|
36 - The Line Begins To Blur
2007.04.13. 21:56
36.
Martin elégedetten dőlt hátra a stúdióban ülve. Az előbb szólt be Capri, hogy lassan indulniuk kéne az újabb közös programra, ami ezúttal két napos lesz. Sátorozás! Martinnak az igazat megvallva most nem sok kedve volt menni, mert felbuzdult az új albumával kapcsolatban pár számnál. Örült a sikeres felvételeknek, és azokat javítgatta. Már csak két szám hiányzott, viszont a magában kitűzött határidő egyre közeledett. Szerette volna még idén befejezni az albumot. A miamii buli óta körülbelül két hét telt el. Mivel azt az estét sikeresnek ítélték, úgy gondolták, megismétlik a közös összeröffenést ezúttal a gyerekeket is bevonva. Kicsit kelletlenül, de mosolyogva állt fel és szedte össze előkészített hátizsákját, hogy a nappaliban várakozó Caprihoz és a lelkesen egyik bútortól a másikig totyogó lányához menjen.
- Mehetünk! - jelentette ki, majd elvette Capri táskáját is, hogy a karjára ültethesse boldogan gügyögő lányukat.
- Uff, egyre nehezebb vagy - mondta Capri a lányának, mikor felemelte - Persze, apáddal züllötök, mi?
- Naná! Mikor nem látod, tömjük magunkat csokival, igaz Zoé? - nyomott egy csókot a fejére, mire a kislány mindjárt utána kapott, majd mikor látta, hogy apja kicsúszik a kezei közül, lelkesen tapsolt egyet.
Miután becuccoltak a kocsiba, el is indultak. Valahová LA és Santa Barbara között nézték ki a helyet maguknak. Úgy beszélték meg a többiekkel, hogy félúton találkoznak a leágazásnál, ahol a hegynek kell menni. Nem is csalódtak. Martin a volán mögött ülve látta, hogy Zsó már ott parkol, és épp a hátsó ülésen lévő gyerekeinek beszél. Dave az autó oldalának támaszkodva cigizett elnézve a tenger felé.
- Minő véletlen, egyszerre értek ide... - jegyezte meg somolyogva Capri.
- Szerintem együtt jöttek, hacsak Dave autója nem csúszott le a szakadékba, és most azt siratja - válaszolta Mart mosolyogva.
Párja felnevetett - Tényleg, ez nem jutott el egyedi agyamig.
- Semmi gond, előfordul - mondta oda se figyelve. Arra koncentrált, hogy jelezzen a másik nőnek, aki amint észrevette, szólt Dave-nek, hogy üljön be. Miután ez megtörtént, és követni kezdték őket, elindultak felfelé. Az út körülbelül fél óráig tartott, de majdnem teljesen a táborhelyükig fel tudtak menni. Nem volt nagy sár.
Mikor odaértek Capri kipattant a kocsiból, majd miután üdvözölte a barátait, elkezdett kipakolni.
- Már megint a vadonban... - jegyezte meg jókedvűen Zsó - Most nincs véletlenül tó? - ugratta barátnőjét.
- Nem, nincs! Bááár, tudom én, hogy csak azért szeretnéd, hogy megint láthasd Gahant meztelenül - súgta oda.
- Uhh honnan találtad ki? - nevetett fel, de nem nézett rá, inkább megragadta a hűtőtáskát, és szólt a gyerekeknek, hogy indulnak. Lilian hamar megtalálta Martint és Zoét.
Dave előlépett a kocsi hátuljából, mikor mindent kipakolt és üdvözölte a barátját, illetve megcsodálta a család legkisebb tagját.
Ewan pedig egy fa tövében ült és olvasott jó messze mindenkitől. A nő aggódva pillantott össze Dave-vel, mikor észrevette fiát megint elhatárolódni, és egy "látod, erről beszéltem" pillantást küldött felé. Gahan sóhajtott, de egyelőre hagyta a fiút. Nem akarta egyből letámadni, így az egésznek az elején. Majd szép fokozatosan folyik bele az életébe, amiért előre sejtette, hogy Ewan nem fogja szeretni. Zsó sem zaklatta egyelőre fiát, úgy gondolta, hogy ha minden a helyére kerül a táborban, akkor beszél vele.
Capri egy fémcsattanás közben 'helyezte le' a földre a sátor darabjait. - Ki tudja ezt összerakni? - tette fel kérdését.
- Én nem - jelentette ki Mart lányát sétáltatva, akinek nagyon mehetnékje volt a nagy zöld erdőben, ahol mindent meg akart fogni.
- Szerintem én igen - mondta barátnője.
- Nah igen, aki volt gyerekkorában sátorozni...- vonta meg a vállát.
- Nem voltam azért olyan sokszor - vonta meg a vállát a barna hajú nő, majd leguggolt a sátor darabjaihoz, és tanulmányozni kezdte őket. Két perc múlva bólintott. - Aha, értem, hogy megy. Valaki segítene nekem?
- Persze - ajánlkozott Gahan - Ezzel a két ficsúrral nem sokra mész.
Zsó felkuncogott.
- Ficsúr? Még egy ilyen beszólás és szétrugdalom azt a nemesi feneked, Gahan! - felelte Capri.
- Hé! Akartok sátrat, vagy sem? - szólalt fel Zsó - Ha igen, akkor csönd! Capri, te figyelj a lányodra, nehogy Mart valami hülyeséget csináljon vele - nézte az elkóválygott feleket -, Dave, te meg csináld azt ezekkel a vackokkal, amit mondok. Ha minden simán megy, akkor max. 10 perc és kész az egyik sátor.
- Jól van, ügyes húzás volt, hogy elpakolj a képből - nevetett fel a lány, majd párja után sétált.
Barátnője csak megforgatta a szemét, és bocsánatkérőn Dave-re pillantott, aztán az első alkatrész után nyúlt.
- Miket nem mond...
- Hagyd, ilyen a természete. Élvezi, hogy olyat tud, amit mások nem - vont vállat a férfi.
- Honnan veszed, hogy tudja? - kérdezte halkan, miközben elkezdte összeszerelni az alkatrészeket, és megmutatta Dave-nek, hogy mit hova tegyen.
- Nos, a megjegyzései elég sokat elárulnak, nem gondolod? - próbált összeilleszteni két darabot.
- De attól még hiheti azt, hogy csak alakulóban van a dolog, és nem is vagyunk együtt - vonta meg a vállát, miközben megmutatta, hogyan is kéne azt a két darabot összerakni.
- Hiheti - hagyta rá - Nah, megy ez! Olyan, mint az építőkocka - mosolyodott el.
- Pontosan - nézett fel rá mosolyogva, majd észrevétlen megsimogatta a kezét.
Dave egy olvatag mosollyal viszonozta az érintést, majd elmélyedt a sátorépítés rejtelmeiben.
Zsó pedig segítette munkáját, aminek eredménye egy 15 percen belüli stabil sátor lett. - Na, akkor jöhet a másik - csapta össze tenyerét.
- Egész jó csapatot alkotunk, te meg én - mosolyodott el a férfi szemlélve a kész művüket.
- Szerintem is - bólintott a nő édesen rámosolyogva. Legszívesebben megcsókolta volna, de inkább odalépett a másik kupac alkatrészhez, ami egy négyszemélyes sátoré volt, s hasonló szisztémával újabb fél óra múlva már az is készen állt rá, hogy befogadja lakóit.
- Odass Mart állnak a sátrak! Látod, Dave fejlődött a kókusztörés óta... - évődött Capri párjával.
- Nagyon úgy tűnik. Mondtam, hogy változott - nézett el a tábor irányába.
- Én azt mondtam: fejlődött. A kettő nem egy és ugyanaz.
- Egyszer nekem is törhetne kókuszt - jegyezte meg Lilian.
- Biztos nagyon örülne neki! - nevetett fel a lány - De tény, ami tény: Dave is csak Marttól tanulta. Tudod, Martinnak sikerült elsőre a Szigeten a kókusztörés.
- Igen, tudom. Anya mesélte - rágcsált egy fűszálat a kislány - De én pont azért szeretném, hogy Dave törje fel nekem, hogy megmutassa, hogy tudja-e még, amit Martintól tanult.
- Majd leteszteljük. Ugyan kókuszt nem hoztam, de majd legközelebb...
- Rendben - biccentett a kislány, és megcsiklandozta Zoét a fűszállal.
Dave pár perc múlva jött bejelenteni, hogy a sátrak állnak beléjük lehet cuccolni. Amint ez megtörtént, a két hős a tűzrakó hely kialakítása után le is ült egymás mellé rágyújtani.
- Ki fedezi fel velem a környéket? - állt fel Capri szétnézve a társaságon - Oks, Mart ne is felelj: tudom, te maradsz – legyintett.
- Na kösz szépen! Mos már csak azért se megyek! - durcult be a férfi az ölébe véve Zoét, aki még mindig el volt varázsolódva a sok-sok látnivalótól. Most épp az égen átcikázó madarakat kezdte nézni, és rövideket sikongatott, mikor látott egyet fel- és eltűnni.
- Majd én megyek - ajánlkozott Zsó - Persze, csak ha megfelelek...
- Naná, hogy meg! - lelkesült fel.
- Akkor uccu neki. Srácok, majd jövünk - szólt hátra a válla fölött - A gyerekekre vigyázni, a tábort nem szétszedni! - adta ki katonásan az utasításokat, miközben egy széles mosoly játszott arcán.
- Igenis, törzsőrmesterasszony! - pattant fel Dave és szalutált. Zsó felnevetett, majd legyintett egyet, hogy leülhet, s Capri után indult. Hamar eltűntek a fák közt.
- Mit csináljunk este? Heh, Mart még nem tudja, de lenyúltam az egyik gitárját - szólalt meg elgondolkodva.
- Na például egy énekléssel egybekötött tűzön sütött vacsi jól hangzik, nem? Van hozzá két énekesünk is!
- Igaz! Már csak rá kell venni őket...valahogy.
- Menni fog, hidd el! - vigyorgott rá elkapva egy hosszú fűszálat, majd el is engedte, ahogy tovább mentek.
- Ebben nem kételkedem. Részemről elég megemlítenem a 'sál' szót és enyém a terep. De, hogy te mit művelsz Gahannel, azt nem tudom. Tényleg, mi van veletek a buli óta?
A nő rövid ideig csak hallgatott, aztán mégis megszólalt: - Mi lenne? Barátok vagyunk - vonta meg a vállát.
- Elég közeli, mi?
- Miről beszélsz?
- Nem vagyok hülye Zsó, én is végigcsináltam már nem is egyszer - mosolyodott el.
- Nem feküdtem le vele.
- Nem is mondtam, hogy megtetted. Zsó, hagyj már fel ezzel! Sosem ment neked, hogy megjátszd a dolgokat.
- Jól van na - adta meg magát. Túl jól ismerte őt barátnője. - Nem akartam, hogy bárki is megtudja.
- És a gyerekek?
- Főleg miattuk nem akartam. Egyelőre. Nem tudom, hogyan fogadnák. Meg... amúgy is csak az elején vagyunk.
- Majd meglátod. De... azért vigyázz vele.
- Ne aggódj. Ezúttal próbálok odafigyelni. Ez az egyik ok, amiért nem akarom, hogy egyelőre belefolyjon a gyerekek életébe, csak ezt nem kötöm az orrára. Ha nem működne, akkor legalább őket ne érje fájdalom.
- Ha most is hülyére vesz Téged, akkor esetleg megölöm.
- Kösz, de lehet, hogy azt már nem fogja megérni, mert én végzek vele - kacsintott.
- Naaaaaa, megfosztasz az élvezettől?
- Na jó, lehet hogy tied lehet az utolsó szúrás - mosolygott, majd komolyabb lett az arca - Mindenesetre lassan ismerkedünk. Most van időnk. Meg figyel rám. Tudod… Eric miatt... Nekem azért még mindig furcsa, hogy egy másik férfi udvarol nekem a történtek után. Mert tényleg udvarol. Már ha tudunk találkozni. Hetente egyszer-kétszer minimum.
- Ah, szóval ezért a sok New York-i út... Sejtettem…
- Nem is! - tiltakozott - Dolgozom. És ha van időm, akkor találkozunk - mosolygott tovább sétálva, és most hagyta, hogy a kezében maradjon egy fűszál. - Olyan furcsa. Sosem hittem volna, hogy egyszer Dave Gahan fog nekem... Meg hogy ilyen kedves és figyelmes is tud lenni... Egy kicsit azért persze tartok attól az énjétől is, aki fájdalmat okozott nekünk a múltban, de reménykedem benne, hogy tényleg megváltozott. Mert úgy érzem, hogy tényleg rettentően sokat formálódott a válása óta. Talán megijedt, hogy egyedül marad, vagy én nem tudom... - vonta meg a vállát, és észre se vette, hogy mennyit beszél a férfiról.
- Nah, neked jobb dolgod van, mint nekem volt. Nálunk mi történt? Megtörtént a lényeg rögtön második este, a Szigetet onnantól fogva "együtt" csináltuk végig, akkor ugye kikerültünk, akkor is "együtt" voltunk, aztán lassan ténylegesen együtt kezdtünk lenni, aztán... aztán jött Gahan. Akkor egy év szünet, aztán megint együtt voltunk, aztán most meg itt van Zoé. De az udvarlás része, az kimaradt.
- De Mart felajánlotta neked a buliban, hogy udvarol, de te elintézted egy legyintéssel, hogy minek...
- Most komolyan 10 év távlatából, minek?
- Na igen, de akkor miért forszírozod a kérdést ennyire?
- Azért hiányzik - mosolyodott el - De így is jó, hisz látod a végeredményt.
- Aki már egész ügyesen totyog? - mosolygott rá.
- Jaja - mosolyodott el - Mi van Ewannel?
- Pff... Nem sok új. Pedig mikor hazajöttem New Yorkból a nagy kiállítás után, amiről meséltem, elkezdtem egyre többet vele lenni, meg próbáltam beszélgetni vele, de szinte semmi eredmény. Ugyanúgy elutasít. Félek tőle, hogy mi lesz, ha mondjuk megtudja, hogy Dave és én... Nem tudom, mit fog szólni - nézett rá aggódva.
- Az kemény lesz - fintorgott barátnője - Nem fogod elhinni, hogy mire nem képes a fiad. De ne ítéld el érte. És ne is akard mindenáron összehozni Dave-vel. Megoldják.
- Kösz a tanácsot. Sejtem, hogy nem lesz sétagalopp. Pont ezért remélem, hogy minél később tudja meg. Legalábbis amíg nem vagyok biztos benne, hogy működne-e ez a kapcsolat.
- Ez egyértelmű. Huh, szerintem menjünk vissza! Már közel 40 perce vagyunk el.
- Rendben - fordult meg ő is - Ja, amúgy tetszettek a képek, amiket küldtél. Nem hittem volna, hogy megcsinálod őket - vigyorgott rá - Gondolhatod, hogy majdnem seggre csücsültem a konyhában, mikor felbontottam a levelet! Hogy vetted rá Martot, hogy hagyja lefotózni a sebeit?
- Ki mondta, hogy rávettem? Aludt - mosolyodott el - A képeket meg te kérted.
- Őrült vagy! - karolta át a vállát - De igazán tetszetős képek csinos kis sebekkel. Tényleg jól megkínoztad... Most egy tonna alapozó van pár bibijén, vagy mit csinált velük, hogy ne legyenek annyira szembetűnőek? Bár már eltelt majdnem két hét azóta...
- Elég gyorsan regenerálja magát a bőre. Ah, pedig mikor még koncertezett a DM-mel, akkor volt érdekes egy-egy fellépése...
- Igazááán? - bökte meg - Nem hittem volna, hogy Mart ennyire bírja a fájdalmat.
- A testit nagyon is jól, de az érzékit már kevésbé…
Zsó erre csak hümmögött, majd mosolyogva nézett a táborban ülők feltűnő alakjára. Tekintete megtalálta Dave-ét is. Tetszett neki a fázis, amiben a kapcsolatuk tartott. Ez volt az a rész, mikor még minden pillantás és kis érintés bizsergetőnek hatott, és mosolyt csalt az arcára.
Barátnője párjához sétált, hogy leülve mellé hozzá dörgölődzve üdvözölje, majd pár pillanat múlva a férfi combjait használja párnának.
- Nah, hány jetifalvát fedeztetek fel? - kérdezte a szőke férfi párját.
Capri felnevetett - Egyet sem, csak csatangoltunk egyet az erdőben. Jah, és megvan az esti program.
- Na, ki vele!
- Nem mondtam, de olyan ügyes voltam, hogy sikerült észrevétlenül elcsempésznem az egyik általam nagyon is favorizált gitárodat.
- Aszta. Már profi tolvaj is vagy? - csípte meg az orrát.
- Csak vigyázz velem! - nevetett fel ismét - Nos, van két gitártudó énekesünk, egy gitárunk, egy gyerekseregünk és két szívdöglesztő csajunk is, plusz egy tábortűz. Mire következtetsz erre?
- Éneklés a tábortűznél vacsora után? - húzta össze a szemöldökét.
- Igen, valami olyasmi.
- Háát... Végül is, egyszer élünk... Dave, szerinted?
- Hm? - eszmélt fel, ugyanis eddig aktív szemkontaktusban volt Zsóval.
- Hahó, mi is itt vagyunk... - vigyorgott Mart. Neki aztán ne mesélje be Dave, hogy nincs semmi közte és a barna hajú nő között. - Mit szólsz egy esti éneklős-tábortüzes-kajás dologhoz?
- Te énekelsz?
- Inkább te. Én vokálozok.
- Nah jó, de csak ha szépen kértek.
- Nagyon szépen kérünk! - nézett rá nagy szemekkel Zsó, majd küldött felé egy "majd meghálálom később" pillantást.
- Nah jó, igen.
- Szuper! - lelkesült be a lány.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó