehet - súgta halkan, nagyot kortyolva italából.
- Egészen biztos vagy benne?
Mart egy pillanatig habozott, majd némi bizonytalansággal, de bólintott.
Dave elmosolyodott. Látta azt a bizonytalanságot. Nem érdekli, ha ott is lesz Capri. Akkor is megszerzi a turnén a férfit.
- Szerintem menjünk - indult el valamerre Mart, csak hogy minél hamarabb szabadulhasson Dave bűvköréből.
A férfi hagyta előremenni társát. Már épp indult volna ő is, mikor a csuklójánál erős szorítást érzett. Hátrakapta a fejét. Capri igencsak dühös tekintetét látta maga előtt - Van egy perced? - kérdezte. Hangja remegett az elfojtott dühtől.
Fölényesen mérte végig, és gúnyosan odavetette: - Csak nem dühösek vagyunk?
- Nem alacsonyodom le a szintedre odáig, hogy mások előtt játsszam ezt le veled - mondta, majd megindult egy másik terem felé maga után rántva a férfit.
Az énekes kelletlenül követte.
Megvárta, míg beérnek az ajtón, majd Dave felé fordult - Megtudhatnám, hogy mi volt ez, Gahan?
- Beszélgettünk. Az talán nem bűn? - dőlt karba tett kézzel egy zongorának.
- És az, hogy élvezettel simítottad végig az oldalát, az is a beszélgetés része volt?
- Milyen éles valakinek a szeme... - vigyorodott el.
- Ha jól emlékszem az előző beszélgetésünk alkalmával, mintha épp azt fejtegettem volna ki neked, hogy tartsd távol magad Martintól.
- Valóban? Tényleg, mintha valami derengene... Csak az a bibi, hogy ez neki nem volt ellenére. Ez piszkálja az a kotnyeles kis csőrödet, mi? - kérdezte a végére már indulattal a hangjában.
- Gahan, nagyra értékelném, ha kitakarodnál a Martinnal közös életemből és semmilyen szinten nem jelennél meg benne! - emelte fel a lány is a hangját.
- Én meg nagyra értékelném, ha nem rángatnál állandóan beszélgetni, hogy a szaros követeléseidet nyavalyogd el nekem! - válaszolta hasonló hangerővel ökölbe szoruló kezekkel. Kezdte elveszíteni az érzelmei feletti uralmat.
- Ameddig Martint akarod meghúzni, addig ez van te rohadék! Tudod, megtehetném, hogy most azonnal megyek Jennyhez és véletlenül elejtek egy pár szót, arról a múltkori stúdióbeli esetről vagy épp a 6 évvel ezelőttiről! - leplezetlenül engedte ki a hangját.
Dave-en látszott, hogy eldurrant az agya erre a megjegyzésre.
- Ne merészeld!
- Félünk Gahan? - mosolyodott el gonoszul a lány.
- Ne szórakozz velem, te ribanc! - köpte felé a dühtől egyre vörösebb fejjel.
- Mit teszel? Megversz? Megölsz?
- Talán ebben a sorrendben kéne, kösz az ötleteket.
- Próbáld csak meg - mondta a lány és megindult kifelé.
- Hova mész?! - kiáltott utána.
- Mit gondolsz? Vissza. Aztán ki tudja? Tudod, sokat szeretek beszélni… sokféléről.
Dave két dühtől villámgyors lépéssel utolérte, és erősen megragadta a karját, hogy visszaránthassa. Mikor szembe került vele, hangosan sziszegte az arcába: - Azt már nem! Itt maradsz szépen! Ha megteszed, azt NAGYON meg fogod bánni! Ha elmondod neki, és elhagy emiatt... hidd el, hogy megvannak az eszközeim és az embereim hozzá, hogy neked NAGYON rossz legyen... - hajolt egészen közel hozzá ijesztő lánggal a szemében.
- Még TE fenyegetsz ENGEM? Te utolsó aljas szemét degenerált rohadék állat! Elkattant az agyad a szerektől?
Capri üvöltött. Elragadták az érzelmei.
Dave alapból is ugrott erre a témára, de most aztán pláne. Erősen megrázta a lányt, és visszaüvöltötte: - NE MERÉSZELD még egyszer ezt megemlíteni előttem!!!
A lány szabad kezével egy hatalmas pofont kevert le a férfinek.
- Mi van Dave? Gyáva vagy? Nem vállalod fel a saját múltad? - pocskondiázta a lány - Az neked a férfias, ha egy másik férfit tehetsz magadévá? Ahogy elnézlek megértem, hogy bizonyítanod kell magadnak. Még egy ilyen gyáva, aljas, szemét, gerinctelen féreggel még nem volt dolgom, mint te.
- De büdös számító ribanc! - Dave arca eltorzult a gyűlölettől. Keze épp emelkedett volna egy válaszpofonra, mikor egy harmadik dühös hang hasított a vérfagyasztó csendbe.
- AZONNAL ERESZD EL! - üvöltötte Mart kikelve önmagából, ahogy besietett a terembe az ajtóból, ahol percek óta földbe gyökerezett lábakkal állt.
Mikor odaért, Dave már elengedte a lányt, ő pedig erőteljesen arrébb lökte a dühös énekest.
- Mi a fasz folyik itt?! - meredt dühösen egyikről a másikra.
A két veszekedő fél igazán gyilkos tekintettel méregette a másikat.
- Megmagyaráznátok?!
Mindketten ziháltak az indulattól.
- Magyarázzuk meg?! - csattant fel Capri - És mit akarsz hallani? Azt, hogy amíg te képtelen vagy döntéseket hozni, addig mi egymással versengünk érted?! Gyerünk Gahan! Mondd meg neki az igazat!
A lány még mindig üvöltött. Teljesen kikelt magából.
- Nem mondok én semmit! Úgyis látta az egészet! - kiabált vissza Dave csöppet sem halkabban.
- Miért nem árulod el neki, amit nekem mondtál? Igaz, én csak egy büdös számító ribanc vagyok, nekem még a nejed sem hinne! Én vagyok számító, mikor te szövögeted a terveidet ellenem? Nézz már magadba! Ki vagy te Gahan? Emberileg nulla! Abszolúte nulla!
- Te meg egy kis felkapaszkodott csitri, aki az ujja köré csavarta Martint, ezzel megcsinálva a szerencséjét! Számító szajha!
- Utolsó rohadt buzi drogos!
- NA JÓL VAN, EBBŐL ELÉG! - kiáltott rájuk Martin, mikor látta, hogy Dave megint mozdulna a lány felé.
- Martin ne játszd itt a nagy igazságosztót! Miattad van az egész! Ha nem teszed Párizsban azt, akkor nem itt tartanánk! - fordult felé az énekes.
- Mintha kurvára érdekelne a helyzet! - reagálta Dave-nek a lány.
- Fogd be, ribanc!
- Na várjunk csak, Dave! Szóval az egészet rám akarod kenni? KOMOLYAN?! - kiáltotta vissza.
- Vagy mi lesz? NAGYON rossz lesz nekem? – tudakolta a lány.
Mart a szemével küldött Capri felé egy jéghideg rosszalló pillantást, majd újra Dave felé fordult: - Várom a válaszod!
- Igen! Hibás vagy! - felelte Dave.
- Áhá! Szóval minden az én hibám?! Nem is tudom, akkor ki könyörgött nekem a folytatásért! - vágta oda dühösen. Érezte, hogy majd felrobban a dühtől.
- Te meg hagytad magad! - szállt be nő is.
- HÁT JÓ! - kiáltott rá a nőre is - Ti akartátok! - fordult meg, és viharos léptekkel indult meg az ajtó felé.
- Várj! - kiáltott utána Capri.
- Nem érdekel! - fordult vissza - Bele se kellett volna kezdenem egyikőtökkel sem! Elegem van az egészből. Végeztem MINDKETTŐTÖKKEL! - kiáltotta dühtől remegő hanggal, majd kiviharzott a teremből.
A lányba beléfagyott a szó. Ott álltak Dave-vel ketten. Végül Capri a férfi felé fordult - Tessék! Ezt akartad nem?!
- Te is ezt akartad, nem? - válaszolta gúnyosan - Most már nem kell félned, hogy engedne nekem, de cserébe te se kapsz semmit. Mehetsz a barátnődhöz sírni, vagy vissza abba a porfészekbe Európába! - köpte megvetően, majd ő is kivonult a szobából.
A lány ottmaradt egyedül. Idegesen vágott rá a zongorára. Visszatartotta a könnyeit. Persze Dave-nek rohadt könnyű! Visszamegy Jennyhez és kész. Martin másnap már valami másik csajjal mutatkozik. De ő mit csinál?
Martin se szó, se beszéd rontott ki a zápor utáni utcára, és gyalog vágott neki az éjszakának a portás szívére kötve busás borravaló kíséretében, hogy a kocsit adja oda annak a zöldruhás nőnek, akivel jött. Újra és újra belehergelte magát a látottakba és átéltekbe. Tényleg majdnem az elejétől hallotta a történteket. Mikor elválásuk után hiába kereste tekintetével Dave-et és Caprit, elindult megkeresni kedvesét. A folyosó végén befordulva hallotta meg az egyre hangosabb veszekedést. Bárcsak ne ment volna utánuk! Bárcsak ne tudott volna meg semmit a köztük dúló háborúból! Ledöbbenve fogta fel, hogy Capri képes lett volna egy család életét is szétdúlni azzal, hogy elmondja Jennek a történteket. Ez pedig közvetve rá és a gyerekeivel való kapcsolatára is kihathatott volna, ha Jen esetleg figyelmezteti Suzanne-t... Azt nem élte volna túl, ha nem láthatja a gyerekeit emiatt!! Dühös volt a lányra! Dühös volt Dave-re, amiért kiprovokálta ezt az egészet! Miért nem tudott úgy viselkedni az együtt töltött óra után, mint ahogy 6 évig tette Párizs után?? MIÉRT? MIÉRT TESZIK EZT VELE? Miért volt ilyen kibaszott gyenge????? MIÉRT NEM TUD A VÁGYAINAK PARANCSOLNI??? Miért??
Azt se tudta, hogy merre megy. Útközben dühösen elhajította nyakkendőjét. Órákon át járta a várost, a hajnal pedig már a tengerparton érte lázasan gondolkodva, amint lábával idegesen rugdossa a homokot. Tényleg úgy érezte, hogy halálosan elege van ebből a szituációból, és a másik két félből is!
A lányt kifelé menet megállította a portás és odaadta a kocsikulcsot neki.
Pár óra céltalan kocsikázás után Mart házába ment. Leparkolt és berontott a nappaliba. Szinte letépte magáról a ruhát és levágta a földre. Extrasebességgel kezdte összeválogatni csak a saját cuccait, hogy összepakoljon. Elege volt. Hazamegy.
Martin akkor toppant be, mikor már majdnem tele volt a bőröndje.
Capri ránézett - Kedves tőled, hogy segíteni akarsz, de már végeztem - vetette oda.
Martin csak rideg tekintettel nézte őt az ajtóban állva.
- Miért tetted? - kérdezte semleges hangon.
- Mint anno a szerelmed nem éreztem úgy, hogy nekem mindezt muszáj lenne eltűrnöm - mondta, miközben az utolsó darabokat vágta be a bőröndbe - Másodszor: 'Megvédem az értékeimet’ - idézte a férfit - Harmadszor: fájt, hogy ezt tetted, fájt hogy Dave direkt provokált. De a legfőbb ok: egyszerűen szeretlek.
Mart bólintott. Tudomásul vette az elhangzottakat. Capri összecipzározta a bőröndöt, majd megindult kifelé. A férfi mielőtt kiléphetett volna az ajtón, kitette karját, hogy megállítsa. A lány érdeklődve nézett fel rá.
- Hova akarsz menni? - nézett le rá.
- Hogy-hogy hova? El. Kiraktál.
- Az "el"-t kifejtenéd kicsit bővebben? - hagyta figyelmen kívül a válasz többi részét.
- Érdekel is az téged!
- Tudni szeretném.
- Haza - mondta a lány - Kiengedsz?
Martin karja lassan lehanyatlott. Nem nézett a nő után, de azért utána szólt még: - Vigyázz magadra!
Hallotta, ahogy Selia odafut Caprihoz mit sem értve. A lány lehajolt a kutyához és szorosan átölelte. Érezte, hogy sírni kezd. - Marad - mondta a kutyának - Meglesz – mondta Martnak címezve és állt fel - Ég veled - majd lesétált a lépcsőn, ki a bejárati ajtón és bevágta maga mögött.
Martin percekig megkövülten állt a hálószoba ajtajában. Szinte meg se hallotta Selia panaszos nyüszögését. Tényleg elment. Kezdődő kétségbeeséssel nézett körül a feldúlt hálóban. Érezte, hogy kezei remegnek a teste mellett. Selia hiába nyalogatta az ujjait, nem tudott most figyelni rá. Letaglózta Capri távozása. Arca lassan eltorzult a fájdalomtól, de nem akart sírni. Elege volt a könnyekből. Megfordulva elment a kutya mellett, és a nappaliban található bárhoz lépett magához ragadva egy üveg viszkit és egy vodkát. Leült a pulthoz és egy cigi mellett teletöltötte a poharát. Szinte az egészet egyszerre húzta le. Köhögni kezdett az italtól, de aztán nagyot slukkolt. Seliát elhajtotta, és egész nap csak döntötte magába a piát, míg eszméletét nem vesztette.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó