|
34 - The Line Begins To Blur
2007.04.11. 22:29
"In the stardust of a pale moonlight"
34.
- Igazán jól éreztem magam. Jó hely volt, és a kaja is ízlett - dobta le kulcsát az asztalra Sophie, mikor belépett a szállodai szobájába, és elkezdte levenni a kabátját - Érezd otthon magad - pillantott hátra Dave-re - Kérsz valamit?
- Örülök, hogy nem unatkoztál. Nem, köszönöm - rázta meg a fejét.
- Nah, hol kéred a masszázst? - tette csípőre a kezét, miközben körbenézett a szobában - Ja, bocs a rendetlenségért, nem volt időm elpakolni a kiállításhoz kellő cuccaimat.
- Ez rendetlenség? Nem láttad még az én lakásom... Szavazhatok az ágyra?
- Nah, azt megnézném... Azt hittem, hogy rendmániás vagy. Amúgy persze, szavazhatsz rá. Helyezd magad kényelembe, addig én átvedlek - indult el a fürdő felé, miután a szekrényből kivett pár kényelmesebb ruhadarabot.
Dave elnyúlt az ágyon.
- Kapcsoljak addig valami dvdt? - kérdezte pár perc múlva visszatérve a fürdőből egy kényelmes fekete melegítőnadrágban, és egy pólóban - Ja, a zakód azért vedd le.
- De olyan kényelmesen fekszeeeeem – nyögte.
- Jól van, akkor leszedem én rólad - csóválta meg nevetve a fejét - Legalább a karod nyújtsd ki, hogy megkönnyítsd a dolgom! - kérte a nő megfogva a zakót, hogy leszedje az énekesről.
- Tessék - mondta lehunyt szemmel mosolyogva.
A nő egy kicsit megszenvedett a ruhadarabbal, de csak leküzdötte, és az egyik szék háttámlájára terítette, hogy ne gyűrődjön össze.
- Gyűrött inget szeretnél, vagy gyűrött bőrt? - állt meg fölötte kérdőn.
- Szedd le azt is.
- De van egy kis probléma. Ha hason fekszel, akkor nem férek a gombokhoz - vetett fel egy technikai észrevételt.
Nyögve a hátára fordult - Tessék.
- Te jó ég, de lusta vagy! - kezdte kigombolni az ingét egy kis mosollyal a száján, és újra megcsóválta a fejét.
- Van ilyen - nyújtózott egy nagyot.
- Felháborító - ugratta, majd sikerült az inget is kiráncigálnia a nadrágjából, miközben egyszer majdnem ráesett a férfira. Tekintetük egy pillanatra találkozott, majd Zsó egy kicsit zavartan folytatta tevékenységét - Na, most már visszafordulhatsz.
- Ne kímélj - mondta, miközben újra átgurult a hasára - Van zenéd?
- Van. Mit szeretnél? - kérdezett vissza, miközben kiropogtatta az ujjait.
- Mid van?
- Elég… hogy is mondjam? Lehúzósak, pl. The Cure, The Smiths, Nine Inch Nails meg hasonlók. Kivéve Eric Claptont, meg a Scissor Sisterst.
- Eric Clapton az jóóó! - csillant fel a szeme.
- Rendben. A Pilgrim album van nálam. Szerintem azon van a legtöbb jó száma - lépett a hifihez és berakta a cdt - Nagyon csípem ezt a Father's eyes-t - lépett vissza a nő Dave-hez, és elhelyezkedett lovagló ülésben a derekán, hogy nekikezdjen a masszázsnak. Rutinosan bele is fogott, hogy átgyúrja a férfi hátát. Tekintetével végigkövette jó párszor a tetoválásának vonalait.
Dave néha fájdalmasan nyögött fel, ahogy Zsó elkezdte kimasszírozni beállt izmait.
- Szólj ha gyengédebben csináljam!
- Ne, jó így, csak - egy nyögés szakadt ki belőle - fáj kicsit, de kibírom.
- Rendben, ahogy gondolod - vonta meg a vállát, majd a testsúlyát is belevette a masszírozásba, hogy még intenzívebb legyen - Te is tiszta görcs vagy. Azt hittem, te jársz masszőrhöz.
- Jó is lenne, ha lenne rá időm - nevetett fel.
- Hé, csak semmi nevetés! Most szenvedés van! - ugratta, majd hogy nyomatékot adjon szavainak, gonoszul meggyötörte a férfi vállát pár erősebb kézmozdulattal.
- Áú! Hé! Megkínzod szegény kicsi testem?
- Meg hát! Szeretek néha gonoszkodni - kuncogott.
- Nah várj csak, visszakapod ezt te még...
- Hűha, előre rettegek! - "ijedezett" miközben tovább masszírozta ökleivel, immár lejjebb haladva a derék irányába.
Dave pár perc múlva elhallgatott és némán élvezte Zsó ügyködését. A masszázs közben teljesen kikapcsolt agyú nőnek egy idő után feltűnt, hogy Dave meg sem mozdul, csak egyenletesen veszi a levegőt. - gondolta mosolyogva, majd finomított mozdulatain, hogy ne ébressze fel.
Miután Sophie mozdulatai pár perc múlva simogatássá szelídültek, óvatosan leszállt a kipirosodott hátú Dave-ről, és a hasára feküdve ő is leheveredett mellé. Pár percig csak nézte az alvó férfit már a Born in time-nál tartva a CD-n. Tényleg fáradt lehetett, ha ennyitől elaludt. "Annyira békés így az arca" - jegyezte meg magában egy kis mosollyal az arcán. Mégis... valahogy furcsának találta a helyzetet. Itt fekszik az ágyában félmeztelenül Dave Gahan. Ezzel igazából semmi problémája nem volt, hiszen barátok, de a tudat, hogy egy fekszik mellette, furcsa érzésekkel töltötte el. Eric halála óta nem fordult ilyen elő vele. Volt ugyan pár férfi, akikkel a munkája során megismerkedett, és próbálkoztak, de őket hamar elhajtotta azzal az indokkal, hogy gyászol. De hát még most is gyászol! Ez biztos. Noha már majdnem egy éve ment el Eric, nem tudott más férfira nézni. Dave-re is csak mint barát tekint. Az a kis elfojtható vonzalom, amit iránta érez, mindig is megvolt a férfi vonzerejének köszönhetően. Nem foglalkozott vele. Dave csak figyelmes akar lenni vele. Régen találkoztak, és mindkettejüknek jól esett, hogy kicsit kimozdulhattak, és nem kellett otthon egyedül nézniük a négy falat. A helyzet minden furcsa mellékzöngéjének ellenére valahogy harmonikus és megnyugtató volt, ahogy így feküdtek egymás mellett a halk zenével betöltött szobában. A finom ritmusok hatására Sophie is kezdett elálmosodni. Még akkor is maga előtt látta a férfi alvó arcát, mikor a szemei lassan lecsukódtak, és ő is lassan átsodródott az álmok birodalmába.
Dave kíváncsian várta a megnyitó napját, amire Zsó másnap reggel meghívta, miután felébredtek. Szívesen töltötte el az idejét a nővel, hisz kölcsönösen megértették a másikat, nem tettek fel felesleges kérdéseket, egyszerűen tudták, hogy a másiknak mire van szüksége.
Dave elmélyülten tanulmányozta a rajzokat. Karcsú alakja és fekete ruházata kitűnt a tömegből. A falak sötétkrémszínűre voltak festve, teleaggatva ízléses képekkel.
Zsó hamar kiszúrta, de a szervezői státusa miatt csak egy kis idő múlva tudott odamenni a feketébe öltözött férfihez. - Szia. Örülök, hogy eljöttél - lépett oda hozzá pezsgőspoharát koccintásra tartva.
A férfi készségesen koccintott vele - Nagyon tetszik ez a rajzod - mutatott az előbb már legalább 10 perce általa tanulmányozott képre.
- Köszönöm - pillantott mosolyogva a fekete tollal készült grafikára, ami egy magányosan ülő nőt ábrázolt hátulról.
- Élveztem megrajzolni. Egyébként, képzeld el, az imént mondta nekem ennek a helynek a vezetője, mikor meglátott téged, hogy igazán örül neki, hogy sikerült egy helyi hírességet is beszerveznem a megnyitóra... - kuncogott, majd kortyolt a gyöngyöző italból.
- Nem volt nehéz, valljuk meg. Ha rólad van szó, bármit - mosolyodott el, majd újra a kép felé fordult - Tényleg nagyon tetszik!
- Majd ha vége lesz a kiállításnak, és nem akarják milliókért megvenni, neked adom - vonta meg a vállát saját ironizálásán elmosolyodva, miközben a képet nézte ő is. Emlékezett rá, hogy mikor rajzolta... nem sokkal a férje halála után.
- Tényleg? - csillant fel a szeme - Engem nem érdekel, én túllicitálok mindenkit!
- Hát ha már ennyire tetszik - fordult felé újra megvonva a vállát, majd felnevetett - Ugyan. Nekem nem kell a pénzed. Úgyis minden eladott képem bevételét vagy jótékonysági célokra utalok át, vagy a galériák bővítésébe invesztálom.
- Akkor meg nem mindegy?
- Végül is... - hagyta rá - De gyere, szeretném, ha megnéznéd a többi alkotást is! - ragadta meg bal kezét, és finoman húzni kezdte maga után a szép számmal összegyűlt emberek között.
Nem tanúsított ellenállást. Miután jó pár percig nézegették a képeket, és Zsó elmagyarázott pár dolgot a férfinak, ha nem értett valamit, illetve háttér-információkat mondott az alkotókról, őt is a színpadra hívták, hogy a megnyitón a Los Angeles-i vonalat képviselje.
Dave gondolatai csapongtak a beszéd alatt. Sosem volt híve az ilyeneknek, nem tudott koncentrálni. Azon kapta magát, hogy a tekintete az előtte álló Sophie-n időzik el újra és újra. Feltűnt neki, hogy Zsó egész sokszor néz felé, vagy csak mosolyog rá. Mikor ezeket a pillanatokat elkapta, érezte, hogy a gyomra furán viselkedik egy kicsit, de elhessegette az érzést. Sophie a barátja, csak túlontúl egy szálon fut jelenleg az életük, nyilván sikerült egymásra hangolódniuk, ezért jobban kezd kötődni hozzá.
A nő miután megkapta a kijáró tapsot a beszédért, illetve a szervezésért, visszasétált a férfihoz, aki rajta felejtette tekintetét. Látta a beszéd közben is, hogy többször végigsiklik zöld pillantása barna taftruháján, melyet aranyszínű hímzések díszítettek. Ilyenkor nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon rá. Most is így lépett oda hozzá a szemébe nézve. - Remélem, nem volt túl unalmas.
- Nem - mosolyodott el. Zsó közelében egész sokszor mosolyog - Mi a terved?
- Tudod mit? - hajolt közelebb hozzá, hogy a fülébe súghasson néha elkuncogva magát - Amíg én lekapcsolom az áramot, te elemeled a legértékesebb képeket, és miután eladtuk őket, lelépünk Mexikóba a lével! Na? - fejezte be vigyorogva.
Dave mélyet lélegzett és nagyot nyelt a levegőből. Körülölelte Sophie illata. - Ez... - kontrollálta a hangját - nem is rossz ötlet. Váratlanul érte, hogy Zsó ilyen közel került hozzá. Elég rég nem volt a közelében egy nő sem.
A nő újra felnevetett ötletének sikerén, és egy lépéssel félig a férfi háta mögé került, bal kezét pedig a felsőkarjához érintette, ahogy megtámaszkodott, hogy továbbra is a fülébe súghasson. - Én azt a két nagyobb méretűt ajánlanám elvitelre ott középen. Meg azt ott jobbra - nyújtotta ki egy pillanatra a karját egy olajfestmény irányába mutatva, aminek domináló színe a kék volt.
- Megfogadom a tanácsod. Menj, vágd el a vezetékeket - mosolygott rá. Érezte, hogy ez a mosolya most nem baráti volt.
A nő egy percig elmélyedt a tekintetében. Egy kis zavartság csillant a szemében halványuló mosolya mögött. Nem tudta mire vélni a férfi ilyetén mosolyát. A számára kicsit kényelmetlen szituációból az egyik munkatársának megjelenése mentette ki, aki pár fontos vevőre és szponzorra hivatkozva elrabolta Dave-től a kicsit összezavarodott nőt.
Dave hosszan nézett utána, majd mélyet lélegzett és egy hajtásra megitta a pohara 3/4-éig érő pezsgőjét. Nem értette, hogy mit művel, de Zsó közelében, mintha nem önmaga lett volna. Mellette akart lenni, vágyott a nő közelségére, de, hogy miért viselkedett úgy ahogy, azt nem tudta megmondani, egyszerűen csak hiányzott neki Sophie, ha nem volt mellette. Zavartan nézte tovább a képeket.
A barna nő az est hátralevő részében nem nagyon tudott Dave-vel foglalkozni, mivel egyik helyről a másikra kellett rohangálnia a kiállítás sikere miatt. Sok megbízót és támogatót szereztek ezen az estén. Nem bánta meg, hogy eljött New Yorkba. Már csak Dave miatt se, akivel végre sikerült jól éreznie magát a gondjai nagy részét otthon hagyva. Persze lelkében továbbra is hordozta sebét, ami lassan egy éve lüktetett benne, de most már végre képes volt mosolyogni, nevetni, sőt kikapcsolódni is lassan. És ezeket itt New Yorkban egyszerre is sikerült átélnie. Még mindig nem tudott napirendre térni afölött, hogy miért érzi magát ilyen jól Dave közelében, de ezt azzal magyarázta, hogy hosszú idő után ő az első ember, akivel az átéltek miatt könnyebben tud egy hullámhosszra kerülni. Kicsit azért sajnálta, hogy reggel már indul is vissza L.A.-be a repülője, de még mindenképp meg akarta köszönni Dave-nek a segítséget. Néha azért még sikerült elcsípnie a férfi tekintetét, majd mikor elindult kifelé, még sikerült a vendégek feje fölött eltátognia és kezével elmutogatnia, hogy "Még felhívlak!".
Ez a telefonbeszélgetés le is zajlott pár óra múlva. Zsó ugyan nem tudta, hogy álmából keltette-e fel a férfit, de mindenképp szükségesnek érezte, hogy ha másképp nem is, de telefonon elbúcsúzzon tőle megköszönve mindent, majd haza is repült, ahol fáradtan cuccolt le, majd miután vett egy forró fürdőt, és rendet rakott, elment a gyerekekért, akiket már kicsit több mint egy hete nem látott. Örült, hogy hazaért a megszokott környezetbe, és elhatározta, hogy megpróbálja rendbe hozni kapcsolatát Ewannal.
Dave-et hiányérzett fogta el, mikor látta Zsót elrepülni. Újra erőt vett rajta a lehangoltság és csak az a bizonyos 'Majd még felhívlak' ígéretre tudott gondolni. A telefoncsörgés álmából keltette fel, de nem bánta. Tudta, hogy csakis egy ember hívhatja ilyenkor, és valóban: Zsó volt. Meghallgatta a köszönőáradatot, majd sikerült elejteni az irányú kérdését, hogy mikor láthatja újra a nőt. A nő nem tudott konkrétumot mondani, de kijelentette, hogy örülne neki, ha minél hamarabb. Fel is vetette, hogy talán el is mehetnének valahová majd közösen bulizni esetleg Capriékkal együtt, úgyis régen voltak. Dave egyből belement a dologba. Jó ötletnek tartotta a dolgot és az sem volt elhanyagolható tényező, hogy láthatja Zsót... A nő figyelmét nem kerülte el Dave lelkesedése, de nem szólt rá semmit. Mióta hazajött, egész gyakran beszélgettek telefonon. Érezte, hogy a kezdeti furcsa érzés kellemessé kezd szelídülni a férfi irányába. Néha már azon kapta magát, hogy azt várja, mikor csörög a telefonja.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó