|
27 - The Line Begins To Blur
2007.04.11. 11:36
"I gave you my purity
My purity you stole..."
27.
Martin elgondolkodva ült be az autójába. Azt hitte, hogy Suzanne-t már lezárta magában, hogy már nem érdekli, mint nő. Mondjuk tagadhatatlanul csinos volt még mindig. Örök életében fiatalos volt, azt meg kell hagyni. És természetesen tudta, hogy hogyan csigázhatja fel. Nem hiába élt vele több, mint 10 évet. De szerette volna ezt az egészet elfelejteni. A lényeg, hogy megállta. Nyugodt szívvel nézhet Capri szemébe. Már alig várta, hogy hazaérjen, és megnézhesse, hogy van Zoé, illetve ha kedvese még ébren van, akkor visszaadja a kölcsönt, amivel tartozik.
A lány még mindig elmélyülten olvasott azon a kanapén ülve, aminek a hátának szegezve kínozta párját néhány órája. Nem egyszer járt fent Zoé szobájában, de a kislány békésen aludt, így ő nyugodt szívvel olvasott tovább. Néha azért rápillantott az órára, főleg, mikor CD-t cserélt a lejátszóban.
Hajnali kettő körül járhatott az idő, mikor Martin lefékezett a ház előtt, majd be is lépett. Meglepődött rajta, hogy kedvese még fent van, bár gondolhatta volna.
- Na mi az, éjjeli bagoly kisasszony nem tud aludni? - ölelte át hátulról áthajolva a kanapén, kínzásai színterén.
- Hát az a dolga, az otthonhagyott nőnek, hogy aludjon, amíg párja távol van? De ha ennyire szeretnéd, mehetek aludni.
- Ha nem akarsz, nem kell - hagyta rá, majd megkerülve a kanapét lehuppant a puha párnákra. - Zoé hogy van?
- Alszik, fel sem ébredt. Szerintem jobban lesz holnapra.
- Hála az égnek - hajtotta hátra a fejét.
- Milyen volt a buli? Odaértél? - kérdezte somolyogva.
- Oda. Épp időben. Amúgy a szokásos bájolgás, semmitmondó beszélgetések, pezsgőszürcsölés, meg ami még hozzá jár.
- Nah akkor nem tartottalak fel itthon nagyon.
- Nem. Még ráértünk volna ahhoz, hogy elkéssek - vigyorgott vissza rá.
- Majd legközelebb - hunyorított rá.
- Remek. De ugye nem felejtetted el, hogy én még tartozom neked? - hunyorított vissza.
- Természetesen nem. De te meg említettél egy olyat, hogy vállalod az ágyhoz kötözést...
- Húúú... nem is tudom, melyik a jobb és izgalmasabb... - kacsintott.
- Hát, te döntsd el. Én mindkettőt élvezem. És mi a terved?
- Az éjszaka hátralevő részére? - simított végig saját mellkasán, ahogy hátradőlve lazán szétdobott végtagokkal ült.
- Valahogy úgy.
- Szerintem előbb pihenésként törlesztek, aztán meglátjuk, mire marad energiánk...
- Ez nem hangzik rosszul - mosolyodott el.
- Sejtettem - állt fel, és a kezét nyújtotta kedvesének, hogy felhúzhassa.
Készségesen fogadta el.
Martin a háló ajtajában elhagyta bőrkabátját, és hagyta is leszedni magáról a fekete pólót. Capriról hihetetlen gyorsasággal és ügyességgel szedte le a zavaró ruhadarabokat, majd fektette el az ágyon. Mohón falta ajkait. Hosszasan kényeztette szájával Capri kecses nyakát. Időnként bele-belekapott a fülcimpájába is, miközben egyik keze a lány oldalán játszott. Ujjbegyeivel alig érintette a fehér bőrt, amitől tudta, hogy mindig libabőrösé válik párja teste.
A lány karjaival körülfonta párját, ujjaival a gerincvonalát cirógatta. A nyakát ért finom harapásoktól reszketegen sóhajtott fel.
Újra megtalálta az elnyílt ajkakat, és finom csókokkal hangolta rá kedvesét az elkövetkezendő percekre. Jobb keze az oldaláról a feszes mellre siklott, és finoman cirógatni kezdte.
Vad csókokkal jutalmazta párja érintéseit.
Martin párszor direkt megszakította ezeket, hogy egy kis féloldalas mosollyal nézhessen le rá. Imádta a tudatot, hogy ez a csodás test, hogy maga a nő teljesen az övé. És ezt most ki is fogja használni... Egy apró csókot nyomott a nő állára, majd végigcsókolta újra a nyakát, hogy aztán lassan, incselkedve nyalhasson végig a kulcscsontján, mialatt hüvelykujja a megkeményedett mellbimbóval játszott.
Kiszakadt belőle egy sóhaj. Hagyta, hogy a férfi irányítson. Kíváncsi volt, hogy mit csinál vele. Martin egy pillanatra fölé térdelt, és megfogta a kezeit. Összefűzte a sápadt ujjakat a sajátjával, és elmosolyodott. A lány elmélyedt a tekintetében. Pár pillanatig még a nő meztelen csípőjén ült, aztán kezeit finoman a feje fölé kényszerítette, és szorosan hozzásimulva elhasalt mellkasán.
- Min ügyeskedsz? - kérdezte alig halhatón, miközben Mart zöld szemeiben mélyedt el.
Ő csak kajánul elmosolyodott, majd visszasúgta a nő kezeit az ágy rácsos támlájához irányítva: - Kapaszkodj!
- Miért? - kérdezte, miközben ujjai ráfonódtak egy-egy rúdra.
- Majd meglátod. Élvezd a műsort - nyúlt a távirányítóért, és halkan egy kis zenét kapcsolt - DM-et -, majd az ajkai után kapott egy-két szenvedélyes csókra, miközben ujjaival végigsimított a nő csuklóitól kezdve a karjain keresztül a melleiig, majd pár erőteljesebb simogató mozdulat után a két oldala mellett támaszkodott meg velük, hogy megindíthassa szájának támadását.
A lány felkuncogott, mikor meghallotta a számot - Ezt nem hiszem el - suttogta mosolyogva.
- Te akartál minket egyszerre... - emlékeztette.
A lány felnevetett - De hogy épp a Clean-t... találó, úgy érzem.
- Mindig is szerettem a Violator-ről ezt a számot. Főleg a klipjét... - nyalta meg a nő mellbimbója körüli részt.
- Meghiszem azt.
- Helyes kis modell volt benne - jegyezte meg a mellére adott két csók között.
- Gondoltam, hogy élvezted. Na igen, látszik, hogy akkoriban nem nagyon voltam a világ tudatával tisztában.
- Nem számít, a lényeg, hogy most már tudod, hogy hol vagy - válaszolta, majd szájával intenzívebben kezdte kényeztetni a mellét, néha finoman beleharapva.
- Nagyon is - szakadt ki belőle.
A férfi magában elmosolyodott, miközben testsúlyát áthelyezte jobb kezére, ahogy a nő fölé könyökölt, baljával pedig lentebbi irányba kezdett kalandozni. Megint csak ujjbegyeit hívta segítségül, hogy még inkább kínozhassa a lányt. Alig érintve a bőrt siklott a hason és a csípőcsont vonalában, időnként pedig a combja külső felére is elkalandozott velük.
Egy kicsit feljebb húzta magát a rácsnál fogva, amit egyre inkább kezdett szorítani. Mart mosolyra húzva száját pillantott fel rá, majd folytatta munkáját, mialatt ujjai megtalálták az utat a nő belsőcombjához is, és leheletnyi érintésekkel körözött és siklott fel és alá rajta. Szája lassan a hasa irányába kezdett kalandozni.
Úgy érezte, hogy ebbe bele tudna halni. Teste kínlódott, elkezdett remegni, kínozta a férfi minden egyes érintése.
Finoman harapott bele a hibátlan bőrbe, vagy nyelvével körberajzolt pár pici anyajegyet. Legszívesebben a derekán található tetoválást járta volna körbe, de azt úgy gondolta, meghagyja egy másik alkalomra. Szabad kezével közben kicsit megmarkolta a nő combját, és széjjelebb nyitotta a lábait.
Elmosódtak körülötte a szoba körvonalai, csak foltokat látott, viszont az érzékei kiéleződtek. Nem állt ellen a combjait széthúzó erőnek.
A köldöke tájékán elidőzött kicsit, gyengéden harapdálva és csókolgatva a bőrt, keze azonban a nő lábai közé siklott, hogy rátaláljon kedvese legérzékenyebb pontjára, ami már régóta várta a kényeztetését. Egyetlen ujjával éppen hogy csak hozzáért, és rögtön el is húzta, csak hogy újra eljátssza vele ezt a mozdulatot.
Hangosan felnyögött, majd csalódottan fújtatott. Martin párszor megismételte incselkedő mozdulatát. A lány végül teljesen elveszett párja kínzó játékában, már nem kontrollálta a mozdulatait, csípője öntudatlan mozdult be, és Martin már nem húzta el a kezét, ténylegesen simogatni kezdte kedvesét, szájával pedig forrón a hasára lehelt.
Azt hitte, hogy ebbe menten beleőrül. Érezte a forróságot a hasán és az ágyéka is tüzelt már. A levegőt perzselőnek érezte, szinte fuldoklott a hőségtől. A falat tudta volna kaparni, ha eléri, de addig már nem ért el a karja, így hát szorítását fogta szorosabbra. Martin érezte, hogy párja kezdi elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal, de nem szándékozott ennek véget vetni. Sőt... Miután a kipirult arcra nézett, csókjai újra megindultak lefelé végigperzselve az illatos bőrt. Lassan csúszott lejjebb, majd ujja munkáját továbbra is folytatva egyik belső combját kezdte csókolni. A lány hangosan nyögött fel. Megszédítette a tudat, hogy mire készül párja. Sok volt ez már neki, végképp elveszett érzelmei hullámzó tengerében. A férfi nem tudta eldönteni, hogy vajon megkegyelmezett-e a lánynak mikor nyelve átvette ujja helyét, avagy inkább kínzásnak minősült-e a tette. Mindenesetre a kezdeti finom mozdulatok szenvedélyesebbre váltottak. Mart érezte, hogy a kezei alatt fekvő test egyre inkább megfeszül. Egy másodpercre felpillantva látta, hogy még mindig szorítja a háttámlát. "Jó kislány" - gondolta magában, majd hogy "megjutalmazza" őt, két ujját hívta segítségül. A lány teste végzetesen beremegett. Alsóajkait olyan erősen harapta, hogy pár vércsepp megjelent rajta. Ha nem a háttámlát szorította volna, biztos, hogy párja vállába mélyednének fájdalmasan ujjai, így viszont a teste feszült pattanásig. Martin azonban nem kegyelmezett. Mozdulatai egyre gyorsabbak lettek, majd hirtelen lelassultak, csak hogy utána újra a félbeszakított tempót vehesse fel, s fogait is gyengéden bevetette pár pillanatra. Érezte, hogy Capri mennyire feszül már. Olykor felfelé sandítva gyönyörködött a látványban.
Érezte, hogy már nem bírja sokáig. Zihálása kezdett szabálytalan lenni. Ujjait egy óvatlan pillanatban felváltotta nyelve, csak hogy még jobban megcifrázza a dolgokat. A váltás már sok volt neki. Nekifeszült a rudaknak, amiket úgy szorított már, mintha az élete függne tőle, a gerince beleropogott testhelyzetébe. Elakadt a levegője. Néhány végtelennek tűnő pillanatig volt ebben az állapotban, majd egy hatalmas nyögéssel engedett fel és vett levegőt. Kezei erőtlen csúsztak le a rudak aljára.
Martin szemérmetlenül végignyalt még egyszer a nő imént ingerelt pontján, majd fölé hajolt. Érezte, hogy őt sem hagyta hidegen párja illata, íze, mozdulatai, és kéjes nyögései - nadrágja enyhén feszült rajta. Kajánul elmosolyodott, ahogy Capri kéjtől fátyolos barna tekintetébe nézett.
A lány várt néhány percet, hogy visszatérjen hozzá a hangja, majd megszólalt - Aljas gyilkos - mondta rekedten, de elmosolyodott.
- Reméltem, hogy valami hasonló kedves dolgot fogsz kiejteni azokon a kívánatos ajkaidon - nyalta meg a száját, majd mohón megcsókolta.
Készségesen csókolta vissza. Kezdett visszatérni belé az élet. Karjait párja köré fonva kényszerítette közelebb magához. Martin ellenállás nélkül simult a testéhez. A nő elszakadt tőle és hátraejtette a fejét, finoman megfeszítve ezzel a nyakát. Elmosolyodott, ahogy keze eltűnt kettejük közt, hogy kitapintsa párját, akinek finom nyomását eddig és érezte az alhasán - Nocsak... - 'fedezte fel'.
- Mit találtál? - mosolyodott el egy pillanatra a plafonra pillantva az élvezettől, ahogy felfogta az érintést.
- Mintha valaki itt keményen ágaskodna - nézett rá szinte fekete tekintetével.
- Ilyen koncert után csodálkozol? - nyalt végig hirtelen a nő kisebesedett alsóajkán, majd újra ránézett.
- Nem hagyhatom szegényt így...- kezdte meg nagyon lassan megbontani a férfi övét - vagy igen?
- Nem hinném, hogy díjaznám, ha nem vennéd kezelésbe... - nézett továbbra is mosolyogva a szemébe szinte duruzsolva a szavakat.
A lány mosolyogva bontogatta tovább az övet, majd egy hirtelen mozdulattal ellenállást nem tűrve kerekedett felül párján és szegezte a matracnak.
- Uhh, szeretem, ha ilyen céltudatos vagy - simított végig a nő csípőjén vigyorogva.
- Tartogatok a számodra valamit - mondta, majd az ágy alá hajolt.
- Juuuj, de izgi! - kuncogott fel - Ostort azért nem kérnék - dugta ki a nyelvét.
Mikor újra felegyenesedett csuklója köré egy vérvörös selyemsál volt csavarva - Hogy is volt azzal a kötözéssel? - játszott el az anyaggal figyelmen kívül hagyva az alatta fekvő férfit.
Martin érezte, hogy pulzusa megemelkedik az izgalomtól.
- Valami ilyesmiről volt szó, igen... - harapta be az alsóajkát. Nem tehetett róla, de a látvány, ahogy a meztelen fehér bőr előtt láthatta a vörös kendőt... A kontraszt tökéletesen csábító és egyben gyönyörűséges volt.
A lány válaszul nem emelte fel a fejét, csak a szemeit villantotta párjára, majd lassan elkezdte lefejteni az anyagot a csuklójáról, le sem véve a szemét a férfiról. Martin egy kicsit mocorgott csípőjével, hogy kényelmesebb helyzetet vegyen föl, és nem mellékesen így lopott pár érintést is a csípőjén ülő nő testétől.
Végül lefejtette magáról az anyagot, majd párjához hajolt, hogy megcsókolja, miközben átfűzte az anyagot a vasrudak közt, és egyelőre ott is hagyta. Még nem akarta bevonni a játékba, hadd élvezze még ki Mart, hogy használhatja a kezeit. A sálat azután túrta elő a ruhái közül, miután párja megemlítette neki, hogy felvállal mindent. Nos, ő megtette, amit a férfi kért... most ő követel.
Martin mohón kapott újra az ajkai után nyelvét rögtön a szájába csúsztatva, miközben kezeivel végigfutott a nő hátán, majd visszafele a fenekéig, hogy bele is markolhasson. Tudta, hogy egy darabig nem lesz alkalma használnia őket, így minél több területet akart "behabzsolni" magának. Kapkodva markolt bele a fölé hajoló kedvese melleibe, majd kezei végigsiklottak a hasán lefelé irányítva útjukat. Kíváncsi volt, hogy a célja előtt megállítja-e őt.
Somolyogva élvezte az érintéseit. Hagyta még, azt akarta, hogy párját viszonylag hirtelen érje, hogy ki lett szolgáltatva neki és ő azt tesz vele, amit csak akar. Beleharapott Martin alsóajkába, majd rabul ejtette párja nyelvét és finoman szívogatni kezdte. Tompán nyögött kedvese szájába, de nem szakadt el tőle, túlontúl élvezte ahhoz a válaszcsókjait.
Martin ujjai újra rátaláltak kedvese érzékeny pontjára. Egyre inkább belemerült a simogatásba, és a vadító csókokba. Orrán kapkodva kezdte venni a levegőt a testét elöntő vágytól. Capri magában elmosolyodott. Egyik kezével határozottan nyúlt Martin keze után a saját combjai közé és húzta vissza. Szépen elvezette a férfi feje fölé és mire Mart észbe kaphatott volna, a vörös anyag bilincsként fogta közre. Hamarosan a másik keze is követte az előző példáját. A lány nem kímélte: teljes hosszában kihúzta a karjait.
Halkan felnyögött az érzéstől.
Ekkor megszakította csatáját párjával és gonosz vigyorral az arcán egyenesedett fel, majd direkt ingerelve az alatta fekvő ágyékát helyezkedett el rajta. Martin elsötétülő tekintettel nézett rá, miközben a szorosan megkötözött csuklóját próbálgatta.
- Nem érzed magad 'enyhén' kiszolgáltatva? - suttogta el kérdését.
- nem éreztem át a súlyát. Tudod, az az alapvető "probléma", hogy nem félek tőled... - cukkolta, mivel már nagyon szerette volna, ha a nőnek nem csak a szája jár.
Nem felelt. Figyelmét az alatta fekvőre irányította. A vállaitól végigfutatta kezeit, körmeit erélyesen a férfi bőrébe mélyesztve.
Mart felnyögött - Ó igeen, visszatért a vadmacskám...
Útját elállta a nadrág. Vágott egy grimaszt, majd erőteljesen meghúzta a férfi övét, ami így durván vágott a csípőjébe egy pillanatra, majd engedett fel. Martin visszafojtott egy újabb nyögést, inkább csak fújtatott egyet a hirtelen fájdalomtól, majd újra párjára nézett, aki már a cipzárt húzta le, majd eltávolította a nadrágot, ami a földön landolt. Nem tűrte meg az alsót sem, hamarosan követte a nadrág példáját. Elégedetten tárta föl a területet, folytatván kíméletlen útját, ami csíknyomokat hagyott a férfin.
Érezte, ahogy amerre a köröm jár, megfeszülnek az izmai, és halkan felszisszent a fájdalomtól, mikor néhol fel is sebezték a bőrét.
Hirtelen hagyott fel a nyomok hagyásával és tért át a finom érintésekre az érzékeny felületen. Néha ujjai rátáncoltak arra a bizonyos lényegre, de csak hogy pár pillanattal később könnyedén tovább rebbenhessenek. Martin ágyékába újabb adag vér tódult a finom ingereknek köszönhetően. Néha egy-egy pillanatra hátraejtette a fejét, de tekintete mindig visszatért a rajta trónolóra. A lány ujjai egy pillanatra köré kulcsolódtak, de csak, hogy kiélvezhesse a férfi reakcióit, és már el is engedte. Ő nagyon élvezte ezt a játékot, élvezte, ahogy párja elmerül az élvezetben, de nem hagyja mélyre merülni, hanem könyörtelenül visszarángatja. A legváratlanabb pillanatokban játszotta ezt el, majd elhagyva a férfi ágyékát hajolt le hozzá, hogy a nyakába harapjon. Martin halkan kapott levegő után minden kínzó kis akció után, majd hátrafeszítette a fejét, hogy utat engedjen a harapásoknak a nyakán.
A kulcscsontját erősebben fogta közre fogsora.
Ettől újra felnyögött lehunyva szemeit, kihúzva mellkasát.
Egyre inkább élvezte, hogy teljes uralmat gyakorolhat a férfi fölött. Mozdulatai egyre mohóbbak és vadabbak lettek. Miközben a széles mellkast látta el bélyegeivel, kezeivel a férfi oldalát karistolta fel, éppen hogy csak nyomokat hagyva a felső hámrétegben. Harapásaival egyre lejjebb haladt párja testén. Martin karjai megfeszültek, ujjaival a piros sálba kapaszkodott. Párszor hangosabban nyögött fel a fájdalom és a kellemes borzongás kettősétől.
A harapásnyomok égővörösen tündököltek testén. Tudta, hogy a nyomai másnap elég durván látszani fognak, hiszen nem először látták el ilyen bélyegekkel, de valahogy egyáltalán nem bánta. - Még! - nyögte hátrahajtott fejjel és megfeszülő testtel. Capri csak somolyogva felpillantott, majd erőteljesen harapott bele a férfi alhasába. Martin újabb hangos nyögést hallatott. Kezdte elveszíteni az önkontrollját. Sok volt neki ez az éjszaka. A következő pillanatban az éles fájdalmat a lány nyelve által keltett érzés váltotta fel, ahogy ismételten magévá tette Martin férfiasságát, nem először ezen az éjszakán. Martin csípője önkénytelenül mozdult egyet előre. A kín és az élvezet teljesen eluralkodott rajta. A hirtelen érintés megvadította. Legszívesebben rögtön magára húzta volna a nőt, de jelenlegi helyzetében a szó szoros értelmében meg volt kötve a keze.
Vadságát érzékiség vette át, ahogy felcsigázta a férfit. Martin egyre kevésbé érzékelte a külvilágot, csak Capri szájának őrjítő mozgására tudott koncentrálni. Érezte, hogy feszülő kezeiben már szinte a fájdalom cikázik, de nem érdekelte.
Párja hirtelen hagyta ott, és újra fölé emelkedett.
- Ne! - nyögött fel szinte azonnal. Hiába feszítette meg karjait.
- És mit tudsz tenni ellene? - kérdezte pár centire az arca fölött.
- Tudni akarod? - emelte meg kicsit a fejét, de csak a nő orráig ért fel.
- Kíváncsi lennék rá... - kérdezett vissza enyhe gúnnyal a hangjában.
Martin nem válaszolt, csak gyorsan átkulcsolta a nő derekát, és egy mozdulattal átfordult vele. Csuklóiba éles fájdalom nyilallt, de nem törődött vele. Könyökein támaszkodva nehezedett a nőre. - Na erre nem számítottál, igaz? Rövidebb helyet kellett volna hagynod a sállal - nézet a szemébe mosolyogva, majd durván megcsókolta.
- Az lehet. De kettőnk közül még mindig nem én vagyok megkötve - mondta, mikor elszakadt tőle.
- Ezzel nem tudok vitába szállni - reagálta, miközben megpróbálta térdével szétfeszíteni a nő combjait.
- Még mindig hátrányban vagy - nevetett rá, miközben elkezdett kislisszolni a férfi alól.
- El ne menj! - szólt rá.
- Különben? - kérdezte, meg sem hallva párja figyelmeztetését miközben hasra fordult.
- Különben nagyon megbánod, ha egyszer kiszabadulok innen - morogta.
- Ha egyszer...
Martin felnyögött az érzéstől, ahogy a nő feneke az ágyékához simult.
- Na igen, ha egyszer...
A lány talált egy rést, amin elszántan próbált kijutni. A másik agya csak kezdett még jobban elszállni érezve a nő mocorgását maga alatt, ami óhatatlanul ingerelte férfiasságát. Capri tudta nagyon jól, hogy mit művel Martinnal, véletlen mozdulatai közé beiktatott néhány direkt férfihoz simulást is. Provokálta. Martin agya elborult. Érezte, hogy férfiassága tettre kész. Tudta, hogy párja játszik vele az ingerlő mozdulatai segítségével. Türelmesen várt, és figyelte ügyködéseit, majd "bosszúként" az alkalmas pillanatot kivárva váratlanul hatolt belé egy durva csípőmozdulattal.
Meglepetten kiáltott fel. Érezte, ahogy Mart az ágyhoz szegezi. Belemarkolt a lepedőbe. Igyekezett sóhajait elnyomni, de néhány csak kiszakadt belőle. Martin valamivel megkönnyebbültebben nyögött fel az érzéstől, hogy párja teste végre körülöleli. Erőteljesen lendült újra és újra előre a nő hátába zihálva, néha pedig bele is harapott a lapockák közti finom bőrbe.
Beleremegett a harapásokba, hátizmai szinte szüntelenül feszesek voltak. A férfi döfései olykor az erőszak határán egyensúlyoztak. Érezte, hogy csuklói kisebesedtek, de szinte mg se érezte a fájdalmat. A lány agyába felvillant egy évekkel ez előttről megmaradt kép, ahogy az ajtónak szegezve, szökési lehetőség nélkül állt, miközben valaki benne mozgott... de az nem Martin volt. Nem, az a férfi Gahan volt. Nem mondta, hogy nem élvezte, ahogy tudta, Dave sem mondhatná, hogy nem élvezte azt az órát. Teste újra megfeszült, és ellentmondást nem tűrve emelkedett fel, lelökve magáról Martot, aki így a csuklójánál fogva ismét csavarodott egyet.
Martin vállába, karjaiba és csuklóiba belevágott a fájdalom. Panaszosan nyögött fel, és megpróbálta magát az ágy széléről beljebb kanalazni újra a hátán fekve. Érezte, hogy hasonló manővert már nem tud többet végrehajtani, ugyanis a sál túlságosan szorosan és röviden tekeredett sebes csuklóira. Zihálva nézett fel Caprira.
Visszanézett rá - Elengedjelek?
Martin komoly tekintete megenyhült, és egy kis mosoly kúszott a szájára - Nem kell. Most már fejezd be, amit elkezdtél.
Aggódva nézte párja vértől színezett csuklóit, majd tekintett vissza a férfire.
- Ne törődj vele. Kellesz.
Elmosolyodott, majd lassan újra elhelyezkedett fölötte és lehajolt hozzá, hogy gyengéd csókjaival árassza el.
Készségesen fogadta őket. Tudta, hogy ez amolyan engesztelés a részéről a durva mozdulat miatt. Nem tudta, hogy Capri eszébe jutott-e valami, vagy csak átesett egy kicsit a ló túloldalára, de már túl messzire juttatta ahhoz, hogy emiatt hagyja leállni.
Cirógató érintéseivel kényeztette párja harapásoktól elgyötört testét. Martin reszketegen felsóhajtott, ahogy lehunyta a szemét befejezve a csókot.
Csókjai elhagyták a száját, majd megindultak lassan lefelé a testén néhol megnyalva a bőrfelületet. Párja alhasánál tétován állt meg, végül úgy döntött, hogy nem megy lejjebb.
Martin fújt egyet. Nem tudta, mire készül kedvese, de érezte, hogy megint kezdi elönteni a vágy. A lány végül a kezeit vetette be, hogy segítsen párjának újra hangulatba jönni. Hosszú tincsei a férfi mellkasára hulltak. A szőkeség halkan sóhajtozott, néha bent akadt a levegője, majd kapkodva kapott újra az oxigénért.
Végül mégis úgy döntött, hogy incselkedőn és elnyújtva végignyal az érintett testrészen, csakhogy utána visszahajolva párja szemeibe nézhessen.
- Kikészítesz - szakadt ki belőle, miközben érezte, hogy pulzusa megint kezd az egekbe mászni. Karizmai sajogva feszültek meg, ahogy megmozdította csípőjét.
- Azért vagyok - mosolygott rá - Persze, ezt még játszhatjuk egy darabig, minden attól függ, hogy mennyire kívánsz.
- Egy kis rásegítést el tudnék még viselni, aztán vágtázhatunk egyet, ha gondolod... - nézett rá sötétzölddé vált szemeivel.
- És mivel segítsek rá? - kérdezte, miközben mosolya szélesebb lett.
- Pár órája mire kértelek? - emelte meg hamiskásan fél szemöldökét.
- Nem tudom. Mire? - hasalt el a férfi mellkasán.
- A helyes megfogalmazás inkább a "mivel" kértelek - nézett a szemébe, és vöröslő ajkaira pillantott.
Incselkedőn végignyalt az alsóajkán, majd újra megkezdte lefelé az útját, nem először ezen az estén. Párja fejét a párnára hátrahajtva, lehunyt szemekkel várta, hogy célba érjen sajgó testén. Végül újra megérezhette magán a nő nyelvét, amint éppen hogy érintve őt siklik rajta végig.
- Ne kínozz! - nyögte türelmetlenül, és arca automatikusan egy fájdalmas grimaszba torzult, mikor megfeszültek karjai.
Felhagyva a nyelvével körülölelte párját.
- Oh, igen... - nyögte nagyot sóhajtva közben. Görcsösen feszülő izmai egy kicsit kezdtek felengedni az érzéstől.
Miközben párját kényeztette, kezeivel a hasát és az alhasát karmolászta hol gyengédebben, hol erőteljesen végigszántva a bőrét. Néha csak azért szakadt el párjától, hogy valahol az ágyéka környékén beleharaphasson. Martin egyre többször kiáltott fel nyögésbe fúlóan, majd mikor úgy érezte, hogy váltani kéne, Capri nevét kiáltotta.
Felnézett - Mit szeretnél?
- Téged. Most! - válaszolta vágytól rekedt hangon.
Engedelmesen hajolt újra fölé, majd helyezkedett el a férfin. Elégedetten nyögött fel, mikor érezte, hogy a nő teste magába fogadja.
Amint megérezte párja első támadó lökését, átvette az irányítást. Készségesen hagyta, hogy a nő elkezdjen mozogni rajta. Most szívesen vette volna, ha szabadok a kezei. Szinte beleőrült, hogy nem érhet a nő puha bőréhez, de ez a tudat csak még inkább felcsigázta. Szemei előtt vörös hajtincsek táncoltak, ahogy Capri fölé hajolt megtámaszkodva az oldala mellett. Csípőjének vad, és játékos ritmusa teljesen elvette az eszét.
Kiélvezte, hogy párja sehogy sem tudja korlátozni. Kedvére szórakozott vele, csípőkörzéseivel nyújtotta, nyújtatta el a mozdulatokat. Martin már nem tudta visszafogni mélyről jövő nyögéseit. Egész teste megfeszülve kiáltott a kielégülésért. Már csak a tudattól is szinte fizikai fájdalmat érzett, hogy ennyire elnyújtották az aktust. Ráadásul a nő gonosz mozdulataitól is csak egyre inkább elmerült a kéj fájdalmasan édes bugyraiban. Hangosan zihálva könyörgött a gyorsabb mozdulatokért. Párja végül kegyelmezett és átadta az irányítást a férfinak. Ahogy számított rá hevesen tört ki uralma ellen, hogy teljesen elsöpörje. Halvány mosoly futott át ajkain, majd felvette az új, a férfi által diktált gyorsabb ritmust. Martin minden egyes durva csípőmozdulatánál fájdalom vágott a csuklójába, és elnehezedett karjaiba, ami csak még tovább fokozta kéjvágyát.
Nem érdekelte, hogy milyen hevesen lendül előre Mart csípője, már csak az élvezetnek élt, ami egyre gyűlt kitörni készülő feszültségként testében. Ki akarta szabadítani ezt az elemi erőt, azt akarta, hogy magával ragadja, hogy végre egynek érezhesse magát párjával. Az évek alatt sokszor élte már át ezt az érzést, de minden alkalommal valami más volt.
Az alatta fekvő érezte, hogy hamarosan pár pillanatra el fog szakadni a testétől, hogy elmerüljön a feloldozás nyújtotta kéjben. Nyögései sűrűbbé váltak, amiket néhány zihálással is megtoldott. Érezte, hogy egész testén veríték csillog. Kinyitotta a szemét, és kényszerítette magát, hogy végignézzen a csípőjén ülő lány csodálatosan hullámzó testén. Látta rajta, hogy ő is elveszett, hogy már ő sem tud gondolkodni. Kéjes nyögései szinte cirógatták a fülét ebben a vad hajszában.
Már alig kötötte valami a valósághoz, csupán egy vékony szál, ami még kitartott, de oly könnyedén tudott volna elszakadni. Mart egy határozott mozdulata meg is tette ezt. Ezen az estén immár másodszorra merevedett meg a teste, ahogy a lelke kiszakadt belőle, hogy néhány pillanatra maga mögött hagyja a világot. És a nő testének vadító pulzálása már neki is sok volt. Rekedten felkiáltva veszett el a fehér kéjben, ami végigcikázott elgyötört és megfeszülő testén. Kapcsolata a külvilággal teljesen megszakadt.
Jobb kezével a férfi mellkasára támaszkodva tartotta meg magát, feje előrebukott, haja a kinyújtott karjára és Mart mellkasára hullott. Vadul zihált és remegett, testén gyöngyöztek az izzadtságcseppek, érezte, hogy lapockái közt le is folyik egy-két csepp. Mélyeket nyelt a levegőből, szinte itta.
A férfi mellkasa szaporán süllyedt és emelkedett a zihálástól. Érezte magán Capri kezét, a teste súlyát és a puha tincseket. Halántékán lassan araszolt lefele egy csepp. Minden tagja megállíthatatlanul reszketett, főleg elgémberedett karjai, de testét ugyanakkor átjárta egy hihetetlen fokú kielégültség érzése is.
Végül Capri törte meg a kettejük közti kapcsolatot, ahogy előrehajolt, hogy eloldozza párját. Elbabrált a csomóval, de sikerült kibontania. Amint párja karjai az ágyra hulltak, elkezdte átdörzsölni őket, hisz tudta, hogy teljesen elgémberedtek. Nem vette számításba kettejük párharcát, mikor megcsavarodott a sál. Martin szó nélkül, még mindig levegő után kapkodva, lehunyt szemmel tűrte a műveletet, ami vitathatatlanul jól esett neki, noha majdhogynem fájt minden egyes érintése.
Miután átmozgatta tagjait, leszállt róla és hason elnyúlt mellette az ágyon. A Martin vérétől foltos sál felcsavarodott az egyik karjára. A férfi lassan nyitotta ki a szemeit a plafonra nézve, miközben óvatosan az oldala mellé húzta karjait pár futó grimasz kíséretében. Capri szemeit lehunyva feküdt, mély lélegzetei árulkodtak csupán az előbbi vad hajszáról.
- Minden tagom sajog. Legyilkoltál - mondta két légvétel közt, ahogy lassan nyugodott le.
- Nekem tetszett - mosolyodott el, majd végül oldalra fordította a fejét és kinyitotta a szemét, hogy a férfire nézhessen.
Martin még nem volt képes ránézni - Nekem is, de az is biztos, hogy holnap neked kell etetni, meg itatni engem is.
Felnevetett - Jól van. Azért remélem nem bántad meg, bár szerintem a sálamat egy ideig nem akarod látni.
- Nem bántam meg, de az biztos, hogy egy darabig dugd el jó messzire, mert a végén vissza találom adni a kölcsönt most is.
- Most? Képtelen lennék a helyedben megmozdulni...
- Dehogy most! Isten ments! Nem akarok teljesen rokkanttá válni - nevetett föl halkan, majd fejét kicsit megemelve végignézett liluló, vöröslő és vérző sebein - Na, ahogy látom, megint rendesen elintéztél... - majd visszaejtette a fejét a bordó párnára.
- Vissza kellett volna fognom magam?
- Talán a hasamból nem kellett volna kiharapni egy darabot - vigyorodott el, és végre a nőre nézett.
- Jaj, szegény kicsi Martin, megkínozták...
- Hát ez az! Egy szegény öregembert így helyben hagyni! Nem szégyelli magát a kisasszony? Ezért ápolás jár!
- Miben merül ki az ápolásod? És mi az, hogy szegény öregember? Valaki engem hátba támadott...
- Az ápolás az ápolás. A sebek leápolása, ellátás, cirógatás, törődés, és a többi... A hátba támadásról meg csak annyit, hogy kiprovokáltad. Amúgy... mi volt az a hirtelen kirohanás ellenem? Elképesztő erővel vágtál le magadról.
- Csak egy emlék - nézett félre - Amit jobb szeretnék elfeledni.
Martin fürkészőn nézte a nő arcát, de nem firtatta. - Jól van. Hé... gyere ide - súgta.
Felnézett, majd párjához bújt. Szeretett beletemetkezni védelmező ölelésébe. Olyankor mindig el tudta feledni a gondjait.
Martin sajgó jobbjával óvatosan átölelte az oldalasan hozzá bújó nőt ujjai hegyével megkapaszkodva a csípőjében. Háton fekvő teste nem volt hajlandó több mozgásra.
- Örülök, hogy itt vagy nekem... és... hogy néha így megkínzol - szólalt meg újra egész halkan a végét elviccelve. Valahogy eszébe jutott Zsó és Eric.
- Örülök, hogy itt lehetek - mosolyodott el.
Martin érezte, hogy szinte egyik pillanatról a másikra elnehezednek a szemei. Teljesen leszívta az erejét ez a boszorkány. Pillanatok alatt aludt el elveszítve kapcsolatát a külvilággal.
A lány nem aludt el rögtön, még figyelte álomba zuhanó párja arcát. Nem hitte volna, hogy ilyen élénken emlékszik még arra a Gahannel töltött egy órára. A mai napig nem tért napirendre a dolog fölött. Hiba volt? Vagy élvezte és akkor végül is nem minősül hibának, hisz akarta? Nem tudta túltenni magát rajta, csak mélyen eltemetni, amit Martin most előhívott belőle. Nem tudta, hogy milyen erővel tört ki a férfi ellen, de nem lehetett kicsi, ha levágta magáról. Összeszorította a szemét, majd újra kinyitotta. Végül inkább Martba temette az arcát és elaludt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó