|
38 - The Line Begins To Blur
2007.04.14. 12:49
38.
Másnap reggel Capri kelt elsőnek. A természetben sosem tudott sokáig aludni. Fájdalmas grimaszt vágott, mikor párja órájára pillantva a hasán látta, hogy még csak reggel 7 óra van. Finoman lefejtette magáról a férfi karját, majd felöltözött és kilépett a hűvös reggeli levegőre. A mai nap is melegnek ígérkezett, így hát kiélvezte az enyhe reggeli időt.
Zsó nem sokkal később ébredt fel. Dave még mindig szorosan ölelte magához, így érezhette nemesebbik részének szokásos öntudatlan reggeli "virgonckodását". Ettől egy széles mosoly terült el az arcán, majd pár perc ébredezés után finoman lefejtette magáról a férfi karjait, hogy a gyerekek ne lássák meg őket. Főleg Ewan ne. Halkan öltözött át, és lépett ki a sátorból, hogy a tűzrakó helynél megpillanthassa Caprit.
A lány felemelte fejét, ahogy érzékelte a kilépő Zsó mozgását - Jó reggelt – mondta.
- Neked is - ült le mellé nagyot nyújtózva.
- Milyen volt az estéd?
- Kellemes - mosolyodott el - Jó volt egy kicsit kettesben.
- Gondoltam - mondta hangsúllyal.
- Ne gondolj semmi rosszra - vonta meg a vállát - Csak egy kicsit estünk egymásnak.
- Hogy lehet csak egy kicsit egymásnak esni? Mazochisták vagytok?
- A beszari jelző jobb lenne rám nézve - vágott egy fintort.
- Nyugi, túllépsz majd rajta. Csak ne nagyon játssz a türelmével.
- Attól félsz, hogy letámad?
- Nem. Attól félek, hogy elhagy.
A nő megvonta a vállát - Ha nem tud várni rám, akkor abból kiderül számomra, hogy nem is gondolta komolyan.
- De még itt van, nem?
- Még itt, igen - mosolyodott el - Nagyon is.
- Nahátakkormeg…
- Tudom - bólintott, majd valami reggeli után kezdett túrni.
Capri engedett a gitár ismételt csábításának és zenés előadással szórakoztatta barátnőjét.
- Tök jól megtanultál gitározni - dicsérte meg - Van hozzá tehetséged! - fűzte hozzá egy szendvicsbe beleharapva, miközben hallotta, hogy a sátrakban is mozgolódás támad a gitáros ébresztőre.
- Kösz. Nem, csak jó tanárom volt - mosolyodott el.
- Ne becsüld le magad - válaszolta, miközben az odaérkező Ewanra nézett, aki meglepetésére mellé ült le - Jó reggelt - mosolygott rá - Kérsz szendvicset?
A fiú szemét dörgölve bólintott.
- És varázsoljunk ONIP-es hangulatot - mondta a lány, miközben belekezdett az Introba.
- Csak nem egy Introval kezdjük a napot? - lépett ki Mart a sátrukból nagyot ásítva és nyújtózva kicsit kócos hajjal.
- Oda vagyok érte - felelte párja belemélyedve a zenélésbe.
- Tényleg jól össze lett rakva - értett egyet Zsó is, miközben Ewannak adott egy szendvicset.
- Kösz. Kaphatok én is? - nézett kérlelőn a nőre.
- Persze, akár kettőt is - kezdett még egy szeletet vajazni.
- Én meg szolgáltatom a zenét. Milyen rendes tőlem. De én mit kapok ezért?
- Hátba veregetést? - nézett rá vigyorogva barátnője.
Capri mormogott valamit, ami leginkább „öhmmükmüff”-nek hangzott.
Zsó ellátta kajával Martot és barátnőjét is, illetve a tíz perc múlva előjövő Liliant is.
Dave lépett ki legutolsónak a sátorból - Jó reggeeeeeeeeeelt! - ásította - Nah mi van? Franciaország feeling? Silence és egyebek?
- Az "szilóóóónsz" - kontrázott Zsó kijavítva a férfit.
- Franciásan mondta Zsóm - borzongott meg barátnője - Blöá, de utálom.
- Tudom hogy úgy mondta, én meg az én verzióm szerint, na. Nah, te álomszuszék, te is kérsz reggeli szendvicset? - fordult az utoljára érkezetthez.
- 'Szilóónsz, baszd meg, szilóóóónsz!' - vágott vissza egy idézettel a lány.
- Hééé! Nem akartam kimondani... - vigyorodott el - Főleg nem a gyerekek előtt.
- Hopsz! Bocs, de egyik kedvenc mondatom Anitól meg tőled.
- Pontosabban tőlem, de mindegy - legyintett a késsel, és újra Dave-re nézett, aki még mindig nem válaszolt a kérdésére.
- Igen, kettőt is. Mi is volt ez az idézet? - ült le közben.
- Ööö... - Zsó egyik tincsét a füle mögé fésülte, majd inkább a szendvicseket kezdte készíteni - Semmi.
- Ah, újabb novella, értem. Mikor olvashatom el?
- Nincs lefordítva angolra.
- Lefordítsam neked Dave? - ajánlotta fel vigyorogva Capri.
- Nem kell - mondta Zsó - Nem olyan érdekes.
- De, de szívesen venném - mondta már csak azért is a férfi.
- Na jó, én előre szóltam, hogy nem kéne - vonta meg a vállát - Persze ez esetben drága barátnőm pár novija is erre a sorsra jut, és hogy-hogy nem a postás Martinnak fogja adni.... - mondta könnyed hangnemben hozzá.
- Csupán annyi derülne ki belőle, hogy 17 éves önmagamhoz képest nem sokat változtam - vigyorodott el a lány - És különben is. Főleg együtt írtuk a nagynovikat, tehát nem csak velem szúrnál ki, a kisebbeket meg főleg rendelésre írtam, abban az esetben meg csak eszköz voltam, szóval...
- A francba! Ezt benéztem! - vigyorodott el a barna nő.
- Máshogy próbálj megfogni - mondta, majd Zsóra öltötte a nyelvét.
- Még kitalálom, ne aggódj! - nyújtotta vissza ő is.
- Milyen példát mutatsz a gyerekeidnek, Sophie? - kérdezte Gahan nevetve.
- Nem mintha ezt annyira mutatni kéne nekik... - évődött a nő rámosolyogva.
- Anyu mindig ránk szól, ha a nyelvünket nyújtogatjuk - jegyezte meg Lilian legyűrve utolsó falat kenyerét - Igaz, Ewan? - nézett bátyjára.
- Aha - mondta a srác és láthatólag a szendvicse több figyelmet kapott, mint a társaság.
- Capri, mit csinálunk ma? - kérdezte a kislány a bátyjának küldött fintor után.
- Hát, mit szeretnél?
- Túrázunk? Bejárjuk a környéket?
- Túrázni? Nem, dehogy! Mit szólnátok egy összerdei számháborúhoz?
- Mi az a számháború? - kérdezte vissza a lófarkas lány.
- Nos, az egész azon alapszik, hogy kinézünk valamit zászlónak. Martin biztos önként és készségesen felajánlja valamelyik ruhadarabját... Szóval, a zászlót jól elrejtik a védők. A céljuk, hogy megvédjék a zászlót. Akkor jönnek a támadók, akik meg akarják szerezni a zászlót. Nos, a védőknek a homlokán fekete számok vannak a támadóknak meg piros. A lényeg az, hogy el kell tudnod olvasnod az ellenfél számát, hangosan elordibálod, de közben ügyelsz, hogy ő ne lássa meg a számodat, mert ha ő hamarabb mondja a te számodat, akkor te esel ki a játékból és nem ő.
- Jujj! Ez izgalmasan hangzik!!! Mikor kezdjük? - pattant föl a lány.
- Amint megszerezzük a zászlót és kiosztjuk a számokat.
- Martiiiin!!! - kérte a kislány nagy szemekkel a férfit.
- Jól van, jól van! - adta meg magát - De Zoéval mi legyen? - kérdezte párját - Na jó, feláldozom magam - mondta, mikor látta tanácstalan tekintetét - Nálam lesz Zoé, de mivel én gyerekkel vagyok, őrző leszek, és nem eshetek ki csak mondjuk másodszori lebukás esetén. Ellenvetés, vagy jobb javaslat?
- Nekem megfelel - mondta Zsó vállat vonva.
- És a zászló?
- Nem adok alsógatyát zászlónak!
- De most miééééééééért neeeeem? - nevetett fel párja.
- Mert neeeem! - utánozta hanghordozását - Elégedjetek meg egy zoknival.
- Zoknival? Azt nem vesszük észre.
- Piros sál? - évődött.
- Feláldoznád... ha itt lenne?
- Az elég feltűnő lenne. A cél szentesíti az eszközt. Amúgy meg helyette vennék annyi piros sálat neked, amennyit akarsz.
- De ez A piros sál.
- Jól van na, ha ennyire ragaszkodsz hozzá... - sóhajtott - Na haladjunk! Kaptok egy fehér pólót és kész.
- Jól van.
Miután a férfi visszatért a ruhadarabbal, Zsónál már ott volt egy piros és egy fekete tempera. - Még jó, hogy mindig van nálam rajzos és festő cucc - vonta meg a vállát vigyorogva Dave kérdő tekintetét látva.
- Nah, akkor megyek felfedezni a terepet – jelentette ki a fehér bőrű nő.
- Addig fessek fel számokat? Ha igen, milyeneket? Tök mindegy? Én már nagyon-nagyon régen játszottam ilyet... - kérdezte a másik nő.
- Tökmindegy, de ötjegyű legyen.
- Okés. Ki akar védő, és ki akar támadó lenni? - nézett körbe.
- Védő - mondta a szőke férfi visszatérve Zoéval.
- Támadó! - felelte Gahan.
- Támadó! - jelentette ki Lilian is.
- Ewan? - nézett rá anyja.
- Leszek védő - ment bele.
- Okés, én is a védés mellett szavazok. Gondolom akkor Capri támadó lesz.
- Biza.
- Na akkor sorakozó, felfestem a számokat, elég, ha én látom mindenkiét, de nyugi, úgyis elfelejtem két percen belül. Sosem voltam jó matekból - mosolygott az ujja hegyére nyomva először a piros temperából. Támadók ide!
Elsőnek Lilian lépett oda, utána Capri, majd Dave, akivel egy pillanatra összemosolyogtak, míg a nő ujjai finoman felmázolták a számot a homlokára.
Miután a fekete számok is felkerültek a homlokokra - Zsóé talán nem meglepő módon Dave által - kivonultak a kinézett terepre.
Jó erdős rész volt, tele fákkal, meg bokrokkal. Igazi dzsungel! - Nah, védők dugjátok el azt a zászlót. A támadók itt várnak, addig, amíg jelet nem adtok – mondta a nő a saját számukat eddig a kezükkel eltakaró csapattagoknak.
Zsó rejtekhelyül egy jókora bokrot választott, hátát egy vastag fatörzsnek vetve.
Martin megpróbálta rávenni Zoét, hogy maradjon csöndben, ahogy egy nagy szikla mögé settenkedett vele.
Capri elhasalt egy bokor alatt. Imádta már gyerekkorában is ezt a játékot. Úgy érezte, hogy érzéke van hozzá: mindig ő maradt utolsónak. A többiekkel ellentétben Ő nem bánta, ha sáros lesz a ruhája. Csendben várt a jelre, hogy mikor támadhatnak.
Ewan is kezdte élvezni a játékot. Egy jó sziklás helyet választott, ahonnan prímán látott mindent, de őt senki. Dave megpróbált a védők mögé kerülni, hogy hátba támadhassa őket. Lilian egy másik irányból közelített macskaügyességgel kerülgetve a száraz faleveleket, és az ágakat, amik elárulhatták volna közeledését. Ügyesen befókuszálta Martint hátulról tisztes távolban megállva tőle. Remélte, hogy a férfi elárulja valamilyen gesztusával öntudatlanul, hogy merre van a zászló.
Miután letelt a kötelező várakozási idő a támadók megkezdték a hadműveletet. Capri csendben haladt bokorról bokorra, mígnem, meglátta Zsót. Várt néhány percet, megpróbálta kiolvasni a számát. Mikor úgy gondolta sikerült elkiáltotta magát: - 35987! - Az ő hangja csendült fel elsőként, jelezvén, hogy a játék ténylegesen megkezdődött.
- Nem talált! - kiáltott vissza, majd megpróbált elslisszolni, miközben próbált ráhibázni Capri számára, hogy sakkban tarthassa, de ez nem jött össze neki. Viszont sikeresen meglógott.
- A francba! - reagálta, mikor látta, hogy 'áldozata' eliszkol. Az erdő az ő hangjuktól volt hangos, majd hirtelen lett csend, ahogy a két lány tovább folytatta csendes körjáratát a bokrok között.
Lilian eközben észrevétlen közelebb araszolt Marthoz, és egy fa törzséhez leguggolva figyelte őt. Még nem akart akcióba lendülni, mert tudta, hogy két élete van Zoé miatt. Meg akarta várni, míg az egyiket elveszti, és rögtön kimondani a számát, mikor el akar menekülni.
Zsó dobogó szívvel keresett új rejtekhelyet óvatosan körbepásztázva a környezetét, de senkit nem látott mozogni, vagy rejtőzködni. Gahan eközben, mint cserkésző tigris lapult egy közeli bokorban. Ewan meg jót röhögött magában, hogy őt senki nem látja.
Capri tovább járta az útját bokorról bokorra osonva. Végül, ahogy lassan - hogy halk maradjon - helyzetet váltott, meglátta maga előtt szőke párja alakját, mintegy 300 méterre. Elmosolyodott. Látta, hogy végig cserjés a terep. Lassan kezdett el araszolni a férfi felé. Mart épp Zoét csitítgatta, aki a magas fák lombkoronáján átütő napfényt csodálta.
Ahogy csökkent kettejük közt a távolság, úgy haladt egyre lassabban, hogy ne lepleződjön le. A légzését is próbálta visszafogni, próbálta halkan venni a levegőt. A férfi úgy érezte, hogy figyelik. Lassan oldalra sandított lejjebb guggolva. A cserjésben pár pillanat múlva kiszúrta párját. - 498...
De a lány gyorsabb volt. Teleszívta magát levegővel, hogy hangja hangosan és érthetően szóljon - 59873! - majd meg se várva a reakciót vetette magát a közeli sűrűbe.
Lilian elérkezettnek látta az időt a támadásra. Ugyanezt a számot kiáltotta vékony hangján jó hangosan, mielőtt a férfi abba a hitbe ringathatta volna magát, hogy még van egy élete.
- Na, ez úgy tűnik most nem jött be, Zoé - nézett lányára, aki kíváncsian nézett vissza rá. - Talált - kiáltotta el azért még magát.
Capri feje tűnt fel a bozótosból - Szép volt Lilian! - mondta a lánynak, majd fel is állt: már nincs mitől tartania, tudta, hogy a többiek messzebb vannak innen. Odasétált párjához - És most kiszedem belőled, hogy hol az a fehér póló.
- Nem szeded ki! - jelentette ki, majd az eliszkoló Lilian felé vetett még egy pillantást.
- Oh, dehogynem.
- Nem, nem fogod - rázta meg a fejét kicsit megdobva karjában Zoét.
Kaján vigyorral a képén állt meg előtte - Fogadd el a végzeted.
- Nem. Az csalás lenne!
- Nos, igaz, megtalálom magam is. Ha te itt vagy, akkor a közelben kell lennie.
- Miért hiszed mindig azt, hogy én olyan keveset mozgok?
- Mert általában helyhez vagy kötve - mosolygott rá vissza.
- Hát, ha tényleg ezt hiszed... - hagyta rá. Pedig most tényleg nem volt a közelben a zászló.
- Nah jó, megyek és megkeresem azt a zászlót... meg kilövöm Zsót. Jön nekem ennyivel.
- Ahogy gondolod. Addig eljátszom Zoéval. Szóljatok, ha vége a játéknak.
- Miért, nem élvezted?
- Tudod, ha a lányunkra kell figyelni, nem tudja beleélni magát igazán az ember...
- Nah, majd lejátszunk egy kört a hölgyemény nélkül. Érdekel a rejtőzködési tehetséged. Addig tanítsd meg néhány szóra - kacsintott, majd eltűnt a sűrűben. Eközben Lilian tovább keresgélt a zászló után fától-fáig osonva.
Zsó pedig kicsit messzebb merészkedett az őrzendő területtől. Dave módszeresen járta be a területet. Tisztán hallotta, mikor Martot kilőtték, a közelben volt ő is. Mikor a tudomására jutott, hogy más már lecsapott barátjára, megfordult, hogy felkutassa Zsót. A keresett nő épp egy újabb fa törzse mögé bújt be leguggolva. Mintha egy ág roppanását hallotta volna az imént... Dave elmosolyodott, ahogy látta az előtte guggoló nőt. Még csak nem is sejti, hogy a háta mögött van, és épp arra készül, hogy rávesse magát... Zsó lassan felállt. Teste megfeszült a koncentrálástól. Barna tekintetével az előtte lévő terepet pásztázta fél szemével kikukucskálva a fa mögül. A férfi kajánul elvigyorodott, majd nekilendült és kiugrott a bokrok közül. Zsót a derekánál fogva kapta el. Ideje sem volt sikoltani, máris háttal a fának szegezve találta magát és Dave már el is árulta a számát.
- TEEE!!! - ripakodott rá torkában dobogó szívvel az ijedségtől.
Dave csak nevetett.
- Talált! - kiáltott kelletlenül. - A szívbajt hoztad rám! Hasznosítod a Szigeten is bemutatott lopakodó üzemmódot? - kérdezte a zöld tekintetbe mélyedve, és lassan átkarolta.
- Naná, hát ha már van egy ilyen képességem - mosolygott rá.
A nő szája is egy féloldalas mosolyra rándult, majd hirtelen kapva az ajkához csókolta meg. Dave nem gondolkodott, azonnal visszacsókolta. Zsó teljesen hozzásimult. Úgy vonzotta a férfi karcsú teste, mint valamiféle mágnes. Csókjai mohón fedezték fel a férfi száját, majd pár perc múlva saját alsóajkát beharapva távolodott el a szájától felnézve rá.
- Ez már hiányzott - jegyezte meg halkan.
- A csókolózás vagy én?
- Leginkább a kettő együtt - mosolyodott el, és egy finom puszit nyomott a szájára.
- Azért...
- Na jól van, nem tartalak fel... - mondta - Nyerd meg a játékot, ha már kiejtettél! - szakadt el tőle kelletlenül, de azért még nyomott pár gyors csókot a szájára.
- Már csak a fiad van hátra, illetve a zászló.
- Uhh, akkor nem is tudom, hogy kinek drukkoljak - ráncolta össze a szemöldökét.
Dave elmosolyodott, lopott még egy csókot, majd eltűnt a sűrűben.
A játék még tartott egy ideig. Kétszer szakította meg kiáltás: egyszer Ewan hangja csattant, ahogy kiejtette Dave-t, másodszor igaz hangzavar keletkezett: Ewan épp Liliant készült kilőni, mikor Capri beléjük futott, így a végeredmény mindenféle számok kiáltozása lett, amiből Lilian került ki vesztesen. Aztán csend ereszkedett a tájra, szinte kísérteties csend, hogy 20 perc múlva vörös hajú lány kiáltása szakítsa meg - Megvan a póló!
- A mindenségit! - lépett elő Zsó mosolyogva nem is olyan messze a fa mögül, ahol Dave hagyta - Szép volt Ewan. Majdnem megverted őket! - szorította meg fia vállát.
- Kinek az ötlete volt a csalános fölötti faágra akasztani azt a nyamvadt pólót?! - lépett ki a cserjésből a vörös hajú lány, kezében szorongatva párja pólóját. Testét karcolások és vörös csípésnyomok tarkították.
- Ööööö... hát... - vigyorodott el barátnője.
- Húúú Zsó... - szűkült össze a szeme - Ezt még megbánod.
- Most miért? Ki mondta, hogy be kell másznod érte? Miért nem piszkáltad le egy faággal?
- Akkor meg beesik. Nem, felálltam egy rönkre, csak sikeresen leszédültem róla. Úgy bele a csalántenger közepébe.
Közben Mart is odaért Zoéval, és látványosan végigmérte kedvesét. - Nah, megint jól leamortizáltad magad... - vigyorgott rá - Megint ápolhatlak.
Lilian felkuncogott.
- Megmentettem a pólód, ennyi kijár.
A férfi bólintott. - Nos, azt hiszem, Zoé kezd éhes lenni, mint ahogy én is. Nem megyünk vissza ebédelni? Utána még belefér egy játék, ha lesz kedvetek.
- Csak ne számháborúzzunk. Egy ideig torkig vagyok vele.
- A te ötleted volt - vonta meg a vállát Mart.
- Tudom, és le is játszottuk, nem?
- Le.
- Jaja, nekem is elég volt - helyeselt Dave.
- Te miért vagy torkig vele? - kérdezte Zsó a másik férfit.
- Nem vagyok, de egyszer elég volt.
- Pedig azt hittem, élvezted... főleg bizonyos részeit - súgta a végét halkan.
- Persze, hogy élveztem. De most éhes vagyok.
- Akkor irány vissza a tábor! - kiáltotta Lilian és már előre is szaladt Caprit kézen ragadva.
Mindenki elindult hát visszafele. Zsó kihasználta az alkalmat, hogy Dave-vel ők zárták a sort, és egy óvatlan pillanatban a férfi fenekére csúsztatta a kezét.
A nap hátralévő részében beszélgettek, majd késő délután elkezdtek összecuccolni. A két nagyobbik gyerek a végére már el is aludt az izgalmak után a hátsó ülésen, mikor a felnőttek még az utolsó pakkokat pakolták el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó