|
Lost in the stars - 43.
2007.02.28. 20:02
43.
A férfi két napig kisebb megszakításokkal folyamatosan ivott. Közben ezerszer elátkozta magát, Caprit és Dave-et is könnyes szemmel. Undorodott önmagától, az élettől, a világtól, az emberektől. Mindentől! A koncert napján Andy toppant be, hogy elrángassa a helyszínre miután nagy nehezen úgy-ahogy kijózanította. Ramatyul festett, és még katasztrofálisabban érezte magát. Dave-vel tüntetőleg nem beszélt, rá se nézett. Érezhető volt a feszültség kettejük között, noha a koncert rutinból lement. Párszor azért rontott gitározás közben, de nem érdekelte. A pokolba kívánta az egészet!
Capri visszament Magyarországra. Nem akart senkit látni, senkivel beszélni a történtekről. Nem maradt a családja köreiben túl sokáig. Kihasználta az alkalmat, hogy nagyszülei a Karácsonyt Horvátországban töltik, ezáltal minimum 2 hónapra szabad volt a fonyódi ház. A lány leutazott és beköltözött – szüksége volt az egyedüllétre. Nappal próbált úgy élni, ahogy mindenki más: jobbra-balra ment, megpróbálta elszakítani magát a múltjától, megpróbált megint úgy tekinteni a ’sztárvilágra’, ahogy előtte: mint egy másik világra, amit ő nem érthet. Ezzel egyetemben tudta, hogy Zsót is elveszítette, mert Ő ottmaradt, saját maga pedig nem kívánt semmilyen kapcsolatot teremetni azzal a világgal. Esténként viszont állandóan sírt, így reggel mindig retusálnia kellett magát.
Az emlékek ott kavarogtak a fejében, nem bírt tőlük nyugodni. Peregtek előtte a képek. Valakinek ki kellett volna adnia magából az egész történetet. Döntött: előszedte a laptopját, amit elhozott magával - elvégre anno ő vette - és bekapcsolta. Megnyitotta a Wordöt és leírta az első mondatot – angolul. A szavakból mondatok lettek, majd pedig oldalak. Minden jött magától, mindenre pontosan emlékezett. A Szigettel kezdte és onnan mesélte el a saját történetét. Sokszoros átírás után, mikor tökéletesnek ítélte a dolgot, elkezdte megírni a felvezetést. Először drámaira gondolt, de ezt elvetette. Végül úgy konferálta fel, mint bármelyik másik novellát.
Ajánlást nem írt. Kinek ajánlhatná a ficket? Végül összecsukta a gépet és elindult vele egy internetkávézóba. Felrakja a netre, hogy elolvashassák. Nem hitte volna, hogy bármi is történne ezzel kapcsolatban: írónevet váltott és keresett egy oldalt, ahol tömegével voltak ilyen novik. Zsóról és Ericről is talált szép számmal, de ő maga sem panaszkodhatott. Regisztrált és elkezdte írni a novella leírását. Mit hazudjon? Kezdett benne körvonalazódni. ’Íme az én verzióm a történtekről’. Ennyit írt, majd fejezetenként felpakolta. Sejtette, hogy nem fogják szeretni amiatt, hogy Dave-et olyannak állította be, amilyen. De hát ez az IGAZI Dave Gahan! ŐT imádják ennyire! Tudják csak meg, lebegjen ott ez a lehetőség is a szemük előtt! Direkt angolul írta és rakta fel. Remélte, hogy Zsó elolvassa, beszélni nem volt sok kedve, de így kiírta magából a gondjait, az érzéseit. Az ő szemszögéből írta az egészet, az ő érzéseit írta bele a novellába, így, ha Martin esetleg olvassa… akkor szembesül mindazzal, ami benne lejátszódott. 20 perc múlva kész is volt vele. Összecsukta a gépet, majd hazament.
Sophie aggódott barátnője miatt. Hetek óta nem látta, és nem tudott kapcsolatot teremteni vele. Karácsony után tudta meg a lapokból, hogy szétmentek. Az újságok ugyan nem tudtak semmi konkrétumot, de azért egy darabig csámcsogtak a dolgon. Mikor végre sikerült elérnie Martint, ledöbbenve hallotta a férfi durva és elutasító hangján, hogy részeg. Csak annyit vetett oda neki, hogy vége, és lecsapta a kagylót. Semmi mást nem tudott meg a dologról. Aggodalmait megosztotta Eric-kel is, aki amennyire csak tudta, próbálta megnyugtatni, de mikor nem látta, aggodalmában sokszor elsírta magát barátnője miatt. Az meg se fordult a fejében, hogy Dave-et ezzel zavarja. Sejtette, hogy valami történt hármójuk között a háttérben. Valami nagyon csúnya dolog. Borús gondolatai elől megpróbált a netezésbe menekülni. Gondolta, olvas néhány ficket, ami talán feldobja. Szeme meredten bámult a monitorra, mikor megakadt egy címnél. "The Island", és annak a folytatása.... Beleolvasott, és tátott szájjal nézett a szövegre. Rögtön tudta, hogy Capri műve. Ő írt le mindent. Szemei lázasan olvasták a sorokat, és egy óra múlva már azt is tudta, hogy miért mentek szét Marttal, hogy mik zajlottak a háttérben. Le volt döbbenve. Mérhetetlenül. "Úristen! Volt bátorsága leírni az egészet... Mi lesz, ha ezt a fiúk meglátják??" - aggódva keresett egy e-mailcímet, amire írhatna barátnőjének. Szerencsére nagy nehezen sikerült szereznie. Oldalakat írt tele aggódó szavaival, és könyörgött barátnőjének, hogy találkozzanak. Napokig várta sokkolt állapotban a választ, miközben azon tanakodott, hogy szóljon-e a fiúknak. Eric hamar észrevette rajta, hogy valami baj van. Egy darabig tartotta magát, de a férfi csak kiszedte belőle a magyarázatot, és el is olvasta a történtekről szóló beszámolót. Eric meghallgatta párja felvetését, hogy szóljon-e Martnak. Miután végigolvasta a szöveget őt is ledöbbentették a történtek. Nem hitte volna, hogy Capri képes ilyen is lenni. Ennyire... aljas. Persze, a fickből is kiderült, hogy elkeseredésében tette amit tett, de akkor is. Dave-ről meg bármit el tudott képzelni. Gonosznak érezte a férfit, önzőnek, akit semmi más nem érdekel a saját érzésein kívül. Egyetértett Sophie-val, hogy szóljon Martnak. A férfinek is tudnia kell, amit ez a novella elmesél! De kikötötte, hogy Zsó max. telefonon hívja fel erre a szőkeség figyelmét. Nem óhajtotta a közelébe engedni a nőt.
A lány hosszas győzködés után belement, hogy csak telefonon közli Marttal, hogy küld egy linket a mailcímére, amit feltétlen el kell olvasnia. Miután ezt lerendezte, megnézte saját címét is, hátha kapott már valami reagálást barátnőjétől, de a leveles ládája üres volt. Elkeseredetten kezdett azon agyalni, hogy hazamegy és megkeresni a lányt mielőtt valami hülyeséget tenne, de egyelőre nem merte ezt megemlíteni Ericnek.
Martin zúgó fejjel, erős másnapossággal ébredt a telefon éles csörömpölésére. Nagyot nyögve tápászkodott fel a kanapé mellől. Sophie hívta. Remek. Először nem is értette, hogy mit hadar a lány, de mikor körülbelül harmadszorra elismételte, felfogott kb. annyit, hogy küldött neki egy fontos mailt. "Jó, persze elolvasom. Hogyne" - legyintett magában, majd bevett egy aszpirint egy kis vodkával. Nem akart semmire se gondolni.
Capri mikor újra netközelbe került egykedvűen olvasta barátnője oldalas levelét. Nagyjából 3 sorban elintézte a választ, hogy nem óhajt senkivel se beszélni, a történeket lezárta magában és otthon marad. A fickjét sokan kommentálták. Volt, aki egyenesen remekműnek nevezte. A lány keserűen elmosolyodott - csak az élet tud ilyen sztorit írni. Volt, aki viszont lehordta Dave miatt. Nem érdekelte. Ő elmondta, hogy mi történt innentől fogva azt csinálnak, amit akarnak.
Martin egyik józan percében hasogató fejjel kapcsolta be a gépét, hogy megnézze, kapott-e valami érdekeset. Egy percig csak nézte Sophie levelét, aztán eszébe jutott, hogy mintha említette volna neki. Nagyot sóhajtva ráment a linkre. Azonnal felélénkült. Miután elolvasta az egészet, fájó szemmel és összefacsarodott szívvel tört össze. Órákon át csak ült hátradőlve a székében a monitorra meredve, ami időközben ki is kapcsolt. Sokkos állapotban nézett előre. Nem tudta elhinni, hogy megtette. A szőke férfi egy cigarettával a kezében sétált a házban céltalanul bolyongva. Néha nekiment pár bútornak, de nem érdekelte. Úgy kóválygott a házban, mint a fájó gondolatok a fejében. Selia egy ideje rájött, hogy mikor mehet oda Marthoz, megérezve a hangulatváltozásait, és ha kritikus volt a helyzet mindig elvonult a helyére, vagy ki a kertbe. Ő is szomorú volt, hogy nem láthatja hosszú napok óta másik gazdáját.
Martin elmélázva támasztotta meg magát egyik kezével a falra tenyerelve, amin sok családi kép lógott. Tekintete megakadt a gyerekei fotóján. Fájdalom hasított a szívébe, mikor eszébe jutott, hogy kihagyta a karácsonyt velük. Még emlékezett rá, hogy Suzanne idegesen felhívta 25-én, hogy merre kószál, de nem sokra emlékszik, mert csúnyán be volt rúgva. A telefont is alig találta meg, és tudta, hogy a nő is rögtön meghallotta a hangján. Kerek perec kijelentette, hogy addig nem is találkozhat a gyerekeivel, amíg ilyen részeges disznó. Azt hitte, hogy Caprival együtt züllenek, de aztán sikerült kiböknie, hogy szakított vele, erre az exe csak annyit mondott, hogy "Én előre megmondtam", azzal letette a telefont. Megütközve nézte a kagylót. Azóta se tudott semmi újat a kicsikről, akiknek valószínűleg rosszul eshetett, hogy nem ment el hozzájuk. A szilvesztert is egyedül töltötte. Nem várt semmit az újévtől. Valahol a fejében villogott egy tábla, hogy abba kéne ezt hagynia, hiszen nem sokára kezdődik a turnéjuk, de nem volt hajlandó erre gondolni. Nem akart Dave-vel találkozni azok után, amiket megtudott. Nem hitte volna, hogy ekkora acsarkodások mennek a háta mögött! Már nem tudott úgy gondolni, úgy nézni a férfira, mint az estély előtt. Élesen az emlékezetébe vésődött a kép, ahogy gyűlölettel teli tekintettel arra készül, hogy visszaüssön Caprinak... Ettől mindig ideges lett. Visszabotorkált a már eléggé kifosztott bárhoz, és töltött magának még egyet. Dühösen pocskondiázta Dave-et. Olyan vádakkal is illette, amik nem voltak igazak, de muszáj volt valakit hibáztatnia. Önmagát már leírta. Nem volt megállás. Visszacsúszott a lejtőn.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó