|
Lost in the stars - 50.
2007.02.28. 20:40
"I've changed my routine, Now I'm clean..."
50.
Zsó még sokszor felidézte magában a sikeres estét, ahogy teltek a napok, majd a hetek. Nem hitte volna, hogy ennyire jól meglesznek azok után, amiket átéltek. Lassan három éve ismerték meg egymást a kis csapat tagjai. Zsó egyik nap rajzolás közben végiggondolta sorjában, hogy mik is történtek velük. A baleset, a sziget, a kapcsolatok kialakulása, az ismerkedés, a megmenekülés, a költözések, a problémák, a békülések, mind-mind egy hosszú történetet tettek ki életükből. "Hihetetlen, hogy már három éve..." - gondolta, majd eszébe jutott, hogy talán meg is ünnepelhetnék egy kis találkával. Csak a szűk kis csapat. Ettől az ötlettől teljesen felvillanyozódott. Izgatottan beszélte meg a dolgot Eric-kel, akinek szintúgy tetszett az ötlet, majd rögtön fel is hívta barátnőjét.
- Sziaaa! - rikkantotta bele a telefonba - fel akartalak hívni, de - ósdi kifogás - nagyon elfoglalt voltam.
- Elhiszem - mosolygott – De remélem személyesen lesz időtök elmesélni, mik is történtek veletek az utóbbi hetekben.
- Naná! Bármikor! De miért érzem úgy, hogy nem véletlenül hívsz és invitálsz meg egy találkára épp most? - a lány hangján lehetett érezni, hogy mosolyog.
- Hááát... Hogy te mindig átlátsz rajtam... - nevetett fel - Tudod, milyen nap közeleg, ugye?
- Persze - vágta rá.
- Nos, arra gondoltam, hogy talán meg is ünnepelhetnénk a megtalálásunk napját. Gondolom kicsit morbid lenne azt ünnepeli, hogy lezuhantunk, illetve hajót törtünk...
A lány felnevetett - Most miért? Az volt ám az igazi szerencse!
- Hát igen, ez vitathatatlan. Na de mindegy. Mit szólsz az ötlethez? Jöhetnétek hozzánk. Összegyűlhetne a kis csapat, és ihatnánk egy jót a sztorizgatások közben.
- Tetszik! Igaz a felét már dokumentáltam, de kell egy szép befejezés. Mondd, mikor legyen pontosan az a találkozó?
- Hát az évforduló napjára gondoltam. Asszem ez logikus.
- Egyértelmű. És beesünk, mikor beesünk alapon, vagy beszéljük meg az órát?
- Szerintem délutánra tegyük a talit, olyan 4 körülre. Az szerintem mindenkinek jó. Szólj Martnak, én beszélek Dave-vel. Bár nem tudom, hogy viszonyultok most hozzá... - bizonytalanodott el.
- Dave-et hagyd ki - reagálta rögtön a lány, majd pár pillanatnyi csend után hozzátette - Várj. Megkérdezem Martot is. Visszahívlak, jó?
- Rendben - mondta komolyan. Teljességgel meg tudta érteni Capri reagálását.
- Addig szia - majd lerakta és párja keresésére indult.
Mart a dolgozószobában ült a széles asztalnál. Előtte egy csomó régi fényképpel, és egy dobozban Mode-os ereklyékkel. Ezeket nézegette gondolataiba merülve.
- VIGYÁÁÁÁZ! - támadta meg a lány aljas módon hátulról a férfi nyakába vetvén magát.
Mart gyorsan kapcsolt, és mielőtt lefejelte volna az asztalt, megtámasztotta magukat. Vigyorogva nézett hátra szerelmére - Most aztán jól megijesztettél!
Meg sem próbálta leplezni örömét, hangosan kacagva csüngött a férfi nyakán, kellett neki pár perc, mire szóhoz tudott jutni.
- Zsó.. Zsóval beszéltem az előbb - nyögte végül ki - Nos, tervezett egy találkozót a 3. évfordulóra. A szűk csapatra gondolt. De nem tudja eldönteni, hogy mi legyen Dave-vel.
- Nem kell kihagynia.
A lány gondterhelten nézett rá - Én ebben nem vagyok annyira biztos... - mondta halkan.
- Nem lesz semmi gond - nézett komolyan párjára.
A lány hosszan visszanézett rá. Nem bízott Gahanben és sose fog. Gonosznak érezte és titulálta a férfit. Nem tudta, hogy hihet-e Martnak, Dave egyszerűen kiszámíthatatlan.
- Jól van - ment végül mégis bele, bár tele volt fenntartásokkal.
Finoman párja vállára tette a kezét, majd azt maga után húzva, és ezáltal végigsimítva a testrészen ment ki, hogy értesítse Zsót: Dave is mehet.
A megbeszélt nap délutánján egész pontosan futott be a szőke férfi és a vörös lány a Szmanda-birtokhoz. Capri bekopogott: sejtette, hogy barátnője a nyakában fog kikötni. Nem is tévedett. Zsó ujjongva, mint egy iskolás kislány vetődött barátnője nyakába. Hol volt ő most a magabiztos és felelősségteljes anyuka képétől? Capri szorosan vonta magához. Sokat jelentett neki barátnője: immáron 3 éve állnak töretlenül egymás mellett, segítve a másikat. Lassan kibontakoztak egymás öleléséből és Zsó Martot is hasonlókép üdvözölte, majd terelte be a nappaliba, ahol Eric és Dave várta őket.
- Egész jó passzban van - súgta barátnője fülébe menet közben Dave-re utalva.
A díványon ülő barna hajú és zöld tekintetű férfi még mindig kimérten mérte végig Caprit és a lány is őt. Idegenkedtek a másiktól, kölcsönösen nem feledték el a másik által okozott sérüléseket. Bár önmagukhoz képest egész békések voltak.
Eric Zsóra nézett: az üdvözlés egész jól ment. Beszéltek párjával erről a pillanatról és az egész napról is. Nem ítélték reménytelennek a helyzetet, hisz ha Zsónak sikerült megbékélnie a férfivel, akkor a fiatalabbik lánynak miért ne menne? Mart kézfogással üdvözölte a két férfit. Dave-re még egy halvány mosolyt is képes volt villantani. Érezte a feszültséget hármójukban, de leginkább Capriban és Dave-ben. Ő már helyrerakta magában a történteket, és újra híres nyugalmával szemlélte az eseményeket. Látott valamit Dave-en. Valahogy megváltozott. A kisugárzása tenné? Kellemes hangulatban ült le feszült kedvese mellé szemben Dave-vel. Az énekes mellé Zsó telepedett, mintha csak azt akarná mutatni, hogy nem harap a mellette ülő. Eric az egyik fotelben terpeszkedett el.
- Nos Zsó - nézett a lányra Capri -, gondolom, terveztél valamit... Nekem valami nagy sztorizgatást emlegettél. Kell valami a novellám befejezéséhez - körbenézett.
Mart elmosolyodott. Dave nem nézett rá.
- Nos, hogy mi ketten mit fogunk csinálni, azt tudom - kacsintott vigyorogva - Disznómód berúgunk! Hogy a többiek mit akarnak, az rajtuk múlik...
- Már látom is - mosolyodott el a lány - 'A két lány magára hagyva a pasikat elindultak alkoholos mámoruk rögös útján, hogy elvesszenek felkavaró emlékeik közt, újra átéljék a helyzeteket, amiken keresztülmentek! Nos, talán. Mindenesetre a kis társaság összeült, a túlélők, akik nem a sziget túlélése miatt vívták ki maguknak az érdemet, sokkal inkább azzal, hogy egymást sikerült már biztos 3 évig elviselniük' - mondta Capri, imitálva a novella végét.
A másik lány felnevetett. - Találó. De azért ne hagyjuk magukra a srácokat, még elunnák a fejüket... - pillantott párjára - Inkább meséljetek, hogy merre jártatok. Közben elkezdhetünk inni - intett az asztal felé, miközben halkított kicsit a zenén.
- 'Ám ekkor Zsó, megvédte a hímeket és itt maradt velük!' Micsoda önfeláldozás - kacsintott rá a lány - Hogy mi volt a szigeten? Azt meséljem, ami publikus, vagy ami nem publikus?
- Szóval szigetre mentetek vakációzni? - húzta fel kérdőn a szemöldökét, lévén, hogy semmit nem tudott róla, hogy hova tűntek el hetekig.
- Igen. Megvolt a feelingje, meg kell vallanom az igazat. De mivel azt se tudjuk, hogy a mi szigetünk hol van, azt kénytelenek voltunk kihagyni. Pedig én javasoltam.
- Na persze, már csak az hiányzott volna, hogy megint ott kössünk ki... - borzongott meg túljátszva szerepét a szőke férfi, mielőtt belekortyolt volna tonikjába.
- Morbid humor - köhintett közbe Eric.
- Az - húzta egy kis mosolyra a száját Dave is.
- Hát, ha még tudnád... - nézett rá vissza a lány, majd Zsóra tévedt a tekintete. Zsó pontosan tudta, hogy milyen is az igazi morbid humora.
Dave nem reagált. Arca nem árult el semmit, de a szemei kimérten csillogtak. - Bocs emberek, de asszem én most kimegyek rágyújtani - állt fel, majd kilépett a teraszra. Mióta Ericéknek megvan Ewan, náluk szigorúan tilos bárkinek is bent dohányoznia. Ez Zsó örökérvényű kikötése volt. Zsó aggódva nézett Ericre. Váltottak egy pillantást, majd könnyed stílusban folytatta a kérdezősködést.
A barna hajú férfi mélyeket slukkolt a cigiből a horizontot kémlelve. Tudta, hogy ezt a feszült légkört, és a semmitmondó beszélgetéseket nem fogja sokáig bírni. Nem érezte jól magát. Minek is jött el? Mit várt ettől? Hogy majd olyan lesz, mint régen? Régen, mikor még nem borult el ennyire az agya? Tudta nagyon jól, hogy az ő viselkedése miatt ilyen a helyzet. Hátrapillantott az üvegajtón túl ülőkre. A leginkább az zavarta, amilyen most Martin. Valahogy idegennek érezte, ahogy nyugodtan ül, és figyeli a környezetét, a többieket. Válaszol, ha kérdezik, és nyugodt. Mérhetetlenül nyugodt. A legkisebb hatást sem gyakorolta rá a jelenlétével. Nem volt ellenszenv, vagy gyűlölet a szemében. Semleges volt. Baromira semleges... Tudta, hogy vissza kell mennie, noha nem értette, hogy minek szenved, és kínozza a többieket a jelenlétével. Ha hazamenne, biztos mindenki jobban érezné magát. "Hölgyeim és uraim, íme Mr. Dave Gahan, hivatásos hangulatrontó és seggfej..." - mondta magának, miközben visszatért a többiek közé, akik kicsit oldottabb hangulatban beszélgettek. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Martin egy csepp alkoholt sem ivott. "Biztosan egy életre elege lett belőle azok után, ahogy elbántam vele..." - morfondírozott tekintetét a férfi poharán felejtve.
- Mit nézel ennyire, Dave? - kérdezte Mart.
A férfi felnézett rá. Érzékelte a hirtelen csöndet.
- Nem iszol.
- Nem, nem iszom. Megvan rá az okom - nézett mélyen a szemébe.
Dave lesütötte a szemét. Nem bírta állni a tekintetét. Zsó pillantása aggódva cikázott a felek között. Nagyon nem jó irányba kezdi venni magát a beszélgetés. Caprinak feltűnt eme pillantás és gyanakvóan sandított Martinra majd vissza Dave-re. Tudta: valami történt. És azt is sejtette, hogy mi. Sophie úgy látta, itt az ideje a kezébe venni a dolgokat. Mosolyogva kedvesére nézett.
- Eric, szívem, megetetnéd Ewant?
- Persze - állt fel a férfi, majd elindult a gyerekszobába miután a konyhából kivitt egy adag bébiételt és egy partedlit.
- Na jól van, emberek! Ebből elég volt! - nézett szét a három ember közözött.
- Miből? - nézett rá Dave.
Barátnője is érdeklődve tekintett rá.
- Ebből az egész utálkozásból, vagy tartózkodásból, vagy ellenszenvből! Nevezzétek, ahogy akarjátok. Most viszont addig innen fel nem állunk, amíg nem beszélitek meg a dolgot! Nem akarok ellenségeskedést, vagy feszültséget köztetek!
- Ahhoz csodának kéne történnie - nézett keményen Capri Dave szemébe.
A férfi állta a pillantását. - Akkor megkapod a csodát. A barátnődnek igaza van. Ennek így semmi értelme - szólalt meg végül.
- Mi van? - hökkent meg a lány. Még rondán nézni is elfelejtett.
Martin egyik szemöldöke kérdőn szaladt fel erre a kijelentésre - Mire gondolsz? - kérdezte.
- Arra, hogy elegem van ebből a hangulatból. Kibaszott fárasztó.
- Ezzel egyetértek - bólintott Zsó - Mi lenne, ha kibékülnétek?
- Tessék? - kérdezte Capri - Már megbocsáss, de azok után, amiket tettünk, tettél és tettem - nézett Dave-re - Egy kibékülés nem elég.
- Akkor oldjátok meg! Nem érdekel, csak hagyjátok már abba ezt az egymásra fújást! Kérlek! - nézett rájuk könyörgőn a barna nő.
Mart elgondolkodva nézett egy pillanatig. Ő már túl volt ezen az egészen. Már nem izgatta magát a történteken. Lezárta. Volt ideje átgondolni. Először Caprira, majd Dave-re nézett. Ebből a két pillantásból megállapította, hogy Caprival lesz nehezebb a dolog.
- Én egyetértek Zsóval.
- És mit vártok tőlem? Boruljak a nyakába? - kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában.
- Nem, erre semmi szükség - válaszolta az énekes nyugodtan - Sophie-nak igaza van. Tudom, hogy én vagyok a főkolompos, épp ezért szeretnék bocsánatot kérni.
Martin kicsit meglepődött ezen a mondaton, bár érezte, hogy ez lesz. Túl jól ismerte Dave-et.
- Bocsánatot – háborodott fel a lány. Szemében látszott, hogy nagyon is élénken emlékszik mindenre, ami köztük történt - Van fogalmad róla, hogy mit műveltél?
Dave nem reagált, csak visszanézett rá. Már nyoma se volt a tekintetében a ridegségnek.
A lányt hergelte Dave némasága - Hátulról támadtál - mondta képletesen - Aljas vagy, képes voltál csupán büszkeségből szétdúlni a kapcsolatunkat. Szétcseszted az idegeimet! Lenéztél, lealáztál, megfenyegettél - Mart érezhette, hogy kedvese teste remeg a dühtől és az érzelmektől.
- Tudom - bólintott - Amit mondasz, az mind igaz. Egy utolsó szemét önző gennyláda voltam. Tisztában vagyok vele. És lehet, hogy sok, ha a bocsánatotokat kérem, de többet nem tudok tenni, csak ezt kérni.
Caprin látszott, hogy szíve szerint kitöltené rajta tehetetlen dühét. Dühös volt rá, azért, amit a Szigeten Zsóval tett, amit Marttal tett, és amit vele tett. És bocsánatot kér! Mindezért! Röhej! Azonban mégis...volt valami az énekes szemében. Talán megbánás? Nem tudta eldönteni. Érezte, hogy kezd bizonytalan lenni, de dühe még mindig erősebb volt.
- Komolyan azt várod, hogy megbízzak benned? Elnézzem mindazt, amit eddig tettél? 3 év alatt igencsak termékeny voltál! Emlékszel még a Szigetre? Már ott előtört belőled a másik éned!
Dave beismerősen bólintott.
- Én elfogadom - hallatszott Martin határozott és nyugodt hangja.
Párja ránézett, tekintete elidőzött az arcán. A férfi nem nézett rá. Dave-et figyelte. Látta rajta, hogy komolyan gondolja, és ettől megnyugodott. Tudta, hogy rengeteg fájdalmat, és sérülést okozott, amik miatt egész hátralevő életében gyűlölhetné, vagy legalábbis utálhatná, de nem akarta. Dave a barátja volt, és szerette is volna, ha az marad. Arcán egy kis mosoly suhant át.
- És honnan tudhatom, hogy nem versz át? Egyszer eljátszottad a bizalmam. Akkor visszakaptad. Másodszorra is megtetted – akadékoskodott még mindig Capri.
- Capri... ha én megtudtam bocsátani neki, akkor te is megtudsz... - szólalt meg Zsó halkan - Nézz rá...
- Nem, hagyd csak. Minden joga megvan hozzá, hogy utáljon. Ahogy viselkedtem... Volt időm rá, hogy átgondoljam, amit tettem - kezdte Dave fixírozni a kezeit, majd az asztal lapját - Tudom, hogy eljátszottam a bizalmát.
Sóhajtott egyet. Félrenézett. Ebből a többiek láthatták, hogy elgondolkodott. Lenne joga utálni Dave-et, csak épp értelme nem... de tényleg azt várják tőle, hogy ezek után...? Megér-e ez egy újabb próbát? - Jól van - mondta halkan - Próbáljuk meg még egyszer.
Dave fellélegzett - Köszönöm - nézett mélyen a szemébe. Tekintetéből áradt a megbánás.
- Nagyon helyes! - mosolyodott el Mart.
- Hála az égnek! - dőlt hátra nagyot fújva a másik lány is.
Capri is hátradőlt és a plafont kezdte tanulmányozni, de hamar abbahagyta. Latolgatni a döntését még ráér később is.
- Na, mi a helyzet? Éltek még? - kérdezte a belépő Eric.
- Most már igen - mosolygott rá kedvese.
A délután további része már sokkal oldottabb hangulatban telt, és lassan estébe fordult. Sokat nevettek, a felhozott emlékek hatására, a lányok elnosztalgiáztak, hogy anno mennyire is tartottak a helyzettől, mikor azon a bizonyos repülőn ültek... persze a rossz részeket kihagyták.
Miután kiveséztek pár témát, és szóba kerültek a lányok által személyesen is látott DM-koncertek, Mart ragadta magához a szót.
- Nos, ha már ilyen oldott lett a hangulat, akkor hadd mondjam el, hogy úgy döntöttem, nem hagyom magára Dave-et és Andyt.
- Hála érte... - kezdte meg párja.
- Ezt jó hallani! – emelte vigyorogva poharát Dave.
- De a döntésemet nem befolyásolta a mai békülés. Eleve ezzel az elhatározással jöttem ma ide.
- De hála érte...
- Egyetértek! Én magam alá zuhantam volna, ha feloszlik a DM - bólogatott hevesen Sophie is, kezében egy koktéllal.
- Basszus, vegyetek már észre! - fakadt ki a lány.
- Mi az, kiscsillag? - nézett rá már kicsit csillogó szemekkel barátnője.
- Jól van, megjegyeztem - 'durcult be'.
- Na! - ölelte át Mart, majd adott egy cuppanós puszit az arcára, de mikor látta, hogy ennek semmi hatása, a fülébe sugdosott néhány disznóságot.
- Úúúúgy utálom, mikor ilyen vagy - súgta vissza a lány.
- Most miért? Nem élveznéd? - kacsintott rá kajánul vigyorogva.
- De, de ilyenkor bármire rá tudsz venni.
- Tudom. Talán ki is próbálhatnánk... - súgta vissza egy félreérthetetlen pillantást küldve felé.
- És még én vagyok ferdehajlamú - mosolygott rá vissza a lány.
- Gyere, lépjünk le! - állt fel kézen ragadva a kicsit becsiccsentett lányt - Na gyerekek, én most elrabolom a kishölgyet - jelentette be a többieknek hangosan - Szép jó éjszakát!
- Nektek is - kacsintott rá Dave.
Mart visszamosolygott rá, majd eltűnt Caprival a szobájuk irányában.
- Őrültek - csóválta a fejét Dave - Azt hiszem, jobb, ha mihamarabb én is felszívódom, mielőtt lehetetlenné tennék a szobámba való bejutást - állt fel a férfi.
- Jól van - kacsintott Zsó - Rendben leszel?
- Persze - bólintotta a férfi - Jó éjt.
- Jó éjt.
- Éccakát - mondta Eric is, majd a távozó énekes után nézett.
Sophie párjára mosolygott. Az feltűnően hallgatag volt az est folyamán. A férfi egy ideje gondolkodott egy meghozandó döntésén. Nem a döntés helyességéről vagy, hogy meghozza-e, hanem, hogy mikor vázolja fel a lánynak. A mostani pillanatot találta a legalkalmasabbnak.
- Zsó - szólalt meg halkan - Feltehetek neked egy kérdést?
- Persze - kortyolt bele a lány az italába, miközben ránézett - Hallgatlak.
- Nos, előbb a kifejtés jön: mert szeretlek. A kérdés: - a férfi itt szabályosan letérdelt Zsó elé és megfogta a jobb kezét – Hozzám jössz?
A lány levegőt is elfelejtett venni a meglepettségtől. Csak pislogott Ericre.
- Szükségem van rád, magam mellett akarlak tudni és összefonni az életem a tiéddel - fűzte még magyarázatképp hozzá Eric.
- Én... én... - ugyan már beszéltek erről régebben, de nem hitte volna, hogy komolyan gondolja. Egészen meg is feledkezett róla. Persze néha eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne Mrs. Szmandaként élni, de ez... A férfi kicsit félve a nemleges választól nézett kedvese szemébe.
- NANÁ! - nyögte ki szinte sikoltva, és a nyakába vetette magát akkora lendülettel, hogy mindketten a padlón kötöttek ki. Zsó pohara már rég a szőnyegen hevert.
- Örülök, hogy örülsz – nyögte a férfi nyakában párjával.
- Már hogyne örülnék, te dinka?!?! - válaszolta, és érezte, hogy megerednek a könnyei, ahogy felfogja, hogy ez mit is jelent. Eric most már az egész világ előtt 100%-osan felvállalja őt és Ewant. Ez hihetetlen boldogsággal töltötte el. Úgy érezte, hogy most akár meg is tudná fojtani őrülten fellángoló szerelmével a férfit. Mohón kereste meg a száját, miközben sós könnyei a férfi arcára hullottak. A férfi hevesen viszonozta csókjait. Megkönnyebbült, hogy Sophie is úgy érez iránta, mint ahogyan ő a nő iránt. Lassan feltápászkodott a földről, felhúzva magával őt, hogy eltűnjenek a hálóban – megint.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó