|
11 - The Line Begins To Blur
2007.04.08. 21:47
11.
- Martiiiiin! - lehetett hallani a kislány hangját, majd rögtön az anyjáét is, amiért lepisszegi látva, hogy nem éppen aktuális lánya közbeavatkozása.
A férfi elvált Capri ajkaitól, és elmosolyodott, majd hátra is fordult a feléjük szaladó lányhoz. - Mondd csak!
- Bocsi, de anyu szólt, hogy kész a kaja, és kérdezi, hogy ti is esztek-e - állt meg hátratett kezekkel, bűnbánó tekintettel.
- Naná! - pattant fel Capri - Farkaséhes vagyok - sandított a szőke férfira, majd megsimogatta Lilian fejét, hogy ne legyen bűntudata.
- Farkaséhes... hmm... jól hangzik - mondta csak úgy magának Mart, majd felállva hirtelen felkapta a szőkésbarna leányzót és hatalmas sikongatások közepette a karjában vitte oda a tábortűzhöz.
- Na gyerekek, ragadjatok magatokhoz egy nyársat, és kezdjétek el sütni a szalonnát. Ha látjátok, hogy lecsurogna róla a zsír, akkor húzzátok el a tűztől és itassátok fel a kenyérrel - mondta Zsó, és meg is mutatta a két gyereknek, hogy miként is képzeli a dolgot.
- Ah, jó magyar szokás szerint - ült le Capri.
- Pontosan - kacsintott rá barátnője.
Ewannek az apja segített a felhúzás műveletében, majd a kissrác úgy tett, ahogy az anyjától látta.
- Na, hogy ízlik? - kérdezte Zsó a csöppségeket, akik megkóstolták a kenyeret.
- Finom - mosolygott rá maszatos szájjal a fia.
- Remélem nem szúrom magamba, azt nem szeretném - motyogta Capri, miközben ő is efféleképp ügyeskedett.
- Miért szúrnád magadba? - nézett rá Mart értetlenül.
- Én mindenre képes vagyok - felelte a lány.
A férfi csak megcsóválta a fejét, majd ő is enni kezdett. Eric csöndben tömte magába az ételt, jó férfiszokás szerint.
- Apa, te nem szereted a szalonnát? - nézett Ericre a kislány.
- Dehogynem! Úgyhogy nem kapod meg - mosolygott rá az apja.
- A kutya meg a macska rúgja meg! - tette csípőre a kezét a kislány, ahogy egyszer az anyjától látta.
Eric szinte eldőlt a nevetéstől - Asszony! Hát mire tanítod te ezt a gyereket?
Sophie is felnevetett, magyarul mosolyogva megdorgálta egy kicsit a kislányt, majd Erichez fordult: - Hát ez van. Biztos vagyok benne, hogy tőled is lesett már el jó pár dolgot a fiad - mosolygott. Eric nem felelt csak rondán nézett.
Capri miután kivégezte az ennivalóját megszólalt. - Nah, most megyek úszni - jelentette ki, majd fel is állt - Valaki esetleg? Martin úgysem jön, mert ő egy lusta disznó – legyintett.
- Hééé! - méltatlankodott az említett, de mivel még evett, nem nagyon szándékozott megmozdulni - Eszem.
- És? - nézett le rá.
Barátnője felnevetett - Na jól van, én megyek veled, hagyd csak, hadd tömje a hasát.
- Hah, az energikus férfi... Gyere Zsó, megint csak magunkra számíthatunk.
A másik nő felállt, leporolta magát, majd elindult Eric tekintetétől kísérve, aki szintén hátramaradt a gyerkőcökkel.
- Na, már vártam, hogy kettesben legyünk - mondta a vörös hajú lánynak, ahogy beljebb merészkedtek a vízbe.
- Mondd csak.
- Csak kíváncsi vagyok, hogy mi van most veletek - vigyorgott rá - A kaja előtt eléggé össze voltatok gyógyulva...
- Nem is. Lassan rendezzük el a dolgot. Alakul. Én reménykedem. Mi volt Dave-vel?
- Sejtettem, hogy rákérdezel - húzódott még szélesebbre a mosolya - Hát betuszkolt a férfi wcbe, de nem engedtem ki a gyeplőt a kezemből. Végig az orránál fogva vezettem, aztán miután eléggé felajzott állapotba juttattam, otthagytam egy frappáns mondatot hozzávágva. Ne tudd meg, milyen büszke voltam magamra.
- Jaj, de megnéztem volna! - vigyorodott el a lány - Biztos nagyon a lelkébe tapostál kicsi Dave-nek. Jaj szegény... – gúnyolódott.
- Az biztos! Láttad volna azt a bamba és értetlen fejet, amit vágott, mikor visszanéztem rá a fülke ajtajából... - merült el a vízben.
A lány hangosan felnevetett, ahogy elképzelte a jelenetet - Nem fotóztad le véletlen?
- Nem, sajnos gép nem volt nálam. De valahogy úgy éreztem, nem csak miattad álltam bosszút, hanem még a szigeten történtek miatt is. Valahogy most jött ki rajtam, most ért meg, vagy én nem tudom. Mindenesetre elégtételt vettem, és ez baromi jó érzés.
- Gondoltam, hogy nem végzel félmunkát. Ezek után kedélyesen fogok a képébe vigyorogni.
- Jól teszed! - biccentett, majd felnevetett az utána következő emlékek hatására - Csak utána Ericet sajnáltam, mert elég rendesen meggyötörtem "domina-énemmel", ami a Dave-vel való foglalatoskodás alatt éledt fel bennem... - kacsintott.
- Jaj szegény, de sajnálom... Mart aznap este többször is találkozhatott vele részemről.
- Ezt sejtettem, bár nem gondoltam, hogy végül is a szobájában kötsz ki.
- Nem vagyok szent - vont vállat a lány.
- Na látod, ezt tudom - fröcskölt egy kis vizet rá.
- Hé! - fröcskölt vissza.
- Mi az? Félsz, hogy vizes lesz a vörös hajzuhatagod?
- Már édes mindegy neki, a fele a vízben van. És terjeng... és terjeng... és MEGTÁMAD! - vetette magát barátnőjére.
Zsó nevetve felsikított, majd mindketten elmerültek a vízben, hogy aztán prüszkölve bukkanjanak újra fel. - Ezt nem úszod meg szárazon!
- Már valóban nem! - nevetett barátnője is.
A lányok vad fröcskölésbe kezdtek, miközben végre újra felszabadultan tudtak nevetni. Aztán Zsó visszament a partra, hogy előszedje a kicsiknek az alváshoz szükséges holmikat, noha ők határozottan tiltakoztak az ebéd utáni szieszta ellen.
Capri elpacsált a vízben. Annak ellenére, hogy a két gyerek vagy fél óráig tiltakozott az alvás ellen, mindketten gyorsan elaludtak. Végül a vörös hajú nő elunta az egyedül pancsolást és kisétált a partra. Hajából a vizet kicsavarva ült le a helyére.
Zsó éppen az ebéd maradékait pakolászta el, majd a könyvéért nyúlt. Mindig volt nála egy a táskájában számítva rá, hogy esetleg kellhet.
- Hmmm... mit olvasol? - kérdezte barátnője.
- Egy Anne Rice kötetet. Megint a "Lestat, a vámpírt" - vigyorgott rá. Már vagy tízszer olvasta.
- Ennyire jó könyv?
- Aha, az „Interjú a vámpírral” folytatása.
- Hát, csak filmben láttam, de az nem tetszett. Hosszú volt nagyon. Olyan Titanic feelingem lett a végére.
- Könyvben minden Anne Rice jobb. Az Interjú amúgy tényleg furcsa hangulatú könyvben is. Ez jobban tetszik. Havas hegyek, Párizs, London, Egyiptom... stb... Na mindegy.
- Most továbbolvasol? Ne mááááár! Ingerelsz!
- Miért? – nézett rá.
- Mert tudod, hogy imádok olvasni és azt is, hogy nincs nálam könyv.
- Kéred? - nyújtotta felé.
- Nem veszem el a könyved. Másrészt: ha elkezdek olvasni és megzavarnak nagyon agresszív tudok lenni, és azt nem szeretném.
- Azt én sem - jegyezte meg Mart halkan.
- Inkább csináljunk valamit! - dőlt hátra vizes, hideg testével Martinnak.
- Mit?
Zsó Eric felé pillantott, aki még mindig a lurkók mellett ülve őrködött olyan 2-3 méterre egy nagy pokrócon a félárnyékban.
- Nem tudom. Ötlet?
- Nekem nincs - monda Zsó - Épp azért vettem elő a könyvet.
- Jól van - adta meg magát a lány, majd a fejét is hátradöntötte és behunyta a szemeit.
- Passz nálam is - morogta Mart félálomban egy másik pokrócon.
- Hé! Ne merészelj elaludni!
- Mi? Ugyan... dehogy... - motyogta lehunyt szemmel.
- Nah persze... Azt hiszem, hogy a kor utolért egyetlenem – cikizte.
Mart résnyire nyitotta a szemét, miközben felmordult, és jobb kezét Capri tarkójára csúsztatta, hogy magához húzhassa. Száját a lányéra szorította, majd elengedte. - Meglehet...
- Nah szép.
Zsó közben a tűz melletti egyik farönkre ült kezében a könyvvel, és kezdett elmélyülni a szőke vámpír hányattatott gyerekkorában.
Zsó egy kéz érintését érezte a vállán pár perc múlva. Mikor felnézett, Ericet pillantotta meg. A gyerekek felé nézett egy másodpercre, majd újra férjére irányította a figyelmét. - Mi az?
- Elaludtak? - bökött a fejével barátaik felé.
- Nem tudom. Martin szerintem igen. Caprit nem tudom - vonta meg a vállát, amin még mindig ott nyugodott Eric meleg keze.
- Remélem, hogy ő is alszik. Mondd csak... nincs kedved bejönni a vízbe?
Zsó egyik szemöldöke felszaladt miközben elmosolyodott. - Miért ne? - tette le a könyvét, és elfogadta a felé nyújtott kezet. A férfi bevezette a folyóba kedvesét.
- És most? Gyilkoljalak le? - kérdezte vigyorogva, mikor már beljebb értek.
- Rád van bízva.
- Na kösz, ezzel most ki vagyok segítve - nézett vissza nem túl beszédes párjára, és hátrébb tempózott.
- Hé! Nem én kezdtem!
- Dehogynem! Te fröcsköltél le - vágta be a "durcát".
- Mintha annyira sajnáltad volna - mosolyodott el a férfi, miközben utána úszott és magához rántotta.
- Igen, majdnem szívinfarktust kaptam. És akkor ki gyilkolászna téged? - fonta a nyaka köré karjait.
- Nem hagynám, hogy szívinfarktus érjen - csókolta meg.
- Reménykedtem... benne - válaszolta két csók között.
Miközben nyelve Ericével játszott, egyik kezével elengedte őt, és először a hátát, a mellkasát, majd a hasát kezdte simogatni. Eric nem vágyott sok előjátékra. Határozottan fogta meg Zsó csuklóját, és a lényegre irányította.
- Ejha, de kis türelmetlen valaki... - kezdte ténylegesen simogatni párját.
- A gyerekek bármikor felébredhetnek – nyögte.
- Oh, milyen igazad van. Jó kifogás - gyorsított kicsit keze mozgásán, miközben végigcsókolta a férfi nyakát. Eric hangosan nyögött fel és harapott párja vállába. - Vigyázz, a víz messzire viszi a hangot... - incselkedett vele erősebben rászorítva párjára.
Fojtottan nyögött fel ismét. Jól van, ha így állnak, akkor legyen. Ujjai mohón tűntek el a fekete bikini alsórésze alatt, majd nem sokra rá párjában is.
Zsó hátrafeszítette a fejét az érzéstől, torka megfeszült, és hang nélkül nyögött fel lehunyva szemét. Imádta, ha Eric ilyen határozott.
Elég határozottan tépte le szinte a másik kezével Zsóról a ruhadarabot.
- Csak el ne vigye a víz - mosolyodott el.
- Majd fogod szépen – mondta, miközben tovább csigázta.
Zsó engedelmeskedett, elvette a férfitől az alsóját, és bal kezébe fogta, amivel még mindig Eric vállába kapaszkodott. Jobbja újra támadásba lendült a víz alatt válaszként az ujjak munkájára.
A férfi eközben finoman szívogatta a vízfelszín feletti bőrfelületet. Igyekezett nem nyomot hagyni párján. Mikor úgy érezte, hogy eleget csigázták egymást, kihúzta az ujjait a nőből és megragadta a csuklóját, hogy eltolhassa magától. Végül közelebb húzta és egyesült vele. Nyelt egy kis vizet a mozdulattal, de nem érdekelte, megkezdte támadását a nő ellen a hullámzó vízben.
Zsó hagyta magát. Csak arra tudott koncentrálni, hogy ne eressze el a fekete ruhadarabot és Ericet. Nem tudott elfojtani egy nyögést, mikor Eric belelendült. Ujjai a vállába mélyedtek, jobb kezével a szájához húzta Ericét, és vadul harapott bele alsóajkába, miközben a víz alatt átkulcsolta lábaival a férfi derekát, hogy még inkább megkönnyítse a dolgát.
Eric kérlelhetetlenül ostromolta a lányt. Élvezte a helyzetet, bár annyira bizonytalanok voltak a tényezők, hogy sietnie kellett. Egyre erőteljesebben és gyorsabban lendült előre csípője, egyre inkább közelebb kerültek a megfoghatatlanhoz. Sophie egész teste a férfinek feszült, miközben csípőjével igyekezett még gyorsabb lökéseket gerjeszteni ellentámadásaival. Élvezte ezt az új helyszínt, az idő szorítását, noha sejtette, hogy a kicsik fognak még legalább fél órát aludni. Zihálását és nyögéseit azonban már nem tudta magában tartani.
Eric teste megremegett, ahogy érezte, hogy az utolsókat löki. Beleőrült a tudatba. Egyre mélyrehatóbb lett, majd belemerevedett a mozdulatba, ahogy feloldozta mindkettejüket.
A nő háta megfeszült, felsőteste kicsit elemelkedett Ericétől. Hátrahajtott fejjel élvezte a testében száguldozó felszabadító orgazmust. Utolsó nyögése után már csak szaporán tudott kapkodni a levegő után, ahogy újra a férfi vállába kapaszkodott mindkét kezével. Fejét szerelme állkapcsának támasztotta. - Ez... már súrolta a... szívinfarktus határát - zihálta a fülébe.
- De ez kellemes halál lenne - mosolyodott el - Egyébként, mintha Lilian nagyon rajongana Martinért - váltott hirtelen témát.
- Igen, ezt én is észrevettem. Pedig nem is ő az apja - csúszott ki a száján.
- Miért, szeretnéd, ha ő lenne?
- Nem, dehogy. Te épp elég jó apja vagy a gyerekeidnek - válaszolta, és megpróbálta kizárni a fejéből a Marttal töltött éjszaka képeit.
- Minimum - mosolyodott el Eric.
- Legfeljebb a „keresztapja”, ha úgy vesszük a „Lilian” című számukra gondolva – gondolkodott el.
Eric csak elvigyorodott és egy rövid csókot nyomott a szájára. - Nah gyere, menjünk. Elfáradtam.
- Várj, előbb vissza kell vennem, amit lerángattál rólam... - mutatta fel jóllakott kéjtől csillogó szemekkel a fekete fürdőalsót - Remélem a tiedet se vitte el a víz a nagy csípőmozgás közben - kacsintott.
- Itt van nálam. Pontosabban már rajtam.
- Fantasztikus - mondta, majd állát a férfi vállának támasztva igyekezett minél gyorsabban visszatornászni magára a ruhadarabot, lehetőleg minél kevesebb vizet nyelve.
A férfi segítőkészen megtartotta kedvesét.
- Kösz - mosolygott rá, majd egy pár percig tartó csókkal zárták le a folyóban tartózkodásukat.
Nem sokra arra, hogy kimentek a vízből felébredtek a gyerekek és játszani kellett velük. Eric elfocizott a fiával kicsit messzebb a társaságtól.
Lilian megvárta míg felkel Mart, és elcsábította homokvárat építeni, ahonnan a focilabdát otthagyva beszállt Eric és Ewan is. Capri sikeresen mélyálom funkcióba zuhant így ő csak arra ébredt fel, hogy a többiek pakolnak. A Szmanda-házban még mindenki kapott valamit inni vagy enni, aztán lassan elszállingóztak az emberek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó