|
09 - The Line Begins To Blur
2007.04.08. 11:49
9.
Martin pár óra múlva arra ébredt, hogy valaki megmozdul mellette. Lassan nyitotta ki a szemét. Reménykedett benne, hogy nem álmodta az elmúlt éjszaka eseményeit. Odakint még sötét volt. A digitális óra kijelzőjére pillantva látta, hogy még van két órája a gépük indulásáig. Ahogy a karjai közt tartott nőre esett a pillantása, megnyugodott. Nem álmodott! Jobb kezének ujjaival finoman végigsimított Capri meztelen hátán egészen a tetoválásáig.
A lány egy fél órája már fent volt és fürkészte a sötétet. Csak testileg volt jelen, a gondolatai messze jártak. Nem így tervezte az estéjét, de nem tudott ellenállni az érzelmeinek. Most nem tudta, hogy mi lesz a mögötte fekvő férfi következő lépése. Még mindig szerette. Az elmúlt néhány órában nem fogták vissza magukat. De egy év után lenne értelme újrakezdeni? Azok után, amik történtek mennyire lenne hosszú életű a dolog? Nem tudta. Az se biztos, hogy Martin akarja ezt az egészet. Egy finom érintés zökkentette ki a gondolataiból. Lassan a férfi felé fordult.
- Hiányoztál - súgta alig hallhatóan.
A lány némán elmosolyodott - Mikor mentek? - kérdezte. Emlékezett még rá, hogy a fiúk említették, hogy hajnalban továbbmennek.
- Két óra múlva - válaszolta, miközben ujjai finoman cirógatták a nő hátát.
Capri lehunyta a szemeit - Jól van. Akkor lassan ráveszem magam, hogy felöltözzek. Még ki kell néznem egy gépet hazafelé.
- Maradj még egy kicsit - kérte a férfi lágyan. Nem akarta még elengedni. Annyit várt rá.
- Miért? - kérdezett vissza.
- Nem kellett volna olyan hülyének lennem, hogy hagytalak elmenni - lehelte inkább csak magának.
- Akkor miért nem tettél semmit?
- Mert hülye voltam. Egy hatalmas barom, aki nem tudta kezelni a helyzetet. Tudom, hogy nem viselkedtem túl férfiasan, és ezt mindketten megszenvedtük. Jócskán.
- Végig tudtad, hogy mit műveltünk az orrod előtt. Mi járt a fejedben? Kiélvezted, hogy Gahannel ezt csináljuk? - A lány Martnak szegezte az egy éve megválaszolatlan kérdéseit.
- Féltem - súgta kisimítva egy hosszú vörös tincset a nő nyakából.
- Féltél? Mitől?! Nem Martin, TE nem tudod, hogy mi az igazi félelem! - csattant fel a lány.
- Dehogynem tudom - válaszolta nyugodtan. Meg tudta érteni a lány felháborodását is. - Attól féltem, hogy rossz döntéseket fogok hozni. Meg akartam találni a megoldást, amivel megoldhattam volna a helyzetet, de nem találtam. Túlságosan rágörcsöltem. Nem akartalak egyikőtöket sem elveszíteni. Féltem, hogy a döntésemmel mindent elrontok, és bekövetkezett amitől tartottam. Elveszítettelek. De aztán rájöttem, hogy már sokkal korábban elrontottam mindent... - hunyta le a szemét egy percre.
- Csak annyit kellett volna tenned, hogy leállítasz minket. Semmi többet. Mit gondolsz miért csináltam? Mindkettőtöknek akartam bizonyítani. Gahannek azt, hogy ne vegyen semmibe, neked meg azt, hogy érted teszem, hogy ezt is felvállalom érted, és hogy komolyan gondolom az érzéseimet, amiket a barátod kifigurázott azzal, hogy az ágyadba engedted. Ahogy elnéztem mindent feleslegesen tettem, mert te semmit nem vettél észre, vagy ha mégis azt is rosszul értelmezted. Én voltam a rossz, aki tönkre akarja tenni a barátságodat.
- Igazad van. Tudom, hogy kevés, ha azt mondom, hogy sajnálom, de tényleg így érzek. A nagy próbálkozásban, hogy megtaláljam a megoldást, nem figyeltem rá, hogy mennyire komoly, ami köztetek folyik. Vak voltam, hülye voltam, gyenge voltam. Tudom. Az utóbbi egy évben volt időm gondolkodni, és megszakítani minden ilyesfajta kapcsolatot Dave-vel is. Ahogy elmentél, minden megváltozott, minden szürkébb lett, de megérdemeltem teljes mértékben. Kiérdemeltem az utálatodat.
- Nem utállak. Újabban mindenki mást feltételez rólam. Zsó azt, hogy elmondom Ericnek, hogy lefeküdtetek, te azt, hogy utállak.
Martin szemöldöke felszaladt - Elmondta neked?
- El.
- És ezek után se utálsz?
- Képtelen lennék rá.
- Miért? - kérdezte olyan halkan, hogy a nőnek hegyeznie kellett a fülét, ha hallani akarta.
Capri hasra fordult és felkönyökölt. Lehajtotta a fejét - Mert szeretlek - mondta halkan a párnának, majd elkezdett kikászálódni az ágyból. Sok volt ez neki érzelmileg.
Martin lemerevedett ezt hallva. Ugyan mintha érezte volna az éjszaka folyamán a sokadik szeretkezésük alatt a nő mozdulatain, de azt hitte, csak odaképzeli ezt a plusz érzelmet. Nem gondolkodott, ösztönszerűen nyúlt a lány után felülve, és hátulról szorosan átölelte. Tudta, hogy a mozdulatai árulkodóak.
A lány élvezte Mart közelségét. A szemét lehunyva emlékezett vissza a közös múltjukra. Egy pillanatra feledni tudta a gondjait a férfi karjaiban. Kezeit a férfi kezeire csúsztatta.
- Én is szeretlek. Azóta is - súgta a fülébe, miközben még mindig szorosan ölelte - Hiába próbáltam meg Suzanne-nal újra, vagy bárki mással. Nem bírtam mellettük egy-két hétnél tovább. Mindig az eszembe jutottál.
Capri úgy érezte, hogy rögtön zokogni kezd. Visszatartotta a lélegzetét, amíg legyőzte az ez irányú késztetést. Erre most mit mondhatna? Örült, hogy a férfi még mindig szereti, de nem jutottak előrébb.
- De... ezzel még nincs megoldva semmi - szólalt meg végül a lány.
- Sejtettem. Mondd, mit szeretnél?
- Nem tudom. Azt hiszem, hogy össze vagyok zavarodva.
- Akkor... hagylak gondolkodni, rendben? - simított végig ujjbegyeivel a nő karján - Nem akarok semmit erőltetni.
- Te mit szeretnél? - fordította oldalra fejét, hogy a férfi szemébe nézhessen.
- Ez kérdés? - mosolyodott el halványan - Visszakapni téged.
Halványan elmosolyodott - Jól van. Alaposan átgondolom - mondta miközben finoman kibontakozott a szőkeség karjaiból és felöltözött. Mikor kész volt megállt a férfi előtt és finoman beletúrt szőke tincseibe, majd vékony ujjai az arcára siklottak - Hívj majd fel.
- Feltétlen - mosolygott rá, majd miután belecsókolt a tenyérbe, elengedte a nőt.
Elsétált az ajtóig és kinyitotta beengedve a folyosón világító lámpák sárgás fényét. Kilépett az ajtón és visszanézett, majd finoman becsukta maga mögött.
Zsó épp hazafelé tartott miután az egyik galériában felügyelte a képek elhelyezését. Épp azon gondolkodott, hogy mit csináljanak holnap után, mikor mindenki végre otthon lesz a családból, mikor eszébe ötlött, hogy ruccanjanak ki valahová. Talán Caprit és Martint is meg kéne hívnia. A lányt másfél hete nem látta, mikor otthagyta őket abban a klubban. Tudta, hogy azért nem jelentkezett, mert Japánba kellett utaznia a munkája miatt. Most viszont nem hagyja kicsúszni a kezei közül az alkalmat. Az ötlettől egészen felvillanyozódva lépett be a házba. Tudta, hogy Eric a gyerekekkel van, akiknek elméletileg már aludniuk kellene.
Kulcsát ledobva az előtérben ment be a konyhába útközben elhagyva szandálját, hogy igyon egy pohár narancslevet.
Eric épp a pultnál foglalatoskodott. Liliannek szervírozott kakaót. A lány rosszat álmodott és nem tudott megnyugodni.
- Ajaj, micsoda nagy munkában vagy - jegyezte meg a nő Eric mellé állva, és megnézte mit csinál - Nekem is csinálsz? - nézett fel rá.
- Szia! - csókolta meg lágyan feleségét a férfi – Persze. Liliannek lesz. Nagyon zaklatott. Sírt, mert rosszat álmodott. Majd menj fel hozzá, biztos nyugodtabb lesz, ha tudja, hogy anya is itthon van.
- Jaj szegénykém! Jól van, akkor amíg elkészülsz, be is megyek hozzá - nyomott még egy csókot a szájára, majd tekintetében féltő aggódással indult lányához.
- Szia kicsim! - ült le az ágyára.
- Anyaaa! - vetette magát a karjaiba a lány.
- Mi a baj kincsem? Hallottam, rosszat álmodtál. Mesélj csak, akkor talán könnyebb lesz - simogatta meg a hátát.
A lány beavatta a mumussal kapcsolatos rémálmába.
- ...és itt van az ágyam alatt, tudom! - ért monológja végére. Ekkor az apja lépett be két bögre kakaóval.
- Dehogy van itt, drágám. A mumus nem létezik. Csak a rossz gyerekek ijesztgetésére találták ki. De te jó kislány vagy - simított végig sírástól piros arcocskáján - Majd apa megnézi, hogy van-e valami az ágyad alatt, igaz apa? - fordult a férfi felé átvéve a két bögrét, és az egyiket Lilian kezébe adta.
- De én... félek a mumustól - nézett rá bárányszemekkel Eric.
- Ne beszélj butaságokat! - "csattant fel" Sophie - A mumusok nem léteznek! Lilian, ne hallgass apádra, megint viccelődik. Jaj istenkém, hogy mindent nekem kell csinálnom! Fogd meg - nyomta vissza Eric kezébe a kakaóját, majd letérdelt az ágy mellé, hogy benézzen alá.
Lilian érdeklődve hajolt előre - Na?
- Nincs itt semmi néhány porcicán kívül. Meg... itt van az egyik pár cipőm, amit már napok óta keresek. Kisasszony, meg tudja ezt magyarázni? - bukkant fel a feje Lilian lába mellett.
- Nem én voltam!
- Igazán? Akkor mégis ki? - húzta össze mosolyogva a szemét, ahogy az ágy szélére fektette karját, és ráhajtotta állát is.
- Maverick. Azért dugtam el, hogy ne légy rá dühös. Vissza akartam rakni - hadarta gyorsan hozzá - De elfelejtettem.
- Hát jó... A kisasszonynak sikerült kimagyaráznia magát - nyomott egy puszit a lábára, majd sürgetően ránézett - Na idd meg szépen a kakaódat, aztán alvás - mondta kedves hangon.
A lány engedelmeskedett majd lefeküdt - De biztos nincs itt a mumus? - kérdezte aggódva.
- Biztos nincs. Mondd meg neki te is! - nézett Ericre.
- Nincs drágám, hidd el. A mumus nem jön az én házamba, mert fél tőlem! - mondta a férfi, szuperhősszerűen kidüllesztve a mellkasát.
Zsó felnevetett - Na látod, erről van szó, kincsem! Apa megvéd minket.
A lány elmosolyodott, majd elhelyezkedett - Jó éjt - mondta még.
- Neked is - vette el tőle a kiürült bögrét, majd adott egy csókot a homlokára - Nem kell semmitől se félned, amíg itt vagyunk neked, ezt jól jegyezd meg - mosolygott rá.
Lilian elmosolyodott majd el is aludt. Eric halkan kilépett a szobából, Sophie pedig sóhajtva követte, és halkan becsukta az ajtót. A folyosón utolérte párját, és átvette tőle a már csak langyos kakaóját - Szóval félsz a mumusoktól? - sandított rá, miközben kortyolt egyet.
- Már nem - mondta a férfi - Milyen volt a kiállítás?
- Még csak a képeket rakták ki, a megnyitó meg holnap lesz, de azt szerencsére nem nekem kell megnyitni. Két napig szabad vagyok - lépett be a férfi előtt a konyhába, és leült a középen lévő pult mellé.
- Szóval két napig itthon leszel?
- Egy napig leszünk itthon, aztán meg kirándulni megyünk. Persze csak ha nincs ellenvetés - nézett férjére mosolyogva, ami annyit tett, hogy "ezt már elterveztem, úgyhogy senkinek sem lehet ellenvetése".
- Miss Zsarnok megint szervezkedik - mosolyodott el Eric - Jól van nem bánom. Hova megyünk?
- Folyópartra. Meleg van túrázni. Felhívom Caprit és Martot is, ha nem bánod - nézett rá határozottan. Néha tudta, hogy a kiállításokkal való szervezkedések és a határozott fellépést követelő munka miatt időnként kicsit talán túlzottan is határozott tud lenni.
- Nem bánom – vigyorgott rá.
- Helyes! Akkor ezt megbeszéltük. Hmm... finom ez a kakaó - itta meg az utolsó kortyot - Nem csinálnál még egyet? - nézett rá angyali szemekkel.
- És mit kapok cserébe?
- Hmm... mit szeretnél? - fordult meg felállva, és a pultnak támaszkodott.
- Hmmm... - gondolkodott el a férfi – Téged.
- Azt hiszem, ez megoldható... - húzta közelebb a fekete pólójánál fogva - Nem nagy ár egy bögre kakaóért, mert amúgy is a tied vagyok - lehelte a szájára.
- Fenébe a kakaóval - nyögte, majd vadul megcsókolta.
A nő viszonozta, azonnal lerángatva a férfiről a pólóját, és kezeivel a vállába kapaszkodott heves csatáik közben. Eric szorosan magához vonta a lányt, aki így a pult és a férfi közé szorult.
- Na mi lesz? - szakadt el egy másodpercre Eric szájától, hogy kinyöghesse a kérdést, és elsötétülő tekintettel felnézhessen rá.
A férfi válaszul felemelte kedvesét és a pultra rakta. Kezei felsiklottak a nő combján - Mit szeretnél, mi legyen?
- Most. Itt. Azonnal - súgta, majd követelőzőn a férfi ajkai után kapott szájával, kezeivel pedig a melegítőjét kezdték lefelé tolni.
Ericet nem kellett kétszer kérni, vadul teljesítette kedvese kijelentését.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó