|
12 - The Line Begins To Blur
2007.04.08. 22:28
12.
Lassan az augusztus vége is eljött, az utolsó koncert is lement. A Depeche Mode rajongók nagy bánatára az együttes lezárta életművüket. Világszerte tele voltak a fórumok a koncertélmények beszámolóival, és a sajnálkozó hozzászólásokkal. Az együttes is rengeteg e-mailt és levelet kapott, amiben hol gratuláltak, hol könyörögtek, hogy ne hagyják abba. De a kocka el volt vetve. Az utóbbi több mint 3 évtized egyik legnagyobb együttese pontot tett munkássága végére. A banda tagjai elégedetten, szívükben mégis egy kis szomorúsággal bontották fel ezt az erős köteléket maguk között, és tértek vissza saját élőhelyükre. Dave New Yorkba, Andy Angliába, Martin pedig Santa Barbarára. A dalszövegíró azonban Capri miatt már várta a turné végét, hisz tudta, hogy a lány akkor vissza fog költözni hozzá. Már mindent előkészített, és türelmetlenül várta, hogy visszatérjen hozzá. A folyóparti kiruccanás óta csak egyszer-kétszer látta, mivel a lány is dolgozott. Ugyan mióta tudta, hogy milyen veszélyeknek teheti ki magát egy-egy utazás során, kicsit nehezebb szívvel engedte el, de tudomásul vette, hogy a lánynak ez fontos.
A lány az augusztus hónap beköszöntével elkezdte elrendezni az életét. A munkahelyét mindenképp meg akarta tartani, szerencsére a főnöke modern ember volt, ő ajánlotta fel az internet lehetőségét, hogy azon keresztül küldje a cikkeit. Lassan elkezdhette árulni a lakását is. Szomorú volt bizonyos szintig, hisz szerette a várost, szerette a lakását, szeretett itt élni. Viszont valami sokkal fontosabb miatt megy el. Martinnal nem beszéltek meg semmit. Egyszerűen szó nélkül állapodtak meg. A lány Martin előtt akart Santa Barbarára érni, de az indulás előtt egy nappal tudatosult benne, hogy nem fog sikerülni. A hónap végére mindent összepakolt és készen állt az átköltözésre. Az útja borzalmas volt. Volt néhány tárgya, amit nem adott ki a kezei közül semmi pénzért sem, ezekre fárasztó volt ügyelni, de csak sikerült. Végül a ház előtt találta magát. Egy kedves ismerőse üdvözölte csaholva a kertben. - Selia! - üdvözölte a lány a kutyát. Pofiján már lehetet látni pár őszülő szőrszálat, de egyébként egészséges volt. A lány a kertben letérdelve ölelte magához a kutyát.
A nagy csaholásra Martin is feltűnt, és odasétált hozzájuk. - Szia. Már vártalak! - lépett oda mellé, és gyengéden megcsókolta.
- Ennyi? Semmi örömujjongás, ágyúszó, tűzijáték vagy pezsgőbontás? - nézett rá a lány, miután elvált a férfitól.
- Ha szóltál volna, hogy mikor is érkezel pontosan, kimentem volna eléd segíteni, és addig hagytam volna, hogy megszervezzék mindezt neked itthon, de Miss Titokzatosság keresztülhúzta a számításaimat - ölelte át a derekát.
- Legalább tudok titkot tartani - mosolygott rá.
- Mindennek megvan a pozitívuma - nézett mélyen a szemébe. Még mindig nem hitte el, hogy újra itt van vele. Több mint egy évig nem láthatta őt ebben a környezetben, és most csak itta magába a látványát. Ölelését szorosabbra fonta, és jobb kezével végigsimított az arcán, miközben figyelmen kívül hagyta Selia izgatott ugatását, hisz neki is rettentően hiányzott gazdája.
A lány elmélyedt párja szemeiben, majd a kutyára nézett és megsimogatta - Azt hiszem, körbe kell járnom a terepet, hogy újra kiterjesszem a rémuralmam.
- Csak nyugodtan. A feláldozandó rabszolgákat a piramis tetejére vitettem a hátsókertbe, elő van készítve minden az emberáldozatok bemutatásához - vigyorodott el.
- Nők nem lehettek azték uralkodók, max. feleségek vagy háremhölgyek, de azért kösz. Nah ki legyen az első áldozat?
- Bocsásd meg tájékozatlanságom, de dominancia-kérdésben azt hiszem te kiteszel egy azték uralkodót is - kacsintott - Én meg szívesen jelentkeznék első áldozatnak. Feltéve, ha a szívemet azért nem tépnéd ki. Így is elég megviselt már - indult el befelé a nővel, nyomukban a lelkesen csaholgató kutyussal.
- Nem, nem hinném, hogy feláldozlak a napistennek.
- Inkább áldozzunk a szerelem oltárán, ahogy mondani szokás - sandított rá.
- Önként feláldoznád magad?
- Csak neked: önként és dalolva - simított végig a derekán.
- Aj, micsoda mártír lélek.
- Nem hiába írtam meg, hogy a szerelem mártírja vagyok...
- Az egy nagyon jó szám. Egyik kedvencem. Vajon miért? - tette fel költői kérdést, miközben beléptek a házba - Hmmm, nem sok minden változott.
- Tudod, egy öregember ragaszkodik a dolgaihoz - ironizált a férfi, majd az étkező felé terelte a nőt, ahol egy szépen terített asztal várta őket finomabbnál-finomabb ételekkel.
- Huh, ez a gyengém! Olyan éhes vagyok, mint... mint a farkas! Miami óta nem ettem. És meg kell hagyni, van ízlésed az asztalterítéshez, feltéve, ha ez a te munkád és nem Rosalie-é.
- Kivételesen minden az én munkám. Rosalie be se tette két napja hozzám a lábát, csak takarítani. Ez az "isten hozott újra nálam" ajándékod.
- Ügyes vagy - mosolygott rá a lány - Ugye, azért velem tartasz?
- Persze. Én is éhes vagyok már. Azért megsúgom, kaptam a forró drótot, hogy mikor jössz, ezért minden kaja friss és meleg - kínálta hellyel, majd letelepedett ő maga is a lány mellé.
- Honnan?
- Megvannak az összeköttetéseim. Nem érdekes - vonta meg a vállát - Levest?
- Nah jó hagylak futni, és azt hiszem, elcsábulok.
Martin azt tervezte, hogy minél hamarabb elviszi újra visszakapott párját egy-két hétre kikapcsolódni egy a nő által megválasztott helyre, hogy kipihenhessék a munkát, de még két hónapig nem tudott szabadulni, kéznél kellett lennie, mert megsokasodtak a banda feloszlásával a jogi ügyek és a papírmunkák. Rengeteget kellett egyeztetniük Dave-vel, Andyvel és egy falka ügyvéddel, hogy minden rendben menjen. Ez a hercehurca rendesen lefárasztott mindenkit, de tudták, hogy meg kell lennie. Sejtette, hogy egy darabig biztos nem fogják látni egymást a fiúkkal, mert mindenki a családjával lesz elfoglalva, de Martin ezt nem sajnálta, tudta, hogy jót fog tenni mindenkinek a jól megérdemelt pihenés, aztán a jövőben még úgyis keresztezik egymás útját. A két hónap leteltével Capri elé állt az ötlettel.
- És, hova szeretnél menni? - kérdezte a lány, miután meghallgatta párja javaslatát.
- Te döntsd el, ezt rád hagyom. Ahova vágysz.
- Hmmm... Hol nem jártunk még? A Sarkköröket leszámítva persze. Valami különleges kell, valami, ami magával ragad, hangulata van, és rabul ejt... - gondolkodott el a lány - Huh menjünk a tevékhez? Ezeregy éjszaka?
- Egyiptom?
- Igen, arra gondoltam. Nekem csak a Kongó-medence jutott Afrikából és meg kell, hogy mondjam lenyűgöző, de most kihagynám.
- Rendben. Bírom az egyiptomi kultúrát is.
- Én is! II. Ramszesz volt a nyerő! Alatta élte Egyiptom a fénykorát! De lehetőleg kerüljük el Kairót. Nincs most hangulatom a nyüzsihez.
- Rendben, akkor nyugisabb helyre megyünk. Már van is ötleted?
- Nos csak van valami ott a Szahara szélén, nem? Képzeld csak el - hajolt hozzá közelebb a lány - Előtted a dűnés sivatag. Tiszteletet parancsoló. Mögötted egy hatalmas és szép arab sátor. Tevék, gyönyörűen felszerszámozva, az 'udvarban' a legnemesebb éjfekete arab telivér csődörök. Este átlengi az éjjelt a titokzatosság, az a megfoghatatlan erő, ami odaköt és nem ereszt.
- Hmmm... jól hangzik. És ráadásul a Sivatag Hercegnője is ott heverne a pamlagon egy szőke hercegre várva... Kipróbálhatnánk...
- Akkor csak tevék kellenek, hagyományos arab szerszámokkal, egy arab sátor, mindenféle finom selyemmel, pár a világ legértékesebb és legszebb lovai közül, és pár hastáncosnő. Ennyi. Esetleg pár királygepárd és néhány fellelhető berber oroszlánkeverék. De a leopárd is megteszi.
- Minek oda hastáncosnő? Elég nekem, ha te vagy ott, és táncolsz rajtam, amíg a leopárdok állnak őrt a sátor bejáratánál.
- Hát valamikor réges-régen tanultam én is hastáncot...
- Akkor azért vagy ilyen profi, meg a lovaglástól - fonta szorosabbra az ölelését, ahogy a nappaliban feküdtek a kanapén.
- Vagy csak érzékem van hozzá? Egyébként, mikor akarsz indulni?
- Az is lehet. Még a héten. Elegem van az ügyintézésekből. Szeretnék minél hamarabb lelépni innen egy időre.
- Rendben - bújt hozzá a nő.
Miután eldöntötték, hogy hova mennek, lefoglalták a jegyeket, és mindent elintéztek, hamar eljött az indulás napja. A lány azért izgatottan várta, hogy milyen lesz ez az utazás. A repülőút szokványos volt. Az évek alatt annyit utaztak már, hogy a repülő teljesen megszokott volt a számukra. Egyiptomban a rekkenő hőség fogadta őket. A lány előre felkészült és egy lenge fehér alapon vidám mintás nyári ruhát vett fel, amit a szél játékosan tudott cibálni rajta.
A szállodát egész könnyen megtalálták. Hangulatos hely volt. A szoba nem volt se túl nagy, se túl kicsi. A falon mindenféle mediterrán dísztárgy lógott.
- Kellemes, bár baromi meleg - mondta Mart, ahogy lerakta a cuccokat az ágyra.
- Igen, ez jellemző az egyenlítő környékére - nevetett Capri - De nyugi az éjszakák kifejezetten hűvösek. A legjobb időszak napnyugta és napkelte után pár órával a legkedvezőbb a hőmérséklet szempontjából. De, ha megreked éjjelre a hőség, akkor ebből meztelenül alvás lesz.
- Hú micsoda "rossz" hír... - nézett a szemébe, miközben két kezét a derekára csúsztatta.
- Meg fogunk dögleni. De kit érdekel? Akkor is gyönyörű. Remélem, tudod, hogy meg kell néznünk a sivatagot, és tevére kell ülnünk?
- Igen, lélekben már felkészítettem magam rá. Sejtettem, hogy ezeket nem fogod kihagyni. És mi a program mára? Megnézünk pár múzeumot?
- Ne, azt hagyjuk még. Fedezzük fel a környéket.
- Rendben, csak átveszek egy vékonyabb pólót, meg kicsit pakolászok.
- Segítek pakolászni, ha szeretnéd.
- Felőlem - válaszolt, miközben áthúzta fején a pólóját.
A lány végigsimított párja meztelen hátán, majd az ágyhoz lépett, hogy módszeresen le- és elpakoljon róla.
Aznap végig a várost járták. Volt sok felfedeznivaló és Capri igazán elemében érezte magát a hőség ellenére is, amihez végül is hozzá lehetett szokni. Az este hozott némi enyhülést, de korántsem annyit, amennyit vártak tőle.
- Remek. Beállt a meleg. Meg fogunk fulladni - állt az erkélyen a lány.
- Szereztem ugyan egy kis ventillátort, de az nem sokat segít - törölte meg a homlokát, ahogy bal kézzel a korlátra támaszkodva párja mellé lépett.
- Mutogatod magad a népnek fáraó?
- Igen, csalogatom az alattvalókat - vigyorodott el kidüllesztve meztelen mellkasát.
- Minek őket csalogatni?
- Csak. Hogy legyen mit kérdezned.
- Jó - csak fél percre hallgatott el - Én ezt nem bírom tovább! Melegem van!
- Akkor egy megoldás van: vetkőzés...
- Nincs jégkockád? - kérdezett vissza a lány.
- Gyere, megnézzük - ragadta kézen a lányt, és húzta be a szobájukba, majd a hűtőhöz lépett. - Mázlink van. Akad itt pár darab jég a tartóban - vigyorgott rá - Vetkőzz szívem...
- Nah jó - mosolyodott el, majd egy mozdulattal kibújt feleslegessé vált ruhájából, ami a földön landolt – Parancsolj.
- Hmm... nem rossz - mustrálta végig a melltartó-bugyi együttesben előtte állót, majd a derekánál fogva közelebb húzta, hogy ajkai mohón fedezzék fel a másikét.
- Úgy látszik, sosem leszek tökéletes – sóhajtotta.
- Nem is kell - válaszolta szinte a szájába súgva, miközben gonosz módon a szegycsontjának érintett egy jégdarabot.
- Ááá! Ez hideg! Nagyon hideg! - rázkódott meg - Na várj csak, míg pár darabot be nem ejtek a gatyádba.
- Úúúúú, arra ne pazaroljuk el, mert egy perc alatt elszublimálna a jégkocka, olyan forró vagyok már - nevetett fel, majd miközben nyelvével végignyalta a nő mellkasán a jégtől vizes csíkot, addig orvul végighúzta az olvadó darabot Capri gerincének vonalán is.
- Durva vagy - mosolyodott el a lány.
- Te akartad, hogy lehűtselek, nem? Kéretik a módszert nem kritizálni! - válaszolta felegyenesedve, majd a szájába vette a maradék kis jégdarabot, és újra Capri szájához hajolt. A lány vadul esett neki. Érezte, hogy a hátán vízcseppek folynak végig.
Másnap reggel Capri kelt elsőnek. Élénken élt benne a tegnap este emléke. A konyhában fellelhető összes jeget felélték, mert nagyon gyorsan olvadt. Az ágyuk hamarosan vízben tocsogott, de nem érdekelte őket. Most a férfi karjaiban feküdt. Érezte, hogy a tulajdon bőre szinte éget, olyan forró, de akkor sem húzódott el a szőkeségtől.
Martin is arra ébredt föl, hogy tarkóján folyik a víz, és hogy mellkasához valami még forróbb simul. Aztán rájött, hogy Capri az. - Olyan, mint egy szauna – nyögte álomtól rekedt hangon. Teste azonban kellemesen bizsergett a kielégültségtől.
- Jég az már nincs - fordult felé a lány.
- Le kell fagyasztani vizet, hogy estére megint legyen - húzta mosolyra a száját, és dacolva a forrósággal, még közelebb húzta magához a nőt - Jézus, de forró a bőröd. Ezen már tükörtojást is lehetne sütni!
- De csakis azért, hogy fel tudjalak perzselni - mosolygott rá.
- Hmm.. de jó nekem! De ha már kaja, akkor enni is kéne - adott egy csókot a nőnek, majd a tiltakozása ellenére kikászálódott az ágyból. Érezte, hogy az izzadtság végigfolyik a hátán, ahogy meztelenül a konyharészleg felé lépked.
Capri hiába láthatta már számtalanszor eme jelenetet nem bírta megállni, hogy ne mustrálja végig a férfit. A lány hason végignyúlt az ágyon és szemét behunyva próbálta elviselni a meleget.
- Mit terveztél mára? - tért vissza pár perc múlva párja egy tálcán szendvicseket és hideg narancslevet hozva, majd le is telepedett az ágyra.
- Nem is tudom - mondta a lány, de a fejében már pontosan megvolt a terv - Nos, gondoltam, hogy felfedezhetnénk a sivatagot, és közelebbi ismeretséget köthetnénk egy pár dromedárral.
- A tűző napon akarsz tevegelni? - nézett rá kétkedve.
- Nem, speciel napnyugtára gondoltam - kortyolt bele párja narancslevébe, mivel lusta volt magának is önteni.
- Áh, így már mindjárt jobban hangzik - nézett immár Capri poharára, majd mosolyogva töltött magának a másikba.
- Hogy napközben mit, azt nem tudom. Kapható lennék egy múzeumi körútra.
- Arra én is. Kinéztem már párat a repülőn a brosúrákból.
- Remek! De még gyűjtök egy kis lelki erőt, hogy felkeljek. Minden vágyam egy hideg zuhany, de niiiiincs kedvem felállniiiii!
- Segítsek rajtad? - kapta be az utolsó falatot a férfi.
- Ha szeretnél - mosolygott rá.
Martinnak nem kellett kétszer mondani. Felállt, majd felnyalábolta a lányt és kicipelte a fürdőbe.
A hideg zuhany után majdnem minden múzeumot végigjártak. - Imádom ezt az országot! - áradozott a lány - Csak ne lenne olyan dögmeleg. Nincs kedved egy fagyihoz? - nézett párjára.
- Nekem is tetszik itt. Dehogynem, nyaljunk egyet - kacsintott rá.
- De csak akkor, ha jéghideg.
- Szerintem az lesz - húzta be egy fagyizóba.
- Vagy félig felolvadt.
- Ne akadékoskodj annyit, szívem.
- Én? Akadékoskodni? - 'háborodott fel'.
A napot a városban töltötték el. Csak napnyugta előtt egy órával tértek vissza a hotelszobába kicsit pihenni. Végül a lány kicipelte párját a sivatagba, hogy életében először üljenek tevén.
A finom szemcséjű aranyszínű homok tengerként uralta a tájat. Hatalmas dűnéi tiszteletet és félelmet keltettek az emberben. A halál ott ólálkodott közöttük. Itt nem volt semmi sem játék. Ahogy Marték süppedve sétáltak a homokban, nyomaikat hátrahagyva hamarosan egy kisebb tevehorda tűnt fel előttük. Nem ők voltak az egyetlenek, akik ezt az időpontot választották a tevegelésre, így a hajcsárok szívesen fogadták őket. Pár teve fekve kérődzött, míg a többi nyugodtan állt a kellemes szélben, idekint sokkal jobb idő volt, mint a városban.
- Te erre az izére tényleg rá akarsz ülni? - kérdezte kétkedve a férfi.
- Naná! - csillant fel párja szeme - De csakis utánad.
- Na jó, akkor leszek én a kísérleti nyúl - emberelte meg magát Mart, majd miután az egyik hajcsár elmagyarázta, hogy hogyan is kell elhelyezkedni a nyeregben, felült rá. Erősen kapaszkodott, mikor a teve lassan álló helyzetbe tornázta magát, majd föntről nézett kedvesére: - Te jössz.
A lány megismételte a mozdulatot, bár majdnem leesett, mikor a teve felállt fekvőhelyzetéből.
- Nos, nem lehet nehezebb, mint a lovaglás...- mondta, majd magabiztosan elindította a tevét. Az engedelmesen megindult - Uh, ez hullámzik!
- Talán ezért mondják, hogy a sivatag hajója... - jegyezte meg a férfi, miközben próbálta felvenni az állat ritmusát.
- Igen, ezért. Állítólag gyorsan tud futni... - sandított a férfire.
- Na neee!
- Naaaaaa!
- Menj csak, én maradok ebben a biztonságos tempóban.
- Hát, pedig benne lettem volna egy közös versenyben.
Mart összenézett a hajcsárral, aki bólintott, majd az állat farára csapva megindította a tevét - Akkor érj utol!
- Hé! Ez nem ér! Nem voltam felkészülve! - mondta a lány, majd megeredt párja után.
- Nem kifogás! "Lankadatlan éberség!"
- Szóval olvastad a HP-t?
Időközben beérte a lány és pár rövid kiáltással ösztökélte gyorsításra az állatot, aki eleget is tett a parancsnak.
- Nem, de a filmet a gyerekeimmel meg kellett néznem párszor - kiáltott vissza.
- Mintha kicsit lemaradtál volna! - fordult hátra.
A tevék szédítő sebességgel száguldoztak, bár ez elég gyomorkavaró élmény volt a hozzá nem szokott embereknél. A sok csörgő, ami díszként volt az állatokon szakadatlanul csilingelt jelezvén a tevék útját.
- Kezd kifújni a tevém - kiáltott vissza.
A lány hagyta még, hogy előreszáguldjanak, majd megállította az állatot és nevetve várta be párját. Élvezte a sivatagi estét, ezt az élményt, a helyet és annak varázsát.
Martin is hasonlóképp érzett, főleg, hogy a lánnyal lehetett. Kényelmes tempóban vezette mellé az állatát. - Ez megrázó élmény volt.
- Nekem tetszett! - mosolyogott rá a párja - De azért szálljunk le.
- Szerintem is - értett egyet a férfi, majd miután újra a talajon érezhette a lábait, segített Caprinak is lekászálódni a tevéről.
- Uh, szédülök - hunyta le a szemét a lány, hogy ne lássa a forgó világot.
- Igyál egy kis vizet - karolta át a derekát és egy palack ásványvizet adott a kezébe.
- Kösz - fogadta el hálásan, majd ivott a vízből. Közben a tájat fürkészte - Gyönyörű. El tudnék tölteni itt egy éjszakát - nézett fel az égre - Igen, határozottan el.
Martin elmosolyodott - Tényleg gyönyörű.
- Visszamenjünk? Kezd hűvös lenni - bújt párjához.
- Visszamehetünk. Nehogy nekem itt a végén lebetegedj - simogatta meg meztelen karját, ahogy átkarolta a vállát.
- Itt? Ugyan - mosolyodott el, majd megindultak visszafele.
Mire a szállásra értek, mindketten hulla fáradtak voltak. Egy gyors zuhany után megvacsoráztak, és ki is dőltek dacára a fülledt levegőnek. Az aznap látott rengeteg kiállítási tárgy, és az átélt élmények zsongítóan keringtek a fejükben, és álmaikat is átitatták.
Reggel Martin ébredt fel elsőnek. Egész kellemes hőmérsékletet hozott a hajnal. Fejében éjjel összeállt a terv. Óvatosan levette oldaláról Capri barnuló karját, majd kimászott az ágyból, hogy felöltözzön. Mielőtt kilépett volna az ajtón, egy percig gyönyörködve nézte hason fekvő meztelen kedvesét.
A lány kivételesen a nagy meleg teljes berobbanása előtt ébredt. Meglepődve vette észre, hogy párja nincs mellette. Később arra is rájött, hogy a szobában sincs. Nem izgatta magát, biztos nincs baja. Sőt, inkább tervez valamit.
Salátakészítéssel foglalta el magát, amíg a férfire várakozott. Mire Mart visszatért ő már a nyitott ablakban ülve és a várost meg a távoli sivatagot szemlélve élvezte a hideg salátáját.
- Én is kaphatok? - állt meg mellette egyik kezét a nő felhúzott térdére rakva.
- Ha szépen kérsz - mosolygott rá.
- Kérek szépen - nézett rá kiskutyaszemekkel.
- Nyertél - nevetett fel, majd villájával invitálta meg, hogy csatlakozzon hozzá - Hol jártál? – kíváncsiskodott. Rettentően fúrta az oldalát a kíváncsiság.
- Sétáltam. Felfedeztem magamnak kicsit alaposabban a várost. Láttam egy jó kis éttermet is, oda elmehetnénk estefelé vacsorázni. Mit szólsz?
- Szóval borzalmas lett a salátám. Nem baj, nekem ízlik.
- Dehogy borzalmas. Nagyon is ízletes. Csak felvetettem egy ötletet mindenféle hátsó szándék nélkül - vigyorgott rá.
- Mindenféle hátsó szándék nélkül, mi? - húzta fel fél szemöldökét. Gyanús volt neki ez az egyedüli séta. Emlékezett még rá, hogy a férfi, hogyan csempészte be Selia-t az életükbe, vagy csak gondolnia kellett a más jellegű elrablásaira...
- Mi ez a kétkedő pillantás?
- Azért pár évet már éltem veled Mart.
A férfi kitűnően játszotta az értetlent - A sétámra gondolsz?
- Arra bizony, de te ezt nagyon jól tudod.
- Most miért? Az ember nem mehet el néha sétálni egyedül, hogy magányosan gondolkodhasson, ha már úgyse tud aludni? Amúgy sincs előírva, hogy mindenhová együtt kell mennünk - mosolyodott el a végére végigfuttatva a lány combján a kezét.
- Jól van, jól van! Meggyőztél - mosolygott rá, majd bekapott egy falatot.
A férfi elégedetten nyugtázta a választ, majd miután egy puszit nyomott Capri arcára, ő is némi étel után nézett.
A páros ma nem mozdult ki a szobából, túl fáradtak voltak ahhoz. Helyette végigbeszélgették a napot. Capri nem először mutatta be beszédtehetségét a férfinak, aki az évek folyamán folyamatosan edződött. Kezdte megszokni, hogy a lány beszél többet, és egyszerűen nem bírja elhallgatatni. Inkább csendben kivárta, míg levegőt vesz, és ő jut szóhoz.
- Na drágám, ha kibeszélted magad kicsit, akkor talán el is mehetnénk vacsorázni, nem? - nézett a karórájára, ami már 8 órát mutatott - Én kezdek farkaséhes lenni.
- Egy vérbeli vadonbéli vad ragadozótól mit is várhat az ember? Aki felzabálta Piroskát...
- Na igen, és jól is lakott vele, de hát azóta megemésztette szegény ártatlan fruskát... - sóhajtott fel - Vegyél fel valami csinosat. Kicsit puccosabb a hely.
- Gondoltam, hogy nem hagyod ki - mosolyodott el a lány, majd eltűnt a fürdőben, hogy kemény 20 perc után ki is lépjen onnan. Egy fekete, a hátán hosszanti irányban hasított csíkokkal ellátott ruhában jelent meg. Csak annyira volt rövid, hogy sejtetően engedjen láttatni hosszú combjaiból. Egyszerű volt, de mégis elegáns. Hosszú haját elegáns kontyba fogta, de hagyott néhány vékony tincset kilógni belőle.
- Hmm... nagyon sejtelmes - futtatta végig a nő hátán bal kezének ujjait - Csak nehogy a végén el se tudjunk indulni - mosolygott rá, majd megigazította fekete ingét, amit nem tűrt be a grafitszürke könnyű szövetnadrágba. Sosem szeretett igazán kiöltözni.
- Szeretek sejtelmes lenni - dörgölődzött hozzá.
- Én meg szeretem, ha az vagy. Ingerenciát érzek rá, hogy megpróbáljalak megfejteni - válaszolta mosolyogva, miközben a nő derekáról a fenekére csúszott egyik keze.
- Próbálkozni lehet - mosolygott rá vadítón - Nos, hova is mennénk?
- Pár utcányira - játszott el az egyik szabadon hagyott vörös hajtinccsel - Szerintem tetszeni fog. Mindenhol fáraók, meg festett aranypiramisok a falakon... Hangulatos hely.
- Jól hangzik - karolt párjába – menjünk! – ösztökélte.
- Rendben - biccentett, majd egy finom csókot nyomott a cseresznyepiros ajkakra, és kivezette párját az ajtón.
Capri nem győzte nézni és felfogni az étterem nagyságát, és azt a színkavalkádot, ami benne fogadta. Elektromos lámpa nem is égett benne, a fényről az a rengeteg mécses és olajlámpa gondoskodott, amik szinte mindenhol megtalálhatók voltak. Martin magabiztosan vezette el az előre lefoglalt asztalukhoz. Ahogy elhaladtak a korhű falfestmények mellett... a lány legszívesebben leállt volna csodálni őket. Az orrát tömjén illata csapta meg. Mélyet szippantott a sejtelmes levegőből. Egyszerűen szép volt. Még az asztalnál ülve is a helyet csodálta, teljesen lenyűgözte.
- Na? - kérdezte Martin vigyorogva. Sejtette, hogy ezt a hatást fogja kiváltani kedveséből a hely, pont ezért hozta ide.
- Lenyűgöző. Hogy találtál rá? - emelte rá feketével keretezett szemét, amitől a tekintete egészen igéző lett.
- Mondtam. Sétáltam, és megláttam - nézett vissza rá. Ugyan párja ritkán sminkelte magát, hisz nem is nagyon volt rá szüksége, de most egészen beindult ettől a sejtelmes tekintettől, amit a festék még jobban kihangsúlyozott. "Úgy tűnik a feketén kihúzott szem 'kötelező' Egyiptomban" - sóhajtott magában vigyorogva. Az asztalhoz ekkor egy pincér lépett, hogy felvegye a rendelést, majd távozott is, hogy a kért bort kihozza.
- Na most mondd, hogy beleringatsz abba a hitbe, hogy én vagyok itt a királynő - utalt egy évekkel ezelőtti párbeszédükre, ami egy igencsak vad éjszaka előtt zajlott le közvetlen az éjszakai kertben.
- Mondom - vigyorodott el, majd megköszönte a pincérnek az italokat.
A lány elmosolyodott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó