|
46 - The Line Begins To Blur
2007.04.20. 21:08
"I thought you were the one,
Look at the damage..."
46.
Martin sokat dolgozott, hogy kompenzálja Capriék hiányát. Elkészült a borító, most már a gyártási rész volt csak hátra, hogy megjelenjen az album. Minden nap fáradtan keveredett haza, vagy a hotelszobájába, éppen mikor hol volt. Azóta volt már párszor Suzanne-nál, hogy lásson egy ismerős arcot, és beszélhessen valakivel az újra szomorú Seilán kívül. Ma is oda volt hivatalos egy kora esti invitálásra.
- Sziasztok - lépett be a konyhába, ahol már a megterített asztalnál ültek a gyerekei, Suzanne pedig épp tálalni készült - Bocs a késésért, kései dugó volt.
- Szia - nézett fel a nő - Semmi gond, időben érkeztél.
Miután üdvözölte a gyerekeket, el is foglalta a helyét, és kellemesen elbeszélgettek vacsora közben. Csemetéi tapintatosan kerülték a Caprit és Zoét érintő témákat. Inkább magukról beszéltek, hogy apjuk képben legyen nagyjából, hogy mivel is tengetik napjaikat.
- Nah, köszi anyu a vacsorát, én megyek átöltözni, aztán mentem is.
- Hova mész te ilyenkor? - nézett fel kérdőn Martin Avára.
- Buliba apa - pillantott rá elnézően tájékozatlansága miatt.
- Aha. Jól van, de vigyázz magadra!
Lassan a másik két gyerek is eltűnt és Suzanne nekilátott pakolni.
- Mostanában sokat járnak ki esténként, nem? - pillantott volt nejére a szőke férfi, miközben segített lepakolni az asztalt.
- Igen - értett vele egyet - De a kamaszok már csak ilyenek.
Suzanne egykedvűen pakolászott. Fogalma sem volt, hogy hányadán áll a férfivel, aki egyre gyakrabban jött hozzájuk. Persze, mindig szívesen látja, már csak a gyerekei miatt is, akik ezáltal többet láthatják az apjukat. De, hogy ennek mi értelme van, azt nem tudta. Elpátyolgatja a férfit, csakhogy az visszataláljon ahhoz a csitrihez? Szép. Hova süllyedt?
Martin elgondolkodva nézte a komoly arckifejezéssel pakolászó nőt, aki épp kicsit nyújtózkodva rakott vissza a szekrénybe néhány tányért miután egyik zavaró barna tincsét a füle mögé fésülte. A férfi letette a kezében tartott poharakat a pultra, és a nő mögé lépett. Érezni akarta az illatát, ami időnként újra meg újra megcsapta, ahogy forgolódott a konyhában, és kellemes emlékeket ébresztett benne. Karjait a dereka köré fonta, ahogy hátulról hozzásimult.
A nő meglepődve sandított hátra.
Arcát a gesztenyebarna hajba temette, és beszívta ismerős illatát. Észre se vette, hogy ujjai hegyével közben cirógatni kezdte a nő hasát.
- Mart... mit csinálsz? - kérdezte bizonytalanul. Nem tudta mire vélni a férfi viselkedését... és a magáét sem. Érezte, hogy megmozdul benne valami.
- Semmit... - súgta a nyakába félresöpörve a dús hajat, amin meg sem látszottak az elmúlt évek. Meleg lehelete végigborzongatta a nő nyakát. A száját egészen közel vitte a puha bőrhöz, de még nem ért hozzá, csak lehunyt szemmel szívta magába az illatát.
- Semmit? - kérdezett vissza.
- Semmit - futott át egy rövid mosoly az ajkán, majd éppen hogy csak hozzáért az illatos bőrhöz, apró csókokat adva rá.
Kirázta a hideg a finom érintésektől. Szemeit lehunyva élvezte ki őket.
Mart kezei merészebben kezdtek mozogni, mikor nem ütközött ellenállásba. Hosszabb mozdulatokkal kezdte cirógatni ujjaival a nő hasát - már-már a melleiig eljutva - először a ruhán keresztül, majd lassan a piros felső alatt is. Továbbra sem ellenkezett. Igazság szerint hiányzott már neki, hogy a férfi így érjen hozzá, hiába váltak el. Annyi emlék fűzte őket össze, hogy egyszerűen nem tudott mindent elfelejteni.
Csókjai kezdtek határozottabbak lenni, mint ahogy kezei is. Gyengéden markolt bele a melleibe, csak hogy aztán kezei a nadrág széléig araszoljanak. Mutatóujjával végigsimított a nadrág dereka fölött a csupasz bőrön, majd egy pillanatot kivárt, mielőtt ujjai rásiklottak volna az apró gombra. Halkan felsóhajtott, fejét a férfi vállára döntötte. Martin egy pillanatra megint elmosolyodott, majd folytatta tevékenységét. Elnézve a nő feje mellett mustrálta végig felülről a testét, miközben a cipzárt is lehúzta. Mikor ezzel kész volt, egyelőre otthagyta a nadrágot, és a felsőt kezdte egyre följebb tűrni, majd meg is szabadította tőle Suzanne-t. Mindkét tenyerét végigfuttatta a felszabadult puha bőrön.
A nő nem bírta tovább: megfordult és érzékien megcsókolta a férfit. Nem sietett el semmit, kiélvezte nyelveik játékát.
Mart kapott az alkalmon, és mindjárt ki is kapcsolta a melltartóját egy pillanat alatt lesimogatva azt róla. Miközben nem eresztette Sue száját, vágytól fűtve simított végig hüvelykujjaival a bimbókon. Kezei szintén eltűntek a férfi pólója alatt, hogy mohón járják be a területet.
Hamar lerángatta saját magáról a zavaró szürke ruhadarabot, és szájával áttérve a nő nyakára, mohón csúsztatta be a kezét a kék farmernadrágba. Suzanne nem kevesebb hévvel, vadul esett a férfi övének majd nadrágjának, ami pár pillanat múlva megadta magát a gravitációnak.
Mart miután kilépett nadrágjából és cipőiből, következő lépésként a nő feneke alá nyúlva emelte meg, egy fordulatot és pár lépést téve tette az immár leszedett tölgyfaasztalra. Miután ezzel megvolt, egyik keze újra eltűnt Sue nadrágjában rátapintva legérzékenyebb pontjára. Sue türelmetlenül rángatta le magáról a farmerját, hogy Mart könnyebben hozzá tudjon férni. Ennek érdekében több helyett is biztosított számára.
A férfi elmosolyodott, ahogy egy percre nézte ügyködéseit. Az ébredező vágytól kicsit mélyebb hanggal szólalt meg: - Ez alkalommal nem fog Calo betoppanni? - kérdezte hamiskásan a barna nő mellett az asztal lapjára támaszkodva.
- Nem - jelentette ki, majd újra a férfinek esett.
Mart nem győzte viszonozni mohó csókjait. Nem gondolta volna, hogy Sue ennyire vágyik rá. Ujjaival újra a bugyi alá nyúlt kicsit erőteljesebb mozgással kényeztetve őt, miközben szájával megpróbált elszakadni a nő ajkaitól. Suzanne nem óhajtotta sokáig húzni az előjátékot. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy gyermekei nem óhajtanak-e váratlanul megjelenni. Pár pillanat alatt leszedte Martról az alsóját is, hogy magáévá tegye a férfi lényegét. Mart felnyögött a hirtelen akciótól. Érezte, hogy kezd elveszni az érzékei játékában.
A nő keze egyre sürgetőbben munkálkodott, miközben csókjaival kényeztette a férfit. Martin párszor belenyögött a csókokba, ahogy érezte Suzanne kezét egyre gyorsuló tempóban mozogni magán. Száját elszakítva tőle nyögött fel felfelé fordítva fejét, majd a nő szemeibe nézett méregzölddé sötétült tekintetével, s a kézfejére tette sajátját. Párszor együtt mozgott Sue kezével mielőtt leállította volna, majd hátranyúlva a fenekénél fogva közelebb húzta az asztal széléhez, és egy gyors mozdulattal erélyesen merült el az ölében kiszakítva ezzel magából egy mély nyögést.
Ő is felnyögött, majd lábaival rögtön át is kulcsolta Mart derekát, hogy mélyebb lökésekre ösztönözze. Mart kemény és elnyújtott mozdulatokkal nyomult előre megtámaszkodva az asztal lapján. Egyik kezével végigsimított a nő őt kulcsoló combján, majd a szemébe nézve folytatta a mozdulatsort, miközben szaporábban kezdte venni a levegőt. Sue egyre gyakrabban nyögött fel, zihálása is egyre erőteljesebb lett, ahogy átadta magát az érzékeinek.
Martin finoman hátranyomta a nő csupasz felsőtestét, és szájával a melleire bukott. Hol gyengédebben, hol erősebben ingerelte fogaival, nyelvével és ajkaival, mialatt csípőlökései egyre szenvedélyesebbé váltak beiktatva pár körzést is, amikről tudta, hogy Suzanne mindig megőrült értük.
Megőrült a férfitől. Ahogy mozgott benne, amilyen érzéseket keltett benne... Vadul karmolta a hátát. Martin majdnem teljes hosszával ostromolta őt. Néhány karmolásra válaszul kicsit erőteljesebben harapott vissza fogaival a mellébe.
Megszorította válaszul combjaival a férfi csípőjét. Önkénytelen mozdulat volt.
Mart érezte, hogy egyre inkább elveszti a külvilággal a kapcsolatot. Otthagyva a nő kipirosodott melleit, gyorsított és mélyített a mozdulatokon. Most már minden egyes csípőlendítés után hangosan felnyögött. Kezeivel a formás csípőt markolta még közelebb húzva magához. Hagyta, hogy a vad szenvedély elárassza a vénáit. Suzanne szinte már nem is állt kapcsolatban a külvilággal. Elvesztette önkontrolját és akadálytalanul sodródott. A férfi tekintete, ha lehetséges, még inkább elsötétült, ahogy egy pillanatra végignézett az alatta hullámzó jól ismert testen. Valahogy hiányzott neki a nő. A nő, aki ismerte minden mozdulatát, reakcióját és megnyilvánulását, és tudta, hogy hogyan kezelje. Nem olyan volt, mint Capri. Egyáltalán nem az a lobbanékony, szeleburdi és domináns fél. Sue képes volt észrevétlen rávezetni őt a dolgokra. Ismerte őt talán jobban is, mint a vörös hajú fiatal lány. Erőteljesen markolt a derekát ölelő hosszú combokba, mikor az utolsókat kezdte lökni.
Sue elszakadt a világtól, ahogy érzékei felszikráztak. Hangosan felnyögött és ujjai Mart vállaiba mélyedtek. A férfi felszisszent a pillanatnyi fájdalomtól, de nem törődött vele, csípőjével még erőteljesebb mozdulatokat tett olyan mélyre hatolva, amennyire csak lehetséges. Nagy kortyokban szedte a levegőt, miközben újra és újra felnyögött. Végül ő sem bírta tovább. Rekedten felkiáltva tette meg utolsó erélyes mozdulatát, ahogy érezte: feszülő tagja végre feloldozást nyert. Arcát a plafon felé irányítva zihált, ahogy szinte ledermedve állt egészen aprókat mozogva még csípőjével.
Suzanne már fájdalmasan szorította Martot combjaival. A férfi halkan felnyögött ezt megérezve, és párszor végigsimított a combjain. Még mindig benne időzött. Nem tudta megállni, hogy ne mozduljon be néha. Egy kis elégedett mosollyal az arcán nézett le rá. Jobbjával végigsimított a mellei közül indulva egészen a hasáig.
Felnézett rá.
Tovább simogatta a lábait, majd a testét. Még mindig szépnek találta őt. Rég nem érezhette volt nejét így.
Visszanézett rá. Nem mondott semmit, csak nézte. Nem tudta eldönteni, hogy a mostani alaklom, csak egyszeri alkalom volt, vagy valami más...
Martin finoman lefejtette magáról a szorosan kulcsoló lábakat, majd kicsúszott belőle, ahogy előre hajolt egy bensőséges csókért. Sejtette, hogy Sue engedni fog neki, de azt nem tudta, hogy ilyen könnyen, fenntartások nélkül. Ennyire kívánta volna már őt?
Mart lassan befejezte a csókot, és a nő csokoládébarna szemeibe nézett. - Nos, vagyok még olyan jó, mint régen? - mosolyodott el.
- Határozottan. És ugyanolyan hiú vagy.
- Mit vártál tőlem? Az idő múlásával egyre hiúbbak leszünk – vonta meg kicsit meztelen kipirosodott vállát.
- Te mindenképp - mosolyodott el és felült.
A férfi tenyerei a derekára csúsztak, ahogy átölelte. - Meglehet... Nos, most felmerül akkor a kérdés, hogy szükséges-e bemutatnom, hogy mennyivel lettem hiúbb, vagy sem. Az előbbi demonstrálására az emelet tűnik megfelelőnek, az utóbbi az autómat jelenti és egy hazafele utat.
- Ha akarod… mutathatod...
A férfi nem mondott semmit, csak elmosolyodott, és egy újabb csókot lopott a nőtől.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó