Megjegyzés by Capri: Nos, hát… Azt hiszem kicsit sok volt a ’nagynoviból’ és Zsóval ránk fért némi kitörés, frissítés. Íme :D Megpróbáltuk híven tükrözni a valóságot, de a végére nem mondok újat, ha elárulom, hogy nem ment :D Remélem tetszeni fog ;)

Megjegyzés by Useless-girl: Hehe, való igaz, hogy megint elrugaszkodtunk, de hát ha az ember lányát ilyen fantáziával áldották meg… ;) Én is csak kellemes olvasást kívánnék ehhez a kissé talán szokatlan novellához, ami a nagyfickjeinkhez (The Island, Lost In The Stars, The Line Begins To Blur) valamilyen szinten kapcsolódik…

Jogok: DM és mi

Kategória (ezt még írnom kell?:P): 18-as

Behind The Mask

 (A maszk mögött)

1.

Andy a laptopja előtt ült és elmélyülten olvasott. Száján némi mosoly bujkált. Volt néhány szabad órája az indulás előtt, amolyan pangásos időszak.

- Szevasz Fletch! Mehetünk? - kérdezte Martin barátjára nézve amint egy fekete sporttáskát fogott a kezében.

- Máris? - kérdezte fancsali képet vágva. Észre se vette, hogy hogy repül az idő.

- Jaja. Persze aki ennyit olvas... - vonta meg a vállát a szőkeség.

- Én intellektuális vagyok, jó?

- Tényleg, mit bújod ennyit a gépet? Netfüggő lettél? - pillantott hátra Dave is fekete napszemüvegében, miközben kinyitotta a szálloda üvegajtaját.

Mart közben elnyomott egy röhögést.

- De azt hiszem rátok is férne egy kis olvasás. Én mindjárt kivégzem a történetet, aztán ti jöttök.

- Mi? Milyen történetet? - nézett rá Dave megint.

- Ha elolvassátok, megtudjátok - mondta sejtelemesen Andy, hogy rávegye társait az olvasásra - De nagyon jó kis sztori. Élvezni fogjátok...

- Nah persze... - fújt egyet az énekes, majd beszállt a várakozó autóra, ami a reptérre készült vinni őket.

- Úgyis van időtök a gépen nem? Lementettem a laptopomra.

Mart vigyorogva nézett vörös társára. - Nagyon titokzatos vagy. Tudod, hogy kell felkelteni az ember kíváncsiságát...

- Naná, értek hozzá - vigyorodott el - Nos? Érdekel Gore? - nézett rá.

- Meggyőztél - sóhajtott egy nagyot. Most már érdekelte, hogy mit akar mutatni Andy.

- Remek - mondta széles vigyorral az arcán - Akkor gyorsan befejezem és viheted. Majd érdekelne a véleményed.

- Jól van, csak menjünk már - helyezkedett el Dave mellett az ülésen.

Andy mormogott valamit, majd kelletlenül beszállt a kocsiba, gyorsan továbbolvasva az utolsó sorokat.

Martin a gépen ülve egykedvűen vette át a laptopot barátjától, majd az idő előrehaladtával az arcán elég sok minden tükröződött. Meglepettség, vigyorgás, elismerő nézések, megbotránkozó arckifejezések.

Pár óra múlva be is fejezte az olvasást, és semleges arckifejezéssel adta vissza a gépet Fletch-nek.

Andy feleszmélt - Nos? - nézett társára.

- Meggyőző. Mondhatni magával ragadó - mondta tömören.

Dave felnézett - Jól van, add ide azt a nyamvadt gépet! Unatkozom.

- Jé, ilyen is előfordulhat? - ugratta Mart.

Nemsokára Gahan nyúzni kezdte a gépet. Idővel észrevehető volt, hogy néha az egér olyan jó 10 percig meg sem mozdul.

Mart szélesen vigyorgott rajta. - Na mi van? Lefagytál?

- Hogyan? - nézett fel.

- Tudod, néha görgetni is kell...

- Fogd be, és ne zavarj, mikor olvasok!

- Jujujj, de harcias itt valaki! - kortyolt az ásványvizéből. - Én kérek elnézést!

Ronda nézést kapott válaszul, majd ismételten elmerült a sorok közt.

Andy mosolyogva nézte barátait. Volt elég információja az írókról, már az első történet után a dolgok után nézett. Úgynevezett profiljuk volt feltöltve az oldalon. Tudta, hogy magyarországiak. És azt is, hogy a neten érdekeltek, hisz fórumos ismerőseiknek ajánlották a történetet...Elmosolyodott.

A 17 éves Capri békésen a gépe előtt ülve töltötte szombat délelőttjét. Egyedül volt otthon, ezáltal teljes békében üvölthetett nála a Depeche Mode, főleg miután barátnője és írótársa Zsó kicsit felturbózta a zenei tárát. Épp 'dolgozott', ahogy ő nevezte: egy novella végét alkotta épp barátnőjével.

A majdnem 20 éves írótársa jókat kuncogott a szobájában Capri mondatait olvasva. Szerette az MSN-en keresztül való írást. Épp következő mondatán gondolkodott.

A két lány természetesen párhuzamosan élt a Sea of Sin magyar fórumon is, ahol épp a legutóbbi bulit beszélték meg, illetve az aznap esti várva-várt koncert volt terítéken.

Zsó fejében még mindig az éppen befejezett novella történései kavarogtak, miközben megnyitotta levelesládáját. Kapott pár új e-mailt, de egy megragadta a figyelmét.

Érdeklődve nyitotta ki.

Andy minden követ megmozgatott célja elérése érdekében. Keresett egy olyan embert, aki ért a neten való keresgéléshez és több nyelven beszél. Meg akarta lepni a társait, hogy feldobja egy kicsit a turné hangulatát. Végül sikerrel járt és megfogalmazott egy levelet.

- Te Capri, kaptam egy érdekes levelet. Jól hangzik. Átküldöm a szövegét, jó? - kérdezte a barna hajú lány MSN-en keresztül barátnőjét.

- Persze, jöhet - írta be a lány, majd érdeklődve olvasta a szöveget:

'Szia(sztok)!

Nos, olvastam a ficketeket, és meg kell, hogy valljam, nagyon tetszik. Szeretnék kérni egy névre szólót, ha lehetne - nekem úgy tűnt, hogy vállaltok felkérését is (lásd Lili Ana novellája). Egy válasz mailt még meg tudok várni. Ha minden rendben, akkor megírom a találka helyét és az időpontot, ha jó, mert ritkán vagyok gépközelben - most is egy kávézóból írok -, de gondolom nektek is könnyebb, lenne valami szempont alapján írni. Akkor várom a választ!

Aláírás és név.’

Capri teljesen lázba jött - Zsó! Felkértek minket! MINKET!

- Ez baromi jól hangzik, nem? - küldött a lány jó pár smileyt.

- DE! Sőt...  Aszta, nem hittem volna, hogy egyszer idáig jutunk. Ez egy külsős! Nem fórumos!

- Igen, ez engem is feldobott!!! Elmegyünk?

- Naná! Érdekel, hogy khm... milyen novira is gondolt, ha minket kért fel…

- Engem is. Akkor írok neki választ, aztán meglátjuk.

Andy mosolyogva olvasta a lefordított levelet. Már csak pár óra és Magyarországra érnek. Szólnia kell a többieknek, hogy holnap 2 óra tájba ne tervezzenek semmit. Már megvan az aznapi program.

Dave vigyorogva ment bele, Mart pedig csak egyetértően bólogatott, és a telefonja után nyúlt.

- Hova a fenébe kell mennünk? - kérdezte Capri a barátnőjét, miután leszálltak a villamosról. Direkt előbb indultak el, hogy kizárják a késés lehetőségét. 2 órára egy számukra ismeretlen helyre kellett odatalálniuk.

- Én nem tudom, te vagy a pesti, de itt a cím. Biztos a közelben van. A térképen megnéztem otthon.

- Jól van, add ide azt a rajzot - kérte el Zsótól, az általa lerajzolt útmutatót. - Aztmondjahogy.... Balra kéne fordulni.

- Akkor hajrá! - indult meg Zsó a mutatott irányba az elég kihalt környéken. - Persze most nem tud jönni egy ember se errefelé, akitől kérdezni lehetne...

- Naná, ez csak természetes - vont vállat, a rajzot tanulmányozva - valami nagy kaput kell keresni.

- Az ott van - mutatott kicsit előrébb. - Sínen vagyunk.

- Jeeeee - mosolyodott el a lány - Akkor, menjünk be – válaszolta majd magabiztosan megindult.

- Rendben - vonta meg a vállát a másik lány megigazítva fekete felsőjét, és megindult barátnője után.

Beléptek az épület előcsarnokába. Ide volt megbeszélve a találkozó - legalább is a leírás stimmelt. Hatalmas fehér helység volt. Fehér falak, fehér egységes padló, némi márvány is fellelhető volt. Nem mindennap sétál csak úgy be ide az ember, ez sütött a helyről, de mégsem az a megközelíthetetlenség áradt belőle. - Hát... akkor üljünk le - indítványozta a vörös hajú lány. Hangja visszhangzott a teremben.

- Elég fura hely - mérte fel Zsó tekintetével a helyiséget.

- Az tuti - grimaszolt - Nah, várod már azt a koncertet? - utalt rá, hogy a DM Magyarországra jött. A rajongók sokat hőbörögtek, és ezzel elérték, hogy újabb, bár egy jóval kisebb európai turné megszülessen.

- NANÁ! Micsoda kérdés ez?! Már be vagyok zsongva, hogy végre újra láthatom őket élőben is - mosolygott rá, és élvezettel hallgatta, ahogy hangját visszaverik a falak.

- Már csak a gondolatra is borsódzik a hátam! Martiiiiiin... - nyögte elhalón, majd hangosan fel is nevetett, saját magán.

- Hát körülbelül! Kíváncsi vagyok, hogy a koncert után milyen novellaötleteid lesznek. Nagyon inspirálók tudnak lenni ilyen esetek után.

- Oh, már most van pár... - nézett sokatmondóan társnőjére egy vigyor közben.

Ekkor egy férfihang szólalt meg mögöttük... angolul - Elnézést hölgyeim, hogy egy kicsit megvárattam Önöket.

Zsó döbbenten nézett hátra egy pillanatnyi lemerevedés után. A hang valahonnan ismerősnek tűnt neki.

Capri is hátrakapta fejét... és tátva maradt a szája.

- He? - nyögte a barna hajú lány baromi értelmesen még mindig a férfira bámulva. Azt hitte, káprázik a szeme.

Capriból némi nyöszörgés felszakadt, de nem sokkal több. Levegőt venni is elfelejtett, de a végén már, muszáj volt. Ekkor vette észre a háttérben álló alakokat.

- Na ne... – suttogta.

- Hadd mutassam be két barátomat, akik elkísértek erre a megbeszélésre - mosolyodott el Andy. Láthatólag élvezte, hogy ekkora hatása van a lányokra.

Zsó érezte, hogy kifut az arcából a vér. - Ezt nem hiszem el! - nyögte magyarul.

Capri úgy érezte magát, mint akit erőteljesen fejbe vágtak. Oda sem nézve kezdett tapogatózni Zsó keze után, hogy érezze: nem álmodik. - Ez már nagyon sok nekem! – nyögte.

- Capri! - nyögte barátnője kicsit kétségbeesetten és vékony hangon.

- Igen, én is! - nyöszörgött vissza hasonló hangszínen.

Közben Dave Andy mellé sétált. - Szóval Ők lennének azok, akiket annyira vadásztál? - kérdezte társától.

- Ők - mosolygott rá.

- És ők lennének azok, akik...?

- Ha minden igaz, igen - bólintott Andy.

- Jól hallom? Jól látok?!?!?!?! - suttogta Zsó pislogni sem merve még mindig anyanyelvén.

- Nem így képzeltem őket - lépett egyet közelebb Mart is, de ő megtartotta a távolságot.

- Uramisten, kegyeleeeem! Ez érzéki kíííííín! – nyüszítette alig hallhatóan a vörös lány. Felszakadt egy elhaló nyögés is belőle. Fordult vele a világ, kezdte rosszul érezni magát. Arcából kifutott a vér, még fehérebbé téve a bőrét. Közben kezdte egyre jobban szorítani Zsó kezét.

- El ne ájulj, el ne ájulj, el ne ájulj! - kántálta Zsó barátnője kezét fogva. - Egyedül ezt nem bírom. Ez nem lehet, ez neeeem....

Mart kicsit fölényesen elmosolyodott a háttérben. Dave is élvezte a hatásukat a két lányra.

- Ne..ne...neeem... ez neeeem... - nyögte - Mit keresünk mi itt?

- Csípj meg!

Eleget tett a kérésnek.

- Áú! Ez tényleg nem álom! - nézet rá egy pillanatra könnybe lábadt szemmel. Hogy a fájdalom, vagy a fiúk megjelenése miatt-e, azt ő maga sem tudta eldönteni.

- Mondj már valamit nekik! - nézett rá a lány a fiúk felé mutatva.

- Mi a szart? Meg se bírok mukkanni angolul! - sziszegte.

Dave várakozón nézett a két sokkolt lányra.

Andy békésen várta, hogy a lányok idegei egy kicsit lenyugodjanak.

- NEKED VAN MEG A NYELVVIZSGÁD!

- Jól van, jól van! - emelete fel védekezőn a kezét, majd megköszörülte kiszáradt torkát. - Ööö... Jó napot. Hát... szóval... egy "kicsit" megleptek minket a megjelenésükkel. Öhmm... - akadt el nagyra nyílt szemekkel.

- Kicsit?! - csatlakozott barátnője, szintén angolul. Ennyit ki bírt nyögni.

- Jól van, maradj már! - hurrogta le Zsó.

- Igen, azt látjuk - mosolyodott el kedvesen Andy - Orvul rendeltem ide Önöket, de nyugodtabb körülmények közt mindent megmagyarázok.

- Komolyan azt hiszi, hogy képes vagyok felállni? - súgta Zsónak Capri.

- Mit jelent a "nyugodtabb körülmények"? - kérdezte egészséges gyanakvással a barna lány, aki öntudatlanul váltott át angolra figyelmen kívül hagyva Capri kérdését - csak egy erősebb kézszorítással adta tudtára, hogy neki is problémái lesznek azzal a felállással.

- Egy szobára gondoltam.

Capri Zsóra nézett.

- Szobára? - nézett kicsit tanácstalanul vissza Caprira. Elég bizonytalanul hangzott. Elgondolkodott. Elvégre két nő és három férfi. Igazából nem is ismerik őket, csak amiket olvastak róluk, meg amiket koncerten láttak tőlük. "Mi a fenét akarnak tőlünk?!?!?!" - kiáltott magában.

Capri végül Andyre nézett. Méregette. A férfi védekezőn felemelte a kezeit.

- Csak arra gondoltam, hogy a csarnok... nos egy kicsit rideg. Odafent nyugodtabban tudnánk beszélgetni, elmondanám, hogy miért kerültek ide és kétség kívül hamarabb, nyugodnának is meg.

Zsó még mindig a sokk hatása alatt állva bizonytalanul bólintott miután váltott még egy pillantást barátnőjével. Érezte, hogy vérnyomása az egekbe kezd szökni. Olyan izgalom lett úrrá rajta, hogy érezte, a kezei remegni kezdenek.

Capri is ilyesmi állapotban volt. Végül bizonytalanul, de ő is bólintott. Kíváncsi volt, hogy miért rendelték ide őket - pont őket! - a DM-es fiúk.

- Akkor talán menjünk fel - hallatta hangját egy kis mosollyal a szája szegletében Dave.

- Úgy most? - nézett rá a fiatalabbik lány.

- Miért, valami probléma van? - nézett a szemébe.

- Hááááát...nem vagyok teljesen magamhoz térve, hogy őszinte legyek... De mindjárt összekanalazom magam.

- Én se... - jegyezte meg halkan Zsó, és lesütötte szemeit. Még mindig nem tudta elhinni. Aztán lassan elkezdte összeszedni magát, és kényszerítette tagjait, hogy engedelmeskedjenek egy olyan egyszerű mozdulatsor véghezvitelében, mint a felállás. Érezte, hogy reszket, mint a kocsonya.

Capri követte barátnője példáját. Ha neki sikerült neki is fog. És valóban, nem esett össze. Mélyet lélegzett, majd megindult a fiúk után.

Hamarosan a privát szoba ajtaját csukták be maguk mögött. A szoba tágas volt és gyönyörű. Az ágyon pedig...

- Uramisten! A kedvenc gitárom! - lelkesült fel Capri, majd az ágyhoz lépett, feledve egy pillanatra a fiúkat - Igazság szerint fogalmam sincs, hogy mi tetszik benne - mélázott - A józanész szerint ronda, de mégsem. Imádom.

Martin jellegzetes nevetésével nevetett fel. - Nocsak.

Zsó az ajtónak támaszkodva bizonytalanul méregette a fiúkat és a szoba közepe táján álló barátnőjét. Fogalma se volt róla, hogy mi a fenét keres itt.

- Nem ezt csórta el, arra a tábortüzes estére? - tette fel a kérdését Gahan Martnak címezve.

Zsóban megállt az ütő.

- De igen - kacsintott az énekesre a szőkeség.

Capri azt hitte, hogy rosszul hall.

- Mi van? - nézett értetlenül.

Andy elmosolyodott - Nos, igazság szerint azért vannak itt...

- Ne, ne folytassa! Nem akarok tudni róla, nem! - tiltakozott a fiatalabbik lány

Dave felnevetett. Zsó rákapta a tekintetét kerekre tágult szemekkel. - Ez nem lehet!

- Nekem tetszett - mondta Andy.

Capri nem tehetett róla, felnevetett. Pont Andy, aki ha 2x felbukkan benne?

- Nekem is, bár néha elég tutyi-mutyinak ábrázoltatok - nézett Zsóra Martin.

- Én meg nem vagyok azért ennyire elvetemült - csóválta a fejét Gahan - De nem volt rossz. Azért van bátorságotok, hogy ennyi mindent kirészleteztetek. Nem tudom, hogy őrültek vagytok-e vagy csak simán hibbantak, vagy csak merészek.

- Mind egyszerre - csúszott ki Zsó száján, aki még mindig a kilincsbe kapaszkodott.

- Határozottan őrültek - felelte barátnője az ágy mellől.

- Bár az annyira nem tetszett amilyennek sokszor lefestettetek - jegyezte meg Gahan lehuppanva egy kényelmes kanapéra szemben az ággyal.

- Kit kell megölnöm ezért? - nézett körbe a társaságon a vörös lány.

- Nem azért tettétek fel netre, hogy elolvassák az emberek? - kérdezett közbe Andy.

- De nem hittük volna, hogy TI fogjátok elolvasni! - fakadt ki Zsó.

- Hogy az emberek igen! De ne ti! Veletek írtuk és... úristen! A kiegészítő novellákat is olvastátok, mi?

- Hé! Velem nem, én olvashatom! - vigyorodott el Fletch, miközben ő is leült. – Amúgy azokat is olvastuk, igen.

- Ez igaz - biccentett Zsó a félhomályból. - Most mondjam azt, hogy ne haragudj?

- Csigavér lányok, inkább üljetek le és hallgassátok meg, hogy mit szeretnénk! – legyintett.

- Csak nem egy novellát? - grimaszolt a vörös hajú lány.

- Ja persze - jegyezte meg Zsó cinikus éllel a hangjában.

- Miért, nem lenne hozzá fantáziátok? - hunyorított Dave.

Zsó nem válaszolt, csak az énekesre nézett. Állta a pillantását.

- Ezt nem hinném - vette a gitárját a kezébe Martin, ahogy leült az ágyra.

- Jól van - sóhajtotta Capri - Mit szeretnél mondani? - fordult Andy felé.

- Nos, csak annyit - kezdett bele -, hogy kifejezzem tetszésem a novellákkal kapcsolatban, hogy elismerjem a fogalmazótehetségetek és fantáziátok. Az utóbbi időben sok ilyet olvasgattam, de valahogy egyik sem volt az igazi. A tiétek alakulófélben van. Néha kicsit merész, amit leírtatok, de alapban nem rossz. Ja, és feelinges volt repülőgépen olvasni - mosolyodott el.

Következő fejezet

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.