Novellák : Just for a night - Csak egy éjszakára |
Just for a night - Csak egy éjszakára
Capricornus 2007.03.06. 17:24
Lili Anának készült pillanatkép Capri tollából....
Ajánlás: Lili Anának sok-sok-sok szeretettel! Remélem, elnyeri tetszését ;)
Jogok: DM és én
Korhatár: 18-as karika
Just for a night
For Lili Ana
Az éjszakai szoba csöndjét egy kéjes nyögés szakította meg. Egy női test sziluettjét lehetett kivenni a sötétben, amint épp lepillantott az alatta fekvő férfire és elmosolyodott, majd lehajolt hozzá, hogy szenvedélyesen megcsókolja. A lány nem hitte volna, hogy így alakul az estéje. Eleve az a tudat, hogy barátnőjével bejutottak abba a klubba… aztán meg a sok ismert ember… Ünnepelni kezdtek, majd táncolni. Pár óra elteltével azt vette észre, hogy megáll mellette egy túlontúl ismert férfi. Szinte rá sem kellett néznie, hisz ismerte már minden porcikáját, de mégis végigfutatta rajta a tekintetét. A szőke tincsek, melyek néha rakoncátlanul hullottak zöld szemébe, a vadító mosolya, az átható tekintette mind-mind ismerős volt a számára, holott közelről, főleg ilyen közelről még sosem látta. Elképzelni sem tudta, hogy mit akarhat tőle, de beszélgetésbe elegyedtek. Egész jól szót értettek egymással. Nem foglalkozott a kettejük közti különbséggel, olyannyira nem, hogy pár óra múlva a férfi ágyában kötött ki.
Most azonban a pillanatnak és az érzéseinek élt. Végigfutatta kezét a széles mellkason, majd újabb csókért hajolt le, miközben hagyta, hogy elcsábítója a hátára fektesse és átvegye felette az uralmat. Sóhajtozva élvezte ki a testét érő csókokat, amik kínzóan lassan haladtak egyre lejjebb a testén. Belemarkolt a lepedőbe, mikor a csókok közé harapások is vegyültek. Mikor az ajkak elérték az alhasát belefeszült a tudatba, hogy mi vár rá. Ujjait elsüllyesztette a szőke tincsekben, majd mikor megérezte az érzékeit felkorbácsoló nyelv munkáját, a hajtincsekbe markolt.
- Martin! – szakadt ki belőle egy szuszra a levegővel együtt, ahogy a teste fájdalmasan megfeszült és nem engedett fel. Szenvedett, az érzékei vonaglottak a kíntól, a kínzó élvezettől. Beharapta az alsóajkát. A saját pulzusa szinte megsüketítette, érezte, hogy forr a vére, a teste ég, az arca lángol. Légvételei nyögésekként szakadtak ki mellkasából, miközben a teste szinte megcsavarodott. Majd hirtelen elernyedt, ahogy a férfi abbahagyta kínzását és elégedetten vigyorogva újra fölé hajolt. A lány nem nézett rá, lehunyt szemekkel élvezte ki a gyönyör utórezgéseit a testében.
- Nézz rám – kérte Martin. Hangja halk volt, de határozott, így a lány engedelmeskedett. Nem is tudott volna ellentmondani neki! – Gyönyörű vagy – nyögte, miközben jobb kezét végigfutatta a hosszú combon. – Salina – suttogta el szinte némán a nevét, majd finom csókjaival a hosszú nyakat kényeztette. Salina karjait a férfi köré fonta közelebb kényszerítve magához. Lehunyt szemekkel, némán élvezte a simogató kezek érintését és a puha csókok kettősét. Finoman cirógatta Mart gerincvonalát, majd mosolyogva vette tudomásul, a férfi borzongását, amit Ő váltott ki belőle. Kezei lassan átsiklottak a széles vállakon, majd követve a szegycsont vonalát lefelé indultak meg, elhagyván a felsőtestet, hogy a hason keresztül a forró ágyékig kalandozzanak. Eljátszott az ágaskodó férfiassággal, eleinte finoman, majd hirtelen váltva ragadta meg a testrészt, kikényszerítve egy hangos nyögés Martinból, amit egy vadabb csók követett. A lány nem hagyta menekülni a férfit, hímtagjánál fogva irányította, uralkodott el felette.
Martin beleremegett az érzésbe. Nem hitte volna, hogy valaha is lesz valaki, aki így tud hozzáérni. Persze, az évek alatt volt már szerencséje egy s máshoz, de ilyet még sosem tapasztalt. Volt a lányban valami, valami, ami miatt más volt, ami miatt felfigyelt rá, ami miatt most itt vannak, ami miatt hagyja, hogy ezt tegye vele… Most viszont a pillanatnak élt, az érzései kigyilkolták a gondolatait a fejéből és taszították a kéj tengerébe, amiben szemérmetlenül merült el. Beleharapott Salina vállába, majd élvezettel vette tudomásul, a lány nyögését. Küzdött az érzései ellen, amik vadul ostromolták az agyát, csábították, hogy vesszen el bennük, hogy adja fel az önkontrolját. De erre nem volt hajlandó, még nem volt hajlandó.
Mikor már érezte, hogy nem bírja tovább, megfogta a lány csuklóját és finoman eltolta magától. Ördögien mosolyogva cserélt helyet a lánnyal és húzta magára. Saját ágyéka perzselte Martint, szüksége volt Salinára, akarta őt. Határozottan kezdte húzni maga felé a formás csípőt, majd feloldozva olvadt vele egyé. Mindketten hangosan nyögtek bele a levegőbe. Mart megkezdte mélyreható támadását a lány ellen, aki együttműködőn mozgott vele. Remegő érzékei szétestek, felperzselt idegpályái meggyulladtak. Úgy érezte a szobában, izzanak a falak. Kezdett elmosódni körülötte a világ, ahogy lélekben elhagyta a szobát, hogy valami új felé repüljön.
Salina beleremegett a tudatba, hogy kit fogad magába, a férfi által keltett érzésekbe. Mart vágytól méregzöld tekintette szinte fejbe vágta. Nem volt durva vele. Türelemmel kóstolgatta a testét, mozdulataiból áradt a kíváncsiság, ahogy megpróbált a lányból minél többet feltárni magának. Ezt már nem bírta ép ésszel felfogni. Minden egyes csípőlökésnél egy újabb kéjtől remegő sóhaj szakadt ki belőle. Nem ez volt az első estéje, amit egy férfival töltött el, mégis úgy ízlelgette a saját érzéseit, mintha sose tapasztalt még volna ehhez hasonlót. Martin igazán mélyre nyúlt benne! Érezte, hogy a lelke fájdalmasan hasad ketté. Beleőrült a tudatba, hogy csak egy éjszakáról van szó, hogy nem érezheti többször, hogy nem szolgáltathatja ki magát neki többször…
Martin elvesztette az önkontrolját. Nem az ösztönei irányították, hanem az érzelmei, amik megborzongatták a testét. Elmerült a kínzó élvezetben, a minden érzékét megmozgató mozdulatokban, abban a bizalomban, amivel Salina magába fogadta, hagyta mozogni benne… Nem arról volt szó, hogy nem élvezte volna az egyéjszakás kalandjait. Megőrült értük, de ez… ez most más volt. A legtöbb nőt csak egy cél vezérelte, érzéketlenek voltak és Ő is velük. Viszont az alatta fekvő lány máshogy viszonyult hozzá, bízott benne. Nem tudta, nem értette, hogy mivel érdemelte ezt ki. Önkénytelenül is finoman bánt a lánnyal, érezte, hogy ez most más, még ha nem is látja többé…
Hirtelen nyögött fel, ahogy megérezte: lassan eljutott arra a megfoghatatlan helyre, ahová mindig is vágyott, ahová visszahajtották az érzékei. Lehunyt szemmel várta a feloldozó pillanatot, és hatolt mélyebbre. Hirtelen remegés futott át rajta és görcsbe álltak az izmai, de a lelke, a lénye szabadon szárnyalt, valahol fent a magasban, valahol a tiszta kék égen, a meleg napsütésben. A megfoghatatlanban.
A férfi csípőlökései megőrjítették, tudatát kiszakították a testéből. Megsemmisülten érezte ezt a légies könnyűséget. Távolodott a valós időtől és tértől, tudta, hogy mindketten ugyanazt az utat járják be, ketten, együtt. Egyre gyorsabban sodródtak kifelé az édes ismeretlenbe, ami oly sok rejtéllyel volt átitatva, oly sok elsuttogott bűnnel, titkos vágyakozással, fullasztó szinte fojtogató vad sóvárgással. Őrjítően vágyott a közös cél elérésére! Pár csípőkörzéssel adott löketet útjuknak, majd hirtelen ordított fel, mikor a lelke szinte apró darabokra robbant. Megsemmisült. Szinte fájt az a mértékű kéj, amit a testében érzett.
Martin hirtelen érzékelte maga körül a szobát, úgy érezte, hogy szinte visszazuhant a testébe. Csalódottan vette tudomásul, hogy vége van. Kimondhatatlanul sajnálta. Zihálva szorította magához a lányt, hogy testük együtt csitulhasson le.
Capricornus™ 2007-03-06
|