|
10 - The Line Begins To Blur
2007.04.08. 21:07
10.
Capri miután beszélt barátnőjével lázasan csomagolni kezdett. Örült a meghívásnak és boldogan fogadta el. Mióta Martinnal rendezték a dolgaikat sokkal kiegyensúlyozottabb volt, sokkal jobban kezdte élvezni az életet. És ezt Zsónak köszönhette. Ha ő nem jön el és viszi magával, akkor nem itt tartana. A buliról más is eszébe jutott a vad éjszakán kívül, amit a szőkeséggel töltött el. Dave. Vajon mit művelt vele Zsó? Az este óta nem beszéltek a japáni útja miatt, de most sort fog rá keríteni. Izgatottan szállt fel a gépre, hogy jó néhány óra múlva már Ericék házának ajtaján csöngessen be.
Zsó mindent összekészített, és épp hagyta, hogy Lilian őt nyúzza, miközben Martinnal beszélgettek. Örült neki, hogy Capri és ő is elfogadta a meghívást. A férfi körülbelül egy órája érkezhetett meg. Sokkal jobb bőrben volt, mint mikor utoljára látta. Ugyan nem tudott részleteket, de sejtette, hogy Caprival töltötte azt a koncert utáni éjszakát. Nem mert rákérdezni, hogy akkor most mi van velük, meg akarta várni inkább barátnőjét. Lilian gondolt egyet, és lemászott anyja öléből, és támadást indított Martin ellen. Sophie nevetve nézte, amint a kislány megrohamozza a szőke férfit. Mosolyogva pillantott össze férjével. Mindketten tudták, hogy Martinnak volt szerencséje már két lányával átélni ezt a korszakot, így tudta, mire számíthat a kis fruskától. Eric épp Ewan szobájába indult, mert a fia hívta valamiért, mikor megszólalt a csengő. Zsó felpattant, és utolérte Ericet a folyosón. - Hagyd csak, majd én kinyitom. A fiad vár - mosolygott rá, és adott egy csókot a férfi szájára, majd az ajtónál termett, hogy beengedje Caprit.
A lány egy kisebb csomaggal érkezett, ami nem ruhának tűnt. A bőrén volt pár karcolás és sérülés, de vidám volt. - Zsó! - ölelte meg barátnőjét - Mikor megyünk? - lépett beljebb és húzta el az ajtóból a lányt is. Fel volt pörögve.
- Szia drága! Amint lecuccolsz. Már Mart is itt van. Mit hoztál? - kíváncsiskodott a csomagra pillantva.
- Oh, mindjárt meglátod - lépett be a nappaliba - Sziasztok! - köszönt a bent lévőknek - Nah gyere Zsó. Tessék - nyújtotta felé a csomagot - Bontsd ki!
Miközben a lány átvette a csomagot, bontogatni kezdte - Uh, ez nehéz! - nézett rá mosolyogva.
- El ne dobd!
- Mi az anya? Mi az? Mi az? - kérdezte Lilian is Martin nyakából.
Az összefogott hajú nő lányára pillantott, majd újra a csomag felé fordította figyelmét, és úgy válaszolt: - Majd mindjárt meglátjuk, kincsem - azzal kinyitotta a dobozt.
Abból egy gyönyörű faragott kígyótestű sárkányszobor bontakozott ki. Nem az a giccses példány volt, hanem szinte egy darab a japán kultúrából. Hajlékony testét a mitikus állat több helyen gyűrűbe fogta, hosszúkás szája nyitva volt, kígyónyelve kilógott.
- A sárkányt a jó szerencse jelképének vélik. Továbbá távol tartja a gonoszt és az ártó szándékot, tisztességes, bölcs, nagy hatalmú és tudású valamint állítólag a termékenységre is jó hatással van - kezdte ecsetelni a vörös lány.
- Hát ez gyönyörű!!! - kiáltott fel Zsó - Mindig is imádtam a sárkányokat, meg az angyalokat, meg a démonokat, meg a felhőket... ööö.. na szóval, Capri ez FANTASZTIKUS! Én nem jutok szóhoz! - vigyorgott a szobrot nézve - Na jó, ez nem teljesen igaz. Viszont azt hiszem, a termékenységre talán már nem lenne akkora szükségünk - nézett huncutul mosolyogva férjére.
- Örülök, hogy tetszik - ült le a Lilian-Martin kettős mellé.
A kislány összehúzott szemöldökkel méregette a lányt, és végül kibökte, amire kíváncsi volt: - Capri, mik ezek a bibik rajtad?
- Igen, ez engem is érdekelne - fűzte hozzá Mart közelebb hajolva.
- Ezek? - nézte a lány az egyik karján lévő méretes karcolást - Hát ez egy érdekes történet. Bár nem először csinálom.
- Meséld el! Meséld el! - kérte a lányka.
- Nos, tudod, az egész úgy volt - kezdte a lány - hogy elutaztam Japánba, oda, ahol az óriáspandák élnek. Fekete-fehér macik - mesélte a lánynak - Azért mentünk oda a barátaimmal, hogy segítsünk nekik, mert nagyon-nagyon kevesen vannak. Azt szeretnénk, ha többen lennének. Készítünk róluk néhány képet, írunk róluk egy kicsit és megjelentetjük az újságban, hogy az emberek tudjanak segíteni nekik. Épp mentünk fel az egyik maci barlangjához. De azt vettük észre, hogy emberek állnak ott. Azok az emberek rosszak, bántani akarták a macikat. Mi meg nem akartuk, hogy bántsák őket. Ők nem szeretnek minket, mi meg őket, ezért megkergettek. Útközben nem figyeltem a bokrokra. - A felnőttek tudták, hogy Capri egy orvvadászbandáról mesélt virágnyelven a kislánynak, akik valószínűleg épp egy medvét akartak lemészárolni, ők meg lefényképezték, ahogy ezt kísérelték megtenni, aztán az életükért menekülhettek.
Zsó aggódva pillantott össze Marttal, majd Eric-kel, aki le is ült mellé megfogva a kezét.
- Aha. Akkor te egy hősnő vagy! - mondta mosolyogva a kislány, és átmászott Caprihoz, hogy adjon neki egy cuppanós puszit - Ezt azért, mert segítettetek a pandamacinak! Ugye nem esett baja? - húzta össze komolyan a szemöldökét.
- Nem, jól van. És képzeld: kölyke is volt. Ilyen pici - mutatta meg a méretét.
- De ééédes! Megnéztem volna őket! Szeretem a pandamacikat! Meg a koalamacikat is, csak azok is messze élnek innen - mondta a kislány a sarkaira ülve.
- Nagyon messze - értett vele egyet a lány.
Sophie azért továbbra is aggódott. Nem akarta, hogy barátnőjének baja essen. És ez előfordulhat, ha egyszer is hibázik egy ilyen megbízatás alatt.
A lány lerakta Liliant, aki a bátyjához ment a szobájába. Ránézett Zsóra, látta, hogy aggódik. - Még élek - mondta, összeráncolva a szemöldökét.
- És itt a hangsúly a "még" szón van. Capri, ez nagyon veszélyes! Mi lett volna, ha megsebesítenek? Meg is halhattatok volna! - fakadt ki halkan.
- Afrika rosszabb szokott lenni. Ott lőnek is utánad.
- Jézusom! - dőlt hátra letaglózva barátnője. Érezte, hogy felizgatta magát. Eric átkarolta nejét és megnyugtatón simogatni kezdte.
- Erről arra következtetek, hogy ez meg is történt veled Afrikában - vonta le a következtetést Martin.
- Valóban - nézett rá a lány - Na AZ ijesztő volt. Érdekes érzés, mikor az ember meg van róla győződve, hogy meg fog halni. Viszont nem egy gepárd maradt életben ily módon. Ha ez ezzel jár, akkor csinálom.
- Tehát élvezed is? - kérdezte érdeklődve a férfi, de hangjában nem kevés féltés hallatszott.
- Nem. Semmi kedvem meghalni gondolhatod. Főleg nem így. De nem akarom, hogy azt a szerencsétlen párát élve megnyúzzák - halkította le a hangját, hogy a gyerekek ne hallhassák meg - Fogalmad sincs, hogy miket művelnek. És nekem ez a munkám. Nem egy helyszínt láttam már, nem egy képem készült dögökről. Nem akarok többet olyat látni.
- Nem a cikkírás a munkád? - kérdezte barátnője.
- Nos de, elsősorban az - nézett fel a lány - Viszont nem véletlen kaptunk képzést ilyen helyzetekre.
- Értem. Nem szólok bele. De kérlek, nagyon vigyázz magadra! - nézett rá még aggódva.
- Eddig még nem találtak el - legyintett a lány - Nah! Mikor indulunk?
- Szerintem mehetünk - mondta Mart észrevétlen végigsimítva a lány karján, miközben felállt.
- Szólnál a gyerekeknek? - fordult Eric felé Zsó, miközben a szobrot nézte.
- Persze. KÖLYKÖK! INDULUNK!
Zsó nem tehetett róla, akármennyire is aggódott a barátnője miatt, ezen felnevetett. - Nem épp így gondoltam - mondta mosolyogva, majd megtámaszkodott Eric mellett, hogy közelebb hajolhasson hozzá egy csókért - De vitathatatlanul hatásos - folytatta, mikor meghallotta a két futó gyerek hangját, akik Capriékba ütköztek.
- Anya, hova megyüüünk? - kérdezte Ewan.
- El - mondta sejtelmesen még mindig a csókjára várva.
- Meglepetééés? - csillant fel Lilian szeme is.
- Az. Szerintem tetszeni fog - pillantott lányára, majd újra Ericre nézett - Direkt csinálod?
- Igen - mosolyodott el a férfi, majd megcsókolta a nejét.
- Na végre - állt fel miután megkapta jussát - Gyerünk csipet-csapat - kezdte kifele terelgetni a gyerekeket.
- Tényleg, hova megyünk? - nézett Martinra a vörös hajú lány, hátha ő tudja.
- Ha jól tudom, valami folyópartra. Nem tudom pontosan, mert nem vagyok idevalósi - rántotta meg a vállát, majd fél vállára felvette olajzöld válltáskáját és rámosolygott a nőre.
A lány visszamosolygott rá – Ja, Zsó is említett valami vizet. Nem tudom este hívott, természetesen akkor, mikor épp beestem az ajtón. Külön érzéke van hozzá - felelte, miközben ő is felvette fekete táskáját.
- Bocs, drága, de csak akkor van nyugtom a kis rosszcsontjaimtól - szólt oda, miközben Lilian hátára segítette a hátizsákját.
- Akkor a gyerekeidnek van érzéke hozzá. És mivel megyünk? És a víz egyet jelent a fürdeni akarással?
- Kocsival egy darabig, aztán gyalog - adta meg a választ Zsó - Igen, lehet benne fürödni. Mire odaérünk, jót fog tenni ebben a melegben. Eric, hol vagy már? - kiáltott a ház belseje felé.
- Öltözök, szívem.
- Gyerünk Zsó. Segíts neki - kacsintott rá Capri.
- Jaj istenem, ez a pasi! - sóhajtott színpadiasan - Mindjárt megnézem hogy áll, addig pakoljatok be a kocsiba - kacsintott vissza - A végén még a gatyát is nekem kell ráadni... - jegyezte még meg, aztán megkereste párját.
- Vagy inkább levenni róla... - mormogta a bajsza alatt a lány.
- Meddig tollászkodsz még, szívem? - állt meg az ajtóban keresztbefont karokkal, és szemérmetlenül mustrálta őt.
- Mindjárt kész vagyok - húzta magára pólóját – Kész.
- Milyen kár... - sóhajtott újra végigfuttatva tekintetét férjén - Rajtad van a fürdőnaci is? - nézett fel rá.
- Naná. Nem fogok bokorban öltözködni.
- Ó hát ez még sajnálatosabb hír! - jegyezte meg huncutul mosolyogva.
- Nem, a gyerekek előtt nem - mosolygott rá a férfi, majd mellésétált - Indulás! - csapott a fenekére.
Zsó egy kicsit duzzogva tett eleget a felkérésnek, és kislányosan mosolyogva próbált menet közben párszor egy csókot kicsikarni lábujjhegyre állva, de Eric mindig "komoly" arckifejezéssel kitért előle.
- Kiértek már? Mindjárt elhajtunk, és itt hagyunk titeket! - kiáltott be Capri az ajtón.
- Hmm... talán nem is lenne olyan rossz ötlet - jegyezte meg halkan Zsó Ericre kacsintva.
Capri végül kiterelte a többieket és beültette őket a kocsiba.
A vörös nő kompromisszumot kötött Liliannel az ablak melletti helyért. Ha a lány ülhet az ablak mellett Lilian ülhet Martin mellé. Így hát az ablak mellett ülve tette meg az 1 órás utat kifelé a várósból. Az út zenehallgatással, beszélgetéssel és sok nevetéssel telt el. Lassan elérték azt a határt, ahol leparkoltak a kocsival és gyalog mentek tovább. Eric leparkolt és Zsó kiterelte a társaságot. Az idő itt kellemesebb volt a hegyek miatt.
- Arra van a folyó - mutatott Zsó kicsit balra, megmutatva az úti célt - Van ott egy kis homokos rész, ahol lehet fürödni is, meg van lehetőség szalonnasütésre is.
- Azt szeretem! - kiáltott fel a kislány, és Mart kezébe csimpaszkodott - Martiiin!
- Igen? - nézett le rá megszakítva a Caprival folytatott intenzív szemkontaktust.
- Felveszel a nyakadba? - nézett rá hatalmas őzikeszemekkel.
- Még el se indultunk. Ne legyél ennyire kényelmes - válaszolta.
Capriból kirobbant a nevetés a gondolat hatására.
- Most mit nevetsz? - fordult vissza felé. Zsó csak vigyorogva csóválta a fejét, miközben behúzta Ewan táskáját, és lassan hagyta, hogy az apja után induljon.
A lány közelebb lépett a férfihez és a füléhez hajolt - Engem mikor veszel a nyakadba?
Martin elvigyorodott, és visszafogta meglóduló fantáziáját. Érezte, hogy ez az egy kérdése is majdnem beindította őt - Amikor kettesben leszünk - válaszolta.
A lány csak elmosolyodott és elhajolt a férfitól - Zsó várj meg! - kiáltotta, majd megindult a többiek után.
- Na jól van, te kis ördögfióka - adta meg magát Mart.
- Juhééé!!! - kiáltott fel a lányka, és egy perc múlva már Martin nyakából kiabált a többiek után.
- Martin, hogy téged mikre rá nem tudnak venni a nők... - csóválta a fejét a vörös hajú lány.
- Hát ez az... - fújt egyet.
Eric közben meg sem állt a vízpartig és már tépte is le magáról a ruhát. Szenvedélyesen imádott úszni. Nemsokára a folyóból kiáltott a többieknek - Na, jöttök?
- Jövünk! - kiáltott Ewan, aki hamarosan apja felé tempózott.
- Pacsáljatok csak, addig én rakok tüzet - mondta a fiatalabbik lány.
Sophie miután segített lányának levetkőzni, maga is levette ruháit, és megigazította fekete bikinijét. Kézen fogta Liliant, és Martin után mentek.
- Huh, ez hideg - mondta Zsó mikor beljebb ért. Lilian közben átkéredzkedett Mart kezébe. Ő még nem tudott úszni.
- Nem is az - mondta párja, majd lefröcskölte a nőt.
- ÁÁÁÁÁÁÁ!!! - kiáltott fel - EZÉRT MEGHALSZ! - morogta hangosan a csupa libabőr nő.
Eközben Capri meggyújtotta a tüzet, majd a parton ülve figyelte a pacsálókat. Jót nevetett Zsón.
- Kötve hiszem én azt - mondta Eric.
- Na várj csak! - indult meg férje felé. Útközben odaszólt Martinnak: - Figyelnél Ewanra is pár percig, amíg megnyúzom ezt a, ezt a...?
- Persze - vigyorgott a férfi, és begyűjtötte a másik gyereket is, majd közelebb mentek a parthoz.
Zsó támadásba lendült a beljebb merészkedett férfi után indulva.
Az gyorsan úszva tért ki előle.
- Hééé! Ez nem ér! Neked kétszer akkora karizmod van, mint nekem!
- Mert ilyen jól kisportolt férjed van!
- Teszek róla, hogy eleget mozogj - jegyezte meg két erős karcsapás között. Egyre közelebb került hozzá. A férfi hagyta, hogy beérje. - Megvagy! - súgta diadalittasan hozzásimulva, miközben mindketten taposták a vizet.
- Meg.
- Akkor most gyilkossá kellene lennem, igaz? - húzta el gúnyosan mosolyogva a száját.
- Valami olyasmi.
- Meglesz - jelentette ki, miközben a víz alatt egyik keze önállósította magát, míg a másikkal Eric egyik karjába kapaszkodott.
- Rosszalkodsz? - kérdezte kajánul mosolyogva.
- Valami olyasmi... - tapintott a lényegre benyúlva a boxszerszerű fürdőnadrág alá - Talán nem kellene?
- Ezt nem mondtam - mosolygott rá a férfi. A párnak nem sok nyugalom adatott meg, mert gyerekeik 10 perc múlva már a parton állva követelték ki szüleiket.
- Akkor... ezt talán folytassuk mikor legközelebb jövünk be. Ebéd után úgyis alszanak... - utalt a hiperaktív kölykökre, majd kihúzta kezét párja nadrágjából. Tudta, hogy a férfi csak pár perc múlva jöhet ki utána a vízből...
A parton időközben a gyerekek egymást kezdték nyúzni. Capri átöltözött: Mélypiros bikinije jól harmonizált a haja színével. A homokban ült és szórakozottan pásztázta a környezetét.
Martin vizesen telepedett le mellé, és mustrálta végig a testét.
- Mi az? - nézett rá a lány.
- Piroska és a farkas...
- Vagy Hófehérke - mutatta fel az egyik karját.
- Akkor a hófehér bőrű Piroska, és én... - húzta végig ujját a nő homokban támaszkodó karján.
- Te mióta vagy farkas?
- Amióta megláttam ezt a fürdőruhát rajtad - mélázott el a tekintete.
- Hát, jó legyen. Szeretem a farkasokat - mosolygott rá.
Mart kajánul elvigyorodott. - És nem félsz a lompostól?
- Azt hiszem, hogy kinőttem már abból a korból, hogy ilyenektől rettegnem kéne.
- Ezt örömmel hallom...
Martin tekintete elrévedt a távolba. Szemével követte a folyón lefele úszó ágat.
- Min gondolkodsz?
A férfi ránézett. Tényleg gondolkodott. - Nem tudom, hogy feltehetem-e a kérdést.
- Nincs rosszabb a ki nem mondott kérdéseknél. Nekem elhiheted.
Mart bólintott, és a szemébe nézett - Visszajönnél hozzám?
- Úgy most?
- Általánosságba, véve. Visszaköltöznél-e hozzám?
A lány előrenézett. Elgondolkodott. Sokat gondolkodott rajta azóta, hogy kilépett a hotelszoba ajtaján. - Azt hiszem igen.
- Komolyan? - lepődött meg a férfi. Ugyan gondolta, hogy a lánynak a Japánban töltött napok alatt volt ideje gondolkodni, de álmodni se merte volna, hogy rögtön igent mond.
- Azt hiszem - hangsúlyozta ki - Igen, szeretnék, hisz szeretlek, ez nem változott - nézett a férfire - De azt hiszem, egy kicsit félek.
- Megértem. Nem mersz bízni bennem - állapította meg, de hangjában nem volt megbántottság.
- Egyrészt. Meg nem tudom, hogy milyen érzés lenne. Nem azt mondom, hogy most hazamegyek és pakolok, de lehet róla szó, hogy igen, visszamegyek, ha elviselsz még.
- Ne butáskodj! Ha nem akarnálak elviselni, akkor nem kérdeztelek volna meg - mosolyodott el. Már a tudattól, hogy Capri egy nap visszajön hozzá szinte éveket fiatalodott egy perc alatt. - Nem sürgetlek. Amikor úgy érzed, gyere. Én ott leszek.
- Hacsak nem turnézol épp. Nem baj profin fel tudok törni bármilyen zárat - mosolyodott el.
Martin felnevetett. - Augusztus vége felé zárjuk a koncertkörutat. Addig még 2 és fél hónap.
- Addig eléldegélek Miamiban. Jó hely. Szeretem nagyon.
- Ahogy gondolod - bólintott Martin - Amúgy én is voltam már ott párszor. Nyüzsög az a város rendesen.
- Hmmm... még nem is láttad a lakásom - mélázott el - Zsót nagyon izgatta.
- És mi izgatta benne annyira? Mert én tudom, hogy engem mi izgat.
- Úgy az egész lakás magában és nem csak a hálószoba - mosolyodott el.
- Én nem a "hálószoba" szót használtam volna, hanem azt hogy „te”, de hát végül is... - mosolygott vissza, majd felülve közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja. A lány nem ellenkezett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó